Magyarság, 1940. szeptember (21. évfolyam, 192-214. szám)

1940-09-15 / 204. szám

4 ftncrassist Románia légionista állammá alakul Antonescu kinevezte az új kormányt, amely az államvezetőnek felelős m­iléi vascán lista az új kormányban A légionista puccsal és Antonescu tábor­nok fellépésével kezdődött átalakulási perió­dus egyelőre nyugvópontra jutott. A lé­gionisták hosszabb tárgyalások után ki­jelentették, hogy halandók együtt dolgoz­ni Antonescuval. A vasgárdisták e nyilatkozatának alapján, másrészt annak a szükségszerűsége követ­keztében, hogy az államot magát is új ala­pokra helyezzék a király Antonescu tábor­nok ellenjegyzésével alábbi dekrétumot bocsájtotta ki: 1. A román állam a jelen pillanattól kezdve nemzeti légionárius állam. 1. A légionárius mozgalom az egye­düli az államban elismert mozgalom, amelynek célja a román nép erkölcsi és anyagi helyzetét emelni és fejlesz­teni. 3. Antonescu tábornok a román állam vezetője a nemzeti légionárius állam ve­zetője és egyben a légionárius rendszer főnöke­it. Horia Sima a légionárius mozgalom parancsnoka. 5. A jelen pillanattól kezdve a test­vérek között minden harc megszűnt. A Vasgárdának kormányzati rendsze­rébe való beillesztése révén sikerült Anto­­nescunak megalakítania kormányát, ame­lyet az eddigi gyakorlattól eltérően nem a király, hanem az államvezető nevezett ki s amely nem királynak, hanem az állam­főnek felelős. RENDEZIK A ROMÁNIAI NÉMET ISKOLAKÉRDÉST HÉT VASGÁRDISTA TAGJA VAN AZ ÚJ ROMÁN KORMÁNYNAK Az új kormányban Antonescu a miniszter­­elnöki teendőkön kívül átvette a hadügyi, ha­ditengerészeti, repülésügyi és fegyverkezés­ügyi tárcát is. A helyettes miniszterelnöki tárcát a légiomista mozgalom főparancsnoka, Sorin Sima kapta. A szombat éjszaka kine­vezett új román kormánynak egyébként hét légionista tagja van. Ezek: Horia Sim­a, he­lyettes miniszterelnök, Petrovicencu Constan­tin belügyminiszter, Braileanu kultuszminisz­ter, Sturza Mihály külügyminiszter, Jasinszki Viktor a szociális ügyek minisztere, továbbá Papanase Constantin pénzügyi és Nehoiariu földmivelésügyi államtitkár.­.­ Az új kormány tagjai vasárnap este le­tették az esküt Antonescu tábornok-álla­m­­vezető előtt. A kinevezett miniszterek és ál­lamtitkárok hivatalaikat hétfőn reggel, An­tonescu kívánságára minden külsőség, szer­tartás és beszédek nélkül vették át. Érdekes, hogy a pénzügyi államtitkárrá ki­nevezett Papanase csak vasárnap érkezett haza Németországból Codreanu Cornel özve­gyével és a Vasgárda 28 vezetőjével. A tábornok-miniszterelnök az államügyek intézésének meggyorsítása érdekében szű­­kebb körű minisztertanácsot is rendszeresített, amelynek tagjai rajta kívül Horia Sima he­lyettes miniszterelnök, valamint a belügy, kül-­ügy, igazságügy, pénzügy és gazdaságügyi miniszter. ELENA KIRÁLYNŐ FOGADTATÁSA Bukarest, szeptember 16. Elena anyakirálynő tegnap este fia,­­ Mi­hály kíséretében különvonaton megérkezett a Bukarest melletti Magososla pályaudvarra, ahol az éjszakát hálókocsiban töltötte. Vasár­nap délelőtt 11 órakor az anyakirálynőt a pá­lyaudvarról Antonescu tábornok és az új kor­mány tagjai kísérték be a városba ünnepélyes keretek