Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

Ára rádiómelléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28900 LEVÉLCÍM:1 BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 ÁPRILIS 1, PÉNTEK ............. FŐSZERKESZTŐ: PETHŐ SÁNDOR POUMICATAR9) AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: IL. HUNYADI JÁNOS UT 2 TELEFON: *15-60-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­SÉG VL, ARADI UTCA 8. TELEFON: 11-54 61,11 54 62. HIRDETÉSI OSZTÁLY IV, VÁCI UTCA 34. TELEFON: *18-88 66. MENET­JEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYV­­OSZTÁLY IV, ESKÜ-UT 6. TELEFON: 18-12-10 XIX. ÉV­FOLY­ÁM: 73 (5099) SZÁM A tót-magyar Felvidék autonómiája felé Írta: Gogolák Lajos Mióta Ausztria az új nagynémet biro­dalom része lett, Csehországot három ol­dalról özönli körül a német veszedelem. A cseh állam eredete, léte s egész beállí­tottsága elsőrendűen külpolitikai termé­szetű s külpolitikai tényezőktől függő; világos tehát, hogy a szomszédban végbe­ment változások nem maradhatnak bel­politikai kihatások nélkül. A német—osz­trák egyesülés a népi-nemzetiségi elv alapján történt s a népi-nemzetiségi gon­dolat hullámai most újult erővel csapnak át a cseh állam határain. A szudéták erős és tömör négyszöge adott eddig földrajzi és történeti formát a cseh népnek és államának több mint egy évezreden át, de az új német népi törekvés ellen ez a zárt hegykoszorú sem jelenthet többé védekezést: az ellenség,­ a több mint három és félmillió német ott van a határokon belül s a német népi ér­zület közösségtudata szabja meg maga­tartását s nem a régi cseh állameszme, mint volt ez a XIX-ik század elejéig. Mióta a cseh nemzeti öntudatosodás a XIX-ik század elején végbement, a német­séget a cseh nacioi­alizm­us kíméletlensége nem szűnt meg untalan provokálni. A kí­méletlen cseh előretörés, mely szellemileg elidegenítette a német népet a történeti cseh állameszmétől és gazdaságilag ee nkileg évszázadok óta brit otthonában támadta meg, a bűnös abban, hogy a né­metség végleg eltávolodott a közös cseh — német haza gondolatától s mindig vá­­gyóbban tekintett a határokon túlra, kü­lönösen akkor, hogy az osztrák állam­­hatalom sem tudta többé megvédeni a csehek elől. A cseh nacionalizmus a tör­téneti cseh államjogot a XIX-ik század második felében a saját nacionalista ön­zésének eszközévé sajátította ki s nem volt tekintettel reá, hogy hiszen csehek és németek mindig egyenrangú­­ nemzet voltak a történeti Csehországban s az ottani sajátos viszonyok miatt már a középkortól kezdve a németség állam­nemzete volt a csehek mellett a cseh ál­lamnak. A cseh nacionalizmus úttörői, gondolkozók és politikusok nemhiába fél­tették viszont már százötven év óta nem­zetüket a német veszedelemtől, mert érez­ték, mit jelent a német nép jelenléte s a történeti cseh határokon belül akkor, mi­kor a cseh nép teljes nemzeti és állam­jogi kizárólagosságra törekedett s mert sehol sem érte el népisége a szudéták ter­­mészetes határait, hát a határokon sűrűn lakó régi németség visszaszorítására tört. A cseh nacionalizmus azzal igazolta a maga nagyralátását, hogy Csehország Európa földrajzi középpontja, Közép­­európa valóságos citadellája. S most ép­pen­ ez a geopolitikai törvényszerűség bosszulja meg magát: a német erő egyre félelmetesebben tolul a szudéták négy­szöge felé, melyről már Bismarck is azt hirdette, hogy aki Csehország ura, az ura Európának is. A világháború utáni fran­cia politika Csehországból uralkodott Középeurópa fölött s Csehországból tar­totta féken a német törekvéseket is, most meg az új német erő ismét Csehország által akarná végleg biztosítani uralmát Középeurópa fölött. Ha a­ németség számára is nyilvánvaló veszedelmet jelent a német népbe és tájba ékelt cseh hegyrendszer és cseh népiség, a francia politika mai gyöngesége mellett a cseh-­nnémet probléma most a cseh nép számára­ a gond terhesebb. Az 1918 óta el­telt húsz esztendő nem volt elég ahhoz, hogy összeforrassza a történeti cseh föld­ből és a Magyarországról leszakasztott tájakból mesterségesen alakított cseh ál­lamot. A történeti cseh terület valamely formában mindig belekényszerült a né­met hűbériségbe s mindig erőtlenül lan­kadtak el a cseheknek a németek elleni kétségbeesett lázongásai s utánuk mély, hosszú aléltság következett. Hogy Cseh­ország