Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)

1941-03-01 / 40. szám

__________________MjKHMSig___________________________________________ A szabadk­omlíottn­é« tx6»ólója Nagy szellemek megelőzik korukat. Bizo­nyos, hogy a képmutató alakja már élő va­lóság volt, amikor Moliere zsenije megörö­kítette arra a néhány órára, amely az em­bernek kemény napi munkája után még ren­delkezésére áll. Ha a nagy francia költő sejt­hette volna e megvetésre méltó tulajdonság halmozódásának mértékét, hazug és csalfa motívumaival együtt, úgy amint az ma a demokrata világszínpad nagy színjátszóinál nyíltan jelentkezik, úgy művének kereteit, alapját, és személyeit valószínűleg másképen rajzolta volna meg. Mert a képmutatónak klasszikus példaképe minden idők számára ma már nem Tartuffe az ő jámbor környe­zetével. Leváltotta őt a demokrata diktátor­nak alakja. Arrogáns hazudozásának plutok­rata arroganciájának az egész világ szellemi megfélemlítésére és legyőzésére irányuló kí­sérleteinek tárgyát pedig évszázadunk élő és dolgozó népei alkotják. A szellemi programnak, amely az éter tü­relmes hullámain keresztül majd, mint kan­dalló melletti csendes beszélgetés, majd pe­dig, mint fenyegető és messzehangzó kürtszó találja meg útját a mi annyira süket fülei­hez, a mélyreható és tárgyilagos analy­­zisét adja az az immár néhány évszázados múltra visszatekintő régi enciklopédia, amely a demokrata állambölcsességnek nagy ABC- jét tartalmazza. Elegendő, ha tudjuk, hogy erkölcstelenséggel kezdődik és cinizmussal végződik. Az e két tényező között található kódex az emberiesség és az emberi jogok frázisairól, a szólásszabadságról és a népek testvériességéről, a béke oszthatatlanságáról és a mindenható Isten iránti tisztelet el nem tagadható jogáról végeredményben a két em­lített tengelypont körül forog. Ezek a vég­leges alapjai a megrendült erkölcsi világ­rend helyreállításának, amely egészen mellé­kesen az üzletet is szentnek nyilvánítja és megvédi és garantálja a kitalált ötödik had­oszlop nemzetközi aknamunkájával szemben. Azok között az emberek között, akik a sors rendelése folytán Greenwich-től keletre szü­lettek, gyakran lehetett arról hallani, hogy ez az önmaga erejénél fogva hatékony isteni alkotmány a nyugati féltekén már valóra is vált. A régi európai kontinens lakosságá­nak túlnyomó részét, amely tudományának bámulatos tárgyilagossága mellett az erkölcsi szabadságnak és népjognak magas fogalmait már abban az időben tisztázta, megalapozta és szívügyévé tette, amikor az új összehason­líthatatlanul nagyobb és gazdagabb világban a komisz pénzsóvárság, a gyűlölet, az irigy­ség és sivár pragmatizmus voltak a jelek szerint az emberi együttélésnek egyedül elis­mert alapjai — a népjogellenes kiéheztetés módszereivel megszédítették és kitartott ötö­­dik hadoszlopokkal erkölcsi alapjaiban meg­rendítették. Akkor, amint arra mindenki em­lékszik, sóvárogva kapott a „világot meg­váltó” amerikai szellem apostolainak ígére­tei után. Európa ideálista és paraszti népei előtt persze kevéssé voltak ismeretesek en­nek a világnak mozgató és tényleg uralkodó erői. Politikai felvilágosítottságuk annyira hiányos volt, hogy távolról sem sejtették a sötét hatalmak igazi célját Wilsonnak pont­jai mögött, bárt ma már — túlságosan hangsúlyozni ’ — mondják ma „A mindent szabad” népnek szóló reményszózatokban, amelyeket ma megint nagyon kezdenek értékelni és ame­lyeknek alattomos logikája a noli me tanger?