Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

KXIII. ÉVFOLYAM »4­8. (6 30 O.) SZÁM BUDAPEST, 1942. NOVEMBER 3. KEDD gÉk JÉ pjf&iil mt£s kbs®í3*w HNÖK-Vtz&QAJBAid NBlPr Wh nl \?33 /­ffSn fiATTKAY a KALMAfiSá KOSZERKESZTŐ IS FELELŐS KIADÓi 11 tW \ 70 J H.fH£LÓSSZ£BK£gTDl VWTSOIOGI RUPPRECHT OLIVÉR DU V tfATTYASOVSZKY KODN& Nagyi h­adisikerek érlelődnek a Kaukázusban, Elisen Aiogir Az angolok lázasan erődítenek a török határ mentén , fölényesen verik vissza az afrikai front északi részén indított angol támadásokat Tizennégy szovjet repülőgépet lőtt le a magyar légvédelem Háromnegyedmillió tonnát süllyesztettek el a németek októberben ÁRA 12 FILLÉR A HADERŐVEL VALÓ GAZDÁLKODÁS AZ ANGOL-SZÁSZ STRATÉGIÁBAN Is­fa, vitéz Zách Emil Egyiptomiján végig folyik­ a Nílus. Ára­dáskor olyan hatalmas víztömegek zúdul­nak le rajta, hogy azok valamikor sok km. szélességben elöntötték a környező lapályt Ma Asszuánnál óriási duzzasztómű tarta­lékolja a vizet, hogy egész éven át jusson belőle a Kairónál sok ágra szakadó delta­vidék öntözésre. Bonyolult csatornarend­szer, gátak és zsilipek százai szabályozzák a víz további útját, mely így csak szám­talan vékony éven át jut a tengerbe. Az el-alameini csata már egy he­­c tom­bol. Rommel és Bastico itt aknamezőkből, drótakadályokból, harcicsapdákból és harci kocsikból, könnyű és nehéz fegyverekből, no meg elsősorban a sivatagi harcban pró­bált német és olasz katonákkal építettek gátat. Ennek a gátnak feszül neki Mont­gomery angol tábornok vezetése alatt egy ugyancsak korszerű fegyverekből és bizo­nyára bátor katonákból álló áradat, hogy azt átszakítsa. Az áradat, hogy képekben beszéljünk, a világ legnagyobb ember­folyamából, az angol világbirodalom ki­­apadhatlannak mondott, mindent elsöprés­sel fenyegető emberfolyamából jött, meg­­duzzasztva még az amerikai vizekkel is. Olyan hatalmas ez a folyam, mint áradás­­kor a Nílus. AZ' ELI-ALAMEINI ARCVONALRA azonban, még­pedig hivalkodó angol jelen­tések szerint,­­ csak három angol páncé­los hadosztály, négy dominiumi had­osztály, egy hadosztálynyi erejű segédnép, végül a 44 angol, 50 és 51, skót gyaloghad­osztályok jutottak. Önkéntelenül felvető­dött bennem a kérdés, ha van ötven­­egyedik szigetországi hadosztály, hát ugyan hol vann az El-Alameinnél harcoló hármon felül még hiányzó legalább negy­vennyolc? S akkor ráirányult a szemem a Nílusra és a Nílus deltájára s megértettem, hogy az angol világbirodalom hatalmas emberfolyamából az el-alameini arcvonal­­ra is csak annyi juthatott, amennyit az a bonyolult duzzasztó­mű, csatorna- és ön­tözési rendszer megengedhet, amelyet köz­napi nyelven az angol világbirodalom ka­tonapolitikai és hadászati helyzetének és a világbirodalom szerkezetének és rendsze­rének nevezhetünk. Egyiptomban mindig sokfelé kell a vz, a brit világbirodalom­ban ma sokfelé kell a katona. Hadászati helyzetéből kifolyólag az Eu­rópától csak lőtávolságra fekvő angol szi­getország kénytelen katonai erejének te­kintélyes részét otthon tárolni. És ez a mag, talán zöme az egésznek mozdulatla­nul és tétlenül várakozik, mert fél, ször­nyen fél attól, hogy Európa átkel a Csa­tornán. Ami azután feleslegként mutatko­zik otthon az elfolyik a sok mellékágon, a sok-sok csatornán elfolyik Madagaszkár­­ felé, mert veszélyben van az Afrika körüli hajózás. Kell Abesszíniában. Kell Indiá­ban a szabadságra vágyó hindu nép féken­­tartására. ömlik Irak felé, hogy biztos le­gyen az olaj, Irán felé, hogy hadianyagot lehessen szállítani a Szovjetuniónak. Kell Szíriában és Palesztinában, hogy ne lá­zongjon az arab világ, kell Újguineán, Ausztráliában és Újzélandon a japán ellen, Máltán, Ciprusz szigetén és Gibraltárban, hogy végleg