Magyarság, 1942. október (23. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-01 / 222. szám
4 pg&fylAllScifi Csütörtök, 1942. október 1. Erdélyi tábornok élet-halál harca a bolsevisták ellen 1918-ban A magyar származású tábornok hadjárata Kubánföldön Újabb bizonyítékok a zsidók véres szovjetszerepéről A dicsőséges nemi hadsereg Rosztovtól délre Kubánföldön s azóta már Majkopot is elfoglalva, sőt azon túlhaladva mélyen benn jár a Kaukázusban. Ez a terület, ahol most a német hadsereg előnyomul, ősi kozák település s az 1917—18-as ellenforradalmi harcokban véres és kegyetlen ütközetek színhelye volt. Moszkvában , Oroszország északi részeiben már teljes erejével tombolt a vörös termot, amikor csupán a Don Katonaság területén és Kubánföldön volt még viszonylagos rend és nyugalom. A vörös zsidó agitátorok azonban itt is megkezdték aknamunkájukat s pénzzel, pálinkával megszédítve a kozákság egy részét, sikerült elbuktatni később Erdélyi és Kornilov tábornokok fehér ellenforradalmát. A két puritánlelkű hős tábornokok, akik közül Erdélyi magyar származású volt, Oroszország északi részeiből a Don vidékéreés Kubánföldre menekült orosz tisztek, német és magyar hadifoglyok közül igen sok katonához jutottak. A Don hadsereg székhelye ebben az időben Novocserkaszk, a Kubán hadseregé pedig Jekaterincdár a mai Krasnodar volt, ezeken a helyeken szervezték meg a hadjáratot s ide özönlöttek az önkéntes jelentkezők is. , Bronstein, Apfelbaum, Céderbaum, Joffe, Goldstein és más zsidók mindenütt A Don és Kubán hadsereg jól már történelmi távlatú harcainak részletei, — amelyeknek az ad érdekességet, hogy magyar származású tábornok hadjárata volt ez a vörösök ellen, időszerűségét pedig a német hadsereg mostani itt lezajló harcai adják, — egy-két orosz emigráns elbeszélései és az egykorú feljegyzések nyomán elevenednek meg. Különösen érdekes Baranoff Iván volt orosz cári vezérkari ezredes nyilatkozata, aki évekkel ezelőtt Belgrádból Páriába átutazóban Budapesten kifejtette nézeteit a zsidók oroszországi kommunista szerepéről. A volt orosz vezérkari ezredes nyilatkozata, akkor a kül- és belpolitikai helyzet különféle adottságai következtében nem láthatott napvilágot, annál érdekesebb most, mert élénken rávilágít a zsidók valamennyi cselekedetére, amelyet Oroszországban és az egész világon elkövettek. Akkor az ezredes a következőket mondta: — A forradalom első éveiben és később is bárhova fordultunk, szovjet hivatalokban, kezdve a népbiztosoktól lefelé, mindenütt csak zsidókat láthattunk. Az alantasabb helyeiben azonban már, ahol dolgozni is kellett, átengedték a félrevezetett oroszoknak és mindazoknak a söpredék népnek, aik hajlandók voltak nekik gyalázatos uralmukban engedelmeskedni. Mindenüt mindenben uralkodtak, parancsoltak és rendelkeztek a zsidók, pökhendien és fenhéjázva, a piszkos aláváló hóhérmunkát pedig elvégezték parancsaik szerint az orosz parasztok és munkások. Az egész hatalmas orosz birodalom ezektől a szuszó-mászó, nyílt harcban gyáva, de máskor kegyetlen és bosszúálló, szemtelen és mások javaira sóváran áhítozó zsidóktól nyögött s kevereredett éveken át tartó testvérháborúba. A szovjet paradicsom zsidócsillaggal díszített vezetői Lenin, Bronptein, Apfelbaum, Cederbaum, Nahankesov, Liborov, Danov, Tobolszonov és társaik mohó kapzsisággal habzsolták a rablótt holmikat és teremtettek az orosz nép és hullahegyein maguknak fényes jólétben dúskáló hatalmat. A zsidók oroszországi gyalázatos szereplése kitörölhetetlenül lelkünkbe vésődött, — mondotta az ezredes — és nem felejtjük el soha, hogy ezeknek köszönheti az egész orosz nép, a