Magyarság, 1942. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-23 / 18. szám
* v " " 1Y AM 18. (6070.) SZÁM BUDAPEST, 1942. JANUÁR 23. PÉNTEK IFJ. VIRTSOLOGI DUPPRECHTOUVER DEL W MATTYASOVSZKY KÖDNÉL madótulajdonos:magyarság lapkiadó rs, A pT v ém mmmtm •___fEiRosszffiKEsrro’ # aN XmM* ATTK.Ai£ joan0ft Menekülésszerűen visszafelé özönlenek a brit csapatok Észak-Afrikában Rommel váratlan támadással visszadobta az egyiptomi angol haderőt . A németek a Donecnél, a keleti harctér középső és északi szakaszan is mindenütt visszaverték az ellenséget feodóziánál részben megsemmisítették a partra szállt bolsevistákat Általános japán előnyomulás Burmában Tozso: Szingapúr sorsa már eldőlt — Ausztrália nem ad több katonát Angliának — A párisi sajtó beszüntette támadásait Vicko ellen A riói értekezleten nem bocsátják szavazás alá a tengelyhatalmakkal való szakítást AZ ELSŐ MENET UTÁN A világháború szempontjából annyira fontos riói értekezletről egy homályos szövegezésű, mondhatnánk zavaros hír érkezett ma Madridon keresztül. Eszerint az amerikai köztársaságok elhatározták, hogy felségjogaik tekintetbevételével" nem tarthatják fenn a diplomáciai kapcsolatot a tengelyállamokkal, mert Japán a kontinens egyik nemzetét — nyilván az USÁ-t értik alatta, — metámadta, — Német- és Olaszország pedig hadat üzentek e megtámadott nemzetnek. Valahogy igazán a diplomácia örök kétértelmű nyelvén van megszövegezve ez a határozat. Mert ha már „felségjogaikra” hivatkoznak a pánamerikai szövetség államai, — úgy józanul legfeljebb az következtetne a felségjogok érvényesítéséből, hogy az USA vívja meg a maga háborúját ellenfeleivel, — a délamerikai államok pedig szuverenitásuk, tehát felségjogaik teljes birtokában semlegesek maradnak. Ha ez a kétértelmű, sőt majdnem értelmetlen határozat a riói első menet eredménye, am úgy az sovány vigasztalást jelent Washington számára, amely nem kisebb reménnyel küldte megbízottait Rióba, mint hogy egész Délamerikát „egyhangú határozattal” a saját háborújába belerántja. Mert mit jelent az, ha a délamerikai államok megszakítják a diplomáciai kapcsolatot Németországgal, Olaszországgal és Japánnal? A hadviselés szempontjából semmit sem jelent ez, aminthogy semmit sem jelent az, hogy például angol nyomásra Egyiptom már hónapokkal ezelőtt megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Vagy például a volt Jugoszláviának 1919-től 1940-ig nem volt diplomáciai kapcsolata a Szovjetunióval, csakúgy, mint ahogy az USA-nak sem volt kapcsolata 1918—1937. között Moszkvával. A diplomáciai viszony megszakítása két nemzet között körülbelül annyit jelent, mint amikor két ember hátat fordít egymásnak; egyik megy jobbra, a másik balra, — mert nincs többé közös dolguk. Ahhoz, hogy a diplomáciai viszony megszakításából háború legyen, — még igen hosszú az út. Ha igaznak bizonyul tehát a riói hír, s az öszszes délamerikai államok megszakítják a diplomáciai kapcsolatot a háromhatalmi egyezmény tagállamaival, — az USA olyan első menetet nyert meg, amelyből nem sokat hasznosíthat, — különösen ma, amikor neki nem ilyen plátói szerelemre van szüksége, — hanem nagyon is bőséges hozományra számított Dél-Amerikában! A NAGY ADU Épp ezért fokozza is a tempót Rióban a Jenki diplomácia. Valamit még nyújtani kellene a makacskodó délamerikai államoknak, hogy azok kötélnek álljanak. Most rukkolt ki Washington a nagy aduval: az Associated Press jelenti, hogy Roosevelt elhatározta a délamerikai államokkal