Magyarság, 1941. február (22. évfolyam, 16-39. szám)

1941-02-02 / 17. szám

Ismeretlen asszonyok lelőttek három román tisztet Bukarestben K ADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT A MAGYAR FELELŐS SZERKESZTŐ, elnök-vezérigazgató NEMZ­ETI SZOCIALISTA ,ifarffiin­ RÁTTKAY R. KÁLMÁN DR. FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ Milzi Ainu ki A D I I A D I 1 SZERKESZTŐ: MATTYASOVSZKY KORNÉL in. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MOZGALOM NAPILAPJA , FEHÉR ISTVÁN DR. Budapest, 19­41 A magyarság nemcsak újság, hanem hit is, nemcsak be­tű, XXII. évfolyam Február 2. Vasárnap hanem ige is, nemcsak napi tájékoztatás, hanem jövőépítés isi 17. (5 - 82.) szám Bagm­anov német mintára akarja megszervezni Bulgáriát Bármely pillanatban megkezdődhet a német betörés Angliába A párisi sajtó a richy-i kormány azonnali lemondását követeli — Kudarcba fulladt az angoloft Renial offenzinája — Moszkvai tiltakozás Londonban Lehetséges, hogy Írországnak a közeli hetekben fegyvert kell fognia Washington, február 1. Knox haditengerészeti miniszter a sze­nátus külügyi bizottságában tartott elő­adásában többek között kijelentette, h­ogy értesülései szerint bármely pillanatban megkezdődhet a német betörés Angliába. Klye szenátor kérdésére válaszolva Knox miniszter azt állította, hogy Roosevelt el­nöknek a felhatalmazási javaslat nélkül is bármikor joga van kirendelni amerikai hadihajókat meriki árut szállító hajókara­vánok biztosítására. Knox a továbbiakban megerősítette azokat a híreket, hogy a legutóbbi német légitámadások nagy­­tisztításokat vittek végbe az angol ipari központokban. Feltűnést keltő nyilatkozatot tett végül Knox az úgynevezett megalkuvásos béke kérdéséről. A miniszter a következőket mondotta: — A megalkuvásos béke lehetősége adva lehet, ha hosszadalmas, döntet­len harc után mindkét hadviselő fél úgy érezné, hogy valóban kölcsönösen be fogják tartani a megállapítandó békefeltételeket. Jelenleg azonban az angol közvélemény még nagyon messze van az ilyen béke le­hetőségétől. Hull felszólítsa: Wiitkie azonnal tétien haxa Elmarad a volt amerikai elnökjelölt írországi út Washington, február 1. Az Anglia megsegítéséről szóló törvény­­javaslat képviselőházi vitája hétfőn indul meg. Arra számítanak, hogy a vita három napig tart majd. Bár a képviselőházi pár­tok vezetőinek elegendő időt adnak a ja­vaslat megvitatására, úgy gondolják, hogy a törvényjavaslatot még a jövő hét vége előtt megszavazzák. New­ York, február 1. Mint Londonból jelentik, Hull, az Egye­sült Államok külügyminisztere sürgős fel­szólítást intézett Willkiehez, azonnal térjen haza, hogy állást foglaljon az Anglia tá­mogatásáról szóló törvény kérdésében. Az értesülések szerint Willkie már szerdán visszarepül New­ Yorkba, nem pedig csü­törtökön, mint korábban gondolták. (MTI) London, február 1. Azzal a távirattal kapcsolatban, amely­ben Hull a külügyi bizottság nevében visszahívja Willkiet, Willkie kijelentette, hogy a bizottságnak február 10-ére be kell fejezni a különböző vélemények meg­hallgatását. Ezért a jövő hét közegén el­hagyja Angliát. George szenátor a külügyi bizottság el­nöke és mások is kérték, hogy térjen vissza Amerikába és fejtse ki vélemé­nyét. Manchestert, Sheffieldet és Coventryt még meglátogatja. Willkie közölte még, hogy meglátogatta