Magyarság, 1940. december (21. évfolyam, 268-291. szám)

1940-12-01 / 268. szám

üiGuRSk­. KIADÓTULAJDONOS: MAGYARSÁG LAPKIADÓ Rt A MAGYAR FELELŐS SZERKESZTŐ, elnök-vezérigazgató ÁAk NEMZETISZOCIALISTA T­T * A­Y R' K Á L M Á N Di FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ: tnzf AT HU UADI­ ADU .»­jC Ffl­­SZERKESZTŐ: MATTYASOVSZKY KORNÉL in. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. JL MuiíiALUM NAPILAPJA ^^.j­^feiCESZTÓ« F­E­H­É­R ISTVÁN D­R. jaJmZeS/' Vasárnap * ***** ***­"* a ***** 268.­­5T421 '/zd­m Nagyjelentőségű diplomáciai tanácskozások kezdődnek Berlinben Nagyjában kezd helyreállni a nyugalom Romániában A szegedi gondolattól - a nyilas mozgalomig írta: Mattyasovszky Kornél Huszonegy esztendővel ezelőtt frontot járt fiatal tisztek ültek össze polgári la­kások szobáiban és ezeknek a titkos, ak­koriban sokat kockáztató kis összeesküvé­seknek az eredményeképen megszületett az Ébredő Magyarok Egyesülete és a Magyar Országos Véderő Egyesület, a magyar el­­lenforadalmi mozgalom és az úgynevezett nemzeti megújhodás megszervezésének két legfontosabb és leghatalmasabb tényezője. Ezek a fiatal tisztek és ezekbe az egyesü­letekbe tömörült nacionalista ifjúság na­pokig és hetekig tartó bujdosások után ju­tott el Szegedre, arra a hírre, hogy Szege­den megalakult az ellenforradalmi kor­mány és egy a világháborúból ismert hős katona, nagybányai Horthy Miklós, meg­kezdte a nemzeti hadsereg megszervezé­sét. A fiatal tisztek, ezek a zsidó radikaliz­mus szörnyű pusztítású forradalmaiban is keményen ellenálló nemzeti érzésüket és igazán keresztény lelkiségüket meg­őrző hősök egyre többen és többen gyűltek a kibontott szegedi zászló alá és nemcsak tetteikkel, de nacionalista programmjuk­­kal is kialakítói voltak annak a nemzeti koncepciónak, amit ma úgy hívnak, hogy: szegedi gondolat. Ez a szegedi gondolat a nemzeti alapon felépülő új Magyarországnak akkoriban hivatalos kormányzati programmja lett és ennek a programainak az alapján szer­vezte meg néhai Gömbös Gyula miniszter­­elnök a fajvédő pártot és ennek az úgyne­vezett szegedi gondolatnak az alaptételei voltak az ébredő mozgalom programm­­pontjai. Még élénken emlékezünk arra, milyen hatalmas mozgalom volt a huszas évek elején az ébredő mozgalom, s milyen nagy reményekkel, mily nagy célok érde­kében és milyen sikerrel kecsegtetően in­dult meg országszerte a fajvédő párt mun­kája. Aki ezeket a mozgalmakat ismeri, és aki emlékezik arra, hogy a huszas évek dere­kán az akkori kormányzat miképen szá­molta fel részben külső, idegen hatalmak nyomására ezeket a szélsőjobboldali moz­galmakat, az azt is tudja, arra is emléke­zik, hogy ugyanakkor miként szabadultak fel és öltöttek egyesületi és pártformát a reakciós plutokrata és feudális erők, hogy még csírájában megölhessék azt a bonta­kozó nemzeti mozgalmat, amely a diadal­mas világnézetű fasizmussal és nemzeti­szocializmussal egyidőben, sőt talán azt megelőzően hirdette a népi gondolatot, a faji gondolatot, a faji szocializmust és a keresztény világnézeten felépülő nemzeti, gazdasági és társadalmi rendszert. Ez volt a szegedi gondolat, s ennek a szegedi gondolatnak az alapján áll miként hirdeti ma is a magyar kormány, illetőleg Teleki Pál miniszterelnök, s ennélfogva pártja, a kormányzó nép. A kezünkben van egy okirat, amely 1919 január 19. nap­ján