Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

I AI J ' / ] tr&o Wflft. tVPOIYAN­I W. SZÁM BUDAPEST, T9­4­2. A PRECIS 1. SZERDA KIADÓTULAJDONOS:MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT, |TI§_. B JI.fl - FELELŐS SZERKESZTŐ: ELNÖK-VEZLAPIGAZGATÓ «|» «L \ JS KIS ATTKAY B. KALMAN DR. FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ* ^ SH F HT\ | SgiSS­F jNIE-Z-L' .1 H.FELELŐS SZERKESZTŐI IFJ. VIRTSOJOQI RUPPRECHTQUVER Drfj MATTYASOVSZKY KÖPNÉL ARA 12 FILLÉR Egy angol hajókaravánból 1 hajót kilőttek a németek a Barents-tengeren Óriási hadianyagveszteségei miatt csekélyebb a szovjet haderő harci tevékenysége Krímnél A japánok ujra előretörtek Burmában Az indiai kongresszusi párt Cripps javaslatainak visszautasítása mellett foglal állást Szovjet kiküldött is résztvesz az indiai tárgyaláson INDIA DÖNTÉS ELŐTT A világ érdeklődése feszült figyelemmel fordul India felé. Érthető: a londoni hírek szerint mára várják a hindu nemzeti kon­gresszusnak és a muzulmán ligának végle­ges válaszát Cripps javaslataira. Amint az természetes, — ilyenkor sok a találgatás és kevés a konkrétum. Még Angliában is, amelyet pedig közvetlenül érint az indiai kérdés s ahol mégis csak „hivatalból­“ job­ban kell hogy ismerjék az indiai kérdést, mint máshol a világban, — merőben ta­lálgatásokra vannak utalva s jó angol szo­kás szerint fogadásokat kötnek az igen­re és a nem­re. Magát az angol javaslatot ismerjük. En­nek lényege, hogy e háború után egy vá­lasztott bizottság dolgozná ki Indiának, mint a Brit Impérium dominiumi rangra emelendő „társállamának” új alkotmányát. A „dominium” jog szerint teljes független­séget jelentene, önálló pénzügyi és hadügyi államvezetést, teljes felségjogokat,­­ úgy, miként e felségjogok ma például a már korábban dominiumi rangra emelt Ausztrá­liát vagy Kanadát megilletik. Cripps javaslatában mégis van egy el­térés, — amennyiben még a dominiumi rangra emelése után is Anglia magának tartja fönn India megvédését. Körülbelül itt van a kutya elásva! — De nem olyan mélyre, hogy a farka ki ne látszana. Mert ha Anglia a maga számára tartja fenn a háború utánra is India védelmét, — ez a gyakorlatban annyit jelentene, hogy az an­gol haderő fog továbbra is állomásozni Indiában, — ahogy ma abban az Egyptom­­ban sétál feltűzött szuronyokkal, amelynek „függetlenségét” szintén szíves volt Anglia elismerni, — jó tíz év előtt. Azt nem tudjuk, hogy a 389 miliós In­dia politikai iskolázottsága van-e olyan magasfokú, hogy átlátnak az angol szi­tán? Önálló politikai gondolkozást nehéz feltételezni ott, ahol háromszáz év óta az angolok voltak az urak , és a hinduk he­lyett ők gondolkoztak. Azt azonban fel kell tételeznünk, hogy a hindu politikai élet vezetői tisztában vannak azzal, hogy angol értelmezésben mit jelent ez, majd a háború után egy „választott bizottság” fogja ki­dolgozni a dominiumi alkományt. 1917-ben, az első világháború idején, amikor a mai­hoz hasonló nehéz helyzetben volt Anglia és vesztésre állt háborús ügye, — egyszer már csalétekként odadobta Indiának az ígéretet, — a függetlenségnek háború utánra való beígérését. A háborúnak 1918- ban végeszakadt, — de csak kereken 11 év múlva, — 1929-ben hívták össze Lon­donba az úgynevezett indiai kerekasztal­­konferenciát, amelyen Gandhi is megjelent s amelynek az lett volna a feladata, hogy megszerkessze őfelsége az angol király kor­mányával egyetértésben India új alkotmá­nyát. Ez