Magyarság, 1940. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-03 / 1. szám
------ -- -— ' ! Azért kellett két csoportban felvonulnunk, mert féltek, hogy együttes erővel lefegyverezzük őreinket és kitörünk a fegyházból Mindjárt hozzá is láttunk az ünnepi set előkészületeihez, összeállítottunk egy énekkart, gondoskodtunk az ajándékozásra szánt egyszerű élelmiszerek■ (kenyér, cukor, kolbász, margarin) beszerzéséről, kijelöltük az ünnepi szónokot, egy, a közéletben sokat szerepelt fiatal bajtársunk személyében és felkértük egyik református teológus testvérünket, hogy írjon és tanuljon meg egy szép karácsonyi imát . ,, A karácsony lázas előkészületei egy csapásra megváltoztatták a tábor hangulatát. Órák alatt elfeledtük az előző napok nagy reményesedéseit és keserű csalódását. A PROTESZ bíró- és állítvezetőtépző faiskolyalmánaal 132 résztvevője van .A MOTESz kilencnapos bíró- és művezetőképző tanfolyama 132 résztvevővel élénk érdeklődés mellett folyik a Testnevelési Főiskolán. A tanfolyamon, amelynek előadói a Főiskola és a Szövetség kiváló szakemberei, az ország minden részéből egybesereglett egyesületi vezetők leventeoktatók és testnevelési tanárok nemcsak elméletet hallgatnak, hanem maguk is részt vesznek a gyakorlatokon- Mindenki személyesen végig csinál egyegy gyakorlatot, amelyet a férfiaknál Krizmanich országos művezető előadása alapján Pelle István olimpiai bajnok és Péter Miklós országos bajnok, a hölgyeknél Buday Anna és Bartalics Ilonka vezetésével a legkiválóbb magyar tornásznők mutatnak be. Kétségtelen, hogy a tanfolyam nagy sikere hamarosan érezteti majd hatását a tornasport fellendülésében, amelyre, mint a finn testvérnemzet hősi ellenállása is mutatja, a nemzet életében nagy szükség van. Az újpesti virilis névjegyzékben már a jobboldal kapott többséget Az 1939. évi IV. tc. alapján zsidó egyének virilis jogon nem foglalhatnak helyet a városok képviselőtestületeiben. Újpesten két évtizeden keresztül a virilisek 80—90 százaléka a zsidóság soraiból került ki. Az újpesti városi adóhivatalban befejezték a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítási munkálatait. A legújabb kimutatás szerint a 60 tagból álló virilis városi képviselőtestületnek több, mint a fele szélsőjobboldali érzelmű s így a jövő évben ilyen körülmények között már a jobboldal fogja a képviselőtestületben a vezetést átvenni, mivel az 1940. évi virilis névjegyzékben egyetlen keresztény baloldali tag sem szerepel. Teleki Pál gróf és Mussolini táviratpállusa Az újév alkalmából Teleki Pál gróf miniszterelnök a következő táviratot intézte a Dacéhoz: „Az újév alkalmából a magyar nép legőszintébb jókívánságait küldöm Excellenciádnak és csatolom ehhez mind a magam, mind a magyar kormány legmelegebb jókívánságait.” Mussolini a következő távirattal válaszolt az üdvözlésre: „Köszönöm üdvözlő táviratát, amelyet az újév kezdetén hozzám intézni szíves volt. A jókívánságokat szívből viszonzom. Fogadja mind ön, mind kormánya a magyar nemzet iránt baráti érzelmeim megismételt kifejezéseit.” WAIjXfx Terka XLT. ^ (56) Kinizsyt nem ragadta el a dicséret. Inkább maga az asszonyi hang. Ezt szívesen hallgatta. Biccentett a fejével és azt felelte: Lehet. De inkább az használt, hogy végigorditottam, mint egy oroszlán a seregem előtt. *- Idehallgassatok! Ha a török legyőzteteket, mind meghalunk. Ha mi győzzük le, nem halunk meg mindannyian! — Erre minden katonám azt hitte, azok között lesz, akik nem halnak meg. Ebben volt valami parasztfurfang, amit Beatrix nyomban felismert. Lelkesülten szorította meg a vezér kezét. A — Nagyszerű ember maga Kinizsy! — majd hozzátette: — hallottam, hogy vőlegény! — Hogyne! morogta Kinizsy a hosszú bajusza alatt. — Van egy háromesztendős menyasszonyom. Még tizenegy esztendeig kell reám várakoznom." , — Addigra még kétszer is megházasodik — kacagott Beatrix. —• Nem lehet — felelte Kinizsy. ■*** A vezérem leánya a menyasszonyom. Magyar Benigna. Este nagy vacsora volt a budai várban, utána tánc, ami egyfolytában három napig tartott. Kinizsy