Magyarság, 1941. november (22. évfolyam, 240-264. szám)
1941-11-01 / 240. szám
— I »TMITAW W. WU BUDAPEST, 1941. NOVEMBER 1. SZOMBAT ! W\WM “TTK»^±roa IFj.^imraD^BOPPREafTOUV& Dft ^ fMATTYASOVSZKY KOPNÁL v A szövetséges csapatok mind szélesebb szakaszon veszik birtokukba a Donee jobbpartját A magyar csapatok teljesítményeikkel kivívták a szövetséges katonai körök elismerését * Jr\i * « » Jú* ^ 3% A nemzetszervezet gondolata írta: vitéz Jaross Andor Huszonhárom évvel ezelőtt, mikor a világháború elvesztésének közvetlen következményeként az alkotmányos kormány kétálésan adta át a közhatalmat egy bizonytalan összetételű szerveiben forradalmi társaságnak, mikor elég volt néhány részeg matróznak tehergépkocsin végigszáguldozni a főváros körútjain és a pesti polgárság már félve bújt az ablakok függönyei mögé, szinte huszonnégy óra alatt omlott össze a régi, monarchiabeli Magyarország. Sokszor hallottam, hogy ha akadt volna akkor egyetlen kemény katona, aki kivezényelte volna a katonaságot, sok minden másként történt volna. Csak egy kis ellenállás kellett volna, hogy megmutatkozzék a forradalmi szervezet tökéletes hiányossága, a vezetők ideges kisszerűsége és az ország sok szenvedést megtakaríthatott volna magának. Ez az idő a múlté s ma csak elmerenghetünk felette, mily egyszerű és primitiv eszközökkel lehetett egy átért társadalommal és megtántorodott vezetőkkel bizonyos új helyzetet elfogadtatni s mily könynyű volt hervadt őszi rózsákba üdvözölni az ifjú köztársaságot. Akik az akkori széjjelesés folyamatát az országsértés öntudatával és a nemzetféltés ösztönösségével figyelték, láthatták, hogy a magyar társadalom szinte tökéletes szervezetlensége, vagy liberális értelemben vett „széjjelszervezettsége” szinte eleve meghiúsítottak minden olyan gondolatot, mely a társadalom egészséges erőinek felvonultatásával, gátat mert volna emelni a most már fejlődő „forradalmi” árnak. De meg volt írva a magyar sors könyvében, hogy még mélyebbre kell süllyednünk s meg kellett békülnünk az állam és nemzet teste feldarabolásának gondolatával is. Idegen impérium alatt, amint recsegve-ropogva omlott össze fejünk felett a magyar állam boltozata, ott állott kiszolgáltatottan egyedeire hullva széjjel a magyar. A liberális kor kis szervezeteit játszi könnyedséggel oszlatta az idegen hatalom, hisz nem keltett nagy feltűnést egy-egy vidéki kaszinó, dalárda, vagy nőegylet felszámolása. Más pedig nem volt. Innen kellett a kisebbségbe hullott magyarnak elindulnia. Az ösztönös elindulás majdnem mindenütt jó volt. Nem pártokat, hanem népszövetséget, nemzetszervezetet akart létesíteni a kisebbségi magyarság. A pártok kifejlődése és nemzetszervezet formájában való szerepeltetése csak későbbi folyamat volt, mikor a nemzetszervezet formáját az államhatalom veszélyesnek minősítette és nem engedélyezte. Az utódállamokban kifejlődött magyar pártpolitika csak szükség eszköz volt, mert az állam parlamentáris rendszere mellett, ez a szervezkedési mód volt egyedül sikerre vezető. Csehszlovákiában az Egyesült Magyar Párt, Romániában a Magyar Párt a magyar nemzetszervezet igényeivel lépett fel s mint ilyen tekintette magát a magyarság egyedül képviseletre jogosító szervének. A trianoni ország társadalomfejlődése, egyesületi és szervezeti élete ismeretes. Az ellenforradalmi idők sok új, kezdetben dinamikus szervezetet keltettek életre. A magyarság társadalmi megerősítésének gondolata, a mindenáron visszaszerzendőnek tekintett elvesztett területek lélektanából fakadó irredenta nem egy nyílt és titkos szervezetet létesített. Pezsgett a szervezeti élet, de nem volt teljesen egységes irányítás s ahány erős, az átlagon felüli egyéniség bukkant fel a magyar közélet arénáján, annyi szervezet bukkant fel a nyomában. A dinamikusabb ellenforradalmi idők lanyhulásával, mikor újból a liberálisabb életforma kezdett polgárjogot nyerni, majdnem teljesen visszahullott a magyar szervezeti élet abba a formába, annak minden külsőségével és sajnálatos béltartalmával. Fejlődést e tekintetben azóta sem látunk. Alig van igazán átfogó, a magyarság egyetemét felölelő társadalmi szervezetünk s, ha van is, az nem képes megbirkózni az egyéb téren mutatkozó osztódottság és széjjelaprózottség miatt a rá háruló nagy feladatokkal. Mikor