Magyarság, 1942. július (23. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

HAJNALI TALÁLKOZÁS A BALATON SZERELMESÉVEL !­­A Balaton menti nép azt tartja, hogy a Ba­laton minden hajnalban újjászületik. A sziporkázóan csillagos éjszakában vala­honnan a Badacsony felől elindul a lágy fu­­valat, mint egy tündér selymesen suhogó szár­nya, gyengéden megborzolja a tó hátát, meg­­simogatja a nádast és éjszakai álmából új élet­­re ébreszti minden hajnalban a Balatont. A tejút mág belelóg a nagy tükörbe, Keszthely felett még sárgálik a fél darab hold, de va­lahol az akarttyai homokdombok mögött meg­hasad a szürkéskék ég és megjelenik az első aranysugár. A tóban is az ezüstfény elbágyad és ahogy bíborba öltözik Almádi felett az ég­fi­ fa, a mozdulatlan lomha álomban lustán terpeszkedő tó hátán megjelennek a nap arany nyalábjai. Tegnap délután szemerkélt az eső, s este­felé a Balaton lomhán dobálta hullámait a partra. Néha felszaladt a mólóra és a füredi hajó néhány utasa tengeri betegségről pa­naszkodott. Éjszakára elült a szél, a Balaton egy ideig még háborodottan mozgolódott, né­hányszor hangos tiltakozással nekirohant a fö­vénynek, pedig már egy szellő sem rezdült meg, de azután megbékült, lomhán elterült és nem mozdult többé. A nádiverebek felkerekednek és pillanatokra ellepik a kék eget, amint elszállnak a nádas felé. A kacsák is lehúznak néhány kört a nádas felett egészen alacsonyan, szárnyuk majdnem verdesi a zöldet, azután újra bele­buknak a nádasba. Jóleső csend telepszik mindenre. A nya­ralók még alszanak, a víz is csendes, tükrét sem zavarja a vitorlás és a horizonton zavar­talanul ölelkezik a víz, az ég, meg a messzi hegyek. A strand homokja szépen felgereb­lyézve várja a fürdőzőket és a kikötött csó­nakokat körbe forgatja a szellő. *­A MÓLÓ VÉGÉN nekitámaszkodva a kor­látnak felkötött karú fiatal katona áll és merengő szemekkel néz át a vizen, a szürkü­letből kibontakozó apátság tornyaira. Tegnap beszélgettem a sebesült katonával, akinek a mellén vitézségi érem ragyog, s néhány hét­tel ezelőtt még az orvlövészek ellen harcolt Oroszországban. Most itt piheni ki az átélt borzalmakat. Az orvostudomány már megtet­te a magáét, megmentette a fiatal katona testi épségét, most ideküldték, hogy a Balaton hoz­za rendbe és gyógyítsa meg a sebeit. Nehéz munkára vállalkozott a Balaton, de a lágyan simogatóan, szabályos időközökben ismétlődő ritmusos hullámzás halk csobbanása a móló betonján, jóleső érzéssel tölti el az embert. Olyan jó hallgatni ezt a halk muzsikát, olyan jó figyelni ezt az ütemet és várni minden csobbanás után a következőt. Most ébred a Balaton, s a hajnali csendben, a természet ün­nepi áhítattal fogadja a merengő sebesült magyar katonát. Halkan lábas hegyen megyek, kavics se zördüljön a lábam alatt, hogy ne zavarjam a lábadozó, gyógyuló honvédet. * A SÉTÁNYRÓL keskeny csapás kanyarodik ki fűzfák felé. Messze elmaradnak a penziók, a szállodák, a strand magasba szökő árbocai, a vízbe nyúló keskeny móló színes viharkosa­rai és a félelmetes viharágyú. A felszaggatott füzesben néhol előbukkan egy-egy vöröskö­ves nyaraló. Olyan csend van, hogy a szu­­nyoghálós ablakokon kihalatszik a fali óra mély zengésű csendítése. A keskeny csapás nekikacskaringózik a víznek. Egyszerre meg­csap a vízszag. Valami meghatározhatatlan íz, nem olyan mint a tengerpartok sós, rothadó halra emlékeztető levegője, vagy a Duna szennyes lehelete. Ebben az édeskés