Magyarság, 1942. július (23. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

HAJNALI TALÁLKOZÁS A BALATON SZERELMESÉVEL !A Balaton menti nép azt tartja, hogy a Balaton minden hajnalban újjászületik. A sziporkázóan csillagos éjszakában valahonnan a Badacsony felől elindul a lágy fuvalat, mint egy tündér selymesen suhogó szárnya, gyengéden megborzolja a tó hátát, megsimogatja a nádast és éjszakai álmából új életre ébreszti minden hajnalban a Balatont. A tejút mág belelóg a nagy tükörbe, Keszthely felett még sárgálik a fél darab hold, de valahol az akarttyai homokdombok mögött meghasad a szürkéskék ég és megjelenik az első aranysugár. A tóban is az ezüstfény elbágyad és ahogy bíborba öltözik Almádi felett az égfi fa, a mozdulatlan lomha álomban lustán terpeszkedő tó hátán megjelennek a nap arany nyalábjai. Tegnap délután szemerkélt az eső, s estefelé a Balaton lomhán dobálta hullámait a partra. Néha felszaladt a mólóra és a füredi hajó néhány utasa tengeri betegségről panaszkodott. Éjszakára elült a szél, a Balaton egy ideig még háborodottan mozgolódott, néhányszor hangos tiltakozással nekirohant a fövénynek, pedig már egy szellő sem rezdült meg, de azután megbékült, lomhán elterült és nem mozdult többé. A nádiverebek felkerekednek és pillanatokra ellepik a kék eget, amint elszállnak a nádas felé. A kacsák is lehúznak néhány kört a nádas felett egészen alacsonyan, szárnyuk majdnem verdesi a zöldet, azután újra belebuknak a nádasba. Jóleső csend telepszik mindenre. A nyaralók még alszanak, a víz is csendes, tükrét sem zavarja a vitorlás és a horizonton zavartalanul ölelkezik a víz, az ég, meg a messzi hegyek. A strand homokja szépen felgereblyézve várja a fürdőzőket és a kikötött csónakokat körbe forgatja a szellő. *A MÓLÓ VÉGÉN nekitámaszkodva a korlátnak felkötött karú fiatal katona áll és merengő szemekkel néz át a vizen, a szürkületből kibontakozó apátság tornyaira. Tegnap beszélgettem a sebesült katonával, akinek a mellén vitézségi érem ragyog, s néhány héttel ezelőtt még az orvlövészek ellen harcolt Oroszországban. Most itt piheni ki az átélt borzalmakat. Az orvostudomány már megtette a magáét, megmentette a fiatal katona testi épségét, most ideküldték, hogy a Balaton hozza rendbe és gyógyítsa meg a sebeit. Nehéz munkára vállalkozott a Balaton, de a lágyan simogatóan, szabályos időközökben ismétlődő ritmusos hullámzás halk csobbanása a móló betonján, jóleső érzéssel tölti el az embert. Olyan jó hallgatni ezt a halk muzsikát, olyan jó figyelni ezt az ütemet és várni minden csobbanás után a következőt. Most ébred a Balaton, s a hajnali csendben, a természet ünnepi áhítattal fogadja a merengő sebesült magyar katonát. Halkan lábas hegyen megyek, kavics se zördüljön a lábam alatt, hogy ne zavarjam a lábadozó, gyógyuló honvédet. * A SÉTÁNYRÓL keskeny csapás kanyarodik ki fűzfák felé. Messze elmaradnak a penziók, a szállodák, a strand magasba szökő árbocai, a vízbe nyúló keskeny móló színes viharkosarai és a félelmetes viharágyú. A felszaggatott füzesben néhol előbukkan egy-egy vörösköves nyaraló. Olyan csend van, hogy a szunyoghálós ablakokon kihalatszik a fali óra mély zengésű csendítése. A keskeny csapás nekikacskaringózik a víznek. Egyszerre megcsap a vízszag. Valami meghatározhatatlan íz, nem olyan mint a tengerpartok sós, rothadó halra emlékeztető levegője, vagy a Duna szennyes lehelete. Ebben az édeskés illatban benne van a környező hegyek, Bakonytól a zalai dombokig terjedő lehelete, s benne van az olajfák, fagyalbokrok, füzesek, a nád és a mezők vadvirágjának, az akácnak, meg a sárguló gabonának, a frissen fejt tejnek és a kenyérnek, az eső után fakadó sarjú szénának, meg a pirosodó gyümölcsnek a vízzel összekeveredett illata. Mint ahogyan a badacsonyi bor nem hasonlítható semmiféle más vidék borához, olyan a Balaton íze, illata, aromája is a hajnali újjászületésben. * A PART LESÜLYED és egyszerre megnő a nád, elállja a kilátást a víz felé. Az ösvényen itt ott megcsillan a víz, talán a tegnapi eső maradványai, de az is lehet, hogy a szélhajszolta Balaton szaladt el ilyen messzire a nádon keresztül. A susogó nádason új csapás nyílik közvetlenül a víz felé. Éhes szúnyogok álmosan rebbennek fel, némelyik még muzsikálni is kezd. A csapás keskeny kis deszkapadlón folytatódik a tó felé és mint egy kioltott nyelv belehajol a víz tükrébe. A nádas beszögelésében eltakarva csendes kis öböl húzódik meg szerényen, csak egy kis darabon engedve kilátást kacskaringozó oldalából a túlsó nyárfás partok felé. A deszka padló végén vászonkabátos alak kuporog és kezéből hajlékony nád nyúlik messze a víz fölé. Régi ismerősöm a Balaton szerelmese. Itt ismertem meg a Balaton partján, több mint tíz évvel ezelőtt és azóta mindig felkeresem birodalmában. Nyugalmazott ezredes, itt él a Balaton partján nem tudom mióta. Ismerőse, hozzátartozója nincs, s télen nyáron itt él a nád birodalmában a víz partján és hódol szenvedélyének a horgászásnak. Halkan és óvatosan közeledek. Úgy sem vesz észre, annyira elmerült a víz figyelésébe. Szájában kialudt pipát szorongat és nézi az áttetsző vízben a csapatostól keringő apró halakat és a nyomukban járkáló, horgászszívet fájdítóan szép potykákat, fogasokat és harcsákat. Szinte majd, hogy nem kínálja nekik a horgot és ilyenkor nem jó zavarni az öreg horgászt. Leülök mellé és csendben várok. Hamarosan rám is átragad a horgászizgalom és aggódva figyelem azt a kilós pontyot, amely óvatosan járkál a horog körül, már háromszor is megkerülte, aztán újra visszamegy a nád felé. Megint felbukkan egészen a horognál van, szinte „szagolgatja” a csalétket, azután harapni kezd, a színes dugó izgatottan táncol a vízszínén, néha majdnem alámerül, majd újra felugrik. A horgász kezében alig észrevehetően mozdul a bot „csalja” a halat, játszik vele. Ezek a legszebb pillanatai a horgászásnak, ezek a legizgalmasabb részei e nemes sportnak. Egyetlen „harapás” megéri, hogy órákat kuporogjunk csendben, szótlanul a horog mellett. Aki nem horgászott még életében az nem is tudja megérteni azt az izgalmat, ami ilyenkor erőt vesz a horgászon, amikor megrezdül a bot és a hal „pedzi” a csalétket. Mindezt még látni is a tiszta vízen keresztül, izgalmasabb látvány, mint egy futball mérkőzés amelyben a döntő gólt rúgják — szokta emlegetni az ezredes úr. Szinte szugerálja a halat. Szegény potyka én már előre látom a sorsát, estére hivatalos leszek halászléve az öreg úrhoz, amelyben a potyka is szerepelni fog és a vacsora alkalmával megelevenedik a potyka egész élete és pályafutása mindaddig, míg egy „vérbeli horgász” horgára nem akadt. '* ' i . ■ • >, HOPP, MEGVAN. Már csavarja is fölfelé a zsinórt, a víz megzavarodik, borzas lesz, a zsinór néha megfeszül, azután szépen, nagy ficánkolás közben a potyka belekerül a merítőbe, majd