Magyarság, 1942. szeptember (23. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-01 / 197. szám
XXIII. ÉVFOLYAM 197. (6 24 9.) SZÁM BUDAPEST, 1942. SZEPTEMBER 1. KEDD » |S/V0ruWJtX3NOS:MASfaBiS3 LAPKIADÓ fct. ------- ' # ' rnsni JZEEKGCTÓ.. fLNÖK-vEZftlGAZGATÓ fiáTTKAY Ö. KÁLMÁN pa FŐSZERKESZTŐ ÉS fELELŐS KIADÓI H. FELELŐS SZERKESZTŐI VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. * ffiSTTYASOVSZKY KORNÉ A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ ÚJ EURÓPA ÚTJÁN ! A németek 25 kilométernyire állanak Sztálingrádon délre A röviéd az ellenséges állásokat és szétveztése a bolsevista erőket Német légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet-őgyúnaszodot a Fekete-tengeren Berlin, augusztus 30. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok, noha az ellenség erősen ellenállt, és a terep nehéz, mégis tovább nyomulnak előre. Sztálingrád térségében gyalogos hadosztályok és gyors kötelékek a légierő nagy kötelékeitől támogatva, erősen kiépített állásokat törtek át és kemény harcokban mélyen benyomultak az ellenséges erődrendszerbe. Kalugától délnyugatra ismételten elutasították nagyobb ellenséges gyalogos és páncélos kötelékek támadásait. Rzsevnél az ellenség nagy erők bevetésével szombaton is megpróbálta áttörni arcvonalunkat. A légierők együttműködésével minden támadást részben ellenlökésekkel, visszavertünk. Egy hónap óta tart a rzsavi csata és a szovjet calatok , hogy-a hadsereg-erősségű ember- és hadianyag tömeges bevetésével sem sikerült áttörniök a német arcvonalat. Az ellenség tevékenysége sem hadászatilag, sem hadműveleti szempotból nem áll arányban a harcok során elszenvedett ember- és anyagveszteségeivel. A szovjetnek a sikeres áttörésről szóló valamennyi állítása hamis. Arcvonalunk zárt, míg az ellenség támadóereje egyre jobban lanyhul. Július 30-a óta ezen a harci térségen 1572 szovjet páncélost lőtünk ki, illetve repülő- és légvédelmi kötelékek pusztították el, avagy közelharcban semmisítettük meg őket. 547 repülőgépet lelőttünk, míg ugyanaddig 25 gépünk veszett el és rengeteg hadianyagot pusztítottak el a német elhárító tűz és a német légihaderő támadásai. Az ellenség véres vesztesége szokatlanul nagy. A Ladoga-tótól délre az ellenség további hiábavaló támadásai során 21 páncélost vesztett. A vasárnapra virradó éjszaka szovjet bombázók részben nagy magasságban zavaró repülést hajtottak végre Északkelet-Németország fölött. Térszerűtlenül ledobott bombáik néhány helyen csekély károkat okoztak. Berlin, augusztus 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Kubán alsó folyásától délre a német és román csapatok folytatódó támadásokban visszavetették az ellenséget a Fekete-tenger partja irányába. A légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet ágyúnaszádot. Sztálingrádtól délre a német csapatok áttörték az ellenséges állásokat, nagy bolsevista erőket szétvertek és 25 kilométerrel délre állanak Sztálingrád előtt. A légierő Sztálingrád ellen intézett éjszakai támadásai nagy kiterjedésű tüzeket okoztak. Ezenkívül hatásosan harcolt a légierő az ellenségnek a Volgától keletre lévő vasúti célpontjai és repülőterei ellen. A Rzsevnél az ellenség nagy gyalogos és páncélos erők bevetésével több helyen folytatta támadásait. Kemény harcokban 48 páncélost megsemmisítettünk. A 48 megsemmisített páncélos közül 38-at egy rohamlöveg-különítmény egymaga semmisített meg. A Ladoga-tótól délre meghiúsultak a szovjet újabb támadásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-re virradó éjszaka a Ladoga-tavon elsüllyesztettek egy szovjet ágyúnaszádot és egy ellenséges kereskedelmi hajót. Harci repülőgépeink éjjel-nappal bombázták gyújtó- és