Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)

1941-03-01 / 40. szám

__________________MjKHMSig___________________________________________ A szabadkomlíottné« tx6»ólója Nagy szellemek megelőzik korukat. Bizonyos, hogy a képmutató alakja már élő valóság volt, amikor Moliere zsenije megörökítette arra a néhány órára, amely az embernek kemény napi munkája után még rendelkezésére áll. Ha a nagy francia költő sejthette volna e megvetésre méltó tulajdonság halmozódásának mértékét, hazug és csalfa motívumaival együtt, úgy amint az ma a demokrata világszínpad nagy színjátszóinál nyíltan jelentkezik, úgy művének kereteit, alapját, és személyeit valószínűleg másképen rajzolta volna meg. Mert a képmutatónak klasszikus példaképe minden idők számára ma már nem Tartuffe az ő jámbor környezetével. Leváltotta őt a demokrata diktátornak alakja. Arrogáns hazudozásának plutokrata arroganciájának az egész világ szellemi megfélemlítésére és legyőzésére irányuló kísérleteinek tárgyát pedig évszázadunk élő és dolgozó népei alkotják. A szellemi programnak, amely az éter türelmes hullámain keresztül majd, mint kandalló melletti csendes beszélgetés, majd pedig, mint fenyegető és messzehangzó kürtszó találja meg útját a mi annyira süket füleihez, a mélyreható és tárgyilagos analyzisét adja az az immár néhány évszázados múltra visszatekintő régi enciklopédia, amely a demokrata állambölcsességnek nagy ABC- jét tartalmazza. Elegendő, ha tudjuk, hogy erkölcstelenséggel kezdődik és cinizmussal végződik. Az e két tényező között található kódex az emberiesség és az emberi jogok frázisairól, a szólásszabadságról és a népek testvériességéről, a béke oszthatatlanságáról és a mindenható Isten iránti tisztelet el nem tagadható jogáról végeredményben a két említett tengelypont körül forog. Ezek a végleges alapjai a megrendült erkölcsi világrend helyreállításának, amely egészen mellékesen az üzletet is szentnek nyilvánítja és megvédi és garantálja a kitalált ötödik hadoszlop nemzetközi aknamunkájával szemben. Azok között az emberek között, akik a sors rendelése folytán Greenwich-től keletre születtek, gyakran lehetett arról hallani, hogy ez az önmaga erejénél fogva hatékony isteni alkotmány a nyugati féltekén már valóra is vált. A régi európai kontinens lakosságának túlnyomó részét, amely tudományának bámulatos tárgyilagossága mellett az erkölcsi szabadságnak és népjognak magas fogalmait már abban az időben tisztázta, megalapozta és szívügyévé tette, amikor az új összehasonlíthatatlanul nagyobb és gazdagabb világban a komisz pénzsóvárság, a gyűlölet, az irigység és sivár pragmatizmus voltak a jelek szerint az emberi együttélésnek egyedül elismert alapjai — a népjogellenes kiéheztetés módszereivel megszédítették és kitartott ötödik hadoszlopokkal erkölcsi alapjaiban megrendítették. Akkor, amint arra mindenki emlékszik, sóvárogva kapott a „világot megváltó” amerikai szellem apostolainak ígéretei után. Európa ideálista és paraszti népei előtt persze kevéssé voltak ismeretesek ennek a világnak mozgató és tényleg uralkodó erői. Politikai felvilágosítottságuk annyira hiányos volt, hogy távolról sem sejtették a sötét hatalmak igazi célját Wilsonnak pontjai mögött, bárt ma már — túlságosan hangsúlyozni ’ — mondják ma „A mindent szabad” népnek szóló reményszózatokban, amelyeket ma megint nagyon kezdenek értékelni és amelyeknek alattomos logikája a noli me tanger?eme bölcseségéből azt a következtetést vonja le, hogy ma különben sem lehet tartós békét vásárolni a más népek szabadságának árán. Ezt ugyan a tengely reálpolitikája csakugyan megdönthetetlenül bizonyította. Nemcsak azért, mert az egyoldalú diktátumok kiáltó igazságtalanságát revideálta és ezzel a kompromittált népjogot megint megbecsültté tette, hanem sokkal inkább azért is, mert az egész pacifizmussal körített beavatkozási politikának álszentes mivoltát a világ szeme előtt mint a demokrácia nyilvánvaló célját és rendeltetését leplezte le. Viszont a