Magyarság, 1940. november (21. évfolyam, 244-267. szám)

1940-11-03 / 244. szám

4 utaccrossft Vasárnap, 1940. november 1. Az új gazdasági gondolkodás írta: Hans Rechenberg, német birodalmi kormányfő tanácsos Az 1933. évi nemzetiszocialista forradalom totális forradalom volt. A német népet egész életében, minden életmegnyilvánulásban ködébe vonta és újjáalakította életformáit. A nemzetiszocialista forradalom vértelen volt, de éppen ezért annál átfogóbb. Hitler Adolf ezzel a minden idők legnagyobb forradalmával lerakta a németség újbóli megerősödésének és ezzel együtt a világ gondolkodása forradalmasításának alapját is. A nemzetiszocializmusnak, Németországnak és minden megújulásnak ellenségei kiprovokálták a véres leszámolást. Ezzel egyáltalán nem tartották fel a fejlődést, hanem inkább gyorsították. Az angol plutokraták által Németországra és Németországgal együtt egész Európára kényszerített háborúnak végén ott áll Európa átalakulásának beteljesedése, mert Anglia legyőzése szabaddá teszi az utat Európa újjáépítése számára, megszabadítja a kontinens népeit azoktól a bilincsektől, amelyekkel a brit világbirodalom az ő jólétüket és boldogulásukat akadályozta. Ezt az újjáépítést előkészíteni, szabaddá tenni az erőket az Anglia legyőzése után teljesítendő nagy feladatok számára, ez az értelme azoknak a gazdasági jellegű munkáknak, amelyek ma európaszerte mindenütt folynak. A nemzetiszocialista forradalom miként minden más életforma számára, úgy a gazdasági fejlődésnek is utat jelöl. Nem értelmetlen pusztításban, hanem óvatos, evolúciós irányításban volt része a német gazdasági életnek, amely irányítást az eredmények fényesen igazoltak. Az egész világ régivágású szakértői-részben magában Németországban is a nemzetiszocialista rendszernek összeomlását jósolták, ha nem is politikai, úgy legalább gazdasági téren, mert a nemzetiszocializmus az ő véleményük szerint dilettáns, sőt „őrült“ rendszabályokkal nyúl bele az örök gazdasági törvényekbe és a fiatal erő ösztönszerű biztonságával korlát nélkül túltette magát azon, amit kor és tapasztalat tanítottak. Németországnak biztosra vett gazdasági összeomlására az első háborús hónapokig magától értetődő, kétségbevonhatatlan tényként szerepelt Anglia, valamint nyílt és titkos barátainak háborús számításában. Ez a könnyelmű feltevés csakhamar borzalmas tévedésnek bizonyult. A világ ma már tudja, hogy Németország nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is mint győztes fog a háborúból kikerülni, hogy ezek az annyit kárhoztatott nemzetiszocialista módszerek a háború utáni évtizedekben mind jobban és jobban határozzák majd meg a fejlődés irányát és hogy mindenkinek alkalmazkodnia kell hozzájuk, aki Európával és annak népeivel továbbra is gazdasági kapcsolatban akar maradni. Egy-egy olyan szükségesség, amely már azért is adottnak tekintendő, mivel a világnak egyik kontinense sem önellátó teljesen és életfeltételeit anynyira megváltoztatni nem akarja és nem tudja, hogy népe és gazdasági élete — miként egy magáramaradt remetéé — függetlenül az új, nagy fejlődéstől és átalakulástól, a régi rossz módszerek szerint tengődjék tovább! Az új gazdasági gondolkodás a nemzetiszocialista Németországban a négyéves terv munkáinak megindításával kezdődött. Nem gazdasági dogmák és tantételek formáival, melyeket valahol a zöld asztal mellett kidolgoztak és komplikált módon megvalósítottak, hanem a gyakorlati, kemény és kezdetben nem is nagyon jövedelmező munkával kezdődött. Ennek