Magyarság, 1938. március (19. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
A MILLIÓ ÉVES Igmándi gyógyvízben ősgyógyerő rejlik. Mesterséges pótlás Nem sikerült eddig. Reggel iszik fél pohárral, Délben eszik jó étvággyal. Kapható kis próbaövagokban is. cialista gyűlést hívtak össze, amelyen Stájerország más városaiból és községeiből is sokan részt akartak venni. A fennálló gyűléstilalmi rendeletre való tekintettel azonban intézkedések történtek, hogy a tömeggyűlést megakadályozzák. Közben Seyss-Inquart szövetségi belügyminiszter közbenjárására a gyűlés megtartását lemondták. Seyss Inquart belügyminiszter elhatározta, hogy elutazik Grácba, hogy érintkezésbe lépjen az ottani hatóságok képviselőivel és velük egyetértésben megtegye a szükséges intézkedéseket. "Ki kell tárni az illegális tevékenység burkolt formájét is. Az osztrák hivatalos Wiener Zeitung mértékadó helyről származó cikkében A német béke értelme cím alatt foglalkozik Schusch Kormányválság lényegét Chautemps és a szenátus konfliktusa miatt A francia szenátus vasárnap ülést tartott és ezen Chautemps miniszterelnök beszédet mondott a munkaügyi döntőbíráskodásról szóló törvényjavaslat vitája során. A kamara a Chautemps-féle munkakódex első részét már elfogadta, a miniszterelnök pedig kijelentette a szenátusban, hogy ha a már elfogadott javaslatok szövegét a szenátus úgy megcsonkítaná, hogy lehetetlenné tenné a megállapodást a törvényhozás két háza között, akkor a kormány kénytelen lemondani. A délutáni ülés során a szenátus folytatta a munkabéregyeztetésről és a döntőbíráskodásról szóló törvényszakasz tárgyalását, amelyet hosszú vita után a nagy többség elvetett. Éjfél után ismét összeült a szenátus és a munkaügyi döntőbíróságra vonatkozó nyolcadik szakasz eredeti szövegét módosította. Az egész törvényjavaslatot a szenátus megszavazta ugyan, de megszavazta a módosítást is. A kamara és a szenátus között hétfő délelőttre még jobban kiéleződött az ellentét. A kamara munkaügyi bizottsága ugyanis nem hajlandó elfogadni a szenátus által javaslatba hozott módosításokat. A megoldásnak elvben éjfélig létre kellett volna jönnie, mert éjfélkor járt le a jelenlegi munkatörvény és ezzel együtt mintegy 7000 egyetemes munkaszerződés érvénye. A kormány végül azt a közbenső megoldást választotta, hogy a lejáró hétezer kollektív szerződés érvényét két héttel meghosszabbítják abban a reményben, hogy két hét alatt mégis csak sikerül létrehozni a megegyezést a kormány és a szenátus között. A végleges döntés keddre maradt a szenátusban Anatole de Monzie képviselő, volt miniszter feltűnést keltő politikai beszédet mondott egy díszebéden arról, hogy az egyetemes biztonság politikájának befellegzett. A hatalmak annak idején Genfet jelölték ki a békebarát hatalmak szellemi fővárosául. Genf a vitatkozások, Bécs az igazi nehézségek központja . Nem értek egyet Flandinnal, aki nemrégiben azt írta, hogy Franciaországnak elsősorban gyarmatbirodalmi jövőjét s nem európai jövőjét kell szem előtt tartania. Miután a Rajna mentén megnyertük a háborút, húsz évvel később nem szabad elveszítenünk a csatát a Duna mentén. A parancsuralmi államokban a jelszó a hatalom akarása. Franciaország jelszava a háború után a kényelem akarása volt. Nem óhajt kormányválságot, de ha ez mégis bekövetkeznék, azt szeretné, hogy kevés tagból álló s néhány világos eszmére támaszkodó kormány alakuljon meg. Halásztemetés írta: Farkas István A nap már egész délután a horizont vonalán kullogott köröskörül, mintha az öreg Kirkenas sírkatételét lesné és vöröseslila fényéből akarna koszorút fonni a Varangerfjord halottjának. Néztem a tűzvörös, de hidegen fénylő bolygó útját a gerendaház ablakából, amely előtt néhány rénszarvas téri férgét lustán, első lábaikkal a keményrefagyott havat kotorva. S mialatt a Nap, megérintve a távoli ritkás fenyvesek sötét sziluettjének tetejét, lassan a saját félhomályába olvadt: a túlsó domboldalban néhány östersundi halász sírt ásott annak számára, aki életében kenyeret adott a fél falu népének és a halat