Magyarság, 1938. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2 Véres német—litván összetűzés a memeli kikötőben A memeli kikötőben szerdán súlyos összeüt­­zés volt németek és litvánok között. Az összeütközésnek egy halálos áldozata is van. A keletporoszországi hajózási forgalomban szolgálatot teljesítő Hansastadt Danzig nevű gőzös megérkezését a memeli kikötőbe na­gyobb csoport memeli német arra használta fel, hogy rokonszenv-tü­ntetést rendezzen. Litván kikötőmunkások kőzáport zúdítottak a tüntető németekre. A rendőrök beavatkoz­tak, közben azonban litván részről több lö­vés is eldördült, úgy hogy a rendőrök is kénytelenek voltak fegyvert használni. Egy 16 éves litván fiatalember az összetűzésben életét veszhette, de több memek­ német lőtt sebet kapott. Felemelték a nagyhatalmak a csatahajók térfogatának felső határát Duff Cooper, a tengernagyi hivatal első lordja. Alexander képviselő kérdésére az alsóházban bejelentette, hogy a londoni ten­gerészeti egyezmény biztonsági szakasza alapján folyt megbeszélések eredményeként az Egyesült Államok, Anglia és Franciaor­szág képviselői szerdán jegyzőkönyvet írtak alá, amely a csatahajók térfogatának korlá­tozását 35.000 tonnáról 45.000 tonnára emeli fel. Az ágyuk méreteinek korlátozása válto­zatlanul 16 hüvelyk maradt. Hasonló tar­talmú jegyzőkönyvet írtak szerdán alá az an­gol és a német kormány képvselői is. Remél­hető, hogy a szovjet kormány is kielégítő választ fog a­dni az ebben az ügyben hozzáin­tézett kérdésre. Az angol kormány közölte az összes tengeri hatalmakkal, amelyekkel szerződéses viszonyban áll, hogy jelenleg nem szándékozik 40.000 tonnánál nagyobb csatahajókat építeni és reméli, hogy vala­mennyi többi európai tengeri hatalom be­tartja ezt a korlátozást. A külpolitika egyéb hírei José Janguas Messia, a nemzeti Spanyol­­ország első római nagykövete, csütörtökön délelőtt Castel Gandolfóban átnyújtotta meg­bízólevelét XI. Pius pápának s hangoztatta, hogy a nemzeti Spanyolország minden ere­jével jóvátenni törekszik a köztársaságiak által az egyház ellen elkövetett jogtalansá­gokat. * Stachtewitx tábornok, a lengyel hadsereg vezérkari főnöke, a Balti-államokban tett körútja során Rigából Tallinnba érkezett, ahol Reek, az észt hadsereg vezérkari főnöke fogadta. * * A legfelsőbb angol haditanács utasítást adott, hogy a keleti hadterületi parancsnok­ság által bizonyos titkos értesülések kiszi­várgása tárgyában vizsgálóbizottságot küld­jön ki. Ez a vizsgálóbizottság működését mindaddig elnapolta, amíg az alsóház által kiküldött pártközi bizottság nem terjeszti elő jelentését. A vizsgálat a Sandy képviselő által az alsóházban beharangozott kényes és titkos értesülésekkel kapcsolatos. Lili írta: Füry Lajos A kávéházban délutáni hangulat ült. A nagy, széles üvegablakok kibámultak a csörömpölő utcára, a villamosokra, meg a hőségben szédelgő emberekre. Az asz­taloknál elszórtan ültek és olvastak. A billiárdasztalon egymáshoz koccantak a fehér golyók, azután a piroshoz is és olyan sokszor, hogy ez már egészen meg­szokottá vált. Az egyik férfi azt mondta asztaltársá­nak: — Lilivel találkoztam. A másik az asztalon keresztül nézett rá. Ujjai között kéken fü­stölgött és ha­muzott a cigaretta. — Megismerted? — Meg. Alig változott. Megnedvesítette ajkait vízzel és rákö­nyökölt az