Magyarság, 1938. szeptember (19. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: SZERKESZTŐS&G ES KIADÓHIVATAL« EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ- KIADÓTULAJDONOS« MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. II, HUNYADI JÁNOS-UT S. TELEFON« •HU-SO-1* MENNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES SZÁM­ARA HÉT- elnök-vEZÍRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ES FELELŐS KIAD*« (M MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ- * KÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL, NÉMET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. SÉG­EL ARADI­ UTCA 8. TELEFONI 11-54-61,11-54 82, ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG LEV­EL(JS SZERKESZTŐI MENETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP . . . (V­IV. ESKC-UT «. SZÁM. TELEFON« 18-13-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA« 28990 HUHAY KALMAN LEVÉLCÍM« BUDAPEST 1. POSTAFIÓK» II. SZÁM BUDAPEST, 1938 SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK XIX. ÉVFOLYAM, 196 (5222) SZÁM ■ .............................nini ii mi mi •.........mi .............. i mm 11inriiaHiiniiriiiMiHfTrr Wff TrfflrnrTpi TTTrnOTTnr'—iw ihin i ■■maii—■» hí—— nnwn i «■fiiiiniiii—niír— KRISZTUS IS VELÜNK HARCOL! Egy könyv fekszik a kezünkben. Sárga lapján nagy betűkkel: Evangélium. Győr­ben, Szűcs Géza esperes kiadásában je­lent meg. Országos hitszónoklati könyv, 1938. évi 7., 8., 9. szám... Forgatjuk — és boldog örömmel akad meg szemünk Bálint György mendei plébánosnak öt­perces beszédein ... Bálint atyának, az országot járó misszionáriusnak hirét már több oldalról hallottuk. Mindenütt, ahol megjelen, izzig-vérig magyar szívből fa­kadó és az evangélium mélységeit taposó szociális gondolkodása, lángoló lelkese­dése magával ragadja a testvéreket... Bár a szigorú értelemben vett politikától tartózkodik és teljesen lelkipásztori mun­kásságának él, mégis most közlünk egy pár szakaszt beszédeiből, melyek világos bizonyságai annak, hogy ha valaki be­hatóan átéli a krisztusi evangéliumot, akkor csakis úgy prédikál, mint Bálint atya! Szavai ma már messze hangzanak! Ha a zsidókat védő farizeusok talán eb­ben is alkotmánysértést keresgélnek ... az igazság szava széttörhetetlen erővel száguld az országon keresztül és­­ győzni fog! ^ Pünkösd után VI. vasárnapra (977. oldad). ... A mai evangélium szeret­etet mutat. Együttérzést az éhező néppel. Krisztus nem beszél a farizeusok jólla­kottságával csendes tűrésről, túlvilági kiegyenlítődésről , hanem cselekszik. Kenyeret oszt. És pedig nem adagolva. Nem dekázva­­........És még hét kosárral szedének föl a morzsái ékből.“ ... Soha nem nézett még az a Krisztus szemébe, aki másképpen akarja tanítani a szeretetet. Mint a zsidó papok és fari­zeusok. A szeretet csak arra volt jó ne­kik, hogy a sibetséget és gazemberséget elnézze és az igazságosan haragvók ök­lét lefogja! Elfelejtik ezek, hogy a mai evangélium szerint a kereszténység nem jelent egyet a tolvajt is magához ölelő tehetetlenséggel! Nem jelent egyet a lel­ketlen siketséget is menedéklevéllel el­látó hazaárulással! Nem jelent egyet szív­telen kartelek és kapitalisták szekér­tologatásával­­ ! Ha nem jelent cselekvő áldozatkészséget! Együttérzést a nyo­morgó milliókkal! Jelenti