Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-14 / 84. szám

AFRIKAI HÍREK msiABSte 1938 április 14. csütörtök Europa omanyis /fodat.air. Kar 103 Cokmciy - tilt Hamis a Tutankamen leltár WADI HALFA (Egyiptom) A Alexandriai múzeum nyilvánosságra hozta a néhány évvel ezelőtt feltárt egyitomi király sírokban talált holmik hivatalos leltárát. Fantasztikusan gazdag halotti javakat tartalmaznak ezek a sírkamrák s egyedül Tutankamen sírboltjából a következő holmikat hozták elő rengeteg arany- és ezüstékszert, pénzeket, egy egészen újszerű összecsukható ágyat, palalemezekből készült kártyalapokat, aranykorsókat és tálakat, egy hegedűhöz hasonló hangszert, félmázsára való kozmetikai és arcfestőszert. Carnarvon lord, Tutankamen megtalálója az egyiptomi törvények értelmében megtarthatta a kincsek értékének kétharmadát, amit a kormány készpénzben fizetett ki kezeihez. Mint most kiderült, az állami múzeum leltára hamis. Számos értékes tárgy hiányzik a leltárból. Széleskörű nyomozás indult, mert Carnarvon egyik volt segédje — maga a régész már halott — megerősíti a tárgyak hiányát és a múmia megtalálójának magánleltárát lemásolva, eljuttatta az egyiptomi múzeumhoz, ahol nyilván furfangos tolvajok emelték el a régi király kincseinek egy részét. Az egyiptomi törvények szerint az ilyen tolvajt 20—100 évig tartó kényszermunkával kell büntetni, mert múmiától kincset lopni, legnagyobb hazafiatlanságnak számít a nemrégiben önállóságot nyert birodalomban.• Új elektromos központot építenek Addis Abebában Addis-Abeba abesszin főváros ipari negyedében megkezdték egy új thermo-elektroközpont építését. Az elektromos centrálét gazogénnal hajtott motorok fogják táplálni. A centrálét 2000 lóerőre rendezik be, mégpedig 1700 felhasználható és rendelkezésre bocsátható és 700 tartalék lóerőre. A centrálé előreláthatóan júnusban kezdi meg működését. Az elektromos energia, amelyet termelni fog, az eddigi energiával együtt biztosítani fogja a főváros közös magánvilágítását s a kisipar részére szükséges elektromos energiát. Most készítik a terveit egy hatalmas hydroelektro centrálénak is, amelyet Adama mellett fognak fölépíteni. Elefántcsont helyett a fegyver MBOUSSA (Kenya) Perth lord római angol nagykövet és Ciano olasz külügyminiszter között most folynak a tárgyalások különféle kérdésekben, melyek között a legnagyobb szerepet talán éppen az Abesszínia—Egyiptom—Szudán és Kenya közötti pontos határvonal megjelölése viszi. A Daily Express szerint Anglia most már belenyúl abba a merőben tarthatatlan kérdésbe is: szünjön meg a fegyvercsempészés Abesszíniába Kenya felől. Az ügy hátterében igen furcsa tevékenység áll. Kenya angol gyarmat Abesszínia déli részeivel határos. Mielőtt az olaszok rátették volna kezüket a négus sötét birodalmára a határon kizárólag elefántcsontot vivő kárává nők vagy déligyümölcsöket szállító menetek vonultak át. Két esztendő óta azonban sokkal jobb üzletnek bizonyult a fegyvercsempészés természetesen a megszálló olasz csapatok terhére. Többnyire félvér spanyolok vállalkoztak erre a veszedelmes mesterségre s a vadonban maguk is ádáz harcokat vivtak. Legutóbb Fernandez Casa da Para, egyike a legvakmerőbb fegyvercsempészeknek, esett el a még meg sem állapított határon. Egy Ambler nevű kenyai angol csendőrkapitány vette puskavégre abban az órában, mikor hatvan láda lőszert akart bevinni abesszin területre. Casa elestével elvesztették vezérüket a csempészek, az angol beavatkozás pedig hamarosan végleg megoldja egyenlítői Afrika legkínosabb kérdését Port Faruk, a sivatag IZMAILA A Szuezi-csatorna környékén nagy események vetik előre árnyékukat. Néhány nappal ezelőtt munkások százai szállták meg a csatornának egyiptomi oldalán levő Ballati édesvízállomást és kitérőt, hogy hozzálássanak Afrika, vagy talán a világ legnagyobb angol erődítményének építéséhez. Teljesen sivár, kopasz és a napsütésben reszkető levegőjű sivatag kellős közepén