Magyarság, 1939. december (20. évfolyam, 144-167. szám)

1939-12-01 / 144. szám

KIADÓTULAJDONOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. A MAGYAR ... ------- FELELŐS SZERKESZTŐ­­ ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, NEMZETI SZOCIALISTA ráttkay r. Kálmán FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ, MOZGALOM NAPILAPJA ^ FŐMŰNK AUKS, IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVER DR. FIAU FERENC Budapest, 1­9­39 ^mmaoK^^sifSiM——— XX. évfolyam december 1. Péntek 1­4 4 (5 4 5 1) szám Az olasz sajtó fellángolt a trianoni igazságtalanság ellen SZÓVAL BÍRJÁK, TETTEL NEM (M. K.) A felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása során a kormánypárt vezérszó­noka, — ez a tudós gazdasági szakember — olyan beszédet mondott, amely több ponton súrolja a nemzetiszocialista felfo­gást és programot. A kormánypárt vezér­szónoka három pontban szögezte le az el­jövendő idők tennivalóit és éppen a meg­­ajánlási vitát választotta alkalomnak ar­ra, hogy olyan gazdasági programot sür­gessen a kormányzat számára, amelynek alapelvei régi, esztendők óta hangoztatott nemzetiszocialista igazságok és követe­lések. Anyagi és erkölcsi kérdésre bontotta az ország problémáit és ezzel kapcsolatosan azt mondotta, hogy a mai időben a telje­sítőképesség maximumát kell nyújtania a nemzetnek, ha fejlődni és megmaradni akar. A szónok beszédének további részé­vel nem értünk egyet, mert túlságosan ki­hangsúlyozta azt, hogy a nagytőke meg­védése nemzeti feladat. Megvédte azt az álláspontot, amelyet a liberális gazdaság­­politikusok, mint mindentudó napkeleti bölcsek szoktak hangoztatni, hogy tudni­illik, a tőkével szemben bizonyos óvatos­ságra van szükség, mert a tőke könnyen bizalmatlanná válik és elszalad, elbújik, el­rejtőzik. Ami az ország erőkifejtésének maximu­mát illeti, ebben tökéletesen egyetértünk a vezérszónokkal, hiszen a nemzetiszocia­lista államrend — hogyha jobban tetszik néprend — az magának a nemzetnek, a nemzet minden egyes tagjának maximális erőkifejtésére alapozza a nemzet jövőjét. Ezért hívják a nemzetiszocialista államot elsősorban munkaállamnak. Erőkifejtés, ugyanis­ a munka maximumát jelenti, de annak a munkának a maximumát, amelyet a nemzeti célok és a közösség érdekében kell kifejteni az ország gazdasági, kultu­rális és erkölcsi fejlődése érdekében. A közérdek megelőzi az egyéni érdeket! En­nél a megállapításnál már könnyebben be is bizonyítható az, hogy (függetlenül par­tikuláris érdekektől, személyi ügyektől) ilyen erőkifejtésre valóban a nemzetnek csak olyan összessége képes, olyan egy­sége, amelyet az új idők tanulságai sze­rint csak a nemzeti megújhodás szellemé­ben életrekeltett és diadalra vitt mozgal­mak voltak képesek. A világháborús zűrzavar után komoran és súlyosan nehezedett Európa lelkiisme­retére a fasizmus programja, és a régi vi­lágrenddel szemben alkalmazott kíméletlen bírálata. A fasizmus volt az első, és a né­met nemzetiszocialista mozgalom volt a második, mely bebizonyította, hogy a nem­zet felemeléséhez valóban a munka, a te­vékenység, az önérdeket megvető lemon­dás, a közösségtudat maximuma kell. Ezek a mozgalmak pedig, ellentétben az óvatos polgári politizálással, határozottan és ke­ményen hirdették, hogy a régi gazdasági ortodoxia megsemmisítésére, a liberális államfelfogás megtagadására és az elavult politikai világnézet felszámolására van szükség ahhoz, hogy a népek roppant ver­senyében egy nép megtalálja önmagában nemzeti hivatását, belső megelégedettsé­gét és jólétét. Csak a szocializmus, amely erkölcsi fo­galom is és amely mindenkor etikai alapon állva vívta meg és vívja meg a maga po­litikai harcait, — persze a marxizmus ki­vételével — képes arra, hogy a maga ha­talmas lélektani hatásával, amellyel a nagy tömegekre hat — valóban kiváltsa a nemzet önkéntes munkakedvét és lelke­sedését, lemondást igénylő küzdelmét egy­más, újabb és nemesebb társadalmi, poli­tikai és gazdasági