Magyarság, 1939. október (20. évfolyam, 95-119. szám)

1939-10-01 / 95. szám

JO k zala megyei gazglek­álisa­­sigsepsipel és a nyilas képviselők Úgy látszik a kormánypárti köröknek még mindig keserű a szájaize az elmúlt ország­gyűlési képviselőválasztásoktól, amikor min­den politikai csalafintaság ellenére Zala megye nemzeti szocialista tömegei éppen annyi szavazathoz juttatnák a nyilasokat, mint a kormánypártot. Legalább is erre vall az az ízléstelen és szinte gyerekesnek látszó mesterkedés, amellyel mindenképpen kisebbíteni igyekeznek a megválasztott kép­viselők személyét. Természetesen nem nyíl­tan kiállva, hanem háttérben meghúzódva keverik a kártyát, megragadva minden al­kalmat, hogy az országgyűlési képviselők­nek kijáró megkülönböztetésről megfeledkez­zenek, sőt igyekeznek őket lehetőleg máso­dik sorba állítani, úgy ügyeskedve, hogy minden társadalmi eseménynél, vagy haza­fias ünnepségnél a dédelgetett kormánypárti képviselőket tolják előtérbe. Ah­hoz már régen hozzászoktunk, hogy egyes „hivatalos“ vagy magukat feltolt „ren­dezőségek“ egyszerűen elfeledkeznek arról a tényről, hogy Zala megyének négy nemzeti szocialista képviselője van, s hogy a kor­mánypárti képviselő urak közül háromnak a mandátuma veszélyben van a petíciók miatt, s elfeledkeznek meghívni őket a kü­lönböző községekben rendezett hősi emlék­­tatleleplezésekre, zászlószentelésekre és egyéb társadalmi eseményekre. Ami azonban az elmúlt vasárnap a Zalalövőn tartott gazdaköri ünnepségek körül történt, túl­­m­ent azokon a határokon, hogy szó nélkül hagyhatnánk. Nem kevesebbről van szó, minthogy egyszerűen bevezették az első és másodosztályú képviselőket, s természetesen az első osztályba a kormánypárti urak ke­rültek, akár tényleges képviselők, akár bu­kott politikai nagyságok, a második osztály­ba természetesen csak nemzeti szocialista képviselők tartozhattak, vagy pedig még oda sem, mint például az a nyilas képviselő, aki az első osztályba sorozott volt kép­viselő urat oly hatalmas fölénnyel buktatta meg, bánatában szegény elment egy csekély­­havi többezer pengős fizetéssel dotált vezér­igazgatósági állásba. Szinte nem is akartunk a szemünknek hinni, mikor az ünnepség meghívóját kézhez vettük. Bár a nemzeti szo­cialista képviselők sohasem vágyakoztak üres tisztségekre, de mégis minden jóizlésű embernek feltűnt, az a nyilvánvaló politikai célzatosság, ami a védnökök és fővédnökök összeállításánál megnyilvánult. Mert ott lát­tuk a fővédnökök között díszelegni egy se­reg kormánypárti képviselő, két bu­kott képviselő és egy „tehetséges“ kor­mánypárti kortes-titkár nevét, de Eit­­ner Ákos nyilas képviselőről teljesen megfeledkeztek, m­íg ifj. Eitner Sándor ne­vét csak a védnökök sorában találtuk meg. Mi, nemzeti szocialisták, mindig szívesen ál­lunk egyszerű falusi emberek élén és szíve­sen küzdünk társadalmi különbség nélkül egy sorban mindenkivel, különösen gazda­­érdekekért,­ az ellen azonban tiltakozunk, hogy képviselőinket, akik a megye válasz­tóinak szeretetéből és bizalmából viselik tisztségüket, ilyen politikai színezetű osztá­lyozásban részesítsék, mert a nekik kijáró megbecsülés nem csak nekik, hanem nekünk is szól és kikérjük magunknak a