el ne tikkadjanak ott a haj­dani Földközi-tengeri uralom romjait őrző angol katonák. Lehet, sőt valószínű, hogy Alexander tábornok, a közelkeleti angol hadak főparancsnoka, a Montgomerynek még további erőket tud és fog rendelkezés­­re bocsátani, de kétségtelen, hogy ez az erő a világbirodalom külső arányaihoz képest akkor is viszonylag csekély marad. Az Empire geosztratégiai helyzetének túlmé­­retezettségéből folyó gyengesége elméleti­leg mindg fennállott, de gyakorlatilag csak ebben a második világháborúban ütközött ki, amikor belső szerkezeti hibáinak erős érvényesülése mellett, mindenünnen táma­dás éri vagy veszélyezteti, s amikor ezen támadások éppen azért érhetik mindenün­nen, mert nem védik már Európában a Rajna és mindenütt másfelé az azóta elve­szett feltétlen és korlátlan tengeri világ­uralom. Ennek, a birodalom geosztraté­giai helyzetéből és belső szerkezetéből fo­lyó gyengeségnek legjobb fokmérője az, hogy El-Alameinnél, ott tehát, hol az an­golszász hírek szerint, ki akarják forgatni sarkaiból az eddig diadalmas Európát, egyelőre csak tizenegy hadosztály harcol és ebből is egy a segédnépeké. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE úgy látszik, sokat forgatta a történelem azon lapjait, amelyek szövetségese, — az angol világbirodalom, — megteremtésének módszereiről és eljárásáról tanítanak. — Miközben szerte a világon pénzeli a hábo­rút, gazdasági, politikai és katonai hatal­mát kiterjeszti mindenfelé szövetségesei és hellyel-közzel európai kis államok rovásá­ra is. Könnyű hódításokra mindig hajla­mosak voltak az államok fejei. Miért lett volna Roosevelt kivétel? Hódított tehát, ahol csak tehette. Végig Amerika mind a két partján, amíg Chile és Argentínáig­­ nem jutott. Átnyúlt Európa és Afrika felé is. Megvetette lábát Közelkeleten és vakmerő kézzel nyúlt az angol világbirodalom dél­­csendes óceáni domíniumai és gyarmatai (Ausztrália, Újzéland, Újguinea stb.) felé is. Mindenfelé természetesen szintén kel­lett katona. Szárazföldi hadsereg, repülő­erők, szállító és hadihajók egyaránt. Kel­lett anyag a támaszpontok felépítésére és felszerelésére. Anyag a seregrészek táplá­lására. Eleinte kevés katona, szállító esz­köz és anyag. Később, mind több és több. Mind több és több, mert a tengelyhatal­mak búvárnaszádháborúja elérte minde­nütt a támpontokat, s veszélyeztette a köz­tük és az Egyesült Államok közti közle­kedést és szállítást. Tíz és tízezer km hosz­­szúságban kell ma már az Egyesült Álla­moknak a partvédelmet megszervezni és fenntartani, s mindenütt, a világtengere­ken és a parti vizeken, szállítmányait őriz­ni és kísérni. Sok-sok apró csatorna ez, amelyen nagyon sok amerikai katonai erő szétfolyik a világ minden tájéka felé. És ez az oka, sok más mellett is, hogy az Egyesült Államok a Salamon-szigetek körül vívott két csatában, s most a délcsendes­­óceáni csatában is annyira alulmaradtak. A sok mellékes cél hajszolása, a győzelem kivívása előtti hódítás gondolatának idő­szerűtlen és idő előtti végrehajtása bosz­­szulják meg magukat az Egyesült Államo­kon is. Roosevelt utánozni akarta a Pittek Angliáját, de nem tanulta meg, hogy eh­hez akkor is előbb a tengeri világuralmat kellett kivárni. AZ ANGOL VILÁGBIRODALOMNAK ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK azon­ban kisebbik bajuk az, hogy eddig túl so­kat markoltak, s így erejüket kénytelenek voltak szétforgácsolni. Végzetük ellenben az, hogy — bármennyire szeretnék is, — ebben a világháborúban nem tudnak többé megszabadulni ettől az önokozta bajtól. Mert képzeljük csak el, hogy mi történ­ne holnapután Indiában, ha onnan holnap az angolok kivonulnának, hogy erősebbek legyenek Afrikában? Mi történne, ha