berendezkedésért. A kormánypárt vezérszónoka mindezt persze nem mondotta el, hiszen egy pol­gári párt nevében beszélt, amely párt még egyetlen egyszer sem mondotta azt, hogy a szocializmus alapelveivel kívánja meg­teremteni az új magyar életet. Ellenben annál többet beszélt még ak­tív miniszterelnök korában bizonyos „fan­táziátlan fantasztákról” és olyan divatos közgazdasági elméletekről, amelyeket a maga részéről több ízben visszautasított, de amelyeknek egy-két pontját azután ké­sőbb nem is találta annyira megoldhatat­lannak. Különös sajátságuk a modern na­cionalizmusoknak, hogy harcos korszakuk­ban éppen a gazdasági és pénzügyi szak­emberek alkalmazzák velük szemben a leg­elutasítóbb magatartást és a legkeményebb kritikát, és később, amikor látják, hogy a mozgalmak a maguk dinamikájukban az egész népet lekötő és lelkesítő erejükben szinte csodálatos eredményekre képesek, akkor­ válnak csak — még mindig két­kedve — az új rendszernek híveivé és ki­szolgálóivá. Konkrétumokkal szolgálhatnánk úgy a programot, mint a személyeket­­ illetően. Tény és való az, hogy a nemzetiszocia­lista mozgalom már születése pillanatában is követelte például a Nemzeti Bank totá­lis államosítását. Követelte az ország gaz­dasági felségjogainak tökéletes birtoklását az államhatalom részéről. Nemcsak a pénz­­kibocsátás jogában látjuk ezt, hanem pél­dául kereskedelmi szerződések megkötésé­ben is, amely szerződések egyes bankok­nak, intézményeknek, családoknak a hit­­bizomány jellegével bíró monopolisztikus jogokat juttatnak. Természetesen a közös­ség rovására. A kormánypárt vezérszónoka a beszé­dét összegezve maximális erőkifejtést hir­detett. Ez a maximális erőkifejtés kétséget kizáróan totális program. Most már az a kérdés, hogy totális programot, gazdasági reorganizációt totális alapon képes-e meg­valósítani, polgári, vagy liberális kormány, ha a nemzeti hagyományok folytán magát nemzetinek nyilvánítja is. Véleményünk szerint nem. A totalitás elvét az állami s a gazdasági életben eddig csak az úgyne­vezett, nálunk sokat bírált és szidott totá­lis államok voltak képesek maradéktalanul megvalósítani. Ebben látjuk mi a mi ver­­senyenkívüliségünket, ebben látjuk azt, hogy a mai körülmények között progra­munkat, céljainkat és jövőnket illetőleg versenytárs nélkül állunk a magyar tá­jékozatlanság csendjében. Ai orosz seregek megindultak Finnország ellen A szovjetrepülők tűzzáport zúdítottak a védtelen finn városokra (Sz. G.) Amitől féltünk, bekövetkezett. Szovjet csapatok csütörtökön a reggeli órákban átlépték Finnország határait. Vé­gig a határ mentén mindenütt fellángolt a harc. Amikor ezeket a sorokat írjuk, már üszkös romok jelzik az egymással küzdő csapatok útját. A békéért aggódó kultúr­­ember mély megdöbbenésével nézünk észak felé. Őszinte szívvel sajnáljuk a kicsiny testvérnemzetet, de meg tudjuk érteni Szovjetoroszország törekvését is. Hiszen a Finn-öböl valóban Leningrád kulcsa. Már Nagy Péter cár is tudta, hogy miért építi ide ezt a várost. Szovjetoroszországot te­hát nemcsak az a cél vezeti, hogy Lenin­­grádot katonailag biztosítsa, hanem egyéb tál ura akar lenni a Balti-tengernek is. Eh­hez pedig szüksége van azokra a területek­re, melyeknek átadását Finnországtól hőse­­szú hetek óta követeli. A háború kimenetele nem kétséges és csupán idő kérdése. Biztosra vehető, hogy a többi északi államok nem fognak beavat­kozni. Bár a svéd minisztertanács még nem döntött, de a lapok hangjából következtetni lehet. Már­pedig ebben az esetben Finnor­szág szabadsága elveszett. Az egész világ biztos ugyan abban, hogy nehezen fogják feladni. Igen sokan emlékeznek rá, hogy a világháborúban a finn lövészek az orosz birodalom legveszedelmesebb katonái vol­tak. A hómezőkön pedig vajmi keveset ér a tank és a repülőgép. A világ most már csak azon aggódik, hogy a harc kigyulladt csóvái, vájjon nem terjednek-e tovább. A szovjet bejelenti a finn háborút Moszkvából jelentik. Mint mértékadó orosz