folyik a serény munka, amely a jövő esztendő elejére huszonötezer angol katonának szerez kellemes és óriási garnizont. Bármennyire állították az ellenkezőjét, a valóság az, hogy a Szuezi-csatorna, különösen Limai-félsziget belsejében, majdnem teljesen védtelen. Már a világháborúban bebizonyította ezt a legendás Lawrence ezredes, amikor tetszése szerint vágott et rajta hol itt, hol amott ezt a menetelést senki sem tudta megakadályozni. Az angolok egyik legégetőbb feladatává nőtte ki magát azóta a csatorna megvédelmezésének kérdése s ezért épül most a sivatagban Port Faruk, egy valóságos földalatti város, melyben huszonötezer katona állhat ugrásra készen bármely irányba. A munkálatok gyors megkezdésére különösen legutóbb, a csatorna ellen megkísérelt merényletek sorozata adott ipulzust. Kiderült ugyanis, hogy az a csatornaomlás, melyről nemrégen mi is megemlékeztünk ehelyütt, robbanás következménye volt. Port Faruk a Tinsan-tótól északra létesül a csatorna hajlásában, ahol az édesvizet szállító külön vezetékek találkoznak a kétszáz esztendő óta keresett nagy karavánutak főútvonalaival Még a rómaiak építették ki ezeket az utakat hadiszempontokból, de aztán a sivatagi homok örökre betakarta ezeket és minden nép, amely zóta ura a Sinai-félszigetnek, lázasan keresgélte a nagy országutak helyét, mígnem Stromra angol kapitány megtalálta egyiket a másik után, pontosan ott, ahol most Port Faruk, a sivatagi meseváros épül. Rettentő baj, hogy ez a vidék a mérges szúnyogok hazája. Bár egykor forgalmas és lakott vidék volt, a szúnyogok miatt el kellett néptelenednie. Angol szabadalmak alapján azonban kipróbáltak egy különös szúnyogirtási eljárást, melynek lényege az, hogy lecsatolásokon kívül a talajt oly vegyi anyagokkal telítik, amelyek a moszkitók megélhetését és települését teljesen kizárttá teszik. Port Faruk környékét, ahol egyébként ma még egyetlen falrész sem épült, máris szúnyogmentessé tették. A nagy karavánutak, melyeket eddig El Kantara környékén kerestek, ettől jóval délebbre húzódtak meg, tizenhat méteres homokréteg alatt. Ennyit fújt rájuk néhány ezer esztendő óta a Szahara szele. Megbízható adatok szerint ezeket a negyven méter széles, ma is kifogástalan állapotban levő utakat 1100-ban részben még használták, de aztán a folytonos viharok miatt a karavánok áthelyezték útjaikat északnak és így alapították El Kantarát is, ahol ma a Szuezi-csatorna legjelentősebb posta- és vízállomása van. Ami már most Port Faruk erődjét illeti: mindenekelőtt hatalmas oázist varázsolnak a sivatagba, aztán megkezdik a földalatti repülőterek, hagárok, kaszárnyák és ágyúállások építését. Hogy az édesvízcsatorna esetleges elvesztésével se kelljen túlságos sokat törődni, magából a Nílusból építenek földalatti vezetékeket Port Faruk városához s soha senki sem fogja megtudni, hol is vannak ezek a csövek A föld fölött csak tenniszpályák és magánépületek lesznek. Mély megszilárdított homokvölgyekben vezetnek majd az utak s állítólag a homokfalakat üvegessé olvasztják össze, hogy merevek legyenek. Az a fő cél, hogy Port Faruk helyőrsége percek alatt olyan gépesített hadsereget tudjon szétfröccsenteni minden irányban, amely a százhatvan kilométeres csatorna bármely pontját a tökéletes siker jegyében megvédeni tudja De egyúttal kézben tartja a sivatagon átvonuló és katonai célból egyedül hasznosítható nagy karavánutak metszőpontját is. Mivel azt is tervbe vették, hogy Port Faruk elkészülte után az egész csatornamentét fokozatosan erdősítik semmi kétség aziránt, hogy 50—60 év máva a jelenleg oly forró, lehetetlenül unalmas vidéken haladó hajók sivatagi tündérligetek között kelnek át a csatornán. Négy utat tett a föld körül egy néptelen vitorlás FERNANDO PO (Biafra-öböl) Április első napjainak egyikén hatalmas négyárbócos vitorláshajót láttak céltalanul imbolyogni a nyílt tengeren Fernando Po szigetének halászai. Mivel a hajó fedélzete és vitorlázata rendkívül