önálló tényezője legyen az euró­pai politikának, ehhez az a területi nye­reség segítette, melyhez a Magyarország­ból kihasított tájak révén jutott. A szu­déták veszélyeztetett négyszögét és a cseh népiséget a cseh nemzeti akarat így akarta biztosítani kelet felől; csak a Kárpátok s a Duna birtokában űzhetett a kis cseh nép arányainál nagyobb európai politi­kát; a Kárpátok birtoka által kapcsoló­dott a német élettérbe ékelt cseh nép Ke­let- és Középeurópába s a kisantant-poli­­tika lehetőségeihez is igy jutott el, akár­csak az orosz—francia szövetséghez is. Már a XIX-ik század első felétől tarta­nak azok az aspirációk, amelyekkel a cseh törekvések fordultak Magyarország felé s elsősorban is a szlovák nép felé. A csehek rájöttek, hogy önmagukban a németek között sohá m­eg nem állhatnak, hátvédet kellett keresniük a szlovák nép­ben és a szlovák nép által lakott hosszan elnyúló területen, mely Magyarország északi pereme volt. A XIX-ik századtól máig a legkülönfélébb cseh törekvések igyekeztek szellemileg és politikailag a cseh nemzettel azonosítani a szlovákokat. Mialatt a csehek a monarchia fölbontá­sán — s ma látszik, mennyire saját ér­dekeik ellen is! — dolgoztak s mig e törekvéseiket, a szlovák nép és föld felé irányuló tendenciáikat természetjogi, népi jogcímekkel igazolták — különös dogma­tikus merevséggel vallván a „csehszlovák"* nemzetegység hazug hitét —, addig ugyanekkor ők saját történeti területeiken kitartottak a történeti cseh államjog és integritás mellett. 1918-ban, s már sokkal 1918 előtt, a csehországi németség érvé­nyesíteni akarta magára nézve a népek önrendelkezésének eleiit: a csehek erő­vel, kegyetlenül törték le e fölszabadulási törekvéseket. Mikor pedig a szlovák nép — épp a népi természetjog alapján — százötven éve már egyebet sem tett, mint küzködött a cseh abszorbeáló törekvések ellen, a csehek ugyanilyen kemény önzés­sel utasították el a világ színe előtt, kívül is, belül is, a szlovák nép szellemi és politikai önállósági törekvéseit. Az uj cseh állam igy a népek joga ellen született. Az uj cseh állam igy lett népei börtöne. A csehek addig vallották a nemzeti elvet, mig az saját javukra volt s államuk megvalósításában mit sem tö­rődtek a népek saját külön történeti és emberi egyéniségével, a tájak által meg­határozott geopolitikai törvényszerűségek­kel; azt hitték, materialista, mechanikus baloldali gondolkozásuk, kíméletlen cen­tralizmusuk biztosítani tudja államuk lé­tét. Bíztak benne, hogy a világpolitika nekik kedvez s bíztak benne, hogy nekik kedvező neveléssel, közigazgatási és gaz­dasági és szellemi centralizációval meg­semmisíthetik az erővel s ravaszsággal 1918 bomlása idején szerzett népek és tájak történeti és emberi szellemét. Az új cseh állam megtagadta saját régi tör­téneti alapjait is s létében több része volt az ügyes propagandának, mint Szent Vencel tradícióinak s ugyanily mérték­ben tagadta a nemzetiségi elvet is a való­ságban, mely pedig eszmeileg oly nagy mértékben ott szerepelt az államalaku­lás eszmei kellékei között. Midőn most a régi Felvidék, a mai Szlovenszkó összes népei: magyarok, szlo­vákok, németek és hozzájuk még a ru­tének is, fölemelték szavukat az autonó­mia mellett s ennek érdekében baráti egységre is léptek az államuk létét és integritását féltő csehek véghetetlen meg­döbbenésére, akkor az eltagadott és meg­gyalázott nemzetiségi elv, a népek önren­delkezésének joga kér magának a cseh államban uj teret és uj lehetőségeket. A szudétanémetek a maguk szervezettségé­vel és tömegeivel jóval előttük vannak s mögöttük ottan áll oltalmazón a nagy Németország. De a szlovenszkói népcso­portok a maguk kicsinységében és ma­gányában mégis hatalmas erkölcsi eszmét jelentenek: egy sokat szenvedett, élet­­lehetőségeiből és jogaiból kiforgatott föld népei kérnek új életet Szlovenszkói ma­gyarok, németek, szlovákok és a ruszinok története és élete közös sorsból, közös történetből, közös otthoni tájból növeke­dett a mába s a cseh centralizációnak, a cseh divide et impera politikának húsz év konok munkája ellenére sem sikerül­hetett megsemmisítenie ezeket a közös szellemi adottságokat. Az autonomista követelések közös vállalásában a közös otthon és a közös hagyomány szava szó­lalt meg és öltött politikai formát. Szlo­venszkó népei utat mutatnak arra, mint kell