­eme bölcseségéből azt a következtetést vonja le, hogy ma különben sem lehet tar­tós békét vásárolni a más népek szabadságá­nak árán. Ezt ugyan a tengely reál­politi­kája csakugyan megdönthetetlenül bizo­nyította. Nemcsak azért, mert az egy­oldalú diktátumok kiáltó igazság­talanságát revideálta és ezzel a kompromit­tált népjogot megint megbecsültté tette, ha­nem sokkal inkább azért is, mert­ az egész pacifizmussal körített beavatkozási politi­kának álszentes mivoltát a világ szeme előtt mint a demokrácia nyilvánvaló célját és rendeltetését leplezte le. Viszont a dollár tekintélyének sokat hangoztatott érintellen­ségét kétségbevonta és ezzel szemben a munkára és levegőre, fényre, napra és térre való jogot az élet legprimitívebb elemi jogá­nak nyilvánította. Ezzel azután a nemzetközi kizsákmányolok rettenetes gyűlöletét vonta magára. Ezek, akik a népjogot sohasem ér­telmezték másként, mint a birtokon belül lé­vők jogát és ezt legalább addig a be nem­­avatkozás elméletével kapcsolták össze, amíg világuralmi terveik igazolását láthatták benne,­­ természetesen könnyen beszélhet­nek egyenlőségről. A becsapottságnak érzése a megrövidített népeknél, — amelyek szá­mára a kendőzött világimperializmusnak eb­ben a rendszerében csak az önsegítség és az önvédelem keskeny útja kínálkozott a ma­gasabb igazságosság érvényesítésére, — any­­nyira erős, hogy az a kétségbeesett neurasz­ténia, amellyel ma a demokrata programot hirdetik, csaknem részvétet érdemel. A né­pek ismerik — és ez a józan tényálladéka annak a nagy büntető pernek, — amelyet a demokrácia ellen indítottak és amely most folyamatban van — az óriási méretű és foly­tatólagos világcsalást. A módszereket, ame­lyekkel keresztülvitték, felbujtóit, tetteseit, tettestársait, szóval a bűnösöket. Mindazt, amit ők védekezésül előadnak, — különösen Németország meggyanúsítását azzal, hogy kiállhatatlan világhódító, aki a világbéke megzavarása érdekében földalatti és ördögi erőkkel dolgozik, — már régen megcáfolták Az antant 1919. július 16-án kelt kísérő jegy­zékében a következőket olvashatjuk: ..Né­metország urai a kémkedésnek és intrikák­nak olyan rendszerét fejlesztették ki, amely lehetővé tette számukra, hogy szomszédja­k területén nyugtalanságokat és belső forradal­makat keltsenek, sőt titkos támadó előké­születeket tegyenek, hogy azután az adott pillanatban különös biztonsággal és köny­­nyedséggel szétzúzhassák őket. Ezt az állí­tást százszor is megismételték, mint az úgy­nevezett háborús bűnösök kiadására irányuló követelés mesterséges és kiagyalt jogalapját. Motívumai a Secret service gyakorlatából származnak. Mi is az a híres demokráciá? Hogy megtudhassák, hogy­­a demokrácia csak külső formája a névtelen uralom rend­szerének, vagyis azok uralmának, akik a ha­talom tényét előnyben részesítik annak külső fényével szemben, és — amint azt a new­­­yorki Commerce and Finance című folyó­irat 1925. márciusában könnyelműen beval­lotta­n az egész világot kényük-kedvük szerint az arany