Magyarság, 1941. június (22. évfolyam, 114-136. szám)

1941-06-01 / 114. szám

2 kicsúszik a zsákmány. Legalább is ezt mu­tatják azok a legfrissebb drákói rendelke­zések, amelyeket az amerikai hadiipari ter­melés folyamatosságának biztosítására nyakrafőre életbe léptetnek most a tenge­rentúli egyedül üdvözítő demokráciában: nagy szabotázs-szervezésnek jöttek nyo­mára néhány mammut hadiipari üzemben. Azonnal retorzióval élt a washingtoni kor­mány: karhatalom szállta meg a híres Douglas és Lockhead motor- és repülőgép­­gyárakat és a broocklini és bostoni hajó­­építő és hajójavító nagyüzemeket. Amikor az amerikai munkás most megjelenik reg­gel munkahelyén,­­ a gyárak kapujában szuronyos őrség fogadja és csak motozás után léphet be a gyár területére. Ezek a munkások még jól emlékeznek Roosevelt négy nap előtti beszédének ama részére, amely így szólt: „A Hitler által uralt Euró­pában a munkásság szakszervezetei ma már csak történelmi relikviák és olcsó vicc a munkaadók és munkások jogi egyenlősége a békedifferenciák megoldására irányuló tárgyalásoknál.’’ Az a józan amerikai mun­kás, akit most karhatalom fogad reggelen­­kint és akinek munkahelyét hadiipari kény­szerüzemmé minősítették, amelyet el nem hagyhat,ahol a munkát nem hagyhatja abba, ahol bérkövetelésekkel nem jelentkezhetik. — ez a munkás szerényen és egyszerűen felteszi a kérdést; hát a mi szent demok­ráciánkban hol bujkál a tőke és munka egyenjogúsága és hova sikkadt a szakszer­veztek munkást védő intézménye? Mennyi­vel jobb ez a mi rendszerünk, mint az a má­sik, amelynek legázolására most hadiköl­­csönt jegyzünk, tankot építünk éhbéren és fiainkat besorozzák? ... Ezer és egy megoldatlanság teszi egyre izzóbbá Amerika szociális légkörét, villódzik itt és ott az ég alján, távoli mo­rajlás hangja hallatszik, mintha elemi ka­tasztrófa készülne. Minden nyugtalan, min­den bizonytalan, csak a washingtoni Fehér Ház márványcsodája ágaskodik az égnek, mint a megtestesült igazság és megfelleb­­bezhetetlenség fellegvára. Ám a fellegvár azzal nem válik a tény­legesnél erősebbé, hogy önmaga hirdeti ön­magáról a megingathatatlanságot. Bizony attól függ az építmény szilárdsága és álló­­képessége, hogy az igazság betonfunda­mentumára építették-e, vagy csak könnyű vályogtalajra — ha nem éppen omlós ho­mokra, — amelyet nagyon könnyen meg­mozdít egy alulról feltörő tektonikus rez­gés ... A PÁNAMERIKAI EGYSÉG ILLÚ­ZIÓJA. Hogy az illúziók felsorolása teljes legyen, — Pánamerikát se hagyjuk ki. Az amerikai célzatos hírverés állandóan azt hangoztatja, hogy van egy egységbefogott óriási kontinentális nagy tér, az Észak-, Közép- és Dél-Amerikából álló Pánamerika­ Unió. Washington propagandaközpontja szeretné azt a látszatot kelteni, hogy ez a negyvenmillió négyszögkilométert kitevő és kettőszázharmincmillió lelket számláló mammut nagytér-egység egyetlen frontot képez, — Pánamerika frontját, — a ten­­gely-Európával szemben. A megtévesztések nagy játékának ez egyik legragyogóbb fe­jezete: az igazság az, hogy létezik egy öt­venkét évvel ezelőtt életrehívott laza „Unió”, de ennek inkább csak földrajzi jelentősége van, nem pedig hatalompoliti­kai. Észak-Amerika az ipari imperializmus és a tőke imperializmusát jelenti. Dél-Amerika az agrárizmust,­­ amelyet leg­tisztábban Argentína képvisel. A kapitaliz­mus rendjén belül a tőke és ipar mindig kizsarolta és ma is kizsarolja az agrár­­társadalmakat. És ezt jól tudják Dél- Amerikában. Továbbá: az USA fajilag an­golszász, Dél-Amerika nemzeteit, köztük a két vezető hatalmat, Argentínát és Brazí­liát spanyolok uralják, akiket a vérség széttéphetetlen kapcsolata fűz Európa la­tin nemzeteihez, ahonnan eredtek s ame­lyeknek kultúrájukat köszönhetik. Amilyen mértékben erősödik Washing­tonban a hang, hogy az USA szorosan ve­gye kezébe, ha