Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)
1941-03-28 / 61. szám
4 most, hogy Gál Csaba Lili János és Matolcsy Mátyás elő akarják adni mentelmi jogsérelmüket. A felsorolt képviselők egymásután szólaltak fel a Ház élénk érdeklődése közben. ... és mi történt Farmoson? Matolcsy Mátyás (Nyilaskeresztes Párt) azzal kezdte beszédét, hogy ő is bejelenti mentelmi joga megsértését és a legszigorúbb vizsgálatot kéri. Vasárnap reggel ugyanis farmosi házának kapuja környékét tizenkét lovas, kerékpáros és gyalogos csendőr szállta meg. Senkit se engedtek be. Még az udvarába is bejöttek és onnan mindenkit, aki nem tartozott a ház népéhez, kiutasították. Ugyanilyen jelenetek játszódtak le bátyjának házánál is. A beszéd alatt és után az elnök még Maróthy Károly és Zsámboki Pál nyilaskeresztes képviselőket utasította két ízben rendre. Az izgalmakat keltett jelenet végén Matolcsy írásaival a jelenlevő igazságügyminiszterhez sietett s megmutatta azokat neki. Elnöki javaslatra elhatározta ezek után a Ház, hogy legközelebbi ülését pénteken tízkor tartja. Ezen az ülésen a mentelmi bizottság előadója által beterjesztett ügyeket tárgyalják, továbbá döntenek a kivételes hatalom meghosszabbítása felől. Zsidó. Ozae.Uták. A kormány ma megjelent rendelete értelmében a zsidó törvényeket kiterjesztették az erdélyi részekre is. A törvények végrehajtása a visszacsatolás időpontja, valamint a különleges erdélyi viszonyok következtében bizonyos apró részletekben különbözik az anyaországbeli gyakorlattól. E különbözőségek közül különösen az egyikre kívánjuk nyomatékosan felhívni hazai zsidó izraelitáink figyelmét, mert azt hiszszük, hogy e fontos pont állandó számontartása sok fölösleges vitától óvja meg a magyar közéletet és a magyar sajtót. Ez a külön intézkedés pedig arra vonatkozik, hogy a zsidótörvények rendelkezései nem vonatkoznak azokra a magyar, illetőleg székely származású izraelita hitfelekezetűekre, akiket „szombatosok” néven ismerünk. A törvénynek ez a határozott és egyértelmű magyarázata tehát egyszer s mindenkorra befejezi a honi zsidóink által annyiszor újra és újra kiprovokált vitát, hogy: vájjon a zsidó törvények által nem olyan magunkhoz hasonló jámbor embertársakat sújtunk-e, akiknek nincs más bűnük, mint az, hogy más templomban imádják az egyetlen élő Istent. Ez a törvénymagyarázat végre hivatalos helyről is világosan és félre nem érthetően leszögezi, hogy a zsidótörvény a zsidó fajta, nem pedig az izraelita hitfelekezet tagjai ellen irányul. Amint a „magyar színműirodalomból” kimúlt Hacsek és Sajóból emlékszünk, aszerint zárjuk sorainkat: „Sajókám slussz, ez a téma be van fejezve”. megjelent Petrányi Ferenc m. kir. kertészeti tanintézet tanéra m-ss meszel című művének III. kiadása. Tartalma: Hogyan készítsük el kertünket? — A díszfák és díszcserjék szaporítása. A rózsa. Fenyőfélék. Díszfenyők Lomblevélű* örökzöld növények. Pázsitterületek létesítése. Kertünk virágai (vetés, palánták előnevelése ágyakban és üvel ízakban, virágok átültetése, gondozása stb.) Levéldísznövények. Kúszónövények. Díszfüvek. Évelő virágok. Vizi növények. Mocsári növények. Az akvárium és növényei. A virág- és díszkertészet összes szakkérdéseire felvilágosítást nyújtó 358 oldalas mű 160 képpel 8— pengő. Kapható a „Magyarság” Könyvosztályában, Bpest, II., Hunyadi J.