és rabszolgák munkájának segítségével át akarják alakítani, ahhoz Európa népeinek persze először végig kel­lett járniuk a szenvedésnek azt a megrázó útját, amelynek mérföldkövei Versailles, infláció, jóvátétel, világgazdasági krízis Dawes és Jung-terv nevet viselték. Mind­ezek olyan intézkedések és berendezkedések amelyek „angyalok szárnyán” érkeztek a túloldalról. „Nem kell annak a békének hi­ Nevetséges meséket ismételnek a szabadkőművesek Ma már ezeknek a meséknek ismétlése abból a célból, hogy nemzetközi félelmi pszichózist hozzanak létre, amelytől a meg­félemlített világot megszabadítani, azután természetesen jól kifizetődő munka lenne,­­ ma már csak tudatlan politikai gyermekek számára jelenthet értéket. Ezeknek a hazug­ságoknak ugyanis már hosszú szakálluk van és Európa népei már régen felismerték, hogy nem jelentenek mást, mint az igazi, titokban áskálódó háborús uszítók leleplezésére adott gyenge feleletet. A nép pusztításnak eme szel­lemi előidézői a nemzetközi szabadkőműves­ségben tömörülnek. Legmozgékonyabb szó­szólójuk azonban ma egy férfi, akit Roose­­veltnek hívnak. A szabadkőművesség modern formájában brit-zsidó eredetű és integráns alkotó része a plutokrácia világuralmi törekvésének­. Az 1717. június 24-én a londoni nagypáholy ál­tal elfogadott szabályzat az ismert szabad­­kőműves alkotmány formájában, amire 1723- ban az angliai zsidó Andersen átdolgozta, a mai napig a világszabadkőművességnek elis­mert alkotmányát képezi. Ez az alkotmány azt mondja, hogy a sza­badkőműves társaság mái, amennyiben ez a szabadkőműves rendre magára vonatkozik, nem áll sen­­miféle teológiai, vagy különleges vallási társaságból, hanem egész lényével a természetes és politikai dolgok vizsgálatát célozza. Mivel ezek az államrendszerhez tar­toznak, ezért eközben a legszigorúbb titok­tartás kötelező. Ezerszámra állnak rendelke­zésre azok az okmányszerű bizonyítékok, amelyek az­ emberiség nemesítésének jelszava mögé bújtatott destruktív munkáról azon idő óta adódtak, amióta a szabadkőművesség magán a kontinensen is hatalmas nagypáho­lyokban szervezkedett a népek természetes fejlődését késleltetve. Éppen ezért minden politikai­ cselekvésnek, vagy eseménynek és személyiségnek vizsgálata a valóban tárgyi­lagos történetírás szempontjából mindaddig elégtelen, ameddig nem kutatja kapcsolatát a világtörténések földalatti erőihez és erre nem tud észszerű választ adni. Az a kritika amelyben a demokrata rendszer a demokrá­cia soraiból is részesült, gyakran mind­ezt világosan kifejezésre juttatta, hogy a hivata­los kormánygépezet csak a különböző sötét erők hatására működik, hogy névtelen ural­mi formái különösen az Egyesült Államok­ban a Boas-nak politikai személyiségét vagyis a tényleges hatalom kifelé nem je­lentkező fejének létét teremtette meg és hogy a világot egészen más személyiségek irányítják, mint ahogyan azt az elképzeli, akinek szeme nem pillanthat a kulisszák mögé. A demokráciának azonban nem volt meg a bátorsága, hogy ezeket a sötét alako­kat nevükön nevezze.­­ Amikor a franciák nemrégiben a nagy­oriens és a nagypáholy archívumaiból cso­dálkozó népüknek Rotschildot, a bankár zsidót mint harminckettedik fokú szabad­kőművest mutatták be, egy kétségbeesett hang Bulgáriából intően így szólalt meg: „Mivel egy kicsiny, ezer nehézség közepette élő népnek végre megvan az a joga, hogy mindama kérdés és cselekvés, amely kiha­tással van sorsának alakulására nyilvános­ságra kerüljön, meg kell teremteni annak biztosítékát, hogy nálunk a titokzatos nem­zetközi szervezetek a jövőben tényleg nem fognak már létezni.’’ Nekünk úgy tetszik, hogy ez a hang ezzel a követeléssel korunk valódi problémáihoz közelebb jutott, mint a nak,a XX. század európai emberének szel­lemi alkatáról és eszéről, ha még 1940 augusztus 12-én is a szabadkőművesség olyan tetteiről beszélnek, amelyeknek sem­mif­éje politikai jellegük nincsen és arról, hogy egy szabadkőműves sem fogad el parancsot sen­kitől vallási, vagy politikai nézeteire nézve, nemhogy a páholynak eszköze lenne. Nem, semmi titokzatos nincs már az „egész­séges, erős” demokráciában. Ha körülnézünk Európában, úgy megerősödünk abban a hit­ben, hogy — ha a vártnál más következ­ményekkel is — valóra válik a régi zsidó bölcseknek ama jóslata, amely arról a gúny­­kacajról beszél, amely egykor a demokrá­ciához intézett felhívás alkalmából a népek ajkáról el fog hangzani. Valóban keserű va­lóság lett: aki az emberiségről beszél, az csaló Az idők parancsát a franciák így fo­galmazták meg: „Il faut les réduire ál im­pulse ancer* agnn-". , • » «■-.»'—ps**» y B 11 ulierm tie la Grande Xx¡gc de France »«*■@* re. - ti- « ** *** ******* W t , ^ Iliin r-- »«Ml«-mt-v--1-I *■ -w • AU ' t.\ H&iDelT FRANKLIN ROOOTLT A.s.r*». nM­ ui» soostvttr ****** . - \ ' W'. ' U CrmA OrW 4* P»«**e «* k Can*** **<*« frnrxá *cm um fa» «UX*« ÍR profani* «T**»- * t»4t> d* fám tet Mmom* hMK*» rwr ***>'«• *****' *er>U a» faarar 4» U Poi* 0» m* «aaraiao* «r*’*** m<m d* ««purabr» 1834, >«t ocbU* mverrtaiíoa* * eoniríW 4* i faortev »0» *»4» 1 Europe «4 U OrdMÜ.» Mák U Crntsá* Uf# 0« W Cm3 C*«oÍ * / [ r t/m weitwwwMamaat te tttmüé *1 ****** Ud*» é’iU« d«tm»»i>«rwar4 Mxuée. I « d*og»n rfa gátért rtdM fraodi, ** d'cxLn»*»« >>«'■ «ucatikMUK «prt 1« Gwr» «an*mact améri«»te a flftrte« •*** term*» •«*«**»*<» te MeijnnrfT«* ---***&-' «*«**k"l «w4*a »*a*W pél* w L» |fW* pétei»« da te* ___ . m m \—I-------------------------------m— »♦***'< * __________ I W o&mhsk mr.\ «wwkun fcooss.m • / ”7 f j »ic* H 4* äkm-u «pmiaetie vom voa» **-* toojcmr« i, I fate Ja fareent á#«tpr*a. I U* puiMonc«» m&taa&tet** Itaa^aü*» rw«H ] «»WM vom am f ordrr «*-«» e*u »*p<**nt Untt I** J j komm*« d» bnrmr fai et d* bom* volonte najx k *{« | r**tu 4«* par an* C&nferen** «aUmationaJ* m ♦epvMeate» tarn to* Et«t» m at »u cd um 4* teomtet * **t*i«mt eu piekt« tou» te» prhmi- £ k 4y i, «tbo '»>'*» *• éeoac itápm qu» AirmM aatoundte« U »tew Ld Grw4 Qtiant de Erat*■* ét I» Cnfli* 4» frone« pamatri *u«. * Htej*« «dteriU. -ov* tmd Tom •mtea teaNnir« poat peavoourr La ráoócn d* <**n Cort^ tettéé. Ami U* deu* Fntewt.ou» m»C'nnit|m* tewam voa« »u ***** át »au» tear» rnnabm*. a*» adnr«tM>Q et rteptctvtyte r--*n qm tmm p*n 0*<« «am plui teedee i',r>4.