a konferencia pontosan hat évig ülésezett, — 1935-ben oszlott szét, — ki­agyalván egy ötven százalékos álalkot­mányt, amelynek életbeléptetése viszont további­ két év múlva, — • 1937. januárjá­ban következett be. Az angolok nagyon kényelmesek, nem szoktak sietni, különösen akkor nem, ha adni kell, ha az ígéretet kell beváltani. Ha egy ál-alkotmány kiagyalása a múltban nyolc évet vett igénybe, d­e háború után az új dominiumi státus megszerkesztése akár egy egész emberöltőt is igénybeve­hetne ... Azt mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy hosszú út vezetett odáig, amíg most Cripps bejelentette Új-Delhiben, hogy India már­is jogosult állandó képviselőt küldeni az angol háborús kabinetbe! Mert emlék­szünk még Churchill 1939. májusi beszé­dére, melynek során egy parlamenti inter­pellációra adott válaszában kereken kije­lentette, hogy „India függetlenségéről pe­dig beszélni nem lehet, — erről legfeljebb álmodozhatnak rajongó széplelkek, vagy fanatikus banán és rizsevő hindu próféták (Gandhim célzott!), de Anglia reálpoliti­kai célkitűzéseiben nincs helye India önál­lósításának. És továbbmenőleg: csak következetes volt Churchill a saját indiai politikájához akkor, amikor ama híres múlt év augusz­tusi világboldogító és a világ minden nem­­zete számára a szabadságot ingyen és bér­mentve szállító Atlanti Carta publikálása után arra a kérdésre, hogy az vonatkozik-e India népére is, — ismét csak kereken ki­jelentette, hogy az minden népre vonat­kozik, — India kivételével! HA A VÁLASZ IGEN LESZ Vegyük­ azt az esetet, hogy az indiai pár­tok Cripps javaslatára most mégis igenlő választ adnak,­­ azt elfogadják. Mi kö­vetkezik utána? Tisztára elméleti e kérdés ilyetén felvetése, mert hiszen a világ új rendjét e háború után nem az angolszá­szok fogják diktálni. Ez már bizonyosság, mert az angol világimpérium további ösz­­szemorzsolódása folytatódni fog. De érde­mes mégis a kérdés mélyébe tekinteni, — azért, hogy lássuk, hogy akár „igen", akár „nem“ lesz a válasz most Indiában, — az angol király koronájának ez az órási gyé­mántja mindenhogyan elvész. Mert ha Cripps javaslatait elfogadják, akkor a háború után bár nem teljes, de mégis csak jól hasznosítható függetlenség birtokába jut ezen közel Európa-nagyságú óriási terület, a közel 400 millió népessé­gével. A függetlenség ösztönző ereje ép­pen azt a faji öntudatot fogja felébresz­teni a hindu népben, amely korunknak any­­nyira jellemző vonása. Egy féligmeddig független Indiában a faji öntudat eleven­­né .Gálára máris annyit, fog jelenteni, hogy növekedni és érvényesülni fog a faji ellen­tét a fehér angolok, és a színes ázsiaiak között és egyre hangosabban követeli majd a meghallgatást az alaptétel, amely ma To­kió felől hangzik India irányában s ez így szól: Ázsia pedig az ázsiai színes népeké legyen! Nem a központ felé vonzódó erők fognak érvényesülni, hanem a centrifugális,­­ tehát a központtól eltávolodni akaró erők. Ezeknek a természetes erőknek termé­szetes érvényesülését már a maláj­i har­cokban tapasztalhatták az angolok — ahogy tapasztalják e faji erők érvényesü­lését most a burmai harcok során, amikor az angol tisztek vezetése alatt álló maláj­i és burmai benszülött csapatok tisztjeik le­mészárlása után átpártoltak a japánokhoz. Sőt ennél több is történt: a dzsungelek út­vesztőjében ezek vezették át az angol vé­dővonalak hátába a japán támadó oszlopo­kat, így veszett el néhány