zalai nem­zeti szocialista tömegek nevében, hogy a mi képviselőinket, akik kiválóságukat és rá­termettségüket hosszú küzdelmük során ép­pen elégszer bebizonyították, csak egy haj­szállal is hátrább merje bárki állítani, mint a kormánypárti­­ urakat. De a legfelháborítóbb az egész eljárásban az, hogy fővédnöknek tettek meg olyanokat is, akiket Zala megye népe még csak hírből sem ismer. Ellenben a „rendezőség“ vagy „igazgatóság“ vagy az e név alatt meg­lapuló politikai intrikus, nagyon jól tud­hatja, hogy a kút Eitner fivér Zala megyében közszeretetben és közbecsü­lésben álló elő­kelő földbirtokos, akiknek épp a gazdakörök létesítése körül hervadhatatlan érdemeik vannak. Mindenki nagyon jól tudja, mit fá­radoztak és áldoztak éveken át önzetlenül a gazdakörökért, milyen szeretettel karolták fel ezt az intézményt, nem kimélve fáradtsá­got, időt és anyagi áldozatokat. A falu népe meg is értette és meg is becsülte munkássá­gukat. ifj. Eitner Sándort a salomvári gazda­kör elnökévé, Eitner Ákost pedig a kustán­­szegi gazdakör díszelnökévé választották egyhangú lelkesedéssel. És ezek az Eitnerék a díszes meghívón védnökök sorában vagy sehol sem szerepelnek, de a Fővédnökök olyan urak, akik legnagyobb részének sem­mi közük sincsen gazdákhoz és a gazda­körökhöz. A faluk nemzeti szocialista lakossága meg is adta a méltó választ erre a botrányra. A kustánszegi gazdakör levélben tiltakozott ez ellen az eljárás ellen és távoltartotta ma­gát az ünnepségtől és a többi nyilas is le­mondta a közebéden való részvételt. Meg­kérdeztük Eitneréket is a dologgal kapcso­latban, akik kijelentették, hogy senkit sem jogosítottak fel arra, hogy nevüket a védnö­kök sorába felvegyék és éppen a kétes ér­tékű megtiszteltetésre való tekintettel tar­tózkodtak a zászlószeg bevetésétől. tHGfaHSifi 1939 október 1. vasárnap IMMÜI Emlékezzünk! Október 1. 1916. Polgári­ István dr., volt kassai 34. közös gyalogezredbeli zászlós a bródykörnyéki Ja­­szionovnál végrehajtott támadás alkalmával az áttekinthetetlen erdős terepen, szakaszát olyan kiváló ügyességgel és körültekintéssel vezette, hogy céltudatos előnyomulásával az oroszokat több állásukban meglepte és sok foglyot ejtett. A második orosz vonalban vívott harc, alkal­mával azonban egy erős ellenséges támadó­csoport fogságába esett. Egy alkalmas pilla­natban a kisérő orosz járőrre támadt, azt le­küzdötte, azután embereivel együtt sikerült visszajutnia vonalunkba és folytatta a küzdel­met. Rövidesen újabb előretörést hajtott végre, hogy az első vonal állásait vis­szafoglalja és a zászlóalj jobbszárnyát a folyamatban levő ellenséges átkarolás ellen megvédje, majd vé­resen visszaverte az oroszok minden újólagos előrenyomulási kísérletét. Kiváló teljesítmé­nyeiért az arany vitézségi éremmel jutal­mazták. Október 2. 