kelt, s amely azt a tizenkét programm­­pontot és annak magyarázatát tartalmazza, amelyet Szegeden hivatalos programnak fogadtak el, és amelyet 1919-től kezdve néhai Gömbös Gyula egész a fajvédő párt megszűnéséig hirdetett és magáévá tett, s amelynek nagy részét miniszterelnök korá­ban sem tagadta meg. Ez a Programm ki­mondja, hogy: „Az új Magyar Királyságot” népi nemzeti, és szociális alapon kell fel­építeni. „Népi”-nek tekinthető a magyar népközösségen belül minden őskeresztény ember. Egyenlő polgárjogot élvez és egyenlő kötelességet vállal.” A továbbiak­ban a bevezetésben megállapítják az ala­pítók, hogy: „Szociális állam az, amely minden polgárának azt az emberi élet­színvonalat intézményesen biztosítja, ame­lyet a kormányzatának tagjai önmaguknak teremtettek.” Ezek voltak tehát az úgynevezett szegedi gondolat alapgondola­tai és ezeknek az alapelveknek a figye­lembevételével indult meg Magyarorszá­gon az újjáépítés és újjászervezés roppant munkája, amely kétségtelenül járt bizo­nyos eredményekkel, s a szegedi gondolat­ból fakadó programmból egyet-mást való­ban megvalósított. Kétségtelen azonban az, hogy a szegedi gondolatot mégsem valósították meg az 1919. óta egymást követő kormányok és a szegedi tizenkét programmpontból kilenc nemcsak hogy a megvalósítás stádiumába nem került, de még komoly kezdeménye­zés sem történt azok megvalósítása érde­kében. Ez a tizenkét szegedi pont a kö­vetkező: 1. Az oktatók faji és nemzeti önér­zetének felébresztése, tanítók, tanárok, papok, lelkészek nemzeti szellemben való kiképzése. Az iskolán kívüli okta­tás, népnevelés bevezetése. 2. A fegyelem megteremtése, katonás szervezetek felállítása útján cserkészet, leventeképzés, munkás­táborok és ott­honok felállítása, szervezése. 3. A létesített szervezetnek tagja minden férfi és nő, aki 12. életévét be­töltötte. 4. A közigazgatás államosítása. 5. A magyar ifjúságnak a kereske­delmi és ipari pályára való nevelése állami kiválasztás útján. 6. Közérdekű kereskedelmi és ipari vállalatok államtulajdonba és kezelés­be való vétele. 7. A mezőgazdasági termelés fokozása, irányítása, biztosítása. A földbirtok he­lyesebb megosztása. 9. A pénzügyi közigazgatásnak az igaz­ságszolgáltatás rendszerére való átépí­tése. 10. A népi, nemzeti és szociális állam­eszmének megfelelő új alkotmány léte­sítése. 11. A papi, egyházi javak és birtokok állami kezelésbe való vétele. 12. A népnevelés és oktatás teljes ál­lamosítása, a felekezeti iskolák meg­szüntetése. Akinek egy cseppnyi érzéke van az igazság iránt, és aki nem esett áldozatául a csalfa propagandának, az megállapít­hatja ezután a felsorolás után, hogy az első három pont kivételével sem a jelen­legi kormányzat, sem elődjei egyetlen egyet sem valósítottak meg és az első há­rom pontban foglalt követeléseket is csak részben. Mindezt a képviselőház ülésén elmondotta Baky László képviselő és azt a megjegyzést tette, hozzá, hogy: ezek­­után a tisztelt Házra bízza annak meg­­íté­lését, várjon a kormányzat mit valósí­tott meg a szegedi gondolatból annak el­lenére, hogy ma is hirdeti ennek a gon­dolatnak az igazságát, érvényességét. Baky képviselő nem kapott választ senkitől sem, csak a körúti sajtó próbálta ügyet­lenül megvédeni a miniszterelnököt — si­kertelenül. A miklósandosi irányítású Az Est a Pest szellemi és jogelődje sokat