Magyarság, 1941. november (22. évfolyam, 240-264. szám)

1941-11-01 / 240. szám

/ 2______ RAMOCSAHÁZI JÓ NAMENYI •férfi és női ZOLTÁN­ szöveteinek J­ÓSÁGÁT­­ NÉV IGAZOLJA lesz, amelyik gyorsabban sajátítja el a modern harcmodor fortélyait. A harc nem pusztító fegyverekkel fog lefoly­ni, hanem az élet eredményeivel. Ki tud nagyobb szociális jólétet teremteni nemzeti életében, ki tud jobbat és töb­bet termelni, kinek egészségesebbek, erősebbek a gyermekei. Ezt a ver­senyt állnunk kell mindenáron. Itt most nem kis belpolitikai har­cokról van szó, nem az ilyen párt, vagy amolyan párt pillanatnyi pozí­ciójáról, képviselőinek jelenlegi szá­máról, hanem történelmi helyzetünk világos és félreérthetetlen becsületes felismeréséről és az ehhez szabott ál­lásfoglalásról. A nemzetszervezet elő­készítésének feladata is ilyen tenni­való. A naptári évforduló, mely elmúlt november szomorú emlékét idézi, jó alkalom egy kis lelkiismeretvizsgálás­­ra. Tegyük meg az örök magyarság érdekében! Emlékezz, magyar munkás! Irta: Ruttkay R. Halmán ... Mindenszentek, halottak napja. Ilyen­kor befelé figyel az emberi lélek; a sírker­­teket járja és az emlékezés mécsesét gyúj­togatja szeretetteinek és barátainak sírján. A Halál gondolatával foglalkozik, —­ezzel a nagy misztériummal, amelynél csak egy nagyobb van: az élet csodája, az élet misz­tériuma. A Gondviselés úgy rendelkezett, hogy az idő feledést nyújtó balzsamát adta: ha elvesztettünk valakit, aki közelállt hozzánk, vér volt a vérünkből, vagy egy darabja az életünknek, ha a halál ütötte égő sebet lassan megenyhíti a hónapok és évek mú­lása: beheged a mélyenütött seb és fájdal­mas, szép emlékké szépül az, aki eltávozott életünkből. Nem így a nemzet életében. Ennél az idő feledést nyújtó balzsama nem segít és hiába telnek-múlnak az évek, a mélyenütött seb tovább vérzik. A nemzet lelkén ütött sebek sohasem gyógyulnak és sohasincs megbo­­csájtás azok számára, akik egy nemzetet taszítottak a halál küszöbére. Emlékezz, magyar munkás! Ma 23 évre, 1918 október utolsó és november eleji na­pokra emlékezz! Az „őszirózsás forradalom” szégyenteljes napjaira! Ezekben a végzetes napokban parancsoltak ki téged az utcára azok, akik neked a megváltást hirdették,­­ miközben az első kapavágást tették meg a trianoni sírgödörhöz. Ezekben a napok­ban, amikor a nemzet léte forgott koc­kán és amikor egyedül csak a fegyver tart­hatta volna meg mindazt, amiért négy ször­nyűséges éven át vérzett a te fajtád a vi­lágháborús frontokon és amiért félmillió jó magyar hullott el, — ezekben a sors­döntő napokban a te vezetőid ütötték ki a védelmező fegyvert a honvédség kezéből, e gyalázatos jelszóval: Nem akarunk kato­nát látni! Nem akarunk katonát látni, é­s utána egy ország, egy vérző és küzdő, jobbsorsra érdemes nemzet látta a pusztulás poklát, a megcsonkítást, a szétdarabolás tragédiá­ját. Emlékezz magyar munkás! A kloáka­­forradalom szégyenteljes napjaira, amikor a legkeserűbb pohár sem maradt el: a bol­­seviki rémuralom pohara. Ami ezután kö­vetkezett, a megalázás és megcsonkítás, a háborúban kivérzett ország kifosztása, az idegen megszállás, a nemzetközi bojkott — ez mind csak természetes következménye volt a te őszirózsás „forradalmad” soha nem feledhető szégyenének. Emlékezz magyar munkás arra, hogy 1919 március 21-ének reggelére