«bve ét (anutqjti ot*te t»*« tetőt »átesnie «von» qn*ctet#«t dim* l* mopdk tét amncMU «mf&t» éattf W* roporrmt«*«, 4 I grtrram. é’etttttiaet U rvt»* dt do*» «-*V wHtm Forte, k 1 Feie** t M ! Lo.GrJihdMtefl^ 4* C»ait4 Ontnt de fsímet ArtW QÄOUSSltiL La Crand-Matk* dt te Ufeo«»4« Ui** dr Fraacat ILkl DCMjUNfl. Df GRAMOWT. — MD ....................... II ■ ......... ■■■■■................. .1 ■ világnak ama lelkiismeretlen „törvényhozói”, akik nem restek, hogy állandóan tagadják a zsidó tőkehatalmasságok­ elleplezett létét és államfeletti tevékenységét, valamint azok szövetségeinek jótékonysági társaságok, stb. mögé bújtatott tevékenységét. ..Nagybritannia nagysága a szabadkőmű­vesek műve? így kiált fel az angol Freema­sons Chronicle című lap már 1902-ben nagy lelkesedéssel. Alig tizenöt évvel később a francia nagyoriensnek szónoka az 1917. évi híres júniusi ülésen előterjesztette annak a Népszövetségnek alapszabályait, amely hi­vatva volt arra, hogy a szabadkőműves vi­láguralmat szentesítse, a megtámadhatatlan békerend glóriájával vonja körül, amellyel szemben már az igazi semlegesség kimeríti a népjog megsértésének tényálladékát. Csont-és izületi bajoknál * C SlZi jódpa»gyógy­víz­z­ő r­a­k­t­á­r • Í­ze sír 0,1 E­r­z­s­é­b­e­t- f­é­r­j 1939. márciusában a francia nagyoriens és a francia nagy­páholy vezetői m­emomt­­dumot intéztek az Egyesült Államok elnöké­hez, amelyben mélyen átérzett hálájuknak adtak kifejezést az ő nemes intervenciójét­, amelyek kisebbítették az Európát és a civi­lizációt fenyegető veszedelmeket. Ebben a memorandumban szenvedélyes hangon kér­ték az Egyesült Államok elnökét, hogy hala­déktalanul kezdeményezzen olyan lépéseket, amelyek megmentik a „világ biztonságát”. 1940. júliusában azután Uruguay három­ nagypáholyának összes szabadkőművesei át­fogó programot terjesztenek elő. Ebben töb­bek között kifejezésre hozzák erős meggyő­ződésüket annak szükségességéről, hogy az amerikai kontinens minden fennálló lehető­ségével hozzá kell járulni a nemzetek brit közösségének diadalához éspedig ama erköl­csi értékek miatt, amelyek mindkét demokrá­ciában meg vannak testesítve. A szabad­kőművesség egész bizalmát az amerikai kor­mány energiájába helyezi, hogy távoltartsa a kontinenstől az egzotikus eszmei áramlatok hatását. Azáltal, hogy ezeknek propagan­distáit és propagandáját a nemzetközileg ér­vényes emberi jogok segítségével gyökeres­től kiirtsa. Ezután szó van még ebben a programban Amerika népeinek „kisgyerme­kes és fennhéjázó” nacionalizmusáról, majd ezt mondja: „A szabadkőművesek nagygyű­lése, amely monteviacóban 1940 június 23-án ült össze, bízik abban, hogy magas tiszt­ségviselői megtalálják a módot arra, hogy az előbbi kijelentéseket valóra váltsák olyké­­pen, hogy ebből a célból a rendelkezésükre álló egész szabadkőműves szervezetet szol­gálatukba állítsák és felhasználják.” A magas tisztségviselők a dolgot jól meg­értették! Azóta sok beszédet hallottunk, amelyek­nek tartalma azonban már korábban ismere­tes volt előttünk, mert nem a nép és nem­zet azonossága jellemzi a mai demokráciát, hanem céljainak és a szabadkőműves célok­nak teljes azonossága. Ebben rejlik azonban a népek bőrére elkövetett árulás. A népeket ugyanis a régi pacifista szólamokkal hódít­ják el, hogy most viszont feláldozzák a véres érdekeik szolgálatában. Milyen elképzelésük lehet, a skót rítus­os szabadkőművesség washingtoni sajtóirodája­

Next