1917. A magyar huszár bátorságát és leleményes­ségét bizonyította be Jakab János tizedes és Fórján János huszár, a volt nyíregyházi 15. közös huszárezredbeli vitéz katonái a bukovi­nai Kimpolungtól északra vívott harcok alatt. A hadosztályparancsnokság rendelkezése foly­tán, annak megállapítására, hogy milyen fegy­­vernembeli és ezredbeli ellenség van előtte, foglyokat kellett ejteni. Jakab és Fórján ön­ként jelentkezett járőrbe. Jakab lett a járőr parancsnoka és járőrével hajnalban egy előre­lőtt ellenséges álláson akart rajtaütni. A sötét­ség leple alatt előnyomuló járőrt azonban vir­radatkor egy 25—30 főből álló ellenséges járőr körülfogta. A járőr azonban nem akart üres­kézzel visszajönni. A legalább kétszeres túlerő­vel felvette a harcot, majd kézigránátokkal utat tört magának visszafelé és menekülés­­szerű visszavonulást színlelt. A közeli bozót­­ban azonban Jakab megállította járőrét és a legnagyobb csendben úgy álltak fel, hogy most az őket üldöző ellenség került a huszárok gyűrűjébe. Az elbizakodottan üldöző oroszok az őket körülfogó huszárok puskatüzében meg­torpantak, majd két halottat és két foglyot visszahagyva, fejvesztetten elmenekültek. A rajtaütés folyamán Fórján különösen kitett magáért. A leleményes járőrparancsnokot és a bátor huszárt a nagyezüst vitézségi éremmel tüntették ki. — A hercegprímás az ősi magyar erkölcsről. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, aki pén­teken fejezte be őszi bérmakorútját, ez útja so­rán Komáromban és környékén is bérmált. Komáromban az elhangzott üdvözlőbeszédekre adott hosszabb válaszában többek között ezeket mondotta a hercegprímás: Hálát adok a Gond­viselésnek, hogy rövid idő alatt másodszor lép­hetek Komárom földjére. Húsz évig volt az anyaországtól elszakítva ez a város és vele jelentékeny terület, mint az esztergomi főegyház­megye egyik része. De ha megcsonkíthatták is az egyházmegyét, az esztergomi hercegprímást nem tudták megakadályozni abban, hogy az elmúlt évek során mindent megtegyen a külföldön, hogy meggyőzze az idegeneket a magyar igazságról. A külföld nem ismert, vagy — ami még rosszabb — félreismert bennünket és ezért ide kellett hozni a külföldet Magyarországra, hogy megismerje a magyar lelket, hogy meggyőződjék arról, hogy él még az ősi erkölcs a magyar nemzetben. Sok idegen megfordult nálunk és akkora becsülete régen nem volt a magyarnak, mint tavaly­ és nap­jainkban. Most azonban, amikor csonkaságunk kezd megszűnni, nemcsak a külső csonkaságot kell megszüntetni, hanem a belsőt, a lélekét is. Legyen az ember testből és lélekből való egész, de a lélek uralkodjék bennünk! — Új kormányfőtanácsos. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Cs. Sebestyén Károly egyetemi magántanár, állami polgári is­kolai igazgatónak nyugalombavonulása alkalmá­ból a Szegedi Városi Múzeum és Somogyi könyv­tár fejlesztése terén kifejtett munkássága elis­meréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. — Kitüntetés. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Jloffer László gazdasági fő­­tanáscosnak, a magyar tollkereskedők kiviteli egyesülete elnökének a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magy­ar érdemrend középkeresztjét adományozta. — Ifj. Richter Aladár iparművésznek, a Magyar Iparművészek Országos Egyesülete alelnökének, az iparmű­vészet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar érdemrend liszt­­keresztjét adomá­nyozta. — A Magyarság mai, vasárnapi száma a fennálló rendelkezések által megenge­dett nagyságban, 16 oldal terjedelemben jelenik meg. Hétköznap ugy, mint a hasonló jellegű és