Magyarság, 1938. december (19. évfolyam, 273-281. szám)

1938-12-01 / 273. szám

ELŐFIZETÉSI ARAKI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIALOUlVatALI EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ* KIADÓTULAJDONOS! SAGYARSAG LAPKIADÓ BT. ( HUNYADI JÁNOS-UT 2. TELEFON! *15 60-10 MÉNNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA HÉT* ELNÖK vezérigazgató, főszerkesztő ÉS FELELŐS KIADÓ­ (25 MELLÉKÁLLOM­ÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­KÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL, NÉMET- UJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR.­SÉG VL, ARADI­ UTCA 8. TELEFON­ 11-54-61,11-64 02. ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG FELELŐS SZERKESZTŐI ME­KETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP " . . . M­IV- ESKÜNT 6. SZÁM, TELEFONJ 18-12-10. SZÁM POST­ATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA! 28300 HUBAI KALMAN K- ■ J LEVÉLCIMI BUDAPEST 2. POSTAFIÓKI 55. SZÁM ^ ^^H|BB—^|hm|h|^|b)|bibwbb|mbpp. I NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS! | LÁSSUK A MEDVÉT A Dúcéval az élen ünne­pelték Magyarországot az olasz kamarában (U. K.) Igenis, tisztelt Uraim: most lássuk a medvét. Nagyon felajzottak vagyunk a kíváncsiságtól, amit az előz­mények keltettek bennünk. Most az Imrédy-kormány második, illetve har­madik bemutatkozása előtt, helyesebben a második Imrédy-kormány második bemutatkozása előtt, talán nem veszik tőlünk rossz néven, ha kíváncsisággal élegy kétségeskedéssel várjuk a törté­­nendőket. A régi kormány új bemutatóját egyéb­ként is annyi előzmény tette érdekessé, hogy szinte párját ritkítja egy kor­mányzat életében. Maga az a tény, hogy ugyanaz a kormány kétszer mutatkozik be a parlamentben — bukás előtt és bukás után —, mindenesetre máris jo­gossá teszi az érdeklődést. Az ilyen csudát illik megbámulni. Ilyen a parla­mentarizmusok életében legalább is olyan ritka, mint a fehér krokodilus. A halál után továbbélő — inkarnációs — kabinet pedig, külön mint technikai vívmány is figyelemreméltó és érdemes a várakozásteli érdeklődésre. Isten látja a lelkünk, hogy nincsen bennünk semmi káröröm. Sőt, őszintén szólva határozottan kedvünk volna saj­nálni Imrédy Bélát és kormányát, mi­kor újra kezdi a kínlódást, a vessző­futást, melynek végén megint csak kudarc várja. Kudarc, ami nem is esik messze a kezdettől. Most, hogy az új nekirugaszkodás fejleményeit várjuk, feltéved bennünk az első kezdet. Feltéved az első indulás sok-sok körülménye, melyek határozot­tan olyan benyomást keltettek ben­nünk, hogy Imrédy Béla a pénzügyi körökkel való hosszú kapcsolata után és neves pénzügyi múltjával a materiá­lisan gondolkodók önbizalmával igye­kezni fog úgy elkormányozni az orszá­got, mint — mondjuk — egy nagyban­kot. Esküdni mertünk volna, hogy így lesz és bizonyosra vettük, hogy a nem­zet eleven organizmusát éppúgy lélek­telen gépezetnek fogja tekinteni, mint egy nagyvállalat, vagy kartel organiz­musát. Igazunk lett. Imrédy Béla pedig egy napon arra ébredt, hogy bár a gépezet működik, mégis állandó zavarok mutatkoznak a munkaeredményben. A szakavatott gé­pész kezével igyekezett leküzdeni a za­varokat, de sikertelenül. Egyre jobban mutatkoztak a zavarok és egy napon rá kellett jönnie, hogy a gépnek, melyet kezel, lelke van. Még­hozzá nagyon ed­zett és öntudatos lelke. És ekkor Imrédy Béla beleesett a másik végletbe. Ki akarta hirtelen elé­gíteni a lélek igényeit. Úgy gondolta, hogy az eddig általa teljesen lenézett lélek — melyet magában talán még most is lebecsült —, ha megfelelő táp­lálékkal tömi, engedelmesen fogja szol­gálni őt. Megszűnnek a gép zavarai, s mehet tovább a munka. Ismét tévedett. Bár ezt még nem látta be a mai napig sem. Még túl közel áll­nak hozzá az utolsó hetek eseményei, semhogy tisztán látná tőlük az esemé­nyek mögött rejtőzködő okokat és azt a logikai folyamatot, mely megint tra­gikus bizonyossággal hozza közelebb