közös megértéssel és közös, munkái­val békésen és tisztességesen érvényesíteni korunk nagy elvét, a népi-nemzeti gon­dolatot. A népi-nemzeti gondolat lehetőségei természetszerűen mások a Kárpátok me­dencéjében, mint például a nagy német népközösségen belül. A mi viszonyaink arra késztetnek s arra nevelt a történeti magyar hagyomány is, hogy kölcsönös méltányossággal, megértéssel igyekez­zünk a népek jogát, a történeti és ter­­­mészetjogi elveket, a közös és összefűző táji adottságokat érvényesíteni. Ma ide­gen államhatárok szabdalják át a Kár­pátok medencéjének természeti és eszmei közösségét, de minden határon túl a kö­zös szlovenszkói autonomista megmozdu­lás arra mutat, hogy határok, erőszakok­ és mesterséges idegen intézmények nem semmisíthetik meg a táj és a történet lap­pangón és elnyomottan is élő szellemét. A nemzetiségi elv, melyet a csehek kiforgattak értékeiből, szépségeiből, őszin­teségéből és igazságaiból, most ellenük fordul. A csehek felelősek elsősorban benne, hogy az Anschluss bekövetkezhe­tett s a történelem bűneikért talán már készíti is számukra a méltó büntetést. Amennyire jogosultnak kell elismernünk a cseh nép létét saját határain belül, annyira megbosszulja most magát e kis nép mérhetetlen falánksága, mellyel a sorsot kihívta maga ellen. A cseh hatá­rokon köröskörül mindenütt föltámadt a külön akaratú, szabadságra vágyó népek önálló politikai akarása a mechanisztikus koncepciók, erőszakolt centralizáció, el­­nemzetietlenítés ellen s a népek és a tájak széthúzása között többé nehezen állhat csak meg a gyökértelen cseh államgon­dolat. Szlovenszkó sokat szenvedett földje és népe most új történelmi fordulatok határaihoz érkezett. Prága húsvétig diplomáciai fegyver­szünetet kér Berlintől A román kormány nem engedne át szovjet csapatokat Prága megsegítésére — Angol—olasz megegyezés Palesztina és a Vöres-tenger ügyében — Lengyel demars a cseh kommunista propaganda miatt Halifax: Anglia nem lehet közömbös máshol történt támadásokkal szemben A párisi Matin prágai jelentése szerint prágai politikai körök több vezető férfia azon fáradozik, hogy húsvétig fegyverszüne­tet hozzon létre a pártok között. A fegyver­­szünet értelmében húsvéttól kezdve egy hó­napon át valamennyi párt szüneteltetné tevé­kenységét, nem tartanának nyilvános gyűlé­seket és nem hangoznának f el pártpolitikai beszédek. A lap szerint kétséges, hogy a né­metek hozzájárulnak ehhez a fegyverszünet­hez. A Völkischer Beobachter részletesen fog­lalkozik azokkal a nyilatkozatokkal, amelye­ket a prágai parlamentben az egyes kisebb­ségek képviselői tettek. A szudétanémetek, a szlovákok, a magya­rok­ és a lengyelek képviselőinek nyilatko­zatai — írja a Völkischer Beobachter vezér­cikke — egyszers mindenkorra szertefoszlat­­ták a cseh nemzeti államról szóló legendát. A szudétanémetek óva intették a cseh kor­mányt látszólagos megoldásoktól és szenve­délyesen követelték jogaik elismerését, a szlovákok pedig nem kevésbé szenvedélyesen a pittsburgi egyezmény pontjainak betartá­sát sürgették. A magyarság szószólója meg­állapította, hogy a magyarok sem kulturális, sem gazdasági, vagy közjogi téren nem kap­ták meg azokat a jogokat, amelyeket Cseh­­ország megalakulásakor biztosítottak szá­mukra és valamennyi többi kisebbség kép­­viselőjéhez hasonlóan védelmet követelt a to­vábbi elnemzetlenítés ellen, valamint visz­­szatérést az 1918. évi állapothoz. Az egyesült magyar párt elnöksége egyéb­ként felhívást intézett a Felvidék magyarsá­gához, amelyben közli, hogy miután egyes lapjelentések szerint a cseh kormány a kö­­zel­jövőben az állam lakosságát közhivata­lokban, közszállításokban és más egziszten­ciális lehetőségekben a nemzetiségi arány­számnak megfelelően akarja részesíteni, a csehszlovákiai magyarságot képviselő egye­sült párt szigorúan őrködni kívált. Ellegi­ csak a népszámláláskor magukat magyarok­nak vallók tekintessenek magyaroknak a kiadandó kormányrendelet értelmében. Az egyesült párt elnöksége megbízta a pozsonyi magyar jogvédő irodát, hogy minden ma­gyar részére szerezze be a statisztikai hiva­tal tanúsítványát. Szilassy Béla dr., az egyesült magyar párt szenátora a következő két interpellációt nyújtotta be a postaügyi miniszterhez: 1. A pozsonyi magyar rádióleadás városnév hasz­nálata, 2. a magyar nemzeti ünnep haszná­lata.

Next