Magyarság, 1939. április (20. évfolyam, 23-27. szám)

1939-04-05 / 23. szám

2 I^e1Iéíí®“1 Rendszeres járatok pj Észak-, Közép- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Afrikába, Indiába,­­ Közel* és Távolkeletre 1 Fg Eg­yéni és társas körutazások a _ Pij Fölközi tengeren, luxus óceán* # Hu O járókkal. I/W Felvilágosítás és prospektus H Italia-Lloyd-T­riestino Adriatica-Tirrenia Ml Tengerhajózási Társaságok magyaror­szági fióktelepe §3 II VII., Thököly út 2 IV... Váci-utca 4 tg 3 és ADRIATICA FORG. IRODA K. F. T. , Eil V., Nádor-utca 21. B­pl V., Szent István­ körút 4. , §3 A szlovákok nagypénteken adják át az újonnan vissza­csatolt magyar területeket Aláírták az új határokat megálla­pító Jegyzőkönyvet A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar—szlovák határmegállapító bi­zottság tárgyalásainak eredményeképpen létrejött jegyzőkönyvet kedden írták alá a honvédelmi minisztériumban, magyar rész­ről Vörnle János dr. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese és vitéz Andorka Rudolf dr. vezérkari ezredes, szlovák részről Viest hadosztálytábornok és Jansak miniszteri osz­tályfőnök. A jegyzőkönyv az új határ részle­tes leírását, valamint az átadással kapcsola­tos technikai kérdések rendezését tartal­mazza. A szóbanforgó területek átadása e hó 7-én, pénteken fog megtörténni. ★ Ungvárról jelentik: A bécsi dr­ix- "tíz "•seb területen maradt csonka területek ruszin és magyar falvai előtt kedden reggel hirdette­k Rezső alezredes, járási katonai , hogy az Ung­ megyei járás terül lép a katonai igazgatás. A katonai parancs­nok előtt mintegy 50 községi vezető jegyző. Egy férft visszafordul Irta: Szabó József Ott ült ezen az estén Dömötör Lajos író, a határszéli városka parádés kávé­házában. A soványképű, de tüzesszemü cigányprímás, asztaltól-asztalhoz andal­­gott szomoruhangú hegedűjével és válto­gatta a nótákat, hogy a vendégek érzel­mein át eljusson a pénztárcákhoz. A sa­rokban apró kis márványasztalnál ült szereplésre várva a buzaszőke énekesnő. Dömötör, amikor leült asztalához, pil­lanatig meg is csodálta: — Szegényke! — gondolta — milyen csinos ... de milyen csinos ... És mulatott eszeveszetten ... Hirtelen elkapta valami, forgószél erejéhez hasonló rázkódtató érzés. Ha lehunyta kissé a szemét, látta magát a régi udvarban, amint a nagy eperfa alatt ül, valami vacak vánkosfélén. És látta apját, amint exerciroztatja Dezső prímást és bandáját. Látta az alkonyatot, amely­nek félhomályában a „gabonás Klein bácsi“ számol le súlyos bankókat, ami­ket édesapa az újhelyi mulatósok, vi­haros cigányozások és a rettentő dári­­dók kifizetésére kért. És még később — lehetett akkor már tizenhat éves és — édesapa hirtelen meghalt. És a földeket sorra árverezte a bank. Édesanyának maradt a nyolcszáz holdból kereken huszonkettő. Szegény, ráncoshomloku kis édesanya! Mellette kellett volna ma­radnia máig. Odavinni Katát, a feleségét is és dolgozni együtt és örülni az élet­nek ... Katával — meg biztosan gye­rekkel. Talán gyerekkel, hisz már nyolc éve házasok. De látja már, hol hibázta el az utat. Ennek az estének duhaj hangulata fény­csóva a múltja felé. Az apját látta meg a nóták hangulata mögött s az apja éle­tének egy pillanataiban a maga sorsát. Hibázott. Miért szökött volna tegnap is el hazulról, ha minden jó lenne igy, ahogy van? Ila elégnek találná Katát, a csöppnyi és ölrevaló kis asszonyt, ha elégedett lenne a munkájával, a sikerei­vel