három nap alatt egyszer sem hunyta le a szemét. Ott ült az asztalnál és három napig szótlanul evett-ivott és táncolt. Mint egy zord, fiatal pogányisten, csak magányosan szeretett táncolni. Valami ősi, vad ázsiai fegyver táncot, amit rajta kívül senki más nem tudott. De Beatrix már az első éjszaka eltanulta a nézésével és a második éjszaka, amikor Kinizsy kiállott a zenészek elé, Beatrix észrevétlenül melléje lépett,,és mindenki, de főként a meglepett Kinizsy bámulatára, velejárta a különös, ismeretlen táncot. Volt ebben valami a palotásból, a régi pogány halottastáncból, a fegyvertáncból, a molnárok táncából és a kopogós táncból, amelyhez Kinizsy szögespatkós csizmája verte a taktust Beatrix fürge lába úgy járta ezt a komor, vad ázsiai táncot, mintha ezen nőtt volna fel minden őse. A király, ha lehetséges, újra beleszeretett és Kinizsyt úgy elbájolta, hogy örömében akkorákat kurjantott, majd meghasadtak a márványfalak. XLIL 1480 tavasza és nyara, állandó háborús izgalmakat hozott. Tavasszal Mátyás Zágrábból átlépte a német határt és mert a császár a békeszerződés fizetési kötelezettségének nem óhajtott eleget tenni, Mátyás elfoglalta a császár két várát. Beatrix a nyarat Pozsonyban töltötte a császár ide küldte hozzá a bajor fejedelmet, közbenjárását kérve. György fejedelem, a békeszerződés megrontójának nevezte Mátyást, amit Beatrix udvariasan, de határozottan visszautasított. — Ha a császár betartotta volna fizetési kötelezettségét — felelte — a királynak eszébe se jutott volna megtámadni a császár várait, így azonban — és mosolyogva nézett a fejedelemre — omni jure * úgy szerzett magának kárpótlást, ahogy lehetett és így fog szerezni a jövőben is. E szavak után nyomban a fejedelem családja iránt kezdett érdeklődni, ezzel figyelmeztetve a követet, hogy a politikai diskurálgatást nem akarja folytatni. Ellenben a vadászatról kezdett beszélni és a sólymairól. Megígérte, hogy Fridrik császárnak küldeni fog egy szekér görögdinnyét és ugyanekkor, néhány tökéletesen betanított, ritka példányú sólymot. Amikor a fejedelem otthon beszámolt a császárnak küldetése felől , és ez kíváncsian megkérdezte, milyen volt a ravasz nápolyi király leánya? — így felelt: — A királyné szép asszony. Nagyon eszes és olyan mint a kántor, aki a feleleteket az egyházkönyvből la cantatoriumból olvassa ki. — Értem «*»■ dörmögött bosszú orra alatt a vén Fridrik. — E szerint a cantatorium, maga Mátyás. Tovább kérdezősködött: A királyné népszerűségének hite érdekelte és Nápolyból hozott asszony erénye? — Az erénye rendben van — felelte a bajor György. — E tekintetben az ellenségei is némák. Ellenben a népszerűsége máris gyenge. Mindenütt taliánba botlani. És rossz néven veszik az udvar nagy fényűzését is. Azonkívül ott a nagy rébus! A királynénak nincs gyereke. — Ne is legyen — sziszegte foga között a császár. — Az átkozott Mátyásnak vesszen ki még a magva is! És lehunyt szemmel, magábarogyva ült karosszékében. Szája mozgott és gót szavakkal egy skandináv átkot mondott magában. Még a dédapját tanította erre egy öreg varázsló az Érchegységben és azóta apáról fiúra szállott a családban, mint egy szörnyű örökség, egy elmondhatatlan titok, amit mindenkor csak egy ember tudhatott. A gyűlölettől megkövesült császár minden alkalmat megragadott, hogy ártalmára legyen Mátyásnak. Ha pedig Mátyás csapatai revánssal feleltek, jajgatásával és vádjaival szaladt a pápához és Velencéhez. Mátyás minden erejével a törökök szakadatlan betörései ellen védekezett. Most is Boszniában és Szerbiában harcolt, amikor a törökök váratlanul megtámadták a nápolyi királyságot. Júliusban óriási hajóraj érkezett és a törökök Otrantó tengerparti várost kezdték ostromolni. A védelem nélkül állott város elesett és lakosait lemészárolták. Beatrix izgatott aggodalmak között, szakadatlanul küldözgette Nápolyba a hírhozókat és várta onnét őket, így tudta meg, hogy apja beolvasztotta a templomi kincseket, hogy pénzt veressen a katonák zsoldjára és hogy épp olyan igyekezettel kereste a segítséget a barátai, mint az ellenségei között. Mátyás Beatrix könyörgésére többször küldött csapatokat Otrantó alá. Magyar Balázs volt a kétezer főnyi csapat vezére. A következő év szeptemberén, az egyesült keresztény hadak végre visszafoglalták a várost, mire az olaszok megszabadultak a török rémtől. A calabriai herceg, a léha Alfonso trónörökös, nagy diadallal vonult be Nápolyba és úgy ünnepeltette magát, mint Otrantó felszabadítója. Beatrix tudta, hogy nem így van, de szerette volna Mátyással elhitetni. Csakhogy Mátyásnak is meg voltak a kellő információi. (Folytatjuk.) L . 