Magyarság, 1941. június (22. évfolyam, 114-136. szám)

1941-06-01 / 114. szám

Bárűossg miniszterelnök héttőn Rómába utazik Rövidesen egyesülnek Krétában a német és olasz csapatok — Megismétlődött a dünkircheni pánik a délkrétai kikötőkben — lljabb angol légitámadás Sfax kikötőié ellen — Darlan tenger­nagy leleplezte Anglia hitszegéseit Háromnapos kongresszus Washingtonban a beavatkozás ellen A német nemzetiszociálista párt programja ( ami abból eddig megvalósult A magyar munkás kuliurigényei és hogyan él a német munkás Szemléltető térkép az össxebombázoii angol kikötőkről Tanulságos bácskai történetek A „megváltatlanok süket közönye" Irta: naítgasovszky Hornéi Tizenegy évvel ezelőtt a különösebb feltűnés nélkül megszűnt Magyar Hír­lapban — amely a hazai szabadkőmű­vesség hivatalos orgánuma volt — a pünkösdi vezércikkben a következő so­rokat olvastuk: „Pünkösd a naivisták ünnepe. Azo­­ké, akiket nem szokás komolyan venni, akik jártatják a szájukat, mikor okos ember hallgat... Mi közönyünkkel büntetjük azokat, akik kockáztatnak, fölényesen elhárítjuk magunktól a hős, a mártír tehertételeket. Mi a szikrányi ravaszságot, mellyel valaki meg tudja úszni a bajokat, vagy amellyel valaki kollektív bajainak közepette saját szá­mára egy kis előnyhöz jut, többre be­csüljük, mint a franciák az orleansi szüzet... A tüzes nyelveket nem olt­hatja el más, mint a megváltatlanok süket közönye.” Frappánsabb önleleplezést nem is olvastunk még zsidó írótól, vagy köz­írótól. De a pünkösd jelentőségéről, szimbólumáról, valóságáról sem olvas­tunk sem azelőtt, sem azóta ilyen ci­nikus, sértő és ördögien tagadó-szel­lemű sorokat. Korszerű volt ez az írás tizenegy évvel ezelőtt: az európai zsi­dóság hatalmának tetőfokán. Hitler bamaingesei ugyan már készültek a hatalom átvételére, de meg közel bá­rom, irtózatos harcokkal tarkított, esz­tendőt kellett végigküzdeniök, amíg a hatalom birtokában megkezdték töb­bek közt a németországi zsidókérdés megoldását. Nem volt Európában egyetlen zsidó sem tizenegy évvel az­előtt, aki ne írta volna alá bátran és cinikusan azokat a megállapításokat, amelyeket a zsidó publicista, Zsolt Bé­la tett a zsidó hatalmi fölény biztos tudatában. A tagadásnak ez a sajátságosán fölé­nyes és megvetőhangú stílusa azóta éppen úgy a múlté már, mint a múlté maga az életstílus, amelyből' ez a lélek­­fonnyasztó, földhözragadóan anyag­elvű szemlélet fakadt. És ha tizenegy esztendővel ezelőtt valaki Zsoltnak és fajtájának azt kiáltotta volna oda, hogy: „A megváltatlanok süket közö­nye” nem fogja eloltani a tüzes nyel­veket és nem fogja eloltani ebből a tíizből fogant igazságokat 'ami; — mert akad majd hősi kor és hősi lélek, amely vállalja a mártíromság „teher­tételeit” — tán még fölényesebb, meg­­vetőbb és tagadóbb választ kapott volna. Nem a közönynek lett igaza, hanem a tűznek. Nem a fölényeseknek és oko­soknak, hanem: a gúnyolt naivisták­nak, akik mertek és tudtak hinni. Ezek a naivisták vállalták a tüzes nyel­vek valóságát és szimbólumát. És ami­ként a tizenkét apostolt sok millió kö­vette, kétezer esztendő időóceánjának roppant távolságából és miként hitükbe és munkájukba a tüzes nyelv harcos szellemét dicsfényezték bele, épp úgy lettek ezek a tüzes nyelvek az örök emberi igazságok, az eszményekért harcoló emberiség örök szimbólumai. Pünkösd tehát az igazság meghirde­tésének az ünnepe. A belső megvilágo­sodásé, amely kötelezi azokat, kik az igazságot felismerték, annak tudatában vannak, hogy azt hirdessék is. Az igaz­ságra döbbent embernek hősi megszál­lottsággal kell ' a világbakiáltani az igazságokat. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a pünkösd egy kicsit a sajtó ün­nepe is, különösképen a nemzetiszocia­lista sajtóé. S amiként nekünk nagy és szent missziónk az, hogy a modem hírközlés lehetőségével a felismert igazságot hirdessük, épp úgy köteles­sége ez mindenkinek, aki a nemzeti­szocializmus igazságait elismerte és elfogadta. Mert az igazság csak akkor válik igazsággá, életté és főleg tetté, ha a magunk életében átéljük és ezen az átélésen keresztül megvalósítani próbáljuk. Miként az .apostolok új igét, új eszmét és új igazságot hirdet­tek, úgy hirdetjük meg mi is minden­nap, bátran és megalkuvás nélkül a fel­ismert igazságokat. Az igazság meghirdetése a technika ezer eszközével, a hírközlés mai fejlett­sége mellett mindenkinek kötelessége, aki önmagában már elfogádta a jobb, boldogabb és korszerűbb társadalom­alakítás és országépítés alapelveinek az igazságát. Csak ezen az úton és ezen a módon érhetünk el a nagy célhoz: a tettek szocializmusához, a korszerűbb, tehát fejlettebb, jobb, tökéletesebb társada-Hónapok óta az az érzésünk, hogy az Egyesült Államok elnöke valami oknál fogva kénytelen a nyílt kártyával való játszma helyett a bujkálást választani. Ezért az állandó bizonytalanság, az ellent­mondások elhallgatások és sejttetések, amelyek zavarják megnyilatkozásait. Vi­szont lehetetlen az, hogy az az ember, aki olyan tisztán látta 1933-ban, amikor az el­nöki hatalmat átvette, — nemcsak Amerika szörnyű belső bajait, politikai és társadalmi csődjének okait, — de jól látta a világ megbomlott gazdasági egyensúlyát is, — ugyanaz az ember ma ne lássa tisztán, hogy mi is ebben a nagy mérkőzésben volta­képpen a tét? Mit akar a tengely, és ezzel szemben mit akar az angolszász világkoali­­ció? Bizonyára tisztán látja is a világtör­ténelem jelenlegi problematikáját, de nem beszélhet nyíltan, mert ha ezt tenné, vagy az angol testvért döbbentené rá egy szörnyű igazságra, vagy a saját nemzete beléhelye­­zett bizalmát veszítené el órákon belül. íme ez a Roosevelt szörnyű dilemmája: hogy Amerika 'segítségét kierőltesse, — kénytelen állandóan arra hivatkozni, hogy Anglia veresége elkerülhetetlen e hathatós segítség nélkül. Viszont: azt még sem vall­hatja be, hogy Anglia annyira gyenge, hogy még e segítés ellenére is elvesztheti a játszmát! Mert ha ezt tenné, felülkerekedne a józan vélemény Amerikában és azt mon­daná, ha a vízbeesett már megfulladt, — minek dobáljuk utána a mentőövet? Kény­telen azt mondani, hogy Anglia beteg, de azt mégsem vallhatja be, hogy a beteg menthetetlen, mert erre az amerikai józan­ság így válaszolna:; ne feküdjünk egy ágyba a tifuszos beteggel! A nagy dilem­ma másik oldala: valamivel érzékeltetni kell a saját népe előtt, hogy Amerika meg fogja találni a számítását a háború után, — hozza meg tehát a nagy áldozatot: sej­teti tehát, hogy az angolszász koalíció győzelme után nem London fog vezetni, hanem az új amerikai imperalizmus jegyé­ben Washington! Ám ezt ilyen nyíltsággal mégsem teheti, — mert ez meg Londont észretérítené és annyira kijózanítaná, hogy az inkább vállalná a kényszerbékét, sem­mint a megalázást, amely éppen a tenge­rentúli testvérdemokrácia részéről vár reá. És a nagy dilemma legfogósabb része: Roosevelt szeretne egy megsegített olyan Angliát, amely még meg tud állni a lá­bán, — de egy annyira megsegítettet még­sem akar, amely fölényesen győzhet, mert ezesetben ő, aki igen nagy részt akar örö­kölni Anglia összeomlása után, — nem örö­kölne semmit. Valóban megoldhatatlan probléma: jó volna, ha az örökhagyó meg­halna, mert ezesetben örökölni lehet utána, de azért egészen mégse halljon meg, mert akkor oda az angolszász világuralom azon ragyogó illúziója, amelyeket olyan csábító színekkel fest az elnök az USA közvéle­ménye elé, amikor annak vérét és dollárját a háború serpenyőjébe készül dobni. Végül az ideológiai ellentmondás szörnyű képtelensége: reklámokokból Roosevelt kénytelen azt hirdetni, hogy az angolszász koalíció a demokrácia eszméjéért küzd; de azt mégsem mondhatja, hogy a ma létező angolszász demokrácia valóban a világ leg­tökéletesebb politikai és gazdasági életfor­mája, — mert ezt nem hiszi el neki sem az USA húsz millió proletárja, sem Anglia szocialista alapon megszervezett munkás­milliói. Mit súg tehát ilyenkor a salamoni bölcsesség? Ezt: harcolunk a demokráciá­ért, — de senkise higyje, hogy a győzé­­lem után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk a háború kitörésekor: nem, „új alapokon” fogjuk megszervezni a társadalmat, rendet teremtünk a tőke és munka harcában és új Eldorádót varázsolunk a földre!... ÉS MINDEZ MÉGIS HIÁBA! Érthető, ha ennyi ellentmondás mellett a közvéle­mény megfogására kidobott hálóból mégis lomhoz és államhoz. A tettek szocializ­musával már átalakult és hatalmas eredményeket felmutató nemzetek az­ért tudtak a korszerű igazságok felis­merésénél továbbjutni és az igazságok alkalmazásával új társadalmat és mo­dem népi államot felépíteni, mert az apostolokéhoz hasonló hősi életszem­lélettel hirdették a maguk igazságait a hírközlés, a gondolatközlés minden rendelkezésreálló eszközével. Sokan vannak, kik a füledbe súgják, vagy a sarokba vonszolnak és ott bi­zalmasan elmondjak, hogy ők már fel­ismerték a te igazságaidat, azok értel­mét és helyességét. Hasonlatosak ezek azokhoz az apostolokhoz, akik a tüzes nyelvek megvilágosítása előtt remény­telenül és kókadtan tanácskoztak arról, hogy vájjon mi lesz az általuk felis­mert igazság, s a mesterükben megfo­­gamzoit gondolatok sorsa. Nemcsak hinni kell tehát, hanem miként a kereszténység tanítja, bátran meg is kell vallani a hittel felismert gondolatok igazságát és szükségessé­gét Nem léphetik át nyugodt lelkiis­merettel az új világ, az új Európa, az új Magyarország^ kapuját, akik közö­nyösek és —■ miként a zsidó publicista írta — elhárítják maguktól a hős, a mártír tehertételeket. És miként a tü­zes nyelveket nem oltotta el „a meg­váltatlanok süket közönye”, nem olt­hatja el a mi igazságainkét sem. S mi­ként a tizenkét apostol a világ minden nyelvén meg tudta értetni magát, épp úgy meg tudja értetni magát a tettek szocializmusa is a világ minden né­pével. ARA: 20 FILLER KMOÖ7UIAJDONOS MAGYARSÁG UPKIADO 81 A MAGYAR 4Ä* X^/VVVFELELŐS SZERKESZTŐ föszeÄ Ä adö «Ipb NEMZETI SZOCIALISTA ...Á T T K A Y R- Kálmán dr. m. VI RTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MOZGALOM NAPILAPJA M a TTY aYo^vVzT Y^K O R N É L Budapest, 19411 * A XXIl é v f o l u a m Junius 1 Vasárnap I íA IKONOK túfpei a Kifért; a* ui utfd*. 114. (5879.) sz ám

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék