Magyarság, 1942. szeptember (23. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-01 / 197. szám

XXIII. ÉVFOLYAM 197. (6 24 9.) SZÁM BUDAPEST, 194­2. SZEPTEMBER 1. KEDD » |S/V0ruWJtX3NOS:MASfaBiS3 LAPKIADÓ fct. ------- ' # ' rnsni JZEEKGCTÓ.. fLNÖK-vEZftlGAZGATÓ fiáTTKAY Ö. KÁLMÁN pa FŐSZERKESZTŐ ÉS fELELŐS KIADÓI H. FELELŐS SZERKESZTŐI VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. * ffiSTTYASOVSZKY KORNÉ A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ ÚJ EURÓPA ÚTJÁN ! A németek 25 kilométernyire állanak Sztálingrádon délre A röviéd az ellenséges állásokat és szétveztése a bolsevista erőket Német légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet-őgyúnaszodot a Fekete-tengeren Berlin, augusztus 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok, noha az ellenség erősen ellenállt, és a terep nehéz, mégis tovább nyomulnak előre. Sztálingrád térségében gyalogos hadosztályok és gyors kötelékek a légierő nagy kötelékeitől támogatva, erősen kiépített állásokat törtek át és kemény harcokban mélyen benyomultak az ellenséges erődrend­szerbe. Kalugától délnyugatra ismételten elutasították nagyobb ellenséges gyalogos és páncélos­ kötelékek támadásait. Rzsevnél az ellenség nagy erők bevetésével szombaton is megpróbálta áttörni arcvonalunkat. A légierők együttműködésével minden támadást részben ellenlökésekkel, visszavertünk. Egy hónap óta tart a rzsavi csata és a szovjet c­alatok , h­ogy-a hadsereg-erősségű ember- és hadianyag tömeges bevetésével sem si­került áttörniök a német arcvonalat. Az ellenség tevékenysége sem ha­­dászatilag, sem hadműveleti szempotból nem áll arányban a harcok so­rán elszenvedett ember- és anyagveszteségeivel. A szovjetnek a sikeres áttörésről szóló valamennyi állítása hamis. Arcvonalunk zárt, míg az ellenség támadóereje egyre jobban lanyhul. Július 30-a óta ezen a harci térségen 1572 szovjet páncélost lőt­ünk ki, illetve repülő- és légvédelmi kötelékek pusztították el, avagy közelharcban semmisítettük meg őket. 547 repülőgépet lelőttünk, míg ugyanaddig 25 gépünk veszett el és rengeteg hadianyagot pusztítottak el a német elhárító tűz és a német légihaderő támadásai. Az ellenség véres vesztesége szokatlanul nagy. A Ladoga-tótól délre az ellenség további hiábavaló támadásai során 21 páncélost vesztett. A vasárnapra virradó éjszaka szovjet bombázók részben nagy ma­gasságban zavaró repülést hajtottak végre Északkelet-Németország fö­lött. Térszerűtlenül ledobott bombáik néhány helyen csekély károkat okoztak. Berlin, augusztus 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Kubán alsó folyásától délre a német és román csapatok folyta­tódó támadásokban visszavetették az ellenséget a Fekete-tenger part­ja irányába. A légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet ágyúna­szádot. Sztálingrádtól délre a német csapatok áttörték az ellenséges ál­lásokat, nagy bolsevista erőket szétvertek és 25 kilométerrel délre ál­lanak Sztálingrád előtt. A légierő Sztálingrád ellen intézett éjszakai támadásai nagy kiterjedésű tüzeket okoztak. Ezenkívül hatásosan har­colt a légierő az ellenségnek a Volgától keletre lévő vasúti célpontjai és repülőterei ellen. A Rzsevnél az ellenség nagy gyalogos és páncélos erők bevetésé­vel több helyen folytatta támadásait. Kemény harcokban 48 páncélost megsemmisítettünk. A 48 megsemmisített páncélos közül 38-at egy ro­­hamlöveg-különítmény egymaga semmisített meg. A Ladoga-tótól délre meghiúsultak a szovjet újabb támadásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-re virradó éjszaka a Ladoga-tavon elsüllyesztettek egy szovjet ágyúnaszádot és egy ellenséges kereske­delmi hajót. Harci repülőgépeink éjjel-nappal bombázták gyújtó- és robbanóbom­báikkal Kelet-Anglia és Midland katonai berendezéseit. Gollob őrnagy, egy vadászezred ezredparancsnoka augusztus 29-én a 150. légigyőzelmét aratta a keleti arcvonalon. (MTI.) gyalogsági és tüzérségi tűzben vettük szeme­ügyre a terepet s már végeztünk is ezzel, amikor egy gránátvető lövedék a közelünk­ben, tőlünk néhány lépésnyire robbant. Ma­gam csak­ a bal karomon éreztem erős ütést, míg a kisénetemben levő főhadnagy-század­­parancsnok a homlokán sérült meg s attól tartottam, hogy a szemevilágát is elveszíti. A zászlóaljparancsnok az arcán sebesült meg. A kötözőhelyre sietve az orvos meg­állapította, hogy a főhadnagy sérülése, va­lamint a zászlóaljparancsnok sebesülése is egészen könnyű volt s miután őket ellátták, vizsgáltattam meg én is a karomat. Ekkor derült ki, hogy öt vagy hat gránátszilánk érte a karomat s a jelek arra mutattak, hogy az egyik talán a csontvelőt is érte. Mindamellett nem tartottam annyira je­l­erdősnek a sebesülést, hogy miatt-i­­" szakítottam volna feladataim teljesítését. Utóbb mégis kénytelen voltam belemenni abba, hogy a­ sérülés környékét műtéttel fel­tárják. Ekkor derült ki, hogy az egyik szi­lánk csontot tört és valóban a csontvelőt érte. További műtétre lett volna szükség s mindegy ugyanakkor szolgálati ügyben különben is Budapestre kellett utaznom, ezt itt tartózkodásom idejére halasztottam. Szombaton reggel adta­m át helyettesemnek a szolgálati ügyeket, repülőgépen érkeztem Budapestre s a mai vizsgálat után döntenek az orvosok karsebem további kezelése felől. Remélem, hogy néhány napon belül vissza­térhetek derék honvédeimhez, akik az ősi magyar katonai hagyományokhoz híven küzdenek a Don mentén. LELKIISMERETESEBB, BÁTRABB, KÖTELESSÉGTUDÓBB SENKI SEM VOLT HORTHY ISTVÁNNÁL Kérdésünkre a szovjet fronton küzdő hon­védhadseregünknek harcaira terelődik a szó és Jány vezérezredes egyebek között a kö­vetkezőket mondja: — Hogy ez a küzdelem milyen természetű, arról annak sem lehet fogalma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, olyan körülmények között, hogy az ember­magasságú sásban, napraforgótáblákban, mo­csarakban szinte megállapíthatatlanul rejte­zik az ellenség. A magyar honvéd hősi len­dülete, találékonysága mégis ezen a terepen is olyan eredményeket ér el, amelyeket a leg­nagyobbra értékelnek német szövetsége­seink is. S ebben a küzdelemben az első szó Horthy István repülőfőhadnagyé kell, hogy legyen. Csak azt mondhatom, hogy sohasem találkoz­tam olyan katonával, aki nála pontosabban, becsületesebben teljesíthette volna köteles­ségét! A vadászrepülők számára állandó ké­szültséget rendeltem el, mert igen gyakoriak és sűrűek voltak a szovjet repülőtámadások. Amint az már lenni­ szokott, ha egy kis szü­net jelentkezett, természetesen e készültség szigorúságából is enyhítettünk valamelyest. Ő ezekben a pihenőórákban is szó szerint ra­gaszkodott a legszigorúbb előírásokhoz. Ott ült szakadatlanul gépében, pillanatra sem távozott, hogy bármikor érje a bevetési pa­rancs, azonnal felszállhasson. Lelkiismerete­sebb, bátrabb, köteleségtudóbb nem lehetett senki nála. Mélységes megrendüléssel fo­gadja hősi halálát minden honvéd. Szellemi és fizikai téren egyaránt példát mutató ka­tona volt. NÉMET ELISMERÉS: ERRE CSAK MAGYAR KATONA KÉPES! A beszélgetés most arra a térre fordult, hogy miképen fogadja a magyar honvéd az idegen világot s az idegen világ szelleméből fakadó idegen harcmodor harceszközeit. Mikor a magyar honvédek először kerültek bele a­ szovjet harceszközök által kiváltott tűz­­orgiába — mondja a vezérezredes — am­kor először ismerkedtek meg az általuk Sztálin­­orgonának nevezett fegyverrel, — amint ez természetes is és mindenképen emberi----meg­lepődés vett erőt rajtuk. De ez a meglepődés csak a tűzkeresztségig