mindig becsületes áron vette át, fiakat nevelt a tengernek, hat fiút, akik közül immár csak kettő él, egy csavargó és egy kisgyermek — a többinek nevét aranybetűkkel felírták a falu végén álló oszlopra sok más név társaságában. Kirkenas koporsója künn állt az udvaron s néhány hópehely, ami megfürdött a nap utolsó sugaraiban, játszadozott körülötte. Odalátszott a tenger s a halott, ha úgy tetszik neki, kis üvegablakon át elmélázhat a mélységben ájultan fekvő vizek fölött. Négy a hóbatűzött szigony állt a ravatal körül, mindegyiken halcsontváz, a legszebbek maradéka, amiket a vén halász életében fogott. És egy fiú guggolt a szigonyok mögött, a legkisebbik, az egyetlen, aki megmaradt, mert a csavargót a család többé nem fogadta be, csak ennek a fiúnak volt joga fázni, sirni és gondolkozni az apja koporsójánál, a nők jólfűtött szobából nézték a tájat, a ködös, fázékony völgyeket, ahonnan a papot várták és az ablakban sirtak, ott fonogatták moszatkoszorúikat. Közben a sirásók hazatértek, megitták forró teájukat, a pap is megjött, ő is teázott, a siratóasszonyok is teáztak, odakünn megindult a hóesés, a nap pedig eltűnt a hideg hegyek mögött. Innen is, onnan is halászok másztak fel a házhoz, melynek padlásszobájában három sárgafényű petróleumlámpás sugározta szét a hírt a szomszédos telepeknek, hogy a Kirkenas-házban halott van. Aztán az udvaron is lámpák gyúltak, az égen pedig báli legyezők pompájában új fényzuhatagok támadtak, kék, vörös, zöld és sárga színek, mintha egy isteni tenyér gazdagon és rendszertelenül ontaná a koporsó fölé égi világosságát. És a hulló hó szűzi hullásában, a csikorgó hidegben vontatottan bár, mégis harsogott a búcsúztató ének, aztán elindult a menet és mi ketten, a halász leánya és én, egyedül maradtunk a házban.— Most mi lesz velünk? — szóltam a kandalló mellett kuporgó MSrihez, megsimogattam szép szőke haját és leültem melléje. Mi lesz, hogyan lesz, hiszen Kirken és apó halála boldogságunkat vágta ketté, napok múlva megesküdtünk volna és most közbejött a haláleset, én elmegyek, ki tudja, mikor jövök vissza megint... — Talán jobb, hogy így történt — válaszolta a leányt, majd ha meleg Dél kikötőiben jársz, találsz magadnak szebbet, jobbat, mint én vagyok és nem kell miattam fáznod a Magas Északon. Kedves, én nem felejtek, de ha kell, tudok lemondani. Talán majd egyszer látlak még, ezzel megelégszem s nem tagadom, asszony leszek már akkor, férjhez megyek a derék falmhoz, gyermekeim lesznek, de azért az árva házban a te emléked körül keringek, mint hold kering az ő ura körül... És Mari e pillantásán át a becsületes lélek nézett felém akkor. Az ablakhoz mentünk és kinéztünk a behavazott tájra, melynek szélén fekete folt jelezte a végtelen tengert. A lámpás menet már a ház felé tartott s hátul, jól elmaradva a többitől, egy ember kullogott magánosan. Csetlett-botlott a havon, néhány rongy lógott aszott testén, nagy bottal igyekezett magát egyensúlyban tartani. A csavargó volt, aki szintén eljött apja temetésére! Kirkenásné megterítette az asztalt, behozta a szigonyokat, a szoba megtelt emberekkel, akik a halott tetteit sorolták fel s közben jóízűen falatoztak. Csupán a kisfiú állt komoly arccal egyik sarokban, magához ölelte a szigonyokat és a csavargó a küszöbön egy dészában lemosta saját lábait, aztán mezítláb közénk jött, de mintha idegen lett volna, senki sem törődött vele, hiszen kiutasított ember volt, a család szégyene volt s hogy enni adtak neki, azt is a halottnak köszönhette. De most felállt a legöregebb halász, akit a halott Kirkenás a család védőjéül szemelt ki. — Kirkenás jó halász volt és jó gazda — mondotta — és mi többiek most utolsó akaratát teljesítjük, asszonyok. A Kirkenás-hajó reggel tengerre száll és Knut, a fiú, apja szigonyaival elfoglalja kapitányi helyét rajta. Ami a házat illeti, az is Knuté és a hálók is és a horgok is meg a föld is, az öbölbérlet is és Knut gondoskodik rólatok, aszszonyok. Edd tele magad, Hjalmar — ezt a csavargóhoz intézte — és eredj utadba. Semmi keresnivalód itt, ahonnan