Magyarság, 1942. május (23. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

----------------------- —- w ’/ «■«UIP" -'7 • "• ' • "" v • 'X - XXIII. tVFOLYAM 98. (6190.) SZÁM BUDAPEST, 1942. MAJUS 1. PÉNTEK KIAdótulAJCxONOOMA'ji'APiAg LAPKIADcj R--T. .JjK . FELELŐS SZERKESZTŐ: “ 5 ♦(Pr \WM /A\fiATTKAY f Kálmán dr IF. VIRTSOLOul DUPPRECHT OLIVEC Di A hfelelos szerkeszto: ^ ^^VVMattyasovszky kopkiel A MAGYAS NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA MAGYAR NEPPEL A MAGVAR NEPEPT: Az UJ EUROPA UTJÁN WNM , nuii# 1 ARA 12 FILLER Hat kereskedelmi hajót elsüllyesztettek, egyet megrongáltak a németek Észak-Amerika keleti partjain Újabb német megtorló légitámadás lángtengerbe borította Nortvichot Eredményes támadó és rohamcsapat vállalkozásokat hajtottak végre a németek a keleti arcvonalon ' ' Egész Észak-Burma a japánok kezébe került London elveszettnek tekinti a brisnai csalói — 180.000 kínai katonát kerítettek be a Japánok — Hilpan városát — Plandalag és Lashto között — elfoglalták a japánok A legnagyobb bajok vannak az USA hajóépítő és repülő iparában RIBBENTROP Házi ünnepe van ismét a német birodalomnak: külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop ma ünnepli 49-ik születésnapját. Ez a remekbeszabott, hihetetlen munkabírású férfiú évek óta a tudása, a tehetsége legjavát dobta a mérleg serpenyőjébe, amikor annak az eleinte békésen induló küzdelemnek megalapozásáról volt szó, amely hivatva volt a versaillesi életképtelen Európa helyébe e vezető kontinens számára a fejlődésképes új életrendet biztosítani. Mint lélekben és meggyőződésben nemzetiszocialista, hihetetlen munkát ölt bele abba, hogy meggyőzze a nyugati demokráciákat az értelem és logika fegyvereivel arról, hogy ennek az átalakulásnak békés lehetősége is adva van s ehhez szintén csak értelem, tudás és mindenek fölött az európai sorsközösség átérzése szükséges. Nem rajta és nem vezérén, Hitleren múlott az, hogy mégis az ultima ratiot, a fegyvert kellett választani, amikor a meggyőzés sikertelen maradt. És ma a harmadéve folyó háború során szolgálja ugyanazzal az éleslátással, logikával és félelmetes munkabírással a háborúban álló és jobb sorsáért küzdő egész Európa külpolitikáját. Amit végzett a német birodalom külügyminisztere az elmúlt években az nemcsak a német történelem lapjain nyer megörökítést, — mint az antikommintern egyezmény előkészítése és a háromhatalmi egyezmény kitágítása, Európa többi nemzeteire, — de munkája Európa történelmében is alapvető fontosságot nyert és érdemei történelmi méretűvé nőttek. K különösen mi, magyarok fordulunk hálatelt szívvel Joachim von Ribbentrop felé születésnapja alkalmából. Mi benne a biránkat köszöntjük, aki nagy történelmi perünkben két ízben osztott igazságot: a Felvidék és a Székelyföld határainak megítélésekor. Hogy e visszatért területeken ma szabad a magyar szó és újból szabadon épít a magyar munka és alkot a magyar szellem, — ezt köszönjük mi hálás magyarok a német birodalom külügyminiszterének. A magyar szív és lélek jókívánságait küldi" az ünnepelt felé, kísérje a Gondviselés továbbra is lépéseit, mint ahogy eddig is minden hatalmas és történelmi jelentőségű akcióját kísérte. Ez a hálás magyarság és az öntudatra ébredt, győzelmes harcot vivő európai együttes érdeke. TAVASZI VILLÁMHÁBORÚTÁVOLKELETEN Szingapúr eleste és Jáva meghódítása után átmeneti „tűzszünet” állott volna be a távolkeleti óriási hadszíntéren. Hetekig folyt a találgatás az angolszász sajtóban, hogy Hollandindia meghódítása után a japán támadás éle melyik irányba fog fordulni? Ausztrália következik-e soron, vagy pedig Burma, — utóbbi azzal a távolabbi cállal, hogy Burmán keresztül törje föl a japán haderő India keleti kapuját. Természetes az, hogy a holland indiai szigetvilág villámgyors