Magyarság, 1940. október (21. évfolyam, 217-243. szám)
1940-10-05 / 221. szám
M IPH HIH JMS JillKI BUDÓTULAJDONOS , MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT . A MAGYAROK FELELŐS SZERKESZTŐ, ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ kI | U T E TI C T BT I A 1 ICTA * BB O R. RATTKAY R. KALMAN FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ NÉMA, JHUUJJAUSIA , SZERKESZTŐ: IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MOZGALOM NAPILAPJA RKAS ISTVÁN Október 5. Szombat | | 221. (56 9 5.) szám Hitler és Mussolini sorsdöntő tanácskozása a Brenneren Ribbentrop és Ciano is jelen volt a vezérek megbeszélésén Imrédy Béla és Jaross Andor kiléptek a kormánypártból További kilépések bejelentése várható a belpolitikai kibontakozás során Napok óta beszélnek a legkomolyabb ■formák közt politikai körökben arról, hogy a kormánypárt személyi változási folyamat küszöbén áll. Mivel pedig közigazság, hogy az egyes személyt az általa képviselt világnézeti, nemzetpolitikai és általános politikai felfogástól és irányzattól, amelynek ő a legszemélyesebb megtestesítője, elválasztani nem lehet: természetes, hogy a beálló személyi változások és rendeződések egyúttal politikai változást és politikai rendeződést is kell, hogy jelentsenek. A nagy mammutpárt, amelynek képviselői létszáma az elmúlt általános választások alkalmával annyira feldarássuk most a kilépő leveleket! Jaross Andor levele így hangzik: Nagyméltóságú báró Vay László úrnak, m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Élet Pártja országos elnöke Igen tisztelt Barátom! A húsz évet kisebbségi sorsban élt magyar felelősségérzetével léptem át közel két évvel ezelőtt a magyar állam és magyar élet küszöbét. Ez a felelősségérzet elsősorban alkotó, építő munkavállalást jelentett. Ennek értelmében vállaltam két kormány munkájában felelősséggel járó feladatot s ennek értelmében vezettem a volt felvidéki magyar pártot olyan szellemben, hogy folyó év március 15-én a párt megszűntével, közkatonái, vezetői és képviselői majdnem kivétel nélkül a Magyar Élet Pártjában folytathatták közéleti munkájukat. Egészséges szervezeteket adtam át, bízva abban, hogy új fejlődésnek az alapját rakjuk le Az volt a meggyőződésem, hogy a kormány és a mögötte álló párt is súlyt helyez arra, hogy a párt a kor követelményeinek megfelelően egy nemzetszervezet rangjáig fejlődjön fel és olyan politikai keretté teljesedjen ki, amely az egész nemzet átfogásával a magyarság összes esedékes kérdéseinek megoldását joggal vállalhatja. Ezzel szemben fokozatosan azt kellett látnom, hogy a mai, európai szempontból is sorsdöntő időkben sem a kormány, sem a mögötte levő párt vezetősége nemcsak, hogy nem helyez súlyt erre a feladatra, hanem a visszacsatolt részek erősebb szervezeteit és eddig biztosított pártéletét is a lassú szétmállás folyamatának engedi át, akkor, amikor a háborúból születő új Európában a nemzetszervezésen múlik nagyrészt nemzeti jövendőnk. Egyidejűleg azt is kellett látnunk, hogy az a politika, amelyet a kormány és a mögötte levő párt folytat, sem a szorosan vett politikai, sem gazdasági, sem társadalomszervezési és szociálpolitikai szempontból nem egyezik teljesen azokkal az elvekkel, amelyek szolgálatát maradéktalanul vállalhatom. E kettős felismerés érlelte meg bennem azt az elhatározást, hogy meggyőződésből fakadt politikai elveimet csak úgy szolgálhatom lelkiismeretem szerint, ha a Magyar Élet Pártjának tagjai sorából kilépek és minden megkötöttségtől menten dolgozom hazám és nemzetünk valóságos megújhodásáért, gadt, tüzet és vizet tartalmazott