tartott. Amint átestek rajta, nap-nap után a legszebb hagyományok­ra emlékeztető haditetteket, hadivállalkozáso­kat hajtották végre. Szinte bravúros lelemény­nyel zsákmányolták az orosz harceszközöket is. A magyar csapatok teljesítménye igen ki­tűnő és német jelentés állapította meg, hogy ez a „támogatás, amit a magyar páncélos­csapatok, átalában magyar kötelékek, nyúj­tottak, kiváló’’. Mikor sebesülésemről Weichs német vezérezredest értesítettem, ugyancsak külön leszögezte ezt az elismrést és szerencsét kívánt a magyar csapatok mintaszerű maga­tartásához. Ezzel kapcsolatban — folytatta mosolyog­va — el kell mondanom egy esetet. Egy magasrangú német tiszt a magyar páncélosok parancsnokságát keresve egy Istentől elha­gyott, szinte hadak útjából kiesett szögletben mozgásképtelenné tett magyar páncélkocsit talált, mellette két honvédet, az egyik közülük sebesült volt. Mint kiderült, öt héttel koráb­ban ütközet folyt le ezen a terepen és a szov­jet ezt a páncélgépkocsit kilőtte. A szovjet visszavonult, a mieink üldözték őket s a moz­gásképtelenné vált páncélgépkocsi elakadt. Az egyik honvéd sebesülten, a másik sértetlenül tovább őrizte gépkocsiját. Akkor már öt he­te várták, hogy majd csak arra jön egy má­sik páncélos alakulat, amely elvontatja őket. Az öt hét alatt az egészséges honvéd ápolta sebesült bajtársát, élelmet szerzett neki és magának is, közben pedig arra is volt ideje, hogy épen maradt géppuskájával két hátát, lejöjjön és megsemmisítsen. A magasrangú német tiszt elképedve hallgatta a jelentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odébb fek­vő lelőtt szovjet repülőgép roncsa. — Erre csak a magyar katona képes! —■ kiáltotta’. S mikor megkérdezte az egészséges honvédet, hogy miért nem ment segítségért, azt a választ kapta: — Nem hagyhattam magára sebesült bajtár­­samat és a páncélkocsit. JOBB, HA MI VAGYUNK ITT, MINTHA ŐK VOLNÁNAK DEBRECENNÉL A továbbiakban így folytatja nyilatkozatát a vezérezredes: —______ — Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is em­beri módon bánt az elfogottakkal, megosztotta vele kenyerét, napi hat cigarettáját. Míg rá nem jött, hogy az nem érdemli meg. Már az első napokban meg kellett tanulnia, hogy nem bízhatik a szovjet katonákban. Előfordult, hogy kiszálltak szovjetcsillagos páncélosukból, mintha megadnák magukat. Azután hátulról lőtték ki a mi páncélosainkat és honvédeinket Ezenkívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz fog Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes nyilatkozata sebesüléséről, a hősi halárt halt kormányzóhelyettes hősi szolgálatsebjesítéséről és a magyar honvéd vitézségéről A szovjet fronton küzdő magyar honvéd­­hadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes — mint a legutóbbi hadijelen­tés is közölte — a szovjet fronton megse­besült. Ismeretes, hogy az augusztusi heves szovjet támadások idejében a vezérezredes rendszerint a leghevesebb küzdelmek szín­helyén irányította a védelmet és sebesülést is akkor érte, amikor egyik honvédkötelé­künk tervezett vállalkozásának színhelyét személyesen vette szeszügyre. Jány v­ezérezredes most szolgálati ügyben s egyúttal sebének tüzetesebb megvizsgálá­sa céljából néhány napra Budapestre érke­zett. A Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste őt s nyilatkozatot kért tőle se­besülése körülményeiről, az arcvonalon szer­zett eddigi tapasztalatairól és benyomásai­ról. — Sebesülésemet eleinte egészen jelente­­lennek véltem — mondotta a vezérezrede­s és sokkal inkább érintett, hogy kíséretem két tagja ugyancsak megsebesült. A szem­revételezésre ugyanis elkísért az ott álló hadosztály parancsnoka, valamint egy zász­lóalj - és egy századparancsnok is. Elég . ARA 12 FILLÉR

Next