robbanóbombáikkal Kelet-Anglia és Midland katonai berendezéseit. Gollob őrnagy, egy vadászezred ezredparancsnoka augusztus 29-én a 150. légigyőzelmét aratta a keleti arcvonalon. (MTI.) gyalogsági és tüzérségi tűzben vettük szemeügyre a terepet s már végeztünk is ezzel, amikor egy gránátvető lövedék a közelünkben, tőlünk néhány lépésnyire robbant. Magam csak a bal karomon éreztem erős ütést, míg a kisénetemben levő főhadnagy-századparancsnok a homlokán sérült meg s attól tartottam, hogy a szemevilágát is elveszíti. A zászlóaljparancsnok az arcán sebesült meg. A kötözőhelyre sietve az orvos megállapította, hogy a főhadnagy sérülése, valamint a zászlóaljparancsnok sebesülése is egészen könnyű volt s miután őket ellátták, vizsgáltattam meg én is a karomat. Ekkor derült ki, hogy öt vagy hat gránátszilánk érte a karomat s a jelek arra mutattak, hogy az egyik talán a csontvelőt is érte. Mindamellett nem tartottam annyira jelerdősnek a sebesülést, hogy miatt-i" szakítottam volna feladataim teljesítését. Utóbb mégis kénytelen voltam belemenni abba, hogy a sérülés környékét műtéttel feltárják. Ekkor derült ki, hogy az egyik szilánk csontot tört és valóban a csontvelőt érte. További műtétre lett volna szükség s mindegy ugyanakkor szolgálati ügyben különben is Budapestre kellett utaznom, ezt itt tartózkodásom idejére halasztottam. Szombaton reggel adtam át helyettesemnek a szolgálati ügyeket, repülőgépen érkeztem Budapestre s a mai vizsgálat után döntenek az orvosok karsebem további kezelése felől. Remélem, hogy néhány napon belül visszatérhetek derék honvédeimhez, akik az ősi magyar katonai hagyományokhoz híven küzdenek a Don mentén. LELKIISMERETESEBB, BÁTRABB, KÖTELESSÉGTUDÓBB SENKI SEM VOLT HORTHY ISTVÁNNÁL Kérdésünkre a szovjet fronton küzdő honvédhadseregünknek harcaira terelődik a szó és Jány vezérezredes egyebek között a következőket mondja: — Hogy ez a küzdelem milyen természetű, arról annak sem lehet fogalma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, olyan körülmények között, hogy az embermagasságú sásban, napraforgótáblákban, mocsarakban szinte megállapíthatatlanul rejtezik az ellenség. A magyar honvéd hősi lendülete, találékonysága mégis ezen a terepen is olyan eredményeket ér el, amelyeket a legnagyobbra értékelnek német szövetségeseink is. S ebben a küzdelemben az első szó Horthy István repülőfőhadnagyé kell, hogy legyen. Csak azt mondhatom, hogy sohasem találkoztam olyan katonával, aki nála pontosabban, becsületesebben teljesíthette volna kötelességét! A vadászrepülők számára állandó készültséget rendeltem el, mert igen gyakoriak és sűrűek voltak a szovjet repülőtámadások. Amint az már lenni szokott, ha egy kis szünet jelentkezett, természetesen e készültség szigorúságából is enyhítettünk valamelyest. Ő ezekben a pihenőórákban is szó szerint ragaszkodott a legszigorúbb előírásokhoz. Ott ült szakadatlanul gépében, pillanatra sem távozott, hogy bármikor érje a bevetési parancs, azonnal felszállhasson. Lelkiismeretesebb, bátrabb, köteleségtudóbb nem lehetett senki nála. Mélységes megrendüléssel fogadja hősi halálát minden honvéd. Szellemi és fizikai téren egyaránt példát mutató katona volt. NÉMET ELISMERÉS: ERRE CSAK MAGYAR KATONA KÉPES! A beszélgetés most arra a térre fordult, hogy miképen fogadja a magyar honvéd az idegen világot s az idegen világ szelleméből fakadó idegen harcmodor harceszközeit. Mikor a magyar honvédek először kerültek bele a szovjet harceszközök által kiváltott tűzorgiába — mondja a vezérezredes — amkor először ismerkedtek meg az általuk Sztálinorgonának nevezett fegyverrel, — amint ez természetes is és mindenképen emberi----meglepődés vett erőt rajtuk. De ez a meglepődés