Magyarság, 1942. március (23. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

! Van elegendő lisztünk és burgonyánk-Ruhajegy nem lesz BCXTtl. IVFOLYAM «. (6 10­1.) SZÁM BUDAPEST, 1­9­4­2. M­A­R­C­I­U­S 1. V­A­S­A­R­N­A­P­f^CmAJt^WPIAG»PS^3'l.AMCIADd fd­ H . JM M ^_____ . KLEIDS SZEBESTI& . ELNÖK-VEZfyKiAZGAra . y fim \ Wrfl iS C 3 *ATTKAY & KALMAN DO. »&2EVESZTO ÉS FELHOS KIADO. TaPr Hf\ \m|| fff •­ H.FHELOSSZERKESZTO: ffj. VlOTSOLOGI DUPPRECHTOUVB2 DB. v MATTYASOVSZKY KODNÁL A MAGYAR NEMZETISZOCIAlISTA MOZGALOM NADU. APJA ^|| jmy A MAGYAR NEPPEL A MAGYAR NEPEPIT: AZ UJ mÓPA UTJÁN SZALASI: „Ha elhagysz, kegyetlen bosszút állok rajtad!“ HUBJID ! Szálas! kijelentette, hogy Németországban nincs nemzetiszocializmus Megtévedett testvér, elég volt! A Nyilaskeresztes Párt két vezetőhelyettese elmondja a Párt nagy válságának valódi okait RUSZKfly: A „Magyarság“, mint ismeretes felajánlotta úgy a Nyilaskeresztes Párt­nak, s mint H­u­­b­a­y Kálmánnak és R­us­z­k­a­y Jenőnek is nyilvánosságot arra, hogy a közvéleményt megfelelően tájékoztassák a történtekről. A Nyi­laskeresztes P­árt ajánlatunkat nem vette igénybe, ellenben Ruszkay­­Jenő lapunk főszerkesztőjéhez, ifj. dr. Rupprecht Olivérhez a következő le­velet intézte:­­ * „Kifejezett készségedet igénybe­­véve kérlek, mellékelt nyilatkoza­tomnak és jelen soraimnak, becses lapodban helyt adni. Úgy Téged, mint e sorok olvasó­­közönségét arra kérem, hogy ne lás­sanak ezen közlésemben semmi mást mint a való tényállás tisztázását a Nyilastáborban bekövetkezett súlyos eseményekkel kapcsolatban, amely való tényállást ■— úgy érzem,— im­már az egész magyar szélsőjobbol­dali közvéleménynek tudnia kell pártkülönbség nélkül, hogy magá­nak egy döntő pillanatban véle­ményt alkothasson” Ruszkay Jenő s. k.” A Nyilaskeresztes Pártban bekövet­kezett válsággal kapcsolatban erede­tileg nem volt szándékomban nyilat­kozni, mert úgy vélem, hogy a magyar nemzet­i szocialista mozgalom belső ügyeinek kiteregetése csak a mozga­lom ellenségeinek használ. Ezen elvi álláspontomtól azonban, sajnos, el kell térnem, mert a Nyilas­keresztes Párt, f. hó 23-iki kelettel, '50.034—1942. M. V. szám alatt, jónak látta egy körlevelet kibocsátani az ösz­­szes budapesti és vidéki főkerület, me­gye, járás és városvezetőknek, amely­ben egy „a pártvezetőnek a fegyház­ból való szabadulása óta megindult belső intrikákról” beszél, „amely egy alattomos, hitvány összeesküvés for­májában, teljesen kimeríti a mozga­lommal­ szemben elkövetett hűtlensé­­get”. Mint a napi sajtóból időközben köz­ismertté vált, Szálasi Ferenc ugyan­azon napon minden konkrét vád, minden vizsgálat vagy az esetleges váddal szembeni védekezés lehetősé­gének megadása nélkül, Hubay Kál­mánt és engem a pártkötelék azonnali elhagyására szólított fel. Nyilvánvaló ebből azon szándék, hogy a Nyilaskeresztes Párt jóhi­szemű tömegei előtt úgy Hubay Kálmán, mint én a belső intrika és az állítólagos összeesküvés fejeiként legyünk beállítva, noha említett körlevél neveket kiírni nem mer. Ezen inszinuáció késztet azon ki­jelentésre, hogy mindenféle oly cél­zás, amely engem bármifajta össze­esküvéssel a Nyilaskeresztes Párton belül vagy kívül összeköttetésbe akar hozni, csak egy beteg agy­velő üldözési mániájának szüle­ménye lehet. Ha valaki rólam el tudja hinni, hogy azért teremtettem meg és hoztam úgyszólván­ „tálcán” a nagy nyilas­egységet 1940 őszén a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének, ugyanakkor önként lemondva saját pártvezetői tisztemről a Magyar Nemzetiszocialista Párt­ban, hogy egyidejűleg egy összeeskü­vésben kicsúcsosodó belső intrikába fogjak a párt egysége ellen. (Ezt az illetőt csak mélységesen sajnálhatom, mert annak az elméje nyilvánvalóan mezavarodott! Vagy talán azért igyekeztem min­den erőmmel a múlt évi disszidálást megakadályozni és az arra vezető bel­ső