Magyarság, 1940. szeptember (21. évfolyam, 192-214. szám)

1940-09-01 / 192. szám

2 hatalmak önzetlen közvetítésükkel az európai béke és Európa jövőjének érdekében tettek. A legfontosabb tény az — írja a Hamburger Fremdenblatt —, hogy Dél- Selet-Európából kiűzték az angol befolyást, bár a Romániának adott angol garancia az ugródeszka szerepét volt hivatva betölteni a nyugati hatalmaknak a háború kiterjesztésére irányuló terveiben. A Völkischer Beobachter annak a reményének ad kifejezést, hogy a döntőbírósági határozat Románia és Magyarország között megszüntette a vitás kérdéseket és lehetővé teszi a két nép egészséges együttműködését. Miután a Dunamedence revíziója ezzel befejeződött, lehetetlenné vált, hogy ebben a térségben idegen népek a jövőben nyugtalanságot szítsanak. A Dunamedence és a Balkán amelyik Európa puskaporos hordója volt, az újjárendezéssel ismét termékeny részévé vált Európának. Az Essener Nationalzeitung a kövekezőket írja: A megoldás nemcsak az egymásmellett levő országokban keltett megnyugvást, hanem a kisebbségekben is. A két kormány a döntőbírói ítélet tudomásulvételénél ünnepélyesen megígérte a kisebbségek védelmét. Ez a kötelezettség biztosíték arra, hogy a jövőben nem lesz súrlódási felület a két ország között. Ezért a döntőbírói ítélet egyik legfontosabb része a kisebbségvédelem, amely megteremti a békés együttélés alapjait a Balkánon s lehetővé teszi a békés munkát. Róma, augusztus 31. Az olasz közvélemény, amely már évek óta a legnagyobb érdeklődést tanúsította az erdélyi kérdés iránt, az utóbbi hetekben pedig feszült figyelemmel követte annak alakulását, nagy megelégedéssel fogadta a bécsi döntés hírét. A baráti olasz nemzet szívvel-lélekkel kiveszi részét a magyar nemzet öröméből és lelkesedéséből. A ma reggeli olasz sajtó teljes mértékben kifejezést ad ennek a nagy megelégedésnek és örömnek. A bécsi döntéssel kapcsolatban a Corriere della Sera megállapítja, hogy a húszéves magyar-román ellentéteket legtárgyilagosabban oldották meg mind a két fél érdekeinek a szem előtt tartásával. Az ítélet meghozatalánál a legfőbb szempont az igazságosság és az időállóság volt. A döntésnek nagy politikai és erkölcsi jelentősége van a tengelyhatalmak diplomáciájának a szemszögéből nézve, mert vérontás nélkül általános helyeslés mellett békés tárgyalások útján oldott meg egy nehéz és égető kérdést. Mussolini lapja, a Popolo di Roma „A tengelyhatalmak biztosítják a Dunavölgy békéjét Győzelem az ellenségen!” cím alatt foglalkozik az eseményekkel. Míg a Popolo di Roma rámutat arra, hogy Romániát most a tengelyhatalmak biztosítják az üres angol garancia helyett, a Messaggero vezércikkében azt írja, hogy a magyar-román vitás kérdés megoldása után a történelem újra húsz évvel ezelőtti pontjához tért vissza a gyors, bátor és határozott döntés útján vérontás nélkül igazságot teremtett. A román sajtó a döntőbírósági ítéletről Bukarest, augusztus 31. A bukaresti lapok részletesen beszámolnak a bécsi tárgyalásokról és a döntőbírósági ítéletről. Közük, a döntőbírósági ítélet által megállapított új határvonalat. Közük továbbá a félhivatalos Orient Rádió egy hosszabb közleményét, a döntőbírósági ítélet elfogadásáról és annak előzményeiről. Megállapítja e közlemény, hogy Románia számára ez volt az egyetlen bölcs magatartás, amelyet a jelen helyzetben tanúsíthatott. Románia egész külpolitikai rendszere a demokráciákra épült fel, ezek azonban összeomlottak egész Európában. Más megoldás nem volt, csatlakozni kellett a tengelyhatalmakhoz és viselni annak következményeit, bár Románia veszteségei — úgymond — fájdalmasak, a tengelyhatalmak által adott biztosíték életfontosságú Románia létére. Románia most újból visszatérhet rendes belső életmódjához és hozzáláthat az azonnali leszereléshez. Londonra lesújtó hatása volt a bruslentásnek Róma, augusztus 31. A szombat