Magyarság, 1940. november (21. évfolyam, 244-267. szám)
1940-11-03 / 244. szám
_______________________________________________________________ 7 ■VADÓTULAJDONOS 1 MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT A MAGYAR A FELELŐS SZERKESZTŐ: ELMŐR. VEZÉRIGAZGATÓ LI CH T ETICT ATI ANCTA A BS. K B R R A T T K AY R. KALMAN FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KUDO NIMLIJIILULIAUJJA ____ SZERKESZTŐ: IFJ. VIRTSOIOGI RUPPRECHT OLIVER DR. MI MOZGALOM NAPILAPJA ' ft 15 A ! ISTVÁN ■ \T INT/'zt X^v^vt^v^/ .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................IMI.............■ Budapest, 1940 | XXL évfolyam November 3. Vasárnap |_________ 244. (578.) szám 1919. őszén egy forradalmi hangú és nagyon élénken szerkesztett olasz napilap, a Popolo D'Italia, a lap fejléce alá a következő mondatot írta: „Termelők és frontharcosok napilapja." Ahogy a fasizmus írástudói és most már történészei is állítják, ez a jelszó lett a fasizmus megindítója és ez volt a kifejezője egy egészen új politikai és szellemi mozgalomnak, amely nem tagadta, hogy a forradalom céljaival és igényeivel jelentkezett az olasz nép életében. Kétségtelen, hogy ettől az időponttól számítják az európai újjáalakulás, Európa szellemi és szociális forradalmának kezdetét. Mussolini maga mondotta egy ízben, hogy a lapnak, illetve a lap irányának a meghatározását jelentette ez a felirat, tehát azt, hogy az olasz nemzet életében egy új politikai gondolat kíván utat törni az olasz közélet formálásában részt venni, egészen e gondolat végső győzelméig. Különös, hogy amikor mindez köztudomású egész Európában és amikor a fasizmus és a nemzetiszocializmus eredményei világosan igazolják azt, hogy ez a szellemi, társadalmi, gazdasági forradalom valóban hasznára vált a német és az olasz népnek, s különösen szociális vívmányai az egész világ elismerését kiváltották — hogy nálunk még mindig akadnak, éppen közéleti emberek, akik felvetik a kérdést, hogy merre menjen a magyarság? A legutóbb a katolikus napilap szerkesztője tette fel ezt a kérdést meglehetősen provokáló formában csak azért, hogy nyomban válaszoljon rá ugyanabban a cikkében és megállapítsa, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom útja a magyarság számára járhatatlan. A cikkíró okfejtése és az érvelése meglehetősen vérszegény és erőtlen, hiszen nem tud semmi mást mondani, mint amit felekezeti elfogultság által meghatározott magatartásából és helyzetéből természetesen következik: hivatkozik az ősi alkotmányra, a nemzeti hagyományok szellemében való munkára, a magyarság történelmi gondolatának megőrzésére és továbbfejlesztésére. Mindez nagyon szép és nagyon helyes, senki sem állítja az ellenkezőjét, vagyis hogy a magyarság ne a nemzeti hagyományok, ne a keresztény civilizáció és kultúra és ne a történelmi küldetés évszázadok óta megjelölt és felismert útját járja. Azonban elfelejt választ adni a mostanában nagyon harcias cikkíró arra, hogy hát milyen úton járjon a magyarság, kit kövessen, milyen társadalmi, gazdasági és politikai reformok kellenek a korszerű magyar problémák megoldásához és főként nem mondja meg világosan, hogy a magyar sorskérdések megoldását milyen módszerek segítségével érhetjük el. Pedig a kérdés, amit ilyen sikoltásszerűen feltesz a katolikus társadalomnak, önmagában hordja a feleletet. A magyarság kérdéseit nem idegen hatalmaknak kell megoldaniok, hanem nekünk, magunknak, de mindenesetre és mindenképpen úgy, hogy az új Európa értelmezésében konszolidált