és nem vágyakoznék mindig valami más, valami nagyobb után. Most, hogy a könyveit látja kirakatokban és autó­buszon, villamoson emberek kezében, miért kíván földtáró paraszt lenni? Vagy miért szökött tegnap este szó nél­kül az otthonából? És most miért kí­vánkozik innen is, mondjuk, Párisba? A kávéház nagy órája féltizenegyet mutatott. — Az éjféli személyen elmegyek in­nen. A fizetőt akarta kérni, de ekkor egy­szerre tapsvihar vert bele a zene anda­lító zsongásába. Az énekesnő állt fel asztalkája mellől és odaszólt Dezsőnek: — Befújta az utat a hó! A cigány meghajolt, a muzsika egé­szen elhalkult, zümmögéssé változott s a pirosított szájból, kicsit elcigarettázott, de kellemes althang röppent ki. Dömötör már nem gondolt utazásra. Kata nem is sejti, hogy idejött. Meg­szokta már együttélésük alatt, hogy ő néha napokra eltűnik. Egyáltalán, nyolc év alatt még soha nem volt egymással semmi bajuk. Pedig... De ma végkép­pen meglátott mindent. . . Kata jó asszony, ő volt a csavargó. De most itt az idő, hogy helyrehozhatja a dolgokat. Rábeszéli Katát, hogy jöjje­nek ki a városból, vissza a vén földhöz. Itt majd jó lesz. Itt aztán nem járnak még kávéházba se. Ha nem lát idegen nőket, még ezen a téren is egészséges lesz az élete ... Dömötör se vette észre, a tisztek se, a helyi gyógyszerész és rendőrfőtaná­csos se, hogy a művésznő egyetlen célja volt ezen az estén Dömötör La­jos társa­ságába kerülni. A művésznő már érte­sült a cigánytól, hogy a mulatós vendég Dömötör Lajos író Budapestről. Tehát az író felé sugárzó szemmel énekelt s ilyenkor már-már divatos operettben látta magát, amint a hősnő nagykerin­­gőjét énekli. Itt az alkalom. Az író pro­­tegálhatja odafönt. Éjfél után Dömötör fölállt és odalé­pett az énekesnőhöz. Így a jelen országgyűlési ciklus rt, 1990-ben jár le. Egy éven belül tollát mindenképpen kell képviselőválaszt.-— Ha megengedi, gratulálok. Dömötör. — Ó, nagyon kedves. Erzsébet va­gyok. De én már ismerem önt. Mester... A kör­ves... Ön neves ember... — J­öjjön az asztalomhoz, örülnék. A kávéház üresedni kezdett. A cigá­nyok konyhába iszkoltak vacsorájuk­ért. A kontrás, meg a másodprimás he­­gedüjű­ Írét hónuk alá szorítva az oldalt nyíló kis külterem felé törtettek, mert a gyóg­yszerész — magánosan akart mu­latni. Erzsébet fölnevetett: — l­­átja, ez az én életem itt. A gyógy­­szerész belémszeretett és most szenved, mert én magával ülök. — Kérem, ha zavarom ... Erzsébet heveskedett és megszorította Dömötör kezét: —• Nem, nem. Örülök, hogy beszél­gethetünk. Én úgyse ülök be senkivel szeparjéba. Majd jó lesz ma a gyógysze­résznek a felírenő is. — Akkor jó, Annamária. — Mit mondott? — Annamária, így szólítom magát. Kedvenc nevem. Mindig vágyakoztam ilyen nevű nőre. Tudja általában sok minde­nre vágyakoztam és mindig a nem vágyott, bár nagyobb dolgok teljesülnek az életemben. És az aprók, amiket fon­tosnak tartok, nem. Ezek tesznek nyug­­talanszérű csavargóvá ... — Különös férfi ön, kedves Dömötör Lajos. Érdekel engem. — Itt vagyok. Holnap délután uta­zom ovább. —• Ó, de szerencsés, hogy mehet. Ne­kem féléves a szerződésem itt. És a gyógy­szerész feleségül akar. Iszákos em­ber. Mit kezdenék vele. A férjem bon­­viván és állásnélküli. Dömötör legyintett. Kellett neki ide­jönni? Kellett a mutatás? Fénycsóva a múlt­ra? Uj vágyak szárnyaltak benne, am­­­it ismert meg s hallja a szokásos nyon őréneket egy szép szőke , nő Szájá­ból. A férjem