Magyarság, 1941. február (22. évfolyam, 16-39. szám)

1941-02-01 / 16. szám

Wirth Károly büntetését 15 évi fegyházra emelte fel a Kúria K ADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT A MAGYAR FELELŐS SZERKESZTŐ, ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ NEMZETISZOCIALISTA ÉA. RÁTTKAY R. KÁLMÁN DR. FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ T­­­I­HU KIADN­ADJA * FEL SZERKESZTŐ: MATTYASOVSZKY KORNÉL IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR.­­­g|r MUOIAJUM NAPILAPJA m szerkesztő: F­­E­H­É­R ISTVÁN D­R. Budapest, 19­4­1 A magyarság nemcsak újság, hanem hit is, nemcsak betű, XXII. évfolyam Február 1. Szombat hanem ige is, nemcsak napi tájékoztatás, hanem jövőépítés II. (5781.) szám Hitler beszéde megsokszorozta a tengelyhatalmak önbizalmát Kifhzítik a f­élkeletamfilai Háromszöget Pánik Londonban a Korlátlan tengeralattjáró harc bejelentése miatt — Hitler élesen válaszolt Detain üzenetére — Demo mögött az olaszok megtűrték az ausztráliai csapatok támadását . Eritreában csődöt mondott az angol offenzíva Belgrád szerint. Görögország Mire ajánlaisal fordul Olaszországhoz Hitler vezér és kancellár pénteki beszéde során három irányba intézett komoly in­telmet: a világ zsidósága felé, Amerika felé és az angol nemzet jövő sorsáért fele­lősek felé. Ennek a háromirányú intelem­nek igen nagy a visszhangja. Ez érthető is: a világ zsidóságát, amely a pénz és az arany ördögi eszközén át igen nagy befo­lyást gyakorol még ma is — természetesen nem a tengelyállamokban — arra figyel­meztette a Birodalom Vezére, hogy Európa zsidóságának sorsa beteljesül, ha most új­ból és másodszor világháborút idéz fel! — A szigorú semlegességet minden pillanat­ban feladni kész amerikai politikusok felé a következő komoly intő szót küldötte Hit­ler vezér és kancellár, ha azt hiszik, hogy segíthetnek Anglián. — számolniok kell azzal, hogy minden szállító hajó német tor­pedóba fog ütközni, — mert tavasszal a könyörtelen búvárhajó harc is megindul. — Az angol nemzet sorsáért felelősek felé pedig ezt az intelmet küldötte: — hiú áb­ránd az, hogy szakadás következhet be a két tengelyhatalom között: ezek életjo­gaikért harcolnak és nemcsak rendszereik azonossága köti össze őket, hanem az a vi­lágnézeti szoros egység is, amelynek félel­metes ereje már átnyúlt a La Manche csa­tornán és visszhangként jelentkezik a szo­ciális reformokat sürgető angol közéleti té­nyezőknél is. A világnézetek, eszmék har­cában nincs megalkuvás. Hogy ebből a hármas, komoly intelemből mit szívlelnek meg azok, akikhez intő és figyelmeztető szóval fordult a Birodalom vezére,­­ ez elválik a közeljövőben. Bizo­nyos az, hogy Hitler nem hagyott semmi kétséget az iránt, hogy még ebben az évben döntésre érleli ezt a világtörténelmi jelen­tőségű harcot és azt győzelemmel fejezi be, nemcsak Angliával szemben, de ha kell az egész világgal szemben is. Ennek az óri­ási feladatnak megoldására teljesen elég az eggyé kovácsolt hatalmas Birodalom ka­tonai és gazdasági ereje, tartalékai és rej­tett tartalékai, technikai felkészültsége és páratlan megszervezettsége. Visszhang Amerikából Hitler beszéde érzékeny fülekre talált mindenekelőtt Észak-Amerikában. Nem csoda: az amerikai fület a hónapok óta tartó szervezett és céltudatos propaganda, amely vetekszik a világháborús propa­ganda méreteivel,­­ kissé elkábította. Az amerikai közvéleményt hónapok óta ré­mí­egetik azzal, hogy Anglia veresége után veszélybe kerül Amerika hatalma, gazda­sági élete és demokráciája is. A másik ol­dalon e céltudatos propaganda a saját nagy erők és a nagy lehetőségek csáb­­képét vetítette a közvélemény elé, mint­egy megismételve a régi frázist: Amerika a korlátlan lehetőségek