három évvel ezelőtt a felvidéki területsáv visszatért, nem egy képvselője ennek a területnek nyilatkottott meg oly irányban, hogy ideje volna politikai párttagozódottságukat felszámolni és egy nemzetszervezettel helyettesíteni. Miután Erdély egy része visszatért, módomban volt néhány világosan látó képviselővel beszélgetni, akik szinte egyöntetűen vallották ugyanezt a nézetet. Azóta visszatért a Délvidék és csodálatos módon itt is ■ így gondolkoznak a volt kisebbségi magyarok. Egy ma is felelős állásban levő közéleti férfiú, mikor előtte ezt a gondolatot felvetettem, azt felelte, hogy megérti, ha kisebbségi sorsban kerestük nemzetszervezet megalkotásának lehetőségét, de most Magyarországon a magyar állam, és annak szervei helyettesítik ezt az orgánumot. Természetes, hogy ez a nézet téves, mert a nemzetszervezet feladata nem az állam tevékenységi körének átvétele, hanem a nemzet erőinek közös eszmények, tervek és törekvések megszabta egybefűzése, hogy az a nemzetnek s így természetesen államának mindenkor és mindenben rendelkezésére álljon. Megalkotása nem történhet meg bármely politikai időpontban, mert megalkotásához az egész nemzetet uraló eszmére, tervekre és törekvésekre van szükség. A volt kisebbségi magyarok, akik mikor először néztek végig a magyar parlamenti pártcsoportokon, önkénytelenül vágytak egy megnyugtató keret, a nemzetszervezet után. A magyar belpolitikai életben szerzett tapasztalatok sora azután megmutatta, hogy a közvetlen időpont még nem érkezett el, hisz a nemzetszervezet nem alkotható meg úgy, hogy a különféle világnézetű és eszmei beállítottságú pártok egyszerűen összefognak. Ez volna a mai parlamenti kép. Kint a magyar élettérben már lényegesen közelebb vagyunk ahhoz az eszmeközösséghez, a tervek és törekvések azonosságához, melyre a nemzetszervezetnek szüksége van. A magyar nép millió ma már azonosan foglalnak állást a felvetődő kérdésekhez, azonos a felfogásuk a társadalmi válaszfalak lebontása kérdésében, ugyanazt vallják a magyar földbirtokpolitika oly nehezen vajúdó szövevényéről, ugyanúgy fogalmazzák meg nézetüket a zsidó kérdésről, ugyanaz a véleményük a közellátás és egységes árszínvonal problémájában, egy a törekvés a magyar nép szociális és kulturális színvonalának emelésében, ugyanúgy fogalmazzák meg mondanivalójukat az európai sorskérdésekben, mert tisztán látják, hogy a magyar életkérdések megoldása kizárólag a tengely oldalán képzelhető el és a déli és keleti harctereken kiömlött magyar vér kötelez minden irányban. Állítom, hogy a magyar nép millióinak felfogásában, gondolkozásában már adva van az alap az egységes nemzetszervezet megalkotásának előkészítésére. Ez a felfogás, gondolkozás — nincs rajta semmi csodálkozni való— a korszerű nacionalizmus gondolatvilágából fakad. Hatalmas lenyűgöző példák nyomán, hisz mindenkor Európától tanultunk, a maga emberi sorsának meglátásán át, a magyar közösségi tudat mélyen begyökerező benyomásán túl alakultak át a magyar lelkek és lettek befogadóképesek az új világ eszméinek felvételére. S amikor mi elsősorban tisztességet, feltétlenül egyéni tisztességet, fegyelmezettséget, katonás fegyelmet, elszántságot, a munkában való hitet, áldozatkészséget, a köz az egyéb elé való helyezését követeljük meg a nemzetszervezet tagjaitól, akkor olyan tulajdonságokat keresünk, melyek széles rétegekben már adva vannak s csak a cél szolgálatába kell őket állítani. Az európai politikai fejlődés hulláma itt van nálunk is. Tudomásul kell venni. A korszerű nacionalizmus életformája hatalmas alkotó erőt és eredményeket kíván, most nem az egyének versenye, indult meg, hanem a nemzeteké. A nemzeti erőkifejtés, erőgyarapítás és latbavetés ideje itt van és még jönni fog. A Duna-medencében számos nemzet versenye fog egymás mellett folyni, talán egymás ellen is bizonyos vonatkozásban. Az előny azé Katonai munkatársunk írja A krimi hadjárat egykor és most Hogyan szüntették meg a munkanélküliséget Németországban A tanítók és a polgári iskolai tanárok helyzete az új költségvetés tükrében Hogy indultak el a szabadcsapatosok a kárpáti felszabadító harcokba Elrendelték a burgonya igénybevételét Bemutatjuk képben és írásban a csepeli szabad kikötőt \$áta Jáaia'zivÁh éxd&k&s S'Un.&á z.táhtébeti estidékei kőszőtt