Magyarság, 1938. március (19. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Ára képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 28090 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55. SZÁM FŐSZERKESZTŐI ETHŐ SÁNDO ROMUNKATARSt AJTAY JÓZSE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: II. HUNYADI JÁNOSUT 2. TELEFON: *15 60-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG VI. ARADI UTCA 8. TELEFON: 11 54-61, II 54 6*. HIRDETÉSI OSZTÁLY IV, VÁCI UTCA 34. TELEFON: •18-88 66. MENETJEGY IRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYV. OSZTÁLY IV, ESKÜ-UT 6. TELEFON: 18-12 10 BUDAPEST, 1938 MÁRCIUS 1. KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 48 (5074) SZÁM Griger Miklós írta: Katona Jenő Amikor először voltunk nála Bicskén, az apátplébánosi kúria magastetejű, földszintes, rácsos ablakú épületében, a kertben a nyár késő virágai virítottak és fölöttük ott magaslott a házigazda kedves felvidéki fája, az ezüstös levelű fenyő. Griger Miklós apát úr még nem volt otthon, de amint a dolgozószobájába bevezettek, mégis egyszerre körülfogott a házigazda egyéniségének varázsa. A dolgozószoba hangulata, a bútorok nemes egyszerűsége megőrizte gazdájuk lelkét. Köröskörül a falakon, a könyvespolcok fölött körmöcbányai képek voltak, amelyek a felvidéki városka hangulatát árasztották. Szemben az íróasztallal egy ódon feszület, amely előtt térdeplő bányászalakok régi fafaragásos szobrai a látogatót arra emlékeztették, hogy az apát úr valamikor a bányászok papja volt. Négy-öt halálfej is meredt rám, mert az, aki ebben a szobában dolgozni szokott, naponként barátkozott a halállal. Azt tartotta ugyanis, hogy a halál az ember testvére, szelíden kezet kell hát nyújtanunk neki és folytonos jelenvalóságában élnünk. Az utóbbi szavakat valamikor a német szociális katolicizmus heroikus apostola, Sonnenschein Károly írta le naplójába, az a férfiú, aki az olasz Popolarik vezérével, Don Sturzóval együtt legjobban emlékeztet Grigor Miklósra. Mindhármuk lelkében a katolicizmus eleven hite ölelkezett annak szociális és demokratikus tartalmával. Azután megjelent a házigazda, akinek élesen metszett profilja, kissé hajlott alakja, melyet egyszerű reverenda takart, folytonos gondolati munkát és testi szenvedést árult el. De egyszersmind azt is, hogy a beteg test fölött a lélek ereje győzedelmeskedik. Megmutatta ezután könyvtárát is, amely legárulóbb jele gazdája lelkivilágának. Ebben a könyvtárban nagyértékű szépirodalmi művek mellett furcsa együttesben keveredett a szocialista és keresztényszocialista irodalom. Cathrein, Pesch, Getzeny, Giesswein és Prohászka művei mellett ott voltak a legkiválóbb szocialista írók is. Az, aki ezeket a könyveket forgatta, a most európaszerte összeroskadó szocializmusban, hibái és tévedései mellett is, a proletariátus egykori nagy szabadságküzdelmét látta, a dolgozó és méltatlanul megrabolt embertömegek kétségbeesett kiáltását hallotta ki. Lélekben már ekkor érezte, hogy egy nagy világtörténelmi dialógus kezdődik a marxizmus és a katolicizmus között... Griger Miklós számára semmi sem volt kinzóbb, mint a kornak ez a nagy aposztáziája, amelyet a kapitalizmus bűnei idéztek elő és egész életgondolata és életcélja annak a szociális igazságnak megvalósítása volt, amely az embereket újra Krisztushoz vezeti. Rendíthetetlen meggyőződéssel vallotta, hogy az emberek lelki üdvözítésével párhuzamosan kell megtörténni szociális fölemelkedésüknek és Istennek úgyszólván kenyér alakjában kell megjelennie azok számára, akik nem hisznek, mert mit sem remélhetnek többé. Nem volt ebben a fölfogásban a szimpóniákus ízű, lélekvásárló anyagelvűségnek egy árnyalata sem, ellenkezőleg az ellenkezője nem ment az olykor talán akaratlan farizeizmustól. Nem nézhet az nyugodt és vidám arccal Isten arcába, aki tekintetét az emberi nyomor, a megrabolt munka, a kifosztott szegénység látványáról elfordítja. Griger Miklós számára a keresztényszocializmus sohasem volt a szociáldemokráciával való megkésett rivalizálás, hanem az Evangéliumból spontán fölforrásozó hit és erő. Azokban a szociális prédikációkban, amelyeket egykor kiadott, újra és újra ismétli, hogy a keresztény tömegek csak azt a keresztet kötelesek elviselni, amelyet az Isten rak vállukra és nem azt, amelyet az emberek önzése és kegyetlensége ácsol nekik. Már mint