bonviván, állásnélküli. Undo­k dolgok. Ha most otthon heverne ágya i, jó könyv mellett s az ágy szélén az a s­irócsontú Kata, amint a rádiót hall­gatja, gyermekesen felnyílt ajakkal. Hirtelen fölállott: — Jöjjön Annamária. Elmegyünk. — Hová? — Beszélnem kell magácskával. Az asszony engedelmesen követte: — Rögtön, csak felveszem a köpe­nyem. Itt lakom ám a szomszédban —é­s bizonytalanul csendült a hangja. — Siessen — siessen. Bankót adott a prímásnak és indult az ajtó felé. A levegő felüdítette mind­kettőjüket. Erzsébet belekarolt Lajosba: — Ezt se hittem volna egy órával ez­előtt. — Az ember sok mindent nem hisz. Nézze Annamária, én például úgy éreztem ma este, hogy a legboldogtalanabb őrült­je vagyok a világnak. Gazdag apám volt, kifosztották. Szerettem a nőket, — el­­vettem egy babszemnyi madárkát, író vagyok — mégis visszamegyek földet­­tárni. Megtaláltam magát és eszembe ju­tott, hogy életemben csak a szőke nők tetszettek nekem. A feleségem mégis barna. — Hát akkor... — Mondom. Mégis kicserélődtem. Van így az ember. Itt ma este megvilá­gosodott előttem, hogy az örömöket haj­szolni, meddő ostobaság. A nő megállt. — Itt lakom — mondta. Dömötör érezte, hogy Erzsébet­ Annamária karja egészen átforrósodott a bársony estélyi kabátja alatt. — Van kártyája? — Dominóm van csak, Lajoska . .. Ha az elég a szórakozáshoz ... És — Dömötör tisztán látta, — a szá­ját nyújtotta felé. Ez a szegény lélek örömre talált ma éjszaka, csilloghatott valakinek, hát sietett volna jutalmazni. Am­olyan napon találkozott az ajándé­kozott férfival, amelyiken az már más utakon járt. És ez az éjszaka, távol az élettárstól, munkájától és otthonától — érezte — csak keret régi életéből. Az el nem csókolt csók pillanatában Dömötör Lajos már tudta, hogy a reggeli gyorsvo­nattal hazautazik és megbékélt ember lesz ezentúl. MtGHBSlf. 1939 április 5. szerda tanító, lelkész és községi bíró jelent meg, akik letették a hivatali fogadalmat. A kato­nai parancsnokság ezeket ideiglenesen vette át mindaddig, am­íg a polgári igazgatás veze­tőinek át nem adják az ügyeket. ★ A Regime Fascista budapesti tudósítója megállapítja, hogy a magyar—szlovák ha­tár kérdésének megoldása Középeurópában jelentős tisztulás idézett elő. A tudósító ki­emeli, hogy a magyar kormány milyen nagylelkűen járt el Volosin irányában, aki­nek lehetővé teszi, hogy visszatérjen hazá­jába. Egészen biztosra vehető, hogy Volo­sin nem fog Magyarországon politikai tevé­kenységet folytatni. Közeli választásokra készül a kormány Állítólag még áprilisban feloszlatják a Házat és májusban megtartják a választásokat Hosszú hetek óta beszélnek politikai kö­rökben arról, hogy az országgyűlési képvi­selő választások küszöbön állnak. A képvi­selőválasztói névjegyzékek Csonkamagyar­­ország területén rendelkezésre állnak, csak a kerületi beosztást nem ismeri senk­i sem. Már­pedig bizonyos, hogy a választókerüle­tek beosztása alaposan megváltozik. Számol­nak azzal, hogy a kerületi beosztást szinte csak az utolsó pillanatban hozzák nyilvá­nosságra. Ez a nyilvánosságrahozatal úgy történik, hogy az új választójogi törvény értelmében a belügyminiszternek be kell je­lentenie a képviselőházban a kerületek be­osztásáról szóló rendelkezését. ■ t • n t 11 jomuurtefiu nt IA a\Aj»IL.o1 ' SZEREZ NAGY ÖRÖMET Maih&Q\"0~ ^ - " "* TE HOZ­AT/­­ffSZfiO LEL FSZAKOZutz nz. „ Teljes a bizonytalanság abban az irány­ban, vajjon lesz-e választás a visszacsatolt Felvidék