út 2. — Postai szállítást az ár és portaköltség előzetes beküldése vagy utánvét mellett eszközlünk. Telelő Pál erői: a veszedelmek nem ott vannak, ahol félünk tőlük Szatmárnémetiből jelentik. A hazatért részekkel kiegészült teljes Szatmár vármegye ünnepélyes keretek között tartotta meg alakuló törvényhatósági közgyűlését. Streicher Andor alispán ünnepi megnyitója után Korányi Zsigmond főjegyző felolvasta a bizottsági tagok kinevezéséről szóló belügyminiszteri rendeletet. A kinevezett 210 tag között első helyen szerepel Teleki Pál gróf miniszterelnök, akinek a vármegye területén ősi családi birtoka van s aki fiatalabb éveiben mint szolgabíró a megye szolgálatában állott. Az üdvözlések és a főispán székfoglalója után Teleki Pál gróf miniszterelnök beszélt. Többek közt így szólt: — Azért jöttem miniszterelnöki minőségemben is ide, hogy egy két részből újra összeforrott megyének közgyűlésén résztvegyek és ezzel magam is szolgáltam és magam is dokumentáljam az összeforrásnak és azoknak a feladatoknak a szükségességét, amelyeket a kényszerű határon innen és túl megtanultunk. Ez az összeforrás a visszatért országrészek és a trianoni ország között nem mindenben ment könnyen. A nemzetiségi kérdések ma a megyét, az országot és a világot is egyaránt érdeklik. Ha én magyart mondok, akkor ez alatt Magyarország minden lakóját értem, mert nálunk a nemzet nem jelentett soha nemzetiséget, nálunk a nemzetnek nem volt nemzetiségérzése, mi hazafiságnak neveztük azt az érzést, amelyet a haza, mindenkinek otthona és mindegyikünknek hazája bennünk közösen és együttesen keltett. Mi azt az embert, aki a hazának mivoltát tökéletesen átérezte, hazafinak neveztük, amikor magyarul beszéltünk és nem volt szükségünk újonnan alkotott „nemzettestvér” és hasonló kifejezésekre. A szabadság sohasem jelentette azt, hogy az egyik elnyomja a másikat, a szabadság ■mindig mindenkinek egyforma szabadsága volt. Egyforma egy és egységes, és amint a nemzetet vezető nemességben a magyar elv mindig az una eademque nobilitas, az egy és azonos nemesség volt, úgy a hazafiság sem más, mint egységes és egyetemes hazafiság, bármilyen nyelven hirdetjük és Istennek bármilyen házában adunk hálát azért, hogy hazafiak lehetünk. Nálunk a nemzet sohasem jelentett fajt, a nemzeti érzés sohasem jelentett magyarosítást, nem jelentett magyarosítást nyelvben, de jelentett — miután a magyar volt a politikai összefoglaló — magyar nemzeti érzést. — Kormányozni csak olyan hajót lehet, amely nem esik szét. Nem szabad, hogy mindenki — bármilyen legyen is felfogása __ a maga helyén saját politikát csináljon magának. Csak egy felfogást érvényesíthetünk, mert az egyetlen értelmes és egyetlen célravezető dolog minden országban az, ha egységes felfogás szerint cselekszik mindenki, mert az egységes cselekvés az egyedüli, amely erőt adhat egy országnak. — Rá kell mutatnom arra, hol áll ma a nemzet. Az ország nehéz helyzetéről kell, hogy beszéljek. Higgyék el, a veszedelem nem, ott van, ahol félünk tőlük. Elég nehéz időket élünk — ma az egész világ nehézségekkel küzd —, de ha nekem gondjaim vannak, azokat sohasem a külső események vagy külső behatások okozzák. A nemzet belső ereje, ennek az erőnek gyarapodása vagy senyvedése az egyetlen, amely engem igazán komolyan érdekel, s amely igazán komoly örömet vagy szomorúságot okoz. Ha kívülről jön veszély, azzal