méteres­öles, rikító plakátok jelentek meg a fővá­ros utcáin, ezzel a szöveggel: „A magyar Tanácsköztársasággal szövetkezett Szovjet Tanácsköztársaság seregei már útban van­nak a Kárpátok felé, — hogy felszabadítsa­nak!” Gondolj erre a szégyenteljes becsa­pásra, különösen most gondolj erre, ami­kor a fiad, a véd, vagy öcséd ezekben a na­pokban fegyverrel a kezében ott harcol valahol a Krím, vagy a Donec-medence tá­ján, a fajtánk örökszép és mindig példát mutató hősiességével. Téged csaptak be akkor — és egy nem­zet lett e becsapás tragikus áldozata. Más­ként nem is történhetett. Másra nem is voltak képesek azok, akiket te magad fölé emeltél és elismerted vezetőknek, „mtm­- ésvezéreknek”. ,­Kun Béla és Szamueli pa­rancsára figyeltél akkor, elaltattad a lelki­ismeretedet, a véred mélyből feltörő sza­vát és harminc pesti zsidógyerek komman­dója alatt masíroztál a káoszba, anarchiá­ba fulladt pesti körutakon. Azt hitted, hogy te vagy az a gránitoszlop, amelyre az új jövendőt fel lehet építeni,­­ pedig csak­ az ugródeszka voltál a marxista té­­boly eszelősei, „entellektuelljei” számára, akik így a te segítségeddel varrták magu­kat a nemzet nyakába, hogy száz nap alatti uralmukkal elhordják azt, amit itt ezer év magyar könnyel és magyar vérrel kimun­kált. A te sorsod és a nemzet sorsa egy­aránt meg volt pecsételve akkor, amikor a marxista agyrém megszállottjai uralomra kerültek, amiként az orosz paraszt és az orosz munkás sorsa is veled egyidőben meg­pecsételődött akkor, amikor Moszkvában és Leningrádban ugyanennek a tébolynak megszállottjai a vörös prófétának, Lenin­nek vezetésével magukhoz ragadták a ha­talmat. Ezek is egy világot, a munkások szocializmusának új világát ígérték! — De hogy mit váltottak valóra az ígéretből, erről a legtöbbet neked megint csak ae a frontról hazaérkezett véred­, az öcséd, a véd, a fiad tudna mondani, aki ezekben a hetekben a két látó szemével látta est a marxista „munkásparadicsomot”. A tö­megnyomornak, az embertelenségnek, a rabszolgaságnak olyan infernójáról számol­hatnak be neked ezek, amelyről neked fo­galmad sem lehet. Nincs az a szóba, vagy írásba öltött propaganda, amely pótolhatná ezt a tragikus frontélményt. Nézd, — egy német munkás­katona, Ze­­retka József, Donavitz szülötte, a keleti frontról ezt írta haza szülőfaluja nemzeti­szocialista vezetőjének: „— Én magam sem tudom pontosan, hogy hova, merre és eddig nem tudtam hinni a Nagyságban. De most itt künn a fronton, mint katona mindent láttam és ma ezt a kérdést teszem fel: Tán célja volna, hogy életben maradjak azért, hogy bevegye­tek engem a nagy német Munkáspártba. Ha el kell esnem,­­ ma szívesen halok meg Németországért és ma mindenről meg va­gyok győződve, mindent tisztán látok.” Ez a német gyalogos korábban meggyő­­ződéses és radikális kommunista volt. Az övéhez hasonló levelek ezer és milliószám­ra érkeznek ma a vérző keleti frontról a mögöttes országrészbe. Rokon írja azokat rokonnak, leplezetlenül és híven a valóság­hoz. Egyszerű emberek ezek, akiket marxista próféták nem képeztek ki lélek­ölő „agitátorképző tanfolyamokon”, nem ismerik a történelmi materializmus bonyo­lult elméletét, nem kínozták halálra az agyukat azzal, hogy megértsék Marx tal­­mudista okoskodása alapján az „értéktöbb­let” elméletét, — de nem is elmélet, hanem