Magyarság, 1940. november (21. évfolyam, 244-267. szám)

1940-11-03 / 244. szám

_______________________________________________________________ 7 ■VADÓTULAJDONOS 1 MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT A MAGYAR A FELELŐS SZERKESZTŐ: ELMŐR. VEZÉR­IGAZGATÓ LI C­H T ETICT ATI AN­CTA A BS. K B R R A T T K A­Y R. KALMAN FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KUDO NIMLIJIILULIAUJJA ____ SZERKESZTŐ: IFJ. VIRTSOIOGI RUPPRECHT OLIVER DR. MI MOZGALOM NAPILAPJA ' ft 15 A ! ISTVÁN ■ \T INT/'zt X^v^vt^v^/ .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................IMI.............■ Budapest, 1940 | XXL évfolyam November 3. Vasárnap |_________ 244. (5­7­­­8.) szám 1919. őszén egy forradalmi hangú és nagyon élénken szerkesztett olasz napi­lap, a Popolo D'Italia, a lap fejléce alá a következő mondatot írta: „Term­e­­lők és frontharcosok napilap­ja." Ahogy a fasizmus írástudói és most már történészei is állítják, ez a jelszó lett a fasizmus megindítója és ez volt a kifejezője egy egészen új politikai és szel­lemi mozgalomnak, amely nem tagadta, hogy a forradalom céljaival és igényeivel jelentkezett az olasz nép életében. Kétségtelen, hogy ettől az idő­ponttól számítják az európai újjáalaku­lás, Európa szellemi és szociális forra­dalmának kezdetét. Mussolini maga mon­dotta egy ízben, hogy a lapnak, illetve a lap irányának a meghatározását jelentette ez a felirat, tehát azt, hogy az olasz nemzet életében egy új politikai gondolat kíván utat törni az olasz köz­élet formálásában részt venni, egészen e gondolat végső győzelméig. Különös, hogy amikor mindez köztudo­mású egész Európában és amikor a fa­sizmus és a nemzetiszocializmus eredmé­nyei világosan igazolják azt, hogy ez a szellemi, társadalmi, gazdasági forra­dalom valóban hasznára vált a német és az olasz népnek, s különösen szociá­lis vívmányai az egész világ elismerését kiváltották — hogy nálunk még mindig akadnak, éppen közéleti emberek, akik felvetik a kérdést, hogy merre men­jen a magyarság? A legutóbb a ka­tolikus napilap szerkesztője tette fel ezt a kérdést meglehetősen provokáló formá­ban csak azért, hogy nyomban válaszol­jon rá ugyanabban a cikkében és meg­állapítsa, hogy a magyar nemzeti­­szocialista mozgalom útja a magyarság számára járhatat­lan. A cikkíró okfejtése és az érvelése meglehetősen vérszegény és erőtlen, hi­szen nem tud semmi mást mondani, mint amit felekezeti elfogultság által megha­tározott magatartásából és helyzetéből természetesen következik: hivatkozik az ősi alkotmányra, a nemzeti hagyo­mányok szellemében való munkára, a magyarság történelmi gondolatának meg­őrzésére és továbbfejlesztésére. Mindez nagyon szép és nagyon helyes, senki sem állítja az ellenkezőjét, vagyis hogy a ma­gyarság ne a nemzeti hagyományok, n­e a keresztény civilizáció és kul­túra és ne a történelmi küldetés évszáza­dok óta megjelölt és felismert útját járja. Azonban elfelejt választ adni a mostaná­ban nagyon harcias cikkíró arra, hogy hát milyen úton járjon a magyar­ság, kit kövessen, milyen társadalmi, gazdasági és politikai reformok kellenek a korszerű magyar problémák meg­oldásához és főként nem mondja meg vi­lágosan, hogy a magyar sorskérdések megoldását milyen módszerek se­gítségével érhetjük el. Pedig a kérdés, amit ilyen sikoltássze­­rűen feltesz a katolikus társadalomnak, önmagában hordja a feleletet. A magyar­ság kérdéseit nem idegen hatalmak­nak kell megoldaniok, hanem nekünk, ma­gunknak, de mindenesetre és min­denképpen úgy, hogy az új Európa értel­mezésében konszolidált magyarság