Magyarság, 1938. november (19. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-22 / 265. szám
' T\ • ........................ ' • '•A KH ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ- KIADÓTULAJDONOS. MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT. IL. HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON: 1 15 60-10 MENNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉT ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ: (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL., NÉMET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. SÉG VL, ARADI UTCA 8. TELEFON: 11-54-61,11 54-62. ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG felelős szerkesztő. MINET JEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP . ( X 1 ' £ ' i ' •) IV. ESKÜ-UT 6. SZÁM. TELEFON: 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁR] CSEKKSZÁMLA: 28900 HUBAY KALMAN LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK, 65. SZÁM *22. Wa|NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS! | | 5 ff'/.tt KIS HALAK, NAGY HALAK (F. F.) Az utolsó húsz esztendőben számtalan olyan jóindulatú nekirugaszkodást láttunk a konszolidációban fogant rendszertől, amelyek rövidebb-hosszabb ideig valóban alkalmasak voltak arra, hogy hályogot borítsanak a nacionalista államberendezkedést kívánó magyarság szemére. Az első ilyen próbálkozás Haller István numerus claususa volt, amely törvény valóban megtisztította az egyetemeket a háború előtti évek 40—45 százalékos zsidó túláradatától és annak ellenére is csökkentette a zsidó intelligencia elszaporodását, hogy később a külföldön szerzett egyetemi oklevelek nosztrifikálásával a zsidó fiatalságnak sikerült ellensúlyozni a numerus clausus által ütött rést. Aztán hosszabb ideig nem történt semmi. A Bethlen-rendszer kéz a kézben dolgozott a weimari Berlin destruktív törvényéből táplálkozó zsidósággal, amely zsidóság nemcsak hogy visszahódított minden elvesztett pozíciót, de oda is benyomult, ahol addig semmi keresnivalója nem volt. Szívós, szervezett munkával körülbástyázta bankjait és karteljeit. A rendszer által támogatott sajtóval kezébe kaparintotta a szellemi irányítást. Az ő exponensei vezérkedtek — ha nem is elsősorban —, de a kulisszák mögött, állami és magánszínházainknál ők rendezték a koncerteket s a sárga foltot rányomták a magyar kultúra minden vetületére. Becsempészték az országba a Prágában, Bécsben és az akkori Németországban élő írókat, művészeket s a nagy vérveszteségtől elalélt magyarság mákonyként szívta magába azt az idegen kultúrát, amelyről néha azt hitte, hogy az ő kultúrája , amelyet gyakran összetévesztett a maga ezer év óta fölépített szellemiségével. Ebben a nagy átalakító harcban elsőrangú szerepet töltött be a sajtó, a színház és a mozi. Ma, egy nacionalista újraébredés előestéjén, már tisztán látjuk ennek az ezer szövevénnyel összebogozott érdekszövetségnek minden bűnét és munkásságát, ma már halálos bizonyossággal tudjuk, hogy a magyar filmnek semmi köze sem volt a magyarsághoz, hogy olcsó, nyomorult szellemi termékeket vetítettek elénk a márvánnyal borított filmszínházakban, hogy százszázalékos zsidó gárdával dolgozó filmvállalatok urambátyámoztak, hogy Bús-Fekete László darabjai jelentették számunkra a magyar vidéket és csak az juthatott érvényesüléshez, aki átment az ő elő-, esetleg hálószobájukon. Egy modern állambölcselő szerint a legnagyobb tudomány a statisztika. Ha ez igaz, akkor a mi speciális zsidó-magyar statisztikánk igen szomorú képet mutat az elmúlt húszesztendős rendszer munkásságáról. Olyan kútmérgezés folyt ebben az országban, amilyenre még nem volt példa a nemzet történelmében. És a legszomorúbb, hogy ehhez a kufárlelkű neobarokkhoz éppen azok nyújtottak segédkezet, akik a fehér asztalok és a választótömegek előtt állandóan keresztény Magyarországról és a kereszt jegyében feltámadó magyarságról beszéltek. Ezek az emberek — a rendszernek ezek a vezetői — ott voltak minden díszelőadáson, minden premieren, európai, idült kábulatba esve tapsoltak a Fodor Lászlóknak, a Hatvani