Magyarság, 1938. augusztus (19. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
I Hétfőn este a szudétanémetek közé tették azt a füzetbe foglalt terjedelmes nyilatkozatatot, amelyben részletes adatokkal bizonyítják, hogy a nemzetiségi kérdés rendezése ügyében kidolgozott új kormányjavaslatok nem egyebek az elmúlt két évtized folyamán kibocsátott kisebbségi rendelettel, hiányos összefogásánál és sok tekintetben még roszszabb helyzetet teremtenek, mint amilyenben a nemzetiségiek eddig voltak. Olaszország a legnagyobb határozottsággal fogja végre kiattani tájvédelmi politikáját Az olasz sajtó vezető helyen közli Mussolininak a fajvédelmi politikára vonatkozó legújabb kijelentéseit, hogy Olaszország tántoríthatatlanul és kérlelhetetlenül hajtja végre célkitűzéseit. A lapok rámutatnak arra, hogy Mussolini utoljára akkor tett ilyen határozott kijelentéseket, amikor az Olaszország elleni szankciók következtében Itália válságos napokat élt át. Olaszország ellenségeinek ilyen éles szavakban hozta Mussolini tudomására, hogy Olaszország minden ellenállás dacára folytatja az abesszin hadjáratot. Az olasz kormány most ugyanilyen határozottsággal fogja végrehajtani fajvédelmi politikáját is — írják a lapok. Összeomlott a vörösök ellentámadása az ebről és a valenciai fronton Az estramadurai harctéren a nemzeti csapatok megszállták Foncal magaslatát és több más ellenséges hadállást is birtokukba kerítettek. A valenciai harctéren visszaverték az ellenséges támadásokat. Egy ellenséges zászlóaljat bekerítettek és teljesen megsemmisítettek. A vörösök a valenciai harctéren szombaton 482 halottak vesztettek. Az ebrói harctéren az ellenségnek szombaton sikerült előrenyomulni. Az előretörést azonban a nemzetiek feltartóztatták és ellentámadásba mentek át. Ellentámadásaik során több köztársasági csapatot megsemmisítettek. A nemzeti repülők pénteken bombázták Valencia, Alicante és Gandia kikötőit, valamint Hospitalete és Cambrils pályaudvarát. A valenciai arcvonalon is a köztársaságiak támadtak, de a nemezisek visszaverték őket. A támadók mintegy 500 halottat és sebesültet vesztettek. aladó. é4£adá feirakatsorainak szives megtekintését kéri. Ezidei ajánlata felülmúl minden eddigit. Bécsi-utca — 25-edil fahjmc-utca taxok Egy itt naptöjffirt írta: Erdődy Mihály Szobám ablaka a világítóudvarra nyílik. Esőmosott, kormos tűzfal pincehomályt borít a rozoga bútorokra. Elvakult tükör áll a sarokban, nem merek belenézni, félek az arcomtól. Én, Forgács Ferenc novellista és több színdarab népszerű szerzője íme, idáig jutottam. Negyvenöt éves vagyok és kezdhetem az életet elölről. Holnapután elseje és e pillanatban még nem tudom, hogyan teremtsem elő a huszonöt pengőt, amit albérleti szobámért fizetnem kell. Másfél hónap előtt még főbérleti lakásom volt, meleg, puha fészek, melyet a feleségem rajongásig szeretett. Nem volt nála boldogabb asszony a világon, amikor két éve beköltöztünk a központi sűtéses, kényelmes lakásba. Öröm volt nézni, hogyan tudott lelkesedni az otthonáért. Hányszor ugrott a nyakamba és össze-vissza csókolt, amiért valóra váltottam álmait. De az utolsó hónapokban már lakbértartozásom volt, kezdtek a dolgaim rosszul menni. A gazdasági válság kimart alólam minden gyökeret és reményeim lombkoronája lehullt a porba. Szerződésemet a lapok felbontották, a szerkesztőségek egymásután szüntették be a novellák vásárlását és lassan minden pénzforrás bedugult. Feleségem éjszakákon át nem aludt, érezte, tudta, hogy minden elveszett. A filléres gondok ingerlékennyé tették. Veszekedtünk. Házaséletünk nyugalma meg volt mérgezve A bizonytalan holnap felborította köztünk a békét és egy jóvátehetetlen összecsapás után feleségem az anyjához költözött. Lakbértartozás