az el­következendő évszázadokban is be tudja tölteni történelmi hivatását és euró­pai szerepét. A magyar kérdéseket csak európai módon lehet me­g­­oldani és csak azoknak az elveknek a figyelembevételével, mely elveket egész európai érvényességgel a nemzetiszocializmus és a fasizmus elő­írtak. Semmi esetre sem lehet a felekezeti társadalomépítés útján ezt a célt elérni. Semmiféle felekezeti tömörülésekkel, le­gényegyletekkel, hitbuzgalmi szövetsé­gekkel, a felekezeti alapon megszervezett munkásegyesületekkel nem lehet a ma­gyar nemzeti összefogást megteremteni. És főleg nem lehet az osztályérdekeket megszüntetve, a felekezeti békét megszi­lárdítva, a nemzeti és a szociális gondo­latért küzdve a magyar sorsproblémákat fel­e­k­e­z­e­t­i szervezkedéssel megolda­ni. Ezt nemcsak mi utasítjuk vissza, nem­csak mi tiltakozunk ellene, magyar nem­­zetiszocialisták, hanem tiltakozik ellene minden politikai párt, tehát a polgár pár­­tok is, hiszen nincs veszedelmesebb jelen­ség egy nemzet életében, mint a feleke­zeti alapon való politizálás. Éppen annyi­ra elvetjük és viszautasítjuk ezt, mint az osztálypolitika, vagy az osztályharc gon­dolatát. Éppen öt esztendeje annak, hogy egy nemzetiszocialista hetilapban a Saar-vi­­déki népszavazás után azt írtuk, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködés­re a legtöbb reménye, s abból a legtöbb haszna annak a nemzetnek lesz a D­u­n­a­­völgyében, amely nemzet legjobban közelíti meg a nemzetiszocialista állam­berendezkedést, tehát totális nemzeti akarat erejével és érvényesítésével tud küzdeni a magyarság igazságáért és jo­gáért. Természetesnek tűnt ez fel már akkor is, hiszen a Harmadik Birodalom a Duna-völgye természetes nagyhatalma és akarat ellenére s­e­m­m­i sem történ­hetik Duna-völgyében. A gazdaság­tudomány megállapítása szerint a hitel nem más, mint bizalom. Ahol a nemzeti munka eredményességé­be vetett bizalom kell , ott a nemzet hi­telélete jut válságba, s visszaesik a nem­zeti termelés. Ugyanez áll a politiká­ra is. Bizalom nélkül, a nemzet összeségé­nek bizalma nélkül, lehetetlenné válik a kormányzás és főleg lehetetlenné válik a nagy kérdések megoldása. Senki se­­n ta­gadja, tehát mi sem, hogy a jelenlegi ma­gyar kormány bizonyos fajta reformpoli­tikát folytat és igyekszik a társadalmi és gazdasági egyensúly fenntartásán kívül arra is, hogy lépést tartson a korszerűbb fejlődéssel. Sikertelenségét mi mégis ab­ban látjuk, hogy nem tudja rászánni ma­gát arra, hogy úgynevezett világnézeti alapon oldja meg a magyarság sorskér­déseit és szigorú következetességgel­ al­l­kalmazza, főleg a gazdasági életben, fasizmus és nemzetiszocializmus elveit. A kormányt támogató katolikus napilap pedig ahelyett, hogy férfiasan beismerné ezt az óvatos és lassú, számos sorskérdés­ben alig tapasztalható előrehaladást, nem­zeti hagyományokra és történelmi erőkre való Utalással még nagyobb óvatosságra inti a magyar társadalmat az új Európát immár a véglegesen meghatározó „d­i­­v­a­t­o­s" eszmékkel szemben. Másfél esztendővel ezelőtt, 1939 június 8.