Magyarság, 1939. augusztus (20. évfolyam, 44-69. szám)
1939-08-01 / 44. szám
KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. NYILAS KERESZTES PART , fr . „ fr. NYILAS KERESZTES FRONT E. M. N. SZ. PÁRT (PÁLFFY) ifj. virtsologi rupprecht Olivér dr. 3L N. SZ. F. M. P. 1932 (MESKÓ) HIVATALOS LAPJA JL felelős szerkesztő, főmunkatársi HIVATALOS LAPJA MAGYAR IMRE FIALA FERENC Baaafuas?tVs\W| NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS! | * lL°ál országépítés ÍRTA: KÓRÓDY TIBOR DR., a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője A nemzetek sorsát és az egész történelmet a politikai, társadalmi, gazdasági és filozófiai eszmeáramlatok terjedése és erői irányítják. Aki hisz az emberi élet örök törvényében, a jobb, a tökéletesebb felé haladás természetalkotta parancsában, az tudja, hogy az egymásra következő korszakok folyton a tökéletes dűlés irányába taszítják az emberi élet történelmét. Meg kellett szűnni az ortodox feudalizmus uralmának, hogy átadja helyét egy viszonylag kétségtelenül tökéletesebb társadalmi és gazdasági rendszernek, a liberális feudál-kapitalizmusnak. Ez a korszak tagadhatatlanul a világtörténelemnek talán legnagyobb fejlődését jelentő másfél évszázadát hozta. A történelmi szükségszerűség és az örök töökéletes bülés emberekfeletti erejű parancsszava diktált — és korszakok, korlátlan hatalmúnak hitt uralkodó családok, évszázadokon keresztül beidegzett és csalhatatlannak tartott életformák tűntek el, hogy átadják helyüket új rendszereknek és életformáknak, melyek a társadalom gazdasági és szellemi erőit nagyobb mértékben használják ki. Ezek szélesebb rétegek számára biztosítanak több jogot és nagyobb darab kenyeret, mert a több jog, a nagyobb kenyér, az emberhez méltó magasabb nívójű élet összes lehetőségei bent feküdtek a régebbi rendszerben, mely ezeket az adottságokat nem tudta felhasználni. Ezért is kellett eltűnnie! Miként a gőzkazánok energiakihasználásának fejlődése , úgy váltották egymást a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek, melyek mindannyira egy-egy lépéssel, de megkönnyítették az emberi életet a földön. Az újonnan uralomra került rétegek igyekeztek az új rendszert, az új államot, melyet a maguk képére és maximális hasznosodására rendeztek be, minél jobban kijegecesíteni, minél jobban megszilárdítani. A rendszerek tehát időnként stabilizálódtak. Az élet azonban ment tovább! A népek természetes szaporodása, a kultúra és a civilizáció fejlődése folytán táguló igények olyan minőségi és mennyiségbeli új szükségleteket támasztanak, melyeket a régi rendszer idővel már nem tud kielégíteni. Ebben a pillanatban pedig bekövetkezik az új történelmi szükségszerűség, egy újabb, egy még jobb, a meglevő energiákat és nyersanyagokat még tökéletesebben kihasználó életforma behozatalának a szükséglete. Az a pazarlás, amely a kisebb százalékos energiakihasználási kazán mellett folyik, már akadályául szolgál annak, hogy az éhes szájak és a szomjas agyak kielégüljenek. Ha pedig egy új rendszer, egy új életforma bekövetkezése iránt történelmi szükségszerűség nyilvánul meg, akkor a régi rend át kell, hogy adja a helyét az újnak, a tökéletesebbnek, mert befejezte történelmi hivatását! Az emberi agy úgy van megkonstruálva, hogy a szükséges eredményeket mindig akkor és csak azért produkálja, mert arra szükség van. A gáz álarcot csak akkor és azért találták fel, mert a háború alatt a mérgesgázok az emberek tüdőinek ezreit roncsolták szét. De akkor közel párhónapos időn belül négy különböző országban, négy egymástól független kísérlet eredményeképpen megszületett a teljesen azonos elveken felépült védekező eszköz: a gázálarc. A liberál-kapitalizmus uralmának utolsó évtizedében a tökéletesebb életrendszer, a nemzeti munkaállam megalkotása iránti szükségszerűség félreérthetetlenül jelentkezik. Meg kell tehát születnie az új eszméknek. Nem Hitler, nem Mussolini, nem Franco tábornok és nem más ezeknek az eszméknek az igazi szülői, hanem az emberi fejlődés természetfölötti parancsszava — a történelmi szükségszerűség. A régi rendszer és a mérföldes csizmákkal közeledő új életforma harca teszi mozgalmassá a korszakfordulók politikai életét. Ez a harc az emberi felvilágosodás legsúlyosabb és leghatásosabb fegyvereivel, a betűvel folyik. Könyvbarikádok mögül védi magát a régi rend és betűvel támadnak az új élet hírnökei is! Ebben a harcban döntő jelentőségű volt talán az elmúlt hét története. Két hatalmas ütközetet nyert meg a nemzeti szocialista munkaállam szellemi hadserege. Az egyik csak egy negatív eredmény volt: betiltották a Szürke Könyvet, a másik pedig már egy nagy pozitív érték: megjelent Vágó Pál dr. jelentőségben egyelőre alig felmérhető munkája Munkanélküliség, hitel, országépítés címen. A higgadt technikus, az objektív, tudós professzor, minden tárgyilagos önmegtartóztatása mellett annyi fanatikus hitet, minden sorból kiérző alkotó fajszeretetet és világhírű festőművész atyjától örökölt teremtő fantáziát vitt bele ebbe a munkájába, hogy ennek a műnek a megjelenésével, hitünk szerint, a küzdelem lényegében már el is dőlt A küzdelem, mely — hisz természetes ez, mert korszakfordulások előestéjén így szokott lenni — külsőleg még a leghevesebb harc képét mutatja. A régi életformák ezernyi kis és nagy előnyéhez ragaszkodók még dühödt elszántsággal védik hadállásaikat — de sorsuk már eldőlt. A harc legalább is ideológiai értelemben már meg van nyerve. Büszkén híreszteljük szét a magyar glóbuszon a tépelődő és itt vagy ott tépelődő, még kétségek közt gyötrődő százezrek számára: megkerestük és megtaláltuk az emberi együttélés új feltételeit! Az új munka már első sorával, első oldalával odamarkol, ahol a válság kulminál. Jól látja meg, hogy minden bajunk külforrása a munkanélküliség. Éles szemmel ismeri fel a helyzetet, hogy ott, ahol munkanélküliség van, ahol nyomor van és kielégítetlen igények vannak, ott nem szabadna elvégzésre váró és el nem végzett feladatoknak lenniük. Ott nem szabadna fölösleges, piacot nyomó és eladhatatlannak kijelentett árufölöslegeknek lenniük. Túltermelésről sem lehet beszélni egy országban addig, amíg az eladatlan készletek tényével szemben az ellátatlanoknak e készleteket magasan meghaladó igényeit lehet eleven érvként szembehelyezni! Addig pedig, míg a munkanélküliség betegsége tizedeli a termelés erőit, nemzeti munkakifejtés maximumáról beszélni nem lehet. „A nemzetépítő munkának, Európa szerte gyorsuló ütemében, minden elveszett munkaóra a magyar jövő pótolhatatlan vesztesége“ — írja Vágó Pál —, „de az elveszett munkaórák tömegjelensége, a munkanélküliség a legnagyobb szerencsétlenség, mely nemzetünket politikai függetlenségének, vagy területének elvesztésén kívül érheti“. Mesteri kézzel vezet a szerző a munkaállam épületének különböző emeleteire. „A munkaállam minden munkaképes gyermekét születésénél fogva megilleti a munka joga, de e jog egyértelmű a munkaszolgálat kötelezettségével.“ Egyszerű mondat, talán jelentéktelennek látszik az első olvasásra. De ebben a látszólag egyszerű mondatban benne van a nemzeti szocialista munkaállam alkotmányának egész lényege. Szemünk előtt játszódik le az egész folyamat, miként fog megszűnni a munkanélküliség, az öncéllá soha jogosan nem válható tőkét miként állítjuk be a nemzet szolgálatába. A nemzeti szocialista pénzelmélet, az értékálló pénz problémájával együtt oly egyszerűnek és mégis oly meggyőzőnek látszik Vágó Pál megvilágításában. A jegybankok igazi célja és az állami hitelmonopólium segítségével megtermékenyül és megduzzad az egész termelés, melyből a nemzetnek a mai elképzeléseket messze meghaladó és a legmagasabb kultúrszükségleteket is kielégítő jóléte keletkezik. A bürokrácia és a kamatuzsora letörésén, a kartelldiktatúra megszüntetésén keresztül jut el az új alkotmány gazdasági és politikai kulminációjáig, az érdekképviseleti államig. A földkérdés néhány oldal csupán, de ebben is benne van minden, ami lényeg, ami fáj és ami sikong a magyar éjszakában. Alkotó tevékenység és tudományos alaposság minden sora ennek a műnek, de mégis egy megsemmisítő vádbeszéd ez a rendszer élvezői ellen, mert bebizonyítja, hogy lehetne szebb, jobb, boldogabb is az élet ezen a véráztatta földön, ha mindannyian jobban akarnánk ezt. Az eljövendő boldogabb korszak minden lehetősége, minden adottsága benne él, benne feszül ebben a szomorú Mában, csak szem kell hozzá, mely meglátja azt — melegebb szív, amely meg akarja — és energia, mely meg tudja teremteni. Letagadhatatlanul és félremagyarázhatatlanul itt vannak az Új Utak, csak el kell indulni rajtuk. Ne féljünk és ne tétovázzunk, nincs szó sötétbeugrásról, hanem egy tisztánlátott, logikusan és tudományosan bebizonyított, nem egy részletében pedig az ésetben is sikerrel kipróbált rendszernek a megalkotásáról !... Tétovaságunk következtében mindig ötven évvel elkésve követtük a történelmet. Ezeket a késéseket azután vérrel és verítékkel fizettük meg. Ez a szellem az örök magyar elkésők szelleme, a második vádlottja ennek a nagy pernek, melyben a vádbeszédet Vágó Pál írta meg. Tűzharc a magyar és a román határőrök között a Tisza partjén Magyarország becsületes őszinteséggel ragaszkodik a tengelyhatalmakhoz Csáky István gróf külügyminiszter a magyar nemzet egyenes útjáról, erélyes külpolitikájáról és felkészüléséről Sopronból jelentik. A soproni nyári egyetemet vasárnap nyitották meg a városháza közgyűlési termében nagy érdeklődés mellett, számos előkelőség jelenlétében. Wälder Gyula rektor megnyitó beszéde után Csáky István gróf külügyminiszter mondott beszédet. A külügyminiszter többi közt ezeket mondotta: — Mielőtt az exakt tudományos előadások megkezdődnének, mintegy antidózisként rövid politikai elmefuttatásba szeretnék belekezdeni. A politika rendkívül bonyolult szerkezeti tanulmánya az emberi közületek együttélésének, mert a tudomány és a művészet mesgyéjén mozog. A spekulatív rész, mely tulajdonképpen az emberi lélek megnyilvánulásait tükrözi vissza, iktatja bele azokat a tényezőket, amelyek által sokban hasonló lesz a művészethez. Mindenekelőtt ehhez fantázia, formaérzék és a művészek által is annyiszor emlegetett szent tűz szükséges. Az igazi politika nagy analitikai készséget és szintetikai érzéket kíván meg, továbbá tapasztalatot és bizonyos előképzettséget, különben — zseniktől eltekintve — kevesen tudnak helyes politikai diagnózist felállítani. — Még komplikáltabbá válik ez a folyamat azáltal, hogy a politikának a művészethez való hasonlóságából kifolyólag az igazi politikusnak legnagyobb ereje az intuíció. Ebben hasonlít a nagy feltalálókra vagy a nagy orvosokra. Talán az a körülmény, hogy az intuíció a legfőbb alakító eleme a nagyvonalú politikának, magyarázza meg, hogy annyi történelmet csináló államférfiut és politikust, valamint feltalálót találunk éppen az autodidakták soraiban. Az igazi államférfiura a legnagyobb veszély, hogy kizárólag politikussá válik, vagyis, hogy a szakértelem és a logika rabjává lesz. Kompromisszumokat keres tapasztaati alapon, amikor teremtenie kellene, vagy okvetlen kreálni akar, amikor továbbfejlesztésről, vagy az élet és helyzet egymáshoz idomításáról van szó. Említettem már, hogy politika alatt tudományos értelemben az emberi közületek létrehozásának, fenntartásának és fejlesztésének a tudományát értjük. A legnagyobb közületek, vagyis az államok egymás mellett élését a földrajzi helyzet, a történelmi múlt és a gazdasági egymásrautaltság szabja meg. Hozzájárul ehhez, mint külön tényező, a jövőbe vetett remény és a múltban elszenvedett igazságtalanság érzete. Ennek képe egy nemzet társadalma előtt nem annyira logikus elgondolások, vagy számítások folyományaként jelentke ára 10 fillér