reggeli római sajtó véleménye szerint Londonban lesújtó hatással volt a tengelyhatalmak bécsi döntése. Erről tanúskodik a londoni sajtó is, amely messzemenő reményeket támasztott még néhány órával a döntés elhangzása előtt is. Arról írtak ugyanis, hogy Bécsben nem sikerül egyességet létrehozni és háború lesz Magyarország és Románia között. A Daily Telegraph pénteken reggel még azt írta, hogy Hitler és Mussolini kísérlete megbukott, hogy Magyarországot és Romániát megegyezésre bírják. Ennek következtében — folytatja a lap — a Dunától az Égei-tengerig fenyeget a háború. Az Evening Standard is a háború kitörésével számolt néhány órával a döntés elhangzása előtt. Mindezekre a reményekre azonban a tengelyhatalmak alaposan rácáfoltak, — írják a római lapok.mányegyetem tanácsa rendkívüli tanácsülést tartott és hódoló táviratokat küldött a kormányzónak, a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek. Vasvármegye törvényhatósági gyűlése szintén elhatározta, hogy hódoló táviratot küld a kormányzónak és a két államférfiúnak. Békéscsaba város képviselő testülete felajánlotta a díszpolgárságot a miniszterelnöknek és a külügyminiszternek. A város legszebb terét Hitler Adolfról nevezték el és távirati úton mondtak köszönetet a kormányzónak, Hitlernek és Mussolininek. Székesfehérvár közönsége lelkes ünnepséget rendezett a bécsi döntés hírére az országzászló előtt. Esztergomban a Széchenyitéren népgyűlésen ünnepelték Erdély visszatérését. A magyar vidék ünnepli a bécsi döntést Debrecen város nagy felvonulással ünnepelte a bécsi döntést. Szegeden a Judo- Glaise-Horstenau tábornok : Visszapillantás a báború egy évére Berlin, augusztus 31. Glaise-Horstenau tábornok, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa heti beszámolójában visszapillant a háború egy évére. A beszámoló így hangzik: Mialatt a pusztulást és romlást hozó német légi rajok szinte szakadatlanul szántják keresztie-kasul Nagybritannia egét és az ellenséget minduntalan újabb viadalra kényszerítik, mialatt torpedórombolóink, búvárnaszádaink és gyorsnaszádaink egyre szorosabbra fogják a gyűrűt a szigetország körül: a háború kitörése egyéves évfordulójához ért. Ez az évforduló arra int, tekintsünk vissza azokra az eseményekre, amelyeket egy évvel ezelőtt még alig sejthettünk: három hét alatt legyőztük Lengyelországot, majd egy félév látszólagos pihenés után alig tíz hét alatt elfoglaltuk Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot. A világtörténelem nem tud felmutatni ehhez hasonló teljesítményt. Aki ezeket az eseményeket meg akarja érteni, annak vissza kell gondolnia Versailesre. Versaillesnek az a kísérlete, hogy egy nagy nemzetet örökidőkre megfosszon becsületétől és önvédelmétől s heletanéppá aljasítson, már eleve meghiúsult. A békeparancsokat követő idők állandó szószegése pedig szükségképpen felébresztett az ifjú német népben olyan erőket, amelyek végül is ledöntötték a mesterséges gátakat és saját akaratukkal megszerezték azt, amit el akartak tőlük zárni a jóléttől megcsömörlött nemzetek. Ezeknek az ifjú erőknek vezetője Bitter Adolf volt, alapjuk pedig a nemzeti szocialista párt. A Führer és a párt — tudatosan szembehelyezkedve más államok jóllakot pacifizmusával — megtanították nemzetünket a hősiesség eszményére és arra az áldozatra, amelyet minden egyes embernek meg kell hoznia embertársai és a jövő nemzedékek jólétének érdekében. Hitler Adolf azonban hatalomra jutása után a maga részéről sem mulasztotta el a békés kiegyezésre irányuló kísérleteket. Egyúttal azonban már régóta szembenézett a kemény lehetőségekkel és szellemileg már jókor kiaknázta azt, amit ezek a lehetőségek Németország számára magukban rejtettek. A nemzetiszocialista államvezetés már eredetileg is tisztában volt a politika és a háború szoros összefüggésével és bármennyire óhajtotta is a békét, nem hagyta magát rászedni