apád kiutasított. Ha holnap meglátnánk a ház közelében, rosszul járhatsz. Ennyi az egész, amit mondani akartam. — És az idegen tengerész — ez nekem szólt — ha akarja, magával viheti a Kirkenás-lányt — mondotta egy másik —, természetesen mint feleséget. Itt a pap és a vén Kirkenás beleegyezett, hogy ... — Márie ittmarad — válaszoltam —, majd egyszer visszajövök érte. — Okos beszéd és becsületes tett, hogy nem szakítod el anyjától a fájdalom óráiban. Hjalmar lassan felhúzta rongyos csizmáit és menni készült. — Várj — szólt hozzá a legöregebb halász —, így mégse engedlek, elfegy a másik szobába, ott találod apád csizmáit és ruháit, a héid lehetnek és ti, asszonyok, rakjátok tele a zsákját élelemmel. Ez a végső jussod, Hjalmar, aztán el innen, vándorolj délfelé, ahol melegebbek a napok. A méla, egyhangú beszéd a szívembe vágott. Követtem Hjalmart, láttam, hogy átöltözködik, a meleg ruha pompás boldogsága ömlik el pálinkától cserzett arcán és mikor elkészült, a nők magukhoz ölelték, pénzzel látták el, de a csavargó, akinek lelkét már megölte a szesz, nem bírt egy könynyet kifacsarni magából, úgy ment el, mint egy idegen. És elment nemsokára a tisztelendő is, akire hétórás szán utazás várt az éjszakában és a halászok is szétszéledtek. Az utolsó magával vitte a kisfiút a szigonyaival, de elmaradt a könnyes búcsú itt is, hiszen természetes, hogy a család egyetlen férfitagja tengerrevaló abban az órában, mikor férfivé serdül. S hajnaltájban én is távoztam a Kirkenas-házból. Utamat jódarabig az ablakban pislákoló lámpás kisérte, aztán az is eltűnt a leány hamvas, kissé méla, friss arcával együtt. Azóta sok idő suhant el fölöttünk. Találkoztam a csavargó Hjalmarral valahol Délen. Gazdag ember lett és büszke úr. Olvastam az újságban, hogy Knut neve már odakerült az elveszettek oszlopára. Bizonyos, hogy Kirkenas mama is régen a férje mellett pihen a hegyoldalban. Csak a leányról nem hallottam semmit azóta, pedig jól tudom és érzem, még mindig vár Észak egy magános házában és éjszakánként ablakában ég a lámpa, hogy ha arra járnék, el ne téveszszem az utat. Nem tudja szegény, hogy ebben az életben soha többé nem járok a Varanger-fjord felé, van már asszonyom, vannak gyermekeim. Hétezer kilométer választ el bennünket, mert él a Törvény: telepedj le ott, ember, ahová való vagy és ne keresgélj sziveket idegenben ... 1938 március 1, kedd yUCHESIB nigg kancellár legutóbbi beszédével. — Nem kétséges — hangoztatja a lap —, hogy az osztrák nép saját erejéből és akaratából, saját lábán állva akarja kifejezésre juttatni meggyőződését és alakítani jövőjét. Ausztria belső békéjét csak akkor lehet biztosítani, ha valamennyi tekintetbe jövő csoport — különösképpen pedig mindazok, akik csak most hajlandók arra, hogy az osztrák eszme mellé álljanak — a béke fogalma alatt becsületes megállapodást ért, nem pedig olyan fedezékeket, amely mögül tovább lehet folytatni a harcot. Ez az utóbbi felfogás az egyik szövetségi tartományban, nevezetesen Stájerországiban, úgy látszik, széles körben el van terjedve Ha azonban e téren a legrövidebb időn belül nem áll be változás, akkor felmerül az a komoly kérdés, vájjon a kancellár és a szövetségi kormány belső béketervének meg vannak-e az elengedhetetlen előfeltételei s ha igen, mily mértékben. Vagy hajlandóság mutatkozik minden részről arra, hogy az alkotmány alapján azonos alapgondolatoktól vezérelve fenntartás nélkül együttműködjenek, vagy pedig szükségessé válik az, hogy már a legközelebbi jövőben félre nem érthető elválasztó vonalat húzzunk. Nemcsak az illegális tevékenység tilos, de ki kell várni az illegális tevékenység bármilyen burkolt formáját is. A munkáspárt újabb interpellációrohama Anglia új külpolitikája miatt Az angol alsóházban hétfőn folytatta a munkáspárti ellenzék támadássorozatát a kormány új külpolitikája ellen és Chamberlain miniszterelnök ezúttal első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének. A miniszterelnök a kérdések lényegére szorítkozó szűkszavú határozott válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt, a