az új gazdasági gondolkozásnak természetesen az egész nép politikai állásfoglalásának forradalmasítása volt az előfeltétele, mert eme új, a néppel és állammal szembeni magatartás nélkül az összes erőknek maradéktalan munkába állítása és rekordteljesítmények elérése, mint amilyeneket csakugyan véghezvittek, egyszerűen lehetetlen lett volna. Lehetséges, hogy Németország gazdasági újjáépítése olyan előfeltételek mellett és olyan módszerekkel történt, amelyek minden más államban talán kaotikus eredményekre vezettek volna. Németországban tényleg a lehetetlent is lehetővé tették, mert — amint azt Hitler Adolf a négyéves terv kezdetén a német gazdasági élet vezetőinek kétséget kizáróan értésére adta — a lehetetlen szó a nemzetiszocialista szóhasználatból egyszerűen hiányzik. A Vezér ennek a feladatnak megvalósítására azt a férfit jelölte ki, akiről tudta, hogy a lehetetlent is lehetővé teszi: Göring Hermannt, akinek neve — mint a Nagy Német Birodalomnak birodalmi marsalljáé, a nemzetiszocialista véderő legfényesebb győzelmeihez kapcsolódik és aki egyidejűleg, mint az államvédelmi minisztertanács elnöke, minden téren ellenőrzi és vezeti a belső háborús frontot és a feladatokat saját személyében egyesítve itt is tetté váltja a lehetetlennek látszó dolgokat is. Németország vaksággal megvert ellenségei számára éppen a négyéves terv látszott a nemzetiszocialista rezsim gazdasági gyengesége jelének. A valóságban — ezt ma már ellenségeink is tudják — éppen ez a ter teremtette meg a német gazdasági élet legyőzhetetlen ellenálló erejének előfeltételét, amelynek most vagyunk tanúi. Ez az új gazdasági gondolkodás, mely az egész német gazdasági életet és a benne tevékeny összes dolgozók lelkét eltölti és a legnagyobb teljesítményekre sarkalja, új alapra helyezi majd és részben máris új alapra helyezte Németország kapcsolatait az európai országok gazdasági életével, hacsak ezek az egyszerűség kedvéért, vagy a kényszerűség által indíttatva maguk is át nem térnek az általunk kifejlesztett formákra. Igaz ugyan, hogy mi senkire sem akarjuk a mi kitűnő eredményt felmutató módszereinket rákényszeríteni. A gyakorlat mindamellett bebizonyította, hogy Anglia zsaroló metódusai folytán azoknak az országoknak gazdasági élete szenvedett legkevésbbé a háború előtt, a háború alatt és legkevésbbé, vagy egyáltalán nem fog szenvedni a háború után, amelyeknek gazdasági élete az eljövendő események bölcs előrelátásával már idejében alkalmazkodott az új helyzethez. Németországnak és Olaszországnak, a két tengelyhatalomnak megszervezett gazdasági ereje, amely a gazdasági életnek egészen újszerű felfogásából született meg, ebben a háborúban eredményesen kiállotta a legsúlyosabb próbákat is, mert nemcsak a gazdasági, hanem mindenekelőtt a szellemi előfeltételeket is idejében megteremtették. Az a régi megállapítás, hogy az arany önmagában semmit sem ér, hanem csak mint mértékegység szerepelhet, az elmúlt hónapok folyamán százszorosan bebizonyult. Mit használ minden kincs és a világ minden gazdasága, ha hiányzik feltartásukhoz az erő és ha nem lehet őket szervesen bekapcsolni a termelési folyamatba? Az összes erőknek mozgósítása és központosítása csakis a gazdasági élet új felfogásának tulajdonítható és az új gazdasági gondolkodás gyakorlati megvalósításának eredménye úgy Németországban, mint Olaszországban. Európa népeinek és ezzel együtt a világnak jóléte is attól függ majd, hogy mennyire lesznek elég okosak és belátók ahhoz, hogy megtalálják