a kosárba, amelyben a meglocsolt sáson már néhány halacska tátog és néha szőkés egy nagyot. Magasra emeli a potykát diadalmasan körültekint, lehet vagy másfél kiló, de vérbeli horgász a saját fogását a háromszorosára szokta becsülni. Még csak most néz rám, most vesz észre és csak most köszöntjük egymást. Látom a szeméből áramló boldog megelégedést. Nem tudja leleplezni eléggé az örömét. Megtömi pipáját, megigazítja a horgot, visszadobja a vízbe és újra leülünk a deszkára. A víz újra elsimult, apró halacskák újra csapatostól járnak errefelé, mintha nem történt volna semmi. _ Az öreg meginvitál estére a saját főzésű halászlére és közben halkan beszélni kezd a halakról. ' I * Egész héten „kukoricázta” az öblöt. Úgy vigyázott rá, mint a legdrágább kincsére, hogy valami meg ne zavarja a halak megszokott helyét. Aztán ma reggel, ilyen szép fogást csinált. Panaszolja, hogy milyen nehezen tudott egy kiló kukoricát szerezni, pedig anélkül nem tudta volna becsalni ide a halakat. Megint el kell hallgatni. Az apró hal csapat riadtan menekül, felettünk méltóságteljes mozdulatokkal kering egy gólya, valamelyik ügyes sirálynak sikerült egy keszeget fognia és a többiek éktelen sikoltozással igyekeznek a zsákmányból rabolni. Egy pillanat alatt elúszik előttünk egy jókora harcsa, csak éppen, hogy megjelent már el is tűnt a sötét zöld vízben. Egymásra nézünk szótlanul és tovább lessük aggódó pillantásokkal a vizet. *% A víz tükrén nagy széles foltok ragyognak a napsütésben. Boglár felől már látszik is a motoros és az első vonat füstölve kanyarog a hegyek lábánál. Olyan tisztán látszik, hogy meg lehet olvasni a kocsikat, olyan mint egy apró gyerekjáték. , Ernyedt vitorlások várakoznak az öbölben. Vasárnap délelőtt van és a vízen áthallatszik a túlsó oldalról a harangszó, csendesen, mélyen, ünepélyesen és a levegő, a víz, az ég, és az emberek egyszerre megtelnek valami ünnepélyes templomi áhítattal. (ARNOLD) A HÁZIASSZONYOK KÖNYVE! 7. TÁBORI PIROSKA: Készüljünk a télre! Időszerű tanácsok a magyar háziasszony számára IV. kiadás. Cukornélküli befőzés. Friss gyümölcs teleltetése. Szárítás, aszalás. Főzelékek, húsfélék, konzerválása. Tésztafélék, tojás, méz, ecet, vaj, olaj, liszt, száraz főzelékek, stb. eltartása. Hasznos növények gyűjtése, szárítása és elkészítése. Gyakorlati tanácsok: ARA : 2 — P. Kapható a „Magyarság 1 ’Könyvosztályában: Bpest, II., Hunyadi J.út 2. Postán a könyv érának előzetes beküldése után bérmentve szállítjuk. A Berlin, június. (A Magyarság berlini szerkesztőségétől) Ha a lexikonban nézzük meg, mit jelent ez a név: Marseille — írja a B. Z. arn Mittag —, azt a választ kapjuk, hogy Marseille francia kikötőváros. A jövő német lexikonjában még egy Marseille szerepel majd: Hans Joachim Marseille repülőfőhadnagy, akit a Führer 101-ik légigyőzelme alkalmából a kardokkal és tölgyfalombbal ékesített vaskereszt lovagkeresztjével tüntetett ki. A berlini lap munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott az Afrikában harcoló legsikeresebb német repülő édesanyjával, aki elmondotta, hogy az egész család rendkívül büszke Hans Joachim ritka kitüntetésére. Marseille főhadnagy egyébként Berlinben született és mindössze 22 éves. Maga a család Délfranciaországból vándorolt be Németországba, s már Nagy Frigyes idejében Pomerániában gazdálkodtak. Hans Joachim Marseille egyik nagybátyja vezérőrnagy, végigharcolta a