Magyarság, 1941. június (22. évfolyam, 114-136. szám)
1941-06-01 / 114. szám
KMOOTULAJDONOS MAGYARSÁG UPKIADO 81 A MAGYAR 4A* X^/VVVFELELŐS SZERKESZTŐ föszeráado «Ipb NEMZETI SZOCIALISTA ...ÁTTKAYR- Kálmán dr. m. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. MOZGALOM NAPILAPJA MaTTY aYo^vVzTY^KORNÉL Budapest, 19411 * A XXIl é v f o l u a m Junius 1 Vasárnap IIA IKONOK túrpei a Kisért, a* ui utfd*. 114. (5879.) szám Bardossy miniszterelnök hétfőn Rómába utazik Rövidesen egyesülnek Krétában a német és olasz csapatok — Megismétlődött a dünkircheni pánik a délkrétai kikötőkben — ufjabb angol légitámadás Sfax kikötője ellen — Darlan tengernagy leleplezte Anglia hitszegéseit Háromnapos kongresszus Washingtonban a beavatkozás ellen A német nemzetiszocialista párt programja ( ami abból eddig megvalósult A magyar munkás kultúrigényei és hogyan él a német munkás Szemléltető térkép az összebombázott angol kikötőkről Tanulságos bácskai történetek A „megváltatlanok süket közönye" írta: naítgasovszky Hornéi Tizenegy évvel ezelőtt a különösebb feltűnés nélkül megszűnt Magyar Hírlapban — amely a hazai szabadkőművesség hivatalos orgánuma volt — a pünkösdi vezércikkben a következő sorokat olvastuk: „Pünkösd a naivisták ünnepe. Azoké, akiket nem szokás komolyan venni, akik jártatják a szájukat, mikor okos ember hallgat... Mi közönyünkkel büntetjük azokat, akik kockáztatnak, fölényesen elhárítjuk magunktól a hős, a mártír tehertételeket. Mi a szikrányi ravaszságot, mellyel valaki meg tudja úszni a bajokat, vagy amellyel valaki kollektív bajainak közepette saját számára egy kis előnyhöz jut, többre becsüljük, mint a franciák az orleansi szüzet... A tüzes nyelveket nem olthatja el más, mint a megváltatlanok süket közönye.” Frappánsabb önleleplezést nem is olvastunk még zsidó írótól, vagy közírótól. De a pünkösd jelentőségéről, szimbólumáról, valóságáról sem olvastunk sem azelőtt, sem azóta ilyen cinikus, sértő és ördögien tagadó szellemű sorokat. Korszerű volt ez az írás tizenegy évvel ezelőtt, az európai zsidóság hatalmának tetőfokán. Hitler damaingesei ugyan már készültek a hatalom átvételére, de még közel három, irtózatos harcokkal tarkított, esztendőt kellett végigküzdeniök, amíg a hatalom birtokában megkezdték többek közt a németországi zsidókérdés megoldását. Nem volt Európában egyetlen zsidó sem tizenegy évvel azelőtt, aki ne írta volna alá bátran és cinikusan azokat a megállapításokat, amelyeket a zsidó publicista, Zsolt Béla tett a zsidó hatalmi fölény biztos tudatában. A tagadásnak ez a sajátságosan fölényes és megvető hangú stílusa azóta éppen úgy a múlté már, mint a múlté maga az életstílus, amelyből ez a lélekfonnyasztó, földhözragadóan anyagelvű szemlélet fakadt. És ha tizenegy esztendővel ezelőtt valaki Zsoltnak és fajtájának azt kiáltotta volna oda, hogy: „A megváltatlanok süket közönye” nem fogja eloltani a tüzes nyelveket és nem fogja eloltani ebből a tízből fogant igazságokat ,ami, — mert akad majd hősi kor és hősi lélek, amely vállalja a mártíromság „tehertételeit” — tán még fölényesebb, megvetőbb és tagadóbb választ kapott volna. Nem a közönynek lett igaza, hanem a tűznek. Nem a fölényeseknek és okosoknak, hanem a gúnyolt naivistáknak, akik mertek és tudtak hinni. Ezek a naivisták vállalták a tüzes nyelvek valóságát és szimbólumát. És amiként a tizenkét apostolt sok millió követte, kétezer esztendő időóceánjának roppant távolságából és miként hitükbe és munkájukba a tüzes nyelv harcos szellemét dicsfényezték bele, épp úgy lettek ezek a tüzes nyelvek az örök emberi igazságok, az eszményekért harcoló emberiség örök szimbólumai. Pünkösd tehát az igazság meghirdetésének az ünnepe. A belső megvilágosodásé, amely kötelezi azokat, kik az igazságot felismerték, annak tudatában vannak, hogy azt hirdessék is. Az igazságra döbbent embernek hősi megszállottsággal kell a világba kiáltani az igazságokat. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a pünkösd egy kicsit a sajtó ünnepe is, különösképen a nemzetiszocialista sajtóé. S amiként nekünk nagy és szent missziónk az, hogy a modern hírközlés lehetőségével a felismert igazságot hirdessük, épp úgy kötelessége ez mindenkinek, aki a nemzetiszocializmus igazságait elismerte és elfogadta. Mert az igazság csak akkor válik igazsággá, életté és főleg tetté, ha a magunk életében átéljük és ezen az átélésen keresztül megvalósítani próbáljuk. Miként azapostolok új igét, új eszmét és új igazságot hirdettek, úgy hirdetjük meg mi is mindennap, bátran és megalkuvás nélkül a felismert igazságokat. Az igazság meghirdetése a technika ezer eszközével, a hírközlés mai fejlettsége mellett mindenkinek kötelessége, aki önmagában már elfogadta a jobb, boldogabb és korszerűbb társadalomalakítás és országépítés alapelveinek az igazságát. Csak ezen az úton és ezen a módon érhetünk el a nagy célhoz: a tettek szocializmusához, a korszerűbb, tehát fejlettebb, jobb, tökéletesebb társada-Hónapok óta az az érzésünk, hogy az Egyesült Államok elnöke valami oknál fogva kénytelen a nyílt kártyával való játszma helyett a bujkálást választani. Ezért az állandó bizonytalanság, az ellentmondások elhallgatások és sejttetések, amelyek zavarják megnyilatkozásait. Viszont lehetetlen az, hogy az az ember, aki olyan tisztán látta 1933-ban, amikor az elnöki hatalmat átvette, nemcsak Amerika szörnyű belső bajait, politikai és társadalmi csődjének okait, — de jól látta a világ megbomlott gazdasági egyensúlyát is, — ugyanaz az ember ma ne lássa tisztán, hogy mi is ebben a nagy mérkőzésben voltaképpen a tét? Mit akar a tengely, és ezzel szemben mit akar az angolszász világkoalíció? Bizonyára tisztán látja is a világtörténelem jelenlegi problematikáját, de nem beszélhet nyíltan, mert ha ezt tenné, vagy az angol testvért döbbentené rá egy szörnyű igazságra, vagy a saját nemzete beléhelyezett bizalmát veszítené el órákon belül. Íme ez a Roosevelt szörnyű dilemmája, hogy Amerikasegítségét kierőltesse, kénytelen állandóan arra hivatkozni, hogy Anglia veresége elkerülhetetlen e hathatós segítség nélkül. Viszont azt mégsem vallhatja be, hogy Anglia annyira gyenge, hogy még e segítés ellenére is elvesztheti a játszmát! Mert ha ezt tenné, felülkerekedne a józan vélemény Amerikában és azt mondaná, ha a vízbeesett már megfulladt, aminek dobáljuk utána a mentőövet? Kénytelen azt mondani, hogy Anglia beteg, de azt mégsem vallhatja be, hogy a beteg menthetetlen, mert erre az amerikai józanság így válaszolna: ne feküdjünk egy ágyba a tifuszos beteggel! A nagy dilemma másik oldala: valamivel érzékeltetni kell a saját népe előtt, hogy Amerika meg fogja találni a számítását a háború után, hozza meg tehát a nagy áldozatot: sejteti tehát, hogy az angolszász koalíció győzelme után nem London fog vezetni, lomhoz és államhoz. A tettek szocializmusával már átalakult és hatalmas eredményeket felmutató nemzetek azért tudtak a korszerű igazságok felismerésénél továbbjutni és az igazságok alkalmazásával új társadalmat és modern népi államot felépíteni, mert az apostolokéhoz hasonló hősi életszemlélettel hirdették a maguk igazságait a hírközlés, a gondolatközlés minden rendelkezésre álló eszközével. Sokan vannak, kik a füledbe súgják, vagy a sarokba vonszolnak és ott bizalmasan elmondják, hogy ők már felismerték a te igazságaidat, azok értelmét és helyességét. Hasonlatosak ezek azokhoz az apostolokhoz, akik a tüzes nyelvek megvilágosítása előtt reménytelenül és kókadtan tanácskoztak arról, hogy vájjon mi lesz az általuk feli,hanem az új amerikai imperalizmus jegyében Washington! Ám ezt ilyen nyíltsággal mégsem teheti, mert ez meg Londont észretérítené és annyira kijózanítaná, hogy az inkább vállalná a kényszerbékét, semmint a megalázást, amely éppen a tengerentúli testvérdemokrácia részéről vár reá. És a nagy dilemma legfogósabb része: Roosevelt szeretne egy megsegített olyan Angliát, amely még meg tud állni a lábán, — de egy annyira megsegítettet mégsem akar, amely fölényesen győzhet, mert ez esetben ő, aki igen nagy részt akar örökölni Anglia összeomlása után, — nem örökölne semmit. Valóban megoldhatatlan probléma: jó volna, ha az örökhagyó meghalna, mert ez esetben örökölni lehet utána, de azért egészen mégse halljon meg, mert akkor oda az angolszász világuralom azon ragyogó illúziója, amelyeket olyan csábító színekkel fest az elnök az USA közvéleménye elé, amikor annak vérét és dollárját a háború serpenyőjébe készül dobni. Végül az ideológiai ellentmondás szörnyű képtelensége: reklámokokból Roosevelt kénytelen azt hirdetni, hogy az angolszász koalíció a demokrácia eszméjéért küzd, de azt mégsem mondhatja, hogy a ma létező angolszász demokrácia valóban a világ legtökéletesebb politikai és gazdasági életformája, — mert ezt nem hiszi el neki sem az USA húsz millió proletárja, sem Anglia szocialista alapon megszervezett munkásmilliói. Mit súg tehát ilyenkor a salamoni bölcsesség? Ezt harcolunk a demokráciáért, — de senki se higgje, hogy a győzelem után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk a háború kitörésekor: nem, „új alapokon” fogjuk megszervezni a társadalmat, rendet teremtünk a tőke és munka harcában és új Eldorádót varázsolunk a földre!... ÉS MINDEZ MÉGIS HIÁBA! Érthető, ha ennyi ellentmondás mellett a közvélemény megfogására kidobott hálóból megismert igazság, s a mesterükben megfogamzott gondolatok sorsa. Nemcsak hinni kell tehát, hanem miként a kereszténység tanítja, bátran meg is kell vallani a hittel felismert gondolatok igazságát és szükségességét Nem léphetik át nyugodt lelkiismerettel az új világ, az új Európa, az új Magyarország kapuját, akik közönyösek és — miként a zsidó publicista írta — elhárítják maguktól a hős, a mártír tehertételeket. És miként a tüzes nyelveket nem oltotta el „a megváltatlanok süket közönye”, nem olthatja el a mi igazságainkét sem. S miként a tizenkét apostol a világ minden nyelvén meg tudta értetni magát, épp úgy meg tudja értetni magát a tettek szocializmusa is a világ minden népével. ARA: 20 FILLÉR