asztalra. Látszott, hogy öröm­mel beszél, alig várta, hogy elmondhassa és örül, hogy van valaki, aki ismeri az előzményeket és figyelemmel hallgatja. — Tudod, hogy mennyire szerettük egymást... — Tudom. Nyolc éve . .. — Igen, decemberben lesz nyolc éve, hogy utoljára beszéltem vele és a nyolc év alatt egyetlen egyszer sem láttam. Nem is tudtam, mi van vele, merre van, él-e még? Már el is felejtettem és most talál­koztam vele a villamoson. A Körútnál szállt föl és szembe ült le velem. Mintha megcsillant volna a szeme, mikor rám nézett. Fehér ruhában volt. A haja sző­kébb, az alakja asszonyosabb. Mintha öregedett is volna. De a szája nem válto­zott, olyan, mint nyolc évvel ezelőtt. A cigaretta kialudt. Elnyomta a hamu­tartóban. Kékköves pecsétgyűrűjével kez­dett játszadozni. Lehúzta az ujjáról és forgatta. A szél egy csomó port vágott be a nyitott ajtón és a meleg még fullasz­­tóbb lett, pedig a szellőztetők repülőgép­­szerűen berregtek. — Tudod, amikor megláttam, azt hit­tem, zavart leszek és csodálkoztam ma­gamon, mennyire nyugodt voltam. Az Andrássy-útig mentünk együtt és amikor elváltunk, azt mondta: Isten vele. Kezet fogtunk és semmi több. Megint cigarettára gyújtottak. Az ön­gyújtó csak negyedszerre vagy ötödszörre kapta lángba a cigarettavéget. — Még szereted? — a barát hangja halk volt. — Kérdeztem, mit csinált nyolc évig, hol járt, hogy nem láttam. Férjhez ment egy német orvoshoz és együtt dolgoztak Svédországban. Azután megunta, elvált és most itthon van. Két éve Pesten él és Budán van rendelője. Emlékszel még, amikor együtt jöttünk belgyógyászatról, te, ő meg én. Szeles decemberi nap volt, te az Üllői­ úton elváltál tőlünk, tapinta­tos voltál és nem akartál zavarni, ő meg én mentünk a szélbe, a hóba. A szembe­jövők megnézték és megnézték Lilit, a csizmás, kucsmás, oroszos külsejű ifjú nőt. Valahonnan az utcáról éles hangon kiáltozta egy rikkancs a délutáni újság szenzációját. A férfi egészen elmerült az emlékezésbe: — Tudod, fenn ültünk náluk, a szobá­ban. Átfogta a nyakam és úgy szorított, majd hogy meg nem fulladtam; igen, erre az ölelésre még sokat visszaemlékez­tem álmatlan éjszakáimon. Megint ivott: — Aztán összevesztünk. Azt mondtam neki, nem igaz, hogy csak engem szeret, és ha én elmegyek az életéből, utánam másokat is éppen úgy szeret és ölel majd, mint most engem. Esküdözött, hogy meg­hal, ha elhagyom. Nagyon szerettem és mégis... — Akkor buktál el a szigorlaton. — Nem tudtam, hogy ő olyan sokat jelent nekem. Egyszerűen kezdtem elha­nyagolni. December tizenötödikén este hat órakor találkoztunk volna utoljára. A Fe­renc József-híd budai felénél. Nem men­tem el. Előtte való nap összetűztünk, gondoltam, úgy se jön el. És másnap te mondtad, hogy találkoztál vele a hídfő­nél, még hét órakor is várt és a szeme kisitt volt. Elnézett a teremben, az asztalok fö­lött, az üvegen át az utcára, a villamos­­megállónál ácsorgókra és a házak közt átszűrődő napra. — Rohantam hozzá, de már nem volt otthon, írtam neki, nem válaszolt. Eluta­zott. Előbb végzett, mint én. Azóta nem láttam. Elfárasztotta a beszéd és az átélt emlék. — Megbántad? — Meg — nagyon megbántam. Ha ve­lem maradt volna, tudom, más lenne az életem. Boldog lennék. Biztosan. De nem mentem volna előre a munkámban. Ez is biztos. Tudod, Lili ölelése ... Kérlek . .. hát azért mondom ... Nem folytathatták, mert ismerősök jöt­tek be a kávéházba és odaültek az asz­talukhoz. Erős és fegyelmezett nemzetet követelt Geldömölkön a Turul Szabó Gyula dr. és Rajkay László fontos nemzetpolitikai kérdésekben foglaltak állást Celldömölkről jelentik. A Turul Szövet­ség celldömölki Berzsenyi Bajtársi Törzse egész Kemenesalja jobboldali közönségének lelkes részvételével tartotta meg Péter Pál­­napján propaganda táborozását. A hatósá­gok képviselőin és a környék intelligenciá­ján kívül nagy számban vonult fel Keme­nesalja vidékének gazdaközönsége. Száztagú csoportban képviseltette magát a Nemzeti Munkaközpontban tömörült kemenesaljai munkásság is. A propagandatáborozás első részében Nagy Imre, a helyi bajtársi törzs vezetője össze­foglalta a kemenesaljai turulisták eddigi munkájának eredményét. Beszámolt arról, hogy a bajtársak Kemenesalja vidékének állandó bejárásával hasznos, kulturális és szociális munkát végeznek. Mindenütt meg­hallgatják a gazdák és munkások panaszait, felvázolják a vidék szociális helyzetének ké­pét, az esti órákban pedig a magyar nóta kultuszát szolgáló regőstáborozásokon szó­rakoztatják a szórakozási lehetőségektől tá­­vol eső tanyai lakosságot. Megemlékezett be­széde során arról, hogy fáradságos munka után a helyi bajtársi törzsnek sikerült a Celldömölki Hírlapot megszereznie és a jobboldali politika szolgálatába állítani­ .A lapot a törzs ma már saját nyomdájában állítja elő. Az egész vidéken nagy népszerű­ségnek örvendő törzsfő lendületes beszéde után Rajkay László, a Turul Szövetség volt országos vezére emelkedett szólásra, nagy — erős magyar uralom alatt álló — birodalomban való összefogása kell hogy je­lentse. Erre a történelmi feladatra nem ide­gen hatalmak könyörülete vagy támogatása képesíti a magyarságot, hanem saját ereje, fegyelmezettsége, munkája és történelmi ki­próbáltsága. Erős és fegyelmezett nemzet azonban csak akkor támadhat fel ezen a történelmi viharpóluson, ha ki tudja tagadni a maga soraiból idegen érdekek kiszolgálóit, a disznólokat, a megalkuvókat. Rajkay László beszédét a közönség viharos tapssal köszönte meg. Szabó Gyula a Turul kiegyensúlyozó nemzet­­politikai szerepéről Ezután Szabó Gyula dr., országos vezér mondott ünnepi beszédet. Beszédének első részében a Turul Szövetség célkitűzéseit is­mertette, majd pedig emelt hangon a követ­kezőket mondotta: — Egyesek hetek óta mindent elkövetnek, hogy a nemzetpolitikával foglalkozó bajtársi egyesületeket kiirtsák, vagy ha ez nem megy, nemzetnevelő működésüket lehetetlenné te­gyék. Tudjuk, hogy ezek a kísérletek már csak azért sem vezethetnek eredményre, mert a kultuszminiszter sorainkból került ki és megígérte nekünk, hogy legjobb belátása szerint ítél a bajtársi egyesületek ügyében, mégis úgy érzem, pár szóval meg kell vilá­gítanom, hogy mi a mi missziónk igazi je­­lentősége. Az egyetemi városoktól távolabb eső bajtársi egyesületek, amelyek többnyire az egyetemekről és főiskolákról kikerült ér­telmiséget tömörítik magukban, nemzeti éle­tünkben a felvilágosító munka és a kiegyen­súlyozás nélkülözhetetlen szerepét töltik be, bármennyire szeretik is ezt a budapesti poli­tikai hangoskodók félremagyarázni. Igaz, hogy a nemzeti élet nagy történelmi kérdé­seiben a politika hullámai nem egyszer vissza­csapnak a mi bajtársi életünkre is, ilyenkor azonban mindig megtaláljuk a módját annak, hogy éppen a politikai pártokban magán­emberként helyet foglaló bajtársaink politikai iskolázottságának és befolyásának segítségével a nemzet­politikai élet alakulását, ha kell, helyes mederbe tereljük. Az egymással tor­­zsalkodó nacionalista pártok között, így, közvetve, nem egyszer a békebíró szerepét játszottuk. Legutóbb éppen ezen a vidéken került szembe egymással két nemzeti és szociális politikát követő párt. Ha mi, turu­­listák és turulvezetők nem lennénk itt Ke­menesalján és az ország minden részében, ahol erre szükség van, jelen, talán a jobb­oldali meggyőződésű tömegek ezrei ábrándul­­tak volna ki a nemzeti és szociális politiká­ból. Az összetűzés első perceiben helyi ve­zetőink azonnal belátták, hogy a nehézre fordult helyzetben csak a mindkét párt tag­ A magyarság történelmi hivatásáról A Turul Szövetség céljait fejtegetve, rész­letesen ismertette azt a nemzetnevelő és szervező munkát, amelyet a Turul Szövet­ség bajtársi szervezetei szerte az országban végeznek. Ez a munka jobboldali tömegek nevelésével és a magyar és magyar közötti ellentétek felszámolásával előbb vagy utóbb képessé teszi nemzetünket arra, hogy az eredménytelen revízióvárás és a káros belső marakodás helyett egy nagy történelmi cél szolgálatába állítsa erőit. Ezt a nagy­ célt ma már nemcsak a keleti barbárság — ma bolsevista veszedelem — feltartóztatása, ha­nem a Kárpátok között élő népeknek egy ­ .............. —............. ............. ÚJ AUTÓBUSZJÁRAT Strompf Pál autóbuszüzeme Július 1-től megindítja a Jász­berény — Jászfelsőszentgyörgy — Szentlőrinckéta — Szent­­mártonkáta — Tápiószecső MÁV állomás közötti járatát. Az utazóközönség szíves tájékozására lapunkban közöljük ezen új autóbuszjárat teljes menetrendjét. 1 S Km. Ad­omitok 1 4 4.40 12.35 ti Jászberény­­é 7.45 19.15 5.05 13.00 10.5 JásffelsoBientwSrfT 8.20 13.50 5.20 18.15 13.5 Szentldrinckáta 8.05 18.35 5.45 13.40 22.5 Szentmártonkáta 7.40 18.10 6 05 14.00 31.5 Tápiószecső 7.20 17.50 6.10 14.05 33 ét Tápiósiccs« MÁV •* 7.15 17.45 6.19 14.13 1» MÁV TápiósücsS 1*7.14 17.41 7.33 15.28 ét MÁV Bp. Keleti pu­­ff * 6.00 16.00 1938 Julius I, p&ile£ jai között szereplő tum­fisták állíthatják­ helyre a békét. Ez a békítő, nemzeti érté­keinket őrző munka, biztosan tudom, ered­ményre fog vezetni, mert ha nem, Vas vár­megye nacionalista mozgalmai, de legalább­­is azoknak egyike-másika a megsemmisülés örvényének szélére kerülhet. Tunilista turu­lista ellen napi, politikai téren sohasem har­col, márpedig a jobboldali pártok harcos értelmiségi tömegei szerte az országban a mi sorainkból nőttek ki. Szabó Ovira dr. beszédét percekig tartó dörgő tapssal és „Hajrá, Turul!“ kiáltások­kal köszönte meg a lelkes közönség. Ezután Szabó Gyula dr. országos vezér 70 új domi­­nust avatott a helyi bajtársi törzs tagjai közé. Végül az esti órákban Bodán Margit és Kubányi György részvételével hangulatos magyar nótaest zárta be a propaganda­­táborozást. Sasz állam képviseleté­Vel nemmzetközi légi­­forgalmi konferencia kezd Sa­st Budapesten Imrédy miniszterelnök mondta a megnyitó beszédet A légiforgalmi társaságok nemzetközi szö­­vetsége Budapesten tartja 38-ik nemzetközi légiforgalmi kongresszusát, amelyen húsz állam képviselteti magát. Az értekezleten jelen volt a népszövetség delegátusa is. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a képvi­selőház delegációs termében gyűltek össze a különböző nemzetek képviselői. Az elnöki emelvényen a nemzetközi szövetség elnök­sége, valamint vitéz Imrédy Béla miniszter­­elnök, Álgyai-Hubert Pál kereskedelmi állam­titkár és Feketehalmi Czeidner Ferenc, a lég­ügyi hivatal főnöke és vitéz Grosschmidt István, a MALERT vezérigazgatója foglalt helyet. A Magyar Légiforgalmi Társaságot Ist­­vánffy László és Szegheő István igazgatók, az államvasutak igazgatóságát Alszeghy Béla igazgató, a posta, távirda és telefon igazgató­ságát pedig Forster Károly és Módos Elemér igazgatók képviselték. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök francia nyelven üdvözölte a közgyűlést. — 1931-ben ért bennünket első évben az a megtiszteltetés, hogy egyesületüket orszá­gunkban üdvözölhettük és örömünkre szol­gál, hogy a körülmények szerencsés találko­zása folytán éppen Szent István jubileumi évében választották másodszor fővárosunkat a közgyűlés színhelyéül. — Ha azt a hatalmas fejlődést szemlé­lem, amelyet az aviatika megszületése óta az egész világon megtett — amely fejlődés­nek az önök egyesülete bizonyára az egyik legelőkelőbb tényezője —, ily nagyszámú kiváló szakember körében annak a tagad­hatatlan ténynek hangsúlyozására szorítkoz­­hatom, hogy ez az új közlekedési mód, amely eredetileg inkább helyi viszonylatok megteremtésére szorítkozott, ma már a világ­járó közlekedések előőrsének szerepét tölti be. Abban a hálózatban, amely földgömbün­ket körülöleli, a helyi járatok beleolvadnak egy hatalmas és egységes láncolatba, amely arra van hivatva, hogy az összes népek közös érdekeit szolgálja. Az önök tervei im­már földrészek méreteiben mozognak.­­ Az aviatika húsz évnél rövidebb idő alatt ideális közlekedési móddá fejlődött, jelentőségének leértékelése volna, ha mást nem látnánk benne, mint új közlekedési mó­dot és nem vennénk szemügyre egyéb jelen­tőségét. Az aviatika a legnemesebbrendű találmány, amely gyakorlatilag csaknem megszüntette a távolságokat a földön élő emberiség között. Mint a technika, minden új vívmánya, az aviatika is az ember mind növekvő igényeinek kielégítésére szolgál. Az aviatika eddig ismeretlen és mérhetetlen vi­lágot nyitott meg előttünk. Az ember meg­hódította a földet és a tengereket de az aviatika által lett igazán a világ ura. — Magyarország legjobb tehetsége szerint igyekszik részét kivenni ebből a nagyszerű erőfeszítésből. A budapest—bukaresti vonal felállítása után önök ittartózkodása alatt egy másik új vonal, a budapest—varsói repülő­járat megnyitásának lesznek tanúi. — Meg vagyok győződve — fejezte be a miniszterelnök —, hogy a gazdag program és az azzal kapcsolatos döntések az egyete­mes aviatika érdekeit fogják szolgálni. Vitéz Grosschmidt István köszönte meg a miniszterelnöknek beszédét, majd megnyitot­ták a közgyűlést, amely három napig fog tartani és a továbbiakban bizottságok útján a légiforgalom különböző jogi kérdéseit és menetrendi problémáit vitatják meg. Csütörtökön délben a MALER­T igazgató­sága a Hungária-szállóban ebéden látta ven­dégül a kongresszus delegátusait, míg este a légügyi hivatal a Gellért-szállóban adott díszes estebédet az IATA tagok és hozzá­tartozóik tiszteletére.

Next