elhanyagolt és tépett állapotban volt, kikötni pedig nem szándékozott, a sziget néger kormányzója, Cameron Bethel, a közeli helységben tartózkodó angol megbízottaktól kért tanácsot, mitévő legyen a sziget közeléből távozni nem akaró hajóval. Közben teltek-múltak az órák, a vitorlás félredőlt testét pedig egyre közelebb hajtották az áramlások. Végre négy motorcsónakon megérkeztek az angol szakértők és néhány orvossal együtt a titokzatos vitorláshoz hajtattak. Azt gyanították, hogy a hajót valahol nyílt tengeren járvány érte és ezért látszik néptelennek fedélzete. Hiába keresték azonban az összedobált, erősen sérült hajórészek között a vitorlás elengedhetetlenül szükséges népességét, egyetlen embert sem tudtak találni az ezerhétszáztonnás, a maga nemében óriáshajónak számító járművön. Hosszas kutatás után a hajó parancsnoki fülkéjében néhány soros feljegyzés került a kutatók kezére s ezek a szavak oly tengeri drámát világítanak meg, amihez hasonló évtizedek óta nem fordult elő. A jegyzetek szerint a hajó neve Barnholm IV. volt és tulajdonosa egy angol—norvég társaság Bergenben. Ez a társaság 1922-ben, tehát tizenöt esztendővel ezelőtt jelentette be hajójának rejtélyes eltűnését a Torres-szoros környékéről. A Torres, Újguinea alatt és Északausztrália fölött terül el és igen veszedelmes átkelője a hajóknak. 1927 novemberében Délamerika legdélibb csúcsánál, a Horn-foknál vélték megpillantani egy irtózatos viharban Ramnholm IV-et, de a megfigyelők, akik maguk is bajban voltak, egy elég rosszul sikerült fényképfelvétel révén állíthatták csak, hogy a kóborló, gazdátlan hajó azonos azzal, amely most önmagától, nyilván a szedek és tengeráramlásaik összjátékából betévedt a Guineai öbölbe, az aranypartok alá. Tristan Da Cunha szigetének világítótoronyőre 1933-ban jelentette, hogy a sziget közelében oly időjárásban, amikor a vitorlások bevonják vásznaikat, teljes kibontottsággal vágtatott el egy négyárbócos percek múlva eltűnt nyugat felé a nyílt óceánban. Semmi kétség, ezúttal is a Barnholm IV-ről volt szó. Alig egy esztendővel utóbb az ausztráliai Perth kikötőjéből kelt szárnyra egy hír, amely szerint egy rejtélyes négyárbócos óriási félkörben elsuhant a kikötő előtt és egyenesen dél felé vette útját. Ezek az adatok, nemikülönben a kapitány feljegyzései arra engednek következtetni, hogy Barnholm IV. legalább négy esetben kerülte meg a Földgolyót, mióta személyzete, amely szőrén-szálán eltűnt, magára hagyta hajóját parancsnoki jegyzet szerint 1921 végefelé egy viharban történt a hajóról való menekülés Torres-szorostól nyugatra és nem kétséges hogy a tengerészek, akik csónakokkal hagyták el vitorlásukat egészen érthetetlen körülmények között, egytől-egyig elvesztek az óriási viharban. Szakértők és laikusok egyaránt értelmetlenül állnak a teljesen ép hajó drámájával szemben s elsősorban azt nem tudják megérteni, hogy amennyiben a személyzet, tévesen, azt hitte sülyedőben van hajója, miért hagyták összes vitorláikat az árbócokra feszítve, holott ez esetben első dolga mindenkinek, hogy a vásznak teljes bevonása által nyugalmi helyzetbe hozza járóművét. Ettől eltekintve minden jel arra mutat, hogy a tengerészek percek röpke ideje alatt, pánikszerűen menekültek a vitorlásról fülkékben valamennyi ember minden holmiját megtalálták. Néhány nélkülözhetetlen apróságon kívül semmit sem vittek magukkal a menekülők. Ezzel szemben a fedélzet néhány szén számos revolvergolyót sikerült kivágni fatárgyakból. Mindez arra enged következtetni hogy a Barnholm IV. valami vad lázadás színhelye volt, mielőtt az elhagyás megtörtént A titokzatos vitorlás tulajdonos-társasága 1934-ben feloszlott és most voltaképpen nincs is gazdája az óceánok rejtélyes vándorának amely a lerakodott hajópenész és csigák rétegeiből következtetve legalább négy világkörül utat tett egyetlen ember nélkül s valóságo csoda, hogy nem futott zátonyra. Megtanaritja elöfizetésének díjat