Magyarság, 1938. június (19. évfolyam, 122-142. szám)

1938-06-01 / 122. szám

fsamsl.. S ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ­MÉNNYEL 2,50 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉT­KÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL., NÉMET­ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 28990 KIADÓTULAJDONOS: MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. ELNÖK VEZÉRIGAZGATÓ FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓI IFJ. VIHTSOLOGI AUPPRECHT OLIVÉR DR. FELELŐS SZERKESZTŐ: H­U­B­A­Y KÁLMÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: II-HUNYADI JÁNOS-ÚT 2. TELEFON: *15-60-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­SÉG VI., ARADI­ UTCA 8. TELEFON: 11-54-61,11-54-62. MENETJEGYI­ROD­A, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, IV., ESKÜ-UT 6. SZÁM. TELEFON: 18-12-10. SZÁM LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAITOK: 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 JÚNIUS 1. SZERDA XIX.ÉVFOLYAM, 122 (5148) SZÁM A köztisztviselők és a költségvetés (M. I.) A képviselőház kedden kezdte meg a jövő évi költségvetés részletes tár­gyalását. Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter az általános vita során el­hangzott felszólalásokra szintén kedden válaszolt s válaszában megemlékezett a köztisztviselőkről is. Hangsúlyozta, hogy a kormány a legnagyobb elismeréssel adózik a tisztviselőtársadalom becsülettel végzett, kifogástalan munkája iránt. Igyekszik is a kormány a lehetőséghez képest anyagi téren segítséget nyújtani a hivatalnoki karnak. Két irányban kell azonban a kormánynak méltányosságot gyakorolnia, két irányban kell szívének jószándékát kifejezésre juttatni. Egyik oldalon igyekszik az adóterhek csökken­tésére, másik irányban pedig arra törek­szik, hogy a tisztviselő javadalmakat meg­felelő színvonalra emelje. A közalkalmazotti tábor örömmel veszi tudomásul a pénzügyminiszter jóindu­latú és jószándékú szavait. Ámde az ál­lam és a többi közintézmény munkásai arra számítottak, hogy már az új költ­ségvetés növekvő összegű előirányzatá­ból jut majd valami az ő anyagi helyze­tük némi megjavítására is. Arra gondol­tak, hogy a bevételek emelkedése arányá­ban elsősorban is kiegészítik a törzsfizeté­seket. Amikor az államháztartás válságba került, akkor legelőször a közalkalma­zottak járandóságát csökkentették. He­lyes és logikus eljárás tehát az lett volna, hogy ha most — a bevételek emelkedése és az államháztartás helyzetének javu­lása idején — legelsősorban ismét a köz­alkalmazotti illetmények rendezésére gon­doltak volna. A most folyó költségvetési év terhére január elsejei érvényességgel engedélyeztek ugyan 2,5 százalékos illetményjavítást. A tisztviselői családok azonban ezzel az aránylag csekély ren­dezéssel semmiképpen sincsenek megelé­gedve. Az állam bevételei aránylag sok­kal nagyobb mértékben emelkedtek, mint ahogyan a tisztviselői járandóságokat megtoldották. Ennélfogva a közhivatal­nokok valamennyi kategóriája ott szo­rongatja szíve alatt azt a reménykedést, hogy a költségvetés képviselőházi tárgya­lása során nyílik még talán alkalom arra, hogy a költségvetési táblázatok ösz­­szegét kijavítsák s a hivatalnoki javadal­makat az újesztendei bevételek terhére kiegészítsék. A tisztviselők annál inkább bizakodnak még most is ennek a föltevé­süknek valóra válásában, mert nemcsak az illetménycsökkentések káros hatását és terhét kellett az elmúlt öt-hat esztendő alatt elszenvedniük, hanem időközben a drágaság is nyomasztó súllyal nehezedet a köztisztviselői háztartásokra. Egy négy­tagú család megélhetési indexszáma 1932-ben, a fizetésleszállítások időpont­jában 86,4 százalék volt, most pedig ugyanekkora család megélhetési indexe 110-re emelkedett. A tisztviselőcsaládok­nak tehát jelenleg a kisebb fizetésből kel­lene többet kiadni, mint 1931—32-ben. A drágaság okozta nehézségek mellett a közalkalmazottak nagy része érzi az elő­menetelek elmaradását is. Az illetmény­kiegészítésre tehát többféle igénye és joga van a közhivatalnoki karnak. Hogy a közalkalmazott társadalom kí­vánságai mennyire jogosak és meghall­gatásra érdemesek, arra élesen rávilágí­tanak a régebbi és a mostani költségvetés