mindig szembe lehet nézni, belülről is szembe lehet nézni veszélyekkel, hiszen az országok sok mindenen mennek keresztül belsőleg is, a politikának sok mindenféle eseményein és forgandóságain, de egy kell, hogy mindig erős maradjon: a nemzet belső lelki egyensúlya, önmagában való bizodalma. — Nézzünk körül, elég példa van a most folyó küzdelemben arra, hogy miként állják meg helyüket a különböző nemzetek. Nézzünk szét és vegyünk példát, mert van egy pár nemzet, amelyről példát lehet venni. Sokszor igazán szégyellem magamat, hogy panaszkodunk, pedig sok vonatkozásban jobban élünk, mint akárhány ország. —Ne várjuk a sültgalambot sem belülről, sem kívülről, csak a magunk lelke hozhatja meg az ország gyarapodását. Mert az ország gyarapodása __ ezt mint a földrajz művelője is mondhatom — nem területekből áll egyedül, hanem főként és régióként abból a lélekből, amely eltölti._ Egy nemzet, amelynek az utóbbi két esztendőben olyan hihetetlen és bámulatos szerencséje, volt, ’mint nekünk, s amilyen a világtörténelemben alig ismétlődik meg, becsülje meg és töltse ki lelki tartalommal azt, amit a történelem’ forgandósága könnyű módon — majdnem azt mondom, túl könnyen — hozott neki, mert csak így fogja megtartani. A belügyminiszter az új szociális munkákról A Országos Szociális Felügyelőség egyhetes értekezletet tart. Ünnepi megnyitót csütörtökön mondott Keresztes-Fischer Ferenc a belügyminiszériumban, az értekezlet résztvevői részére. Ismertette a Nép- és Családvédelmi Alap jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az új szociális munka félretette a jótékonykodás és ajándékozás módszerét. Az eddigi magyarországi szociális akciók sok esetben ahhoz a szomorú eredményhez vezettek, hogy a megsegítettek munkakedvét, munkamorálját, kötelességérzetét nem hogy javították, hanem lerontották. Az Alapnál azt az elvet szem előtt kell tartani, hogy minden juttatás ellenében viszontszolgáltatás jár és hogy a tulajdonképes fő cél a szociális színvonal emelésével kapcsolatban a közért való munkára nevelni az embereket. Nem kizárólag az anyagi jólétet akarjuk tehát emelni, hanem erkölcsileg is nevelni akarunk a társadalom számára hasznos embereket. Mennyi ékszert visz magával egy zsidó nő, ha önörsznek szegődik Angliába? Néhány héttel ezelőtt a hegyeshalmi határállomáson feltartóztatták dr. Kővári Lászlóné szül. Fodor Margit budapesti lakost, akinek Angliába szóló útlevele és jegye volt. A detektívek kérdésére, hogy mennyi pénzt és ékszert visz magával azt felelte, hogy csak megengedett pénzmennyiség van nála, ékszert nem visz magával. Megvizsgálták a bőröndjét és abban egy kopott retikült találtak, amiből nagyértékű ékszerek kerültek elő, majd nyomban megállapították azt is, hogy hosszúújjú ingblúza alatt a karján több szokatlanul vastag karkötő volt elrejtve. Az asszonytól elszedték az ékszereket, továbbengedték utazni, azonban megindult a bűnvádi eljárás és mivel nem jött vissza, nyomozó levelet bocsájtottak ki ellene, az ügyészség pedig 20.000 pengő értékű ékszerek elkobzása iránt indítványt terjesztett a valutabíróság elé. Az ügyet csütörtökön tárgyalta a büntetőtörvényszék, mint valutabíróság. Kiderült a tárgyaláson, hogy Kővári Lászlóné egy barátnője ajánlatára megállapodott Thomas Sámuel Wilding angol felsőbírósági ügyésszel, hogy hozzá költözik Londonba