között. A királynő fogadtatására a város belseje felé vezető utcákon a Vasgárda tagjai zöldinges egyenruhában felsorakoztak, a lakosság pedig ujjongó örömmel üdvözölte az anyakirálynét. Az anyakirálynő fia kísére­tében a partriarkátus templomába ment, ahol részt vett az ünnepi istentiszteleten. Amidőn elhangzott az anyakirálynéért mondott ima és felolvasták Antonescu fogadalmát, az utcá­kon várakozó töm­eg letérdelt. A szertartás után az anyakirályné és a király a palotájába hajtatott és fogadta a jókívánságokat. Ezu­tán az anyakirályné és a király Antonescu tá­bornokkal és Horia Simával együtt megjelent az erkélyen. HORIA SIMA KIÁLTVÁNYA Horia Sima kiáltványt intézett a Vasgárdá­hoz. Kiáltványában összefoglalja harcát a gárda alapítása óta és tevékenységét az új éra kezdetén. __ Most, amikor álmunk megvalósult — mondja azután _ és a trónon a fiatal király ül, akit hozzánk kora és lelki kapcsolatok fűz­nek, legyünk méltók hőseink megrendítő áldo­zataihoz, Antonescu tábornokhoz, a Vasgárda kapitányához és ifjú királyunkhoz. Ismételjük meg kapitányunknak Mota és Marin sírján tett­­esküjét. Éljünk szegénységben, öljük meg magukban az anyagi meggazdagodás vágyát 2. Kemény és szigorú életet éljünk a fényűzés és tobzódás száműzésével. 3. Hijtsuk el az embert ember által kizsákmányolásnak min-Fotókópia-okmányfénykép, Rád, Andrássy-út SS. Mussolini-térnél Telefon: 116—640. den lehetőségét. 4. Folyton hozzunk áldozatot a hazáért. 5. Védjük a légionárius mozgalmat teljes erőnkkel mindaz ellen, ami a megalku­vás útjára vezethetné és minden ellen ami ma­gas erkölcsi vonalát süllyeszthetné. A román közoktatásügyi minisztérium ren­delete értelmében sok bánáti állami népisko­la élére ismét német igazgatókat tettek. Ez­zel azonban a bánáti német népcsoport azon kívánságainak, hogy az iskolák német jelle­gét helyreállítsák, még csak részben tettek eleget. A német népcsoport megbízásából dr. Kränter Ferenc egyébként most folytat tár­gyalásokat a román kormánnyal a romániai német iskolakérdés végleges rendezése érde­kében. A román államvezető az igazságszolgál­tatás nemzetiszocialista szellemű átszervezéséért jesen hozzáilleszkedett a tengelyhatalmak rend­szeréhez. Ennek a ténynek — írja a lap — igen nagy politikai jelentősége van a román állam jövő sorsát illetően. A román nemzet szelle­mileg teljesen átalakul. A Vasgárda-légió olyan pillanatban veszi át az állam legfőbb vezetését, amikor a régi rendszer eresztékeiben ingott meg s az egész országot elöntötte a bizalmat­lanság és tájékozatlanság légköre. A legionista ifjúság magára vállalta az államvezetés felelős­ségét és fanatikusan hisz a sikerben. Megkezdődött a krajovai megállapodás végrehajtása Szófia, szeptember 16. A bolgár-román bizottság hétfőn délelőtt Dobricsban megkezdte a krajovai szerződés végrehajtásának előkészítő munkáját. A fő­bizottságon kívül, amely a polgári közigaz­gatás és a hadsereg tíz tagjából áll, két al­bizottság is megkezdte munkáját Dobrics és Bukarest, szeptember 16. Antonescu államvezető a következő uta­sításokat adta az igazságügyminisztérium működésére és jövőbeni átszervezésére: 1. Az államcsínyt követő héten tett ösz­­szes intézkedéseknek törvényes formába való öntése. 