fer­dített, de ügyesen és alig leleplezhetően. Korcs utódja még füllenteni sem tud, úgy hogy fülön ne fognák. Amint mondottuk a konszolidációs idő elsorvasztotta a szélsőjobboldali egyesüle­teket és pártokat és egy időre elfeledtté tette a népi politika gondolatát éppúgy, mint magát a szegedi gondolatot és a sze­gedi programot. Nem lennénk igazságosak, ha nem állapítanék meg azt, hogy az ak­kori kormányzati rendszer bizonyos mér­tékig kényszerítve volt erre és amikor az úgynevezett ébredő mozgalmat és a fajvé­dő pártot felszámolta, maga sem tette ezt szívesen. Az amerikai zsidóság és a kis entente bizony fenyegetőleg léptek fel és szolgáljon ez sok hibája mellett részben a Bethlen-kormány mentségére. A konszolidációs korszak vége összeesett az európai népi mozgalmak teljes kibon­takozásának, részben uralomraj­utásának idejével. A fasiszta mozgalom már hatal­mon volt és évtizedes eredményei igazol­ták történelmi szükségszerűségét és a ha­talomhoz való jogát. A német nemzetiszo­cializmus küzdelmes, harci időszakának vége felé járt és a hatalom átvétele előtt. Már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a népi gondolat mégis csak utat talál Euró­pa egyik-másik nemzetében és előbb-utóbb diadalmaskodóvá válik. Ekkor lett Gömbös Gyula Magyarország miniszterelnöke. Jö­vetelét nagy örömmel fogadta a jobboldali Magyarország és nagy örömet és megelé­gedést keltett az is, hogy nyomban felvet­te a kapcsolatot a nemzetiszocialista Né­metországgal és az első európai államférfi volt, aki a Harmadik Birodalomban tisz­telgő látogatást tett. Gömbös Gyula halálával azután szerte­foszlott minden reménykedés, hogy valaha is megszületik az igazán népi és igazán szocialista Magyarország . Azok, akik a szegedi gondolat bölcsőjénél ott voltak, már régen szembenállottal, a kormányzati rendszerrel és később Gömbös Gyula mi­niszterelnökkel is, akinek tempóját túlsá­gosan lassúnak tartották, s aki bizonyos kérdésekben — mi tagadás — revideálta álláspontját. A nyilaskeresztes mozgalom hároméves volt, amikor Gömbös Gyula meghalt. A magyar néplélek nemcsak a céltudatos szervezés és felvilágosítás révén, hanem ösztönösen is érezte, hogy a magyar nem­zetiszocializmus hirdetése tulajdonképpen a kor diadalmas eszméjének a hirdetése, tehát a szegedi gondolaté is. Mert nem kétséges, hogy a szegedi gondolat a most uralomra törő és részben már uralkodóvá vált európai koreszmének integráns része és programmjában benne van mindaz, amit a fasiszta és a nemzetiszocialista prog­ramaiban is megtalálunk. A nyilaskeresztes mozgalom jelenlegi harcosai és vezetői közül sokan voltak fenn Szegeden és sokan voltak közöttük, akik ennek a gondolatnak kialakítói és egész életüket betöltő fanatizmussal és lelkese­déssel hordozói. Az ellenforradalmi szege­di tisztek között ott volt Ruszkay Jenő, Baky László, Kovarcz Emil, Csia Sándor, Pálffy Fidél gróf ismert és vezető tagjai valamennyien a nyilaskeresztes mozgalom­nak. És a mozgalom kevésbbé ismert har­cosai közül is számosan voltak és vannak akik az újjáépülő és ébredő Magyarország harcosai voltak húsz esztendővel ezelőtt és akik a szegedi gondolat megvalósulása reményében évtizedeken keresztül polgári vagy katonai pályán szolgálták hazájukat és sokáig eszükbe sem jutott az, hogy Ma­gyarországon a koreszmét hirdető n­épmoz­­galom harcosai és vezetői