Magyarság, 1938. december (19. évfolyam, 273-281. szám)
1938-12-01 / 273. szám
ELŐFIZETÉSI ARAKI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIALOUlVatALI EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ* KIADÓTULAJDONOS! SAGYARSAG LAPKIADÓ BT. ( HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON! *15 60-10 MÉNNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA HÉT* ELNÖK vezérigazgató, főszerkesztő ÉS FELELŐS KIADÓ (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL, NÉMET- UJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR.SÉG VL, ARADI UTCA 8. TELEFON 11-54-61,11-64 02. ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG FELELŐS SZERKESZTŐI MEKETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP " . . . MIV- ESKÜNT 6. SZÁM, TELEFONJ 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA! 28300 HUBAI KALMAN K- ■ J LEVÉLCIMI BUDAPEST 2. POSTAFIÓKI 55. SZÁM ^ ^^H|BB—^|hm|h|^|b)|bibwbb|mbpp. I NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS! | LÁSSUK A MEDVÉT A Dúcéval az élen ünnepelték Magyarországot az olasz kamarában (U. K.) Igenis, tisztelt Uraim: most lássuk a medvét. Nagyon felajzottak vagyunk a kíváncsiságtól, amit az előzmények keltettek bennünk. Most az Imrédy-kormány második, illetve harmadik bemutatkozása előtt, helyesebben a második Imrédy-kormány második bemutatkozása előtt, talán nem veszik tőlünk rossz néven, ha kíváncsisággal élegy kétségeskedéssel várjuk a történendőket. A régi kormány új bemutatóját egyébként is annyi előzmény tette érdekessé, hogy szinte párját ritkítja egy kormányzat életében. Maga az a tény, hogy ugyanaz a kormány kétszer mutatkozik be a parlamentben — bukás előtt és bukás után —, mindenesetre máris jogossá teszi az érdeklődést. Az ilyen csudát illik megbámulni. Ilyen a parlamentarizmusok életében legalább is olyan ritka, mint a fehér krokodilus. A halál után továbbélő — inkarnációs — kabinet pedig, külön mint technikai vívmány is figyelemreméltó és érdemes a várakozásteli érdeklődésre. Isten látja a lelkünk, hogy nincsen bennünk semmi káröröm. Sőt, őszintén szólva határozottan kedvünk volna sajnálni Imrédy Bélát és kormányát, mikor újra kezdi a kínlódást, a vesszőfutást, melynek végén megint csak kudarc várja. Kudarc, ami nem is esik messze a kezdettől. Most, hogy az új nekirugaszkodás fejleményeit várjuk, feltéved bennünk az első kezdet. Feltéved az első indulás sok-sok körülménye, melyek határozottan olyan benyomást keltettek bennünk, hogy Imrédy Béla a pénzügyi körökkel való hosszú kapcsolata után és neves pénzügyi múltjával a materiálisan gondolkodók önbizalmával igyekezni fog úgy elkormányozni az országot, mint — mondjuk — egy nagybankot. Esküdni mertünk volna, hogy így lesz és bizonyosra vettük, hogy a nemzet eleven organizmusát éppúgy lélektelen gépezetnek fogja tekinteni, mint egy nagyvállalat, vagy kartel organizmusát. Igazunk lett. Imrédy Béla pedig egy napon arra ébredt, hogy bár a gépezet működik, mégis állandó zavarok mutatkoznak a munkaeredményben. A szakavatott gépész kezével igyekezett leküzdeni a zavarokat, de sikertelenül. Egyre jobban mutatkoztak a zavarok és egy napon rá kellett jönnie, hogy a gépnek, melyet kezel, lelke van. Méghozzá nagyon edzett és öntudatos lelke. És ekkor Imrédy Béla beleesett a másik végletbe. Ki akarta hirtelen elégíteni a lélek igényeit. Úgy gondolta, hogy az eddig általa teljesen lenézett lélek — melyet magában talán még most is lebecsült —, ha megfelelő táplálékkal tömi, engedelmesen fogja szolgálni őt. Megszűnnek a gép zavarai, s mehet tovább a munka. Ismét tévedett. Bár ezt még nem látta be a mai napig sem. Még túl közel állnak hozzá az utolsó hetek eseményei, semhogy tisztán látná tőlük az események mögött rejtőzködő okokat és azt a logikai folyamatot, mely megint tragikus bizonyossággal