illatban benne van a környező hegyek, Bakonytól a zalai dombokig terjedő lehelete, s benne van az olajfák, fagyalbokrok, füzesek, a nád és a mezők vadvirágjának, az akácnak, meg a sár­guló gabonának, a frissen fejt tejnek és a ke­nyérnek, az eső után fakadó sarjú szénának, meg a pirosodó gyümölcsnek a vízzel össze­keveredett illata. Mint ahogyan a badacsonyi bor nem hasonlítható semmiféle más vidék borához, olyan a Balaton íze, illata, aromája is a hajnali újjászületésben. * A PART LESÜLYED és egyszerre megnő a nád, elállja a kilátást a víz felé. Az ösvényen itt ott megcsillan a víz, talán a tegnapi eső maradványai, de az is lehet, hogy a szélhaj­szolta Balaton szaladt el ilyen messzire a nádon keresztül. A susogó nádason új csapás nyílik közvetlenül a víz felé. Éhes szúnyogok álmosan rebbennek fel, némelyik még muzsi­kálni is kezd. A csapás keskeny kis deszka­padlón folytatódik a tó felé és mint egy ki­oltott nyelv belehajol a víz tükrébe. A nádas beszögelésében eltakarva csendes kis öböl hú­­zódik­ meg szerényen, csak egy kis darabon engedve kilátást kacskaringozó oldalából a túlsó nyárfás partok felé. A deszka padló vé­gén vászonkabátos alak kuporog és kezéből hajlékony nád nyúlik messze a víz fölé. Ré­gi ismerősöm a Balaton szerelmese. Itt ismer­tem meg a Balaton partján, több mint tíz év­vel ezelőtt és azóta mindig felkeresem birodal­mában. Nyugalmazott ezredes, itt él a Balaton partján nem tudom mióta. Ismerőse, hozzá­tartozója nincs, s télen nyáron itt él a nád birodalmában a víz partján és hódol szenve­délyének a horgászásnak. Halkan és óvatosan közeledek. Úgy sem vesz észre, annyira el­merült a víz figyelésébe. Szájában kialudt pipát szorongat és nézi az áttetsző vízben a csapatostól keringő apró halakat és a nyo­mukban járkáló, horgászszívet fájdítóan szép potykákat, fogasokat és harcsákat. Szinte majd, hogy nem kínálja nekik a horgot és ilyenkor nem jó zavarni az öreg horgászt. Leülök mellé és csendben várok. Hamarosan rám is átragad a horgászizgalom és aggódva figyelem azt a kilós pontyot, amely óvatosan járkál a horog körül, már háromszor is meg­kerülte, aztán újra visszamegy a nád felé. Megint felbukkan egészen a horognál van, szinte „szagolgatja” a csalétket, azután ha­rapni kezd, a színes dugó izgatottan táncol a vízszínén, néha majdnem alámerül, majd újra felugrik. A horgász kezében alig észre­vehetően mozdul a bot „csalja” a halat, ját­szik vele. Ezek a legszebb pillanatai a hor­gászásnak, ezek a legizgalmasabb részei e ne­mes sportnak. Egyetlen „harapás” megéri, hogy órákat kuporogjunk csendben, szótlanul a horog mellett. Aki nem horgászott még éle­tében az nem is tudja megérteni azt az iz­galmat, ami ilyenkor erőt vesz a horgászon, amikor megrezdül a bot és a hal „pedzi” a csalétket. Mindezt még látni is a tiszta vízen keresztül, izgalmasabb látvány, mint egy fut­ball mérkőzés amelyben a döntő gólt rúgják —­ szokta emlegetni az ezredes úr. Szinte szugerálja a halat. Szegény potyka én már előre látom a sorsát, estére hivatalos leszek halászléve az öreg úrhoz, amelyben a potyka is szerepelni fog és a vacsora alkalmá­­val megelevenedik a potyka egész élete és pályafutása mindaddig, míg egy „vérbeli hor­gász” horgára nem akadt. '* ' i . ■ • >, HOPP, MEGVAN. Már csavarja is fölfelé a zsinórt, a víz megzavarodik, borzas lesz, a zsinór néha megfeszül, azután szépen, nagy ficánkolás közben a potyka belekerül a me­rítőbe, majd a