hasonló áru buda­pesti napilapok, a Magyarság is 10 olda­lon fog megjelenni. — Pilsudski családja Londonba érkezett. Londonból jelentik: Pilsudski marsall öz­vegye, két leányával együtt pénteken az angol fővárosba érkezett. — Zaitz László a főváros új műszaki tanács­noka. Zaitz László, akit a legutóbbi közgyűlé­sen választottak meg a főváros új műszaki tanácsnokává, 1883-ban született. Régi budai ka­tolikus család sarja, aki gépészmérnöki oklevelét a József műegyetemen kitüntetéssel szerezte. Utána Angliában és Németországban folytatott tanulmányokat, hogy a budapesti egyetemen szer­zett ismereteit kibővítse. Zaitz László 1907-ben lépett a főváros szolgálatába. 1927-ben átvette a fővárosi szivattyútelep, valamint a csatornázási csoport vezetését s nevéhez sok értékes újítás és találmány fűződik, így a fővárosi rács­ iszap­­elgázosító berendezése, mely teljesen Zaitz László tanácsnok elgondolása szerint épült, ő alkotta a Sió világító szökőkutat és a magdolnavárosi szivattyútelepnek egy részét, valamint ő építette meg a kelenföldi szivattyútelepet. Zaitz Lászlóban a főváros nemcsak kiváló műszaki embert nyert ennek a fontos ügyosztálynak a vezetésére, ha­nem kitartó szorgalmától és alkotó erejétől még sok újítást is várhat, melyekkel a főváros kultú­rájának nívóját emelni fogja. Régi dolog Angliában a nők is borotválnak ... S azt hiszik, e téren «­gyedül vannak? Művelik ezt mindenütt, mikor pénztárcáját „Borotválják“ a férjuramnak. l’egusz — Felülnyomással ellátott danzigi bélyegek kerü­lnak forgalomba. Berlinből jelentik: Októ­­b­er 1-től kezdve Danzig szabadváros postabélyegei Deutsches Reich felülnyomással kerülnek forga­lomba. A bélyegeken az értékjelzést birodalmi márkára, illetve pfennigre nyomják át. Az új bélyegeket külföldi forgalomban is lehet hasz­nálni. — A szerencse ritkán jön egyedül. Most mindenki vesz vagy rendel osztály-sorsjegyet a népszerű Dörge Frigyes Bank rt.-nál, Kossuth Lajos­ utca 4. (Városház­ utca sarkán.) Fizetni van idő az október 14-i húzás előtt. Rendelés­hez levelezőlap is elegendő. Telefon: 189-280. SZAL­ÓCAPAI­ÁNTÁU Kérje szenzációs újdonságokat és termelési­ utasításo­kat is tartalmazó árjegyzékünket. Szamócakertészet, Ábrahámhegy, Zala megye. Magyarok ködöt fésülnek a barna fák, Két ember megy az után messze —• Ji­ Istenem, kik mennek ott, Kik mennek ott, a ködbe veszve? A puszta már elnyelte őket, Utánuk a mély köd kavarog — Én Istenem, én már tudom: Magyarok mennek ott, magyarok ... Béresek, akiknek e földbe! Egy buzatonyi nem adatott, A puszta nyeli el őket. Hiszen béresek, hisz magyarok . . . Gyim­esi Ferenc — Aranymise Kalocsán. A kalocsai főszékes­egyházban most mutatta be félszázados papi jubileuma alkalmából aranymiséjét Greinich Ferenc ny. plébános, aki 40 éven át tevékenyke­dett a főegyházmegye 17 községében, 10 év óta pedig nyugalomba vonultan él az érseki szék­városban. Aranymiséjén Tantos Ferenc tb. kano­nok volt a kézvezetője. A kalocsai érsek külön leiratban fejezte ki főpásztori jókívánságait a jubilánsnak. ŐS KUTATÁS származásigazoláshoz születési és házassági adatok meg­­állapítását bel- és külföldről, végzi a „Magyar Család­­történeti Szemle“ ŐSKUTATÓ INTÉZETE, Budapest, Vill., Baross­ u. 10. Telefon 149—183. — Márai Sándor: A­­szegények iskolája. Márai Sándor könyve használati utasítás a szegény­séghez. Megmagyarázza, hogyan lehet ezt az állapotot méltósággal és idegösszeroppanás nélkül elviselni és az élet válságos és kínos pillanataiban tanáccsal látja el a mérsékelt jövedelmű embereket. Fordított tánc- és illem­tan, megvesztegetően szellemes és mély vezető, az új magyar irodalom egyik legremekebb műve. Mézesmadzag Internálják Belgiumban a zsidókat. A zsidó­ságnak tehát már Belgiumban is nagy tábora van: gyű­jtőtábora. ★ Vasárnap délután szabadstílusú birkózó­verseny lesz Budapesten. A pesti lakók is részt­­vehetnének, akik szabadstílusban birkóznak meg a magas lakbérekkel. — Kvassay fényképész, Ráday­ utca 53. Mo­dern fotószalon. Telefon: 184-253. Testvéreknek kedvezmény. ..jbW.Zcrrf-'... trua^AAz­Q/«DoOf’­IV. Pilvax- '*uYzh­ 7Tc T 38 -71-61 — Kossuth Lajosnak egy ismeretlen levele került elő mostanában a luganói könyvtárban. 1852-ben az osztrák hadseregbe besorozott magyar katonák egy nagyobb csoportja át­szökött Svájcba s Tesszin kantonban talált menedéket üldözőik elől. Ezt az emberbaráti szolgálatot az akkor Londonban időző Kossuth Lajos meleghangú tevéiben köszönte meg. A levelet francia eredetijének hasonmásában és latin fordításban közli a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület latin folyóiratának az immár 24. évfolyamába lépő Juventusnak legújabb száma, mely a folyóirat nemzetközi jelentőségét holland, lengyel, német, svájci és olasz munka­társainak cikkeivel domborítja ki. — A belgrádi magyar követ a délszláv miniszterelnöknél. Belgr­usból jelentik: Ba­­kach-Bessenye­y György báró belgrádi ma­gyar követ szombat délután felkereste Evet­­kovics délszláv miniszterelnököt és hosz­­szabb megbeszélést folytatott vele. —­ Stoffkó cseh legionistát gyilkosságért halálra ítélték. Miskolcról jelentik: Három­napos tárgyalás után szombaton délután hirdetett ítéletet a miskolci törvényszék Stoffkó Nándor cseh legionista tiszt gyilkos­sági bűnperében. A bíróság bűnösnek mon­­dota ki Stoffkót ötrendbeli gyilkosság bűn­tettében és kétrendbeli gyilkosság kísérleté­nek bűntettében és ezért kötél általi halálra itélte. — Amelia Earhart: Az utolsó út. A repülés irodalma mind nagyobb érdeklődést kelt és mind remekebb műveket alkot. Ez ma az igazán korszerű, izgalmas és művészi irodalom. Java terméséből való Amelia Earhartnak, a nemrég tengerbe veszett amerikai pilótanőnek ez a könyve: halállal végződő tragikus utolsó útjá­nak lebilincselő naplója. Egy nagy íráskészség­gel rendelkező, ízes, eredeti egyéniség vezet be az új hősiesség tiszta légkörébe. Az irodalmi élet nagy eseménye.­­ Vasárnap iktatják a püspöki méltóságba Grősz Józsefet. Szombathelyről jelentik: G Grész József szombathelyi megyéspüspököt vasárnap délelőtt 10 órakor főpapi szentmise keretében iktatják b­e püspöki méltóságába. Ebből az al­kalomból szombaton este megjelentek a megyés­püspöknél a szombathelyi egyházi, katonai és polgári hatóságok vezetői és képviselői, hogy üdvözöljék. Grősz József meleg szavakkal kö­szönte meg az üdvözléseket. — Kitüntetett cserkésztisztek. A kultusz­­miniszter kitüntető