Magyarság, 1938. augusztus (19. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

I Hétfőn este a szudétanémetek közé tették azt a füzetbe foglalt terjedelmes nyilatkoza­­tatot, amelyben részletes adatokkal bizonyít­ják, hogy a nemzetiségi kérdés rendezése ügyében kidolgozott új kormányjavaslatok nem egyebek az elmúlt két évtized folyamán kibocsátott kisebbségi rendelettel, hiányos összefogásánál és sok tekintetben még rosz­­szabb helyzetet teremtenek, mint amilyen­ben a nemzetiségiek eddig voltak. Olaszország a legnagyobb határozott­sággal fogja végre kiattani tájvédelmi politikáját Az olasz sajtó vezető helyen közli Musso­lininak a fajvédelmi politikára vonatkozó legújabb kijelentéseit, hogy Olaszország tán­­toríthatatlanul és kérlelhetetlenül hajtja végre célkitűzéseit. A lapok rámutatnak arra, hogy Mussolini utoljára akkor tett ilyen határozott kijelen­téseket, amikor az Olaszország elleni szank­ciók következtében Itália válságos napokat élt át. Olaszország ellenségeinek ilyen éles szavakban hozta Mussolini tudomására, hogy Olaszország minden ellenállás dacára folytatja az abesszin hadjáratot. Az olasz kormány most ugyanilyen határozottsággal fogja végrehajtani fajvédelmi politikáját is — írják a lapok. Összeomlott a vörösök ellentámadása az ebről és a valenciai fronton Az estramadurai harctéren a nemzeti csa­patok megszállták Foncal magaslatát és több más ellenséges hadállást is birtokukba kerí­tettek. A valenciai harctéren visszaverték az ellenséges támadásokat. Egy ellenséges zászlóaljat bekerítettek és teljesen meg­semmisítettek. A vörösök a valenciai harc­téren szombaton 482 halottak vesztettek. Az ebrói harctéren az ellenségnek szomba­ton sikerült előrenyomulni. Az előretörést azonban a nemzetiek feltartóztatták és el­lentámadásba mentek át. Ellentámadásaik során több köztársasági csapatot megsemmi­sítettek. A nemzeti repülők pénteken bombázták Valencia, Alicante és Gandia kikötőit, vala­mint Hospitalete és Cambrils pályaudvarát. A valenciai arcvonalon is a köztársaságiak támadtak, de a nemezisek visszaverték őket. A támadók mintegy 500 halottat és sebesül­tet vesztettek. aladó. é4£adá­ feirakatsoraina­k szives megtekintését kéri. Ezidei ajánlata felül­múl minden eddigit.­ ­Bécsi-utca — 25-edil fahjmc-utca taxok Egy itt naptöjffirt­ írta: Erdődy Mihály Szobám ablaka a világítóudvarra nyí­lik. Esőmosott, kormos tűzfal pince­homályt borít a rozoga bútorokra. El­vakult tükör áll a sarokban, nem merek belenézni, félek az arcomtól. Én, For­gács Ferenc novellista és több színdarab népszerű szerzője íme, idáig jutottam. Negyvenöt éves vagyok és kezdhetem az életet elölről. Holnapután elseje és e pillanatban még nem tudom, hogyan teremtsem elő a huszonöt pengőt, amit albérleti szobámért fizetnem kell. Másfél hónap előtt még főbérleti laká­som volt, meleg, puha fészek, melyet a feleségem rajongásig szeretett. Nem volt nála boldogabb asszony a világon, ami­kor két éve beköltöztünk a központi sű­­téses, kényelmes lakásba. Öröm volt nézni, hogyan tudott lelkesedni az ott­honáért. Hányszor ugrott a nyakamba és össze-vissza csókolt, amiért valóra váltottam álmait. De az utolsó hónapok­ban már lakbértartozásom volt, kezdtek a dolgaim rosszul menni. A gazdasági válság kimart alólam minden gyökeret és reményeim lombkoronája lehullt a porba. Szerződésemet a lapok felbontot­ták, a szerkesztőségek egymásután szün­tet­ték be a novellák vásárlását és lassan minden pénzforrás bedugult. Feleségem éjszakákon át nem aludt, érezte, tudta, hogy minden elveszett. A filléres gondok ingerlékennyé tették. Veszekedtünk. Házaséletünk nyugalma meg volt mérgezve A bizonytalan hol­nap felborította köztünk a békét és egy jóvátehetetlen összecsapás után felesé­gem az anyjához költözött. Lakbértartozás