szelvényével vétére. Gorillák a rádió ellen OKATJIVA (Damaraföld) Csúfos véget ért az a mérnöki expedíció, amely azzal a szándékkal indult el a délnyugatafrikai vadonba, hogy Table Corner— Betonis-Okapukna helységek között tervbevett vasútvonal, országút és táviróvezeték menetét s irányát megállapítja, felméri, közben pedig összeköttetést teremt a damarák és hererók földjein. A menet rádióállomást vitt magával , esténként hangszóró mellett szórakozott. A Damaraföld belsejében rengeteg gorillamajom és ezek minden egyes alkalommal rendkívüli utálatuk jelét adták, mihelyt a hangszóró megszólalt. Végül egy este, mikor a rádiómérnök gyanútlanul jó hangosra állította be gépjét, a vadonból sok száz gorilla tört elő; mindenekelőtt kövekkel, faágakkal megdobálták a tábort, aztán szabályszerű rohamot indítottak ellene s legázolták. Emberéletben ugyan kár nem esett, de a mérnöki felszerelés teljesen megsemmisült és az expedíció kénytelen volt a legközelebbi telepre, Okatsivára menekülni. A rádiózásról tehát mindenkinek le kell mondania a Damaraföldön, ha életben akar maradni. Délafrika nem ad gyarmatot a németeknek PROTORIA Németország mindent elkövet, hogy legalább részben visszakaphassa afrikai gyarmatait és nyersanyagszükségletét ott fedezhesse. A békeszerződések szerint a németek alkalmatlanoknak, sőt érdemteleneknek bizonyultak afrikai gyarmatok vezetésére. Bár ezt a feltevést erélyesen megcáfolták azóta többször is, az ellenfelek azzal érveltek, hogy az 1904-es Herero felkelést oly eszközökkel nyomták el a németek, amik megengedhetetlenek: megötödölték a benszülötteket. Azóta teljesült az angol Greil Rhodes álma, megvalósult az egybefüggő angol —afrikai gyarmatbirodalom. Természetesnek látszik tehát Délafrika Uniójának erős tiltakozása a német törekvésekkel szemben, amikor kijelenti, hogy még abban esetben, ha London átengedne a németeknek egyes afrikai területeket, fegyverrel is megakadályozza, hogy ezek az Unióval határosak legyenek. Tiltakozását azzal indokolja, hogy a jelenlegi tökéletes békehelyzetet egy esetlegesen határos német gyarmat alaposan megbontaná. Új uránércbányát nyitnak a Kongó határán BRAZZAVILLE (Francia egyenlítői Afrika) Az ugandai hatalmas teljesítményű uránércbányák, amelyek belga kézben vannak és termelési szempontból a legjobb amerikai telepeket is felülmúlják, szakadatlanul azon vannak, hogy újabb lelőhelyeket fedeztessenek fel Középafrikában. Eddig nem sok eredményt mutattak fel a drága pénzen felszerelt expedíciók. De ami nem sikerült a belgáknak, sikerült a franciáknak azon a területen amely Nigéria és a Kongó folyam között terül el. Pontosan az egyenlítőn, Mwanga táján a Sassahegyvidéken találtak kimeríthetetlennek látszó uránérc-ereket, amelyek kitermelése júliusban már kezdetét is veszi. Mwanga is hozzájárul tehát a rádium árzuhanásához a közeljövőben. Frederic Coss francia katonatisztet, a szerencsés felfedezőt azonnal beválasztották az új rádiumtermelő rt. igazgatóságába évi százezer frank „kezdőfizetéssel“ Az ókorban is robbantottak KAIRÓ Az emberek sokat elgondolkoztak a régi egyiptomi építkezés rejtélyén, hogy honnét vették emberi erővel a piramisokhoz és obeliszkekhez felhasznált óriási sziklatömböket? Régi nyomokon elindulva, szakemberek rájöttek, hogy a régi időkben is robbantották a sziklákat, csak nem dinamittal, hanem természetes erők kihasználásával. így a szükséges anyag nagyságának és formájának megfelelően a sziklába határvonalakat véstek s azok mentén sűrű lyukakat fúrtak a lyukakba, száraz fatönköket vertek be, melyek átnedvesitve, óriási feszerővel kiterjeszkedtek s a kitermelésre szánt sziklatömböt kihasították, kirobbantották. Az igy nyert óriási darabokat azután használták fel az építkezéseknél. A robbantásnak ez a népi, természetes formája egyes hegyvidékeken ma is gyakori, de eddig a sivatagok homoktengerének szemléletében senki sem gondolt az egyiptomiak kőkitermelésének módjaira.