az átmenetet a régi, rossz, vagy legalább is kevésbbé eredményes módszerektől az új formákhoz. Európában csak egyetlen szellem lehet, amely az emberi élet minden ágának alakulását meghatározza. A régi elmúlt, viszszahozhatatlanul elveszett és lomtárba került. Az új gondolat, az új gondolkozás megkezdte győzelmi menetét. A háború befejezésével az erőviszonyok évszázadokra tisztázódnak. Európa nemcsak szabad, hanem önálló és erős is lesz. Az eljövendő újraépítés előmunkálatai már rég befejeződtek. A vezér és a birodalmi marsall által kidolgozásukkal megbízott Funk Walter birodalmi gazdasági miniszter Európa gazdasági újjáépítésének tervét néhány héttel ezelőtt bámulatos precizitással a legutolsó részletekig is nyilvánosságra hozta. Ezt a tervet, amelyben Németország, a nemzetiszocialista Németország szerepel mint a szervező erőforrás, mint a jövendő fejlődés természetes központja, végre is hajtják Az összes érdekelteknek feladata ennek a tervnek végrehajtását az európai népek érdekében támogatni és ezzel siettetni. A cél határos:ott és világos. Az utak különbözők lehetnek, de minél egyeneseb-bek és minél kevésbbé félremagyarázhatók, minél jobban érthetőek, árinál jobb. Nem Németország, hanem Európa és a világ számára. Történelmi tényeket és fejlődési folyamatokat nem lehet feltartóztatni, hanem legfeljebb lassítani. A fejlődés feltartóztathatatlanul halad előre és nem törődik azokkal, akiknek ez nem tetszik, vagy akik ezt nem tudják megérteni. A történelmi fejlődés Európától és a világ összes népeitől határozott állásfoglalást kíván az eseményekkel szemben. Az új gazdasági gondolkodásnak feltétel nélküli elfogadását és ezenfelül gyakorlati megvalósítását követeli, ama gondolkodását, amely Németországot győzelemhez fogja segíteni és amely a Az emberiség kultúrtörténetéből tudjuk, hogy minden időkben volt olyan törekvés, amely közös nyelvet akart a különböző nemzetek számára megalkotni, hogy így nemzetközi viszoylatban, főleg diplomáciai és kereskedelmi szempontból megértsék egymást. Ezek a törekvések visszanyúlnak a törtinelem előtti időkre. Az egyptomi és görög feljegyzésekből tudjuk, hogy az ókorban ilyen nemzetközi használatra alkalmas nyelvek mindig akadtak, így a szumir, az őskínai, a szanszkrit, az óperzsa és ógörög, majd későbben a latin. A görög és a latin lett a legújabb korig az egyházak és tudományos világ hivatalos nyelve, ugyancsak Indiában megmaradt a tudomány szent nyelvének a szanszkrit. A nyelvek tanulása minden időkben a szerepelni vágyóknak törekvése volt, ezúttal is fölébe kerültek a tömegeknek, amelyek rendszerint csak egy nyelven értettek. A diplomáciában a Napkirály uralkodása alatt tör előre arancia nyelv és tartja meg állását a mi napg. A tudósok nemzetközi világa a latin nylv mellett tartott ki és ezt követték az egyházak is. Nyugaton a latinnal, keleten az ógöröggel. Az izlám népei hivatalos nyelvnek vallási téren az óarabot tartják, míg a nemzetközi kereskedelemben a leggyakoribb nyelv talán az angol, amelyet a földkerekség lakosságának nagyobbik fele beszél. Az újabb időkben különösen Levanteban, az olasz és az újgörög nyelv hódít erősen, míg a nemzetközi irodalon és tudományok terén a németek nyelve mutat olyan előretörést, amilyenre eddig példát nem láttunk a történelemben. Magyarországon is sokáig nem a mamagyar nyelv volt a felsőbb osztályok hivatalos érintkezési nyelve, hanem a latin. S abban az időben a porosz király udvarában például a francia dívott, az angol