Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-29 / 271. szám

12 „Nem csak kenyérrel él az ember...“ Egyik pályaudvar várótermében két nő ült le mellém. Hiába nem akartam, min­den szavukat meg kellett hallanom, jó hangosan beszéltek. Különösen az egyik aki a szót vitte. Jól meghízott, középkorú asszony volt, elég hanyag öltözete mellett is látszott, hogy középosztálybeli nő. Fű­zőt nem viselt, télikabátja pecsétes volt, cipője kicsit csámpás, harisnyája ráncot vetett és körme is sok kívánnivalót ha­gyott. De kezein, amelyekkel legtöbbször hadonászott, szép és értékes ékszereket viselt. A másik nő szintén abban a korban lehetett és az is inkább molett, de rende­sen be volt fűzve, sötét kabátja jól sza­bott, cipője kifogástalan, kezén látszik, hogy nem tétlenkedik, de az is, hogy a munka után törődik azok ápolásával. Az elsőnél tisztának nem nevezhető vászon­szatyor volt tele élelmiszerrel, a másiknál nagy aktatáska, amelyből szintén látszott ki élelmiszercsomag, de volt benne újság és könyv is. Egész biztosan pestkörnyéki nagyokat alszik, elvégzi saját fenntartá­sára szükséges munkáját és ezzel kimerí­tette ténykedését? ... Aki eszméket és esz­ményeket nem ismer, az élet anyagias ré­szén túl nem emelkedik, testét nem em­berszeretettel, jótékonysággal, minden ne­mes törekvésben való részvétellel, minden haladásért való lelkesedéssel?... Mit ér a legjobb reggeli, ha mellette nincs ott megszokott újságunk, amely be­lekapcsol bennünket a mindennap minden kérdésébe, tanít, mert egy életen át ta­nulnunk kell, — felvilágosít, szórakoztat, művel... Mit ér a legjobb ebéd, ha nem tiszta kézzel eszünk, ha nem tiszta térítőn tálal­ják, ha közben nem beszélgethetünk — családi körben is —• egyenrangúan olvasott és művelt emberekkel elvont kérdésekről is, nem pedig csak a feltálalt ételek drága­ságáról és más, százszor hallott, százszor megunt témáról, amelyek okain a beszéd­del úgysem segíthetünk, és levét, kis fahéjat és szegfűszeget, össze­gyűlni, felét nagy tepsibe vékonyra kinyúj­tani, lekvárral, vagy almahabbal megkenni és a többi tésztából rácsokat rakni rá. Kukoricatorta. Hét deka porcukrot elkava­runk 3 tojássárgával. Legalább félóráig ka­varjuk. Beleteszünk 14 deka finom kukorica­­lisztet, 1 citrom levét és reszelt héját és a három tojás habját. Tortaformában lassan megsütjük, kiülve kettévágjuk és vanilia­­krémmel, tojáshabbal, vagy baracklekvárral töltjük. HOOM HOLMIK BOLTJA Cégtulajdonos: Pálmay L.-né sz. Posch Gizella. Telefon: 383-120. Ágy, asztalnemű, kézimunkák, szőnyegek, szőrmék üveg­ porcellánok stb. állandó alkalmi eladása. lakosok voltak, akiknek bérletük van és szinte mindennap bejönnek Pestre „szét­nézni.” Aki beszélt, a hanyagabb külsejű nő úgy látszik látogatóban volt valahol, de ez­zel az élménnyel sehogysem volt megelé­gedve. — Furcsa emberek ezek tudod... min­dig megbánom, ha elmegyek hozzájuk... Olyan fenn az ernyő, nincsen kis társa­ság ... Nem mintha nem keresnének ele­get, hiszen az ember jó állásban van, meg hét gyerek is jól el van már látva, de nem tudnak élni fiam ... nem tudnak élni... Nem érzi jól magát náluk rendes ember... Az egyik szoba csupa könyv, csontváz van benne, meg földgömb, meg akvárium, meg minden firlefánc, nem elég, hogy reggel jár nekik az újság ,ahány hazajön az mind hoz egyet a zsebiben, osztán képzeld, csak, egymás közt is mindig színházról, meg csillagászatról beszélnek, azokkal ugyan hiába próbálnál a drágaságról beszélni, vagy arról, hogy nincs már szemesbors ... Nem érdekli azokat semmi... — A nő le­mondóan legyintett gyűrűs kezével. — De várhatod is, hogy valami rendes ennivalót kaphatsz náluk! — Folytatta megbotrán­­kozva. — Kis híg tea, pár száraz keksz, azt hiszem ezek sose laknak jól, csak ép hogy esznek. De van ruha, meg ruha tu­catjával és virágváza, meg parfüm... No bizony, már én azt mondom fiam, a ku­tyának kell az a sok flanc, csak az a mienk, amit megeszünk...