az amerikai klubot és megbeszélést foly­tatott az ipari termelés állapotáról, külö­nösen a vegyiipar helyzetéről. Körüljárta a bombázott negyedeket is. Willkie végül kijelentette, előre nem közölheti, hogy mit fog mondani a külügyi bizottság előtt. Miért hívtak haza valójában Willkiet? Washington, február 1. Pénteken este a meglepetés erejével hatott itteni politikai körökben az a hír, hogy Cor­nes Hull külügyminiszter táviratot intézett a Londonban tartózkodó Wendell Willkiehez és arra kérte a köztársasági párti politikust, sür­gősen térjen vissza Amerikába. A Fehér Házhoz közelálló körökben azt mondják, Willkiet azért hívják vissza, hogy tá­mogassa a szenátus külügyi bizottsága előtt a hadianyagkölcsönzési törvényjavaslatot. A beavatottakat azonban nem elégíti ki ez a felvilágosítás és továbbra is nyílt kérdésnek tekintik, miért kellene Willkienek ilyen hirtelenséggel vissza­térnie, bár még alig egy hete tartózkodik csak Ang­liában. Washingtonban még a jövő héten megszavazzák az Anglia megsegítéséről szóló törvényt London, február 1. Willkienek le kell mondania Írországba és Skóciába tervezett útjáról, mert Hull külügyminisztertől kábeltáviratot kapott, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba és megérkezése után jelenjék meg a szená­tus külügyi bizottságában, az Anglia meg­segítéséről szóló törvényjavaslat ügyében. Apák és fiuk harca Írta: Ruttkay R. Kálmán Olyan régi ez a harc, mint maga az em­beriség. Mindig volt és mindig lesz úgy­nevezett „generációs­ probléma“. Élettör­vény az, hogy a frisseséggel, túláradó erő­vel és lelkesedéssel telített fiatalság szem­bekerül mindazzal, amit az apák építettek és alkottak,­­ azt kevesli és jobbat akar helyette. A történelem békésebb periódu­saiban békésebb ez a generációs­ harc is, míg történelemfordulók idején a szembe­fordulás határozott lesz, a harc elkesere­dett és megrázza a fennálló rendszer alap­jait. Degrelle, a belga rexisták vezére, a mi­nap Lüttichben beszélt és ezt mondotta: Égés? Európa ifjúsága ma az új ■rendért harcol, a német vezetés alatt. Valóban így van: tekintet nélkül a lé­tező nemzeti és állami és egyéb különböző­ségekre, nem túl merész az az állítás, hogy ma valóban létezik egy közös európai ifjú­sági­ front, amelynek az a lényege, hogy az életerős nemzetek fiatalsága minden or­szágban kemény harcot folytat azért, hogy tevőleges részt vehessen a saját nemzete új életrendjének kiépítésében. Ez a kettős cél felé nézés, ez a közös eszmei alap hozza közelebb egymáshoz Európa fiatalságát, így a generációs probléma óriásira nőtt, európai jelenséggé tágult és a történelem­ben páratlan drámai színjátékot produkál. A történelem színpadáról lelépő generáció került szembe az ifjúság új célkitűzéseivel, új életszemléletével. Ennek a szembekerü­lésnek be kellett következnie, mert való­ban történelmi cezúrához érkeztünk: a szel­lemtörténeti tény, amely ma testet ölt, ab­ból áll, hogy a liberális-individulisztikus gondolkozás, amely évszázadokon át uralta a fejlődést,­­ most detronizáltatik és an­nak helyébe a közösségtudat eszméje lép, amely viszont új alapokat teremt életbe­rendezkedésünk számára és szédületes fej­lődési lehetőségeket biztosít. A szellemtör­ténelem legmélyebb forradalmához érkez­tünk így el. A gondolkozásnak ez a forra­dalmi átalakulása a kaput jelenti egy új