Magyarság, 1942. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-23 / 18. szám

* v " " 1Y A­M 18. (6­0­7­0.) SZÁM BUDAPEST, 194­2. JANUÁR 23. PÉNTEK IFJ. VIRTSOLOGI DUPPRECHTOUVER DEL W MATTYASOVSZKY KÖDNÉL madótulajdonos:magyarság lapkiadó rs, A pT v ém mmmtm­­ •___fEiRos­szffiKEsrro’ # aN­ XmM* ATTK.Ai£ joan0ft Menekülésszerűen visszafelé özönlenek a brit csapatok Észak-Afrikában Rommel váratlan támadással visszadobta az egyiptomi ang­ol haderőt . A németek a Donecnél, a keleti harc­tér középső és északi szakaszan is mindenütt visszaverték az ellensé­get feodóziánál részben megsemmisítették a partra szállt bolsevistákat Általános japán előnyomulás Burmában Tozso: Szingapúr sorsa már eldőlt — Ausztrália nem ad több katonát Angliának — A párisi sajtó beszüntette támadásait Vicko ellen A riói értekezleten nem bocsátják szavazás alá a tengelyhatalmakkal való szakítást AZ ELSŐ MENET UTÁN A világháború szempontjából annyira fontos riói értekezletről egy homályos szö­vegezésű, mondhatnánk zavaros hír érke­zett ma Madridon keresztül. Eszerint az amerikai köztársaságok elhatározták, hogy felségjogaik tekintetbevételével"­­ nem tarthatják fenn a diplomáciai kapcsolatot a tengelyállamokkal, mert Japán a konti­nens egyik nemzetét — nyilván az USÁ-t értik alatta, — metámadta, — Német- és Olaszország pedig hadat üzentek e megtá­madott nemzetnek. Valahogy igazán a diplomácia örök két­értelmű nyelvén van megszövegezve ez a határozat. Mert ha már „felségjogaikra” hivatkoznak a pánamerikai szövetség álla­mai, — úgy józanul legfeljebb az következ­tetne a felségjogok érvényesítéséből, hogy az USA vívja meg a maga háborúját ellen­feleivel, — a délamerikai államok pedig szuverenitásuk, tehát felségjogaik teljes birtokában semlegesek maradnak. Ha ez a kétértelmű, sőt majdnem értelmetlen ha­tározat a riói első menet eredménye, am úgy az sovány­ vigasztalást jelent Was­hington számára, amely nem kisebb re­ménnyel küldte megbízottait Rióba, mint hogy egész Délamerikát „egyhangú hatá­rozattal” a saját háborújába belerántja. Mert mit jelent az, ha a délamerikai ál­lamok megszakítják a diplomáciai kapcsola­tot Németországgal, Olaszországgal és Ja­pánnal? A hadviselés szempontjából sem­mit sem jelent ez, aminthogy semmit sem jelent az, hogy például an­gol nyomásra Egyiptom már hónapokkal ezelőtt megsza­kította a diplomáciai kapcsolatot Magyar­­országgal. Vagy például a volt Jugoszláviá­nak 1919-től 1940-ig nem volt diplomáciai kapcsolata a Szovjetunióval,­­ csakúgy, mint ahogy az USA-nak sem volt kapcso­lata 1918—1937. között Moszkvával. A dip­lomáciai viszony megszakítása két nemzet között körülbelül annyit jelent, mint ami­kor két ember hátat fordít egymásnak; egyik megy jobbra, a másik balra, — mert nincs többé közös dolguk. Ahhoz, hogy a diplomáciai viszony megszakításából há­ború legyen, — még igen hosszú az út. Ha igaznak bizonyul tehát a riói hír, s az ösz­­szes délamerikai államok megszakítják a diplomáciai kapcsolatot a háromhatalmi egyezmény tagállamaival, — az USA olyan első menetet nyert meg, amelyből nem so­kat hasznosíthat, — különösen ma, amikor neki nem ilyen plátói szerelemre van szük­sége, — hanem nagyon is bőséges hozo­mányra számított Dél-Amerikában! A NAGY ADU Épp ezért fokozza is a tempót Rióban a Jenki diplomácia. Valamit még nyújtani kellene a makacskodó délamerikai álla­moknak, hogy azok kötélnek álljanak. Most rukkolt ki Washington a nagy adu­val: az Associated Press jelenti, hogy Roosevelt elhatározta a délamerikai álla­mokkal