világháborút és most a keleti arcvonalon teljesíti katonakötelességét. A Marseille-család számos tagja volt kiváló katona az évszázadok során. Hans Joachim anyja különösen örül annak, hogy fia az angolokkal szemben aratott ilyen nagyszerű győzelmeket, mert az egyik Marseille a világháborúban, másik kettő pedig egyéb háborúkban az angolokkal való harc során esett el. A 22 éves vadászrepülőt különben eddig ,már ötször lőtték le, de mindig szerencsésen megmenekült a haláltól vagy a fogságbajutástól. Hans Joachim Marseille 1942. március 4-én kapta meg a Führertől első na°y kitüntetését, a vaskereszt lovagkeresztjét. Német katornák amerikai autója Wilfred von Owen német PR-haditudósító WH-Wagen, Made in USA című cikkében megírja, hogyan került „Jimmy” a bolsevikok országába, majd német „fogságba“. Jimmy tőrőlmetszett amerikai, de nem katona, hanem gépkocsi. Gyári jelzése: Made in USA, de számtábláján már WH-jelzés (így jelölik a német véderő autóit) díszeleg. S most átadjuk a szót a haditudósítónak: — Míg szén új USA-kicsink a rögös ukrán úton hullámzik, arra gondolunk, hogy szegény ,,Jimmy” milyen hosszú utat tett meg és mennyi kalandot élt át, amíg végre bennünket vehetett hátára. A futószallagon készült Jimmy Detroitból vagy Clevelandsból vagy Bostonból az USA keleti partjára gördült. Itt egy darabig várnia kellett, amíg összeállították a hajókaravánt, amelynek egyik hajóján Jimmy átkelt a nagy tavon. Elindultak, a hajók .. . és Jimmyt egyszerre csak a szirénák hangja zavarta fel édes álmából. Német tengeralattjárók! Rövidesen normáli fényben ragyogott az éjszaka, az égő hajók világították meg. Robbanások reszketették meg a levegőt és borzolták fel a vizet. — Jimmynek szerencséje volt. Megúszta a támadást. A másodikat is. Most néhány nyugodt nap következett. Island... De azután a norvég partok közelébe értek. Megjelentek a német repülők. Megeredt a bombaeső. A karaván, néhány hajója örökre elmerült a habokban. Ezúttal Jimmy hajóját is találat érte, de a seb nem volt halálos. A Barents-tónál újra kezdődött a pokol: német repülők és tengeralattjárók együttesen támadtak. Jimmy acélszíve halálfélelemben dobonolt. Ó, milyen nagyon örült, amikor a 8000 kilométeres út után végre Murmanszkba érkezett! De öröme korai volt: a kirakodást megkeserítették a német repülőbombák, s útközben a vonaton sem hagytak nekik békét. Jimmy sok jó autó-bajtársa lehelte ki krómozott lelkét, amíg végre az életben maradt gépkocsik a frontra kerültek. Charkov ... ez volt csak a poklok pokla! A Jimrovn ülő szovjet katonák negyedmillió társukkal együtt német fogságba kerültek .. . maga Jimmy pedig... Jimmy végre megkönnyebbüiten lélegzett fel. Jimmy jó kerékbe került. Kis szerencsével most már tényleg épen úszhatja meg ezt a háborút... egy. peKC — 40 méter Rövid látogatás a német birodalmi rádió „szerkesztőségében“. A Zeitspiegel (Az idő tükre) című „rovat“ munkájába pillantunk be. A berlini rádióházban naponta 18 óra harminc perckor kezdődik ennek az érdekes beszélő újságnak a riportszolgálata. — Halló, Bécs? Igen, itt Bécs... felvételre készen! — S már beszél is a bécsi rádióriporter, akinek hangját itt, Berlinben magnetofon-szalagra veszik fel. A legújabb eljárás szerint nem lemezre veszik fel a hangot, hanem keskeny filmtekercsre. A magnetofon egyike a legnagyszerűbb rádióműszaki találmányoknak. Lemezek tömege helyett kis tekercsekre