földje. A felfegy­verkezési Programm több millió dolláros, szédületes számai is táplálták ezt az ön­bizalmat, az amerikai hadiipar vezetői is sűrűn nyilatkoztak:­­ képesek vagyunk egy-két év alatt 200 új hadihajót építeni, évente 15.300 új harci repülőgépet, 6000 tankot, stb. A nagy számok könnyen meg­szédítik a kis embert, aki egy optikai csa­lódásnak lesz az áldozata, mert ugyan­akkor nem tudja azt, hogy a szembenálló félnek milyen erők állnak rendelkezésére? Most aztán hideg zuhanyként hat a Né­met Birodalom Vezérének intő szava, ő bár kezdettől fogva számításba vette az Angliának nyújtandó amerikai segítséget és fel is készült arra. Figyelmezteti is Amerikát: torpedót kap minden amerikai hajó is, amely angol vizekre téved. A biz­tonságnak, az erőnek és a határozottság­nak ez a fölénye remélhetőleg nem marad hatás nélkül Amerikában. Ha az amerikai propaganda fokozza a tempót,­­ a ten­gelyhatalmak idejében figyelmeztetnek a veszélyre, amely­­9 kapuk előtt leselke­dik. Miért sürgős a sürgős? A washingtoni külügyi bizottság 17 aránylik a 8-hoz szavazattal kimondotta Roosevelt megsegítési javaslatára a sür­gősséget. Siettek. De viszont érthető ez a sietés, mert ma már nyílt titok Ameriká­ban az, hogy Anglia eddig is csak a nyúj­tott amerikai segítséggel tudta védeni ön­magát. Nem tagadta ezt a washingtoni első nyilatkozatában lord Halifax sem. Anglia már nem is leplezi kétségbeesett helyzetét. Mindenesetre jellemző az, hogy a hadicenzúra átengedte Acworth angol tengerészkapitánynak a cikkét, amely a kétmilliós példányszámú Daily Heraldban jelent meg. E leleplező cikkben az angol tengerésztiszt a következőket mondja: Anglia ezt a háborút 2000 kereskedelmi hajóval kevesebb létszámú hajóparkkal kezdte meg, mint a világháborút 1914-ben. Viszont azóta 5 millióval több szál szá­mára kell a tengerentúlról élelmiszert szállítani. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés Angliában ma kevesebbet produ­kál, mint 1917-ben, amely a legnehezebb éve volt a világháború alatt is Angliának. Akkor még megvolt az az előnyük is, hogy a japán, az olasz és a francia flotta a mi sorainkban küzdött, — ma az olasz elle­nünk hrcol, a másik kettő „potenciális” ellenfél. Különbség még az is, hogy a vi­lágháború alatt a németek csak a saját kikötőikre támaszkodhattak , ma pedig uralják a La Manche csatornát, a skan­dináv, a dán, holland, belga kikötőket és az Atlanti-óceán partján a francia kikötő­ket is. A világháborúhoz viszonyítva te­hát katasztrofálisan megrosszabbodott Anglia helyzete. Tekintetbe kell venni vé­gül még azt, hogy a világháború alatt a német tengeralattjárók ellen megtalálták a védekezés módját, a mélyen robbanó ak­nákban és a lehallgató készülékekben. Ma a németeknek olyan tengeralattjáróik vannak, amelyeket nem lehet lehallgatni és amelyekkel szemben hatástalanok a torpedózúzókról ledobott, mélyben robba­nó aknák. Súlyosbodott a helyzet azáltal, hogy a német nehézben-­ repülőgépek képesek elsüllyeszteni a convoy-t kísérő hadihajókat, — míg a világháború alatt ez a félelmetes fegyvernem — a stukák — ismeretlen volt és így a hadihajókkal vé­dett kereskedelmi hajó - flottillák szinte biztonsággal érkeztek be tengerentúlról az angol kikötőkbe. Az angol tengerész­tiszt azután felveti a kérdést: ilyen körül­mények között hol a segítség? A spártai életmód! Acworth kapitány egyetlen lehetőséget lát: az angol nadrágszíjat ismét szorosabb­ra kell húzni és át kell térni a valóságos spártai életmódra. Nélkülözzön és koplal­jon mindenki! De ne csak a külvárosok ol­csó éttermeiben legyen spártai­,az ebéd és a vacsora, hanem a londoni City fényűző klubjaiban és ragyogó éttermeiben is. Szenzációs leleplezésszámba megy a cikk­író