kosárba, amelyben a meglocsolt sáson már néhány halacska tátog és néha szőkés egy nagyot. Magasra emeli a potykát diadalmasan körültekint, lehet vagy másfél kiló, de vérbeli horgász a saját fogását a há­romszorosára szokta becsülni. Még csak most néz rám, most vesz észre és csak most kö­szöntjük egymást. Látom a szeméből áramló boldog megelégedést. Nem tudja leleplezni eléggé az örömét. Megtömi pipáját, megiga­zítja a horgot, visszadobja a vízbe és újra leülünk a deszkára. A víz újra elsimult, apró halacskák újra csapatostól járnak errefelé, mintha nem történt volna semmi. _ Az öreg meginvitál estére a saját főzésű halászlére és közben halkan beszélni kezd a halakról. ' I * Egész héten „kukoricázta” az öblöt. Úgy vigyázott rá, mint a legdrágább kincsére, hogy valami meg ne zavarja a halak megszokott helyét. Aztán ma reggel, ilyen szép fogást csinált. Panaszolja, hogy milyen nehezen tudott egy kiló kukoricát szerezni, pedig anél­kül nem tudta volna becsalni ide a halakat. Megint el kell hallgatni. Az apró hal csa­pat riadtan menekül, felettünk méltóságteljes mozdulatokkal kering egy gólya, valamelyik ügyes sirálynak sikerült egy keszeget fognia és a többiek éktelen sikoltozással igyekeznek a zsákmányból rabolni. Egy pillanat alatt el­úszik előttünk egy jókora harcsa, csak éppen, hogy megjelent már el is tűnt a sötét zöld vízben. Egymásra nézünk szótlanul és tovább lessük aggódó pillantásokkal a vizet. *% A víz tükrén nagy széles foltok ragyognak a napsütésben. Boglár felől már látszik is a motoros és az első vonat füstölve kanyarog a hegyek lábánál. Olyan tisztán látszik, hogy meg lehet olvasni a kocsikat, olyan mint egy apró gyerekjáték. , Ernyedt vitorlások várakoznak az öbölben. Vasárnap délelőtt van és a vízen áthallatszik a túlsó oldalról a harangszó, csendesen, mé­lyen, ünepélyesen és a levegő, a víz, az ég, és az emberek egyszerre megtelnek valami ünnepélyes templomi áhítattal. (ARNOLD) A HÁZIASSZONYOK KÖNYVE! 7. TÁBORI PIROSKA: Készüljünk a télre! Időszerű tanácsok a magyar háziasszony számára IV. kiadás. Cukornélküli befőzés. Friss gyü­mölcs teleltetése. Szárítás, aszalás. Főzelékek, húsfélék, konzerválása. Tésztafélék, tojás, méz, ecet, vaj, olaj, liszt, száraz főzelékek, stb. el­tartása. Hasznos növények gyűjtése, szárítása és elkészítése. Gyakorlati tanácsok: ARA : 2 — P. Kapható a „Magyarság 1 ’Könyvosztályában: Bpest, II., Hunyadi J.­út 2. Postán a könyv érá­nak előzetes beküldése után bérmentve szállítjuk. A Berlin, június. (A Magyarság berlini szerkesztőségétől) Ha a lexikonban nézzük meg, mit jelent ez a név: Marseille — írja a B. Z. a­rn Mit­tag —, azt a választ kapjuk, hogy Mar­seille francia kikötőváros. A jövő német lexikonjában még egy Marseille szerepel majd: Hans Joachim Marseille repülőfő­hadnagy, akit a Führer 101-ik légigyőzel­me alkalmából a kardokkal és tölgyfalomb­bal ékesített vaskereszt lovagkeresztjével tüntetett ki. A berlini lap munkatársa hosszabb be­szélgetést folytatott az Afrikában harcoló legsikeresebb német repülő édesanyjával, aki elmondotta, hogy az egész család rend­kívül büszke Hans Joachim ritka kitünte­tésére. Marseille főhadnagy egyébként Berlinben született és mindössze 22 éves. Maga a család Délfranciaországból vándo­rolt be Németországba, s már Nagy Frigyes idejében Pomerániában gazdálkodtak. Hans Joachim Marseille egyik nagybátyja vezérőrnagy, végigharcolta a világháborút és most a keleti arcvonalon