dollár tekintélyének sokat hangoztatott érintellenségét kétségbevonta és ezzel szemben a munkára és levegőre, fényre, napra és térre való jogot az élet legprimitívebb elemi jogának nyilvánította. Ezzel azután a nemzetközi kizsákmányolok rettenetes gyűlöletét vonta magára. Ezek, akik a népjogot sohasem értelmezték másként, mint a birtokon belül lévők jogát és ezt legalább addig a be nemavatkozás elméletével kapcsolták össze, amíg világuralmi terveik igazolását láthatták benne, természetesen könnyen beszélhetnek egyenlőségről. A becsapottságnak érzése a megrövidített népeknél, — amelyek számára a kendőzött világimperializmusnak ebben a rendszerében csak az önsegítség és az önvédelem keskeny útja kínálkozott a magasabb igazságosság érvényesítésére, — anynyira erős, hogy az a kétségbeesett neuraszténia, amellyel ma a demokrata programot hirdetik, csaknem részvétet érdemel. A népek ismerik — és ez a józan tényálladéka annak a nagy büntető pernek, — amelyet a demokrácia ellen indítottak és amely most folyamatban van — az óriási méretű és folytatólagos világcsalást. A módszereket, amelyekkel keresztülvitték, felbujtóit, tetteseit, tettestársait, szóval a bűnösöket. Mindazt, amit ők védekezésül előadnak, — különösen Németország meggyanúsítását azzal, hogy kiállhatatlan világhódító, aki a világbéke megzavarása érdekében földalatti és ördögi erőkkel dolgozik, — már régen megcáfolták Az antant 1919. július 16-án kelt kísérő jegyzékében a következőket olvashatjuk: ..Németország urai a kémkedésnek és intrikáknak olyan rendszerét fejlesztették ki, amely lehetővé tette számukra, hogy szomszédjak területén nyugtalanságokat és belső forradalmakat keltsenek, sőt titkos támadó előkészületeket tegyenek, hogy azután az adott pillanatban különös biztonsággal és könynyedséggel szétzúzhassák őket. Ezt az állítást százszor is megismételték, mint az úgynevezett háborús bűnösök kiadására irányuló követelés mesterséges és kiagyalt jogalapját. Motívumai a Secret service gyakorlatából származnak. Mi is az a híres demokráciá? Hogy megtudhassák, hogya demokrácia csak külső formája a névtelen uralom rendszerének, vagyis azok uralmának, akik a hatalom tényét előnyben részesítik annak külső fényével szemben, és — amint azt a newyorki Commerce and Finance című folyóirat 1925. márciusában könnyelműen bevallottan az egész világot kényük-kedvük szerint az arany és rabszolgák munkájának segítségével át akarják alakítani, ahhoz Európa népeinek persze először végig kellett járniuk a szenvedésnek azt a megrázó útját, amelynek mérföldkövei Versailles, infláció, jóvátétel, világgazdasági krízis Dawes és Jung-terv nevet viselték. Mindezek olyan intézkedések és berendezkedések amelyek „angyalok szárnyán” érkeztek a túloldalról. „Nem kell annak a békének hi Nevetséges meséket ismételnek a szabadkőművesek Ma már ezeknek a meséknek ismétlése abból a célból, hogy nemzetközi félelmi pszichózist hozzanak létre, amelytől a megfélemlített világot megszabadítani, azután természetesen jól kifizetődő munka lenne, ma már csak tudatlan politikai gyermekek számára jelenthet értéket. Ezeknek a hazugságoknak ugyanis már hosszú szakálluk van és Európa népei már régen felismerték, hogy nem jelentenek mást, mint az igazi, titokban áskálódó háborús uszítók leleplezésére adott gyenge feleletet. A nép pusztításnak eme szellemi előidézői a nemzetközi szabadkőművességben tömörülnek. Legmozgékonyabb szószólójuk azonban ma egy férfi, akit Rooseveltnek hívnak. A szabadkőművesség modern formájában brit-zsidó eredetű és integráns alkotó része a plutokrácia világuralmi törekvésének. Az 1717. június 24-én a londoni nagypáholy által elfogadott szabályzat az ismert szabadkőműves alkotmány formájában, amire 1723- ban az angliai zsidó Andersen átdolgozta, a mai napig a világszabadkőművességnek elismert alkotmányát képezi. Ez az alkotmány azt mondja, hogy a szabadkőműves társaság mái, amennyiben ez a szabadkőműves rendre magára vonatkozik, nem áll