sokszázezernyi emigráns és a világ valamennyi népe minden szenvedését, — fejezte be nyilatkozatát Batanoff ezredes. A jekaterinodári hóhér Hasonló értelemben nyilatkozott Rodionov, volt cári ezredes is, aki részt vett az ellenforradalmi harcokban és tapasztalatairól könyvet is írt.Rodionov megemlékezik egy Goldstein Sztul nevű rosztovi származású zsidó népbiztosról aki a világ jobbérzésű közvélemény előtt a jekaterinodári hóhér neve alatt ismeretes. Nevéhez fűződik Jekaterinodárban, Jelizsavetinszkájában és más kubánföldi városokban bestiális kegyetlenséggel végrehajtott gyakosságok sorozata, amelyeket magukkal tehetetlen sebesülteken követtek el. Goldstein Szrul volt az, aki Jekalerinodárban nagy örömmel üdvözölte a vörösöket a fehér bandákon aratott győzelmük alkalmából és itt adott parancsot a bárhol található sebesültek agyonverésére. Ágyból ráncigálták ki a súlyosan sebesült ellenforradalmi katonákat, akiket az utcára kicipelve előbb egy vödör jéghideg vízzel eszméletre térítettek, majd baltával agyonvertek. Ezeket a minden emberi érzéstől távolálló kivégzési jeleneteket, amelyektől gyakran már a vörösök is borzalommal fordultak el, Goldstein Szrul zsidó népbiztos, lopott autójából vezényelte és nézte végig. Az ellenforradalom egyik vezetője annak bukása után a ,,Vozrozsdenyije“ című emigráns orosz lapban így írt a zsidókról: „csak ez az elátkozott faj vetemedhetett a gazságok légiójára, amely az orosz nép és a világ valamennyi népe ellen irányul. A nemzetközi zsidó társaságok kieszelték és évek alapos munkájával előkészítették ördögi tervüket, amelynek célja előbb Oroszország, majd az egész világ uralmuk alá hajtása. Győzelmük első állomása Oroszország és utána következnek a többi nemzetek. Éppen ezért, nekünk a zsidókkal le kell számolnunk, míg nem késő, mert mi vagyok, de más megoldás nincsen, — fejezi be cikkét az író. ■ ,j, hogy a derék lelkészt a GrU titkos szolgálatába állítsa s a saját hívei között kémkedjék a GPU javára. Amikor már azonban a GPU végleg megbizonyosodott e szándéka hiábavalósága felől, ellenforradalmi tevékenység címén letartóztatták, majd halálra ítélték. A halálos ítéletet később kényszermunkára változtatták s innen a lelkész csodával határos módon Finnországba szökött. Ez a lelkész elmondta Finnországba érkezése alkalmával, hogy Moszkvában, Leningrádban és más kisebb helyiségekben is, ahol ügyében megfordult, mindenütt zsidókkal találkozott s ezek hozták meg felette a halálos ítéletet is. A helyzet Szovjetoroszországban azóta is változatlan, a különbség csupán annyi, hogy az akkori zsidók helyét ma már mások foglalták el, de hatalmukat mindenképpen megerősítették. Most is saját bőrük, hatalmuk és munkátlan jólétük megmentéséért hajtják halálba az orosz nép millióit, míg egyszer az elvakított, meggyalázott orosz nép fel nem ébred, mind tette 1918-ban Idehaza nálunk sokan vannak még ma is keresztények, akik hajlandók a zsidóknak bizonyos felmentést adni tetteik alól, s vannak, akik sajnálatukat és egyetértésüket adják az „üldözött” faj tagjainak. Ezeknek azt üzenem, higgyenek az itt idézett személyeknek, akik abban az időben látták meg a zsidók gazságait, amikor Európában még nem létezett nemzetiszocializmus s így nem vádolhatok a koreszme ellenállhatatlan hatásával. Üzenem továbbá, hogy beszéljenek olyanokkal, akik visszatértek a szovjet frontról, vagy ha maguk is eljutnak oda, nyitott szemmel járjanak s akkor megváltoztatják humanista felfogásukat a zsidósággal szemben. Saját életlehetőségeink követelik meg ezt, mert valóban nincs másképpen: vagy ők, vagy mi. Harmadik megoldás nincsen, a vörösök támadást