udvarnál pedig németül beszéltek és ugyancsak az orosz c árok udvarában is. Ezek ugyan furcsaságok voltak és jóformán érthetetlennek, de megvoltak. Gondolkodó fők sokáig kísérleteztek egy minden téren és minden nép rajta előtt megérthető és használható nyelvvel. Az első ilyen kísérlet a múlt század elején a Volapük volt. Ez azonban hamarosan megbukott. Voltak még egyéb kísérletezések is, de komolyabb sikert nemzetközi téren csak az egyébként zsidó Zamenhof ért el, az eszperantóval, amely ma már igen elterjedt. Hogy miért va szükség okvetlenül egy nemzetközi nyelvre, azt külön indokolni nem kell? Elég csak arra rámutatni, hogy a tudományoknak,a kereskedelemnek, a diplomáciának feltétlenül szüksége van egy olyan nyelvre, amit nemzetközileg megértenek, mert különben minden nemzetközi tárgyalás a végtelenségig húzódnék és az egyes szövegek fordítása és különféle magyarázata a legnagyobb zavart okozhatná. Nem is olyan régen egy nemzetközi idegenforgalmi újságírói értekezleháború után is a jövendő évtizedek és évszázadok fejlődésének megingathatatlan alapját teremti majd meg. Nen vettem részt, ahol szerb, tót, német, horvát, román, bolgár, görög és török hírlapírók tárgyaltak, és sem a francia, sem az angol, sem a német nyelvvel boldogulni nem tudtunk, míg végre az egyik szerb kolléga felállt s azt mondotta: „Uraim beszéljünk magyarul és így meg fogjuk egymást érteni!“ így is történt. Valamennyien tudtak magyarul. Viszont egy másik hasonló értekezleten, ahol angolok, amerikaiak, franciák, spanyolok, norvégek, hollandok voltak jelen, szintén ilyen nyelvzavar keletkezett, amikor is egy idős amerikai úr szót kért és kijelentette, hogyha meg akarjuk egymást érteni, legokosabb lesz németül beszélni, mire a tárgyalást német nyelven folytattuk és szerencsésen eredményre is jutottunk. Sok hiúsági kérdés is játszik közbe, és ezért igen nehéz lesz egy közös nyelvben megállapodni, mert a legtöbben a kérdésnek nem a praktikus oldalát nézik, hanem a presztízs szempontok alapján foglalnak állást, pedig az emberiségnek egy ilyen közös érintkezési nyelvre nagyon is szüksége van. Három nyelv között kell eldőlnie annak a kérdésnek, hogy melyik válik a nemzetközi érintkezés közös nyelvévé. A német, francia és angol jöhet számba, s talán az olasz is, ámbátor a statisztika szerint az emberiség több mint fele angolul beszél. A francia nyelvet az emberiség egyharmada beszéli, de ennél jóval többen tudnak aztán németül. Az olasz nyelv is nagyon hódít, főleg a tengerészet körében. Természetesen ezt csak egy nemzetközi bizottság döntheti el, hogy melyik legyen az a nyelv, amelyik az új világrendben nemzetközi jelleget kell, hogy kapjon és én úgy gondolom, hogy leghelyesebb lenne a német mellett dönteni, mert úgy az angolok, mint egyéb nemzetek számára is legkönnnyebben megtanulható. Elterjedt nyelv, szó sincs róla, az arab is és az orosz nyelv is. De idegenek számára ezeknek a nyelveknek a megtanulása olyan óriási nehézségekbe ütközik, hogy azzal tényleg csak tüdősek foglalkozhatna . Ezért valószínű, hogy a német nyelv fogja ezúttal a babért elvinni. LÁSZLÓ ZOLTÁN Dr. A jövő nyelve Luzsénszky: A falwt Adnito Rohling idézetei a Talmud teljes szövege szerint. A keresztények a talmudban. Kimchi Dávid rabbi feleletei a keresztényeknek. Ara 2 pengő. Megrendelhető a „Magyarság" Könyvosztályában. Budapest, II., Hunyadi János út 2. Postai szállításnál 12 fillér portóköltséget számítunk. Férfi és női fiafülti selymek, mosóáruk ,teaMZi ZOlllll !