Magyarság, 1937. december (18. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
2 részt. Az eszmecsere során főleg két lehetőség merült fel, amelyek közül az egyik arra vonatkozik, hogy az összes gyarmati birtokokat szabad gazdasági területnek kell nyilvánítani, vagyis lehetővé kell tenni, hogy Németország ugyanúgy mint a többi állam, korlátozások nélkül vásárolhasson nyersanyagot a gyarmatokon, másrészt pedig ipari termékeit is elhelyezhesse a gyarmati államokban. A másik megoldási lehetőség az egykori német gyarmatok visszaadása volna abban a formában, hogy a népszövetség Németországra bízná az egykori német gyarmatok igazgatását. Erről a megoldási lehetőségről a londoni konferencián igen részletes vita folyt Ugyanekkor az összes londoni lapok egybehangzóan megállapítják, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem hajlandó Németországnak Középeurópában szabad kezet engedni, még a gyarmati követelés szüneteltetése ellenében sem. A Daily Telegraph ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy sem Franciaország, sem Anglia nem gondolt arra, hogy felszólítja a cseh kormányt, adjon teljes önkor külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet egyéb tagjaival. Halifax lord ismertette a francia miniszterekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chantemps és Delbos örömmel állapította meg, hogy Halifax lord látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni — hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter küszöbönálló közép és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fenntartása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszlés tárgya volt a spanyol viszály és a Földközi-tengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a benemavatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárul a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak öszszes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel. Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben lévő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szellemében áttekintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egyformán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újra hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját, hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül, szabad és békés tárgyalások útján. Chamberlain: Arra kell törekedni, hogy később más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélésekbe Elutazása előtt Chautemps francia miniszterelnök a francia nagykövetségen fogadta a sajtó képviselőit és ismertette előttük a tanácskozásról kiadott hivatalos jelentést azzal, hogy a rendkívül tömören megfogalmazott okmányhoz nincs semmi hozzáfűzni valója, mert csak azért sem, nehogy elébe vágjon Chamberlain miniszterelnök az alsóházban folyó beszámolójának. — Az alsóházi vitában — mondotta a francia miniszterelnök az újságíróknak — feleletet kapnak önök minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert angol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. Chantemps végül nagy megelégedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, amelyben neki és Delbos külügyminiszternek része volt és kijelentette, hogy rövid londoni tartózkodásuk után a legjobb emlékekkel indulnak haza. Az alsóházban ezalatt szorongásig tömött padsorok és karzatok előtt Chamberlain miniszterelnök kevéssel az ülés megnyitása után valóban szólásra emelkedett és felolvasta a hivatalos jelentést. Az ellenzék részéről ugyan mindent megkíséreltek, hogy a külpolitikai helyzet részletes megvitatására bírják a kormányt, Chamberlain azonban visszautasította ezeket a kísérleteket, s