parlamenti viharokban is megőrizte jeges nyugalmát. Az első interpellációk a spanyol tengervidéken történt hajóincidensekre vonatkoztak és Chamberlain válaszában ismertette a Franco-kormánynál tett lépéseket s kijelentette, hogy Anglia fenntartja jogát a teljes kárpótlás követeléséhez. Azután gyorsan következtek az interpellációs kérdések és válaszok. Henderson: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a legutóbbi osztrák német egyezményre? Chamberlain: Az egyezmény teljes hatását még nem állapíthatjuk meg. A fejleményeket gondos figyelemmel kisérjük. Az osztrák kormány intézkedései nem sértik Ausztria vállalt kötelezettségeit, amelyek szerint nem köt Ausztria függetlenségét veszélyeztető egyezményeket s igy nincs szükség az angol kormány bármilyen eljárására. Wedgwood Benn: Tudja-e a kormány, hogy Negrin spanyol miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy olasz repülőgépek és tüzérség vett részt Teruel elfoglalásában. Chamberlain: Tudomásom van Negrin nyilatkozatáról. Nézetem szerint a már Spanyolországban levő fegyverek használata nem indokolná külön kérdések intézését az olasz kormányhoz. Egyébként az angol— olasz megbeszélések még nem indultak meg. Wedgwood Benn: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásukat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt? Chamberlain: Ez más kérdés. A képviselő úr a már Spanyolországban levő fegyverekről interpellált, nem pedig új szállítmányokról. Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. A speaker közbeszólt: Ez új kérdés volt Henderson: Tekintettel a volt külügyminiszter lemondásának körülményeire, igéri-e a miniszterelnök, hogy a kormány nem dönt többé külpolitikai kérdésekben nem hivatalos értesülés alapján, ha a kormány azokat nem a külügyminiszter útján és felelősségére kapja. S Chamberlain: A képviselő úr téved. A kormány döntése nem az olasz nagykövet válaszán fordult meg. Henderson: A volt külügyminiszter az olasz kormány közlését a miniszterelnök útján ismerte meg, aki azt viszont ismeretlen személytől kapta. Chamberlain: A volt külügyminiszter és én is azt kértük, hogy hétfőn közöljék velünk a hivatalos választ. Nem hivatalos értesítést vasárnap kaptam s azt azonnal közöltem az egész kabinettel. Tinker: Összefér-e a miniszterelnöki méltósággal, hogy ilyen nem hivatalos értesüléseket kap? Chamberlain válasz helyett a következő interpelláló felé fordult. Henderson: Ki volt az a személy, akinek útján a miniszterelnök értesült, hogy az olasz kormány elfogadja az angol formulát? Chamberlain kurtán: Ez nem közérdekű kérdés. Henderson: Igenis közérdek, hogy megtudjuk, váljon a miniszterelnök informátora érintkezésbe állhatott-e vasárnap Grandi gróffal Londonban, vagy az olasz kormánnyal Rómában. Rathbone: Tekintettel Hitler kancellár beszédének a külföldi sajtóra vonatkozó kitételére, ígéri-e a miniszterelnök, hogy a Németországgal kötendő egyezmény nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák az angol sajtó szabadságát. Chamberlain: Igen, de utalnom kell a sajtó külpolitikai felelősségére. Semmi sem mozdítja inkább elő a béke ügyét, mintha az összes országok sajtói önmérsékletet és türelmet gyakorolnak külpolitikai kérdésekben. Attlee őrnagy: Miért szegte meg a miniszterelnök azt a parlamenti gyakorlatot, amely szerint a külügyminiszter az alsóház tagja. Chamberlain: Nem ismerhetem el ilyen gyakorlat fennállását, de elismerem, hogy rendes körülmények között előnyös, ha a külügyminiszter az alsóház tagja. A jelen körülmények között az ellenkező megoldás hátrányait ellensúlyozzák Halifax lord kiváló képességei erre a hivatalra. Attlee pótkérdésére kijelentette Chamberlain, hogy az alsóházi interpellációk során személyesen fog nyilatkozni a szorosabb értelemben vett külügyi kérdésekről. Az alsóház végül 226 szavazattal 96 ellenében elfogadta az interpellációs válaszokat, ami a kormány fölényes győzelmét jelentette. Megia Haritia einfizet arfUlíB h&A Magyarság klríng-UtSlIuBl UidB szelvényével vásárol !