­­ Csöngettek a vonatjukhoz, így nem hal­lottam, mit felelt a másik, de külsejéből ítélve nem volt vele egy véleményen. Amint mentek egymás mellett, egyik szét­esve, rendetlenül, de tele szatyorral, a má­sik nyugodt egyszerűségében, aktatáskájá­ban a könyvvel, amit a vonaton olvasni fog —ha hagyja a másik —, két ellentétes felfogást és életnívót képviseltek, ugyan­azon a társadalmi osztályon belül. Percig sem kételkedem benne, hogy az emberek nagyobbik fele, legyen az hiva­talnok, kereskedő, iparos, vagy munkás, b­kkáb a magasabbrendű életformát vall­ja magáénak és a legnehezebb időkben is úgy egyensúlyozza anyagi helyzetét, hogy legalább is annyi táplálékot juttathasson szellemének, mint testének. Az állatnak a tele vályú jelenti az otthont s az örömöket és az alom, amelyre lepihen. Még azt sem vitatom, hogy nagyon kellemes dolog le­ülni felderített asztal mellé és elfogyaszta­ni egy jó ebédet, meginni egy csésze jó ká­vét. Sőt az is öröm, ha kamránkban van befőtt, konzerv, ha összekuporgattunk annyi lisztet, hogy karácsonyra mákos­diós „bejglit” süthetünk... Ez azonban csak egyik része az emberi életnek, még­pedig feltétlenül a kevésbé jelentékeny ré­sze. A szép emberi élet az állati élettől való jelentős eltávolodással jár. Az ember­ben erősebb kell, hogy legyen az élet esz­mei vonatkozásainak kiépítése, a maga­­sabbrendűség és az abszolút szép keresése. Vagy emberi nívón él-e az, aki naponta legalább háromszor jól megtömi a hasát, vessük az élet finomabb régióit és eszmei magasságait. De ez még mindig szimpati­­kusabb és emberibb, mint a másik véglet, amikor minden ambíciónk csak a tele vá­lyú és a meleg álom ... „Nem csak kenyérrel él az ember”, mondta Krisztus azoknak, akik nem hall­gatták kellő áhítattal az Igét. Ez a közel kétezer évvel ezelőtt elhangzott mondás ma époly aktuális, époly megszívlelendő, mint Krisztusnak minden jövőbelátó taní­tása és elejtett szava ... , Kovásznay Erzsi Ha a mászárosnál csak kemény és friss vágású húst kaphatunk úgy a húst előző este az elkészítés előtt mindkét oldalán kenjük be mustárral. A mustár behatása következ­a hús csodálatosan puha és zamatos Mit ér a jó étel, ha a háziasszony utána ételszagúan és sopánkodva pihenteti da­gadt lábait, mert kora reggeltől kezdve tal­palt érte és sosem ér rá külsejével és lel­kével törődni... ? Mit ér egy vasárnap ,vagy ünnep dél­után, ha nincs egy jó könyvünk, amelybe beletemetkezve elrepülhetsz a mindennap gondjaitól... mit ér egy otthon, amelyikbe nem akad egy kis virág, nem küld szét néha halk zenét a rádió, ahol a diványpár­­náknak nem tisztaság és kölnivíz szaga van, hanem rajtuk a fáradt háziasszony ritkán mosott hajának zsíros lenyomata?... A szép keresése csak akkor túlzás, ha mellette megfeledkezünk hozzátartozóink testi jólétről, ha anyagi erőkön túl b­e- V/iHO ItarisiMjaszaht­zsef leréz Ittrf. 33.1®»°,o-o*­­ishereszfény tés­ ­ében lesz. rwrjd a *11 MMjcmns Hc) Vasárnap, 1942, goreelor Az idén jó kukoricatermés volt és a kuko­ricaliszt kedvelőinek leírunk néhány igen jó konyhareceptet. Megpróbálhatják azok is, akik eddig talán előítélettel voltak a ku­koricás ételekkel szemben. Hiszem, hogy ők is meg fogják szeretni. Egyszerű puliszka. Liter megsózott vizet főni teszünk s ha fő, folytonos kavarás köz­ben belefőzünk kb. 25 deka frissen erett fi­nom kukoricalisztet. A masszát folyton ka­varni kell, míg krumplipüré sűrűségű lesz. Van, aki így forrón kitálalva s hideg tejjel leöntve szereti, van aki táblán elöntve ki­­hüti és forró tejet eszik hozzá, ki lehet ga­luskának szaggatni és juhtúróval, szilvalek­­várral lerakni. Édesmálé. Egy liter tejbe nagyon kicsi sót teszünk, betetőzünk állandó keverés közben 20—25 deka friss kukoricalisztet. Ha kész a pép, kavarva kihűtjük, 12 deka vaníliás cuk­rot és 2 tojássárgát, majd két tojás habját kavarjuk hozzá, késhegynyi sütőport és tep­sibe öntve halványpirosra sütjük. Kukoricaomlott. Két tojássárgát eldörzsö­lünk 10 deka porcukorral, reszelünk bele egész kicsi citromhéjat. Belekavarjuk a két tojás habját, 10 deka kukoricalisztet, zsíro­zott tepsiben megsütjük és frissen­, lekvárral megkenve tálaljuk. Kukoricás linzer. Negyedkiló kukorica­liszthez tegyünk 10 deka finomlisztet és 15 deka kenyérlisztet. 