Magyarság, 1942. július (23. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

---- -----*• —— ITZT"- ' r - ' i N­A ■j . H V XXIII, ÉVFOLYAM 14­6. (6 19­8.) S­Z­A­M BUDAPEST, 194­2. JULIUS 1. SZERDA KABÓnilAJDONOS MAGYMSÁG LAPKIADÓ . _ ___'. FELELŐS SZERKESZTŐ: ^eVnnes kiad* BATTKAY a. KÁLMÁN Da wraoa MMECHTOUvfe K­Wc&V MimSSTotrfl. to MAGVA!* NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A MAGVAP NEPPEL A MAGVAP. NEPEPT: AZ UJ EURÓPA ÚTJÁN Az önkorai szovjet nagykövetség vezetői családtagjaikkal együtt elhagyták Törökországot Rommel csapatai Marsa Maivukót 80 kilométernyire keletre üldözik a megvert angol hadsereget Már Alexandria is veszélyben van Volchovnál megsemmisítették az 52. és az 59. szovjet hadsereget . Újabb 14 angolszász kereskedelmi hajót süllyesztettek el a németek az Atllanti-óceánon Küszöbön áll Szebasztopol eleste . Ankarai jelentés szerint Vinogradov szovjet nagykövet után most már az anka­rai szovjet nagykövetség helyettes katonai attaséja is Moszkvába utazott. Ezen kívül elhagyták Ankarát a szovjet nagykövetség és a konzulátus tagjainak családjai is. A török közvéleményben egyébként Mar­sa Matruk váratlanul bekövetkezett eleste a legmélyebb hatást keltette, annál is in­kább, mert az angol nagykövetség sajtó­attaséja néhány órával a hír érkezése előtt török újságíróknak azt mondotta, hogy Marsa Matruk helyzete rendkívül erős és hogy a 8. hadsereg az erőd övezetében meg­állott. Ankara katonai és politikai körei­ben Marsa Matruk el­estében újabb bizony­ságát látják a 8. brit hadsereg teljes kato­nai és erkölcsi összeomlásának és ennek következtében igen súlyos egyiptomi bo­nyodalmakra számítanak. A lapok nyíltan latolgatják annak lehetőségét, hogy Egyip­tom felszabadul az angol nyomás alól. A Cumhuriyet azt írja többek között, Egyip­tominak már tegnap kellett volna elhatároz­nia, hogy független akar lenni. Megtehet­né is és valószínűleg megteheti még holnap is. De semmi körümények között nem te­heti ezt meg azoknak az oldalán, akik füg­getlenségétől m­egfosztották. Befejezés­­képen megállapítja a tekintélyes török lap cikke, hogy India is, meg Egyiptom­ is pil­lanatnyilag hallgatásba burkolódznak, ez a hallgatás azonban valószínűleg a nagy fel­ébredés jele. TELJES A FEJETLENSÉG EGYIPTOMBAN Az a számos jelentés, amely az egyip­tomi és Szíriai rádióállomások útján az utóbbi negyvennyolc órában eljutott hoz­zánk, rendkívül sötét képet fest a súlyos brit vereség által kiváltott egyiptomi bel­politikai válságról. A britek minden erejük megfeszítésével megkísérlik, hogy Kairóban katonai diktatúrát tartsanak fenn, még­pe­dig most már nemcsak a király, hanem a kormány kizárásával is. A miniszterelnök­ség, a királyi udvar, a posta, távíró és rá­dió péntek óta angol katonák őrizete alatt áll. A külfölddel való telefon és rádiókap­csolat megszűnt, az újságokat, még az an­gol érdekeltségű lapokat is a legszigorúbb előzetes cenzúrának vetették alá. Az egész országban a sötétség beállta után nem szabad magánautóknak közlekedniük. Az Alexandriából Ankarába érkezett legutolsó hírek szerint az angolok már péntek óta előkészületeket tesznek az alexandriai hadikikötő berendezések fel­­robbantására. Ezek az előkészületek és a tengelycsapatok gyors előrenyomulásáról érkező hírek Alexandriában leírhatatlan za­vart és pánikhangulatot keltettek. A lakos­ság tömegesen hagyja el a várost és a Nílus deltájához vezető utakat teljesen eltorla­szolják a menekülő embertömegek. Az egyiptomi vasúti személyzet megtagadta, hogy Alexandriából nyugati irányba brit csapatszállítmányokat továbbítson. A Brog­el Arab-tól nyugatra vezető vasúti vonal többhelyütt megszakadt .