kell, erőszak árán is, a Pán­amerikai Uniót, és az erősebb jogán dik­tálja a jövőben az Unió külpolitikáját,­­ ugyanolyan mértékben erősbödik az ellen­állás Latin-Amerika nemzeteinél. Nem kell csattanósabb bizonyíték annál, mint amit harmadnapja Argentina helyettes állam­fője, Castillo szolgáltatott, kijelentvén, hogy Argentina a béke politikáját vallja a jövőben is, mint vallotta a múltban, Európa háborújához nincs köze, nem kí­ván abban részt venni, a legkevésbbé test­vérharc formájában. Nem maradt adós az új amerikai impe­rializmust hirdető fékevesztett USA-sajtó sem. A „Fortune” című szemlében egy Sherry Mangan névre hallgató yenki pub­licista megfújta a harci riadót: elérkezett az időpont, amikor a világ új felosztása során az „északamerikai imperializmus” akcióba léphet: a Japánnal szembekerülő USA sürgősen vegye birtokba a Dél- Amerikát. Jó, ha ez megy szépszerével; ha nem, akkor a gazdasági és katonai ter­ror minden eszközét ki kell meríteni, meg kell vonni a délamerikai hiteleket, áruikat ki kell tiltani az északamerikai piacról, szükség esetén gazdasági krízist kell ki­robbantani ezekben az államokban, s fon­tos a cél: az USA saját céljai szolgálatába állítsa Dél-Amerikát. A cikkíró őszintén bevallja, hogy Latin-Amerika nemzeteit nem lehet megijeszteni azzal, hogy Német­ország fenyegeti Dél-Amerika szabadságát. Cinikusan rögtön hozzáteszi: „A valóság­ban mi sem félünk egy német katonai tá­madástól, de félünk attól az új gazdasági rendszertől, amelyet ma a nemzetiszocia­lizmus jelent!” — Szabályos önleleplezés. Megéri, hogy megörökítettük. Ruttkay R. Kálmán Német harcirepülőgépkötelékek pénteken is­mét bombázták az ellenséges csapatösszevoná­sokat és visszavonulási útvonalakat. Különösen élénk légitámadás irányul a déli partokon fekvő kikötők ellen. Ezekből a kikö­tőkből kísérlik meg a brit csapatok maradvá­nyai a menekülést. Krétától délre német harcirepülőgépek meg­támadtak egy brit tengeri erőkből álló kötelé­ket és egy rombolót olyan súlyosan megron­gáltak, hogy számítani lehet elpusztulására. Támadást intéztünk a Gaudosz szigetre me­nekülő brit kötelékek ellen. Egy jelző állomást elpusztítottuk. Északafrikában meghiúsítottuk az ellenség­nek éjjeli kitörési kísérletét Tobrukból. Tüzér­ségünk tüzelése felrobbantott egy nagyobb brit lőszerraktárt. Zuhanó bombázó alakulataink Tobruk közelében elhallgattatták brit légvé­delmi ütegeket. Romboló repülőgépeink gép­puskáztak ellenséges csapatösszevonásokat. Né­met és olasz repülőgéposztagok hatásosan tá­madták az ellenség üzemanyagraktárait. A Liebe Heinrich sorhajóhadnagy parancs­oksága alatt álló tengeralattjáró öszesen 44 ezer tonna ellenséges hajóteret süllyesztett el. A szombatra virradó éjszaka sikeresen bombázták a brit nyugati partok kikötőit. Kü­lönösen Mersey vidékén és a Bristol-csatorna mentén épült kikötőberendezésekben keletke­zett sok tűz. Az ellenség sem a Birodalom területére, sem a megszállott területekre nem repült be. Bárdossy miniszterelnök hétfőn Rómába utazik A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bárdossy László magyar királyi minisz­terelnök és külügyminiszter az olasz királyi kormány látogatására hétfőn, június 2-án este feleségével együtt Rómába utazik. Kíséretében lesznek: Ghyczy Jenő, Bartheldy Tibor, Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, továbbá Ujpétery Elemér követségi titkár. Bárdossy László miniszterelnök most tesz eleget annak a kedves és baráti köte­lességének, amelyet annak idején a jugo­szláviai események miatt kénytelen volt elhalasztani. Hétfőn Bárdossy már útban lesz Olaszország felé, hogy látogatást te­gyen Mussolininál. Bárdossy miniszterelnök útját, mint minden olyan utat, amelyet felelős magyar politikus tesz a tengely­­hatalmak országaiba, bizalommal kísérjük. Tudjuk, hogy ez az út, a