Magyarság, 1940. október (21. évfolyam, 217-243. szám)

1940-10-05 / 221. szám

M IPH HIH JMS JillK­I BUDÓTULAJDONOS , MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT . A MAGYAR­OK FELELŐS SZERKESZTŐ, ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ kI | U T E TI C T BT I A 1 ICTA * BB O R. RATTKAY R. KALMAN FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ NÉMA, JHUUJJAUSIA , SZERKESZTŐ: IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MOZGALOM NAPILAPJA RKAS ISTVÁN Október 5. Szombat | | 221. (5­6 9 5.) szám Hitler és Mussolini sorsdöntő tanácskozása a Brenneren Ribbentrop és Ciano is jelen volt a vezérek megbeszélésén Imrédy Béla és Jaross Andor kiléptek a kormánypártból További kilépések bejelentése várható a belpolitikai kibontakozás során Napok óta beszélnek a legkomolyabb ■formák közt politikai körökben arról, hogy a kormánypárt személyi változási folyamat küszöbén á­ll. Mivel pe­dig közigazság, hogy az egyes személyt az általa képviselt világnézeti, nemzetpoliti­kai és általános politikai felfogástól és irányzattól, amelynek ő a legszemélyesebb megtestesítője, elválasztani nem lehet: ter­mészetes, hogy a beálló személyi változá­sok és rendeződések egyúttal politikai vál­tozást és politikai rendeződést is kell, hogy jelentsenek. A nagy mammutpárt, amely­nek képviselői létszáma az elmúlt általá­nos választások alkalmával annyira felda­rássuk most a kilépő leveleket! Jaross Andor levele így hangzik: Nagyméltóságú báró Vay László úrnak, m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Élet Pártja országos elnöke Igen tisztelt Barátom! A húsz évet kisebbségi sorsban élt ma­gyar felelősségérzetével léptem át közel két évvel ezelőtt a magyar állam és ma­gyar élet küszöbét. Ez a felelősségérzet el­sősorban alkotó, építő munkavállalást je­lentett. Ennek értelmében vállaltam két kormány munkájában felelősséggel járó feladatot s ennek értelmében vezettem a volt felvidéki magyar pártot olyan szel­lemben, hogy folyó év március 15-én a párt megszűntével, közkatonái, vezetői és képviselői majdnem kivétel nélkül a Ma­gyar Élet Pártjában folytathatták közéleti munkájukat. Egészséges szervezeteket ad­tam át, bízva abban, hogy új fejlődésnek az alapját rakjuk le Az volt a meggyőződésem, hogy a kor­mány és a mögötte álló párt is súlyt he­lyez arra, hogy a párt a kor követelmé­nyeinek megfelelően egy nemzetszervezet rangjáig fejlődjön fel és olyan politikai keretté teljesedjen ki, amely az egész nemzet átfogásával a magyarság összes esedékes kérdéseinek megoldását joggal vállalhatja. Ezzel szemben fokozatosan azt kellett látnom, hogy a mai, európai szempontból is sorsdöntő időkben sem a kormány, sem a mögötte levő párt vezetősége nemcsak, hogy nem helyez súlyt erre a feladatra, hanem a visszacsatolt részek erősebb szer­vezeteit és eddig biztosított pártéletét is a lassú szétmállás folyamatának engedi át, akkor, amikor a háborúból születő új Eu­rópában a nemzetszervezésen múlik nagy­részt nemzeti jövendőnk. Egyidejűleg azt is kellett látnunk, hogy az a politika, amelyet a kormány és a mögötte levő párt folytat, sem a szorosan vett politikai, sem gazdasági, sem társa­dalomszervezési és szociálpolitikai szem­pontból nem egyezik teljesen azokkal az elvekkel, amelyek szolgálatát maradék­talanul vállalhatom. E kettős felismerés érlelte meg ben­n­em azt az elhatározást, hogy meggyőző­désből fakadt politikai elveimet csak úgy szolgálhatom lelkiismeretem szerint, ha a Magyar Élet Pártjának tagjai sorá­ból kilépek és minden megkötöttségtől menten dolgozom hazám és nemzetünk va­lóságos megújhodásáért, gadt, tüzet és vizet