ellenfelétől, hanem eltökélten látott hozzá a Németország számára létfontosságú kérdések, sorrendben az osztrák, szudétanémet és a cseh kérdés megoldásához. Az 1914-es évvel ellentétben hasonló szellemtől átitatott külügyi vezetés húzta keresztül mindjárt a kezdetén a nyugati hatalmak bekerítő terveit, amikor tervszerűen megerősítette az annyira értékesnek bizonyult olasz baráti szálakat és a lengyel viszály közepette elhárította a világháborúban olyan hátrányosan érzett két arcvonalbeli háborút, amidőn egyezségre lépett Oroszországgal. A német fegyverkezés pedig — a politikai porondon folyó küzdelem szerint — szépen haladt, amidőn csődöt mondott a fegyverkezési egyensúly létrehozására irányuló kísérlet. A hadviselés legfontosabb alapelvei nem változtak ugyan az évezredek folyamán, de ugyanúgy nem változott meg a hadviselésnek az a sarkalatos parancsolata sem, hogy a legtökéletesebb formában eleget tegyünk a megváltoztathatatlan sarkigazságoknak. Hitler az államférfiú és hadvezér, aki az őstehetséggel megáldott német népből sarjadt ki népe boldogítására, a történelemben párját ritkító módon értette meg ezt a törvényt. A többi hadvezérektől eltérően felismerte azt az igazságot, hogy — éppúgy mint a politikában — az állóharc és a várakozás csak az elmúlt háború elfajult elvei voltak s hogy a hadviselés alapelemei továbbra is a meglepetésszerű, megelőző és a képzelettől vezérelt támadás maradtak. Nem szorította ugyan háttérbe a régi fegyvereket, ideértve természetesen a haditengerészetet is, de a gépek, páncélkocsik és főképp a hallatlanul nagyhatásúnak bizonyult légierő kiépítésével olyan mozgó- és támadófegyvereket alkotott, amelyek arra alkalmas emberekkel csodákat tudtak műművelni. A régi és új harci eszközök kártyajátékát elmésen keverte. Mindegyik fegyvert a maga helyén alkalmazta. &tttfeor g. Offéh lin. Puhafák 4*80 pengő -A végzet, talán a sors akarata, hogy a lövészárkok arisztokráciájának két feje- Kapható fciadóhivatalunkban dehne szabja meg a kulturemberiség szá- . , , , ,, , mára azt az utat, amely biztosabban és minden könyvkereskedésben, rövidebben vezet egy igazságosabb és valamint vidéki bizományos harmonikusabb társadalmi berendezkedés minknál talán egyetlen és legfőbb ajándéka ez a —— világháború négy borzalmas évének ... (A lövészárkok arisztokráciája elindul c. fejezetből; 75. oldal.) Két napon belül befejeződnek a bolgár-román tárgyalások Bukarest, augusztus 31. A Curentul értesülése szerint a bolgár-román kiküldöttek kr a jóval munkálatai annyira előrehaladtak, hogy a tárgyalásokat ma vagy holnap befejezik. Budapest, 1948. szeptember 1. A repülőgép, páncélkocsi és a motor a hadászati felépítésben diadalmaskodtak milliós seregeket befogadó harctereken és hagyományos régi harcmodor minden gátlása nálkül a lángelméjű felső vezetés alatt e harci eszközök olyan páratlan haditényeket vittek véghez, mint mondjuk a flandriai csata. A gyalogság, utászok, híradósok és más katonák egy lépésben haladva nyújtottak hallatlan teljesítményeket és — ha szükségesnek mutatkozott — mint a Somme-on és az Aisnen — a világháborús gyalogsági csatákhoz hasonlót vittek véghez. Narviknál a hegyi vadászok hervadhatatlan hírnevet szereztek maguknak, az ejtőernyősök és földreszálló csapatok pedig — szinte érzékelhetetlen képet tárva elénk — harcrakészen ereszkedtek le a földre a hollandiai csatornák és töltések között. A fiatal vagy koruk ellenére is fiatalnak maradt vezetők a villámháborúk hallatlan gyorsaságában küzdő csapataikat újból a legelső sarokból vezeték rohamra, hogy úgy mondjuk, kivont karddal. Ilyen változatos a szemlélődő előtt a német megújhodás háborúja. A tengeri hadviselés sem maradt el a szárazföldi és légi hadviselés mögött. Ennek a harcsorozatnak talán fénypontja a számbelileg sokkal erősebb ellenséges hajórajjal szemben aránylag kis tengeri erővel véghezvitt csodás norvégiai partraszállás. Ez, valamint a német haditengerészet egyéb számtalan teljesítményei csak később fognak teljes egészükben kibontakozni. Ez a dicsőséges anniada most már a szárazföldi hadakkal együtt őrzi a sarki övezettől a Biscayai-öbölig húzódó partvonalat. Már csak egy ellenségünk állja a küzdelmet, Anglia. A többiek a küzdőtéren maradtak. Az elmúlt hét tengeri és légi eseményei újból erősen fokozták Albion szorongó félelmét. A megvívandó tusa nem lesz könnyű, de hogy azt Németország a döntő befejezésig végigküzdi, abban már az elmúlt háborús esztendőre visszapillantva sem lehet kételkedni. (MTI) 7000 ellenséges repülőgépet pusztítottak el a németek egy év alatt Berlin, augusztus 3. Ha összehasonlítjuk a német légi haderő sikereit és veszteségeit az első háborús évben, kiderül a korszerű hadviselés fölénye. Eszerint a német bombázók kereken 220 napon több mint 3500 támadást hajtottak végre. E támadások során majdnem 5 millió bombát dobtak le, amelyeknek súlya több mint 75.000 tonna volt. A német bombavető gépek több mint 500 hadi- és kereskedelmi hajót süllyesztettek el 2 millió tonnánál több űrtartalommal. Ezenkívül majdnem 700 hadi- és kereskedelmi hajót megrongáltak, összesen három és félmillió tonna űrtartalommal. Az első háborús év folyamán 1050 német repülőgép semmisült meg légi harcban vagy légvédelmi ágyúk tüzelése által. Ezzel szemben 3100 ellenséges repülőgép veszett el légi harcban és 3150 pusztult el légvédelmi ágyuk tüzelésétől vagy földön, úgyhogy Németország ellenfelei ebben a háborúban eddig majdnem 7000 repülőgépet vesztettek el A német vadász- és harcirepülők 155 záróléggömböt lőttek le az angol sziget fölött. A német légelhárító tüzérség 400 ellenséges páncélkocsit semmisített meg, 10 ellenséges hadi és kereskedelmi hajót süllyesztett el, 30 hajót pedig súlyosan megrongált Két német vadászrepülőgép-raj egyenkint több mint 300 gépet lőtt le. Hét német vadászrepülő egyenkint több mint 20 ellenséges repülőgépet lőtt le. Tíz német felderítő repülő az első háborús év végén fejenként egy milliónál több kilométernyi utat tett meg ellenséges terület fölött! (MTI) Churchill német békeajánlatról szóló ciínzeket terjeszt Berlin, augusztus 31. Az angol rövidhullámú adó azt a hírt röpítette világgá, hogy két héttel ezelőtt német békeajánlat érkezett az angol fővárosba. Churchill azzal az indokolással utasította el, hogy nem lehet komolyan venni. Ezzel az angol hírrel foglalkozik a Hamburger Fremdenblatt berlini levelezője és így ír: Igen könnyen érthető, ha Churchill a sajtóban és rádióban szerepet játszó ügynökeit arra utasítja, hogy német békeajánlat vágyálmaival táplálják az angol nyakasság és legyőzhetetlenség legendáját. Ami az ezzel kapcsolatos tényeket illeti, az benne van az elmúlt hetek katonai eseményeiben. Már Hitler Adolfnak a birodalmi gyűlésen az angol józansághoz intézett felhívása sem azt jelentette, hogy Németország belefáradt a háborúba, hanem kizárólag fényes bizonyítéka annak a nagy felelősségérzetnek, amelyet a németek vezére az emberi művelődés iránt érez. Minthogy bebizonyosodott, hogy angol részről nem tételezhető fel az Európa és a vag sorsa irányában tanúsított felelősségérzet hasonló foka. Most már csak a fegyverek beszélnek. OLASZ HIVATALOS JELENTÉS* A Vörös-tengeren bombáztak olasz repülők egy angol cirkálót Valahol Olaszországban, aug. 311. Az olasz főhadiszállás SS. hadjelentése: A cirenathai határon túl lévő Dar el Hambra övezetében repülőgépeink bombázták az ellenség gépesített szállító eszközeit. A Vörös-tengeren egy ellenséges cirkálót bombáztunk. Az ellenséges hajó tüzelése az olasz légi alakulat egy gépét sem találta el Az ellenség légi támadást intézett Agriilat ellen. A támadónak a bennszülött lakosság között nyolc halálos és kilenc megsebesíti áldozata van. Az anyagi kár csekély. (MTI)