csak a tűzkeresztségig tartott. Amint átestek rajta, nap-nap után a legszebb hagyományokra emlékeztető haditetteket, hadivállalkozásokat hajtották végre. Szinte bravúros leleménynyel zsákmányolták az orosz harceszközöket is. A magyar csapatok teljesítménye igen kitűnő és német jelentés állapította meg, hogy ez a „támogatás, amit a magyar páncéloscsapatok, átalában magyar kötelékek, nyújtottak, kiváló’’. Mikor sebesülésemről Weichs német vezérezredest értesítettem, ugyancsak külön leszögezte ezt az elismrést és szerencsét kívánt a magyar csapatok mintaszerű magatartásához. Ezzel kapcsolatban — folytatta mosolyogva — el kell mondanom egy esetet. Egy magasrangú német tiszt a magyar páncélosok parancsnokságát keresve egy Istentől elhagyott, szinte hadak útjából kiesett szögletben mozgásképtelenné tett magyar páncélkocsit talált, mellette két honvédet, az egyik közülük sebesült volt. Mint kiderült, öt héttel korábban ütközet folyt le ezen a terepen és a szovjet ezt a páncélgépkocsit kilőtte. A szovjet visszavonult, a mieink üldözték őket s a mozgásképtelenné vált páncélgépkocsi elakadt. Az egyik honvéd sebesülten, a másik sértetlenül tovább őrizte gépkocsiját. Akkor már öt hete várták, hogy majd csak arra jön egy másik páncélos alakulat, amely elvontatja őket. Az öt hét alatt az egészséges honvéd ápolta sebesült bajtársát, élelmet szerzett neki és magának is, közben pedig arra is volt ideje, hogy épen maradt géppuskájával két hátát, lejöjjön és megsemmisítsen. A magasrangú német tiszt elképedve hallgatta a jelentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odébb fekvő lelőtt szovjet repülőgép roncsa. — Erre csak a magyar katona képes! —■ kiáltotta’. S mikor megkérdezte az egészséges honvédet, hogy miért nem ment segítségért, azt a választ kapta: — Nem hagyhattam magára sebesült bajtársamat és a páncélkocsit. JOBB, HA MI VAGYUNK ITT, MINTHA ŐK VOLNÁNAK DEBRECENNÉL A továbbiakban így folytatja nyilatkozatát a vezérezredes: —______ — Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt az elfogottakkal, megosztotta vele kenyerét, napi hat cigarettáját. Míg rá nem jött, hogy az nem érdemli meg. Már az első napokban meg kellett tanulnia, hogy nem bízhatik a szovjet katonákban. Előfordult, hogy kiszálltak szovjetcsillagos páncélosukból, mintha megadnák magukat. Azután hátulról lőtték ki a mi páncélosainkat és honvédeinket Ezenkívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz fog Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes nyilatkozata sebesüléséről, a hősi halárt halt kormányzóhelyettes hősi szolgálatsebjesítéséről és a magyar honvéd vitézségéről A szovjet fronton küzdő magyar honvédhadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes — mint a legutóbbi hadijelentés is közölte — a szovjet fronton megsebesült. Ismeretes, hogy az augusztusi heves szovjet támadások idejében a vezérezredes rendszerint a leghevesebb küzdelmek színhelyén irányította a védelmet és sebesülést is akkor érte, amikor egyik honvédkötelékünk tervezett vállalkozásának színhelyét személyesen vette szeszügyre. Jány vezérezredes most szolgálati ügyben s egyúttal sebének tüzetesebb megvizsgálása céljából néhány napra Budapestre érkezett. A Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste őt s nyilatkozatot kért tőle sebesülése körülményeiről, az arcvonalon szerzett eddigi tapasztalatairól és benyomásairól. — Sebesülésemet eleinte egészen jelentelennek véltem — mondotta a vezérezredes és sokkal inkább érintett, hogy kíséretem két tagja ugyancsak megsebesült. A szemrevételezésre ugyanis elkísért az ott álló hadosztály parancsnoka, valamint egy zászlóalj - és egy századparancsnok is. Elég . ARA 12 FILLÉR