tartalmazott egymás mellett. Maga az a körülmény, hogy ebben a pártban a legrégibb politikai iskolák kép­viselői együtt ülhettek nemcsak generáció­san, hanem gondolkodásban is friss erők­kel,­­ arra kellett vezessen, hogy a ter­mészetszerű és észszerű elrendeződés és egyensúlyi állapot felé a szükséges folya­mat egyszeresak meginduljon. A szakadás első két eseménye, amely most bekövetkezett: Jaross Andor és Im­rédy Béla kilépése. Mindketten levelet ír­tak Vay László bárónak, a MÉP elnöké­nek, bejelentvén kilépésüket, meg is in­dokolván azt. Fogadd igen tisztelt Barátom őszinte tiszteletem és igaz nagyrabecsülésem nyil­vánítását. Budapest, 1940. október 4. vitéz Jaross Andor s. k. Imrédy Béla kilépőlevele Imrédy Béla kilépőlevele pedig így szól: Nagyméltóságú báró Vay László úrnak, m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Élet Pártja országos elnöke Igen tisztelt Barátom! Már huzamosabb ideje mély sajnálat­tal látom, hogy az a politika, amelyet a kormány folytat és amely a párt irányí­tásában érvényesült, sem a szoros érte­lemben vett politikai, sem pedig a gazda­ságpolitikai, társadalomszervezési és szo­ciálpolitikai síkon nem vág egybe azok­kal az elvekkel és elgondolásokkal, amelye­ket közéleti pályámon irányadóul tekin­tek, s amelyeknek jegyében az 1939 év tavaszán a választási küzdelmet a párt keretében megvívtam. Be kellett látnom azt is, hogy a kísérlet, amelyet ez év ta­vaszán a párt politikai irányának tisztá­zására a párt keretei közt tettem, ered­ménytelen volt. A keleti­ és erdélyi- or­szágrészek visszaszerzésével kapcsolatos események, nemkülönben katonai szolgá­latom mindezideig nem engedték meg, hogy ennek az ellentétnek következmé­nyeit gyakorlatilag levonjam. Most, hogy a keleti­ és erdélyi­ országrészek vissza­csatolásáról szóló javaslatot a képviselő­­ház elfogadta és a katonai szolgálatom is végetért, a gátló körülmények elhárultak az útból. Lelkiismereti kötelességemnek érzem tehát, hogy véget vessek egy hova­tovább tarthatatlanná váló helyzetnek. Ezért tisztelettel bejelentem, hogy a Ma­gyar Élet Pártjának tagjai közül a mai nappal kilépek. Nem volt könnyű ez az elhatározásom, hiszen a Magyar Élet Pártja abból a moz­galomból fakadt, annak a mozgalomnak a nevét viseli, amelyet a magyar megújho­dás szolgálatában magam hívtam életre. Együtt vívott politikai harcok emléke és igaz férfibarátság fűz a párt számos tag­jához, azokhoz is, akiknek politikai felfo­gása nem mindenben azonos az enyémnel. Hogy mégis elhatároztam magam ere a lépésre, főleg azért tettem, mert ezen az útón, a ma fennálló pártkeretektől füg­getlenül és csupán leli """velem szavára hallgatva vélem legjobban szolgálni ha­zánk és nemzetünk égetően sürgős meg­újhodását. Fogadd igen tisztelt Barátom őszinte tiszteletem és igaz nagyrabecsülésemnek nyilvánítását. Budapest, 1940. október 4. vitéz Imrédy Béla s. k. A két levél önmagáért beszél, úgyhogy azokhoz vajmi kevés a hozzáfűzni valónk. A magunk részéről itt csak annyit jegy­­zünk meg, hogy felhívjuk az olvasó fi­gyelmét Jaross Andor leveléből egyrészt arra a passzusra, amely a felvidéki párt­­szervezetekről beszél és azt a vádat emeli, hogy ezeket a lassú szétmállás folyama­tának engedték át; másrészt arra a rész­letre, amely Jaross párteszményének ké­pét rögzíti, végül arra a kitételre, hogy Jaross Andor „minden megkötöttségtől menten” kíván maradni. Imrédy Béla leveléből kiemeljük azt a mondatot, amely úgy szól, hogy a „kísér­let, amelyet ez év tavaszán a párt politi­kai irányának tisztázására a párt keretei közt tettem, eredménytelen volt”. Imrédy is megemlíti, hogy a ma fennálló