rögzítik a hangot. Egy perc — 112 méter! A szinte zsebben elférő ezerméteres hangtekercsre több mint 15 perces rádióadás fér át. A magnetofonszerkesztőségben végre az ollónak is fontos szerep jutott. Ha a felvételben hiba van, vagy azt meg kell rövidíteni, egész egyszerűen kivágják a felesleges részt. A vágás lényege ugyanaz, mint a filmnél. Ez az új találmány tette tulajdonképen tökéletessé a rádióriportot. Nincs szükség többé sok helyet elfoglaló, törékeny lemezekre; a tekercset — s ez különösen a haditudósításoknál fontos — egyszerűbben és könnyebben lehet szállítani is. A rádiószerkesztőségben ma már perc helyett — méterben számolnak. A Zeitspiegel szerkesztője éppen riportra küldi egyik munkatársát. — Körülbelül húszméteres zenei bevezető után kezdjél beszélni ... az intervju lehet száz méter is ... de az egész ne legyen több, mint százötven-százhatvan méter! C &ati jUxadája (B&JÜ*\&ői ') látó IkotXC.-korló."Lottot kap Zuhapa Ohnesorge dr., német birodalmi postaminiszter rendkívül érdekes Cikket írt az Europa-Kabel című hetilapban az európai postaszövetségről. Számos nemzetközi postaegyezmény igyekezett már eddig is egyszerűbbé és olcsóbbá tenni az egyes államok között a postaforgalmat és a postai díjszabást, az eszményi európai postaszövetség gondolata azonban mindeddig szárazföldünk politikai széttagoltsága miatt nem valósulhatott meg. A miniszter cikke szerint az új európai élet kialakításában a postára is rendkívül fontos szerep vár. A legsürgősebb és a legfontosabb teendő az egységes európai postadíj bevezetése a közönséges levélküldemények számára. Ha lehetséges az, hogy egy levelet Madridból Stantiago de Chilébe a belföldi tarifának megfelelő díjmentesítésselküldhessünk, érthetetlen, hogy ha Bázelből Lerrachba, Bécsből Budapestre, vagy Bukarestből Szófiába írunk, akkor a levélre több mint kétszer annyi bélyeget kell ragasztanunk, mint a belföldi forgalomban, csak azért, mert az egyes rendeltetési helyek között politikai határ fekszik. Ha az egyes személy látszólag nem is törődik sokat azzal, hogy a külföldre szóló levélért 12 pfennig helyett 25 pfenniget kell fizetnie, gondoljon arra, hogy ma az 500 grammos levél Berlinből Romába vagy Helsinkibe vagy Amsterdamba 3 márka 85 pfennigbe kerül, míg ugyanerre a levélre a postai díjszabás egységesítése után csupán 40 Pfenniges bélyeget kell majd ragasztania. A miniszter végül a légiposta, de különösen a távolbaíró-hálózat kibővítésének tulajdonít rendkívüli jelentőséget. A távolbaíró-készülékek száma már ma is rohamosan növekszik, s könnyű megjósolni, hogy német kezdeményezésre a közeljövőben egész Európában távolbaírókat szereltetnek fel a nagy vállalatok. Ilyen távolbaírókkal ma még csak az egyes akarai szervek és hírszolgálati ügynökségek rendelkeznek. JafánjafortÁS a láthatáron Három politikai vicc a berlini lapokból: Az egyik amerikai hajókaravánhoz beosztott cirkáló kapitányának a hallgatókészülék megfigyelője a következő jelentést adja a közeledő tengeralattjárókkal kapcsolatban: — Német különjelentés a láthatáron! # Ritchie angol tábornok a szárnysegédjéhez: — Kérem, repüljön azonnal Kairóba és vegyen egy sorsjegyet! Az egyetlen, amit még megnyerhetünk, az a főnyeremény .. Amerikai történelemórán, 1960-ban. A tanár: Ki volt Roosevelt? A tanítvány: Roosevelt volt az az amerikai elnök, aki 1941-ben hadat üzent az Úz Egyesült Államoknak ... (b. v. a.)