szemben az USA vámhatárok teljes lebontását azért, hogy minden kereskedelmi korlát megszűnjön, és szabadon áramoljon az USA ipari kivitele Délamerika felé s onnan viszont az agrárbevitel minden korlátozás nélkül ömöljön be az Egyesült Államokba. Az első pillanatban úgy látszik, mintha az USA hallatlan nagylelkűséggel akarna ilyen formában segítségére sietni a délamerikai államoknak. De ha a ravasz terv mögé nézünk, egy tátongó szakadékot látunk, amelyben elpusztulhat a délamerikai agrárállamok egész nemzetgazdasága. Miért? Mert a délamerikai agrárállamok semmit sem nyerhetnek azon, hogy az USA vám nélkül engedi be a jövőben agrárfeleslegeiket, hiszen ezekért ma csak a világpiac hallatlanul nyomott árait fizeti meg az USA, viszont a saját ipari termelvényeit természetesen csak az amerikai, égigtornászott magas kartellárakon lesz hajlandó Délamerikába exportálni: ezek az árak a háború következtében 60—200 százalékkal vannak ma a békeárszínvonal fölöt. Ez természetes is, mert mint tudjuk, éppen az óriásira fokozott haditermelés következtében a fogyasztási cikkek gyártását minimumra korlátozta Washington; általános az áruhiány és minden áru azonnal vevőre talál az USA-ban is, úgy hogy exportra nem sok marad Délamerika számára. Épp a minap közölte a nagy nyilvánossággal az amerikai haditermelési hivatal főnöke, hogy 15 millió munkást szándékoznak beállítani a hadiipari termelésbe, ez annyit jelent, hogy úgyszólván semmi sem marad a tömegfogyasztás számára termelő iparvállalatok számára. Ezzel az ügyes trükkel végeredményben a lyukas mogyorót kínálja a délamerikai államoknak Washington és ezzel szemben az USA vonat-, és hajórakomány méretekben várja Brazília és Argentina, stb. agrártermékeit. A csapdát mindenesetre felállították Rióban, de mindkét szemére vaknak kell lennie annak, aki abba mégis beleesik. AUSZTRÁLIA DÖNTÖTT Ami régen várható volt, bekövetkezett: a feltartózhatatlan japán előretörés iránya angol-Malayán és Hollandindián túl és tovább dél felé, Ausztrália felé mutat, s ez ösztönzést adott Ausztráliának egy sürgős elhatározásra: a jövőben egyetlen katonát nem küld sem az afrikai, sem a távolkeleti s angol harcterekre. Berendezkedik a saját védelmére. Biztosak vagyunk abban, hogy Szingapúr eleste után és a hollandindiai szigetek japáni lerohanása után az ausztráliai kormány visszarendeli az eddig küldött és az angol vezérkar rendelkezésére bocsátott különítményt is. Hogy Ausztrália elhatározása megmásíthatatlan, ez bebizonyosult már három hét előtt, amikor kormánya Churchill háta mögött Washingtonnal kötött megállapodást az együttes és közös védelemre. Auszrália lehullása a Brit Imperium fájáról jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsünk a három évszázad alatt összeszerzett angol világimpérium szerkezetéről. Milyen volt ez valamikor és milyen a mai formájában? A gyarmatosítás első időszakában a hódító Anglia egyszerűen birtokba vett itt-ott, — a földteke túlsó oldalán is; — óriási területeket, néha egész földrészeket, mint Ausztrália is s azokat megszállás alatt tartotta és kizsákmányolta. Ez volt az igazi Impérium, amelyet a fegyverek ereje tartott össze. Ezt a hatalmifölépítményt kezdte ki később az idő, a fejlődés természetes folyamata, — amikor is a saját munkával virágzáshoz jutott és politikai öntudatra ébredt volt gyarmatok már a maguk lábán akartak járni s autonómiát követeltek, — ha ugyan nem teljes szabadságot, miként az USA, amely a XVIII. század végén az