n hreznek. Az ékszeres csomagról megállapították, hogy abban hat gyűrű, több súlyú aranykarkötő, aranyba foglalt Doxa óra és súlyos aranyláncok vannak. Kőváriné 16 darab ékszert akart kicsempészni az országból. A törvényszék ítéletében az ékszerek elkobzását rendelte el és a döntés indokolásában kifejtette, hogy nem igazolódott be, hogy az ékszerek Kővárinénak saját tulajdonai lettek volna, másrészt pedig egy nörsznek nincs szüksége ékszerekre. Az ítélet nem jogerős. Müved v®flv****H**« ft VEH fogalom ív., deák ferenc utca m. szám Telefon: 187—437 és 381—599. ŐKségvdétár után tulajdono ivásty.'zÁói Có! A kormány lapjai nagyon megdicsérik Antal István államtitkárt veszprémi beszédének azzal a részével kapcsolatban, amelyben szóvátette, hogy az őrségváltásoknál bekövetkező személyi cserének semmi értéke sincs, ha azok, akik az új pozíciókba kerülnek, maguk is a zsidók, szellemiségében dolgoznak tovább és ezzel voltaképpen rosszabbá teszik a helyzetet, mint azelőtt volt. A kormány reggeli lapja csütörtöki számában írja, hogy az Aladár és Edömér urak nem a keresztény fajvédő nacionalizmus eszmevilágát vitték a zsidó vállalatokhoz, hanem kiszolgálóivá váltak a zsidó érdekeknek. Korántsem akarjuk védelembe venni az Edöméreket és Aladárokat, azonban meg kell állapítanunk, hogy az Edöméreket és Aladárokat a vállalatok zsidó tulajdonosai választották ki maguknak és őtőlük függ az is, hogy melyik magyar szakembernek adnak igazgatói vagy más minőségben kenyeret vállalatuknál. Alig képzelhető, hogy a vállalatok zsidó tulajdonosai, akikben — mint minden zsidóban — mondhatni mindent lebíró a zsidó faji öntudat, éppen magyar fajvédő nacionalistákat hívjanak meg vállalatukhoz vezérigazgatónak, vagy igazgatónak. Amíg tehát a vállalatoknál az irányítás a tulajdonjog címén végső fokon zsidó kézben van, természetes, hogy a vállalatnál más, mint zsidó szellem, nem érvényesülhet. Nem elegendő tehát bizonyos személycserét és őrségváltást végrehajtani a vállalatoknál, hanem sürgősen tulajdonoscserére is szükség van, vagyis nemcsak forma szerint, de a valóságban, a tulajdonjog címén is teljesen magyarrá kell tenni a vállalatokat! Új szellem, új erkölcsiség és új módszer csak akkor érvényesülhet, ha a zsidó szellemet, amelyet a zsidó tulajdonosok képviselnek, teljesen kiküszöböljük. Erről a tulajdonoscseréről kell sürgősen gondoskodnia a harmadik zsidótörvénynek, hogy új tulajdonosok új szellemet is diktálhassanak. Péntek, 19«. ingrest. « " Aeivi rejlett nyekrechiftiltója Néhány héttel ezelőtt Antal István igazságügyi államtitkár egy vidéki MER gyűlésen beszédet mondott, amelynek során alaposan leszedte a keresztvizet a nyilasokról. Ebből az alkalomból az Esti Kurir émelyítően dicsérő cikket írt Raktárról, akit is elhaknozott a bölcs államférfiút megillető valamennyi díszítő jelzővel. Mi, a magunk részéről, itt, ezeken a hasábokon emlékeztettünk arra, hogy nem is olyan régen a Kurír volt az egyetlen magyar napilap, amely a magyar politikában szinte példátlan személyeskedő dühhel támadta azt az Antal Istvánt, aki megboldogult Gömbös Gyulának egyik leghívebb munkatársa volt és akit neon átallott olyan vádakkal illetni és olyan politikai méregkeverés áldozatává tenni, hogy rövid időre kívülről úgy látszott, mintha Gömbös Gyulát sikerült volna elidegeníteni Antal Istvántól. Amikor ez