törekvéseinek bukását. A helyzet, melyben ismét irányítani akarja a magyar sorsot, vigasztalanul fest Imrédy Bélával való vonatkozásai­ban. Már első kormányzása alatt szembe­került fokozatosan minden erővel — külpolitikai vonatkozásokról ezúttal nem szólva —, mely a magyar élet mai me­netét megszabja. Először szembekerült azzal a közvéleménnyel, mely egy új magyar élet megalapozását várta. Az­után szembekerült azokkal a nemzeti szocialista erőkkel, melyek ezért az új életért harcoltak. A 3400-as rendelet, a közben letárgyalt politikai pörök, a Szálasi-ügy és egyéb intézkedések serege végzetesen szembeállították azokkal a tömegekkel, melyek bár megfelelő kép­viselettel nem bírtak a parlamentben és így megfelelő súllyal nem léphettek fel kívánságaik megvalósítására, mégis fé­lelmetes erőt és növekvő erőt jelen­tettek. Imrédy Béla egyszerűen keresztül akart gázolni ezeken a nemzeti szocia­lista erőkön. A parlamenti többségnek — de nem a közakaratot jelentő több­ségnek — birtokában, megoldhatónak látta az egész „szélsőséges“ és „kele­kótya“ mozgolódás ügyét. A kelekótya tömeg azonban erősebb­nek bizonyult. Az új eszmék tábora az­után, hogy szinte lehetetlenné tette a liberális alapokon álló kormányzás fenntartását, egyszerűen és vitathatat­lanul kétvállra fektette Imrédyt. Mert téved, aki azt hiszi, hogy a kormány­bukást a NÉP belső szakadása idézte elő. Ez csak okozat volt. A valódi ok, ami­­ pártbomlást, kormánybukást és még sok — ma még jelentéktelennek látszó — válságszimptómát okozott —, a valódi ok a nyilas tömegek erejében rejlett. Az 1938. év nemzeti szocializ­musa győzött. Hogy ezt mennyire érezte a kormány­zat, annak legjobb bizonyítéka volt, hogy a maga és a mögötte levő ismeret­len érdekeknek megmentésére — me­lyekhez látszat szerint a keresztény pártnak is valami köze van —, haj­landó volt a teljes átállásra, és­ az eddig üldözött jelszavakat magáévá téve, pró­bálta meg a rendszer fenntartását. Az eredmény­­ parlamenti bukás volt. A cserbenhagyott régi rendszer felágas­kodott és utolsó erőfeszítésével le akarta döfni az őt cserbenhagyó miniszterel­nököt, aki a bukását megérlelt jobbol­dali tömegnél keresett védelmet. A halála után továbbélő, túlvilági kabinet mai új bemutatkozását már ez a mene­külés tette lehetővé. Ehhez a parlamenti kísértetjáráshoz azonban a magyar népi tömegeknek, az új világnézet híveinek már semmi kö­zük. A parlamenti bukás, a parlamenti feltámadás szintén csak okozati jelen­ségek. Az új magyar sorok számára Imrédy Béla kormánya már előbb és visszavonhatatlanul megbukott. A parlament mai összetételében csi­nálhat bármit. Szavazhat bizalmat vagy bizalmatlanságot, mindez nem befolyá­solja a bekövetkezendő eseményeket. És nem befolyásolja azt a tényt, hogy a rendszer az Imrédy-kormány idején el­bukott és helyébe már csak a nemzeti szocialista rend jöhet, semmi más. A parlamentben most a régi rendszer utolsó vergődésének lehetünk majd ta­núi. Érdekes és tanulságos lesz. De nem a mi számunkra lesz tanulságos, ha-­­­nem azoknak, akik azt hiszik, hogy Voronoff-kurákkal még sikerül meg­menteni a veszett fejsze nyelét. Hát nem fog sikerülni. Kiint a parlamenten kívül az új ma­gyar erők győzték le Imrédy Bélában a régi rendszert. A parlamentben az új rendszerhez menekült Imrédyt fogja le­döfni a régi rendszerek bank-, kartel- és feudális érdekeltsége. Bizony, ez tragikusan fest. A liberális rendszer hívei rájönnek majd, hogy az új világnézet ellen még Imrédy ledöfésével sem lehet győzni. A kormányzat pedig rá fog jönni, hogy nemzeti szocialisták nélkül nem lehet új világot, nemzeti szocialista rendszert ki­építeni. A mai nappal kezdődik az okulás. Ér­dekes lesz. A történelem tanítani fog. Most pedig gyerünk elő a medvével Hadd kezdődjék .. .! Giano gróf nagy külpolitikai beszámolója München után — a ruszin kérdésben nincs ellenfe! a németekkel Rómából jelentik. A képviselőház szerdai ünnepélyes megnyitó ülése délután