Magyarság, 1939. október (20. évfolyam, 95-119. szám)

1939-10-01 / 95. szám

A/W : * “ :­­ m­A­A­o­I . /N­­ —s ___ U KIADOTULAJDONOS: MAGYARSÁG LAPKIADÓ 81 ^ MAGYAR FELELŐS SZERKESZTŐ, ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ. NEMZETI SZOCIALISTA MAGYAR I­M­R­E FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIALLO­­­MHZC­A­T­OM M­A­PU­­A­IMA főmunkatárs, IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR OR MOZI*­ALOM NAPILAPJA F­I­A­L­A FERENC Budapest, 1­9­3­9 — XX. évfolyam október 1. vasárnap ________­­ 95 (5­4­0­2) szám mi is vagyunk tengelynapitok Irtás Keck Antal a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője A nyilaskeresztes mozgalmat évek óta a legkülönbözőbb helyekről, de mindig ugyan­azon forrásból, a nemzetközi zsidóság lát­hatatlan, de kitűnően működő propaganda­központjából táplálkozva, vádként érte őszinte tengelybarátsága, de különösképpen a harmadik német birodalommal kapcsola­tosan ismételten leszögezett őszinte barát­sága. A nemzetközi zsidóság a harmadik német birodalommal folyó nagy perének el­intézését mindenáron a magyar nemzetre igyekezett hárítani, miután sikeresen tudta beállítani perébe Schuschnigg Ausztriáját, Wienes Csehszlovákiáját és Beck Lengyel­országát. A magyarság évezredes fennállásának egyetlen titka az a reálpolitikai érzék volt, amellyel a magyarság a történelem során úgy a dunamedencei gazdasági és politikai helyzetének felismerésével, mint a környező fajokkal és nemzetekkel való összekötteté­seivel kapcsolatosan rendelkezett. Szent Ist­ván országépítő tevékenységének a leghatal­masabb motívuma az a felismerés volt, hogy a Dunamedencében a magyarság a szomszé­dos nagy nyugati germán néppel csakis ba­­rátságban élhet és végső pusztulását jelen­tené az, ha a magyarság tovább is a kalan­dozások és a Németországgal való ellensé­geskedések politikáját űzné. Szent István világos reál­politikai érzékkel ezenfelül még azt is n­ézi,iatti, hogy a magyarság szálltára a német kultúra az, amelyen át megtisztulva és leszűrve a mindenkori koreszmék a fej­lődés és a haladás útján a magyar szellemi­­■ ghin és a magyar államiságban erjesztő és átalakító tevékenységüket elvégezhetik. A történelem során a magyarság mindig hű maradt nagyobb tömegeiben ehhez a szentistváni reálpolitikához és ezt kiegészí- fe­lte a nagy olasz nemzettel kapcsolatosan is A német és olasz kultúra, a német és olasz fejlődési periódusok hagyták a ma­gyarság lelkiségén, szellemiségén, egész poli­tikai, társadalmi berendezkedésein, sőt gaz­dasági struktúráján is a legmélyebb nyomot. A most már 90 milliós, hatalmas germán tömb mellett lévő elhelyezkedésünk, a né­met szomszédság a realizmus útjára kény­­szerítette a történelem során még azokat a nagy államférfiainkat, szabadsághőseinket is, akik a magyarság függetlenségét, vagy kul­­túrájának teljes kiélhetését féltették nem a németség egyetemével, hanem az osztrák császár önkényével szemben. Maga Kossuth Lajos minisztériumának hivatalbalépése al­kalmával, 1848 június 11-én, tartott be­szédében megdöbbentő élességgel állapította meg a magyarság egyetlen járható reális út­ját: a különleges és a közvetlen szomszédok­kal, különösképpen a germán néppel való sorsközösség útját, mert elvetette az angolok­kal és franciákkal való nyugati szövetség lehetőségének gondolatát, belátva azt, hogy mindkét nemzet túlságosan önző és túlságo­san messze van tőlünk ahhoz, hogy a ma­gyarság sorsát és jövendőjét ezekkel a nem­zetekkel való kapcsolataira vagy szövetsé­gére építhesse fel. Németország a leghatalmasabb és a leg­kulturáltabb s ma már a legdinamikusabb európai nemzet. S Németország itt terül el a nyugati és északnyugati magyar határok mellett. Aki a német nemzet hatalmasságá­val, az immár 90 milliós német népnek a Dunamedencében való döntő szavával, a né­met gazdasági érdekeknek kelet felé való érvényesülésével ma Magyarországon éppen az előbb fejtegetett realitások alapján nem számol, az homokra épít és Kossuth Lajos szavaival csak olyan szimpátiára és feltevé­sekre támaszkodik, „amely szimpátia meg­lehetett, de Lengyelország elveszett“. Egy­általán nem volt véletlen az, hogy a harma­dik német