egymás mellett. Maga az a körülmény, hogy ebben a pártban a legrégibb politikai iskolák képviselői együtt ülhettek nemcsak generációsan, hanem gondolkodásban is friss erőkkel, arra kellett vezessen, hogy a természetszerű és észszerű elrendeződés és egyensúlyi állapot felé a szükséges folyamat egyszeresak meginduljon. A szakadás első két eseménye, amely most bekövetkezett: Jaross Andor és Imrédy Béla kilépése. Mindketten levelet írtak Vay László bárónak, a MÉP elnökének, bejelentvén kilépésüket, meg is indokolván azt. Fogadd igen tisztelt Barátom őszinte tiszteletem és igaz nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapest, 1940. október 4. vitéz Jaross Andor s. k. Imrédy Béla kilépőlevele Imrédy Béla kilépőlevele pedig így szól: Nagyméltóságú báró Vay László úrnak, m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Élet Pártja országos elnöke Igen tisztelt Barátom! Már huzamosabb ideje mély sajnálattal látom, hogy az a politika, amelyet a kormány folytat és amely a párt irányításában érvényesült, sem a szoros értelemben vett politikai, sem pedig a gazdaságpolitikai, társadalomszervezési és szociálpolitikai síkon nem vág egybe azokkal az elvekkel és elgondolásokkal, amelyeket közéleti pályámon irányadóul tekintek, s amelyeknek jegyében az 1939 év tavaszán a választási küzdelmet a párt keretében megvívtam. Be kellett látnom azt is, hogy a kísérlet, amelyet ez év tavaszán a párt politikai irányának tisztázására a párt keretei közt tettem, eredménytelen volt. A keleti és erdélyi- országrészek visszaszerzésével kapcsolatos események, nemkülönben katonai szolgálatom mindezideig nem engedték meg, hogy ennek az ellentétnek következményeit gyakorlatilag levonjam. Most, hogy a keleti és erdélyi országrészek visszacsatolásáról szóló javaslatot a képviselőház elfogadta és a katonai szolgálatom is végetért, a gátló körülmények elhárultak az útból. Lelkiismereti kötelességemnek érzem tehát, hogy véget vessek egy hovatovább tarthatatlanná váló helyzetnek. Ezért tisztelettel bejelentem, hogy a Magyar Élet Pártjának tagjai közül a mai nappal kilépek. Nem volt könnyű ez az elhatározásom, hiszen a Magyar Élet Pártja abból a mozgalomból fakadt, annak a mozgalomnak a nevét viseli, amelyet a magyar megújhodás szolgálatában magam hívtam életre. Együtt vívott politikai harcok emléke és igaz férfibarátság fűz a párt számos tagjához, azokhoz is, akiknek politikai felfogása nem mindenben azonos az enyémnel. Hogy mégis elhatároztam magam ere a lépésre, főleg azért tettem, mert ezen az útón, a ma fennálló pártkeretektől függetlenül és csupán leli """velem szavára hallgatva vélem legjobban szolgálni hazánk és nemzetünk égetően sürgős megújhodását. Fogadd igen tisztelt Barátom őszinte tiszteletem és igaz nagyrabecsülésemnek nyilvánítását. Budapest, 1940. október 4. vitéz Imrédy Béla s. k. A két levél önmagáért beszél, úgyhogy azokhoz vajmi kevés a hozzáfűzni valónk. A magunk részéről itt csak annyit jegyzünk meg, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét Jaross Andor leveléből egyrészt arra a passzusra, amely a felvidéki pártszervezetekről beszél és azt a vádat emeli, hogy ezeket a lassú szétmállás folyamatának engedték át; másrészt arra a részletre, amely Jaross párteszményének képét rögzíti, végül arra a kitételre, hogy Jaross Andor „minden megkötöttségtől menten” kíván maradni. Imrédy Béla leveléből kiemeljük azt a mondatot, amely úgy szól, hogy a „kísérlet, amelyet ez év tavaszán a párt politikai irányának tisztázására a párt keretei közt tettem, eredménytelen volt”. Imrédy is megemlíti, hogy a ma fennálló