hol­nap az elűzött Riza Paklewi visszaülne az iráni trónra, ha Irak, Szíria és Palesztina arabjai és kurdjai felszabadulásának? Azt képzelhetnék talán, hogy ezek az eddig el­nyomott népek hálából szövetséget kötné­nek Angliával és rendre hadat üzenné­nek Japánnak és Európának? Vagy, ha az ír Ulster népe megszabadulna Roosevelt néger hordáitól, örömében ötvenedik ál­lamként beolvadna az Egyesültek köztár­saságába, s nem követné szíve vágyát s nem egyesülne a semleges ír szabadállam­mal? S ha Roosevelt katonái kivonulná­nak a délamerikai államokból, vájjon az ő zsoldjában álló kormányok hány hétig tudnák még magukat uralmon tartani? Churchill és Roosevelt igen jól sejtik, hogy mi lenne a válasz ezekre a kérdé­sekre. Tudják, hogy abban a pillanatban, amelyben feladják állásaikat, az eddig fé­­kentartott, kitartott és kiuzsorázott egész világ nemcsak elhagyná őket, de jórészt ellenük is fordulna. Az a világ pedig, amely valamilyen vak bűvöletben ma a föld térképén csak a ha­talmas angol-amerikai színes foltokat lát­ja, de nem kutatja, hogy mi a lényege an­nak, amit ezek a foltok, ez a külső mázo­lás eltakarnak, ez a világ is ráébredne, vagy szíve szerint rádöbbenne arra, hogy milyen kicsiny viszonylag a valóságban az az angolszász erőmag, amely köré ma még látszólag milliárdnyi embertömeg és egész földrészek csoportosulnak. Churchill és Roosevelt ma már kényte­lenek kitartani a világtér nagyon drága látszata mellett. Kénytelenek tehát erejü­ket tovább is szétforgácsolni. El-Alamein­nél ezért harcol csak tíz vagy később talán kétszer tíz angol birodalmi hadosztály és a Salamon-szigeteken csak 12.000 amerikai tengerész katona. AZ ERŐK SZÉTFORGÁCSOLÁSÁT mindig kárhoztatta a haditudomány és mindig megtorolta az élet. Teljesen elke­rülni a valóságban azonban nem lehet, így a vele ellentétes tökéletes erőösszpontosí­tást gyakorlatilag egyetlen hadvezér sem tudta megvalósítani. De a hadvezér had­művészetének egyik fokmérője az, hogy mennyire képes az elméletileg eszményit a gyakorlatban megközelíteni. . Természetesen érdekes volna, ha már most ellenségeink erőszétforgácsolásával szemben taglalhatnám pl. Európa erőgaz­dálkodásának részleteit is. Ezt természete­sen nem tehetem, de néhány egészen köz­ismert jelenséggel nyugodtan foglalkoz­hatom. Mindnyájan tudjuk, hogy a német had­vezetésnek sikerült a két vagy több arcvo­nali háború ellenére is, ellenségeit Euró­pában egymásután egyenként leküzdeni, így volt ez Lengyelországban, Norvégiá­ban, Flandriában, Franciaországban és a Balkánon is. Ma pedig Európa, erejének zömével, a nagyban és egészben egyedül­harcoló Szovjetuniót veri. Mindez arra mu­tat, hogy a mi oldalunkon az erővel való gazdálkodás helyes, az eszményit megkö­zelítő. De ugyanezt mutatja az az eljárás is, amit a tengely 1940-ben Franciaországgal szemben tanúsított és ma is tanúsít. 1940. júniusában semmiféle földi erő nem aka­dályozhatta volna meg a tengely hadere­jét abban, hogy az egész európai Francia­­országot megszállja, mégis mérsékelte ön­magát, mert tudta, hogy minden felesle­gesen megszállt négyzetkilométer terület terhet, erőszétforgácsolást jelent. Ma a hadban álló­ Európának eszébe sem jut, amerikai vagy angol mintára arra kény­szerítse a még semleges európai államokat, hogy harcot üzenjenek az angolszász ha­talmaknak vagy legalább is megszakítsák velük a diplomáciai érintkezést, mert tud­ják, hogy ez tehervállalást is jelent, s új terhet csak ott szabad vállalni, ahol az a Hét szabotálót kivégeztek Szenttamáson Bőse nyilatkozott a Magyarság külön tudósítójának az indiaiak szabadságharcáról Magyar karrierek a leváltott zsidók helyén Mit jelent Dakar a franciáknak és az­­ angoloknak?

Next