legyenek. Az, hogy most itt vannak, őket igazolja és nem azokat, akik szegedi gondolatról beszélnek, de régesrégen elkanyarodtak a szegedi gondolatból kisarjadt programaitól és félmegoldásokkal keresik a nemzet és a nép boldogulásának útját. Ha tiszta, tisz­tességes, elvi harcot folytathatunk és bát­ran és szabadon megmondhatjuk igazsága­inkat és véleményünket, akkor ez az egyébként köztudott dolog még nyilvánva­lóbbá válik. Nem lehet azonban addig sem komoly politikai vitáról, sem eszmék és el­vek harcáról, sem becsületes, nem szemé­lyeskedő politikai harcról és polémiáról szó, amíg a kormányzat a legfontosabb po­litikai kérdésekben való megnyilatkozást a sajtó-közigazgatás szervein keresztül megakadályozni igyekszik. 1932-ben néhány szélsőjobboldali politi­kus látogatást tett Münchenben a Barna Házban Hitler Adolfnál, aki akkor még nem volt kancellár és vezér. A Führer a Barna Ház kapujánál megállt és felmuta­tott a kapu felett díszelgő felírásra: „Deutschland erwache“ Ébredj Németor­­szág! Ez volt a kapura írva. „Nem tagadon?, — mondotta Hitler Adolf — És ébredj szó és fogalom használatát Önöktől tanultam. Évekkel ezelőtt figyeltem meg az Önök ébredő mozgalmát, nagyon tetszett nekem és tanultam belőle.“­­— Ezt a nagyon meg­tisztelő és nagyon komoly megállapítást azoknak a figyelmébe ajánljuk, akik ma is azon vitatkoznak, hogy várjon szabad-e külföldi minta után szervezkedni Magyar­­országon, szabad-e idegen példákat utá­noznunk és majmolnunk. Nem lett volna soha semmi a dicső em­lékű 48-as szabadságharcból, ha az akkausz, koreszme nem jutott volna át a mi ha­zánkba s a szabadság, a szabad nemzet ak­kori koreszméje nem hatotta volna át az akkori magyar ifjúságot, amely a márciusi forradalmat megcsinálta és szabadságharc­ra tudta gyújtani az egész nemzet lelkét. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a nem­zetiszocializmust a német lelkiségre és né­met faji tulajdonságokra szabták. Ez igaz is. Az első német nemzetiszocialista Eicht­a volt, aki száz esztendővel ezelőtt tartotta meg híres előadássorozatát a berlini egye­temen a német népi szociális gondolatról Való és igaz az, hogy a német nemzetiszo­cializmus sajátos német szellemi termék, amelynek gondolat- és eszmevilágát épúgy alakította ki Nietsche, mint Teodor Fritsch, a fajelmélet hirdetője a tudományos anti­szemitizmus egyik megteremtője és a né­metté lett H. St. Chamberlain, valamint Gobineau gróf valamennyien német írók és tudósok. Helytelen azonban azt mondani, hogy ami megfelelő és jó a német népnek, ha nem jó a magyarnak, vagy Európa bár­­mely más nemzetének. Ha igaz az, — mint­­ahogy igaz — hogy a nemzetiszocializmus —■ a szocializmus gondolatának tudomá­­nyos átértékelése, a népközösségi gondo­lat megtestesítője, a közérdekű és népi gazdasági berendezkedés megvalósítója és a biológiailag is megindokolt és elfogadott fajvédelem letéteményese, úgy kérdjük —­ miért nem jó mindez a magyar népnek ! Tény az, hogy a német nemzetiszocializ­mus harci időszakában és az uralom átvé­tele után is sokszor hangsúlyozták, hogy a német nemzetiszocializmus nem export­­cikk. Helyes volt ez és indokolt, mert szer­te Európában különféle országokban ala­kultak politikai pártok, amelyek nem vet­ték át a nemzetiszocializmus alapgondola­­tait, annak lényegét, ezzel a tudományosan ARA: 20 FILLÉR

Next