senmiféle teológiai, vagy különleges vallási társaságból, hanem egész lényével a természetes és politikai dolgok vizsgálatát célozza. Mivel ezek az államrendszerhez tartoznak, ezért eközben a legszigorúbb titoktartás kötelező. Ezerszámra állnak rendelkezésre azok az okmányszerű bizonyítékok, amelyek az emberiség nemesítésének jelszava mögé bújtatott destruktív munkáról azon idő óta adódtak, amióta a szabadkőművesség magán a kontinensen is hatalmas nagypáholyokban szervezkedett a népek természetes fejlődését késleltetve. Éppen ezért minden politikai cselekvésnek, vagy eseménynek és személyiségnek vizsgálata a valóban tárgyilagos történetírás szempontjából mindaddig elégtelen, ameddig nem kutatja kapcsolatát a világtörténések földalatti erőihez és erre nem tud észszerű választ adni. Az a kritika amelyben a demokrata rendszer a demokrácia soraiból is részesült, gyakran mindezt világosan kifejezésre juttatta, hogy a hivatalos kormánygépezet csak a különböző sötét erők hatására működik, hogy névtelen uralmi formái különösen az Egyesült Államokban a Boas-nak politikai személyiségét vagyis a tényleges hatalom kifelé nem jelentkező fejének létét teremtette meg és hogy a világot egészen más személyiségek irányítják, mint ahogyan azt az elképzeli, akinek szeme nem pillanthat a kulisszák mögé. A demokráciának azonban nem volt meg a bátorsága, hogy ezeket a sötét alakokat nevükön nevezze. Amikor a franciák nemrégiben a nagyoriens és a nagypáholy archívumaiból csodálkozó népüknek Rotschildot, a bankár zsidót mint harminckettedik fokú szabadkőművest mutatták be, egy kétségbeesett hang Bulgáriából intően így szólalt meg: „Mivel egy kicsiny, ezer nehézség közepette élő népnek végre megvan az a joga, hogy mindama kérdés és cselekvés, amely kihatással van sorsának alakulására nyilvánosságra kerüljön, meg kell teremteni annak biztosítékát, hogy nálunk a titokzatos nemzetközi szervezetek a jövőben tényleg nem fognak már létezni.’’ Nekünk úgy tetszik, hogy ez a hang ezzel a követeléssel korunk valódi problémáihoz közelebb jutott, mint a nak,a XX. század európai emberének szellemi alkatáról és eszéről, ha még 1940 augusztus 12-én is a szabadkőművesség olyan tetteiről beszélnek, amelyeknek semmiféje politikai jellegük nincsen és arról, hogy egy szabadkőműves sem fogad el parancsot senkitől vallási, vagy politikai nézeteire nézve, nemhogy a páholynak eszköze lenne. Nem, semmi titokzatos nincs már az „egészséges, erős” demokráciában. Ha körülnézünk Európában, úgy megerősödünk abban a hitben, hogy — ha a vártnál más következményekkel is — valóra válik a régi zsidó bölcseknek ama jóslata, amely arról a gúnykacajról beszél, amely egykor a demokráciához intézett felhívás alkalmából a népek ajkáról el fog hangzani. Valóban keserű valóság lett: aki az emberiségről beszél, az csaló Az idők parancsát a franciák így fogalmazták meg: „Il faut les réduire ál impulse ancer* agnn-". , • » «■-.»'—ps**» y B 11 ulierm tie la Grande Xx¡gc de France »«*■@* re. - ti- « ** *** ******* W t , ^ Iliin r-- »«Ml«-mt-v--1-I *■ -w • AU ' t.\ H&iDelT FRANKLIN ROOOTLT A.s.r*». nM ui» soostvttr ****** . - \ ' W'. ' U CrmA OrW 4* P»«**e «* k Can*** **<*« frnrxá *cm um fa» «UX*« ÍR profani* «T**»- * t»4t> d* fám tet Mmom* hMK*» rwr ***>'«• *****' *er>U a» faarar 4» U Poi* 0» m* «aaraiao* «r*’*** m<m d* ««purabr» 1834, >«t ocbU* mverrtaiíoa* * eoniríW 4* i faortev »0» *»4» 1 Europe «4 U OrdMÜ.» Mák U Crntsá* Uf# 0« W Cm3 C*«oÍ * / [ r t/m weitwwwMamaat te tttmüé *1 ****** Ud*» é’iU« d«tm»»i>«rwar4 Mxuée. I « d*og»n rfa gátért rtdM fraodi, ** d'cxLn»*»« >>«'■ «ucatikMUK «prt 1« Gwr» «an*mact améri«»te a flftrte« •*** term*» •«*«**»*<» te MeijnnrfT«* ---***&-' «*«**k"l «w4*a »*a*W pél* w L» |fW* pétei»« da te* ___ . m m \—I-------------------------------m— »♦***'< * __________ I W o&mhsk mr.