-án, Bethlen István gróf három olda­las cikket írt az azóta megszűnt Pesti Napló című liberális napilapban, a tava­szi képviselőválasztások tanulságairól. Ebben a cikkben, amely akkor széles hír­lapi polémiára adott alkalmat, a követ­kező megállapítást tett: „Végre is ki kell azt mondani és ezt nem helyes a félreve­zetett ország előtt elhallgatni, hogy a nyi­las párt valóságos, vérbeli forradalmi párt. Ezen a megállapításon nem változ­tat sem az a körülmény, hogy programját a velünk baráti Németországban uralmon lévő német nemzetiszocialista párttól vet­te kölcsön, mert amint ezt mindenki tudja, a német nemzetiszocialista párt is forra­dalmi párt, aminthogy erre büszkén hi­vatkozik is. Németországban forradalmat is csinált, amelynek azonban ott volt is értelme, mert letörte egyfelől a fellángo­lóban lévő bolsevizmust, másfelől a nem­zetköziség járszalagán tehetetlenül ver­gődő német demokráciát és parlamenta­­rizmust és helyébe megteremtette az új nacionalista Németországot... De van-e, vagy lenne-e a­z­­­radalomnak hasonló ér­telme, vagy jogcíme nálunk? Hiszen a bolsevizmust már régen letörtük..." A to­vábbiakban pedig a miniszterelnök, ak­kori beszédével polemizálva azt írta eb­ben a cikkében : „Ha pedig a miniszter­­elnök úr azt mondja, hogy a nyugtalan­ság az egész világon és nálunk is főleg onnan ered, hogy a liberális korúak ma­­terializmusával szemben visszahatáské­pen egy új jobboldalibb és ideálisabb vi­lágnézet van kialakulóban, úgy én ebben neki csak nagyon csekély mértékben ad­hatok igazat". Hivatkozik azután a volt miniszterelnök arra, hogy Franciaország, Svájc, Hollan­dia, Belgium, a skandináv államok, egési Középeurópa, Lengyelország és Jugoszlá­via semmi tanújelét nem adják­ annak, mintha jobboldalilag akarnának „á­torientálódn­i". Azt hiszem, min­den személyeskedés nélkül megállapít­hatjuk, hogy a különben éleslátású és nagyeszű Bethlen István rossz jósnak bizonyult, megállapításai helytelenek vol­tak és főként nem állják meg a helyüket ír­a. A­ liberális és konzervatív politika számára ez a cikk pedig akkor útjelző és iránytjelző volt. Azok, akik Magyarorszá­gon, ahogy mondani szokták „politikát csinálnak", nagyon is a szívükre vették ez­t a megállapítást és ezt a jóslatot, hi­szen ez a magyarázata annak, hogy még a kormánypártban is komoly ellenállást ta­pasztalhattunk sokak részéről a nemze­tiszocialista és fasiszta elvek alkalmazá­sa tekintetében. Mindenki beszélt egy sajátos magyar lelkiségről, sajátos magyar problémákról, amelyet nem lehet más nemzetek számá­ra a bevált módszerekkel megváltoztatni, illetve megoldani. Azonban senki sem akadt sem a kormánypárton belül, sem a polgári pártokon belül, aki azt mondta volna, hogy : — felfedeztem egy új ma­gyar világnézetet, egy sajátlagos magyar szocialista és nacionalista gondolatot, a­­melynek a segítségével megteremtem az új Magyarországot és ebben a társadal­mi és szociális kiegyenlítődést, a nemzeti termelés növekedését, a nemzeti jövede­lem igazságosabb elosztását, a zsidókér­dés korszerűbb megoldását, a halasztha­tatlan földbirtok-reformot.­­ Nem mondotta senki sem, hogy az új ma­gyar világnézet szerint megteremtendő hazában nem lesz egyke, kevesebb lesz a vályogház, a népbetegségek, jobbak lesznek a utak, jó ivóvíz lesz országszer­te, általánosabb lesz a kultúra, az Alföld homoksivatagai megkapják az öntözést, a tanyavilág elmaradott népe élvezi majd a civilizáció áldásait, a villanyvilágítást, a rádiót, a jó közlekedést. Senki sem talált fel ilyen világnézetet, ilyen magyar arká­­nu­not, amelyet csak alkalmazni kell a magyar élet egész szélességében és ak­­ko­r megoldottuk az öszes sorskérdéseket. Mi pedig, magyar nemzetiszocialisták, esztendők óta mondjuk ezt és hiszünk is ab­ban, hogy csak és kizárólag a nemzeti­­szocialista világnézet totális alkalmazá­sával lehet megoldani ezeket a kérdése­ket. Az olasz csapatok elérték a görög erőd­rendszert A tengely és Franciaország között állandóan folynak a tárgyalások A nemzetiszocializmus ország útján írta : Mattyasovszky Kornél A­RA: 20 FILLÉR

Next