a Wertheim­­kassza önkéntes megnyitását ! A földso­rompók lazítását! És több őszinteséget és bátorságot !... ★ Pünkösd után VII. vasárnapra (678. oldal). ... Ma vannak hamis próféták, akik a kereszténységet akarják a saját érdekszférájukba vonni... Akik azt hi­szik, hogy hivatalos kereszténységük jog­cím arra, hogy az évszázadok óta Krisz­tustól eltért gazdasági és társadalmi be­osztást az ősliberálisok és szabadkőmű­vesek atyafiságos gesztusával tovább dé­delgessék! Vannak, akik hirtelen előrán­gatott evangéliumi idézetekkel akarják a szociális igazságtalanságok acélburkát felépíteni ! Nem veszik észre, hogy elkó­­tyagosodott liberális mentalitásuk pók­hálózatát már régen eltépték a viharok és a dübörgő föld, a morajló tenger nem ismer halogatást, nem ismer kimagya­rázkodást, alkut és paktumot! Most már gyümölcseiről akarja megismerni az em­bert !... Uraim! Elég volt a komédiá­­zásból! Gyerünk a tettekkel! Elő az éle­tekkel! A magánélettel! Tegyetek ebbe a választóvízbe minden embert, testvé­rek, aki voksot kér tőletek! És meglátjá­tok, bárány-e vagy farkas! Keresztény-e vagy zsidó! Nemzeti és szocialista-e vagy szélkakast Ez a választóvíz mentse meg szegény Magyarországot ! Ámen. ★ Pünkösd után VIII. vasárnapra (680. oldal). ... Lángbetűkkel kellene minden ember szivébe vésni... Itt hagysz min­dent ... számot kell adnod ... telked­ről... tehetségeidről... férj a családod­ról... Gazdák! A cselédről... Bankve­zérek! Spekulánsok! Gyárigazgatók! Szá­mot adtok minden elsüllyesztett, verej­tékből szerzett millióról! Miniszterek! Számot adtok a hatalom gyakorlásáról! Az nem játék ! Nem kényelmes fotel! Nem kartelek és zsidók biztositási inté­zete! Hanem a magyar nép boldogulásá­nak intézményes bástyája ! I... Vigyáz­zatok ! Isten nem ver bottal ! 1... etc. ★ Végül a maga egész terjedelmében kö­zöljük a pünkösd után IX. vasárnapra írt szentbeszédét Bálint atyának. A mottó: Elkezdte kiűzni az árusokat (Sir. Lukács 19, 41—47.) „Amikor a mai evangéliumot olvasom, amikor a végtelen szelíd és alázatos szivü Jézust lángoló arccal, a harag pírjával látom, amikor azokat a drága kezeket, amelyek betegeket gyógyítottak, mankó­kat húztak ki emberek alól, halottakat támasztottak — most ökölbe szorulva lá­tom — eszembe jutnak a keresztény lo­vagok légiói... Látom István királyt és Lászlót, Imrét és Hunyadi Jánost, Rá­kóczit és Zrínyit... Mind csupa létek! Csupa szív! Csupa erő és rettenthetetlen­ség és mégis keresztény! Nagyszerű alkalom ez a mai evangé­lium, hogy egy igen fontos és napjaink­ban különösen aktuális kérdést világo­sítsunk meg. Egy vádat törjünk össze, amellyel kereszténységünket akarják a közélet minden fórumából kizárni. Azt mondják: a kereszténység birka­­türelemre nevel és ezzel kiöl minden ma­gasba lendítő önérzetet — és a vért sa­vóvá változtató pacifizmusával kerék­kötője minden egészséges nacionalizmus­nak. Gyerünk vissza a fehér lóhoz és a weimari tölgyfához. Ezt mondják. Kérdem, testvéreim! Dehát ilyen-e a kereszténység? Csakugyan savóvá teszi-e a vért? Kiöl-e minden önérzetet? Az evan­gélium csakugyan birkatürelmet ír-e elő? Vagy joga van szigorra? A betegeket si­mogató kéz szorulhat-e ökölbe? A ke­nyeret osztó kar suhogtathat-e korbá­csot is? A mai evangélium a felelet! Ne akarjunk keresztényebbek