intéztek Jekaterinodor ellen s ide óriási erőket vonultattak fel. Erdélyi tábornok a hatalmas nyomásnak nem tudott ellenállani s az elvérzés helyett a visszvonulást választotta, mivel szemei előtt Popov tábornok Don seregével és Kornilov tábornok önkéntes hadseregével való egyesülés lebegett, akik ugyancsak ezen a vidéken működtek, hogy azután együttesen vegyék fel a harcot a vörösök ellen Március 14-én tehát Erdélyi tábornok kivonult Jekaterinodorból és a Kaukázus hegyei felé vette útját. Március 27-én a három hadsereg Sendzsi nevű cserkesz faluban, Kaluzsszkája mellett egyesült . Április első napjaiban azután, megkezdődött a vörösök által megszállót és rendkívüli módon megerősített rekremvadár viszszaszerzésére irányuló támadás. Erdélyi tábornok ugyanis előbb e fontos város, birtokaiba akart jutni, hogy készleteit innen kárert-Tstvp fölvenve az érintkezést a bolsevistáikat Taganrog és Rosztov felől üldöző német csapatokkal. A vörösök azonban, akik birtokában voltak a mérhetetlen mennyiségű hadianyagnak, közlekedésnek és így egyre-másra szállíthatták erősítéseiket, súlyos veszteségeket okoztak, az utolsó két napon, már teljesen tüzérség nélkül harcoló fehér hadseregnek. Az öt napig tartó utcai harcok után, amelyek során a fél várost Erdélyi tábornok csapatai már elfoglalták, kén érteknek voltak április 13-án a városból kivonulni és mintegy húsz kilométerre a Gnacsbau nevű német telepen ütöttek tábort. Később a vörösök a német telepet, amiért a fehér hadseregnek élelmet és szállást adott, eltörölték a föld színéről. Erdélyi tábornok Kubán hadjáratának legdélibb pontja Majkon környéke volt, innen vonult aztán állandó harcok közben ismét északnak a Don felé, amelyet azonban már nem tudott elérni. A magyar származású tábornok Kubánhadseregében igen sok német és magyar hadifogoly is küzdött a vörösök ellen, míg végül is a túlnyomó erő szét nem szórta őket Most, amikor a német seregek huszonnégy évvel később ezen a vidéken járnak, fel kell elevenítenünk az 1918-ban itt lezajlott harcokat, amelyekből a magyarok, egy magyar származású tábornok vezetése alatt»la,kinek szívéből azonban sohasem halt ki a magyar föld iránti hűség és a lelkében élő tisztultabb magyar szellem, a feltörő magyar vér szavára ;— fegyvert fogtak a nemzetközi zsidó bolsevizmus ellen. Milyen csodálatos megérzése ez a magyar sorsnak, hogy ottrekedt fiaink és tőlünk egy régen elszakadt másik magyar leszármazott márakkor, 1918-ban tudták, hogy harcolniok kell a zsidó bolsevizmus ellen. A plutokraiák és a szovjet legtöbb támasza. Zsidó politikai biztos. A kozákok soha nem tűrték meg a zsidót A zsidóságnak 1918-ban az az alig titkolt célja, hogy kiirtsa az orosz értelmiséget és helyükbe a maga fajtájabelieket ültesse, teljes mértékkel sikerrel járt és így egészében birtokába vehette az orosz földet. Egyetlen terület, ahol ebben az időben a zsidók nem tudták lábukat megvetni, az a kozákföd volt, a Donvidék, az a terület, amelyen most német és részben magyar csapatok küzdenek. Ez a nép ősidőktől fogva nem ok nélkül undorodott a zsidóktól, akiket nem tűrt meg a cári rezsim alatt még falvaikban sem. Azóta természetesen a zsidók a félrevezetett orosz parasztok és munkások segítségével már régen kiirtották az antiszemita kozákokat, csupán azokat kímélték meg, akik behódoltak nekik. Jellemző a zsidók akkori és mostani szerepére, hogy a harcosok között sem a múltban, sem a jelenlegi háborúban egyetlen zsidó sem volt található. Ahol a halált osztogatták, ott ők csak mint irányító politikai biztosokként szerepeltek. Magukat és ifjúságukat nem kockáztatták a harc mezején. Zsidók