angolokkal vívott szabadságharcban megszerezte teljes állami függetlenségét. A világháború után már egyik birodalmi konferenciát a másik után tartották Londonban és újból és újból szabályozták az anyaország és a távoli gyarmatok, domíniumok, koronabirtokok, mandatárius területek közjogi állását és kapcsolatát az anyaországgal. Röviden: a Brit Impérium a világháború után átalakult az angolul beszélő népek szövetkezésévé (British Commonwealth of Nations), az 1926-ban és 1930-ban tartott londoni világbirodalmi konferencia és az 1931-ben megszületett úgynevezett Westminsteri Statútum vetette meg mai alapjait és formáját ennek a laza szövetkezésnek. Ennek jellemzője az, hogy például a dominium Ausztrália és Kanada teljesen szuverén államok, — kid ön törvényhozással, államelnökkel, külképviselettel — Kanadának például követe van Londonban és Washingtonban is — és csak az önként vállalt szövetkezés és az angol uralkodóház elismerése fűzi őket a brit impériumhoz. India viszont még koronagyarmat, amely eddig nem kapta meg a dominium-jelleget s vannak viszont ezen felül még megszállva tartott mandatárius területek is, amelyeket anil biztosok igazgatnak. A föld egyharmadára kiterjedő brit világimpérium összesen 200 külön részből áll; dominiumokból, koronagyarmatokból, gyarmatokból és mandatárius területekből, amelyeket egy végtelenül komplikált közjogi hálózat köt hol lazábban, hol szorosabban az anyaországhoz. Bölcs emberek már régen látták azt a folyamatot, amely a szétbomláshoz vezet, így Turgot, a nagy francia állampolitikus már több mint másfélszáz év előtt ezt mondotta: „A gyarmatok olyanok, mint a gyümölcs, amely addig csüng a fán, amíg megérik!’' Az angol gyarmat Kanada és Ausztrália ma már önmaga jelenti ki, hogy — megérett. Megérett — és lehullik az impérium fájáról. NEHÉZ MUNKA LESZ! Nehéz munka lesz azoknak az áruló nyomoknak eltüntetése, melyeket Eden moszkvai útja és egy fecsegő, állásától éppen fecsegése miatt felmentett amerikai diplomata hagyott maga után. A török kérdésről van szó, helyesebben arról a fenyegetettségről, amelyet Ankara érez és lát ma a Boszporus és a Dardanellák miatt. Mac Murray, a volt ankarai követe Rooseveltnek, elszólta magát, mondván: lehetséges, hogy a Szovjet lerohanja a török szorosokat. Biden pedig, mint tudjuk, moszkvai útja után úgy nyilatkozott, hogy elvileg megegyeztek Sztálinnal abban, hogy a háború után Kelet- Délkelet- és Középeurópában a Szovjetet illeti meg a rendező jogkör. Az áruló nyomokat most szeretnék eltüntetni: Molotov hírek szerint sietve Londonba megy. Roosevelt kiküldöttje, a félzsidó Bullit már útban van Ankarába, az ankarai angol követ háromórás tanácskozást folytatott a török államelnökkel és külügyminiszterrel. s rettentő erőfeszítés folyik, hogy elkenjék az áruló nyomokat. Nehéz munka lesz elhitetni Délkeleteurópa hallgatag muzulmánjával, hogy Sztálin egy önzetlenségi rohamában a maga számára semmit sem kötött ki és ingyen és bérmentve szállítja a győzelmet Angliának. Aminthogy nehéz volna azt is elhitetni, hogy ha a vérszomjas tigrisnek szabályos pedikűrrel lereszelik a körmeit, az jámbor növényevővé válik ... Ruttkay R. Kálmán ÁRA 12 FILLÉR T~ « Plilyen lesz Európa gazdasági jövője ? (Az önellátás, klíring és a devizagazdálkodás) A tüzelő és élelmiszerkereskedések kivételével reggel 9 órakor nyitnak majd az üzletek Budapesten £á£ag.atás egy c&att a &a£áio.S &e£&gat — kivág.'z.fk Megfizethetetlenek az élelmiszerárak Angliában