Magyarság, 1938. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

ELŐFIZETÉSI ARAKJ^kLGJ~ V SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAAIA^G­«1§B­/ KIADÓTULAJDONOS! MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. IS. HUNYADI JÁNOS-UT 1 TELEFONI *15-60-10 MENNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES JJET- ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓI (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­KÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 PRO^^MET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR.­SÉG VL. ARADI­ UTCA 8. TELEFON­ 11-54-61, 11-54-02. ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG felelős szerkesztő. X MFNETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP­­ IV. ESKÜ-UT 8. SZÁM. TELEFONI 18-12-10. SZÁM POSTATAKAREKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 HUBAY KÁLMÁN LEVÉLCIMI BUDAPEST 2. POSTAFIÓK 1 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 JÚLIUS 1. PÉNTEK XIX. ÉVFOLYAM, 145 (5171) SZÁM A FRANCIA HELYZETMegkezdődtek a tárgyalások a felvidéki magyarság vezetői és a cseh­ kormány között Hodzsa a magyaroknak sem mutatta meg a kormány statútum­tervezetét Hodzsa miniszterelnök szerdán tanácsko­zásokat folytatott a lengyel és a magyar po­litikai vezető személyiségekkel,­­akiket az utóbbi napokban megbeszélésre hívott ma­gához. Szerdán délelőtt tíz órakor Hodzsa dr. a miniszterelnökség épületében fogadta Wolf dr. lengyel képviselőt, aki a Hlinka­­féle tót néppárt tagja. Wolf dr. átadta a mi­niszterelnöknek a lengyel pártok megegye­zési bizottságának a nyilatkozatát arról, hogy miként kellene a kisebbségi kérdést a lengy­el kisebbség szempontjából meg­oldani. Délelőtt tizenegy órakor az egyesült ma­gyar párt képviseletében megjelentek a Rodonnai-palotában Szüllő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János gróf és Korláth Endre, a párt vezetői. Délben 12 órakor Hodzsa miniszterelnök Jutiga Károly, a morva-sziléziai tartományi vezetőség lengyel tagját fogadta, aki tájé­koztatva a miniszterelnököt főleg a vidéken élő lengyel kisebbség kulturális és gazda­sági igényeiről, Az eddigi értesülések szerint a magyarság törvényhozóinak sem mutatta meg a minisz­terelnök a nemzetiségi statútum eddig elké­szült részeit. Hodzsa kérdéseket intézett a magyarság törvényhozóihoz, akik vála­szaikban megvilágították az írásban már régebben átnyújtott követeléseiket, illetve a nemzetiségi kérdés rendezésére irányuló ja­vaslataikat. Csütörtökön délelőtt Korláth Endre kép­viselő, Holtky Károly szenátor, R. Vozáry Aladár tartománygyűlési képviselő és Kis­szerű Károly főtitkár újabb kihallgatáson jelentek meg Hodzsa miniszterelnöknél és ez alkalommal átadták a kárpátaljai magyar követeléseket tartalmazó memorandumot. Hitler-gúnydalokat tanítanak a cseh iskolákban A prágai német követ kormányának uta­sítására megjelent a cseh külügyminiszté­riumban és éleshangú tiltakozást jelentett be amiatt, mert cseh iskolákban és másutt is gunydalokat énekelnek Hitler vezérkan­cellárról. Az iskolákban a tanítók tűrik a gunydalok éneklését, sőt a gunydal még iskoláskönyvekben is szerepel. A szóban­­forgó gunydalt több cseh iskolában a tanító utasítására a gyermekek a tábláról a füze­tekbe írták. Ugyanezt a gúnydalt az ország különböző részeiben katonák menetelés köz­­ben éneklik. A német követ felkérte a kül­ügyminisztériumot, hogy tegye meg hala­déktalanul a szükséges lépéseket e tarthatat­lan helyzet beszüntetésére és a felelős sze­mélyeket büntessék meg.­­ Bojkottmozgalom kezdődött Csehország­ban a német kereskedők ellen A szudétanémet párt sajtóirodája közli, hogy a köztársaság területén több helyütt bojkottmozgalom indult meg a cseh lakos­ság körében a német kereskedők és a német áruk ellen. Rómában valamikor szájról-szájra adott szállóige volt: Quid növi ex Africa? Mi újság Afrikában? Ez a szállóige most megfelelő változatban nálunk is szinte életbevágó jelentőséggel bír. Quid növi ex Gallia? Mi újság Franciaországban? Töb­bet kellene aziránt érdeklődni, hogy mi történik a Rajnán túl. És e tekintetben nem szabad megelégednünk azzal, amit a hatalom birtokosai világgá kürtölnek. Franciaországban ezelőtt két évvel a hatalom az ottani baloldal, az úgyneve­zett „front populaire“ birtokába csúszott át. Mindenesetre