hozza közelebb törekvéseinek bukását. A helyzet, melyben ismét irányítani akarja a magyar sorsot, vigasztalanul fest Imrédy Bélával való vonatkozásaiban. Már első kormányzása alatt szembekerült fokozatosan minden erővel — külpolitikai vonatkozásokról ezúttal nem szólva —, mely a magyar élet mai menetét megszabja. Először szembekerült azzal a közvéleménnyel, mely egy új magyar élet megalapozását várta. Azután szembekerült azokkal a nemzeti szocialista erőkkel, melyek ezért az új életért harcoltak. A 3400-as rendelet, a közben letárgyalt politikai pörök, a Szálasi-ügy és egyéb intézkedések serege végzetesen szembeállították azokkal a tömegekkel, melyek bár megfelelő képviselettel nem bírtak a parlamentben és így megfelelő súllyal nem léphettek fel kívánságaik megvalósítására, mégis félelmetes erőt és növekvő erőt jelentettek. Imrédy Béla egyszerűen keresztül akart gázolni ezeken a nemzeti szocialista erőkön. A parlamenti többségnek — de nem a közakaratot jelentő többségnek — birtokában, megoldhatónak látta az egész „szélsőséges“ és „kelekótya“ mozgolódás ügyét. A kelekótya tömeg azonban erősebbnek bizonyult. Az új eszmék tábora azután, hogy szinte lehetetlenné tette a liberális alapokon álló kormányzás fenntartását, egyszerűen és vitathatatlanul kétvállra fektette Imrédyt. Mert téved, aki azt hiszi, hogy a kormánybukást a NÉP belső szakadása idézte elő. Ez csak okozat volt. A valódi ok, ami pártbomlást, kormánybukást és még sok — ma még jelentéktelennek látszó — válságszimptómát okozott —, a valódi ok a nyilas tömegek erejében rejlett. Az 1938. év nemzeti szocializmusa győzött. Hogy ezt mennyire érezte a kormányzat, annak legjobb bizonyítéka volt, hogy a maga és a mögötte levő ismeretlen érdekeknek megmentésére — melyekhez látszat szerint a keresztény pártnak is valami köze van —, hajlandó volt a teljes átállásra, és az eddig üldözött jelszavakat magáévá téve, próbálta meg a rendszer fenntartását. Az eredmény parlamenti bukás volt. A cserbenhagyott régi rendszer felágaskodott és utolsó erőfeszítésével le akarta döfni az őt cserbenhagyó miniszterelnököt, aki a bukását megérlelt jobboldali tömegnél keresett védelmet. A halála után továbbélő, túlvilági kabinet mai új bemutatkozását már ez a menekülés tette lehetővé. Ehhez a parlamenti kísértetjáráshoz azonban a magyar népi tömegeknek, az új világnézet híveinek már semmi közük. A parlamenti bukás, a parlamenti feltámadás szintén csak okozati jelenségek. Az új magyar sorok számára Imrédy Béla kormánya már előbb és visszavonhatatlanul megbukott. A parlament mai összetételében csinálhat bármit. Szavazhat bizalmat vagy bizalmatlanságot, mindez nem befolyásolja a bekövetkezendő eseményeket. És nem befolyásolja azt a tényt, hogy a rendszer az Imrédy-kormány idején elbukott és helyébe már csak a nemzeti szocialista rend jöhet, semmi más. A parlamentben most a régi rendszer utolsó vergődésének lehetünk majd tanúi. Érdekes és tanulságos lesz. De nem a mi számunkra lesz tanulságos, ha-nem azoknak, akik azt hiszik, hogy Voronoff-kurákkal még sikerül megmenteni a veszett fejsze nyelét. Hát nem fog sikerülni. Kiint a parlamenten kívül az új magyar erők győzték le Imrédy Bélában a régi rendszert. A parlamentben az új rendszerhez menekült Imrédyt fogja ledöfni a régi rendszerek bank-, kartel- és feudális érdekeltsége. Bizony, ez tragikusan fest. A liberális rendszer hívei rájönnek majd, hogy az új világnézet ellen még Imrédy ledöfésével sem lehet győzni. A kormányzat pedig rá fog jönni, hogy nemzeti szocialisták nélkül nem lehet új világot, nemzeti szocialista rendszert kiépíteni. A mai nappal kezdődik az okulás. Érdekes lesz. A történelem tanítani fog. Most pedig gyerünk elő a medvével Hadd kezdődjék .. .! Giano gróf nagy külpolitikai beszámolója München után — a ruszin kérdésben nincs ellenfe! a németekkel Rómából jelentik. A képviselőház szerdai ünnepélyes megnyitó ülése délután négy órakor nyílt meg. A képviselők csaknem kivétel nélkül megjelentek az ülésen, valamennyien a fekete fasiszta díszegyenruhát öltötték fel. A kormány tagjai már néhány perccel négy óra előtt bevonultak az ülésterembe, de Mussolini helye még üres volt. A karzatokat zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség. A diplomáciai karzaton megjelentek a diplomáciai testület tagjai, közöttük Villani Frigyes báró, kriinált magyar követ. Délután négy órakor vonult be az ülésterembe Constanzo Ciano gróf, a képviselőház elnöke, az elnökség tagjaival. A képviselők nagy tapssal fogadták az elnököt. Az ülés Ciano gróf elnök bejelentéseivel kezdődött meg. Ezek során megemlékezett Mária királyi hercegnő és Lajos bourbon-pármai herceg eljegyzéséről és a ház nevében jókívánságait fejezte ki az uralkodópárnak és a jegyespárnak. A ház lelkes tapssal fogadta az elnök bejelentéseit. Négy óra után tíz perccel a képviselők tapsai között ment fel a szónoki emelvényre Galeazzo Ciano gróf külügyminiszter és ugyanakkor lépett az ülésterembe a Duce. A képviselők szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal fogadták a Ducét. Ciano gróf külügyminiszter beszéde alatt két ízben igen melegen tüntettek az olasz képviselők Magyarország mellett. A képviselőház tagjai felemelkedtek helyükről s percekig zajos tapssal adtak kifejezést rokonszenvüknek Magyarország iránt. Eközben többször is felhangzott az Ervira Ungheriakiáltás. Felállt helyéről a Duce és részt vett a tapsban, közben pedig szívélyesen üdvözölte a diplomáciai karzaton megjelent Villant Frigyes báró kriináli magyar követet. Csehszlovákia a Duna-Európa bolsevista hídfője volt Ciano külügyminiszter beszéde elején utalt arra, hogy az 1935. év tavaszán megkötött cseh—szovjetorosz egyezmény Csehszlovákiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután ismerteit® a közben történt eseményeket, így Abesszínia meghódítását, a fasiszta Olaszországnak a megtorló intézkedések után Genfből történt kivonulását, Németország újjászületését a nemzeti szocializmus rendszere alatt. Ausztria csatlakozását a német birodalomhoz, majd jellemezte, milyen minősíthetetlenül erőszakos elbánásban részesítette Prága a szudétanémeteket, majd Prága érzéketlenségét és ártó rosszakaratát Henlein követeléseivel szemben. A következőkben ismertette a cseh—szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Németországnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman kiküldetésével lett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben a Duce augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli kiéleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. ára 10 fillér Olaszország a válság napjaiban felkészült a bábomra Hétfőn, szeptember 26-án Hitler kancellár annak hatása alatt, hogy Csehszlovákia nem hajlandó teljesíteni a német követeléseket, elhatározta, hogy Prágához új ultimátumot intéz, amely 14 óra múlva szerdán, 28-án jár le. Ez titkos elhatározás volt, de Ciano grófot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Mussolininak, aki az értesítést a római pályaudvaron vette át, ahová éppen akkor megérkezett Veronából. A Duce az igen súlyos tartalmú értesítést megzavarhatatlan nyugalommal fogadta és elhatározta a másnapi mozgósítást. — Mozgósításunk — folytatta Ciano gróf — a Duce személyes irányításával ....ptember 27-én kezdődött. Minthogy sokat beszéltek és vitatkoztak arról, hogy Olaszország állítólag nem tett katonai intézkedéseket és minthogy ebből olyan következtetéseket és megállapításokat vontak le, amelyeknél érdemes volna tovább időzni, célszerűnek látszik, nyilvánosan tudatni a tett intézkedések jellegét és horderejét. A hadsereg a következő intézkedéseket tette: