Magyarság, 1940. augusztus (21. évfolyam, 167-191. szám)

1940-08-01 / 167. szám

2 fontos külpolitikai elhatározásokkal kapcsolatosak — egészen rövidesen té­nyekben is kifejezésre fognak jutni. (RH) MANOILESCU KÜLÜGYMINISZTER ROMÁN IGAZSÁGON ALAPULÓ BÉKÉT AKAR Bukarest, július 31. Manoilescu román külügyminiszter a sajtő képviselői előtt nyilatkozatot tett a salzburgi és a római tárgyalásokkal kap­csolatban. Kijelentette a külügyminiszter, hogy a jövőben egy olyan Románia alakul ki, amelynek békés élete és jóléte biztosítva van. Románia sorsát illetően a szálak ve­zetése és útjuk meghatározása teljesen sa­ját kezünkbe van letéve. Románia politikai és gazdasági függetlensége az új délkelet­európai rendszerben tökéletes. Ez az új rendszer megalkotás előtt áll. — Békét akarunk — mondotta ezután de egy román igazságon alapuló békét. Az akarjuk, hogy mindenki tudja meg­­úgy idebent, mint külföldön, hogy azok az események és helyzetek, amelyeket Románia az utóbbi időben átélt és amelyeket bizo­nyos, teljesen egyedül álló körülményeknek köszönhet, nem­ fognak megismétlődni soha. A románok tudnak áldozatot hozni a bé­kéért, de csak akkor, ha ezek bizonyos ha­tárokig mennek. Amint ezeket a határokat átlépték, tudnak elindulni más utakon is. Manoilescu ezután hangoztatta, hogy egy­es külföldi sajtótermékek nem a valóságnak megfelelően írnak azokról a délkeleteurópai problémákról és ezeknek méreteiről, amelyek Románia és szomszédai, a magyarok és a bulgá­­rok között fennállanak.­­ A román kormány azt hiszi, hogy sa­ját kezdeményezéséből, amelyet a tengely­­hatalmaknak is tudomására hozott, le­szögezheti, hogy elérkezett a pillanat, ami­kor jószándékairól mégegyszer bizonyságot adhat abban a tekintetben, hogy a békés együttélést szomszédaival kihangsúlyozza. Utalt a külügyminiszter arra­ is, hogy a román kormány a kisebbségi probléma leg­radikálisabb megoldására törekszik. Ennél a radikális megoldásnál alkalmazni fogják az új idők módszerét, különösen a lakos­ságcserét, amely különböző helyeken igen hatásosnak bizonyult. Elhatározta a kor­mány a határokon túl élő románok vissza­telepítését is, hogy így a többségi lakosság között az összefüggés minél nagyobb le­gyen. Kijelentette végül, hogy a zsidó­kérdést a kormány teljes erővel igyekszik megoldani és a legkomolyabb intézkedések foganatosítására már folyamatban van az előkészítő munk­a. Még nincs döntés hol és mikor indulnak meg a magyar-román tárgyalások Róma, július 31. A Messaggero budapesti jelentése szerint mértékadó magyar körökben hangoztatják, hogy korai minden találgatás a magyar­román tárgyalások helyéről és időpontjáról Ugyane körök hangoztatják, hogy Magyar­­ország teljesen meg van elégedve az esemé­nyek alakulásával. A Stampa és a Popolo di Róma budapesti tudósítója a többi között ezeket írja: Gigurtu és Manoilescu Rómából való visszatérésük után kijelentették, hogy biza­kodással tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy hajlandók területi engedményeket tenni Magyarországnak és Bulgáriának. Ezekből a jelenségekből arra következtetnek, hogy a tengelyhatalmaknak sikerült megértetniük Romániával a Magyar­­országgal és Bulgáriával való megegyezés szükségességét. Immár biztosra lehet venni, hogy Bulgária nemsokára visszafoglalj­a Dél­­dobrudzsát és lemond Északdobruzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az északdobruzsai bolgárok délre költöznek, ahonnan viszont a románok északra költöz­nek át. A Szófia és Bukarest közötti tárgya­lások közvetlenül küszöbön állanak. A Budapest és Bukarest közötti tárgyalá­sok az anyag rendkívül bonyolult volta miatt alighanem nehezebbek lesznek. Magyar kor­mánykörökben egyelőre nem tudják, hogy hol és mikor kezdődnek meg ezek a megbe­szélések és azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy a megbeszélések az egyik er­délyi városban lesznek, amelyet jelképesen kiürítenek, nem erősítik meg. Az egyik hír­ügynökség értesülése szerint mindamellett úgy látszik, hogy a román és a magyar kor­mány közötti megbeszélések a Salzburgban és a Rómában megállapított alapokon már a közeli napokban megkezdődik. MUMRSlfi Budapest, 1940. augusztus 1 A magyaroknak a legfontosabb ipa az, hogy Románia elismerte, hogy területeket kell átengednie. A magyar sajtó ugyan­akkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy el kell kerülni minden felesleges idővesz­teséget. A magyarok lapok meggyőződése az, hogy ha nem sikerül közvetlen tár­gyalásokkal eredményt elérni, a tengely­hatalmak megfelebbezhetetlen döntéssel lépnek közbe. A Délkeleteurópai államoknak egymás között kell megtalálni a közeledést Bukarest július 31. A „Romania” berlini jelentést közöl, amely szerint a délkeleteurópai államok­nak az új dunai élettérben saját maguk­nak kell megtalálniuk az együttműködés lehetőségét és az együttéléseknek olyan szilárd alapját, amely számukra mind gazdasági, mind kulturális téren a legna­gyobb szabadságot és megelégedést bizto­síthatja. A délkeleteurópai államok kormányfér­­fiaival való megbeszélések során kifeje­zésre jutott az a német és olasz kívánság, hogy a délkeleteurópai kérdések rende­zése során elkerüljék a nagyhatalmak bármiféle nyomását és hogy ezek az álla­mok önmaguk kíséreljék meg az egymás­­közötti közeledést. A tengelyhatalmak különben kizáró­lag baráti tanácsra szorítkoznak s egy­általán nem akarnak befolyást gya­korolni. A lap szerint Berlinben úgy vélik, hogy Délkelet-Európában bizonyos kibontako­­zás már­is észlelhető és az érdekelt álla­mok az összes problémákat megvitathat­ják. Az „Universul” szerint Gigiurtu és Ma­noilescu salzburgi és római látogatásának eredménye az, hogy mindkét tengelyhata­lom rábírta őket a balkáni (a lap csak „balkáni” kérdésekről ír) kérdéseket meg­oldják, s ezzel a tisztességes együttműkö­dés jövőjét készítsék elő. A tengelyhatalmak ilyenformán a leg­főbb igazság szellemében akarják, hogy a kérdések megoldást nyerjenek. Ugyanekkor azonban a lap az etnikai határok kérdéséről írva megállapítja, hogy a lakosságcsere oly kitűnő módszer, amelyet az utóbbi időben igen sokszor alkalmaztak és amely szilárd etnikai ha­tárok megalkotására feltétlenül jó. Románia jancsibankokkal akarja kifizetni a régi magyar postatakarék­pénztári betéteket Bukarest, július 31. Néhány hónappal ezelőtt hivatalosan kö­zölte a posta, hogy április elején megkezdi a régi magyar postatakarékpénztári beté­tek kifizetését. A betétek 65 és félmillió lejt tesznek ki. A pénzügyminiszter az el­múlt évek során a magyar államtól át­vett értékek nagy részét befizette már a postának. A posta most úgy döntött, hogy nem készpénzben, hanem értékpapírokban fizeti ki a betétet. A posta e határozatával szemben Bartha Ignác, képviselő ellenve­téssel élt s rámutatott arra, hogy az 1922-i budapesti egyezmény értelmében a beté­teket készpénzben kell kifizetni. A magyar állam a betét aranyfedezete fejében még 1922-ben 21 millió lej készpénzt utalt át a román kormánynak s végül rámutatott arra is, hogy a régi bécsi postatakarékpénz­tár bukovinai betéteit hét évvel ezelőtt szintén készpénzben fizették ki. Mind nagyobb román kőolaj mennyiségek állanak a tengelyhatalmak rendelkezésére Róma, július 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Giornale d'Italia bukaresti jelentése szerint Romániában egyre nagyobb mennyiségű kőolajkészletek állanak a tengelyhatalmak rendelkezésére. A július folyamán Németországba irányuló román kőolaj-kivitel meghaladta a 200.000 tonnát. A tengelyhatalmak országaiba irányuló kőolajkivitel még nagyobb arányokat fog ölteni. Óriási készletek állnak majd ren­delkezésre, amelyeknek elszállítása a száll­ítási lehetőségektől függ. Milano, július 31. A Popolo d’Italia bukaresti tudósítója Románia petroleum termeléséről hosszabb cikket közöl és rámutat arra, hogy Romá­nia július hónapban kétszázezer tonna ben­zint szállított repülőgépek számára. A pet­rol­eumkiviteli kontingens növelése céljából német és olasz mérnökök