hibákat kiküszöböltetni, valamint a nemzeti szocialista világnézetet a ma­gyar pártok egységének létrehozásán azért fáradoztam a Nyilaskeresztes Párt minden más tagjánál is többet, h­ogy a magyar nemzeti szocializmus „szilárdságát, jövőjét és egységét“ veszélyeztessem, amint azt az említett körlevél mondja! Ha egy, tájékozatlanok számára csi­nált, a mozgalom legsötétebb ellensé­gei által űzött gonoszlelkű propagan­da ilyeneket állít, akkor megvetéssel megyek el mellette; ha azonban ezt a Nyilaskeresztes­­Párt egy hivatalos ki­adványában teszi meg, akkor azt kell mondanom: “Megtévedett Testvég— elég volt!“ Mert a mozgalomnak és az általa megteremtendő új magyar világnak alapja a magasabb erkölcs, aki pedig azt durván megsérti, az a mozgalom alapjait rendíti meg. Ha azt mondjátok rólam, hogy a pártvezetővel bizonyos politikai vagy vezetési kérdésekben nem értettem egyet, ha azt állítjátok, hogy őszinte véleményt mondva, nyíltan és szabály­szerűen benyújtott, súlyos hibák or­voslását célzó emlékirattal a totális vezető haragját váltottam ki és mind­ezért a pártvezető a pártból kizárt — rendben van! Állom, m­ert kellett akad­nia valakinek vagy valakiknek, akik még utolsó pillanatban rámutattak a pártvezető előtt azon végzetes veszé­lyekre, amelyek a pártot bomlás rombadőlés formájában fenyegették — még akkor is, ha ezzel a kizáratás koc­kázatát vették magukra. De, nem is rejtett célzásokkal, en­gem a nyilastestvérek előtt intrikával és összeesküvéssel meggyanúsítani — ezt tudatos és hitvány rágalom és semmiféle erkölccsel népi egyeztethe­tő össze”. Több mondanivalóm nincs, ítélkez­zék az egész szélsőjobboldali közvéle­mény józan esze és magyar szíve. Budapest, 1942. február hó 28-án. Ruszkay Jenő s. k. ASIA 24 FILLER Hubay Hálmén­ nyilatkozata — A Nyilaskeresztes Párt mai belső Válságáról — a pártból kizá­ratván — sem nyilatkozni, sem vé­leményt mondani, vagy állást foglal­ni ma már nem vagyok illetékes."­ Sőt, a magam ügyével sem óhaj­tottam a nyilvánosság elé állani. Hétfőn, február 23-án történt a pártból való kizárásom, amikor is a Magyarság úgy nekem, mint Rusz­kay Jenő testvérnek, de a Nyilas­keresztes Pártnak is felajánlotta hasábjait. A Magyarságnak ezt a szívességét mind a mai napig nem vettem igénybe, mert bármennyire méltánytalannak, megdöbbentőnek és megmagyarázhatatlannak tartot­tam is a kizárás tényét, a párt belső ügyeinek nyilvánosságra hozatalá­val én nem akartam sem a mozga­lom törését, előidézni, sem a nyilas­­keresztes tömegeid hitét megrendí­teni. A törés azonban — Szálasi Fe­renc akaratából — ma már megtör­tént. Ma pedig birtokomba­­jutott az a körlevél, amelyet a Nyilaskeresz­tes Párt kizárásunk napján, de még a kizárás megtörténte előtt sokszorosíttatott, a szervezeteknek elküldetett, s amelyben Ruszkay Jenőre és reám való félreérthetetlen utalásai azt közli a párt tagjaival, hogy „alattomos és hitvány össze­esküvés” történt, ez az „összeeskü­vés” a párt és mozgalom megsem­misítésére irányult és az összeeskü­vők — már­mint mi! — a legsúlyo­sabb hűtlenségét követtük el. Ez a körlevél kötelességemmé teszi, hogy az események hátterét feltárjam, most is szigorúan vigyázva arra, hogy ma még semmivel se mondjak többet, mint amennyi az események megértéséhez feltétlenül szükséges. Ama bizonyos „hű­­lenség”. — Mindenek előtt nézzük meg a „hűtlenség” vádját. Bár meg vagyok győződve arról, hogy mindazok a testvérek, akik négy esztendő alatt be­szédemet hallották, írásaimat, a párt tagjaihoz intézett körleveleimet olvas­ták és egész magatartásomat megfi­gyelhették, ezt a vádat önmagu­k uta­síthatják vissza, a párt vezetője által mégis ezzel vádoltatván, kötelességem felfrissíteni Szálasi Ferenc emlékeze­tét is, de a testvérek emlékezetét is. — A lovasberényi választás során engem az egész magyar szélsőjobbol­dal tám­ogatott. A választási agitáció-

Next