lerohanása után a japán hadvezetőségnek előbb rendeznie kellett a kötelékeit, az utánpótlást az újonnan meghódított területeken meg kellett szerveznie, a katonai közigazgatást életbe kellett léptetni ott, már csak azért is, hogy azoknak páratlan nyersanyaggazdagságot a japán haditermelés szolgálatába lehessen állítani. Ez a január vége óta tartó berendezkedés ejtette tévedésbe az angolszász vezérkarokat, — sőt magát Rooseveltet is, — aki harmadnapja úgy nyilatkozott, hogy megítélése szerint a délkeleti irányban érvényesülő japán támadásnak vége van és sietett hozzátenni, hogy viszont február óta Burma védelmét sikerült kellőképpen megszilárdítani. Mint az már történni szokott, — következett a derűlt égből villámcsapás! A japán hadvezetőség egy váratlan elhatározással és egy zseniális hadműveleti tervvel, — igen nagy erőket latba vetve,— tavaszi villámháborút vezetett Burmában s e pillanatban az a helyzet, hogy az ott harcoló csungkingi-kínai és angol haderők egymástól elvágva, külön-külön harcolva, de mindkettő északi irányban visszavonulva feladja a védelmi vonalakat, amelyeknek szilárdságában pedig szentül hittek az angolszász vezérkarok. A japán csapatok máris leérték Lashiot, a Rangoonból induló azon egyetlen vasútvonalnak északi végállomását, amelyen az angolszász zsoldban álló Csangkaisek az angol és amerikai hadiszer utánpótlást eddig kapta. Az amerikai sajtó félreveri a harangot máris és elsiratja a Lashioban felhalmozott rengeteg amerikai lőszert, hadiszereket, ágyú- és motoralkatrészeket, különböző technikai felszerelési cikkeket, mindazt, ami nélkül modern háborút folytatni nem lehet. Lashioból a tibeti égbe kapaszkodó hegyvilág völgyein és meredjein át vezet az úgynevezett „Burmai-út‘‘ Csunkingba, a rózsaszínű kínai marsallnak, Csangkaiseknek főhadiszállásába. Lashiában teherautókra és málhás állatokra ráírták át a vasúti vagonokból a hadiszerszállítmányokat és karhatalmi őrizet mellett, többhetes időveszteséggel juttatták el Csungkingba. Lashio lerohanásával a japánok elérték azt, hogy megmaradt a „profit és halál útja“, — a burmai út, amely 90 millió fontjába került az angolszászoknak, — de nincs mit szállítani már ezen az úton! Ez tán az északburmai japán előretörésnek legnagyobb eredménye. Hogy Csangkaisek a hadiszerutánpótlástól megfosztva képes-e egyáltalában további ellenállásra, vagy kénytelen-e az 1937 óta Japán ellen folytatott háborújában más megoldást keresni, — ez egyelőre mindenki mástól inkább függ, mint tőle! Függ főként attól, hogy a japán hadvezetőség Északburma lerohanása után merre fordítja támadása erejét? Lehet, hogy megelégszik azzal, hogy a burmai út előnyeitől megfosztotta Csangkajseket és támadó erejét Burma és India határa felé fordítja, valóban feltörve India keleti bejárta- ■ jának kapuját. AZ ELSŐ FECSKE FELREPÜLT CSÜNG KINGBAN A világ, — főként az angolszász világ, — hajlandó volt azt hinni, hogy fontra és dollárra épített, tehát „megingathatatlan” kapcsolata Csangkaisek Kínájával megváltoztathatatlan, — hiszen Japánellenes közös harcuk elválaszthatatlanul összekapcsolja őket... Angolszászék már annyiszor vetették el politikai számvetésüket, hogy most sem volna semmi meglepő abban, ha kitűnne, hogy rosszul ítélték meg kapcsolataikat Csangkajsek Kínájával. Valami kis zavaró momentum néhány héttel ezelőtt felmerült, amikor is az történt, hogy a kínai generalisszimusz egyik tábornoka, Kucsutung, néhányezer katonájával és tisztjével átpártolt a japán hadsereghez. Nankingból rádión keresztül üzent Csangkajseknek és megmagyarázta neki „angolos” távozásának okait. Eszerint kilátástalannak és a kínai nép érdekei ellen valónak tartja a további ellenállást, főként azt, hogy angolszász zsoldban harcoljanak a „független”, nemzeti Kínáért. Most egy újabb