mellett, hogy megtisztelő baráti gesztust fejez ki, min­den körülmények között Magyarország és a tengelyhatalmak érdekeit szolgálja és így közvetve előmozdítja annak a közös célnak a megvalósítását, amely elsősorban a béke helyreállítását, másodsorban az igazságos európai újjárendezés, de főként a nép szociális felemelését tűzte ki maga elé. Mindezen túl bizonyosak vagyunk benne, hogy Bárdossy László miniszterel­nök olaszországi útja újabb szoros ka­poccsal fűz bennünket a tengelyhatalmak­hoz, amelyek eddig is a legjobb megértés­sel és barátsággal viseltettek Magyaror­szág iránt, s amelyek a jövőben nem kis mértékben Magyarországra kívánják ala­pozni Délkelet-Európa jövőjét. Egy angol lap írja : Kréta bevétele után ■ egyetlen sziget sendbevehetetlen „London elveszettnek tekinti a krétai harcot” —­ írja a Dagens Nyheter lon­doni tudósítója. A felelős angol tényezők nem zárkózhatnak el az elől, hogy a Kréta elleni német hadműveletek sikerét tisztán szakszerűleg méltányolják. Londonban az a benyomás uralkodik, hogy az angolok lebecsülték a németek erőforrásait és el­szántságát. A londoni sajtóban visszatükröződik a krétai harcok lefolyása miatt ér­zett nagy csalódás. A Yorkshire Post így ír: „Régebbi háborúkban tengeri haderőnk lehetetlenné tette volna Kréta bevételét. Most be kell látnunk, hogy egyetlen sziget sem bevehetetlen, ha hiányzik a hathatós légvédelem.” Stockholm, május 31.. A német és olasz csapatok egyesülése Krétákon már csak rövid idő kérdése A déli kikötőkből próbálnak menekülni az angolok vették az érintkezést a Herakleion közelében álló német ejtőernyős vadászokkal. A kelet fe­lől előrenyomuló olasz csapatokkal való egye­sülés már csak rövid idő kérdése. holfelm­ennBart Berlin, május 31. A véderő főparancsnoksága közli: Kréta szigetén a német csapatok folytatták a megvert ellenség üldözést kele felé és fel­ Az olasz csapatok a németekkel egyetértően folytatják hadműveleteiket Krétában Róma, május 31. Az olasz főhadiszállás 360. közleménye: Az olasz légi alakulatok az éjszaka­ fo­lyamán újból bombázták a máltai La Va­letta kikötőberendezéseit. Kréta szigetén az olasz csapatok a né­met erőkkel szoros együttműködésben folytatják hadműveleteiket a kitűzött cél­pontok elérése érdekében. Az angol repülőgépek bombákat dobtak az Égeitenger olasz birtokban lévő szige­teinek néhány községére. Egy ellenséges gépet a tengerészeti légvédelem ütegei le­lőttek. Észak-Afrikában olasz és német repülő­gépek, olasz vadászgépek védelme alatt, bombázták Tobruk ellenséges légelhárító ütegeit. Május 28-án német repülőgépek az ostromlott erőd szomszédságában gépesí­tett osztagokat bombáztak, eltaláltak és súlyosan megrongáltak továbbá Marsa Matrutól északra egy nagyobb tonnatar­­talmú ellenséges gőzhajót. Kelet-Afrikában helyőrségeink továbbra, is szívósan ellenállnak a számbeli fölény­­ben levő ellenség nyomásának. (MTI) TfcoMP, WH. HMM fil MINŐIN­h ... *1* 0H*tí$1WᆠMegismerlődött a nünklickeni pánik a Mikront kikötőkben Berlin, május 31. Mint a Német Távirati Iroda a szombati véderőjelentéshez kiegészítőleg értesül, Kréta szigetén az ellenség viharos üldözése következtében nincs már lehetőség, hogy az ellenség a sziget által nyújtott kedvező előfeltételek kihasználásával még egyszer szívósan ellenállhasson. A német légi haderő a britek üldözése közben újra tanúbizonyságot tett az előző hadjáratokban valamennyi ellenfél által annyira rettegett harcierejéről. A néme­tek angol menetoszlopokat bombatámadá­sokkal szétszórtak, légelhárító ütegeket telitalálatokkal elhallgattattak, mély táma­dások alkalmával géppuskák és ágyúk sú­lyos pusztításokat okoztak a menekülő jár­műoszlopokban. Különösen súlyos légi tá­madások érték azokat az angol csapat­összevonásokat, amelyek a sziget déli part­jain kétségbeesetten kutatták, hogyan