angol tengerésztiszt követelése arra vonatkozólag, hogy a tengerentúlról ér­kező szállítmányok sorrendjében a mező­­gazdasági termékek meg kell, hogy előz­zék meg a hadianyag- és lőszerszállítmá­nyokat is. Mi ez, ha nem nyílt bevallása annak, hogy Anglia utolsó tartalékait emészti fel és a tavaszra ínség fenyeget. A „blokád generális” tehát győzött, — de Anglia ellen. Felhők Vichy fölött... Lapunk e helyén pár nap előtt utaltunk arra az ellentétre, amely ügyre élesebben bontakozik ki a megszállott Páris és a meg nem szállott francia kormányzati szék­hely, Vichy között. Lassan, de kitisztult a köd az egész francia kérdés-komplexum fölött. Ma már nemcsak Párisban megjele­nő lapok, mint a Nouveau Temps, támadják a vichy-i szellemet, de Ciano lapja, a Te­­legrapho is súlyos támadást intéz a vichy-i szellem ellen, amelyet azzal vádol meg, hogy állandó habozással, kitérésekkel és kibúvásokkal akadályozza meg a francia kérdés gyors megoldását. A szakadék egy­re szélesbedik és mélyül Páris és Vichy között. Vichyben Pétain környezete, Pá­risban Laval és barátai uralják a helyzetet; a harc a, kulisszák mögött elkeseredetten folyik és ma már nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a megszállott terület Vichy-vel szemben ellenpártot szervez, — valószínű ellenkormánnyal. — Most hire érkezik, hoggy Pétain levelére megérkezett Hitler vezér és kancellár válasza. A válasz rövid, hideg és tartózkodó. Visszaemlék­ezünk arra, hogy Montoir-ban találkozott Hitler Pétain marsallal. E találkozás so­ráin a győzelem vezére közölte a francia államfővel a rendezés, s az annak nyomá­ban járó béke feltételeit és szempontjait. Akkor úgy látszott, hogy ez a találkozás elősegíti a gyors kibontakozást. Azóta hó­napok teltek el és a kétlaki politikai játék Vichy-ben mindent megakadályozott. Min­den jel arra vall, hogy a külön utakon és járhatalan utakon járó vichy-i rezsim fel­számolás alá kerül. Elhatározó és döntő lépések várhatók. Ruttkay R. Kálmán Ismét megkezdődtek az alacsony, nappali repü­lőtámadások Anglia füleli Berlin, január 31. Mint a Transkontinent Press a hivatalos hadijelentést kiegészítő­leg értesül, a csü­törtöki nap folyamán német bombázógépek nappal mélyrepüléssel támadást hajtottak végre több angol repülőtér ellen. Milden­hall repülőterét 100 méter magasságból bombázták a német gépek és ugyanily lé­gitámadást hajtottak végre Wattisham repülőtere ellen, valamint a hammingtoni repülőtér ellen. Angol repülőtereket bombáztak és sok repülőgépet elpusztítottak a németek 12 angol záróléggömb lezuh­ant Berlin, január 31. A véderő főparancsnoksága közli: Egy tengeralattjáró 20.000 tonna ellen­séges hajóteret süllyesztett el. Harci repülőgépeink csütörtök folyamán is egymást követő hullámokban támadtak londoni hadászatilag fontos célpontokat romboló és gyújtóbombákkal. Egyes gépek egészen alacsonyan szállva merész, önálló támadásokat intéztek délangliai repülőte­rek, gyakorlóterek, légvédelmi ütegek, gép­kocsioszlopok, gyártelepek és vasútvonalak ellen. A támadások során több bombata­lálatot értek el földön veszteglő Bristol- Blenheim mintájú harci repülőgépeken. Londontól északkeletre az egyik gyakorló­téren a levegőbe repült egy lőszerraktár. Bombáink gyárépületeket pusztítottak el Cambridgetől keletre Stradtfordnál és Not­­tinghamnál. Harci repülőgépek a Donegal-öböltől mintegy 400 kilométernyire nyugatra el­süllyesztették a 3670 tonnás Austward ke­reskedelmi hajót, a Humbert torkolatától délre pedig egy kisebb hajót. A hadsereg messzehordó tüzérsége foly­tatta a tüzelést délkeletangliai hadászatilag fontos célpontok ellen. Az ellenség nem repült sem birodalmi terület, sem a megszállott vidékek fölé. ÁRA: 10 FILLÉR

Next