lenni Krisztusnál! ! Félre a zsidó mentalitás által inspirált pacifizmussal, mely nem volt jó másra, minthogy tovább is birkatürelemben megtartsa a már-már jogaikat követelő keresztény milliókat és biztosítsa a zsi­dóság egész világot behálózó uralmát, Krisztusi morált meghazudtoló farizeiz­­musát és gazdasági zsónokságát! Ne ráncigálják elő a Quadragesimo Anno-t száz százalékban megvalósítani akarók előtt a szelíd Jézus példáját, mert a mai evangéliumban ennek a Krisztus­nak kezében korbácsot látunk suhogni azoknak a hátán, akik a mai kollégáik­hoz hasonló mentalitással még az Isten házát , szentegyházát is saját szeny­­nyes spekulációik, örökéletet, felelőssé­get nem imerő haszonlesésük végvárává akarták kihasználni. Krisztus­­urunk szemei biztosan ítél­tek. Látta, hogy ezekkel szemben fölös­leges és kárbaveszett minden szót Elő a korbáccsal! Csak azt értik! Igen, Krisztus valóban szelíd, alázatos, végtelen türelmű Isten! Ez az én és mindnyájunk legnagyobb vigasztalása, amikor tengernyi nyomorúságunk és gonoszságunk mocsarában ébredünk ön­tudatra. Ez a mindent feledni tudó isteni izgalom a mi új életkezdésünk hajnal­­pk­ja! Örök boldogságunk záloga! Ezért mi is feledni tudjuk a napi élet ezer apró kellemetlenségét. És keresztény béke­csókban forr össze minden este a férj megbántott hitvesével, szomszéd a szom­szédjával, barát a baráttal! De nem jelenti ez a krisztusi szeretet azt, hogy az udvaromból borjúmat el­hajtó tolvajnak a nyakába boruljak: Sze­ressük egymást, gyerekek! Nem jelenti,­­hogy a tetveket is értékes állatoknak­­ tartsam, mert azok is teremtmények ! Nem jelenti azt, hogy ne vegyük észre a fajtánkat, nemzetünket, csak a saját fejőstehenüknek tartók raffináltságát! És ha a szép nem használ, ha a magya­rázatot nem értik, hát az állam istenadta jogával, korbácssuhogással tisztítsuk meg a milliók kenyerét adó Istendómot! A kereszténység főprogramja a fele­­baráti szeretet. Nyitja és fokmérője min­den parancsnak. De nem jelenti a saját vérem és fajtám elárulását! Idegen faj előnyére! Mi nem bántunk senkit, de ha valaki minket bánt — jogunk van vé­dekezni! Első az én életem! Mi tegyen hát a tanulság a mai be­szédből? Legyünk egyszerűek, mint a galam­bok, mikor a saját kis ügyeinkről van szó, de okosak, mint a kígyók és bátrak, mint az oroszlánok, mikor népünkről, fajtánkról van szó!! Mikor hazánkról és egyházunkról van szó. Húzogassuk a mankókat! Simogas­sunk és gyógyítsunk! De ne féljünk — ha eljön az ideje —, megfogni a korbácsot sem! A cél egy legyen: Isten dicsőséges Amen.“ Anglia álláspontja tartózkodó A miniszteri értekezlet végleg elvetette a berlini diplomáciai lépés tervét . „Alkalomadtán,“­­esztelen beszélgetés formájé­­ban ismerteti Henderson Ribbentrop, vagy „esetleg“ Hitler előtt az angol kormány véleményét Londonból jelentik. Beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy a miniszteri ér­tekezlet végleg elvetette a berlini diplomá­ciai lépés tervét, mert tisztában volt azzal, hogy egy ilyen lépés csak még jobban fel­ingerelné a német közvéleményt és nem já­rulna hozzá a békés légkör kialakításához, hanem ellenkezőleg, csak még jobban meg­nehezítené a helyzetet. Néhány reggeli lap ugyan még mindig azt írja, hogy Chamber­lain miniszterelnök személyes üzenetet in­téz Hitler