érkeztek Romá­niába, akik egyrészt a további kiaknázási lehetőségeket tanulmányozzák, másrészt az üzemeket fogják racionalizálni. (K. H.) „A revízió nélkülözhetetlen feltétele a tartós békének“ Róma, július 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A Piccolo budapesti tudósítója szerint budapesti diplo­­máciai és politikai körökben befejezett ténynek tekintik, hogy Románia a németországi és olaszországi megbeszélések során kötelezettsé­get vállalt a Magyarországgal és Bulgáriával való határok revíziójára. A magyar közvélemény nyugalommal és bizakodással tekint a jövőbe és biztos abban, hogy békés úton sikerül a revíziót megvalósí­tani, amely nélkülözhetetlen a tartós és a biz­tos békének. A Tele­gráfo budapesti tudósítójának je­lentése szerint Magyarországon szilárdan hi­szik, hogy Romániát felszólították arra, hogy a magyar és a bolgár követelések irányában tanúsítson engedékenységet. A tengelyhatal­mak a békeszerződések felülvizsgálásával meg akarják szabadítani Romániát a felesle­ges terhektől. Most majd meglátjuk — mond­ják Budapesten,­­ váljon Románia politikai­lag eléggé érett-e arra, hogy megszívlelje a kapott tanácsokat és elfogadja-e a feléje nyúj­tott kezet. Japán területi engedményeket tesz a Szovjetnek, hogy szabad kezet nyerjen a Távolkeleten Róma, július 31. A Messaggero tokiói jelentése szerint ottani diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a külföldiek, nevezetesen angol állampolgárok, tömeges letartóz­tatása Japán részről, nagyobbszabású akció előjele. E nagyobb súlyú politikai fellépés Japánt még közelebbi viszonyba hozná a tengelyhatalmakkal és a Távol- Keleten növelné ellenségeskedését Nagybritanniával. Egyes japán lapok nyíltan követelik a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Angliával. A Messaggero sanghaji táviratot is közöl. Eszerint ottani egyes magasrangú japán katonai személyek nyilatkozatá­ból arra következtetnek, hogy Japán esetleg megegyezést létesít Szovjet­­oroszországgal. E megegyezés értelmé­ben Japán bizonyos területi engedmé­nyeket tenne Szovjetoroszországnak, amivel biztosítaná neki Vladivosztok ki­kötő birtokát, ennek ellenében pedig Szovjetoroszországtól teljes cselekvési szabadságot kapna a dél felé való ter­jeszkedésre. Ugyane megfigyelők sze­rint a japánok megszállta kínai terü­leten állandóan fokozódik Japán ellen­séges magatartása az amerikaiak iránt és számolni lehet amerikai állampolgá­rok letartóztatásával is. AZ ANGOL TILTAKOZÁST JAPÁN NEM VESZI FIGYELEMBE Tokió, július 31. A japáni külügyminisztérium sajtótájé­koztatója az angolok letartóztatása miatt állítólag küszöbön álló nagy tiltakozó jegy­zékkel kapcsolatban kijelentette, hogy a ja­pán kormány lépése teljes mértékben jogos volt. A japán kormánynak ugyanis az­ a célja, hogy, Japánban megakadályozzon minden kémkedést. Az esetleges angol tiltakozó jegyzéknek nincs semmiféle alap­ja. A japán kormány a tiltakozást mind­addig nem veszi figyelembe, míg Sigemicsu és Halifax megbeszéléséről nem kap rész­letes jelentést. A sajtótájékoztató végül visszautasí­totta azt az állítást, hogy a letartóz­tatások kellő bizonyítékok hiányában történtek. A hatóságok kezében — mondotta — kellő bizonyíték van. Erről azonban nem lehet még nyilatkozni, mert a vizsgálat folyik. A helyi hatóságok Tokió utasítására egyébként már Észak-Kínában is szigorúan ellenőrzik az idegeneket, különösen az ango­lokat. Az intézkedések az angolok japáni és koreai kémtevékenységének felfedezése- Véget értek a szovjet-román tárgyalások A kiürített terület vasúti anyagának át­adásáról három hét óta folyt szovjet-román tárgyalások befejeződtek s a román bizott­ság hazatért. Az egyezményt Odesszában fogják parafálni. A román bizottság m­ár el is utazott Odesszába, Mussolini és Teleki Pál gróf miniszterelnök táviratváltása Teleki Pál gróf miniszterelnök Benito Mussolini 57. születésnapja alkalmából az alábbi táviratot intézte az olasz kormány fejéhez: Beníto Mussolini kormányfő