2. Egy államtanács szervezése és működési szabályzatának kidolgozása. 3. A törvényalkotás összhangolása és egysze­rűsítése. Rosszul tette az igazságügyminiszter — jegyzi meg Antonescu —, hogy a múlt héten megváltoztatta a törvény­­könyvek nevét Károly király nevéről Mihály király nevére. A jövőben a törvénykönyveknek nem lesz nevük. 4. A bírói kar átszervezése és purifikációja. (Ez sürgős, mert az állam szanálásának alapját képezi.) 5. A perrendtartás egysze­rűsítése. Igazságszolgáltatás, különösen, az erkölcsi szanálás és a közvagyon vissza­származtatása, akár tudatosan, akár tolvat­­lanul tulajdonítatott el. 6. A hadbíróság a rendes bíróság gyámkodása alá kerül, irányítás, és ellenőrzés végett. 7. Olcsó igazságszolgáltatás szegények részére. 8. A kiürített területek bíráit a maximu­mig felhasználják, ezekből új törvényszé­keket és járásbíróságokat állítanak össze. A további pontok 9—16-ig utasításokat tartalmaznak a bírói kar életszínvonalá­nak emelésére, az érdem szerinti előlépteté­sekre. Kimondja, hogy azok, akik meggyő­ződésük ellen ítélkeznek, viselni fogják ennek következményeit. Szükségesnek tartja Antonescu a börtönök átszervezését, civilizálását és emberséges alapokra való helyezését. Az elv itt az, hogy a fogoly nem állat, hanem ember és mindenekfelett román. Végül intézkedé­seket kívon a személyi szabadság , a ma­gánlak sértetlenségének megvédésére, a te­lefon és levéltitok biztosítására, azonban kimondja, hogy kivételt képeznek a nemzet ellenségei, akár románok, akár idegenek, Tutrakan városban. A bolgár határmegálla­­pító bizottság Trifonov ezredes vezetésével elutazott Dél-Dobrudzsába. A bizottság fel­adata valószínűleg nem ütközik nagy nehéz­ségekbe, minthogy az új határ csaknem tel­jesen megegyezik az 1912. évi határvonallal. Az­ átvétel a krajovai szerződésben megállapí­tott négy szakaszban történik. Október 1-én reggel 9 órakor a román bizottság tagjai el­hagyják Déldobrudzsát, miután az előző na­pon az utolsó román katona is kivonul a tartományból. (MTI.) A Völkischer Beobachter az erdélyi németségről Berlin, szept 16. A Völkischer Beobachter vasárnapi száma hosszú képes cikket közöl „A német örökség Erdélyben” címmel. A lap az erdélyi németség sorsáról ad történelmi képet. Megemlíti, nemsokára 800 éve lesz annak, hogy a magyar királyok be­hívták az Alsórajna folyásának vidékéről és a Moser vidékéről a német népességet, hogy a magyar végeket erősítsék. A cikk rámutat az itteni német kisebbség kulturális tevékenységére és hosszasan fog­lalkozik azzal az elmúlt 800 esztendővel, amely idő alatt a német kisebbségnek min­denkor megvolt a lehetőség arra, hogy meg­őrizze népi öntudatát. Megszüntetik az álláshalmozást Romániában Bukarest, szeptember 16. Antonescu tábornok szombaton aláírta azt a törvénytervezetet, amelyet Leon gazdasági miniszter dolgozott ki a ha­tóságok újjászervezéséről és a tisztvise­lők fizetéséről. A törvényrendelet értel­mében a minisztériumok október 15.-éig a pénzügyminisztériummal egyetértés­ben át kell, hogy szervezzék hivatalai­kat. Azok a tisztviselők, akiket az át­szervezett minisztériumok nem vehetnek át, rendelkezési állományt alkotnak, és rendes fizetésük nyolcvan százalékát kapják. Ha magánvállalatoknál alkalma­zást találnak, akkor automatikusan ki­váltak az állam szolgálatából. A minisz­tériumoknál megüresedő állásokat ki­zárólag nekik tartják fenn. A törvény­­rendelet arról is intézkedik, hogy a jövő­ben minden tisztviselő csak egyféle fize­tést húzhat. Tisztviselők és nyugdíjasok nem vállalhatnak magántermészetű mel­lékfoglalkozást. A ROMÁN SAJTÓ SZERINT ROMÁNIA BELPOLITIKAILAG IS HOZZÁ­­ILLESZKEDETT A TENGELYHATALMAK RENDSZERÉHEZ A román sajtó vezércikkekben ünnepli a le­gionista állam megalakulását. A Curentul sze­rint az éjszakai események csak logikus követ­kezményei voltak a megindult forradalomnak. Románia először külpolitikailag csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, most pedig a legionista állam kikiáltásával a belpolitikai téren is tel­Az oláh megszállás alá került területen 1910-ben 178 ezer zsidó lakott Míg Ma­gyarország összes lakosságának 28,7 száza­léka, addig a zsidóságnak 19,5 százaléka került oláh uralom alá. A tulaj­donképeni Erdély jó ideig elkerülte úgy az első nyu­gat felől jövő, mint a későbbi északkeleti zsidó bevándorlást, de ugyanezt nem mondhatjuk el a Királyhágón innen eső oláh uralom alá került területekről. (Bi­har, Szilágy, Szatmár megyék.) A zsidóság erdélyi bevándorlására csak akkor kerül sor, amikor az ország északi és középső részei, valamint a főváros is telítődtek. Erdélyben már csak azért sem érezhette magát annyira jól a zsidóság, mint másutt, mert az általa kedvelt foglalkozásokban ott találta az örményeket és szászokat, akik nem egykönnyen hagyták kiszorítani magukat. De nem volt kedvező a számára a talaj a szívós, életerős, leleményes csángó és székely magyarság körében sem. Csak a városokban telepedtek tehát főleg le. A terménykereskedelem, szeszgyártás, hitel és banküzlet, a fakitermelés és fakereske­delem terén lassan mégis vezető szerephez jutottak. Szemlátomást növekedett arány­számuk már a világháború előtt is az ér­telmiségi szabadpályákon (orvos, ügyvéd, újságíró, stb.). Kedvez a panama és a korrupció a zsidóknak Bosnyák Zoltán Magyarország elzsidó­­sodása című kitűnő könyvében beszámol arról is, hogy Erdélyben a román megszál­lás után nagyjából ugyanaz a változás ál­lott be a zsidók magatartásában, mint a Felvidéken. A zsidók nagy tömegben csat­lakoztak a sokféle zsidó nacionalisa, cio­nista, politikai, társadalmi és kulturális alakulatokhoz. Nem egy zsidóból türel­metlen soviniszta román lett. Az impérium változással Erdélyben is minden képzele­tet felül­múló mértékben elburjánzott a panama és a korrupció, ami különösen kedvezett a zsidók érvényesülésének. Ezzel magyarázható, hogy míg a magyar birto­kosok földjét csaknem mindenütt elszed­ték a románok, addig — amint arról az antiszemitasággal egyáltalán nem vádolha­tó Szász Zsombor Erdély Romániában cí­mű könyvében beszámol, s a zsidóknak megvesztegetések révén sok esetben sike­rült csaknem maradék nélkül megmente­­niük birtokukat a kisajátítás alól. A zsidó­ság kedvező érvényesülési lehetősége foly­tán Bukovinából és Moldvából