Attlee őrnagy ellenzéki vezér kérdésére csak annyit mondott, hogy nincs több mondanivalója sem az angol—francia tárgyalásokról, sem Halifax lord németországi útjáról. Attlee ekkor arról tett fel kérdést, várjon a megbeszéléseket más országokra is kiterjesztik-e, az általános megegyezés létesítése végett? Erre Chamberlain a következőkben válaszolt: — Allee képviselő úr bizonyára be fogja látni, hogy végső célunk az általános elintézés. Világos, hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó megbeszélések útján. Ezért arra kell törekedni, hogy más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélésekbe Világosan hangsúlyoznom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk volna, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. Szerződési terv a réma—berlini és páris-londoni tengely közöt! Londonban úgy tudják, hogy az angol— francia tanácskozás középpontjában a gyarmati kérdés állott és e tekintetben a végső megállapodás az, hogy diplomáciai után tovább folytatják a helyzet tanulmányozását. A london—párisi diplomáciai megbeszélésekben a legközelebbi hetekben főleg a két állam gyarmatügyi szakértői vesznek majd A jó háziasszony írta: Kosáryné Réz Lola Kitűnő háziasszony volt. Már egészen fiatal korában gondosan átment takarítás után a szobákon s végighúzta az ujját a zongorán, a könyvszekrény faragványos részén, az ajtószéleken. Nagyon jó tortákat tudott készíteni és ha a háztartási alkalmazott nem kelt fel pontosan hat órakor, ő azonnal felébredt és csöngetett neki. Mikor férjhez ment, nagy tisztelettel és megbecsüléssel övezték az új családban is. Anyósa soha nem kapta rajta semmiféle rendetlenségen. Minden héten nagytakarítást rendezett egy-egy szobában és sem égzengés, sem földindulás meg nem tántorította. Amikor a férje tüdőgyulladásban feküdt, egy pillanatra zavarba hozta ez a kellemetlensége de aztán egyszerűen átvitte az ágyát s a takarítás után újra visszahozatta a helyére. Úgy érezte, külön dicséretet érdemel, hogy ilyen munkatöbblet mellett is eleget tett a rend követelményeinek s rossz névven vette, hogy a férjétől nem kapott méltánylást. Igyekezett azonban megértő lenni. Negyvenfokos lázzal az ember nem gondolkozhat elég világosan. Az iskolában kitűnő tanuló volt annak idején s ennek megfelelően gyermekeitől is megkövetelte, hogy kötelességeiket elvégezzék. Nem riadt vissza attól az áldozattól sem, hogy házitanítót fogadjon, de sokat nem fizetett nekik, mert mi az a kis munka, egy órát az ő gyermekeivel foglalkozni, kényelmesen ülve, tisztán takarított szobában? Egyébként nagyon jól nevelt gyermekei voltak. Már hároméves korukban be tudtak mutatkozni, mindenkinek szépen köszöntek és ha vendég jött, verset mondtak fel, vagy négykezest zongoráztak. Köténykéjüket be nem piszkolták, harisnyájuk térdét el nem szakították s ha ez mégis megtörtént, ott sírtak az utcán s alig mertek hazamenni, hacsak nem remélték, hogy eltitkolhatják előtte a bajt. Eljárt a templomba pontosan. Előre vitt magával aprópénzt, hogy legyen mit a perselybe tenni és illatosított zsebkendőt, hogy a szája elé tarthassa, ha sok lenne körülötte a szegény ember. A szegénység, rendetlenség, tisztátalanság szorosan összeolvadt közös fogalom volt előtte, távoli és ijesztő fogalom, mint például a szovjet börtönei, vagy a lepratelepek. A kéregetőket, alázatos rimánkodókat, keserű toprongyosokat valami különös állatfajnak érezte, amely a rendezetten élő emberi társadalom szégyene, valami kellemesett élősdi fajnak, amelyet még mindig nem sikerült kiirtani. Védekezett, amenynyire lehetett. De ha nagyon nehéz volt megszabadulni tőlük, még néhány fillért is áldozott, csak ne