birodalomba éppen a magyar mi­niszterelnök, néhai Gömbös Gyula látogatott el először és vette fel azokat a kapcsolato­kat, amelyek hosszú évszázadokon keresz­tül, éppen a szentistváni felismerés alapján, a magyarság létét a Dunamedencében, Euró­pának ezen a vihar sarkán biztosíthatták. Gömbös Gyula látta meg először, talán még a németek és olaszok előtt is, a német— olasz együttműködésnek a szükségességét és ő alkotta meg az úgynevezett tengely fogal­mát. Gömbös Gyula helyesen látta meg azt, hogy Németország és Olaszország között sorsközösség áll fenn és nincsenek, nem le­hetnek olyan ellentétek, amelyeket ez a két nagy kultúrájú, nagy múltú, hatalmas euró­pai nemzet, különös tekintettel a világnézet azonosságára is, ki ne küszöbölhetne. Göm­bös Gyula az olasz—német együttműködést művelte, de ugyanakkor a magyarság sor­sát, a magyar külpolitika és fejlődés irányát, a legőszintébben, a leghatározottabban e két hatalmas nemzet együttműködéséhez és ezekkel való legszorosabb szövetséghez kö­tötte. Bármilyen szemszögből nézzük a ma­gyarság sorsát, a német nemzettel való kap­csolatát, rá kell jönnünk arra, hogy a reá­lis tényezők, a gazdasági, a honvédelmi, a kulturális tényezők azok, amelyek paran­­csolólag írják elő mindig a Németország mellett és sohasem Németország ellen való politikát. Bennünk magyarokban kétségtelenül fel­találhatók a rapszódikus motívumok, azon­ban a történelem által beigazoltam ha sok­szor talán elkésve is és nagy­ vérál ',.t. . írám de a f­eatit.és győzött a magyar­ poli­tika vonalán. A magyar jogrendszer, a klasszikus római jogon és a fejlődő, kor­szerű német jogrendszer hatásain épült fel. A magyar kultúra a magyar szellemiség a legragyogóbb művekben teljesítette ki az olasz és német szellemiség általunk felszí­vott hatásait. A magyar társadalomra, a magyar műveltség és művészet összes terü­leteire az olasz és német kultúra rajzolta rá letörölhetetlen bélyegét". A magyar állami­ság legnagyobb befolyásolója a politika vonalán kétségtelenül a német és olasz volt. Gazdaságilag pedig az érdekazonosság, az egymásrautaltság annyira kézenfekvő, hogy azt még a németség leggyűlöltebb ellenségei is kénytelenek voltak mindig elismerni. Tengely mellett, vagy ellen, ez nem lehet kétséges. A magyar nemzet sorsát és jöven­dőjét nem lehet sem szimpátiákra, sem szenvedélyekre építeni és semmiképpen nem lehet azonosítani a nemzetközi zsidóság ma már kétségbeesett sorsával. Szomorú és tragikus, természetesen mindig a saját szempontokat értve példák sora mutatja azt, hogy mily könnyen tűnhetik el egy nemzet a népek színpadának süllyesztőjé­ben, ha sorsának intézésében nem a realiz­mus, hanem a szenvedélyesség, vagy a messzi délibábok imádata lett úrrá. Abesz­­szinia sorsát Anglia vette a kezébe. Anglia garantálta Ausztria, Csehszlovákia, Albánia és Lengyelország függetlenségét. S mi tör­tént? Ezek az országok ma már nincsenek többé s míg a jelentések arról szóltak, hogy a Westerplatten angol csapatok küz­denek, a lengyel szabadságért és független­ségért, a lengyel nép magárahagyatottan, vezetőitől is elhagyottan, egy borzalmas nagy véráldozat után megszűnt önálló állami életet élni. Ha mi őszintén nem len­nénk tengelybarátok, mint ahogy vagyunk, ezek a tragikus példák már maguk is pa­­rancsolólag írnák elő a számunkra azt, hogy a népek tengerében melyik az a fix pont, ahová a magyarság annyi vihart lá­tott és annyi vihar által vert hajóját le kell horgonyoznunk. A tengely mellett újjászületve a XX. szá­zad dinamikus koreszméjében, a nemzeti szocializmusban, bátran és reménységgel telítetten feszülhetünk neki az új ezred­évnek. Abban a pillanatban azonban, amint a magyarság megtévesztve vagy elvakultan a tengellyel vagy annak csak egyik felével szemben foglalna állást, az öngyilkosság útjára lépne, biztos megsemmisülését semmi sem akadályozhatná meg. Ciano gróf Berlinbe utazott Hitler kancellárhoz Modini hídfőjénél sok hadianyagot zsákmányol­tak a németek — A Vezér a birodalmi gyűlésen ismerteti a legutóbbi idők nagy eseményeit — Moscicki volt köztársasági elnök lemondott Ciano gróf olasz külügyminiszter a német kormány meghívására szombaton este Ber­linbe utazott. Az utazás senkit sem lepett meg. Római illetékes politikai körökben a külügyminiszter berlini útjával kapcsolat­ban megjegyzik, hogy a berlini út célja az olasz tengelytársnak gyors és lehető legpon­tosabb tájékoztatása azoknak a megbeszélé­seknek eredményéről, amelyeket Ribbentrop német külügyminiszter folytatott Moszkvá­ban az orosz államférfiakkal. A Német­­o,­ és Or O­­rország köö­ött fennálló szí­­vélyes kapcsolatok ezt az utat egészen ter­mészetessé teszik. Hogy közelebb visz-e Ciano, berlini útja a hadban álló felek megbékéléséhez? Remél­jük. De azt biztosan tudjuk, hogy a meg­békélés nem a berlini tanácskozások részt­vevőin múlik. Hitler és a Duce a nemzet­közi helyzet kiélesedésének jóformán min­den szakaszában hangoztatta békekészségét. Németország most újra s talán utoljára, nyújtott békejobbot ellenfelének. Nem két­séges, hogy Olaszország teljes helyeslésével i ★ Szaradzsoglu moszkvai tárgyalásainak célját még mindig homály fedi. Miután hiva­talosan csak annyit közöltek, hogy a török külügyminiszter már két nap óta nem­ foly­tat tárgyalásokat, de még napokig Moszkvá­ban marad, a világsajtó úgy kombinál, hogy Szaradzsoglu valamely küszöbön álló dön­tés kivívása céljából marad az orosz fővá­rosban. Ez a kivárandó esemény pedig egész plauzibilisen Chamberlain hétfői be­széde, amely egészen kétségtelenül már előre körvonalazni fogja Angliának a német-­ orosz békeajánlatra adandó hivatalos vála­szát. Miután ez a válasz az angol sajtó állás­­foglalásából egészen valószínű, Németország és Oroszország minden késedelem nélkül tisztázni akarja következő lépéseinek irá­nyát. És itt merül fel a szüksége annak, hogy örökors­zág kiüipv.­.i.sek felelős vezee­tője azonnal kéznél legyen. Törökországnak a nyugati hatalmaikkal bizonyos elvi meg­állapodásai vannak, amelyek nem csak ratifi­kálva, hanem aláírva sincsenek. E megálla­podásoknak érvénye azonban attól van fel­tételezve, hogy a nyugati hatalmak Orosz­országgal nem kerülnek ellenséges viszonyba. Ha már most Chamberlain hétfői beszéde után bizonyossá válik az ellenségeskedés a nyugati államok és Oroszország között, amely a német—orosz szerződés révén teljesen csatlakozott Németországhoz, akkor Török­országnak azonnal le kell vonnia a konzek­venciákat, annál is inkább, mert a világ­sajtó egészen biztosra veszi, hogy Német­ország és Oroszország a Dardanellák elzárá­sával és bizonyos Ázsiában megindítandó ak­ciókkal igyekszik Angliát a jelen helyzet tu­domásulvételére és a béke helyreállítására rákényszeríteni. A német véderőfőparancsnokság hivatalos jelentése Keleten Mediin feladása után a Mediin hídfőjénél, a Visztulától délre tartózkodó mintegy 5000 katona és 269 tiszt megadta magát. Ötvennyolc löveget, száznyolcvan­­három gépfegyvert és igen sok más hadianyagot zsákmányoltunk. Nyugaton egyes helyeken valamivel élénkebb tüzérségi tevékenység folyt. A Skagerrak és Kattegat-szorosban az elmúlt két napon a német torpedórombolók és torpedónaszádok negyvenöt hajót kutattak át dugárut keresve és a hajók egy részét elfogták. Két angol repülőraj, amely összesen tizenkét hadirepülőgépből állt, megkísérelte, hogy az Északi-tenger partján német felségterületre repüljön. Az egyik raj eredmény­telen támadást intézett német torpedórombolók ellen■ Az angol repülőket a légvédelmi ágyúk tüzelése elűzte. Bombatalálatok nem voltak. A másik angol repülőrajjal német vadászrepülőgépek szálltak szembe Wangerooge és Langeoog keletfriz-szigetek köze­lében. A légi csatában a hat angol repülőgépből ötöt lelőttünk. Két kényszerleszállást végző német vadászrepülőgép legénységét német hadihajók megmentették. A meg­mentett legénység­ nem sebesült meg. (MTI) Francia hivatalos jelentés Párisból jelentik: Szeptember 30-án dél­előtt a következő jelentést adták ki: Az éj­szaka összeütközés nélkül telt el. A járőrök tevékenysége a Saartól keletre elterülő vi­déken tovább folyt. (MTI) Párisból hivatalosan jelentik szeptember 30-án este. A Mosek­ót közvetlen keletre el­terülő vidéken az ellenség tüzérsége tevé­kenységet fejt ki. Részünkről a tüzelést vi­szonozzuk. A légi haderő mindkét részről erős tevékenységben van. (MTI) Ára 2JDL fillér­­ Bibi.Civ.

Next