szemben az USA vámhatárok tel­jes lebontását azért, hogy minden keres­kedelmi korlát megszűnjön, és szabadon áramoljon az USA ipari kivitele Dél­­amerika felé s onnan viszont az agrár­be­vitel minden korlátozás nélkül ömöljön be az Egyesült Államokba. Az első pillanat­ban úgy látszik, mintha az USA hallatlan nagylelkűséggel akarna ilyen formában se­gítségére sietni a délamerikai államoknak. De ha a ravasz terv mögé nézünk, egy tá­tongó szakadékot látunk, amelyben elpusz­tulhat a délamerikai agrárállamok egész nemzetgazdasága. Miért? Mert a délame­rikai agrárállamok semmit sem nyerhet­nek azon, hogy az USA vám nélkül engedi be a jövőben agrár­feleslegeiket,­­ hiszen ezekért ma csak a világpiac hallatlanul nyomott árait fizeti meg az USA, viszont a saját ipari termelvényeit természetesen csak az amerikai, égigtornászott magas kartellárakon lesz hajlandó Délamerikába exportálni: ezek az árak a háború követ­keztében 60—200 százalékkal vannak ma a békeárszínvonal fölöt.­ Ez természetes is, mert mint tudjuk, éppen az óriásira foko­zott haditermelés következtében a fogyasz­tási cikkek gyártását minimumra korlá­tozta Washington; általános az áruhiány és minden áru azonnal vevőre talál az USA-ban is, úgy hogy exportra nem sok marad Délamerika számára. Épp a minap közölte a nagy nyilvánossággal az ameri­kai haditermelési hivatal főnöke, hogy 15 millió munkást szándékoznak beállítani a hadiipari termelésbe, ez annyit jelent, hogy úgyszólván semmi sem marad a tö­megfogyasztás számára termelő iparválla­latok számára. Ezzel az ügyes trükkel vég­eredményben a lyukas mogyorót kínálja a délamerikai államoknak Washington és ezzel szemben az USA vonat-, és hajóra­komány méretekben várja Brazília és Ar­gentina, stb. agrártermékeit. A csapdát mindenesetre felállították Rióban,­­ de mindkét szemére vaknak kell lennie an­nak, aki abba mégis beleesik. AUSZTRÁLIA DÖNTÖTT Ami régen várható volt, bekövetkezett: a feltartózhatatlan japán előretörés iránya angol-Malayán és Hollandindián túl és to­vább dél felé, Ausztrália felé mutat, s ez ösztönzést adott Ausztráliának egy sürgős elhatározásra: a jövőben egyetlen katonát nem küld sem az afrikai, sem a távolkeleti s angol harcterekre. Berendezkedik a saját védelmére. Biztosak vagyunk abban, hogy Szingapúr eleste után és a hollandindiai szigetek japáni lerohanása után az ausztrá­liai kormány visszarendeli az eddig küldött és az angol vezérkar rendelkezésére bocsá­tott különítményt is. Hogy Ausztrália el­határozása megmásíthatatlan, ez bebizo­­nyosult már három hét előtt, amikor kor­mánya Churchill háta mögött Washington­nal kötött megállapodást az együttes és közös védelemre. Auszrália lehullása a Brit Imperium fá­járól jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsünk a három évszázad alatt összeszer­­zett angol világimpérium szerkezetéről. Milyen volt ez valamikor és milyen a mai formájában? A gyarmatosítás első idősza­kában a hódító Anglia egyszerűen birtok­ba vett itt-ott, — a földteke túlsó oldalán is; — óriási területeket, néha egész föld­részeket, mint Ausztrália is s azokat meg­szállás alatt tartotta és kizsákmányolta. Ez volt az igazi Impérium, amelyet a fegy­verek ereje tartott össze. Ezt a hatalmi­­fölépítményt kezdte ki később az idő, a fejlődés természetes folyamata, — amikor is a saját munkával virágzáshoz jutott és politikai öntudatra ébredt volt gyarmatok már a maguk lábán akartak járni s auto­nómiát követeltek, — ha ugyan nem tel­jes szabadságot,­­ miként az USA, amely a XVIII. század végén