pártkeretektől függetlenül marad. Kizárt dolog, hogy a két kilépés elszigetelt jelenség maradjon. Politikai körökben kíváncsian várják a többi kilépés nyilvánosságrahozatalát. Kíváncsian és érdeklődéssel várják azt is, hogy ez a folyamat hol fog megállni. A Magyarság információi szerint egészen érdekes nevek nyilvánosságrahozatala történik meg az egészen közeli napokban. A kilépések sorozata pedig néhány határozottan érdekes konzekvenciát kell, hogy vonjon maga után. Megítélésünk szerint „ .. " a kilépők, illetve kilépettek további szándékainak részletes megjelölése a jövő hét végére várható. Emődy Zoltán Jaross Andor kilépőlevele ! További kilépések a Piai Mar Élei Pártjából Késő esti órákban a sajtóban elterjedt és akkor már nehezen ellenőrizhető híresztelések szerint Imrédyt és Jarosst követően további kilépések történtek volna a kormánypártból. Közelebbieket és főként hiteles részleteket az elterjedt híresztelés szerint nagyobb arányúnak mondott kiválásról, nem lehetett megtudni. . Mussolini és Hitler a háborút erőteljes folytatásáról tanácskoztak . A politika frontja. A világpolitika váratlanul friss szenzációt kapott: csütörtökön a déli órákban ismét találkozott a Brenneren Hitler és Mussolini. A két vezér megbeszélése három óra hosszat tartott. Hitlert elkísérte Ribbentrop külügyminiszter és Keitel vezértábornagy, a vezérkar főnöke. Ez sorrendben a hetedik találkozása Hitlernek Ducéval. 1934 júliusában találkoztak először Velencében. Mussolini 1937 szeptemberében járt először Berlinben. 1938 májusában Hitler Rómában látta viszont a Dúcét: ugyanez év szeptemberében — mint emlékszünk — a szudéta-kérdésben hoztak Münchenben Ítéletet, Chamberlain, Daladier és Mussolini voltak akkor Berlinben. Az ötödik találkozás ez év március 13.-án történt, ugyancsak, a Brenneren, a tavaszi offenzívát közvetlenül megelőzően. A hatodik találkozása Dúcénak a Vezérrel ez év júniusban történt Münchenben, amikor a francia fegyverletételt tárgyalták meg, s ez volt hatodik találkozójuk. A mai napon, ismét csak a Brenneren, ezen történelmi határvonalon találkoztak hetedszer. Tudjuk, hogy minden ilyen találkozás fontos események aktusa, így is mondhatjuk: kezdete. A német állampolitikai ügyrendnek van egy kitaposott útja: a Birodalom zseniális külügyminisztere, Ribbentrop készíti elő a tárgyalásokat, tisztázza a megoldandó nagy kérdés minden vonatkozását, s az általa elkészített nagy horderejű esemény szankcionálása történik meg a Vezér által; minden olyan esetben pedig, amikor a tengelyhatalmakat közösen érintő dologról van szó, a két vezér együttesen dönt a szőnyegen fekvő kérdésről. Utána a tisztázott kérdés, vagy feladat realizálása következik. Ez a realizálás Európa történelmében rendszerint fordulatot jelent. Külön kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy erre a brenneri találkozóra most elkísérte a Vezért elsőszámú, legbizalmasabb katonai tanácsadója, Keitel vezérezredes. Hitler zseniális haditerveit evvel a nagytudású és óriási munkabírású stratégával készítette el. Az a körülmény, hogy most Keitel is részt vett a brenneri megbeszéléseken, arra mutat, hogy a megbeszélések anyagában elsőrangú helyet foglaltak el hadmozdulatokkal, háborúval kapcsolatos problémák is. Nem hisszük, hogy tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez a brenneri találkozó a háború rohanó, zakatoló motorjába bekapcsolja, talán egy-két napon belül, a fokozott sebességet. Új, valószínű döntő események küszöbén állunk. Az a körülmény, hogy Franco kiküldötte és bizalmasa, Seranno Suner nem utazott el Rómából. ÁRA: 10 FILLÉR