napos harcban Burma fővárosa, Rangoon is. Ha tehát, a háború kényszere által szo­rítva, India megkapná az angoloktól a füg­getlenségét, akkor azért fog elveszni, az angolok számára, mert független lett. És ugyanez az eset akkor is, ha Cripps javas­latára most nemmel válaszolnak az indiai pártok vezetői. EZ ESETBEN ÍGY ALAKUL A HELYZET Cripps kijelentette, hogy javaslatát csak elfogadni, vagy elutasítani lehet. Alkudo­zásra, kompromisszumos megoldásra Ang­lia nem hajlandó. Ez egy kissé ultimátum­­szerűleg hangzik. Ez is érthető, mert Ang­lia érzi, hogy ha most nem mutatja az „erős kezet”,­­ akkor máris mindent el­vesztett. És most tegyük föl, hogy az „erős kéz" mutogatása ellenére az indiai pártok veze­tői elutasítják Cripps javaslatát. A józan logika szerint ez esetben a folytatás csak ez lehet: Anglia kihirdeti egész Indiában a rendkívüli hadiállapotot, felfüggeszti az indiai tartományok autonómiáját, felosz­latják a tartományi törvényhozásokat és az indiai autonóm közigazgatás helyett életbe léptetik a katonai diktatúrát. Mivel a hatás mindig ellenhatást vált ki,­­ a hindu százmilliók részéről a válasz ez eset­ben nem lehet más, mint a szabotázs, a belső lázadások, a harcias törzsek guerilla háborúja az északi hegyvidék úttalan vi­lágában s ami a legsúlyosabb következmé­nyekkel fog járni: az indiai ipari munkás­ság leteszi a szerszámot a kézből. Ennek előjelei máris mutatkoznak: eddig Kalkut­tából a hindu gyári munkásságnak több mint fele eltávozott munkahelyéről s a gyárak leálltak. Pedig messze van még a háború Kalkuttától. Ha még tudjuk, hogy Kalkuttán kívül Bombay és Madrasz váro­sok a fő ipari központok, ahol több, mint fele összpontosult India azon iparának, amelynek termelésére életbevágó szüksé­ge van a keleti angol haderőnek,­­ akkor tudjuk a maga veszedelmes nagyságában lemérni a várható indiai ellenhatás távo­labbi következményeit.Az angol világbirodalom az adott körül­mények között a keletről és a nyugatról egyaránt fenyegető támadással szemben csak akkor tudna helyt állani, ha a közé­pen fekvő óriási India a rendezettség, a nyugalom, a felfokozott termelés képét mutatná. Ez esetben még úgy ahogy véde­kezhetne a kelet felől reánehezedő japán offenzívával szemben,­­ csak úgy, mint az Észak-Afrika felől érvényesülő és An­glia közelkeleti érdekeltségeit veszélyeztető európai támadással szemben. Ám ha a központban fekvő India maga is a belső lázadás, forrongás és anarchia képét mu­tatja,­­ akkor Anglia számára nincs me­nekvés és a végzet feltartózhatatlan. India tehát ma vagy holnap válaszolni fog az angol javaslatra. Ám a világmérkő­zés szempontjából egészen mindegy, hogy a válasz elfogadó vagy elutasító lesz. Az események, az idő és a fejlődés kérlelhe­tetlen parancsa már túlhaladták az angol álláspontot, az angol mesterkedést, az an­gol diplomácia régen annyira bevált „zse­nialitását”. Egy pusztulásra ítélt világha­talom utolsó erőfeszítései ezek: egy kéz kapaszkodik bele a történelem vágtató szekerének küllőibe, hogy azt megállítsa. Pedig ez a kéz ma már csak fenyegetni tud,­­ de öklében erő nincs. Ruttkay R. Kálmán ­ BVíl Civ­ \ i Budapesti­/ V­eusis­y ­" Mi okozza a Tisza-Maros-Kőrös közötti árvizet? Palatínus József írása a délerd­élyi zsidó szabad­­kőműves páholyokról A Sung nővérek karrierje (Csang-Kaj-Sek felesége és sógornőinek szerepe Kína politikájában) 850.000 parasztgazdaságot villamosítanak Németországban

Next