zavaró jelenség híre érkezik s ezt a tavaszi első fecskét nem kisebb valaki, mint éppen Csangkajsek felesége repítette föl, nem kis bámulatára az angolszáz szövetségeseknek. A kínai asszonyka,áld egyébként leánykorában az egyik amerikai egyetem filozófiai fakultásán szerzett diplomát s így bizonyára jól ismeri az amerikaiakat és magát az amerikai politikát is, — most egy new-yorki folyóirat hasábjain szedi le a keresztvizet az angolszász imperializmusról. Nagy feltűnést keltett tanulmányában gyilkos szatírával rajzolja meg Kína utolsó száz évének históriáját; azt a száz évet, amely alatt a „nyugat”, és mindenekelőtt Anglia és Amerika, tehát a dollár és a font gyarmatterületté változtatták Kínát; sehol a világon nem létező gazdasági előjogokat biztosítottak maguknak, magukhoz kaparintották a vámok és adók kezelését és rátették kezüket a kínai bányák nyersanyagkincseire. E rövid történelmi visszapillantás után még maróbb gúnnyal rajzolja meg Csangkajsek élettársa azt, ami jelenleg történik és ami az elmúlt pár hónap alatt történt: a nagyhangú angol és amerikai fogadkozásokat, hogy meg fogják védeni úgy a saját távolkeleti érdekeltségeiket és támaszpontjaikat, mint Csangkajsek Kínájának „függetlenségét”. És ime eltelt nem egészen fél év, és a biztos megvédésből szégyenteljes pearl-harbouri, maláj félszigeti, jávai, hongkongi és burmai vereségek kerekedtek, a japán támadás pedig lassan az oldalába fúródik Csungking- Kínának. Még nem tudjuk, mi lesz a visszhangja ennek a gyilkos írásnak Washingtonban, és Londonban? De fel kell tételezni, hogy a hű feleség száján keresztül, — tán kimé- ' lendő még rövid időre London és Washington érzékenységét — maga Csangkaisek generalisszimust üzen most életre-halálra szövetségeseinek. Ez a szeszélyes és kiszámíthatatlan kínai tábornok úgy barátainak, mint ellenfeleinek eddig is igen sok, meglepetéssel szolgált. Például fiatal korában a tokiói katonai akadémia hallgatója volt. — mint „meggyőződéses” japánbarát. Tisztté avatása után egy szén nanon kereket oldott, magyarán áruló lett és visszatért Kínába. A világháború után jó pár évvel búcsút mondott a kínai nacionalizmusnak és felfedezte magában a moszkvai internacionálé rajongóját. Járt is Moszkvában, hónapokat töltött ott, megállápodást is kötött Sztálinnál és bőségesen gurult a rutil Kínába, amelynek segítségével forradalmár hadsereget szervezett, — erősen vörös aláfestéssel a kínai marsall. Aztán jött egy újabb meglepetés, — az, amikor 1938-ban megszervezett haderejének elithadosztályát, az úgynevezett vörös-diviziót lefegyverezte, már azt a részét, amelyet le tudott, fefyverezni, míg annak nagyobb fele átszökött a szövet protektorátusként kezelt Vörös-Mongóliéba. Ettől kezdve határozottan ismét nacionalista húrokat rengetett a kínai generalisszimusz, rrind a mm narig, amkor rarvonalizmusát a rubel azért a font és a dollár táplálta. Uganez a dollár és font diplomácia biztosította azt is, hogy az elmúlt években rmm került a sor a teles szakításra is Moszkva és Chungking között. Ilyen változatos és ellentmondásokban gazdag élethálya után valóban nem lehet logikusan kiszámítani azt, hogy mit fog cselekedni Csangkaisek, a kegyetlenség és a szeszély generálisa ma, amikor a háború lángja már fölcsapott a csizmája alá gyúrt Kína határán. Egyelőre türelmesen várunk a feltétlenül esedékes és feltétlenül bekövetkező legújabb csangka neki meglepetésre. Bár azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem a mi számunkra lesz meglepetés, hanem mások számára. Ruttkay R. Kálmán Megjelent a rendelet a mérsékelt lakássűtésről Megnehezítik a nyugdíjas köztisztviselők elhelyezkedését a gazdasági életben Osskó Károly ny. vezérőrnagy cikke. A gyorsnaszádok szerepe a tengeri harcban „Olajcsata“ egy alföldi város főutcáján