kancellárhoz, illetékes helyen azonban nem erősítik meg ezeket a híreket s minden jel arra mutat, hogy az angol mi­niszterelnök ezt a gondolatot is elvetette. Sir Neville Henderson berlini angol nagy­követ, aki kedden szintén részt vett a mi­niszteri érteke­zleten, hír szerint azzal a megbizatással tért vissza szerdán este Ber­linbe, hogy „alkalomadtán" keresse fel Rib­bentrop német­­­ü­lügyminisztert, vagy eset­leg magát Hitler kancellárt és ismertesse velük fesztelen beszélgetés formájában az angol kormány véleményét a helyzetről. Ezen túlmenően angol részről a legköze­lebbi napokban semmiféle további lépést nem terveznek. Chamberlain Balmoralba érkezett Chamberlain miniszterelnök szerdán reg­gel a balmorali királyi kastélyba érkezett s rögtön jelentést tett az uralkodónak az utóbbi napok fejleményeiről. A miniszterelnök podgyászában magával vitte halászfelszerelését is, amiből arra kö­vetkeztetnek, Chamberlain reméli, hogy balmorali tartózkodása után módjában lesz skóciai halászkirándulását folytatni. Sir John Simon kincstári kancellár vis­szautazott Skóciába, hogy folytassa félbe­szakított pihenőjét. Amerika is érdeklődik Halifax lord külügyminiszter azután Ken­nedy amerikai nagykövetet fogadta, akivel rövid eszmecserét folytatott. Az amerikai nagykövet már kedden is járt a Downing­streeten, ahol Chamberlain miniszterelnökök­kel tárgyalt. Kennedy különben az Evening­­Americ­­an-nak rádiótávbeszélőn adott nyilatkoza­tában ezeket mondotta az európai helyzetről: — Csak hidegvér is nyugalom! A dolgok távolról sem olyan rosszak, mint ahogy lát­szanak. Ma semmi sem észlelhető, ami aggá­lyosabbá tenné a helyzetet. A fődolog most az, hogy Amerika és Európa ne veszítse el a fejét. Mindenesetre biztos, hogy az angol közönség nem veszti el a fejét. írásbeli közléseket is hozett Corbin francia nagykövet Parisból Kennedy után Corbin francia nagykövet jelent meg Halifaxnál, hogy tájékoztassa őt az előző napi francia minisztertanács lefo­lyásáról. Corbin Párisból érkezett vissza s hír szerint írásbeli közléseket is hozott, ame­lyeket a párisi államtanács ülésén szövegez­­tek meg. Corbin és Halifax lord közel egy­órás tanácskozásának beavatott körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. A francia kormány, az elterjedt hírek szerint, újra leszögezte, hogy Franciaország a cseh nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából rendkívül fontosnak tartja a további leg­szorosabb angol—francia együttműködést, úgy, amint ez az együttműködés már az el­múlt napokban is megnyilvánult. Corbin részletesen megvitatta Halifax lorddal a helyzetet és átvette az angol külügyminiszter közlését a keddi angol miniszteri értekezlet határozatairól, amelyeket azonnal továbbí­­tott Párisba. Párisból érkező jelentések szerint ugyan­akkor, amikor Corbin londoni francia nagy­követ szerdán délben Halifax lord angol kül­ügyminiszterrel tanácskozott és tájékoztatta őt a keddi francia minisztertanács határoza­tairól. Campbell párisi angol ügyvivő is meg­jelent a francia külügyminisztériumban és szintén tájékoztatta Bonnet külügyminisztert a keddi londoni miniszteri értekezlet lefo­lyásáról és eredményéről. A két diplomata egyidejű látogatásával nyilván tüntetően ki akarják hangsúlyozni, hogy Anglia és Frank Ára 10 fillér

Next