érdekes, hogy az ellen­párt annak legfőbb exponensét, Leon Blum-ot, aki azóta kétszer volt miniszter­­elnök, hogyan értékeli s hogyan véleke­dik tevékenységének eredményei felől. Minedenekelőtt Blum (alias Karfunkel­­stein) működését nemzetgazdasági szem­pontból veszik bonckés alá: az aranyfede­zet nagy részének elvesztése után az an­gol font 75 frankról 180-ra emelkedett. Az ingatlan értékének 80 százalékát vesz­tette el. A külkereskedelmi mérleg roha­mosan romlik, az életstandard ötven szá­zalékkal emelkedett. A hadicélokra össze­gyűjtött hatmilliárdot másra fordították, a légügyet annyira elhanyagolták, hogy annak irányítása az angolok kezébe csú­szott át. Az összes utak átépítésre szorul­nak. A rádió köznevetség tárgyát képezi. De hogyan állnak a külügyek? 1936 előtt Olaszország, Belgium, Románia és Délszlávia Franciaországgal szemben ba­rátságosan viselkedtek. Blum-Karfunkel­­stein Olaszországot Németország karjaiba hajtotta és az Anschluss törekvések útját egyengette. A pyreneusi határt a fran­ciák esetleges ellenségei részére járhatóvá tette. Franciaország számláját a csehszlo­vák köztársasággal szemben­ vállalt köte­lezettségekkel terhelte meg. 1,Les extremes se touchant.“ Blum-Kar­­funkelstein a „front populaire“, a fran­cia baloldal pacifista hajlamairól elter­jedt fölfogást alaposan megcáfolta. A cse­heknek megígérte, hogy nekik Hitler el­len segítséget fog nyújtani. De a jó em­ber ez alkalommal sok mindenféléről megfeledkezett: mintha a Maginot-vonal tükörképeként kiépített Siegfried-vonal még nem létezne. Mintha a belgák a cseh­szlovák republika területi épségét éppoly határozottsággal volnának hajlandók megvédeni, mint ahogy 1914-ben saját or­száguk érdekében harcoltak. Mintha a francia paraszt bőrét Csehszlovákiáért ugyanannyi lelkesedéssel akarná vásárra vinni, mint ahogy ezt a hazai rög meg­védésekor tette. Henri Bérand, a francia jobboldalnak egyik ragyogótollú publicistája megemlíti, hogy azok közül, akik jelenleg a kardot csörtetik, egyik sem vett a világháború­ban részt. Háborús tapasztalataikat a Pá­­ris környékén lezajlott tüntetések alkal­mával szerezték. Azonkívül egyiknek sincs olyan fia, akinek háborús kon­­flagráció esetén fegyveres szolgálatra be kellene vonulnia. De nem elégszenek meg azzal hogy a német tűzzel játszanak. Spanyol elvtár­­saikat is fegyveresen akarják megsegíteni. A Franco impériuma alá tartozó Marok­kónak megszállását tervezték. Ettől az őrülettől az országot csak a béke mellett kardoskodó katonák óvták meg. Pétain tábornagy kijelentette, hogy ezt a kérdést nem lehet egy expedíciós különítménnyel elintézni. Ez általános mozgósítást, há­borút jelent. És hogyan készült a „front populaire" a háborúra? A hadsereg részére dolgozó gyárakban a munkások hatósági támogatással sztráj­koltak. Miniszterek a kaszárnyákban az Internacionálét énekelték. A katonákat arra tanították, hogy háború esetén né­hány golyót a tábornokaiknak is szánja­nak. Hiszen ezekhez képest a mi Linderünk, aki nem akart katonákat látni, egyenesen nemzeti hősi Henri Bérand a Gringoire június 17-iki számában megjelent cikkében a front po­pulaire által támogatott barcelonai kor­mányról is épületes dolgokat ír. A spa­nyol republikánusokért föllángoló bal­oldali lelkesedés igen bőségesen bugyogó anyagi forrásokból táplálkozik. Weiss­­blatt Eduard úr Londonban „Aero-Ma­­rine“ cégjegyzéssel részvénytársaságot alapított. Mint aligazgatók: Epstein Si­mon és Klein Jakab szerepelnek. Mind­hárman közismert GPU-ügynökök. Az ötszáznegyvenmillió franknyi alaptőkét a Komintern fizette be. A seftelés, melynél a barcelonai kormányt Monreal ezredes képviselte, vígan folyt. A sokszáz milliós átutalások London és Barcelona között párisi bankok közvetítésével folynak. Monrealt ugyan a jól megérdemelt bün­tetés utóléri, mert Barcelonában sikkasz­tásért főbelövik, de utódai az üzletet ví­gan folytatják. Weissblatt és társai szék­helyüket Parisba helyezték át, hol a kor­mány exponensei tevékenységüket sokkal több megértéssel támogatják. Nem termé­szetes-e, hogy az ilyen lehetőségekkel egy­bekötött kis polgárháborúnak egy meddő fegyverszünetbe való fojtását minden esz­közzel meg kell akadályozni... Végül néhány szót a baloldaliak nagy reménységéről, a szovjet szövetségesnek gazdasági és katonai értékéről. A