magyarság az elkövetkezendő évszázadokban is be tudja tölteni történelmi hivatását és európai szerepét. A magyar kérdéseket csak európai módon lehet megoldani és csak azoknak az elveknek a figyelembevételével, mely elveket egész európai érvényességgel a nemzetiszocializmus és a fasizmus előírtak. Semmi esetre sem lehet a felekezeti társadalomépítés útján ezt a célt elérni. Semmiféle felekezeti tömörülésekkel, legényegyletekkel, hitbuzgalmi szövetségekkel, a felekezeti alapon megszervezett munkásegyesületekkel nem lehet a magyar nemzeti összefogást megteremteni. És főleg nem lehet az osztályérdekeket megszüntetve, a felekezeti békét megszilárdítva, a nemzeti és a szociális gondolatért küzdve a magyar sorsproblémákat felekezeti szervezkedéssel megoldani. Ezt nemcsak mi utasítjuk vissza, nemcsak mi tiltakozunk ellene, magyar nemzetiszocialisták, hanem tiltakozik ellene minden politikai párt, tehát a polgár pártok is, hiszen nincs veszedelmesebb jelenség egy nemzet életében, mint a felekezeti alapon való politizálás. Éppen annyira elvetjük és viszautasítjuk ezt, mint az osztálypolitika, vagy az osztályharc gondolatát. Éppen öt esztendeje annak, hogy egy nemzetiszocialista hetilapban a Saar-vidéki népszavazás után azt írtuk, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködésre a legtöbb reménye, s abból a legtöbb haszna annak a nemzetnek lesz a Dunavölgyében, amely nemzet legjobban közelíti meg a nemzetiszocialista államberendezkedést, tehát totális nemzeti akarat erejével és érvényesítésével tud küzdeni a magyarság igazságáért és jogáért. Természetesnek tűnt ez fel már akkor is, hiszen a Harmadik Birodalom a Duna-völgye természetes nagyhatalma és akarat ellenére semmi sem történhetik Duna-völgyében. A gazdaságtudomány megállapítása szerint a hitel nem más, mint bizalom. Ahol a nemzeti munka eredményességébe vetett bizalom kell , ott a nemzet hitelélete jut válságba, s visszaesik a nemzeti termelés. Ugyanez áll a politikára is. Bizalom nélkül, a nemzet összeségének bizalma nélkül, lehetetlenné válik a kormányzás és főleg lehetetlenné válik a nagy kérdések megoldása. Senki sen tagadja, tehát mi sem, hogy a jelenlegi magyar kormány bizonyos fajta reformpolitikát folytat és igyekszik a társadalmi és gazdasági egyensúly fenntartásán kívül arra is, hogy lépést tartson a korszerűbb fejlődéssel. Sikertelenségét mi mégis abban látjuk, hogy nem tudja rászánni magát arra, hogy úgynevezett világnézeti alapon oldja meg a magyarság sorskérdéseit és szigorú következetességgel allkalmazza, főleg a gazdasági életben, fasizmus és nemzetiszocializmus elveit. A kormányt támogató katolikus napilap pedig ahelyett, hogy férfiasan beismerné ezt az óvatos és lassú, számos sorskérdésben alig tapasztalható előrehaladást, nemzeti hagyományokra és történelmi erőkre való Utalással még nagyobb óvatosságra inti a magyar társadalmat az új Európát immár a véglegesen meghatározó „divatos" eszmékkel szemben. Másfél esztendővel ezelőtt, 1939 június 8.