oklevélben adta tudomásul elismerését Bárdos István lelkész és Udvarhelyi Ágoston középiskolai tanár, cserkésztiszteknek, két évtizedes cserkészvezetői munkásságukért és az ifjúság nevelése terén szerzett kiváló érde­­meikért. A két kitüntetett cserkésztisztnek Pi­­rovszky Lajos cserkészkerületi elnök, a Cserkész­­vezetők Intézőbizottságának ülésén, ünnepélyes keretek közt nyújtotta át a kitüntető oklevelet. Ropogós kacsapecsenye Az egyik büffében kacsapecsenyét rendel egy vidéki fiatalember. Kihozzák neki a kacsapecse­nyét, nekigyürközik, beleharap, sóhajt, a fejét csóválja. — Ej, ej, így jár az ember. Elhatároztam, hogy eszem egy jó, ropogós kacsapecsenyét. És ime, tessék megszagolnia Jön a „tulaj“, egy kis majomszemü zsidó, meg­szagolja a kacsapecsenyét, azután megszagoltatja a főpincérrel, a borfiuval, minden arra rohanó pincérrel s kimondják egybehangzóan a szenten­ciát, hogy a kacsának ,pedig semmi Min,, ,Q,lgm. „mintha ma sütötték volna". — Hát akkor egye meg a­­ur — bólongat a fiatalember. — Én ilyesmit nem eszem. — Még megeheti. Jöhet még idő, hogy meg­­eheti. — Az lehet — mondja a kis zsidó —, de ak­kor sem eszem kacsapecsenyét — nálam. Intézkedik, hogy hozzanak a fiatalembernek egy adag borjúvesést „abból", a ropogós kacsát pedig tegyék bele a csirkepörköltbe. Majd ki­mérik a galuskával. — kitüntetett rendőrök. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére a dunai élet­mentés terén hosszú időn át kifejtett kiváló és példaadó szolgálatuk elismeréséül Maróti Gyula és Csapó Miklós rendőrtiszthelyetteseknek a Ma­gyar Vöröskereszt ezüstérmét. Balog­hi. István, Bordás Lajos, Gelencsér IV. János, Kövesdi József és vitéz Mészáros Sándor rendőrfőtörzs­őrmestereknek, Hargitai Gábor, Kővári István, Kuli János, Tátrai József rendőrtörzsőrmeste­reknek, Eperjesi Károly rendőrőrmesternek pe­dig a Magyar Vöröskereszt bronzérmét adomá­nyozta. — Gömbös Gyula-emlékünnepély. A Tár­sadalmi Egyesületek Szövetsége és a Gömbös Gyula Társaság néhai vitéz jákfai Csü­mbös Gyula, Magyarország volt miniszterelnöke, a TE­Sz vezérelnöke halálának harmadik évfordulója alkalmával a Kerepesi-út mel­letti temetőben, az elhunyt vezér sírjánál, október 6-án délután 4 órakor emlékünne­pélyt rendez. Az emlékünnepély sorrendje: 1. Énekszám, előadja a MÁVAG Acélhang dalárdája. 2. Emlékbeszéd, a TESz és a Gömbös Gyula Társaság nevében elmondja Usdóczi Zadravetz István ny. tábori püs­pök, a TESz országos elnöke és a Gömbös Gyula Társaság társelnöke. 3. Alkalmi köl­temény, szavalja: Kiss Ferenc, a Színmű­vészeti Akadémia igazgatója, a TESz társ­elnöke. 4. A sírhely megkoszorúzása. 5. Szózat, énekli a MÁVAG Acélhang dalár­dája. Felvonulás nincs. Pesti lakó sóhaja November végén a főváros (Van e kis hírnek keltenie) Kislakást épít, de nekem már November 1-re kellene. (Pannon) — Kicsi falvakban, távoli majorokban ön éppúgy ruházkodhat, mintha a fővárosban élne. Hazánk egyik legrégibb posztógyára önnek is szívesen küldi angolos gyártású leg­divatosabb szingvapja szövetmintáit közvetlen a gyárból. Kérje még ma a mintakollekció bér­­mentes és önre kötelezettségmentes elküldését a Trunkhahn Posztógyártól, Budapest, XI., Bocskai­ út 127.

Next