had­sereg vezetőségének következetes lemé­szárlása oly tény, melyről a franciák is tudomást szereztek. De a szovjet haderő hosszabb ideig tartó háború viselésére azért sem képes, mert a minden hadsereg intellektuális keretét alkotó műveit közép­­osztályt is teljesen kiirtották. Mint kevésbé ismert tényről, a vasúti szovjetszolgálat terén beállott teljes fenn­akadásáról emlékeznek meg a francia jobboldali körök. A szovjetipar központja — az Ural — felé vezető vonalakon öt­száz, árukkal megrakott vonat torlódik. A forgalom felszabadítására már a leg­­kétségbeejtőbb intézkedésekhez folya­modtak: a részint romlandó árukkal meg­rakott kocsikat a vágányokról leemelik és a mezőkre tolják. Sok trusk­ot, rako­mé­nyával együtt, a levegőbe robbanta­nak. Oly kétségbeesett lépések ezek, me­lyeknek orvosi analógiája a traheotomia (légcsőmetszés), mely a megfulladás el­len csak pillanatnyi segítséget nyújt. •­ A baloldali vezetés alatt álló Francia­­ország előlünk, magyarok elől, saját ér­dekeinek ellenére is, teljesen elzárkózott. Ha a francia jobboldaliaknak célkitű­zéseire következtetni lehet, úgy talán ha­­talomrajutásuk esetén meg fogjuk találni azt a síkot, amelyen érdekeik a mi ma­gyar aspirációinkkal találkozhatnak. Spectator 1 Angol—olasz együttműködés alakult ki a spanyol kérdésben A Times megerősíti azt a hírt, hogy Perth lord római angol nagykövet az angol kor­mány nevében tett előterjesztései során kö­zölte az olasz kormánnyal, hogy az angol hajók elsü­lyesztése a spanyol partvidéken súlyos aggodalmakat okoz Londonban és kérte Mussolinit, használja fel befolyását arra, hogy Franco tábornok szüntesse be az angol hajók elleni támadásokat. Ciano gróf olasz külügyminiszter a nagyon barátságos hangú megbeszélés során kijelentette, hogy hogy a repülők kizárólag Franco tábornok parancsnoksága alatt állanak ugyan, de megígérte, hogy az olasz kormány minden rendelkezésre álló befolyásával igyekszik odahatni, hogy e támadások megszűnjenek. A Daily Mail szerint Mussolini már fel is használta jószolgálatait Anglia érdekében a spanyol nemzeti kormánynál. Hodgson, az angol kormány burgosi ügy­nöke, aki csütörtökön Londonba érkezik, a News Chronicle szerint Franco következő ajánlatát hozza: 1. A spanyol nemzeti repülőgépek nem fognak angol hajókat nyílt tengeren meg­támadni s igyekeznek majd az angol hajó­kat kimérni, ha spanyol kikötőket bombáz­nak. 2. Jelöljenek ki biztosított kikötőket, ahol szigorú nemzetközi ellenőrzés fogja meg­akadályozni a hadianyagcsempészést. Parisban nagy fontosságot tulajdonítanak a római angol nagykövet és Ciano gróf meg­beszéléseinek. Sir Eric Phipps, párisi angol nagykövet szerdán felkereste Bonnet külügyminisztert és tájékoztatta őt a Rómában folyó angol— olasz eszmecserékről. A Petit Journal a bombázások kérdéséről írva hangoztatja, hogy Francónak haladék­talanul meg kell adni a hadviselő jogokat Ez az egyetlen mód arra, hogy véget vesse­­nek a légi bombázásoknak. Ha ugyanis Francónak módjában lesz a nyílt tengeren átvizsgálni a külföldi kereskedelmi hajókat, akkor nem lesz kénytelen a köztársaságiak utánpótlásának megtámadása végett a bom­bázások eszközéhez folyamodni. A semlegességi bizottság elnöki albizott­sága befejezte az összes kérdések tárgyalá­sát. Plymouth lord július 5-re hívja össze a bizottság teljes ülését. Az önkéntesek elszál­lításának tervét is jóváhagyták. A népszövetségi alapokmány módosítá­sának terve az angol felsőház előtt Az angol felsőházban Isher lord felhívta a figyelmet a népszövetségi alapokmány módosításának szükségességére. Szerinte a népszövetség tervszerű békítés helyett a büntetés eszközévé vált. A népszövetségnek ki kellett volna dolgoznia az önrendelkezési jogot. Strabolgi lord szerint nem csak a ha­talmas országok sérelmeivel kell foglalkozni. Említette többek közt a szomszéd államokba kebelezett tömör magyarlakta területek ügyét is. Stradhhaven lord hangoztatta, hogy a népszövetséget habozás nélkül meg kell szüntetni. A felszólalásokra Halifax lord külügyminiszter válaszolt, hangsúlyozván, hogy a népszövetség nem államok feletti állam. A 19. szakasz hasznosítását a viták okainak megvizsgálásához csak az akadá­lyozza, hogy az államok nem­ akarják erre használni. A külügyminiszter felszólalása után a kérdés lekerült a napirendről. Ára 10 fillér

Next