fejében bútoraimat lefoglalták, ami menthető volt eladtam, búcsút vettem a bárszekrénytől, mely­ben a feleségem annyit gyönyörködött, aztán belezuhantam az éjszakába. Ide jöttem lakni ebbe az odúba. ★ Szegény asszony, várjon mi van vele? Mióta elhagyott, nem láttam. A múlt héten irtam­ neki. Keserű, szemrehányó levél volt. Tele gyanúsítással. Hogy bi­zonyára örül a szabadságának és vígan éli világát. Kár volt azt a levelet megírni. Választ nem kaptam. Most aztán végleg feléget­tem a hidat. Annuska számomra örökre elveszett. A szíve, ha néha felém is dob­ban, az anyja mindent elkövet, hogy ezt az érzést kiirtsa belőle. Ha pénzhez jutok, leutazom Gyön­gyösre és meglátogatom. ★ A mátraházi szanatóriumban ismer­tem meg Annuskát. Egyik rokonomat mentem meglátogatni és a társalgóban bemutatták nekem. Tüdőcsúcshurutja már javulóban volt. Meleg szemét rám­­emelte. Elöntött a forróság. Az első pil­lanatban éreztem, hogy hozzátartozom. Annak már öt éve. Két hét múlva elhagyta a szanató­riumot és Pestre utazott a nagynénjé­hez. Mindennap találkoztunk. Sétáltunk a Margitszigeten, vártuk az estét, leül­tünk egy magányos padra és csókolóz­­tunk. Az volt legszebb nyara az életem­nek. Félévi udvarlás után leutaztam An­­nuskával Gyöngyösre, hogy megkérjem özvegy édesanyjától a kezét. Nagy, bol­dog szerelem lángolt bennünk, minden akadállyal szembe szálló, diadalmas ér­zés. Az özvegy hűvösen fogadott. Nem tetszettem neki. Más vőről álmodott. Nem látta biztosítva a lánya jövőjét. Se vagyon. Se nyugdíj. Művész ember ne nősüljön. És kereken kimondta az Íté­letet Annuskát nem adja hozzám! Leforrázva távoztam Gyöngyösről és nap nap után írtam a leveleket, ame­lyekből olyan szenvedély és mélység áradt, amilyenre csak a távolság tudja felnagyítani az érzést. Harc indult meg az özvegy és lánya között. Annuska le­soványodott, nem evett, gyötrődött, szenvedett. Tüdőbaja ismét kiújult, kö­högött, láza volt. Az anyja megint el­küldte Mátraházára. A szanatóriumban minden héten meglátogattam. A reggeli autóbusszal indultam az Oktogon-térről. Istenem, hogy várta Annuska ezeket a látogatásokat. Számolgatta a napokat, az órákat, a perceket. Tizenegy órakor ért az autóbusz a szanatórium vas­rácsos kapuja elé. A portás látogató­jegyet adott és én szaladtam a parkon át a kavicsos utón, hogy egy percet se veszítsek el a viszontlátás boldog örö­méből. Annuska az emeleti ablakból in­tegetett felém. Hat hónap alatt rendbe jött, vissza­utazott Gyöngyösre. Most már megint nem találkozhattunk. Anyja megtiltotta, hogy átlépjem háza küszöbét. A vége az lett, hogy Annuskát meg­szöktettem. Rá egy hétre feleségül vettem. Abban az időben havi ötszáz pengőt kerestem. Meg voltak az összeköttetéseim a lapok­kal. Mindenütt szívesen vették kézira­taimat és gavalléro­san honorálják. El tudtam tartani Annuskát. Akkor még álmomban se mertem arra gon­dolni, hogy rövid két év alatt a hónapos szobám bére is gondokat fog okozni nekem . Halálos zsibbadtság fekszik a mel­lemre. El fogok pusztulni. Látnom kell Annuskát! Egyik szerkesztőmtől szabadjegyet kértem és leutaztam Gyöngyösre. Tik­­kadt, vad nyári délután volt. A bádog­­tornyok olvadtak a napon. Lihegve áll­tam meg az özvegy háza előtt. Becsen­gettem. —* A feleségemet keresem — mond­tam rekedten, tompán. — Nincs itthon — hangzott a kurta válasz. Ez felingerelt. — Persze, nincs itthon. Gondolhattam volna! No, majd előveszem Koltay Ban­dit. ő majd megmondja, hol van. De tudom, nem lesz benne köszönet... Az özvegy felszegte fejét. Végigmért. — Mit akar? — Érvényesítem férfi jogomat. An­nuska még a nevemet viseli. És nem tű­röm, hogy holmi léhülők a szoknyája körül legyeskedjenek. Nyersen tört ki belőlem — Majd én itt rendet csinálok! Az özvegy felém keverte tekintete mér­gét. — Én pedig nem