teljesíti kato­­nakötelességét. A Marseille-család számos tagja volt kiváló katona az évszázadok so­rán. Hans Joachim anyja különösen örül annak, hogy fia az angolokkal szemben aratott ilyen nagyszerű győzelmeket, mert az egyik Marseille a világháborúban, má­sik kettő pedig egyéb háborúkban az an­golokkal való harc során esett el. A 22 éves vadászrepülőt különben eddig ,már ötször lőtték le, de mindig szerencsé­sen megmenekült a haláltól vagy a fogság­­bajutástól. Hans Joachim Marseille 1942. március 4-én kapta meg a Führertől első na°y kitüntetését, a vaskereszt lovagke­resztjét. Német ka­tornák amerikai autója Wilfred von Owen német PR-haditudó­­sító WH-Wagen, Made in USA című cik­kében megírja, hogyan került „Jimmy” a bolsevikok országába, majd német „fog­ságba“. Jimmy tőrőlmetszett amerikai, de nem katona, hanem­­ gépkocsi. Gyári jel­zése: Made in USA, de számtábláján már WH-jelzés (így jelölik a német véderő autóit) díszeleg. S most átadjuk a szót a haditudósítónak: — Míg szén új USA-kicsink a rögös uk­rán úton hullámzik, arra gondolunk, hogy szegény ,,Jimmy” milyen hosszú utat tett meg és mennyi kalandot élt át, amíg végre bennünket vehetett hátára. A futószalla­­gon készült Jimmy Detroitból vagy Cleve­landsból vagy Bostonból az U­SA keleti partjára gördült. Itt egy darabig várnia kellett, amíg összeállították a hajókara­vánt, amelynek egyik haj­óján Jimmy át­kelt a nagy tavon. Elindultak, a ha­jók .. . és Jimmyt egyszerre csak a szirénák hangja zavarta fel édes álmából. Német tengeralattjárók! Rövidesen normáli fény­ben ragyogott az éjszaka, az égő hajók vi­lágították meg. Robbanások reszketették meg a levegőt és borzolták fel a vizet. — Jimmynek szerencséje volt. Megúszta a támadást. A másodikat is. Most néhány nyugodt nap következett. Island... De azután a norvég partok közelébe értek. Megjelentek a német repülők. Megeredt a bomba­eső. A karaván, néhány hajója örökre elmerült a habokban. Ezúttal Jim­my hajóját is találat érte, de a seb nem volt halálos. A Barents-tónál újra kezdő­dött a pokol: német repülők és tenger­alattjárók együttesen támadtak. Jimmy acélszíve halálfélelemben dobon­olt. Ó, mi­lyen nagyon örült, amikor a 8000 kilomé­­teres út után végre Murmanszkba érkezett! De öröme korai volt: a kirakodást megke­serítették a német repülőbombák, s útköz­ben a vonaton sem hagytak nekik békét. Jimmy sok jó autó-bajtársa lehelte ki kró­mozott lelkét, amíg végre az életben ma­radt gépkocsik a frontra kerültek. Char­­kov ... ez volt csak a poklok pokla! A Jim­­rovn ülő szovjet katonák negyedmillió tár­sukkal együtt német fogságba kerültek .. . maga Jimmy pedig... Jimmy végre meg­­könnyebbü­iten lélegzett fel. Jim­my jó ke­rékbe került. Kis szerencsével most már tényleg épen úszhatja meg ezt a háborút... egy. peKC — 40 méter Rövid látogatás a német birodalmi rádió „szerkesztőségében“. A Zeitspiegel (Az idő tükre) című „rovat“ munkájába pillantunk be. A berlini rádióházban naponta 18 óra harminc perckor kezdődik ennek az érdekes beszélő újságnak a riportszolgálata. — Halló, Bécs? Igen, itt Bécs... felvé­telre készen! — S már beszél is a bécsi rá­dióriporter, akinek hangját itt, Berlinben magnetofon-szalagra veszik fel. A legújabb eljárás szerint nem lemezre veszik fel a hangot, hanem keskeny filmtekercsre. A magnetofon egyike a legnagyszerűbb rádió­műszaki találmányoknak. Lemezek tömege helyett kis tekercsekre rögzítik a hangot. Egy