Liliknek, a Molnár Ferenceknek és boldog mosollyal fogadták, ha egy Dobrogen foglalta el az Operaházban Erkel Ferenc karmesteri székét. Nem volt kivétel a Nemzeti Színház sem, ahol az összeállított statisztika szerint a bemutatásra kerülő darabok szerzői közül az ötszázalékos zsidóság negyven százalékkal képviseltette magát. A legmegdöbbentőbb kép azonban mégis a magyar nép nagy olvasókönyvéből, az úgynevezett magyar sajtóból villant elő. Se szeri, se száma azoknak az aljas ösztönökre épített hetilapoknak, amelyek a keresztény kurzus utolsó húsz esztendejében megjelentek. Ők voltak a zsidó szellem rohamcsapatai, ők voltak azok, akik a legaljasabb rágalmakkal illették az ébredő magyar nacionalizmust s bár egyenként nem jelentettek különösebb tehertételt, de mivel mint a fekete pestis, úgy lepték el az utcai újságárusok és a dohánytőzsdék állványait, hatásuk mégis borzalmas volt. Az ő hátuk mögött ugyanebben a szellemben és ugyanannak a célnak az érdekében dolgoztak azok a nagy „európai szellemet képviselő“ napilapok, amelyek egyenes jogutódjai voltak annak az 1918-as sajtónak, amely 1867 liberalizmusát kiérlelve, a kommunizmus ajándékával lepték meg az országot, ők voltak a magyar sajtó nagy dalai, amelyhez eddig — értsük meg jól: mind a napig — még senki sem mert hozzányúlni, mert ők már nemcsak egyszerű szellemi végvárat, hanem magasabb érdekekkel összefűzött nagy kapitalista vállalkozást jelentettek. Ha túl sok volt a rovásukon, ha a keresztény közönség lenézett része már csömört kapott politikájuktól, akkor mindig akadt felelős állásban levő kormányférfia, aki mindig hajlandó volt nevének feláldozásával megvédelmezni ennek a sajtónak bűnös becsületét. Így került annak idején a Pesti Napló s a Magyarország vezércikkíróinak élére Bod János volt kereskedelemügyi miniszter, Lázár Andor volt igazságügyminiszter, aki legutóbb még az őszirózsás forradalomban fogant Estlapok főszerkesztői állását is vállalta addig, amíg az országos fölháborodás el nem söpörte őt az Erzsébet körúti szerkesztőség dúsan honorált vezéri székéből. És talán ezekkel a szomorú tényekkel magyarázhatjuk meg a mindenkori kormányaink gyengeségét és ezeknek a tényeknek az ismeretében állíthatjuk, hogy a legutóbb betiltott kilencven lap sorsában nem látunk mást, mint a kisvárosi zsidó fűszeres felbosszantását az igazi antiszemita eszméket helytelenül felfogó diákok részéről. Mert beszéljünk őszintén. Az igazi nagy bűnösök nem a Kiár Zoltánok és nem az Incze Sándorok voltak, ők csak a kis halak szerepét töltötték be abban az óceánban, ahol a nagy cápák mind a mai napig büntetlenül élvezik az úgynevezett felsőbb magyar politikai társadalomhoz való barátságukból eredő előnyeiket. A nagy halakhoz, a nagy sajtózsiványokhoz, ahogyan a múltban, úgy 1938 novemberében sem mertek hozzányúlni s az egész sajtótisztogatás hasonlít ahhoz a húszszázalékos zsidótörvényhez, amely bár kiszórta a kis zsidókat a kartelek és a bankok irodáiból, de egyáltalán nem szüntette meg a nagy kartel- és bankvezérek befolyását gazdasági életünk nemzeti szocialista esőt sóvárgó ugarára. Mert vájjon hol maradtak azok a radikál Lángba borult a Ruténfeld Éjjel-nappal hajlik az ágyusző Véres csatákat vívnak a ruszin felkelők Munkácsról jelentik: Csonka-Kárpátalja területéről — különösen Nagyszöllős és Huszt vidékéről — egész éjjel ágyutüzelés és fegyverropogás hallatszott át magyar területre. Úgy látszik, hogy a csehek vérbe akarják fojtani a ruszinszkói felkelők mozgalmát. Varsói lapjelentések szerint a ruszinszkói helyzet óráról-órára súlyosbodik. A csehellenes mozgalom már határozottan forradalmi jelleget ölt. A folytonos élelmiszerrekvirálások kimerítik a lakosság türelmét. Több helyen a felkelők hidakat robbantottak fel és megrongálták az utakat. Ruszinszkó belsejében, a Verhovinán és a Vihorláton a forrongó ruszinok sok helyen átvágták a táviró- és a távbeszélő-vonalakat, több helyen pedig megrongálták a vasúti síneket. A cseh—ukrán elnyomók nem elégszenek meg azzal, hogy teljes gazdasági nyomorba és éhínségbe juttatják csonka Kárpátalja őslakosságát, hanem