fiatal papnak, amikor a néppárthoz csatlakozott, ez volt a vezető gondolata. Zichy Nándornak bátor, emelkedett szociális politikája, párosulva okos, a katolicizmus nemzetiségi politikájával, korán megvette szívét. Mindig mély tisztelettel említette előttünk Giesswein Sándor bizony méltatlanul felejtett alakját, akiben a keresztényszocialista mozgalom igazi életrehívóját, a legnagyobb magyar keresztény szociológust, az egyetemes szemléletű papot tanulta meg csodálni, s mindenhol, még a baloldalon is, meglátta az igazi és becsületes törekvést s ezt az igazi katolicitást semmi sem gáncsolta el benne, mert tudta, hogy a lélek ott fut, ahol akar. Csak sírjánál ébredt rá, mint egyik beszédében mondotta, Andrássy Gyula igazi, emberi és államférfim nagyságára. Talán a polgárdűtsír nagy halottjának szemérmes zárkózottsága, életformájának artisztikus elhatároltsága volt az, ami, bár nem egészen, el tudta takarni Griger Miklós előtt egy ideig politikájának monumentális nagyszerűségét. De azután senki többet nem tett Andrássy Gyula emelkedett nemzetfilozófiai eszmélődésének és külpolitikai koncepciójának a magyar tömegekkel, a magyar szegény néppel, a „szegények királya“ leghűségesebb jobbágyaival belső, lélek és igazság szerinti találkoztatására. A kortárs politikusok között legjobban Gaal Gasztont szerette. Az ő etikai tisztasága különösen sokat mondott Griger számára és mindig a reformkori magyar középnemesség, a Kölcseyek és Deákok utolsó nagy fölmagasodását, megelevenedését idézte. Az a Griger Miklós, aki a földbirtokreform kérdésében olyan merész és sokaktól meg nem értett beszédet mondott, eleinte ellentétet érzett maga és halott barátja között, aki viszont nem tudta régebben megérteni, hogy Griger Miklós éppen a magántulajdon érdekében támadja annak túlzásait, tehát a mammutbirtokokat is. De ha Gaal Gaszton szociális programja eleinte nem is elégítette ki Griger Miklóst, kielégítette és a rokonlelkek csodálatával töltötte el tiszta jelleme, mert Griger Miklós számára a politikában is ez volt a legdöntőbb tényező. Sok lelki küzdelmébe került annak idején a keresztény pártból való kilépése. De erre akkor ugyanúgy lelkiismerete parancsa késztette, mint ahogy később ez vezette a szociális katolicizmus táborába, Szekfü Gyula és a nemrég elhunyt Bajza József mellett a Korunk Szava főmunkatársai közé. Még ma is megvillan előttünk tekintetében azoknak a töprengéseknek ■zomorusága, melyeket csak olyan férfiú érez, akinek a magyar sorsproblémák szívének gyökeréig fájnak. Griger Miklós továbbra is a régi ideálokért küzdött: a keresztény gondolatért mint politikai tényezőért, a katolikus egyház jogaiért, de éppen úgy a felekezeti békéért is, az Evangélium szellemének a gazdasági és politikai életben való érvényesítéséért, a szociális haladásért, az agyuk vagy arcuk verejtékével dolgozó néprétegekért, a nemzet legszentebb érdekeinek szemmeltartásával a törvényes királyságért s vele Magyarország integritásáért. Amikor Griger Miklós a legitimizmus ügye, a király mellé állott, ezt azért tette, mert mint a magyar történelemben anynyiszor, a nép és király ügyét árnyalatilag egybevágónak látta. Ha ez nem így lett volna, semmi sem sodorhatta volna a legitimisták közé. S csak természetes, hogy az igazi szociális gondolat híveként és a keresztény szellemi és lelkiismereti szabadság harcosaként mindenfajta lélektaposó pártdiktatórikus törekvéssel szembeszállt. Szembeszállt a hitlerizmussal, mint német neve és vére ellenére egyik legigazabb magyar ember, engesztelhetetlen és konok ellenfeleként a pángermanizmusnak és kibérelt lelkiismeretű, hitvány kerítőlelkű pionírjainak. Szembeszállt a hitlerizmussal, mint magyar ember, aki tudta, hogy a nagy magyar gondolat csak a testvérnemzetiségek ölelkezésében valósulhat meg. De mint katolikus ember is, világnézeti okokból, mert a hitlerizmus teljességgel összeegyeztethetetlen katolikus meggyőződésével és humanizmusával. Új, igazabb harcokra készült, amikor nemrégiben lemondott a nemzeti néppárt elnökségéről. Elvhű, harcos hitvalló, de minden emberi gyöngeség iránt megértő és megbocsátó gyengéd lénye talán nem is volt alkalmas egy párt vezetésére, ahol — Apponyi szerint — annyi nemtelen fémet kell verni és keverni a nemes anyaghoz, hogy forgalomképes legyen. Jövő politikai útja, úgy gondolta — bármelyik pártba vezessen is még —, minden bizonnyal oda fog vezetni, ahol lelke eszményeit és a magyar nép megalázott és megszomorított millióit leginkább szolgálhatja, szilárdan és rettenthetetlenül mutatva az ezeréves királyság, a magyar alkotmány teljessége és a társadalmi haladás gondolatának egysége felé. Griger Miklós szentül meg volt győződve, hogya leggyökeresebb, legszélesebb horizontú népi reformpolitika belefér az ekként értelmezett legitimizmusba és ezért esett el idő előtt megrokkant szívvel, de töretlen becsülettel. Griger Miklós nem tartozott azok közé, akik csak látszatharcot harcolnak. Harcaiban, egyéniségében heves és hős volt a lénye, de ez az egyéniség a meggyőződés tisztaságával, a belőle kiáradó szeretettel még azokat is lefegyverezte, akik, talán mert érezték önhitványságukat, gyűlölték. Griger Miklós, aki első szentbeszédében ezt mondotta: „A szegények papja akarok leírni és elmegyek, ha kell, éjnek éjszakáján is, hogy őket fölkeressem. Isteni mesterem a vak szemét nem égről vett csillaggal, hanem egy marék sárral gyógyította meg ,ezeket a szavakat életében, egyéniségében és politikájában egyaránt valóra váltotta. Most már ott fekszik a pesti Szent Imre- kollégium kicsiny szobájában a halál sötétjében és fényében. Ó, mert az ilyen halál, mint Griger Miklósé, nem csak rideg, sötét és reménytelen. A tiszta, gyermekszívű pap, aki egyszer Bécs legrégibb s legbájosabb templomának hajnali sugárzásában, a Maria am Stiegen feledhetetlen hangulatában egyszer azt mondotta e sorok írójának: sok vétkem lehet és van is, de bármikor életemet adnám egyházam legkisebb tanáért és mindig szerettem a szegényeket, — a szent bohém, Umbria hegyes Poverello-jának kicsiny magyar testvérkéje, bizton tekinthetett sírja éjjelének elébe. Milyen kegyetlenül szigorú, szörnyen magános, milyen megvesztegethetetlenül igazságos Isten zászlótartója, a halál. Mennyire lehull előtte minden álarc. De Griger Miklós lényének gyökerében volt az igazság és feledhetetlen, kedves arca mit sem változott a halál angyala előtt. Krisztus kegyes és diadalmas arcába nézve, ha valaki, ez a bátor és hűséges katonája mind a sírig elmondhatta: Jó harcot harcoltam, a futást elvégeztem, a hitet megtartottam, » végezetül eltétetett nekem az Igazság koronája, melyet megad majd azon a napon az Úr, az igaz Biró. .. Schuschnigg leváltotta a hazafias arcvonal gráci és stájerországi vezetőségét Fegyveres osztagokkal erősítenék meg a gráci helyőrséget — A Chautemps-kormány lemondással fenyegetődzik a kamara és a szenátus ellentéte miatt — A Balkán-szövetség elismerte az etiopiai olasz császárságot és a Franco-kormányt Hitler május elején utazik Rómába Grácban a nemzeti szocialisták hétfő délelőttre nagy felvonulást terveztek és felvonulásukban tervük szerint résztvettek volna a környékbeli nemzeti szocialisták is. A pártvezetőség végül is letiltotta a tervezett tüntetéseket, úgy hogy a felvonulás nem is történt meg. A gráci országutat gépfegyveres katonai osztagok zárták el és Grácban, mint ahogyan vasárnap is nyugalom volt, hétfőn sem történt rendzavarás. A középiskolákat és a műegyetemet ennek ellenére negyvennyolc órára bezárták, mert vasárnap olyan hírek terjedtek el, hogy a stájer központban zavargások törtek ki. Bécsben csakhamar kiderült, hogy a hir vaklárma volt, a katonai osztagok kirendelése pedig a gráci helyőrség megerősítésével együtt csak óvintézkedés. Gorbachot, a hazafias útvonal gráci vezetőjét visszarendelték Bécsbe és központi szolgálatra osztották be. A hazafiui arcvonal stájerországi vezetését Zernatto miniszter, az arcvonal főtitkára és helyettes vezetője vette át, aki nyomban megbízta Dvorzsck államtanácsost, az arcvonal főtitkárságának tagját, hogy a nyílt kérdések elintézésére utazzék Grácba. Dvorzsdk államtanácsos már vasárnap meg is érkezett Grácba. Egyébként a többi tartományban a tartományi főnököket bízták meg a hazafias arcvonal helyi szervezeteinek vezetésével. Ezáltal szorosabb együttműködés jött létre az állami közigazgatás és az arcvonal vezetése között. Hivatalos helyen megcáfolták azokat a híreket, hogy Linzben és Welsben, a nemzetiszocialisták felsőausztriai központjaiban nyugtalanság tört volna ki. Hangsúlyozzák, hogy mindenütt teljes a nyugalom. Hétfőn este hivatalos közleményt adtak ki a gráci eseményekről. Eszerint vasárnapra, február 27-ére Grácba nagyobb nemzeti szó-E33