perc — 112 méter! A szinte zsebben el­férő ezerméteres hangtekercsre több mint 15 perces rádióadás fér át. A magnetofon­­szerkesztőségben végre az ollónak is fon­tos szerep jutott. Ha a felvételben hiba van, vagy azt meg kell rövidíteni, egész egyszerűen kivágják a felesleges részt. A vágás lényege ugyanaz, mint a filmnél. Ez a­z új találmány tette tulajdonképen tökéletessé a rádióriportot. Nincs szükség többé sok helyet elfoglaló, törékeny leme­zekre; a tekercset — s ez különösen a ha­ditudósításoknál fontos — egyszerűbben és könnyebben lehet szállítani is. A rádiószer­kesztőségben ma már perc helyett — mé­terben számolnak. A Zeitspiegel szerkesztője éppen riport­ra küldi egyik munkatársát. — Körülbelül húszméteres zenei bevezető után kezdjél beszélni ... az intervju lehet száz méter is ... de az egész ne legyen több, mint százötven-százhatvan méter! C &ati jUxadája (B&JÜ*\&ői ') látó IkotXC.-korló."Lottot kap Zuha­pa Ohnesorge dr., német birodalmi postami­niszter rendkívül érdekes Cik­ket írt az Eu­­ropa-Kabel című hetilapban az európai pos­taszövetségről. Számos nemzetközi posta­­egyezmény igyekezett már eddig is egysze­rűbbé és olcsóbbá tenni az egyes államok között a postaforgalmat és a postai díjsza­bást, az eszményi európai postaszövetség gondolata azonban mindeddig szárazföl­dünk politikai széttagoltsága miatt nem valósulhatott meg. A miniszter cikke szerint az új európai élet kialakításában a postára is rendkívül fontos szerep vár. A legsürgősebb és a leg­fontosabb teendő az egységes európai pos­tadíj bevezetése a közönséges levélküldemé­nyek számára. Ha lehetséges az, hogy egy levelet Madridból Stantiago de Chilébe a belföldi tarifának megfelelő díjmentesítés­sel­­küldhessünk, érthetetlen, hogy ha Bá­zelből Lerrachba, Bécsből Budapestre, vagy Bukarestből Szófiába írunk, akkor a levélre több mint kétszer annyi bélyeget kell ra­gasztanunk, mint a belföldi forgalomban, csak azért, mert az egyes rendeltetési he­lyek között politikai határ fekszik. Ha az egyes személy látszólag nem is tö­rődik sokat azzal, hogy a külföldre szóló levélért 12 pfennig helyett 25 pfenni­get kell fizetnie, gondoljon arra, hogy ma az 500 grammos levél Berlinből Romába vagy Helsinkibe vagy Amsterdamba 3 márka 85 pfennigbe kerül, míg ugyanerre a levélre a postai díjszabás egységesítése után csupán 40 Pfenniges bélyeget kell majd ragasztania. A miniszter végül a légiposta, de különö­sen a távolbaíró-hálózat kibővítésének tu­lajdonít rendkívüli jelentőséget. A távol­­baíró-készülékek száma már ma is roha­mosan növekszik, s könnyű megjósolni, hogy német kezdeményezésre a közeljövő­ben egész Európában távolbaírókat szerel­tetnek fel a nagy vállalatok. Ilyen távolba­­írókkal ma még csak az egyes akarai szer­vek és hírszolgálati ügynökségek rendel­keznek. J­afánjafortÁS a láthatáro­n­ Három politikai vicc a berlini lapokból: Az egyik amerikai hajókaravánhoz be­osztott cirkáló kapitányának a hallgató­készülék megfigyelője a következő jelen­tést adja a közeledő tengeralattjárókkal kapcsolatban: — Német különjelentés a láthatáron! # Ritchie angol tábornok a szárnysegéd­jéhez: — Kérem, repüljön azonnal Kairóba és vegyen egy sorsjegyet! Az egyetlen, amit még megnyerhetünk, az a­­ főnyeremény .. Amerikai történelemórán, 1960-ban. A tanár: Ki volt Roosevelt? A tanítvány: Roosevelt volt az az ameri­kai elnök, aki 1941-ben hadat üzent az Úz Egyesült Államoknak ... (b. v. a.)

Next