tűröm ezt a hangot! Megértette? A torkom elszorult. Minden ideg­szálam égett. Halálos csend szakadt a szobára. — Kérem — mondtam remegve — én a múlt héten levelet írtam Annus­­kának. — A levél nálam van. Nem küldtem­­ el neki. mfim»lg B'wwi wamamniaBB— 1988 augusztus % S«H Bornemisza Géza a helyes közgazdasági érzék ki­fejlesztéséről beszélt a soproni nyári egyetem megnyitásán Sopronból jelentik: Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter Szily Kálmán dr. államtitkár és Tóbiás Kornél dr. miniszteri osztálytaná­csos kíséretében szombaton este gépkocsin Sopronba érkezett, hogy a kormány képvise­letében részt vegyen a soproni nyári egyetem megnyitásán és látogatást tegyen a soproni ipartestületben. A nyári egyetem ünnepélyes megnyitása vasárnap délután volt a város­háza közgyűlési termében, amelyet zsúfolá­sig megtöltött Sopron városának társadalma és a nyári egyetem hallgatósága. Szabó Gusz­táv prorektor megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a soproni nyári egyetem már a második évben igen örvendetes fejlődést ért el. A hallgatóság száma meghaladja a 600-at. Hangoztatta, hogy ma minden élni akaró nemzetnek három irányban kell fejlesztenie erejét: honvédelmi, gazdasági és szellemi téren. A műegyetem tanácsa javaslatot tett a kultuszminiszternek az egyetemmel kap­csolatban álló mérnöktovábbképző-intézet felállítására. A megnyitóbeszéd után Bornemisza Géza iparügyi miniszter szólalt fel. A kormány és a kultuszminiszter nevében meleg szavak­kal üdvözölte a második évébe lépő soproni nyári egyetemet. A nyári egyetemeknek rend­kívül nagy a jelentősége a magyar közmű­velődés előbbrevitele szempontjából, de külö­nösen nagy a jelentősége a soproni nyári egyetemnek, mert a hasonló jellegű intéz­mények közül ez az egyedüli, ahol meg­felelő szószéket kapnak a technikai és ter­mészettudományok. A részletekbe menő szak­képzést kell, hogy nyomon kövesse egy szin­tetikus szemlélet nyújtása, mert különben csak egyoldalú szakembereket adunk a ma­gyar gazdasági életnek. A másik nagyon fon­tos szempont a műszaki továbbképzés pro­blémája. Az olyan tőkeszegény országnak a boldogulása, mint amilyen Magyarország, különösen pedig iparának fejlődése attól függ, hogy a magyar műszaki társadalom milyen tudást, felkészültséget és technikai kultúrát tud a nemzet érvényesülésének szol­gálatába állítani. — A nyári egyetem előadási módszere olyan — mondta a miniszter —, hogy a más szakmákban dolgozók és a nagyközön­ség számára is szolgálja a helyes ismeretter­jesztés feladatait. Ez a legnagyobb társada­lompolitikai jelentősége a nyári egyetemek­nek. Ma mindenütt jelszavak uralkodnak. Ezek a jelszavak nemcsak politikai és társa­dalmi téren, de sokszor gazdasági téren is azzal a veszéllyel járnak, hogy téves útra vezetik a szélesebb tömegek közgondolkozá­sát. A magyar közgondolkozás gazdasági és ezzel kapcsolatos műszaki kérdésekben ta­lán még nagyobb változatokat mutat, mint politikai téren, aminek az a magyarázata, hogy a magyar ember mindig előszeretettel foglalkozott politikával és meglehetősen el­hanyagolta a közgazdasági kérdéseket. Ha figyelemmel kísérjük a társadalmak fejlődé­sét, megfigyelhetjük, hogy a tömegek érde­keinek szolgálata lép újabban előtérbe. Las­sanként minden tömegmozgalommá válik, de azt hiszem, senki sem akarja, hogy e jelenséggel kapcsolatban a nemzet fejnélküli tömeggé váljék. Ha ezt nem akarjuk, min­dent el kell követnie a nemzet szellemi elit­jének arra, hogy a nemzet minél szélesebb rétegeiben minél magasabb nívóra emelked­jenek a gazdasági és műszaki ismeretek is. A helyes gazdasági érzék kifejlesztése egyen­rangú probléma a magyar nemzeti és társa­dalmi szellem helyes kifejlesztésével. Szily Kálmán államtitkár, Sopronyi-Thur­­ner Mihály dr. polgármester és Róth Gyula, a bányászati és erdészeti kar dékánja mon­dott ezután beszédet. Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Szily Kálmán államtitkár ebédre Imrédy Béla miniszterelnök és felesége vendégei vol­tak a miniszt­erel­nek lövéri villájában, ahol a miniszterelnök családjával a hét végét tölti el. Szabadabb határszéli forgalom Az iparügyi miniszter vasárnap délután ellátogatott a soproni ipartestület szék­házába, Horváth István ipartestületi elnök az iparosság kívánságait terjesztette elő. Bornemisza Géza felszólalásában bejelent­ tette, hogy a külügyminisztérium már meg­tette a szükséges lépéseket Berlinben a régi szabadabb határforgalom kölcsönös biztosí­tása érdekében. Remény van arra, hogy rövid időn belül ismét helyreáll a régi álla­pot s a zavartalan határszéli forgalom újra megindul. A Sopron—győri műút kiépítését felvették a beruházási programba s remél­hetőleg a jövő év végére elkészül a végleges burkolat. A kontárkérdés megoldására az első lépés az legyen, hogy az IPOK adjon minden szakképzett iparosnak igazolványt s az iparosok testületeikben mondják ki, hogy minden megrendelőjüknek felszólítás nélkül felmutatják igazolványukat, hogy igy hozzá­szoktassák a közönséget, hogy csak igazol­­ványos iparosnál dolgoztasson. Sajnos, a vi­déki hatóságok még mindig sokszor betű szerint értelmezik a rendelkezéseket és rend­szerint a legolcsóbb ajánlattevőnek adják ki a munkát, akkor is, ha az ajánlott ár irreális. Éppen ezért a legközelebbi napokban ismét ■ felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy az feltétlen a legolcsóbb ajánlatot tekintsék a legelőnyösebbnek s hogy vitás esetekben kérjék ki az ipartestületek, vagy kamarák szakvéleményét. Az iparügyi miniszter végül kijelentette, hogy osztozik a soproni ipar­testületnek abban a felfogásában, hogy az önálló egzisztenciák teremtése terén nem szabad megállani az érettségizetteknél, ha­nem a kisebb iskolai végzettséggel bírók önállósítását is meg kell könnyíteni. A kultuszminiszter megnyitotta a debreceni nyári egyetemet Debrecenből jelentik. A debreceni egyetem tizenkettedik szünidei tanfolyamát, a nyári egyetemet hétfőn délelőtt nyitották meg a központi egyetem díszudvarán. Csikesz Sán­dor dr. rektor megnyitóbeszéde után Teleki Pál gróf kultuszminiszter emelkedett szó­lásra. Rövid üdvözlőjében méltatta a nyári egyetem jelentőségét, majd megtartotta elő­adását a földről és a történelmi fejlődésről. Utána Zöld József polgármesterhelyettes üdvözölte a hallgatókat, majd Milleker Rezső egyetemi tanár, a nyári egyetem ezidei igaz­gatója mondott üdvözlő szavakat. Végül a tanfolyam résztvevői nevében minden nem­zet képviselője mondott nagy tetszéssel foga­dott üdvözletet. A keszthelyi nyári egyetem ünnepélyes megnyitása Keszthelyről jelentik. A pécsi egyetem nyári egyetemének ünnepélyes megnyitása augusztus elsején folyt le. Scipiades Elemér rektor magyar, német, lengyel és olasz nyel­ven üdvözölte a megjelenteket. Beszédében hangoztatta, hogy a kultúra megértőbbé teszi a népeket és közelebb viszi egymáshoz az or­szágokat. Ezután A szülés alatti fájdalmak csillapítása címmel tartott nagysikerű elő­adást, majd Birkás Géza jövő évi rektor A magyar irodalom fő irányát című­ előadásá­nak volt nagy sikere. Dollfuss özvegye és gyermekei Angliában Londonból jelentik: Dollfuss kancellár öz­vegye három gyermekével együtt vasárnap délután az Engadinból jövet Párison át Boulogne sur Merbe érkezett, ahonnan to­vább utazott London felé. Boulogneban a rendőrség külön megbízottja várta a Dollfuss­­családot, aki Folkstoneba kísérte. A londoni Evening Standard értesülése szerint Dollfussné azzal a gondolattal fog­lalkozik, hogy megírja emlékiratait. Egy angol vállalat, hír szerint, már nagy ösz­­szegű ajánlatot tett.

Next