\ «wwkun fcooss.m • / ”7 f j »ic* H 4* äkm-u «pmiaetie vom voa» **-* toojcmr« i, I fate Ja fareent á#«tpr*a. I U* puiMonc«» m&taa&tet** Itaa^aü*» rw«H ] «»WM vom am f ordrr «*-«» e*u »*p<**nt Untt I** J j komm*« d» bnrmr fai et d* bom* volonte najx k *{« | r**tu 4«* par an* C&nferen** «aUmationaJ* m ♦epvMeate» tarn to* Et«t» m at »u cd um 4* teomtet * **t*i«mt eu piekt« tou» te» prhmi- £ k 4y i, «tbo '»>'*» *• éeoac itápm qu» AirmM aatoundte« U »tew Ld Grw4 Qtiant de Erat*■* ét I» Cnfli* 4» frone« pamatri *u«. * Htej*« «dteriU. -ov* tmd Tom •mtea teaNnir« poat peavoourr La ráoócn d* <**n Cort^ tettéé. Ami U* deu* Fntewt.ou» m»C'nnit|m* tewam voa« »u ***** át »au» tear» rnnabm*. a*» adnr«tM>Q et rteptctvtyte r--*n qm tmm p*n 0*<« «am plui teedee i',r>4.«bve ét (anutqjti ot*te t»*« tetőt »átesnie «von» qn*ctet#«t dim* l* mopdk tét amncMU «mf&t» éattf W* roporrmt«*«, 4 I grtrram. é’etttttiaet U rvt»* dt do*» «-*V wHtm Forte, k 1 Feie** t M ! Lo.GrJihdMtefl^ 4* C»ait4 Ontnt de fsímet ArtW QÄOUSSltiL La Crand-Matk* dt te Ufeo«»4« Ui** dr Fraacat ILkl DCMjUNfl. Df GRAMOWT. — MD ....................... II ■ ......... ■■■■■................. .1 ■ világnak ama lelkiismeretlen „törvényhozói”, akik nem restek, hogy állandóan tagadják a zsidó tőkehatalmasságok elleplezett létét és államfeletti tevékenységét, valamint azok szövetségeinek jótékonysági társaságok, stb. mögé bújtatott tevékenységét. ..Nagybritannia nagysága a szabadkőművesek műve? így kiált fel az angol Freemasons Chronicle című lap már 1902-ben nagy lelkesedéssel. Alig tizenöt évvel később a francia nagyoriensnek szónoka az 1917. évi híres júniusi ülésen előterjesztette annak a Népszövetségnek alapszabályait, amely hivatva volt arra, hogy a szabadkőműves világuralmat szentesítse, a megtámadhatatlan békerend glóriájával vonja körül, amellyel szemben már az igazi semlegesség kimeríti a népjog megsértésének tényálladékát. Csont-és izületi bajoknál * C SlZi jódpa»gyógyvízző raktár • Íze sír 0,1 Erzsébet- férj 1939. márciusában a francia nagyoriens és a francia nagypáholy vezetői memomtdumot intéztek az Egyesült Államok elnökéhez, amelyben mélyen átérzett hálájuknak adtak kifejezést az ő nemes intervenciójét, amelyek kisebbítették az Európát és a civilizációt fenyegető veszedelmeket. Ebben a memorandumban szenvedélyes hangon kérték az Egyesült Államok elnökét, hogy haladéktalanul kezdeményezzen olyan lépéseket, amelyek megmentik a „világ biztonságát”. 1940. júliusában azután Uruguay három nagypáholyának összes szabadkőművesei átfogó programot terjesztenek elő. Ebben többek között kifejezésre hozzák erős meggyőződésüket annak szükségességéről, hogy az amerikai kontinens minden fennálló lehetőségével hozzá kell járulni a nemzetek brit közösségének diadalához éspedig ama erkölcsi értékek miatt, amelyek mindkét demokráciában meg vannak testesítve. A szabadkőművesség egész bizalmát az amerikai kormány energiájába helyezi, hogy távoltartsa a kontinenstől az egzotikus eszmei áramlatok hatását. Azáltal, hogy ezeknek propagandistáit és propagandáját a nemzetközileg érvényes emberi jogok segítségével gyökerestől kiirtsa. Ezután szó van még ebben a programban Amerika népeinek „kisgyermekes és fennhéjázó” nacionalizmusáról, majd ezt mondja: „A szabadkőművesek nagygyűlése, amely monteviacóban 1940 június 23-án ült össze, bízik abban, hogy magas tisztségviselői megtalálják a módot arra, hogy az előbbi kijelentéseket valóra váltsák olyképen, hogy ebből a célból a rendelkezésükre álló egész szabadkőműves szervezetet szolgálatukba állítsák és felhasználják.” A magas tisztségviselők a dolgot jól megértették! Azóta sok beszédet hallottunk, amelyeknek tartalma azonban már korábban ismeretes volt előttünk, mert nem a nép és nemzet azonossága jellemzi a mai demokráciát, hanem céljainak és a szabadkőműves céloknak teljes azonossága. Ebben rejlik azonban a népek bőrére elkövetett árulás. A népeket ugyanis a régi pacifista szólamokkal hódítják el, hogy most viszont feláldozzák a véres érdekeik szolgálatában. Milyen elképzelésük lehet, a skót rítusos szabadkőművesség washingtoni sajtóirodája