a valóságot látták most az ukrán mezőkön, a krivojrogi és doneci iparvidéken, a har­kovi gyárvárosban és Leningrád munkás­külvárosaiban. És amit láttak,­­ azt össze­hasonlították önmagukban azzal, ami ma otthon van: a mérleg egyik serpenyőjébe tette józan és egyszerű ítéletük a saját munkástársadalmuk életnivóját , és a má­sik serpenyőbe a „proletárparadicsom” pro­letárjainak sorsát és életnivóját. Az ilyen lemérés után fogott tollat Zeretka József német munkáskatona is kínálta fel egy­szerű munkás életének nagy tragédiája után az önként vállalt hősi halál áldoza­tát,­­ mint egy kiengesztelést, ellenérté­két, mea­culpázást. Ezzel a meaculpázással, szánom-bánom­­mal az októberi őszirózsás patkányforrada­lom váltságdíjával vagy te még ma is adós, huszonhárom év után, te „beszervezett" magyar munkás! Pedig a pesti kommuniz­­mus szégyenteljes összeomlása után a tör­ténelem tálcán tette eléd a múltadból való eltérés, a kijózanodás soha vissza nem térő lehetőségét. Amikor a száznapos gerilla­forradalom felszámolása megtörtént, — te levonultál a hallgatás, a lapulás mélysé­gébe; nyelted a mellednek szegezett tömén­telen, sajnos, igaz vádat; a lelked mélyén érezted is a bűntudatot; tudtad, hogy mi volt a szereped, hogy tettestárs, bűntárs voltál — a büntetőjog szigorú meghatáro­zása szerint is. Csak éppen nem vontad le bűntársi, tettestársi szereplésednek végső következményeit. S amikor pár év múlva az idő a feledés jótékony fátyolét borí­totta szörnyű szereplésedre,­­ folytattad ott, ahol 1919-ben abbanhagytad, eleinte hangfogóval és nagyon-nagyon szerényen, később egyre hangosabban és egyre agre­­szívebben. Paktumot kötöttél a liberális kormány­zattal és másféltucat képviselőt juttattál be a parlamentbe a marxismusra, Marxra esküvő „osztályharcos” képviselőt. Jártál tovább az agitátorképző tanfolyamokra, szívtad magadba annak a szocializmusnak „üdvözítő” igéit, amely egy talmudista zsidó agyvelejében öltött formát, hogy szé­dítse, ámítsa a világ munkásságát évtize­dek óta. Újból csak megtanultad, hogy mi a történelmi materializmus, hogy kell le­vezetni az „értéktöbblet-elméletet”, milyen érvekkel kell bebizonyítani az „osztály­harc” jogosságát, hogyan kell az igazi szo­cializmus csodálatos életeszményét egész egyszerűen és brutálisan szimpla bér­kér­désre degradálni! Így ér most téged politizáló életed tra­gikus új fordulata, az, amikor a szemed láttára zúzzák pozdorjává az általad vallott marxista elméletre felépített nyomor-szo­cializmus zülött és bűnös, életképtelen és nyomorult kártyavárát, az új, építő szocia­lizmus győzelmes seregei a keleti fronton! Ám te még ma is hallgatsz, a beszerve­zett magyar munkás! Mintha nem volna fény az agyadban és nem volna a szívedben mélyről feltörő, ösztönös nemzeti érzés, az, amelynek első szikráját édesanyád csókja csókolta beléd, még a bölcsődben, amely —innen valószínűség !zerint ott ringott egy kis falusi magyar házban, — régesrégen. Sőt tovább mentél, magyar munkás és en­nek az évnek tavaszán nem minden önérzet Klsfarmer hdnoch Dr. Schneider S.: AZ ANGÓRANYÚL-TE­­NYÉSZTÉS KÉZIKÖNYVE. Az angóra­­nyúl-tenyésztés legrészletesebb és min­den kérdésre kiterjedő útmutatója. III. bővített kiadás....................... 3.00 — : TÖRZSKÖNYV. Minden nyúltenyészet számára nélkülözhetetlen. 