az Antal István támadta a szélsőjobboldalt, a Kurir egyszerre felfedezte benne a higgadt, bölcs és az ezer éves alkotmány szellemében gondolkodó és cselekvő államférfiút. Most aztán Antal István egyszerre kipottyant a Kurir kegyeiből, mert a minap Veszprémben nyíltan megmondta, hogy a hazai zsidóság illojális volt és csúnyán visszaélt a két zsidótörvény előkelő és gavalléros szellemével, következésképpen szükség van harmadik zsidótörvényre, amely letöri ezt az alattomos zsidó ellenállást. Ebből az alkalomból a Kurir Antal Istvánnal szemben ismét előveszi a régi terminológiát és a szó szoros értelmében egy kalap alá vonja a szélsőjobboldallal, — mármint mivelünk — akiket természetesen nem nevez másnak, mint olyanoknak, akik a gyűlöletből élünk, a gyűlölet a kenyerünk és a békés, szelid emberi szabadságjogok eltiprása a reggelink. Egyszóval a bölcs és higgadt államférfiúból egyszerre csak a türelmetlen fantáziák egyik tüzelője lett, akire hirtelenében ráolvasták, hogy legutóbb is milyen súlyos bűnökben találtatott: a zsidótörvények készítésében nem csupán addig ment el, ameddig hivatalból „muszáj” volt, hanem saját kedve szerint igyekezett nyomorgatni a szegény zsidókat. Nekünk nem újság, hogy a Kurir vadul és a lehető legdurvább hangon támad meg mindenkit, aki egy szót mer ejteni a zsidóság ellen. Ezt az egész ügyet csak azért tettük szóvá, mert — ismételjük — alig pár hete, hogy Antal Istvánt a leg„geil”-lebb módon feldicsérte abból az alkalomból, hogy a zsidókat nem kedvelő szélsőjobboldalt erőteljesen kritizálta. Ezt nevezzük aztán fejlett nyelvtechnikának, amely akkor és oda öltögeti csúfolkodóan, vagy kedveskedően a nyelvet, amikor és ahol bántalmazzák, vagy ájnározzák a zsidókat. Az érzékszerveknek ez a tökéletes harmóniája bennünket valóban csodálattal tölt el, de nem hisszük, hogy ugyanez a csodálat töltené el Antal Istvánt Szent meggyőződésünk, hogy ha a támadásoknak nem is vesz elejét, de ezek után mindenesetre értesíti Kurirékat, hogy kedveskedő és ajánlkozó néger ajakcsücsörökre a jövőben nem reflektál. * " A Kurir gorombáskodó cikke végül is abban csúcsosodik ki, hogy megjósolja Antal Istvánról: nem fogják őt a Szilágyi Dezsők sorában emlegetni, hanem legfeljebb az Istóczyak és Verhovayak emlékezete jut neki a magyar történelemben. Erre vonatkozóan mi nyugtatjuk meg Antal Istvánt: ne vegye túlságosan szívére ezt a históriai fenyegetést. Mert néhány száz év múlva, amikor az egyébként igen tiszteletreméltó Szilágyi Dezsőnek a nevét legföljebb néhány múzeumkutató könyvmoly fogja ismerni. Istóczy Győző és Verhovay Gyula élete műve az egész magyarság köztudatában fog élni. Most jelent meg Megyery Ella nagysikerű, műve Ejtőernyős háború A szerző személyes élményei alapján számol be ebben a rendkívül érdekfeszítő művében azokról a történelmi napokról, amelyek Hollandia, Belgium, Dánia egész életét egyik napról a másikra megváltoztatták. Nincs az az izgalmas regény, amely jobban lekötné az olvasó figyelmét, mint ez az ezernyi háborús eseménnyel átszőtt friss, eleven beszámoló Hollandia, Belgium, Dánia politikai, közgazdasági, társadalmi helyzetéről. A 334 oldalas mű ára 50 pengő kapható a „Magyarság” könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi János út 2. Postán az ár és 20 fillér portó beküldése után, vagy utánvét mellett szállítjuk.