területén. Itt ugyanis, ha a válasz­tók összeírása nem történik meg, akkor vagy az a lehetőség áll fenn, hogy az eddigi felvidéki képviselőket törvényesen meghívja a képviselőház a következő ciklus tartamára is, vagy pedig valamilyen más formában, de mindenesetre nem a csonkamagyarországi viszonyokhoz hasonlatosan rendeznék meg a képviselőválasztásokat. Azért írjuk, hogy nem a csonkamagyarországi viszonyokhoz hasonlatosan, mert hiszen a visszacsatolt területeken egészen más volt a kerületi be­osztás, háromféle képviselőt választottak: szenátort (ez hasonlatos a mi felsőházi tag­­fogalmunk­hoz), képviselőt és tartomány­­gyűlési képviselőt. Ha még figyelmeztetünk arra, hogy a felvidéki választójogosultság egészen más kritériumokhoz köttetett a cseh rendszerben és hogy a választói névjegyzé­kek a visszacsatolt területeken vagy meg­vannak, vagy nincsenek meg, vagy pedig csak helyenként találhatók fel s azok is ki­egészítésre és alapos revízióra szorulnak, akkor mindezzel jeleztük már azokat a ne­hézségeket, amelyek valószínűsítik, hogy amennyiben mégis tartanak választást a visszacsapott területeken is, az más alapon kell, hogy történjék, mint a csonkamagyar­országi területeken. A felvidéki képviselők egy­része legjobban szeretné, ha ott is tar­tanának országgyűlési képviselőválasztáso­kat, most önérzetesebb dolognak tartják a ne elé va ................. adni még il : vitáiamtól) »t, hogy álumihoz e­gy is legyen resznéteiben, sokat tartani, amint arra nemrégiben Teleki Pál gróf miniszterelnök is tett célzást egyik beszédében. Politikai augurok azonban min­denfelé arra esküsznek, hogy az ötéves cik­lust nem használják ki teljesen és még a tavasz folyamán, vagy legkésőbb a nyár ele­jén választat a kormány. A legvalószínűbb­nek tartják május második felét, hogy ekkor mennek végbe majd a képviselőválasz­tások. Ebben az esetben április második fe­lében kerülhet sor házfeloszlatásra és a vá­­lasztási agitációra aránylag rövid idő, kö­rülbelül három hét áll rendelkezésükre a pártoknak. A pártok most már erősen szervezkednek. Szervezkedik sokfelé a MÉP, helyenkint a MÉM-mel párhuzamosan, és szervezkednek az ellenzéki pártok. A komoly szervezkedés­­ek mellett — mint az már ilyenkor szoká­­sos — szervezkednek az önjelöltek is. Az önjelöltek siserahadának ez az időszak az aratásra. Mire azonban választásra érik az idő, ez a tábor megcsappan, megfogy, el­­erőtlenedik, megsemmisül — ahogy az már lenni szokott­ ,az a körülmény, hogy a választókerületek beosztását még mindig nem hozták nyilvá­nosságra, erősen gátolja az ellenzék szervez­kedési lehetőségét. Különösen áll ez a tétel azokra az ellenzéki képviselőjelöltekre, akik már évekkel ezelőtt egy bizonyos kerületre dolgozták be magukat és akik mögött or­szágos szervezet nincs, országos presztízs nincs, csak a maguk szakállára dolgoznak. A Nyilaskeresztes Pártot is befolyásolja írtási szervezetében a kerületi beosztás­­i bizonytalanság. Nagy előnye azon­­a pártnak, hogy mint a szélsőjobboldal linens letéteményesét országszerte is­le, annak ellenére, hogy még csak rövid áll fenn ez a párt. A Nyilaskeresztes Párt természetesen teljes apparátussal vesz részt az elkövetkezendő választási küzde­lemben. A NEMZETI ÖNÁLLÓSÍTÁS! ALAPBÓL II.. BEM JÓZSEF-ATCA 22. szám alatt megnyílt Buda HISZ Is hatni 88 Mi Cégtulajdonos: TÚRI KAR­IT ! minfisós f­iziós és alacsony ár! A megnyílástól 30 napig 5% megnyitó engedmény

Next