-án, Bethlen István gróf három oldalas cikket írt az azóta megszűnt Pesti Napló című liberális napilapban, a tavaszi képviselőválasztások tanulságairól. Ebben a cikkben, amely akkor széles hírlapi polémiára adott alkalmat, a következő megállapítást tett: „Végre is ki kell azt mondani és ezt nem helyes a félrevezetett ország előtt elhallgatni, hogy a nyilas párt valóságos, vérbeli forradalmi párt. Ezen a megállapításon nem változtat sem az a körülmény, hogy programját a velünk baráti Németországban uralmon lévő német nemzetiszocialista párttól vette kölcsön, mert amint ezt mindenki tudja, a német nemzetiszocialista párt is forradalmi párt, aminthogy erre büszkén hivatkozik is. Németországban forradalmat is csinált, amelynek azonban ott volt is értelme, mert letörte egyfelől a fellángolóban lévő bolsevizmust, másfelől a nemzetköziség járszalagán tehetetlenül vergődő német demokráciát és parlamentarizmust és helyébe megteremtette az új nacionalista Németországot... De van-e, vagy lenne-e azradalomnak hasonló értelme, vagy jogcíme nálunk? Hiszen a bolsevizmust már régen letörtük..." A továbbiakban pedig a miniszterelnök, akkori beszédével polemizálva azt írta ebben a cikkében : „Ha pedig a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a nyugtalanság az egész világon és nálunk is főleg onnan ered, hogy a liberális korúak materializmusával szemben visszahatásképen egy új jobboldalibb és ideálisabb világnézet van kialakulóban, úgy én ebben neki csak nagyon csekély mértékben adhatok igazat". Hivatkozik azután a volt miniszterelnök arra, hogy Franciaország, Svájc, Hollandia, Belgium, a skandináv államok, egési Középeurópa, Lengyelország és Jugoszlávia semmi tanújelét nem adják annak, mintha jobboldalilag akarnának „átorientálódni". Azt hiszem, minden személyeskedés nélkül megállapíthatjuk, hogy a különben éleslátású és nagyeszű Bethlen István rossz jósnak bizonyult, megállapításai helytelenek voltak és főként nem állják meg a helyüket íra. A liberális és konzervatív politika számára ez a cikk pedig akkor útjelző és iránytjelző volt. Azok, akik Magyarországon, ahogy mondani szokták „politikát csinálnak", nagyon is a szívükre vették ezt a megállapítást és ezt a jóslatot, hiszen ez a magyarázata annak, hogy még a kormánypártban is komoly ellenállást tapasztalhattunk sokak részéről a nemzetiszocialista és fasiszta elvek alkalmazása tekintetében. Mindenki beszélt egy sajátos magyar lelkiségről, sajátos magyar problémákról, amelyet nem lehet más nemzetek számára a bevált módszerekkel megváltoztatni, illetve megoldani. Azonban senki sem akadt sem a kormánypárton belül, sem a polgári pártokon belül, aki azt mondta volna, hogy : — felfedeztem egy új magyar világnézetet, egy sajátlagos magyar szocialista és nacionalista gondolatot, amelynek a segítségével megteremtem az új Magyarországot és ebben a társadalmi és szociális kiegyenlítődést, a nemzeti termelés növekedését, a nemzeti jövedelem igazságosabb elosztását, a zsidókérdés korszerűbb megoldását, a halaszthatatlan földbirtok-reformot. Nem mondotta senki sem, hogy az új magyar világnézet szerint megteremtendő hazában nem lesz egyke, kevesebb lesz a vályogház, a népbetegségek, jobbak lesznek a utak, jó ivóvíz lesz országszerte, általánosabb lesz a kultúra, az Alföld homoksivatagai megkapják az öntözést, a tanyavilág elmaradott népe élvezi majd a civilizáció áldásait, a villanyvilágítást, a rádiót, a jó közlekedést. Senki sem talált fel ilyen világnézetet, ilyen magyar arkánunot, amelyet csak alkalmazni kell a magyar élet egész szélességében és akkor megoldottuk az öszes sorskérdéseket. Mi pedig, magyar nemzetiszocialisták, esztendők óta mondjuk ezt és hiszünk is abban, hogy csak és kizárólag a nemzetiszocialista világnézet totális alkalmazásával lehet megoldani ezeket a kérdéseket. Az olasz csapatok elérték a görög erődrendszert A tengely és Franciaország között állandóan folynak a tárgyalások A nemzetiszocializmus ország útján írta : Mattyasovszky Kornél ARA: 20 FILLÉR