részről ki­jelentették, megfelel a tényeknek, hogy O­roszoroszország és Finnország csap­atai között a szárazföldön és­ a levegő­­ben megindult a harci tevékenység. ( MTI) ARA: 10 FILLER Finn jelentés a szovjetorosz sereg előrenyomulásáról Helsinki, november 30. (Német Távirati Iroda.) — Ma délelőtt 9 óra 20 perckor öt szovjet repülőgép bombázta a Helsinki melletti légi támpontokat, anélkül, hogy nagyobb pusztítást okozott volna. A re­pülőgépek gyújtóbombákkal bombázták a határmenti Kotka és Viipuri városo­kat. A tűz nem okozott nagyobb károkat. Az Enso ipari központot és Ino környé­két szintén bombázták. Az ensoi kórház lángokban áll. Egy szovjet gépet lelőt­tek. Reggel óta Karéliában tüzérségi harc folyik. Kisebb járőrök átkeltek a határon, azonban nagyobb támadások még nem történtek. A Ladoga-tó északi részén szovjet felderítő járőrök szintén átlépték a határt. (MTI.) A Finn Távirati Iroda közli: A szovjetorosz csapatok elfoglalták dé­len Tesamo félszigetet, Terijokit és Van­­nelsuut szárazföldről és a tengerről is bombázták. Az oroszok Hrysk­ae és Kaes­­naeselkae közelében átlépték a határt. Turkuban is légiriadót rendeltek el. A Finn Távirati Iroda ugyanebben a jelentésében közli, hogy 11 óra­ 40 perckor az oroszok Leitskaer szigetén partraszáll­­tak. Délután 2 órakor a finn köztársaság­­elnöke kihirdette a hadiállapotot és Man­­nerheim vezértábornagyot kinevezte főpa­rancsnokká. A Helsinki melletti Sand­ham katonai repülőtéren az egyik szovjetorosz bomba­­támadás során egy finn katona meghalt. Egynegyed háromkor Helsinkiben lé­giriadót jeleztek. A lapok különkiadásban jelentették, hogy Helsinki közelében lelőt­tek két szovjetorosz repülőgépet. (MTI.) Az oroszok csütörtökön ötször bombázták Helsinkit HELSINKIBŐL jelentik. Helyi időszámí­tás szerint 14 és 15 órakor újabb légiriadót rendeltek el Helsinkiben. Háromn­egyed­­háromkor hét szovjet bombavető közeledett a tenger felől. A főváros több kerületére bom­bát dobtak. A szovjet gépek ezután Orosz­ország irányában repültek el. (MTI) A finn rádió részleteket közöl az első támadásokról Parisból jelentik. A Havas Iroda helsinki­i jelentése szerint a finn rádió a következő részleteket közli az orosz légitámadásról: Tizenhárom repülőgép bombázta Helsinki déli külvárosait. A városban magában mégis teljes a nyugalom. Tizenegy órakor újabb négy repülőgép jelent meg, a légvédelmi tüzérség azonban elűzte azokat. A határon elvágták a távbeszélő vezetékeket és mintegy ötven gránátot lőttek ki. A határ egyes pont­jait szovjet csapatok szállták meg. A finn légvédelmi ütegek két orosz repülőt lőttek le. A finn rádió szerint a szovjet csapatokat akar partraszállítani Seiskar szigetén. Fi­gyelmezteti a rádió a lakosságot, hogy légi­támadások alatt ne maradjon az utcákon s a tanítók ne küldjék haza a gyerekeket a­z iskolából, amíg a riadó tart. Más forrásból érkező hírek szerint Helsinkiben 11 óra 15 perckor teljes a nyugalom. Az idő tiszta, egyetlen felhő sincs az égen. A gyerekeket és nőket összegyűjtötték és hamarosan elszállít­ják őket gépkocsikon és társasgépkocsikon. Pániknak nyoma sincs, de még nyugtalan­ságnak sem. A főváros kiürítését igen gyor­san végre tudják hajtani. (MTI) kapui. Helsinki kiürítése teljes erővel folyik Stockholból jelentik: Helsinki kiürítése teljes erővel folyik. Aki csak teheti, kiveszi pénzét a bankokból, takarékpénztárakból és ami ennyi élelmiszerhez hozzá tud jutni, magá­hoz veszi és elhagyja a várost. Svédország nem nyújt katonai segítséget Stockholmból jelentik: Svédország nem avatkozik be a szovjet-finn háborúba. Hivata­los svéd állásfoglalás a délutáni órákig még nem történt a szovjet-finn háborúval kapcso­latban, d­e hangsúlyozzák, hogy Svédország nem vállalt semmi olyan kötelezettséget, amelynek alapján Finnországnak katonai se­gítséget kellene nyújtania.­­ A svéd főváros azonban természetesen ennek ellenére is telje­sen a szomszédságában kitört háborúnak je­­gyében áll.

Next