fejében bútoraimat lefoglalták, ami menthető volt eladtam, búcsút vettem a bárszekrénytől, melyben a feleségem annyit gyönyörködött, aztán belezuhantam az éjszakába. Ide jöttem lakni ebbe az odúba. ★ Szegény asszony, várjon mi van vele? Mióta elhagyott, nem láttam. A múlt héten irtam neki. Keserű, szemrehányó levél volt. Tele gyanúsítással. Hogy bizonyára örül a szabadságának és vígan éli világát. Kár volt azt a levelet megírni. Választ nem kaptam. Most aztán végleg felégettem a hidat. Annuska számomra örökre elveszett. A szíve, ha néha felém is dobban, az anyja mindent elkövet, hogy ezt az érzést kiirtsa belőle. Ha pénzhez jutok, leutazom Gyöngyösre és meglátogatom. ★ A mátraházi szanatóriumban ismertem meg Annuskát. Egyik rokonomat mentem meglátogatni és a társalgóban bemutatták nekem. Tüdőcsúcshurutja már javulóban volt. Meleg szemét rámemelte. Elöntött a forróság. Az első pillanatban éreztem, hogy hozzátartozom. Annak már öt éve. Két hét múlva elhagyta a szanatóriumot és Pestre utazott a nagynénjéhez. Mindennap találkoztunk. Sétáltunk a Margitszigeten, vártuk az estét, leültünk egy magányos padra és csókolóztunk. Az volt legszebb nyara az életemnek. Félévi udvarlás után leutaztam Annuskával Gyöngyösre, hogy megkérjem özvegy édesanyjától a kezét. Nagy, boldog szerelem lángolt bennünk, minden akadállyal szembe szálló, diadalmas érzés. Az özvegy hűvösen fogadott. Nem tetszettem neki. Más vőről álmodott. Nem látta biztosítva a lánya jövőjét. Se vagyon. Se nyugdíj. Művész ember ne nősüljön. És kereken kimondta az Ítéletet Annuskát nem adja hozzám! Leforrázva távoztam Gyöngyösről és nap nap után írtam a leveleket, amelyekből olyan szenvedély és mélység áradt, amilyenre csak a távolság tudja felnagyítani az érzést. Harc indult meg az özvegy és lánya között. Annuska lesoványodott, nem evett, gyötrődött, szenvedett. Tüdőbaja ismét kiújult, köhögött, láza volt. Az anyja megint elküldte Mátraházára. A szanatóriumban minden héten meglátogattam. A reggeli autóbusszal indultam az Oktogon-térről. Istenem, hogy várta Annuska ezeket a látogatásokat. Számolgatta a napokat, az órákat, a perceket. Tizenegy órakor ért az autóbusz a szanatórium vasrácsos kapuja elé. A portás látogatójegyet adott és én szaladtam a parkon át a kavicsos utón, hogy egy percet se veszítsek el a viszontlátás boldog öröméből. Annuska az emeleti ablakból integetett felém. Hat hónap alatt rendbe jött, visszautazott Gyöngyösre. Most már megint nem találkozhattunk. Anyja megtiltotta, hogy átlépjem háza küszöbét. A vége az lett, hogy Annuskát megszöktettem. Rá egy hétre feleségül vettem. Abban az időben havi ötszáz pengőt kerestem. Meg voltak az összeköttetéseim a lapokkal. Mindenütt szívesen vették kézirataimat és gavallérosan honorálják. El tudtam tartani Annuskát. Akkor még álmomban se mertem arra gondolni, hogy rövid két év alatt a hónapos szobám bére is gondokat fog okozni nekem . Halálos zsibbadtság fekszik a mellemre. El fogok pusztulni. Látnom kell Annuskát! Egyik szerkesztőmtől szabadjegyet kértem és leutaztam Gyöngyösre. Tikkadt, vad nyári délután volt. A bádogtornyok olvadtak a napon. Lihegve álltam meg az özvegy háza előtt. Becsengettem. —* A feleségemet keresem — mondtam rekedten, tompán. — Nincs itthon — hangzott a kurta válasz. Ez felingerelt. — Persze, nincs itthon. Gondolhattam volna! No, majd előveszem Koltay Bandit. ő majd megmondja, hol van. De tudom, nem lesz benne köszönet... Az özvegy felszegte fejét. Végigmért. — Mit akar? — Érvényesítem férfi jogomat. Annuska még a nevemet viseli. És nem tűröm, hogy holmi léhülők a szoknyája körül legyeskedjenek. Nyersen tört ki belőlem — Majd én itt rendet csinálok! Az özvegy felém keverte tekintete mérgét. — Én