is sok zsidó vándorolt be a Romániához került ma­gyarországi területekre, tűnik az Orthodox Zsidó Újság és a Magyar Zsidók Lapja legfrisebb számában közölt összeállításból is, amely szerint a következő zsidó hitközségek kerültek visz­­sza: Kolozsvár 14.000 zsidóval (az összla­kosság 13,4 százaléka); Nagyvárad 35.000, Szatmár több mint 20.000, Marosvásárhely 4.500, Mármarossziget több mint 12.000, Nagykároly és Dés egyenkint mintegy 3­­3 ezer, Szilágysomlyó 2000, Bánffyhunyad pedig több mint ezer zsidó lakossal. Besz­tercén, Tasnádon, Nagyszalontán szintén virágzó zsidó hitközségek vannak. Csak az említett városokban,­­ amelyeknél a hit­községi tagok létszámát ismerjük, mintegy 95.000 zsidó lakik, s ezenkívül sok-sok ezerre rúg azoknak a zsidóknak a száma, akik elszórva az egész visszacsatolt terü­leten a kisebb falvakban és városokban laknak. Öntudatos zsidók A Zsidó Lexikon is megállapítja, hogy az erdélyi zsidóság a műveletlen zsidó tö­megek bevándorlása folytán meglehetősen visszamaradt. Ez persze nem tartotta vissza a zsidóságot attól, hogy teljesen faji alapra helyezkedve csekély kivétellel meg­tagadja a közösséget a magyarsággal. Ami­kor az erdélyi Magyar Párt a Zsidó Nem­zeti Szövetséget együttműködésre hívta fel, a szövetségnek díszelnöke és ügyvezető elnöke egyaránt mereven visszautasította ezt a kísérletet A Fischer József ügyveze­tő elnöknek kijelentése annyira jellemző, hogy szükségesnek tartjuk szó szerint kö­zölni: „Az utolsó öt esztendőben keresztül gázolt a történelem az asszimilációs poli­tikai mentalitáson. Az Erdélyben élő zsi­dóság meg nem cáfolható tényekkel de­­mostrálta, hogy visszatért a maga népisé­­géhez. Nem vallja magát sem magyarnak, sem románnak, csak zsidónak...” Annak ellenére, hogy a zsidóság elsősor­ban zsidónak tartotta és vallotta magát, csaknem teljesen kisajátította az erdélyi magyar nyelvű sajtót. Erdélyben egy­ vagy két kivétellel egyáltalán nem volt zsidó­mentes jobboldali magyar napilap. Volt azonban a zsidóknak külön cionista napi­lapjuk: „Új Kelet” címmel A visszacsatolt területek elzsidósodásá­­ra jellemző, hogy Bihar megyében, már 1910-ben több mint 67, Nagyváradon több mint 70, Szatmár megyében 76, Szilágy megyében 74, Besztercenaszód megyében 76, Kolozs megyében 64 százalék volt a zsidók száma az önálló kereskedők között. Azóta ez az arányszám minden bizonnyal csak rosszabbodott. Nem lesz könnyű feladat a zsidó kér­dést a visszacsatolt területen megoldani. n. L. L. ■■I ~l miiTM Több mint százezer zsidó került vissza Észak-Erdéllyel és Kelet-Magyarországgal Nagyváradnak 35000, Szatmárnak 20000 zsidója van A román népszámlálás szerint a Magyar­­országhoz most visszakerült területen több mint százezer jiddis nyelvű egyén, vagyis zsidó lakott. Ebben a számban per­sze nincsenek benne azok a zsidók, akik románnak, vagy esetleg magyarnak, vagy németnek vallották magukat, úgy hogy a zsidóság száma a visszakerült területen a százezret lényegesen meghaladja. Ez ki- Budapest, 1940. szeptember 1. TESTIER! Könyveidet a MAGYARSÁG KÖNYVOSZTÁLYÁTÓL szerezdd bel Egészségügyi és műszaki könyvismertetőnk a K­IHIRDETÉS­EK Könyvvásár rovatában van

Next