•­­ A minisztertanács szombaton este hosz­­szú ülést tartott, utána a kormány egyik tagja kijelentette, hogy Nyugategyiptom­­ban a helyzet rendkívül komoly. A sajtó már egész nyíltan tárgyalja annak lehető­ségét, hogy Egyiptom az angolok számára elvész és nyíltan mérlegeli e fordulat vár­ható következményeit. Faruk király kihallgatáson fogadta Na­­has pasa miniszterelnököt. Kihallgatása után a miniszterelnök ismét felhívást inté­zett a lakossághoz, s megint óva intette attól, hogy rémhíreket terjesszen. Az egyiptomi pánikhangulat átterjedt Szíriára és Irakra is. A Szíriai kormány rendkívüli megbeszélésre ült össze, amelyen részt vett Ga­troux tábornok is. Bagdadban is rendkívüli minisztertanács volt, amelyre Kairóból, a brit vezérkar egyik magasran­gú katonatisztje is Bagdadba érkezett. Bagdadban aggodalommal tekintenek a líbiai vereség következtében kialakult új helyzet elé annál is inkább, mert a lakos­ság szemmel látható ellenszenvvel viselte­tik az angolbarát rendszer iránt. ZŰRZAVAR LONDONBAN­­CHURCHILL VIDÉKEN ADUL Azt a hatást, amelyet az északafrikai ve­reség Angliában kiváltott, a Wilhelmstras­sen pánikhangulatnak nevezik. Most már nem lappangó, hanem nyílt krízisről, sőt egyenesen pánikról kell beszélni. A hétvé­gi angol újságcikkek tulajdonképpeni cél­ja az, hogy Churchillt a támadásoktól te­hermentesítse. Arra törekszenek, hogy­­ a kritikát elviselhető és parlamentáris útra tereljék, mert meg akarják menteni Chur­­chillt, a miniszterelnököt, még ha Chur­­chillt a hadü­rvminisztert, mint felesleges terhet el is kellene ejteni. Ezt a hangulatot élesen megvilágítja Bevin munkaügyi mi­niszter beszéde, aki kifejtette, hogy a hábo­rúnak még nincs vége és Anglia még nincs legyőzve. Berlini jólértesült körök szerint ez a formula nem mutat túlságosan nagy bizalomra. Lord Winster beszéde hason­ló érzéseket kelt. Ő kijelentette, hogy Anglia nem kívánja Chur­chillt mint mi­niszterelnököt elveszíteni, azonban mégsem lehet tagadni, hogy Churchill hadvezetésé­ben nem bízik és ezért kívánatosnak tartja, hogy a hadügyminiszteri tárcáról lemond­jon. Anglia olyan kormányt, kíván, amely diadalokat hoz és hadisikereket, nem pedig bocsánatkéréseket és vereségeket. —­ Mindez — mondják berlini jól infor­mált helyen — jele annak, hogy az angol nép kétségbe van esve politikusainak és hadvezéreinek tehetetlensége miatt. Chur­chill, számolva ezzel a hangulattal, pihe­nésre vonult vissza és beszédét, amelyet eredetileg hétfőn akart elmondani, újab­ban szerdára, vagy csüsrtökre halasztotta el. Bármikor fogja is azonban beszédét mondani, a Marsa Matruk körüli fejlődés igen kényes szónoki feladatok elé állítja őt ezúttal. LONDONI VALLOMÁS: WASHING­TONBAN MEGVITATTÁK A VERE­SÉG LEHETŐSÉGÉT IS Londoni híradás szerint a Daily Herald úgy értesült, hogy Roosevelt és Churchill a washingtoni tárgyalás során nemcsak a győzelem lehetőségét vitatta meg, hanem a vereség lehetőségeit is. Egyébként a brit miniszterelnök hazaté­rése után az angol hírszolgálat nyilatko­zatot közölt, amely szerint Roosevelt és Churchill megbeszélései kiterjedtek az összes világrészeken és tengereken folyó háború valamennyi fontos kérdésére. A hivatalos nyilatkozat meglehetősen hossza­dalmas, de alapjában véve semmitmondó. A szokásos frázisokat ismételgeti. Neveze­tesen, hogy a hadianyag termelése terén derűlátásra van ok. A hajóépítés fokozása csökkenteni fogja a tengeralattjáró ve­szélyt és mindenki kap elegendő hadi­anyagot. Itt