pártke­retektől függetlenül marad. Kizárt dolog, hogy a két kilépés elszi­getelt jelenség maradjon. Politikai körökben kíváncsian várják a többi kilépés nyil­­vánosságrahozatalát. Kíváncsian és ér­deklődéssel vár­ják azt is, hogy ez a folya­mat hol fog megállni. A Magyarság infor­mációi szerint egészen érdekes nevek nyilvánosságrahozatala történik meg az egészen közeli napokban. A kilépések so­rozata pedig néhány határozottan érdekes konzekvenciát kell, hogy vonjon maga után. Megítélésünk szerint „ .. " a kilépők, illetve kilépet­tek további szándékainak részletes meg­jelölése a jövő hét végére várható. Emődy Zoltán Jaross Andor kilépőlevele ! További kilépések a Piai­ Mar Élei Pártjából­­ Késő esti órákban a sajtóban elterjedt és akkor már nehezen ellenőrizhető hí­resztelések szerint Imrédyt és Jarosst kö­vetően további kilépések történtek volna a kormánypártból. Közelebbieket és főként hiteles részleteket az elterjedt hí­resztelés szerint nagyobb arányúnak mon­dott kiválásról, nem lehetett megtudni. . Mussolini és Hitler a háborút erőteljes folytatásáról tanácskoztak . A politika frontja. A világpolitika váratlanul friss szenzációt kapott: csütörtökön a déli órákban ismét találkozott a Brenneren Hitler és Mus­solini. A két vezér megbeszélése három óra hosszat tartott. Hitlert elkísérte Ribben­trop külügyminiszter és Keitel vezér­tábornagy, a vezérkar főnöke. Ez sorrend­ben a hetedik találkozása Hitlernek Ducé­val. 1934 júliusában találkoztak először Velencében. Mussolini 1937 szeptemberé­ben járt először Berlinben. 1938 májusá­ban Hitler Rómában látta viszont a Dúcét: ugyanez év szeptemberében — mint em­lékszünk — a szudéta-kérdésben hoztak Münchenben Ítéletet, Chamberlain, Dala­­dier és Mussolini voltak akkor Berlinben. Az ötödik találkozás ez év március 13.-án történt, ugyancsak, a Brenneren, a tavaszi offenzívát közvetlenül megelőzően. A ha­todik találkozása Dúcénak a Vezérrel ez év júniusban történt Münchenben, amikor a francia fegyverletételt tárgyalták m­eg, s ez volt hatodik találkozójuk. A mai napon, ismét csak a Brenneren, ezen történelmi határvonalon találkoztak hetedszer. Tud­juk, hogy minden ilyen találkozás fontos események aktusa, így is mondhatjuk: kez­dete. A német állampolitikai ügyrendnek van egy kitaposott útja: a Birodalom zse­niális külügyminisztere, Ribbentrop készí­ti elő a tárgyalásokat, tisztázza a meg­oldandó nagy kérdés minden vonatkozását, s az általa elkészített nagy horderejű ese­mény szankcionálása történik meg a Vezér által;­­ minden olyan esetben pedig, amikor a tengelyhatalmakat közösen érintő dologról van szó, a két vezér együttesen dönt a szőnyegen fekvő kérdésről. Utána a tisztázott kérdés, vagy feladat realizálása következik. Ez a realizálás Európa törté­nelmében rendszerint fordulatot jelent. Külön kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy erre a brenneri találkozóra most el­kísérte a Vezért elsőszámú, legbizalmasabb katonai tanácsadója, Keitel vezérezredes. Hitler zseniális haditerveit evvel a nagy­­tudású és óriási munkabírású stratégával készítette el. Az a körülmény, hogy most Keitel is részt vett a brenneri megbeszélé­seken, arra mutat, hogy a megbeszélések anyagában elsőrangú helyet foglaltak el hadmozdulatokkal, háborúval kapcsolatos problémák is. Nem hisszük, hogy téve­dünk, ha azt mondjuk, hogy ez a bren­neri találkozó a háború rohanó, zakatoló motorjába bekapcsolja, talán egy-két na­pon belül, a fokozott sebességet. Új, való­színű döntő események küszöbén állunk.­­ Az a körülmény, hogy Franco ki­küldötte és bizalmasa, Seranno Suner nem utazott el Rómából. ÁRA: 10 FILLÉR

Next