korszakba. Ez a gondolkozás átöleli az élet minden jelenségét és megoldást hoz mindenütt ott, ahol idáig a megoldást az individualisztikus, egocentrikus életszem­lélet megakadályozta. Az új gondolkozás hidat ver a fejlődés egy következő lépcső­fokához, amelyen a haladásnak és a kultú­rának új és magasabb lehetősége nyílik. Ez nem üres teória, vagy vakmerő ideológiai „szabadalom“, hanem boldogító valóság, amely mögött fiatal vérben és erőben gaz­dag élet­folyam áramlik. Erre kellett gondolnunk, amikor a Pá­­risból érkező legfrisebb napihíreket olvas­tak. Ezekből a ma érkezett hírekből félel­metes ,de tiszta körvonalakban bontako­zik ki a „Grande Nation“ tragédiája. A vichyi színjáték tragikus fordulatot vett és a dráma a végkielégítéshez közeledik. Egy fáradt aggastyán, Pétain marsall, — akinek feje fölött a verduni véres dicsőség glóriá­ja fénylik, — magára hagyatva áll, mint a múlt idők utolsó mohikánja a francia ára­dás gátján, fáradt kezét tiltakozásra emeli az ár felé, — de az csak robog tovább, és hajtja ellenállhatatlan erő — talán a gát­szakítás felé. És ha átszakad a gát, és a bömbölő ár elárasztja a francia mezőket, a kényelembe és önzésbe fulladt kispolgári falvakat és megyárosokat,­­amelyek fölött mintha megállt volna az élet, — sok lesz a kár és a veszteség, a pusztulás és jajve­székelés. De mindenért bűnhődni és min­denért fizetni kell. Ez a jobb sorsra érde­mes nemzet elvesztette önmagát, amikor céltalan háborúja összeomláshoz vezetett, — de viszont még nem találta meg új én­jét, így ma tétován áll a történelmi válasz­tóvonal határán. Tele van aggodalmakkal és gátlásokkal, előítéletekkel és hazug be­­képzelésekkel, — a régi énje ólomsúllyal húzza lefelé, a mélybe, s nem képes elha­tározó lépést ternni az XJj­et felé. Ennek is kell, hogy legyen valami értel­mes és észszerű magyarázata. Talán ez: A compiegnei erdőben a fegyverszüneti fel­tételeket a háborúért felelős generáció po­litikai reprezentánsai írták alá. Ez eddig helyes és érthető. A baj ott kezdődött, amikor ugyanez a generáció vállalta azt a hallatlan feladatot, hogy a káoszból és a csődből kimenti a nemzetet és átvezeti azt az „Új Út“-ra. Lehetetlen emberek vállal­koztak számukra lehetetlen feladat megol­dására. A vállalkozásuk most teljes csődhöz jutott: a megszállott Paris vezető lapjai már ultimátumokat intéznek Petain és a vichyi kormány felé, a huszonnégy órás lejáratú ultimátumokat. Az Oeuvre azt írja, hogy 24 órája van még mindössze Petain­­nak. A Paris Soir azt követeli, hogy azon­nal mondjon le a vichyi kormány. A Nou­veau Temps azonnali döntést sürget abban a kérdésben, hogy melyik oldalra álljon Franciaország, a túlhaladott angol kapita­lizmus, vagy pedig a diadalmas európai forradalom oldalára? Az új idők lelke szól és harsog ezekből az ultimátumokból, amelyek láthatólag már nem értékelik a verduni hős glóriáját sem. Franciaország legjobbjainak rá kellett ébredniök arra az alapigazságra, amelyet már évek­ óta val­lott Európa fiatalsága. Az, amely a horog­keresztes lobogó felé néz,­­ nemcsak most, de nézett már akkor is, amikor az új esz­me győzelmét hirdető ezen lobogót még nem tűzték ki Európa Északén, sem Délén. Sehol ilyen élesen nem bontakozik ki az apák és fiúk harca, a generációs probléma, mint amilyen élesen éppen a háború vesz- ÁRA: 20 FILLÉR

Next