főbb adatai. Az 1930—31. évi költség­­vetés kiadási végösszege 1400 millió pen­gőt tett ki. Ugyanabban az időben a köz­alkalmazottak fizetése, egy középará­nyost véve, a III. fizetési osztályban 255 pengő volt. A hivatali járandóságo­kat és az állami költségvetés évi össze­gét általánosságban 25—30 százalékkal szállították le. Ha aztán a mostani költ­ségvetési tételeket összehasonlítjuk a tisztviselői fizetésekkel, akkor azt látjuk, hogy az állam már sokkal nagyobb szá­zalékban kapta vissza bevételi hiányait, mint a köztisztviselők. Az 1938—39. évre előirányzott bevételi főösszeg 1336 millió pengő. Ez az összeg 96 százaléka az 1931. évi állami és üzemi bevételeknek. Az állam évi jövedelme tehát négy szá­zalék híján már elérte azt a színvonalat, amelyen 1931-ben, a gazdasági válság be­következése előtt állott. Ezzel szemben a VIII.fizetési osztályban most 215 pengő a havi illetmény. Ez a kereseti­ összeg az 1931. évi hivatalnoki javadalomnak csak 85 százalékát teszi. Kerek számban, valamennyi kategóriát egybevéve, a fize­tési osztályba sorozott tisztviselők ,a ré­gebbi fizetésüknek jelenleg 87 százalékát kapják, az állam pedig régebbi bevéte­leinek most már 96 százalékában része­sül. Ha a magasabb rangúak fizetését vagy a nyugdíjasok ellátási díját vesz­­szü­k, akkor még sokkal rosszabb arányt kapunk. A szolgálatból kiöregedett­­dö­ tisztviselőknél általában csak 80. százalé­kát fizetik ki az 1931-ben kiutalt össze­­gek. Ezek a számadatok tehát azt bizo­nyítják, hogy az állam csak akkor gon­dolt legelsősorban a közalkalmazotti tár­sadalomra, amikor a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében el kellett venni a hivatalnoki járandóságokból. Ámde most, amikor az állami bevételek a régi mértékben növekednek, nem történik in­tézkedés arra, hogy az állam robotoló munkásai ugyanolyan arányban kapják vissza fizetésüket, mint amilyen fokoza­tos emelkedéssel elvették az állami bevé­telek csökkenésének idején. Rendkívül fontos nemzeti érdek fűző­dik ahhoz is, hogy a tisztviselők családi pótlékát megfelelő nívóra emeljék. Az el­múlt évben a háromgyermekes családok kaptak ötvenszázalékos javítást. Ez az intézkedés mindenesetre enyhített vala­mit a többgyermekes családok gondjain. A kisebb jövedelmű tisztviselők azonban semmiképpen sem tudnak eljutni odáig, hogy három gyermek után kaphassanak családi illetményt. Elsősorban nincs mi­ből fölnevelni az első gyermeket meg a másodikat. Mert az a reménység, hogy majd a harmadik gyermek világrajöve­tele után nagyobb lesz az állami tartás­­díj, nem ad táplálékot a kicsinyeknek. A dijnokok, kezelők, segédtisztek és a fogal­mazói kar kezdő állásában munkálkodó tagjai a havi 80—100—120 pengős alap­fizetések mellett, a gyermekenként járó­ 10—12 pengős családi pótlék fölhaszná­lásával bármennyire szeretnének is gyer­meket nevelni, nem tudnak részt venni ebben a nemes és nemzetmentő munká­ban. Éppen azért a családi járulék eme­lését már az egy gyermeknél kell meg­kezdeni. Azonkívül nagyobb segítséget kell adni a feleség részére is. A fiatal tisztviselők mai anyagi körülményeik kö­zött m­egházasodni sem tudnak, s és a sta­tisztika megmutatja, hogy köztisztviselői körökben átlag két gyermek jut egy-egy házasságra. Pedig ahhoz, hogy más né­pek szaporodási aránya szerint a magyar nemzet is fennmaradhasson, legalább négy gyermeknek kell születnie minden családban. Imrédy Béla miniszterelnök az eucha­risztikus világkongresszus előadássoroza­tában szívhezszóló és megkapó beszédet mondott a családvédelemről és a gyer­meknevelés nemzeti kötelességszámba menő feladatáról. Ámde ahhoz, hogy a közalkalmazotti kar, a magyar társada­lomnak ez az egyik legértékesebb rétege is részt vehessen a jövő nemzedék föl­nevelésének lü­roszi munkájában, ahhoz nem elég a kormány részéről egy fel­szív szerető melegének kilátásba helye­zése, hanem arra van szükség, hogy a köztisztviselői kar egy egész szívnek jó­tékony, melegítő hatását mielőbb érez­hesse. Pacelli bíboros, pápai legátus kedden délután elutazott Budapestről Esztergom hódoló felvonulása az országban zarándokútra indult Szentjobb előtt Kedden délután hat órakor búcsút vett a magyar fővárostól az eucharisztikus kon­gresszus