és zsidók voltak mindenütt minden időben, ahol a hatalmat lehetett megszerezni és gyakorolni, a gyilkosságokat és tömegmészárlásokat pedig az oroszok és más nem zsidók hajtották végre. Súlyos és meggyőző adatokat tárt fel még a zsidók ellen Kuortli Adam nevű finn evangélikus lelkész is, akit hivatásánál fogva egyáltalában nem lehet antiszemitának nevezni. Kuortti Ádám a Finnországtól 1910-ban elrabolt Inkeri földön lelkészkedett, ahol gyülekezetei a határövbe estett és egy éven át, amíg feladatát sok nehézséggel és akadállyal elláthatta, állandó fenyegetésnek és terrornak volt kitéve. Ez idő alatt a GPU többször megkísérelte. Erdélyi tábornok ellenforradalma A magyar származású tábornok a zsidók szemében szálka volt és egyébként is már a cári időkben is megbízhatatlannak minősítették s mindig hátországi területen állomásozott. Ez a minősítés csupán nemzetiségi szempontból volt érvényes, egyébként igen nagy megbecsülésben állott. Szülei Magyarországból jutottak ki Oroszországba az 1848-as háború leverése után, ahol apja, az ügyes magyar iparos hamarosan megbecsülésre és vagyonra tett szert. Fiát iskoláztatta, később katonai pályára adta. A forradalom kitörésekor ellenforradalmi érzelmei miatt a bolsevisták Kornilov tábornokkal együtt a bihovi börtönbe zárták, majd halálra ítélték, azonban egy volt magyar hadifogoly börtönőr segítségével sikerült megszöknie. Ekkor Kubán-földre menekült, ahol a Kubán-kormány, a kozákok Kubán-hadseregének parancsnokságát ruházták reá. Hatalmas termetű, daliás megjelenésű és rendkívül megnyerő modorú igen művelt férfi volt, akit magyar származása emelt ebbe a fontos tisztségbe. Erdélyi tábornok főhadiszállása 1918 telén Jekaterinodár — jelenlegi nevén Krasznodar — volt, itt állomásozott fehér Kubán-hadseregével. Az év februárjában A katonai személyek lakásbérletére vonatkozó szabályokat kiterjesztik a csendség tagjaira is A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny szeptember 30-i száma közli a m. kir. minisztériumnak 5600/ 1942. M. E. számú rendeletét, amely a hivatásos tisztek és más katonai személyek lakásbérletére vonatkozó különleges szabályokat — egységes szövegbe foglalás mellett — kiterjeszti a m. kir. csendőrség tagjaira is s egyszersmind újonnan állapítja meg azoknak a városoknak (községeknek) a jegyzékét, amelyeknek területére az említett rendelkezések kiterjednek. A rendelet a hadbavonult albérlők kedvezményét üzlet- és üzlethelyiségekre is kiterjeszti, végül azokban a városokban (községekben), amelyeknek területére a lakásügyi miniszteri biztos hatásköre nem terjed ki, a polgármester (főszolgabíró) hatáskörébe utalja a hadbavonultak által bérelt üzlet (üzem) helyiségek átadására vagy kiürítésére irányuló végrehajtást is. mmmmmammm* nuiw jwiíhuuiji Varjas Gyuláné szül. Géró Katalin felesége, Klára férj. ifj. Kovács Ferencné leánya, ifj. Kovács Ferenc veje, Margit férj. Farkas Sándorné testvére úgy a maguk, valamint sógorai, sógornői, unokaöccse, unokahúgai, az egész rokonság, továbbá nagyszámú jóbarátai nevében is mélységes fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a szeretett jó férj, édesapa, após, testvér, sógor, nagybácsi és rokoni VARJAS GYULA építőmester folyó hó 28-án 58 éves korában, boldog házasságának 29-ik évében, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Drága, halottunkat október hó 1-én délután fél 5 órakor fogjuk a X. ker. új köztemető halottasházában a református egyház szertartása szerint megáldatni és ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1942 szeptember hó 28-án. Áldás és béke poraira! Lakás: Vili., Thék Endre u. 42.