4 BUDAPEST, 1940. JANUAR S. 1938-&&*t/ J££avátv,.. Irta Rajkgy László 1938-ban, karácsony táján már a harmadik hónapot töltöttük rabságban, az illavai fegyház magánzárkáiban. Zavaros napok voltak azok. A magyar csapatok már bevonultak a hazatért felvidéki városokba, de Magyarország és a maradék, Cseh-Szlovákia között nem állt még helyre a normális kapcsolat.Szlovákiában sem, tudta senki, hogy mi lesz. A szlovákok a csehekkel marakodtak és igyekeztek kitessékelni őket a Kárpátok közül . . . Mi pedig, három és félszázan, fogságba esett felvidéki magyar felkelők, minderről alig tudtunk valamit. Teljes tájékozatlanságban, bizonytalanságban, kétségek és remények között teltek-múltak lassacskán a szomorú napok. Barátságtalan, hideg, szűk kis magánzárkákba kettesével begyömöszölve tépelődtünk naphosszat azon, hogy várjon hazakerülhetünk-e még karácsonyra . . . Egy hét sem volt már hátra a Szentestéig amikor a szlovák cenzor pecsétjével és aláírásával ellátott levelet hozott a posta egyik fogoly magyar felkelőnek. Az apja írta, komoly állású, befolyásos úr. „Bizonyára jól értesült, bíztattuk egymást. A levél ugyanis jó hírt hozott: karácsony ünnepére egészen biztosan hazakerülünk! A magánzárkák hatalmas, háromemeletes épületét rövid pár óra alatt bejárta a hír. Megszólaltak a börtön titkos telefonjai, a hideg fülöcsövek és adták tovább a jó hírt celláról, cellára. A következő napokban újabb levelek jöttek, újabb jó hírekkel. S a három és félszáz elgyötört, reményvesztett magyar fiúban lobogó lángot vetett a hit és az öröm. Két és fél hónapi teljes bizonytalanság után, úgy éreztük, felszabadultunk az élet és halál közötti bizonytalanság nyomasztó érzése alól. A jó hírt hozó levél a fegyházélet titokzatos útjain végigvándorolt a hatalmas börtön százötven celláján. Közben azonban telt az idő, egyre közelebb kerültünk a Szentestéhez . . . Mi, néhányan, akik a fogság nehéz napjaiban a lehetőségekhez képest igyekeztünk az őrségtől és a fegyházigazgatóságtól engedményeket kicsikarni és bajtársainkban a lelket tartani, aggódva láttuk, hogy egyre többet beszélnek a fiúk a boldog karácsonyról és egyre kevesebbet hisziek benne... Elhatároztuk tehát, hogy végére járunk a dolognak, megkérdezzük a hír igazsága felől magát a fegyház igazgatóját. A Hlinka-gárda parancsnoka előtt Az illavai fegyház igazgatója, amikor 1938 október 28-án a munkácsi várbörtönből odakerültünk, egy római katolikus szlovák pap volt, aki bizony keményen alkalmazta velünk szemben a fegyházrend előírásain túl is a szigorú utasításokat. Ezekben a karácsony előtti napokban azonban már nem ő volt a fegyházigazgató. A ,,republika” zavaros végnapjaiban ugyanis az önállóságra berendezkedő szlovákok internálótáborrá alakították át a fegyházat és egy fiatal Hlinka-gárdista kapitányt állítottak az élére. Ennek a kapitánynak magyar asszony vett a felesége.., Szigorú volt velünk, fogoly magyarokkal szemben, de jóval emberségesebb, mint az elődje. Megengedte, hogy hazulról pénzküldeményeket kérjünk és pénzünkön élelmiszereket vásárolhassunk, bizonyos mozgási szabadságot engedett — a rácsokon belül — azoknak, akik a fogolytábor ügyeinek adminisztrációját intézték és kihallgatáson fogadta időnként a közülünk választott fogolyparancsnokot, Kitűnően beszélt magyarul. Egy ilyen kihallgatás alkalmát használta fel fogolyparancsnokunk arra, hogy feltegye a kérdést az igazgatónak: Van-e valami liparról, hogy hazakerüljünk az ünnepekre ! Egyelőre semmit sem tudok, ■—• hangzott a felelet. — Éppen most jártam Pozsonyban, hogy pénzt vegyek fel az inak további élelmezésére. Ott még te,nnt sem tudnak arról, hogy mit határozgn i'r.'Jk felélti magyar és a szlovák kormány. Jó híreinknek, szép reh.f. . .... ... ezt a lesújtó cáfolatát nem lehetett '; . . .. volna szabad eltitkolni a fiúk elöli. A cmeste előtt három nappal siralomház . . .ott az egész fegyház. Azon a reggelen arccal tápászkodott fel mindenki a priccsről. Egymáshoz sem tudtunk szólni, ültünk egész nap poros takaróinkon és sóhajtoztunk. A fogolyélet apró, primitív szórakozásai, a kenyérbélből készített sakk, dobozfedélre rajzolt kártyák sem kellettek többé. Délben a sétánál senkinek sem volt kedve a másikkal beszélni. Megrendezzük a karácsonyi ünnepet Tennünk kellett valamit. Engedélyt kértünk őreinktől néhányan arra, hogy az egyik földszinti cellában nyolcan-tízen összeüljünk megbeszélni a tennivalókat. Szomorú volt az a kis cellába összezsúfolt kupatetomács. A levegő egy-kettőre tele lett az olcsó cseh óti far el tűk torkot és szemet maró füstjével és még mindig nem tudtuk, hogyan oldjuk meg a karácsony egyre fenyegetőbb problémáját. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy az egész fogolytábor végzetszerűen rohan a teljes letargia és elkeseredés lelki szakadéka felé. Végül is elhatároztuk, hogy küldöttséget menesztünk a fogház igazgatójához és engedélyt kérünk egy egyszerű kis karácsonyesti ünnepély rendezésére. Mindjárt meg is beszéltük a műsort és összeállítottuk, hogy mennyi pénz áll rendelkezésünkre némi élelmiszer-félének a beszerzésére. A tábor parancsnoka maga mellé vette mindjárt két munkatársát és elindult velük az igazgatóhoz. Kétóra múlva visszatértek: meg volt az engedély. Az igazgató megengedte, hogy a magánzárka épület fedett, bérház-udvarszerű középcsarnokába egyszerű karácsonyfát állítsunk és a Szentestén, két csoportban egymás után összegyülekezzünk, a karácsonyfa körül énekelni, meghallgatni egyegy ünnepi beszédet és imádkozni. Ma egy éve hazafelé A Szentestén programszerűen zajlott le minden. Soványan, megtépetten, rongyosan álltuk, körül a néhány gyertyával és cukorkával feldíszített karácsonyfát a fegyház rácsai között. Hazánkra, otthonunkba, családunkra, kedveseinkre gondoltunk. Soha olyan szép karácsonyt nem éltem, még át, mint Ulaván. Szónokunk élete legszebb beszédét, lelkészünk élete leg- szebb imáját mondotta el. Azután felcsendült ajkunkon a ,Mennyből az angyalt és elénekeltük végül a felvidéki felkelők dalát: Ti esti szél, ti álmos fellegek, Észak felé, Kassára menjetek. Ott túl a bércen, ott lakik anyám, Remegve sírva gondol én reám,. Mondjátok el, a felkelő vadász Itt is talál puha meleg tanyát, Hogy nem fázunk ég nem éhezünk, Nyugodt az éj, vidám a reggelünk. Adj új reményt, ha szívét elhagyd. Mondd, hogy hazamegyünk már ne sokáé De el ne mondd, hogy a jaj nem tudom, Hajtom-e még ölébe homlokom. De el ne mondd, hogy fázunk, éhezünk, Hogy harc az éj és harc a reggelünk. Ti esti szél, ti álmos fellegek. Észak felé, Kassára menjetek . . . Énekeltünk és a szemünkben ott csillogott egy könnycsepp. De sírtak szuronyos őreink is, derék szál szlovák legények, akik még tudtak valamit magyarul, amit a régi szép időkben, gyerekkorukban megtanultak. Az igazgató elérzékenyülten, lehajtott fejjel, összeszorított ajakkal hallgatta végig ünnepünket, azután felállt, megköszönte fegyelezettségünket és kemény kézszomással búcsúzott táborparancsnokunktól. i ■ ■■—j.... . . De-December 31-én, amikor boldogan, száznapi harc, bujdosás, életveszély és nehéz fogság Után csakugyan elindultunk a magyar Érsekújvár, a magyar Komárom felé, mindnyájan téptünk még egy gályát az illavai karácsonyfa ágairól. Ott zöldéll a szlovák földön nőtt karácsonyfa levele a kaulyunk mellett, amikor Szil r.jvtib éjszakáján síró örömt .e, újra magyar zsű-r. i.ptunk, a csonka ciszaghoz visszacsais. F-hidak területén. És ma egy éve, 1939. első napjaiban, már boldogan jártunk a szabad magyar földön __ szabadon!...