szállhatnak hajóra. E­közben olyan jelene­tek játszódtak le, amelyek az angol csa­patoknak Dünkirchenben, valamint néhány héttel ezelőtt a görög partokon történt hajórarakásakor kitört pánikra emlékez­tettek. (MTI) Halászhajókon menekülnek Krétából az angolok Zürich, május 31. A „Tat" római tudósítója jelenti, hogy a brit csapatok tengeri utón való elszállítása megkezdődött. Az olasz sajtó ezt kedvező jelnek veszi. Stockholm, május 31. A krétai helyzetről ideérkezet jelenté­sekből kitűnik, hogy a harcok immár be­fejezéshez közelednek. A brit és görög ka­tonák halászhajókon menekülnek a ten­gerre s ott hadihajókra várnak, hogy az el­vigye őket. Órák, ékszer, órajavítások PREGARTNER, Múzeum­ krt. 41. Tel.: 382-444. ÉKSZER VÉTEL­„Marok”-tag.____________ __ Kréta elfoglalása bizonyíték Hitler büszke mondására : „a német haderő számára nincs lehetetlen“ Berlin, május 31. (TP): A német sajtó feltűnő helyen számol be, az angol csapatok krétai vereségéről. A lapok egyidejűleg méltatják Kréta nagy ha­dászati jelentőségét. A krétai hadműveletek megindulásakor maga az angolszász sajtó is hangsúlyozta Kréta hadászati kulcshelyzetét a Földközi-tenger keleti részén, így pl. a Daily Telegraf május 20-án a következőket írta: Hitler itt (Krétánál) nagyjelentőségű cél­ra törekszik, nem csupán Kréta elfoglalására. Kréta ugyanis kulcspont Európa, Afrika és Ázsia kö­zött. A sziget a Földközi-tenger szá­mára ugyanaz, mint Málta és Szicília együttvéve. A Berliner Börsenzeitung a krétai esemé­nyekkel és a főhadiszállás legújabb megálla­pításaival kapcsolatban megjegyzi, hogy be­fejezéshez közelednek a Kréta brit erődjének elfoglalására irányuló hadműveletek. Ez a vál­lalkozás egyedül áll minden idők háborújá­nak történetében. Első ízben sikerült ugyanis a levegőből elfoglalni egy olyan szigetet, amely védelmezői számára hegyszakadékaival és egész terepével ideális védelmi lehetősége­ket nyújtott. Az ejtőernyős vadászokból és a hegyivadászokból álló német támadócsapatok teljesítménye, amelyet izzó hőség és vízhiány ellenére letörve a brit ellenállást, vittek vég­hez, bebizonyította a Führer, büszke kijelen­tését, „miszerint a német haderő számára nincs lehetetlen”. A német légierő ragyogó oldalt írt be a német történelem könyvébe, az angol történelem könyvébe pedig beírta a ret­tenetes „menetekeit”. Mivel csapataink egy része nyugaton szállt le az olaszok pedig a sziget keleti részén nyo­mulnak előre, az angolok tehát, csak dél felé menekülhetnének erre azonban a sziklás ten­gerpart rendkívül nehézzé teszi a menekülést, annyival is inkább, mivel a brit flotta katasz­trofális veszteségei után aligha fog megkísé­relni egy újabb akciót. Amennyire Kréta az angolok számára nagyjelentőségű volt, ugyan­úgy nagyjelentőségű a sziget birtoklása a tengelyhatalmak számára is. A sziget ugyanis egyrészt biztosítja és­ le­zárja az Égei-tengert, másrészt pedig, mint kiindulási kikötő az alexandriai és a Szuez­­csatorna mellett lévő angol állások felé, amennyiben ezek az állások a tengelyhatal­mak légihaderejének veszélyövezetébe kerül­tek, hiszen Alexandria csupán 550 kilomé­terre fekszik Krétától, Anglia pedig, már több esetben keserű módon tapasztalta, hogy mit jelent az, ha németek vannak a kapuk előtt. Fotókópia-okmányfénykép, RÁD, Andrássy­ út 52 (Mussolini-térnél). Telefon: 116—640, öt angol teherhajó elsüllyesztését jelentik Amerikából Az Associated Press jelentése szerint newyorki hajózási körökben közölték az 5802 tonnás Gregalla, a 4976 tonnás Es­mond, a 2609 tonnás Bengore Head és a 4861 tonnás Empire Caribou brit teher­­hajók elsüllyesztését. A hajók az Egyesült Államokból karavánban Anglia felé halad­tak és hadianyagot szállítottak. A 6169 tonnás City of Kimberley brit tehergőzös­­ről is jelentik, hogy elsüllyesztették. (MTI).

Next