pedig nem tűröm ezt a hangot! Megértette? A torkom elszorult. Minden idegszálam égett. Halálos csend szakadt a szobára. — Kérem — mondtam remegve — én a múlt héten levelet írtam Annuskának. — A levél nálam van. Nem küldtem el neki. mfim»lg B'wwi wamamniaBB— 1988 augusztus % S«H Bornemisza Géza a helyes közgazdasági érzék kifejlesztéséről beszélt a soproni nyári egyetem megnyitásán Sopronból jelentik: Bornemisza Géza iparügyi miniszter Szily Kálmán dr. államtitkár és Tóbiás Kornél dr. miniszteri osztálytanácsos kíséretében szombaton este gépkocsin Sopronba érkezett, hogy a kormány képviseletében részt vegyen a soproni nyári egyetem megnyitásán és látogatást tegyen a soproni ipartestületben. A nyári egyetem ünnepélyes megnyitása vasárnap délután volt a városháza közgyűlési termében, amelyet zsúfolásig megtöltött Sopron városának társadalma és a nyári egyetem hallgatósága. Szabó Gusztáv prorektor megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a soproni nyári egyetem már a második évben igen örvendetes fejlődést ért el. A hallgatóság száma meghaladja a 600-at. Hangoztatta, hogy ma minden élni akaró nemzetnek három irányban kell fejlesztenie erejét: honvédelmi, gazdasági és szellemi téren. A műegyetem tanácsa javaslatot tett a kultuszminiszternek az egyetemmel kapcsolatban álló mérnöktovábbképző-intézet felállítására. A megnyitóbeszéd után Bornemisza Géza iparügyi miniszter szólalt fel. A kormány és a kultuszminiszter nevében meleg szavakkal üdvözölte a második évébe lépő soproni nyári egyetemet. A nyári egyetemeknek rendkívül nagy a jelentősége a magyar közművelődés előbbrevitele szempontjából, de különösen nagy a jelentősége a soproni nyári egyetemnek, mert a hasonló jellegű intézmények közül ez az egyedüli, ahol megfelelő szószéket kapnak a technikai és természettudományok. A részletekbe menő szakképzést kell, hogy nyomon kövesse egy szintetikus szemlélet nyújtása, mert különben csak egyoldalú szakembereket adunk a magyar gazdasági életnek. A másik nagyon fontos szempont a műszaki továbbképzés problémája. Az olyan tőkeszegény országnak a boldogulása, mint amilyen Magyarország, különösen pedig iparának fejlődése attól függ, hogy a magyar műszaki társadalom milyen tudást, felkészültséget és technikai kultúrát tud a nemzet érvényesülésének szolgálatába állítani. — A nyári egyetem előadási módszere olyan — mondta a miniszter —, hogy a más szakmákban dolgozók és a nagyközönség számára is szolgálja a helyes ismeretterjesztés feladatait. Ez a legnagyobb társadalompolitikai jelentősége a nyári egyetemeknek. Ma mindenütt jelszavak uralkodnak. Ezek a jelszavak nemcsak politikai és társadalmi téren, de sokszor gazdasági téren is azzal a veszéllyel járnak, hogy téves útra vezetik a szélesebb tömegek közgondolkozását. A magyar közgondolkozás gazdasági és ezzel kapcsolatos műszaki kérdésekben talán még nagyobb változatokat mutat, mint politikai téren, aminek az a magyarázata, hogy a magyar ember mindig előszeretettel foglalkozott politikával és meglehetősen elhanyagolta a közgazdasági kérdéseket. Ha figyelemmel kísérjük a társadalmak fejlődését, megfigyelhetjük, hogy a tömegek érdekeinek szolgálata lép újabban előtérbe. Lassanként minden tömegmozgalommá válik, de azt hiszem, senki sem akarja, hogy e jelenséggel kapcsolatban a nemzet fejnélküli tömeggé váljék. Ha ezt nem akarjuk, mindent el kell követnie a nemzet szellemi elitjének arra, hogy a nemzet minél szélesebb rétegeiben minél magasabb nívóra emelkedjenek a gazdasági és műszaki ismeretek is. A helyes gazdasági érzék kifejlesztése egyenrangú probléma a magyar nemzeti és társadalmi szellem helyes kifejlesztésével. Szily Kálmán államtitkár, Sopronyi-Thurner Mihály dr. polgármester és Róth Gyula, a bányászati és erdészeti kar dékánja mondott ezután beszédet. Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Szily Kálmán államtitkár ebédre Imrédy Béla miniszterelnök és felesége vendégei voltak a miniszterelnek lövéri villájában, ahol a miniszterelnök családjával a hét végét tölti el. Szabadabb határszéli forgalom Az iparügyi miniszter vasárnap délután ellátogatott a soproni ipartestület székházába, Horváth István ipartestületi elnök az iparosság kívánságait terjesztette elő. Bornemisza Géza felszólalásában bejelent tette, hogy a külügyminisztérium már megtette a szükséges lépéseket Berlinben a régi szabadabb határforgalom kölcsönös biztosítása érdekében. Remény van arra, hogy rövid időn belül ismét helyreáll a régi állapot s a zavartalan határszéli forgalom újra megindul. A Sopron—győri műút kiépítését felvették a beruházási programba s remélhetőleg a jövő év végére elkészül a végleges burkolat. A kontárkérdés megoldására az első lépés az legyen, hogy az IPOK adjon minden szakképzett iparosnak igazolványt s az iparosok testületeikben mondják ki, hogy minden megrendelőjüknek felszólítás nélkül felmutatják igazolványukat, hogy igy hozzászoktassák a közönséget, hogy csak igazolványos iparosnál dolgoztasson. Sajnos, a vidéki hatóságok még mindig sokszor betű szerint értelmezik a rendelkezéseket és rendszerint a legolcsóbb ajánlattevőnek adják ki a munkát, akkor is, ha az ajánlott ár irreális. Éppen ezért a legközelebbi napokban ismét ■ felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy az feltétlen a legolcsóbb ajánlatot tekintsék a legelőnyösebbnek s hogy vitás esetekben kérjék ki az ipartestületek, vagy kamarák szakvéleményét. Az iparügyi miniszter végül kijelentette, hogy osztozik a soproni ipartestületnek abban a felfogásában, hogy az önálló egzisztenciák teremtése terén nem szabad megállani az érettségizetteknél, hanem a kisebb iskolai végzettséggel bírók önállósítását is meg kell könnyíteni. A kultuszminiszter megnyitotta a debreceni nyári egyetemet Debrecenből jelentik. A debreceni egyetem tizenkettedik szünidei tanfolyamát, a nyári egyetemet hétfőn délelőtt nyitották meg a központi egyetem díszudvarán. Csikesz Sándor dr. rektor megnyitóbeszéde után Teleki Pál gróf kultuszminiszter emelkedett szólásra. Rövid üdvözlőjében méltatta a nyári egyetem jelentőségét, majd megtartotta előadását a földről és a történelmi fejlődésről. Utána Zöld József polgármesterhelyettes üdvözölte a hallgatókat, majd Milleker Rezső egyetemi tanár, a nyári egyetem ezidei igazgatója mondott üdvözlő szavakat. Végül a tanfolyam résztvevői nevében minden nemzet képviselője mondott nagy tetszéssel fogadott üdvözletet. A keszthelyi nyári egyetem ünnepélyes megnyitása Keszthelyről jelentik. A pécsi egyetem nyári egyetemének ünnepélyes megnyitása augusztus elsején folyt le. Scipiades Elemér rektor magyar, német, lengyel és olasz nyelven üdvözölte a megjelenteket. Beszédében hangoztatta, hogy a kultúra megértőbbé teszi a népeket és közelebb viszi egymáshoz az országokat. Ezután A szülés alatti fájdalmak csillapítása címmel tartott nagysikerű előadást, majd Birkás Géza jövő évi rektor A magyar irodalom fő irányát című előadásának volt nagy sikere. Dollfuss özvegye és gyermekei Angliában Londonból jelentik: Dollfuss kancellár özvegye három gyermekével együtt vasárnap délután az Engadinból jövet Párison át Boulogne sur Merbe érkezett, ahonnan tovább utazott London felé. Boulogneban a rendőrség külön megbízottja várta a Dollfusscsaládot, aki Folkstoneba kísérte. A londoni Evening Standard értesülése szerint Dollfussné azzal a gondolattal foglalkozik, hogy megírja emlékiratait. Egy angol vállalat, hír szerint, már nagy öszszegű ajánlatot tett.