említjük meg, hogy londoni beava­tott helyen tudni vélik, hogy Lord Halifax washingtoni angol nagykövet hosszabb tartózkodásra Londonba érkezik. Ezzel kapcsolatban a brit fővárosban az a hír terjedt el, hogy Halifax lemond állásáról, ezeket a híreket azonban beavatott helyen nem erősítették meg. NÉMET VÉLEMÉNY CHURCHILL HELYZETÉRŐL Az angol belpolitikai válsággal kapcso­latban a Transkontinent Press diplomá­ciai szerkesztője a következőket írja: Churchill mostani washingtoni utazása ugyanolyan körülmények között játszódott le, mint a félévvel ezelőtti. Mint akkor is, most is, súlyos katonai vereségek miatt kellett volna a hátát tartania a műkedvelő stratégának, ő azonban akkor is, most is Roosevelthez menekült és hagyta, hogy távollétében kitombolja magát a kritika és végül aztán titokzatos mosollyal ajkán tért vissza Londonba. Akkor csakugyan sike­rült neki az­­angol közvélemény jelenté­keny részét elkápráztatni és elhitetni, hogy tényleg pozitív eredményekkel tért vissza Washingtonból. Minden jel arra mutat, hogy ez alkalom­mal ismét a régi játék ismétlődik meg. Az angolok azonban, akik ma már jól tud­ják, hogy birodalmuk szempontjából mi forog kockán az afrikai fronton, nem fog­ják szó nélkül hagyni a miniszterelnök­nek olyan kísérleteiét, hogy üres nyilatko­zatokkal csöndesítse le a vihart. Churchill tehát most is, mint régebben tette, elő­ször is ismét „realizmusáról” ad majd bi­zonyságot, az utolsó hónapok és hetek ha­dihelyzetéről rajzol majd komor képet. Azt várja ennek a képnek hatásától, hogy a brit politikusokat valósággal megrémíti, aztán biztosítani­ fogja hallgatóit, hogy a helyzet pillanatnyilag rendkívül komoly ugyan, régebben azonban még komolyabb volt és még komolyabb lehet, ha a f­éne­­tek az általuk kitűzött célokat el is érnék. Viszont semmi sem könnyebb, mint a né­met hadvezetőségnek olyasfajta célokat nyakába varrni, amik sohasem voltak szán­dékában. Ezután már nagyon könnyű azt mondani, hogy a németek kitűzött céljai­kat nem érték el, győzelmeik tehát nem is győzelmek, hanem hibák és tévedések. A helyzet ugyan továbbra is komoly, — foly­tatja majd Churchill, — de a bátorító kö­rülmények egész sora mindinkább előtérbe lép. Amikor a brit miniszterelnök ehhez a ponthoz jut, megint felölti majd titokzatos mosolyát és bejelenti, hogy Roosevelttel olyan dolgokban egyezett meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a háború további alakulásának döntő fordulatot adjanak. Ezek persze olyan dolgok, amiről ő kö­zelebbit nem mondhat, nehogy az ellen­ségnek használjon. Feszült figyelemmel várjuk, — fejezi be cikkét a német félhivatalos — hányszor vállalkozik Churchill arra, hogy angoljait ilyen stereotip kijelentésekkel orruknál fogva vezesse? A JAPÁN NAGYKÖVET MEGBESZÉ­LÉSE A HELYETTES KÜLÜGYI NÉPBIZTOSSAL A Dömei Iroda jelentése szerint Sato kujbisevi japán nagykövet még a múlt hét csütörtökén este felkereste Visinszki helyettes külügyi népbiztost és fontos megbeszélést folytatott vele. ARA 12 FILLÉR f /Ex\ | Bib LCiv: \ \Bnanpes U­/ Lossonczy István az új Közellátási miniszter Txtánhi ív&t a StoO’tijptpaJiadócsatot&ái Ballada a Sziget Színpadról... A Magyarság heti híradója Berlinből: Kicsoda is H. J. Marseille ? Távolbaíró-hálózatot kap Európa CHILE KÜLPOLITIKÁJA NEM VÁLTOZIK Az argentin kongresszus egyhangúlag elfogadta Ortix elnök lemondását. Ezután az alkotmánynak megfelelően Castillo al­­elnökre ruházták át az elnöki hatalmat, 1944. februárjáig. • A szenátus ülésén a külügyminiszternek az ország külpolitikájáról beterjesztett

Next