minden eszközzel megakadályozzák, hogy a lakosságot a legcsekélyebb magyar hatás is érje. A varsói Express Távirati Iroda nagyszöllősi jelentése szerint Verhovinában, Ökörmező és Volóc környékén újabb véres összeütközésekre került sor a ruszin lakosság és a cseh katonaság között. Ez utóbbit ukrán rohamcsapatok is támogatták. Tizennégy felkelő megsebesült, tizenöt fogságba került. Volosin miniszterelnök rendeletet adott ki, amelynek értelmében a tisztviselőknek elöljáróikat Slava Ukraina szavakkal kell üdvözölniük. Ruszin katonák kérik felvételüket a magyar hadseregbe Munkácsról jelentik, hogy ott valamennyi hirdetmény a magyar mellett ruszin nyelven is megjelenik. Igen sok ruszin jelentkezett a magyar hadseregben való szolgálatra. Több mint kétszáz ruszin nemzetiségű tanító átjött magyar területre. A nagy többségükben magyar falvakban élő ruszin szórványok a legnagyobb örömmel üdvözlik az új magyar életet. A városban egyébként kedden nyílnak meg újra az iskolák. Eddig nem lehetett tanítani, mert a csehek az iskolaépületek minden berendezését elszállították. Megkezdi működését a ruszin gimnázium, a ruszin tanítóképző, a ruszin polgári iskola és a ruszin elemi iskola is. Tekintettel arra, hogy Munkácson sok ruszin diák maradt, akiknek a szülei a cseh— ukrán megszállás alatt álló területen élnek, ezeket a diákokat a magyar állami internátusban helyezték el, ahol szállással, élelemmel látják el őket és a legmelegebb gondoskodással veszik körül mindannyiukat, hogy zavartalanul befejezhessék ruszin nyelven megkezdett tanulmányaikat. A ruszin fiatalság, amelyről a csehek azt hirdették, teljesen behódolt az ukrán eszmének, napról-napra forró tüntetéseket rendez Magyarország mellett és ruszin nyelven éltette városszerte Horthy Miklós kormányzót. Amerikai ruszinok távirata Beck külügyminiszterhez a Magyarországhoz való csatolásért Varsóból jelentik. A New Jersey államban és környékén élő ruszinok képviselői a következő táviratot intézték Beck külügyminiszterhez: Ruszin testvéreink ezrei és ezrei kénytelenek elmenekülni országukból, mert a cseh csendőrség kegyetlenül bántalmazza őket. Kérjük nagyméltóságodat, nyújtson segítséget honfitársainknak, hogy csatlakozhassanak Ruszinszkó Magyarországhoz tartozó déli részéhez. Kérjük nagyméltóságodat, támogassa a cseh uralom alatt élő ruszin testvéreinknek azt a kívánságát, hogy megkaphassák önrendelkezési jogukat és így véget vessenek annak a nyomorúságnak, amelyet országuk legutóbbi megosztása következtében szenvedtek el. Népszavazás esetén a kárpátoroszok 90 százaléka Magyarország mellett szavazna Ungvárról jelentik. A Magyar Távirati Iroda tudósítója felkereste Ilniczky Sándor görögkatolikus kanonokot, a ruszin kérdés egyik legalaposabb ismerőjét. Ilniczky kanonok nemcsak hogy többizben bejárta az egész Kárpátalját és ismeri a vidék valamennyi faluját, de nagyfontosságú ruszin irodalmi tevékenységet is fejtett ki. Tőle lis intézkedések, amelyek a sokkal kisebb zsidó százalékkal rendelkező Német- és Olaszországban rövid pár hónap alatt megvalósultak. És várjon a magyar glóbusz ismeretében ölhetett kezekkel szemlélhetjük-e a „csodálatos forradalmat“ ígérő Imrédy-kormány működését akkor, mikor azt látjuk, hogy nálunk, Magyarországon még mindig tovább folyik a régi játék és hogy a liberális történelmi jogfolytonosság alapján álló rendszer vezetői csak az orosz sztaroszták politikáját követik, amely politika — ha kevés virki fogyott a muzsik-kocsmában — véres pogromot rendezett, de ugyanakkor újabb váltókat írt alá a minden hatalommal megvédett nagy, zsidó bankároknak. A magyar nemzeti szocializmus, a hungarista irányvezetés nem ismer kompromisszumot, nem ismer húszszázalékos félmegoldásokat, mert érzi — sőt maholnap diktálja — a történelem súlyos lépteit, s ennek tudatában a magyarság minden vonalán tökéletes megoldást és százszázalékos cselekedetet vár. És nem tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy a húszéves rendszer ismeretében ezeket a cselekedeteket már régen mitőlünk várja az új világ felé haladó magyarság. Ára 10 fillér