őnagy­­méltóságának Róma. Boldogan élek az örömteljes alkalom­mal, hogy Nagyméltóságodnak születése napjára kifejezzem legmelegebb jókíván­ságaimat, valamint a magyar királyi kor­mány mélyen átérzett szerencsekívánatait. Mussolini miniszterelnök e táviratra a következő választ küldte: Gróf Teleki miniszterelnök őnagyméltó­­ságának Budapest. Jókívánságait kifejező távirata nagy örömet szerzett nekem. Köszönetem­et fe­jezem ki Nagyméltóságodnak és a magyar kormánynak a szíves megemlékezésért. Erélyes német cáfolat, az osztatlan Románia legendájáról Berlin, július 31. A birodalmi külügyminisztériumhoz közelálló „Süd-Ost-Echo” igen éles han­gon támadja a ,Journale de Geneve” által terjesztett azon angol leleplezést, amely Hitler állítólagos délkeleti tervé­ről szól. A ,Journale de Geneve” sze­rint Hitler nem akarja felosztani Ro­mániát. Ezzel szemben ez az állam kö­teles angliai exportját beszüntetni, had­seregét német befolyás alá helyezni és egészen a legmagasabb helyekig az angolbarát elemeket eltávolítani, más szóval szakítsa meg viszonyát London­nál éppúgy, mint Budapest. A svájci lap ezen hírére a „Süd-Ost-Echo” nyilván­valóan felsőbb helyről sugalmazott cikk­ben a következő választ adja: Már mi csodálkozunk azon, hogy azok a gondo­latok, amelyeket Londonban propagan­dára alkalmasnak tartanak, napról-napra butábbak lesznek. Ez a rosszindulatú butaság ugyanis épolyan tempóban nö­vekszik, mint London félelme. Amin azonban nagyon csodálkozunk, az az a tény, hogy egy svájci, tehát kontinen­tális lap egy ilyen angol propaganda terjesztésére odaadja magát, ami csak azért nem fog mételyezően hatni, mivel ahhoz túlságosan buta. is— — A polgári lakosság elhagyta Gibraltárt A polgári lakosság utolsó csoportjai is elhagyták Gibraltárt. Igen sok menekült érkezett Tangerba, akik kijelentették, hogy az erődítmény területén lehetetlenné­­vált az élet, részben az olasz légitámadások borzalmas hatása, részben élelmiszerhiány, részben pedig az angol hatóságok növekvő fejvesztettsége miatt. A hatóságok min­denütt ellenséget látnak és közismert em­bereket is letartóztattak annak a gyanúnak az alapján, hogy a Mosley-párthoz tartoz­nak, vagy a képzeletbeli „ötödik oszlop" tagjai, csupán azért, mert tiltakozni mer­­tek az erőszakos kiürítés ellen. Amerika elhalasztotta a döntést a kötelező katonai szolgálat bevezetéséről A szenátus katonai bizottsága elnapolta a döntést Burke-Wadsworth törvényjavaslata tárgyában, amely a kötelező katonai szolgá­lat bevezetésére vonatkozik és azt indítványoz­ta, hogy a 18. és 61. évi korhatár között össze kell írni mintegy 1t millió embert. A bizott­ság úgy döntött, hogy tanulmány tárgyává teszi azt a rendszabályt, amely felhatalmazná Rooseveltet a „nemzeti gárda” felállítására. A bizottság ideiglenesen már magáévá tette az összeírási törvényjavaslat főbb pontjait, de bizonyos jelek vannak arra, hogy e rendsza­bállyal szemben egyre növekedő ellenzéki han­gulat érvényesül mind a kongresszusban, mind a kongresszuson kívül. (MTI.) Egyre erősödik a függetlenségi mozgalom Egyiptomban Egy Egyiptomból most ideérkezett új­ságíró beszámol arról, hogy az egyiptomi nép körében napról-napra nő a nyugtalan­ság. Az egyiptomi nemzeti mozgalom mind­inkább terjed és egyre erősödik az Egyip­tom teljes függetlenségét követelő mozga­lom. Az angolok már nem bíznak az egyip­tomi népben, sőt attól tartanak, hogy a bennszülöttek fellázadnak. Több hajó-összeköttetés megszakadt és ennek következtében az országban nagy­fokú nyersanyaghiány van. A gazdasági életben roppant nagy a válság. A szeretet­­intézményeket többezer munkanélküli és koldus lepte el. Az egyiptomiaktól mégis mindegyre újabb adókat követelnek és ez a nép elégedetetlenségét méginkább fokoz­za. Egy bizonyos idő óta csak korlátozások­kal lehet Egyiptomból Palesztinába utazni, mert az angolok attól tartanak, hogy Pa­lesztinában fellázadnak az arabok és ebben az esetben az egyiptomiak az arabokkal közösen járnának. «­.

Next