98 oldal, 24x34 cm. nagyságban , , , , ....................2,80 Szabadhegy E: AZ ANGÓRAGYAPJÚ FEL­DOLGOZÁSÁNAK ABC-JE. Az angóra­­gyapjú értékesítésénél elsőrendű szere­pet játszó feldolgozás minden fázisára felvilágosítást adó könyv.........................2,00 Dr. Fekete L.: A HÁZINYÚL KORSZERŰ TAKARMÁNYOZÁSA. a korszerű ta­karmányozás részletes ismertetése, te­kintettel a fehérje- és vitaminszükség­letre ....................................................................3­00 Nándor E.: EGÉSZ ÉVBEN ZÖLDTAKAR­­MÁNY. Számos gyakorlatilag bevált, új takarmányféle leírása és termelésének ismertetése .....................................................300 Dr Lázár — dr. Schneider: BAROMFI ÉS NYÚLTENYÉSZTÉS ÉVKÖNYVE 1924. Megjelenik 1941. decemberében. — Az 1941-es kötet ára, míg a készlet tart . 1.00 -O. Kapható a­­Magyarság" Könyvosztályában: Bu­dapest, II., Hunyadi J.­út 2. Postán a könyv árának előzetes beküldése esetén bérmentve szállítjuk. Utánvét mellett a portó 70 fillér. Órák, ékszer, filajavitások PREGARTNER. Mu­zeum­ krt. 41. Tel.­ 382-444. ÉKSZERVÉTEI. t URGEUMffl Szombat, 1941. november 1. w 111811 //tc­hIM toaAi1 /rf*' im*- tostchr Ttuittrf:­ Vegyest' ec /?Sf/££SXt/P£fi Stomdard radio Kapható: Mapmitz keresztény szaküzletben VJIL, József­ körút 37—39 szám. RÉSZLET­­CSERE! KÉSZSÉGGEL BEMUTATJA: IV., ProníSZf* DOJÁS ISTVÁN rTe%Vs 1941-42 rá&aa&l­ nagy ruh­ ára IMN­ IS I»-w.ii fllmnWbl'^9 Telefon: 186-203 ^■j^^^nRrSZTÉNY ÍIANGSZERG « A*t ftST*1 Budapest, VIII., Rák.óczi-fit 71. szám Csere, részlet. T.: 13-16-81. nélkül ünnepelted a magyarországi szociál­demokrata párt megalakításának 50 éves, félévszázados jubileumát. Túl hangos már nem volt, — mert nem lehetett, — ez a te jubileumod, hiszen a háttérből a zenét ehhez a dicstelen évfordulóhoz az európai új és teremtő szocializmus győzelmes fegy­vereinek csattogása és dörgése szolgáltatta! Mindegy,­­ te mégis csak jubiláltál! És most ezzel a te jubileumoddal és azon túl, az őszirózsás kloáka-forradalom 23 éves évfordulójával kapcsolatban mégis ezt kérdezem tőled magyar munkás: Nem vol­na jó, ha ez a te ötven éves jubileumod a te utolsó szavad, utolsó hangod lett volna? Ötven év szép idő, — de elég is volt ez az ötven év! Folytatása és reménye nincs, mert nem lehet. Túl sokat élt ez a te mar­xista szakszervezeti politikád ahhoz, hogy még további életre számíthasson: kiélted önmagadat, az erőd elfogyott és­­a hited összetörött. A szemed előtt omlik össze és hull a porba a te álomvilágod, — mindaz, amiben te hittél, — csak mert elhitették ve­led. Minek hát megvárni az ajtódon kopogta­tó könyörtelen végzetet? Minek megvárni azt, hogy mások, az illetékesek halálra ítél­jék a te politikádat? Nem volna egyszerűbb, emberibb és nemesebb, ha te magad fojta­nád meg agyadban és szívedben a vörös h­imérát, amely eddig fojtogatott és kiszív­ta agyadból a fel-felcsapó világosságot és a szívedből feltörő tiszta érzést? Ítéld halál­ra önmagad elhibázott múltját, marxizmus­ra szociáldemokratizált magyar munkás! Higgyél a jövőben! önként vállalt szép halál még méltó volna hozzád. És ha ezt nem teszed, csúf lesz el­hibázott politikád halála is, amiként csúf és terméketlen volt az így politizáló élet is. Te mindig az erődre hivatkozol. Most az egyszer mutasd meg újból az erődet, — önmagaddal szemben!

Next