pápai legátusa, Eugenio P­acelli bí­boros, vatikáni államtitkár. A bíboros, mint arról külön beszámolunk, kedden Esztergom­ban volt, a Szentjobb zarándokútán s on­nan Seredi Jusztinián dr. bíboros herceg­prímás társaságában, tért vissza a királyi vasba, ahol nyolc napon át a kormányzói pár ■s"Héttégi? ~Vidr. Pacelli bíboros búcsúztatása, méreteiben és hangulatában, érkezésének ünnepélyességével vetekedett. Ezúttal is már délután öt órakor sorfalat álltak a pálya­udvarig vezető útvonalakon a hívők tízezrei s az utcák és házak zászlódíszben, virág­füzérekkel ékesítve várták a bíboros legátus távozását. Tea a királyi várban Öt órakor a kormányzó és felesége a leg­szűkebb családi körben teát adtak magas vendégük tiszteletére. A teán Serédi Juszti­­nián bíboros hercegprímás is részt vett. A tea után rövid búcsúzkodás folyt, majd a kor­mányzói pár a palota bejáratáig kísérte a két főpapot, akik bíborosi díszben a kor­mányzósági autón a keleti pályaudvarra indultak. Az autót a bíboros kíséretének kocsijai követték. A lelkes sereg a Vártól a keleti pálya­udvarig zászlólengetéssel és üdvözlésekkel köszöntötte a távozó pápai legátust. Színpompás, szivderítő kép volt az iskolás­gyermekek, leventék és különböző ifjúsági alakulatok ünneplőruhás ujjongó sorfala. diszszázad zenekara a pápai himnuszt ját­szotta. A legátus elhaladt a diszszázad előtt, azután szalonkocsi­jához illent s újabb rövid bucsuzás után beszállott a kocsiba. A vonatig követte a bíborost és kíséretét Imrédy Béla miniszterelnök, Széchenyi Ber­talan gróf, a felsőház elnöke, Kornis Gyula, a "képviselőház elnöke, Kánya Kálmán kül­ügyminiszter, Sztranyán­szky Sándor föld­mű­elésügyi miniszter, Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter, Hóman Bálint tárca­­nélküli miniszter, Mikócz Ödön igazságügy­­miniszter, Rál­ Jenő honvédelmi miniszter, akik a szalonkocsival szemközt helyezked­tek el. Ugyancsak beszállott a vonatba Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, aki egészen Nagykanizsáig kísérte a pápa legátusát és Angelo Holla pápai nuncius. Pontosan 6 óra­kor­ indulást jeleztek. A katonazenekar is­mét a pápai himnuszt játszotta és a legátus különvonata lassan kigördült a pályaudvar­ról. Pacelli bíboros a szalonkocsi ablakából áldást osztott a jelenlévőkre. A pápai himnusz után a zenekar a magyar Himnuszt ját­szotta el. A pápai himnusz hangfal mellel! A keleti pályaudvar érkezési csarnoka ezúttal is ünnepi díszbe öltözött a pápa legátusának búcsúztatása alkalmából. A bú­csúztatásra megjelent Angelo Rotta pápai nuncius, Imrédy Béla miniszterelnök vezeté­sével a kormány tagjai, a főváros vezetői és mások. Az üvegcsarnokban díszszázad állt fel zene­karral és zászlóval. Fél 6-kor érkezett Lónyi Hugó, a honvédség főparancsnoka. A legátus és kíséretének autói folytonos ünneplés köz­ben 0 óra előtt 10 perccel álltak meg a keleti pályaudvar érkezési oldala előtt. A legátus kiszállva autójából szívélyesen búcsúzott az összegyűlt előkelőségektől, majd Scholl­ An­dor folyamőrkapitány, a kormányzó szárnya­s segéde kalauzolásával kilépett a perronra. A Ára 10 fillér Székesfehérvár búcsúja Székesfehérvárról jelentik. A különvonat pontban fél nyolckor futott be a székesfehér­vári pályaudvarra. A pápa követének üdvöz­lésére megjelent a pályaudvaron Iivay Lajos megyéspüspök vezetésével a székeskáptalan és a lelkészkedő papság, továbbá Tamássy Mi­lán vegyesdandárparancsnokkal az élén a vá­ros tisztikara, valamint Széchenyi Viktor gróf főispán, Havranek József alispán, Csi­­láry G. Emil polgármester, Balassa Brúnó tankerületi főigazgató és még sokan mások. A perronon díszszázad állott zászlóval és zenekarral. Az állomáson két magyarruhás kisleány, egyik magyar, másik latin nyelven üdvözölte Pacelli tábornokot, majd virág­csokrot nyújtott át. A bíboros államtitkár válaszát e szavakkal fejezte be: — Éljen Mária ir­szága! Néhány percnyi tartózkodás után a vonat, a Himnusz hangjai mellett, kigördült a pálya­udvarról és folytatta útját Nagykanizsa felé. Ott szívélyes búcsút vett Serédi hercegprí­más is. A legátus vonatának elindulása után Serédi hercegprimás visszavonult szalonkocsi­jába és az éjszakát a kanizsai pályaudvaron a kocsiban töltötte.

Next