álljanak a lakása kapujában. A lakás legszebb szobáját a vendégeknek tartotta fenn. Legidősebb leánya rajztanári pályát választott s mindenáron ott akart pepecselni festékeivel Elrémült. Mi lesz ebből a gyermekből, ha ilyen kevés érzéke van a dolgok iránt? Szó sem lehetett róla. A leány később tüdőcsúcsburátot kapott s az apa keserűen emlegette, hogy ha a nagy szobában dolgozott volna, ez nem történik meg. Az asszony elkeseredve viselte ennek a megjegyzésnek emlékét évekig, még azután is, hogy túl voltak a bajon. Annyira elmerült teendőinek lelkiismeretes elvégzésébe, hogy úgyszólván alig vette észre az idők múlását. Nem vette észre azt sem, hogy a férje megváltozik. Kezdett nem hazajönni ebédre. A konyhapénz beosztása örvendetes módon könnyebbé vált. Esténként elég volt egy szobában égetni a villanyt, a férje sétálni ment, azt mondta, jól tesz a friss levegő. Kevesebb lett a villanyszámla is. Egy napon vendége érkezett. Leültette a nagy szobában, megkínálta saját készítésű meggylikőrrel és apró vajaspogácsával. A vendég keveset evett, keveset beszélt és mintha fúrta volna valami az oldalát. Ráránézett a háziasszonyra. Beszéljen, ne beszéljen? Végre megsimogatta a kezét — Hogyan tudod ilyen erős lélekkel elviselni ezt a csapást, édesem? Az asszony rátekintett. — Csapást? A vendég hebegni kezdett. — Nem tudod? Te nem is tudod, hogy Józsi Melanienek udvarol? Melanie széltében beszéli, hogy elváltak s mielőbb meglesz az esküvőjük. Az asszony mereven bámult a vendégre s nem vette észre, hogy a meggylikőr az asztalterítőre cseppen. — így van ez — panaszkodott később, amint lassan elterjed a hir és mindenki beszélt róla. — Én csak dolgoztam és dolgoztam, azalatt pedig a hátam mögött ez történt. Csak tudnám, mivel érdemeltem! Néhány hét alatt átrendezte életét, lakását, magatartását, modorát. Most az elhagyatott jóasszony, a mártír szerepét játszotta. Miután kiszámította, hogy nem kell szükséget szenvednie, elmúlt görcsös kétségbeesése. Újra eljárt a templomba, az ismerőseihez. Csak az bántotta, hogy egyik gyermeke sem hívta magához. Külön lakást kellett fenntartania s ez többe került, mint egy szoba valamelyik gyermekénél. — Pedig fizettem volna az ellátást szívesen — panaszkodott — És segítettem volna a háztartásban. Hiszen milyen elismert kitűnő háziasszony voltam mindig! Nem értette, hogy nem versengnek a gyermekei és a rokonok érte. Ez volt a keserűsége élete végéig. Legidősebb leánya megsajnálta egyszer s azt hitte, jót cselekszik, ha őszinte lesz hozzá. — Az volt a baj, anyám, szegény apával is, hogy maga csak a lakással és ebéddel törődött, de sohasem tudott kedves lenni hozzá. — Kedves? — döbbent meg az asszony. — Kedves? Nem értem. Hogyan lettem volna kedvesebb? Hiszen azt főzettem mindig, amit szeretett és soha nem hiányzott egyetlen gomb az ingeiről. Elpanaszkodta a fiának, mit mondott neki Zsófi. A fia magyarázkodni próbált: — Igen, úgy értette, hogy anyám csak a külsőségekkel törődött, de nem a lelkünkkel. —• A telketekkel? — kiáltotta elkeseredve az asszony. — Ki áldozott a neveltetésetekre többet mint én? Még házitanítót is tartottam mellettetek! — Nem a tanulásunkat értettem. A lelkünket, anyám. Otthon mindig nyomott valami nehéz érzés. Sohasem tudtunk igazán jókedvűek lenni. — Nem tudtatok? De hiszen minden hónapban volt uzsonna nálunk kiskorotoktól kezdve! Tortát sütöttem, meghívtam a barátaitokat ... Később táncolhattatok is. Emlékszem, egyszer milyen sokat fizettem egy zongorásnak, nem alkudtam ki előre s aztán ... — Anyám. Nem szórakozásról van szó. Mondom, hogy a lelkünkről. — Nem értem — mondta kábultan az asszony. Mikor a fia elment, tanácstalanul