az angolokkal ví­vott szabadságharcban megszerezte teljes állami függetlenségét. A világháború után már egyik birodalmi konferenciát a másik után tartották Londonban és újból és új­ból szabályozták az anyaország és a tá­voli gyarmatok, domíniumok, koronabir­tokok, mandatárius területek közjogi állá­sát és kapcsolatát az anyaországgal. Rövi­den: a Brit Impérium a világháború után átalakult az angolul beszélő népek szövet­­kezésévé (British Commonwealth of Na­tions), az 1926-ban és 1930-ban tartott londoni világbirodalmi konferencia és az 1931-ben megszületett úgynevezett West­­minsteri Statútum vetette meg mai alap­jait és formáját ennek a laza szövetkezés­nek. Ennek jellemzője az, hogy például a dominium Ausztrália és Kanada teljesen szuverén államok, — kid ön törvényhozás­sal, állam­elnökkel, külképviselettel — Kanadának például követe van London­ban és Washingtonban is — és csak az önként vállalt szövetkezés és az angol uralkodóház elismerése fűzi őket a brit impériumhoz. India viszont még korona­gyarmat, amely eddig nem kapta meg a dominium-jelleget s vannak viszont ezen felül még megszállva tartott mandatárius területek is, amelyeket an­il biztosok igazgatnak. A föld egyharmadára kiterje­dő brit világimpérium összesen 200 külön részből áll; dominiumokból, koronagyar­matokból, gyarmatokból és mandatárius területekből, amelyeket egy végtelenül komplikált közjogi hálózat köt hol lazáb­ban, hol szorosabban az anyaországhoz. Bölcs emberek már régen látták azt a fo­lyamatot, amely a szétbomláshoz vezet, így Turgot, a nagy francia állampolitikus már több mint másfélszáz év előtt ezt mondotta: „A gyarmatok olyanok, mint a gyümölcs, amely addig csüng a fán, amíg megérik!’' Az angol gyarmat Kanada és Ausztrália ma már önmaga jelenti ki, hogy — megérett. Megérett — és lehullik az impérium fájáról. NEHÉZ MUNKA LESZ! Nehéz munka lesz azoknak az áruló nyo­moknak eltüntetése, melyeket Eden moszk­vai útja és egy fecsegő, állásától éppen fe­csegése miatt felmentett amerikai diplo­mata hagyott maga után. A török kérdés­ről van szó, helyesebben arról a fenyege­tettségről, amelyet Ankara érez és lát ma a Boszporus és a Dardanellák miatt. Mac Murray, a volt ankarai követe Roosevelt­­nek, elszólta magát, mondván: lehetséges, hogy a Szovjet lerohanja a török szoroso­kat. Biden pedig, mint tudjuk, moszkvai útja után úgy nyilatkozott, hogy elvileg megegyeztek Sztálinnal abban, hogy a há­ború után Kelet- Délkelet- és Középeuró­­pában a Szovjetet illeti meg a rendező jog­kör. Az áruló nyomokat most szeretnék eltüntetni: Molotov hírek szerint sietve Londonba megy. Roosevelt kiküldöttje, a félzsidó Bullit már útban van Ankarába, az ankarai angol követ háromórás tanács­kozást folytatott a török államelnökkel és külügyminiszterrel. s rettentő erőfeszítés folyik, hogy elkenjék az áruló nyomokat. Nehéz munka lesz elhitetni Délkeleteurópa hallgatag muzulmánjával, hogy Sztálin egy önzetlenségi rohamában a maga számára semmit sem kötött ki és ingyen és bér­mentve szállítja a győzelmet Angliának. Aminthogy nehéz volna azt is elhitetni, hogy ha a vérszomjas tigrisnek szabályos pedikűrrel lereszelik a körmeit,­­ az jám­bor növényevővé válik ... Ruttkay R. Kálmán ÁRA 12 FILLÉR T~ « Plilyen lesz Európa gazdasági jövője ? (Az önellátás, klíring és a devizagazdálkodás) A tüzelő és élelmiszer­­kereskedések kivételével reggel 9 órakor nyitnak majd az üzletek Budapesten £á£ag.atás egy c&att a &a£áio.S &e£&gat — kivág.'z.fk Megfizethetetlenek az élelmiszerárak Angliában

Next