négy órakor nyílt meg. A képviselők csaknem ki­vétel nélkül megjelentek az ülésen, vala­mennyien a fekete fasiszta díszegyenruh­át öltötték fel. A kormány tagjai már né­hány perccel négy óra előtt bevonultak az ülésterembe, de Mussolini helye még üres volt. A karzatokat zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség. A diplomáciai karzaton megjelentek a diplo­máciai testület tagjai, közöttük Villani Fri­gyes báró, kri­inált magyar követ. Délután négy órakor vonult be az ülés­terembe Constanzo Ciano gróf, a képviselő­ház elnöke, az elnökség tagjaival. A képvi­selők nagy tapssal fogadták az elnököt. Az ülés Ciano gróf elnök bejelentéseivel kez­dődött meg. Ezek során megemlékezett Má­ria királyi hercegnő és Lajos bourbon-pár­­mai herceg eljegyzéséről és a ház nevé­ben jókívánságait fejezte ki az uralkodó­párnak és a jegyespárnak. A ház lelkes taps­sal fogadta az elnök bejelentéseit. Négy óra után tíz perccel a képviselők tapsai között ment fel a szónoki emelvényre Galeazzo Ciano gróf külügyminiszter és ugyanakkor lépett az ülésterembe a Duce. A képviselők szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal fo­gadták a Ducét. Ciano gróf külügyminiszter beszéde alatt két ízben igen melegen tüntettek az olasz képviselők Magyarország mellett. A kép­viselőház tagjai felemelkedtek helyükről s percekig zajos tapssal adtak kifejezést ro­­konszenvüknek Magyarország iránt. Eközben többször is felhangzott az Ervira Ungheria­­kiáltás. Felállt helyéről a Duce és részt vett a tapsban, közben pedig szívélyesen üdvözölte a diplomáciai karzaton megjelent Villant Frigyes báró kri­ináli magyar követet. Csehszlovákia a Duna-Európa bolsevista hídfője volt Ciano külügyminiszter beszéde elején utalt arra, hogy az 1935. év tavaszán megkötött cseh—szovjetorosz egyezmény Csehszlová­kiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. A külügyminiszter ezután ismerteit® a közben történt eseményeket, így Abesszínia meghódítását, a fasiszta Olaszországnak a megtorló intézkedések után Genfből történt kivonulását, Németország újjászületését a nemzeti szocializmus rendszere alatt. Auszt­ria csatlakozását a német birodalomhoz, majd jellemezte, milyen minősíthetetlenül erőszakos elbánásban részesítette Prága a szudétanémeteket, majd Prága érzéketlensé­gét és ártó rosszakaratát Henlein követelé­seivel szemben. A következőkben ismertette a cse­h—szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedését, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Német­országnak ártani akartak. Ilyen körülmé­nyek között a Runciman kiküldetésével lett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a hely­zetben a Duce augusztus 20-án, a válság ki­kerülhetetlen közeli kiéleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintke­zésbe a német kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. ára 10 fillér Olaszország a válság napjai­ban felkészült a bábomra­ ­ Hétfőn, szeptember 26-án Hitler kan­cellár annak hatása alatt, hogy Csehszlová­kia nem hajlandó teljesíteni a német köve­teléseket, elhatározta, hogy Prágához új ul­timátumot intéz, amely 14 óra múlva szer­dán, 28-án jár le. Ez titkos elhatározás volt, de Ciano grófot még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Mussolininak, aki az értesítést a római pályaudvaron vette át, ahová éppen akkor megérkezett Veronából. A Duce az igen súlyos tartalmú értesítést megzavarha­tatlan nyugalommal fogadta és elhatározta a másnapi mozgósítást. — Mozgósításunk — folytatta Ciano gróf — a Duce személyes irányításával ....ptem­­ber 27-én kezdődött. Minthogy sokat beszél­tek és vitatkoztak arról, hogy Olaszország állítólag nem tett katonai intézkedéseket és minthogy ebből olyan következtetéseket és megállapításokat vontak le, amelyeknél ér­demes volna tovább időzni, célszerűnek lát­szik, nyilvánosan tudatni a tett intézkedések jellegét és horderejét. A hadsereg a következő intézkedéseket tette:

Next