nézett egy darabig maga elé. Úgy érezte, mindenki nagyon kegyetlenül bánik vele. Kihez meneküljön? Gondosan felöltözött s elment a templomba. Végigment a főhajón, az első padba ült s az oltárképre nézett emelt fejjel. — Azért nem tudnak megérteni — gondolta, mert más vagyok, mint a többiek. Jobban és lelkiismeretesebben dolgoztam egész életemben Ezt nem bocsátják meg. De én köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi. Felködlött elötte valami történet a farizeusokról és a vámosról. Melyik is mondta ezt? Bizonyosan a vámos, mert annak van igaza a szentírásban. A templomban homály volt és csend. Az asszony ott ült az első padban s arra gondolt, hogy este össze kell számolni a szenynyest és vacsorára maradt még délről egy darab hús, nem kell hozatni semmit. iwMaansia 1937 december 1, szerda v8-os Sealelectricb unda.... Jó minőség P Itfwi műm IU„ ca!uin-8di" i mányzatot német kisebbségének. Az idevonatkozó megbeszéléseket Delbos francia külügyminiszter tervezett középeurópai útja tette szükségessé, mert fölismerték, hogy a dunai és a balkáni államok szívesen látnák annak jeleit, hogy Anglia és Franciaország szilárd és egységes politikát követ, amely ellenez minden olyan irányzatot, amely ez államok szabadságát és függetlenségét korlátozhatná. A Daily Herald szerint az angol kormány reméli, hogy rövidesen megindulnak azok a tárgyalások, amelyeknek célja szerződés létrehozása a roma—berlini és páris—londoni tengely között. Optimizmus Párisban, tartózkodó álláspont Rómában és Berlinben A francia közvélemény nagy optimizmussal kísérte a Londonban folyó francia—angol tárgyalásokat s a keddi párisi esti lapok örömmel állapították meg, hogy Londonban a francia—angol együttműködés lényegesen megszilárdult. A lapok érezhető megkönynyebbüléssel veszik tudomásul, hogy angol részről nem kívánták a francia külpolitika irányának lényegbevágó módosítását. A mérsékelt sajtó megállapítja, hogy Delbos külügyminiszter most már minden nyugtalanság nélkül indulhat el középeurópai útjára. Párisban egyelőre nem számítanak arra, hogy a londoni megbeszéléseket feltűnést keltő gyakorlati kezdeményezések követnék nyomon. Olasz politikai körökben a legnagyobb tartózkodást tanúsítják a londoni angol— francia tárgyalásokkal kapcsolatban s a lapok sem bocsátkoznak érdemleges kommentárokba. A londoni jelentésekhez fűzött rövid megjegyzések mindamellett már most a leghatározottabban leszögezik, hogy az angol és francia miniszterek csak egymás között állapodhatnak meg, nem dönthetnek azonban olyan kérdésekről, amelyek más államokat is érdekelnek. Hasonló tartózkodás mutatkozik berlini politikai körökben is, bár Németországban megelégedéssel látják, hogy „a birodalom határain kívül erősödik a német külpolitikai célok békés voltának és a német békekialakítás célszerűségének felismerése". A külpolitika egyéb hírei A belga Jamon-kormány kedden mutatkozott be a parlamentben. A képviselőházban és a szenátusban a kormánynyilatkozatot francia nyelven Janson miniszterelnök, flamand nyelven pedig De Man pénzügyminiszter olvasta fel.* Az egyiptomi véderőbizottság elhatározta az egyiptomi hadsereg nagyarányú megerősítését és az ország nyugati, az olasz Líbiával szomszédos határának erődítményövezettel való ellátását.★ Németország és Olaszország után most Japán is elismerte a spanyol nemzeti kormányt. A kedden kiadott hivatalos jelentés szerint a japán minisztertanács elhatározta, hogy december elsejétől kezdődően felveszi a normális és tényleges diplomáciai kapcsolatokat a Franco-kormánnyal. DIVAT BÉLELT KEMENYKALAP P 7.50 UJMINTÁJU FINOM PUPLININ6 'P>'7«50'V * *■ NEMES < BAROSS-TÉR 19 A.B.C.-re is