20 deka porcukrot, 20 deka margarint és a liszttel szétmorzsolva, kávéskanál szódabikarbónát, 1 citrom héját A mosásnál kifakult rózsaszínű fehérnemű ismét visszanyeri eredeti színét, ha az utol­só Öblítővízbe néhány csepp vörös tintát öntünk. Ja­kab­ Margit kozmetikája UJZSEAKcsan!'10?] Arcápoló», szamaié», s iizzá.Ortás és szedő végleg»* eltávolítása. — Fájad, lű-től Q-ig. t­elefon: 149—6-a Most a bakui olajrészvényeket apró­pénzért dobták piacra s igy sem kaphatnak rá vev­ő. Súlyos milliárdok vesztek oda, sem Amerikában, sem Angliában senki sem hisz abban, hogy ez összegekből valami is menthető legyen. Baku ugyanis a tengely­­hatalmak egyik célja... W E5N§mi V. frgassiTOSSfgr gps»*, *2. /C/# P. I. Jászberény. Levele érdekes, de néze­tét nem osztjuk teljesen. Mivel erről a témá­ról már többen intéztek hozzám levelet, kö­vetkező számunkban cikkben válaszolok reájuk. Nagy V.-né: Köszönöm kedves sorait, de azt hiszem, túlbecsüli lehetőségeimet. A ha­tósági, vagy mondjuk így, állami házasság­közvetítés szükségességéről, vagy ideális formájáról talán majd írunk pári komoly sort. Igaza van, hogy sok magános ember életén segítene. Üdvözlet. HASZNOS TUDNIVALÓK Kiszsákocskákba bevarrt összetört fortás­héja a kifőzésre kerülő fehérnemű mellé téve eltávolítja abból a kifakult foltokat. Türölközők sokkal tovább tartanak, ha mind­két végükön fel lehet akasztani őket, mert így egyenletesen használódnak el. Főzési gondját megosztjuk, a gáz takarékos használatának ismertetésén kívül időszerű éte­lek készítését is bemut­­juk a GÁZMŰVEK VI. Vilmos Császár­ út 3. szám alatti bemutató­­termében minden kedden és pénteken délután fél öt órakor. Belépődíj nincs, ruhatár, kóstoló díjtalan. Izszaksarki állatok vonulnak délfelé: a tél teljes erejével dühöng a magas északon Az északitengeri német partvidéken meg­kezdődött az állatoknak téli szállásra való beterelése. Az eddig a végtelen német me­­zőségekre kicsapott szarvasmarhák alapo­san megszaporodva visszakerülnek a téli élelmiszerekkel jól ellátott, meleg szállá­sokra, ahol mindenekelőtt hizlalásra fogják őket és statisztikákat készítenek róluk. Ezzel kapcsolatban a német gazdák önma­guk lemondtak arról a terményfölöslegről, amelyet állataik a télen át nélkülözhetnek és átadják azoknak, akiknél hiány mutatko­­zok. Érdekes a téli szállásra való beters-­­ őssel kapcsolatos ama hír, hogy Délfinnor­­szágban és Középnovégiában olyan hatal­mas rénszarvascsap. molt jelentek meg, hogy alig győzik a falkákat befogni és haszno­sítani. A szarvasokat a legkülönfélébb rókafajok, majd sarki nyulak követték. Kü­lönösen az utóbbiak veszedelmesek, mert felfalnak mindent, ami útjaikba esik. A sarki állatoknak délfelé vonulása oly méreteket öltött, hogy katonaságot is ki kellett ren­­delni összeterelésükre. Most óriási ter­ménymennyiségek vannak útban észak felé, hogy az értékes állatállomány megtalálhas­sa a táplálékát. A prémtermelés hatalmas méretekben megindult. A különös vonulás a sarki tájak­on hirtelen beállt rettenetes fagyokkal van összefüggésben. Ebből azt jósolják, hogy a mérsékelt égöv tele az idén enyhe lesz. A bakui aranyzsidók peréig amerikai újságíró igen találóan írta meg, hogy a bakui petróleum a szov­jeturalom első tíz esztendejében eszik arra volt jó, hogy a szovjet magához édesgesse az angolszászokat és ígérgetésekkel elis­mertesse diplomáciáját a külföldön. A Shell nevű angol és a Standard Oil nevű ameri­kai petróleumvállalat birtokában még a cári uralom, alatt megszerzett számtalan bakui olajrészvény volt s ezek a cégek, valamint más, Bakuban érdekelt s jobbára zsidó vállalkozók azt remélték, hogy részvényesi joguk­a­ a szovjeturalom alatt is érvénye­síthetik majd.­­ Mihelyt lehetséges volt, követelték is jo­gaikat. Mindenképpen a szovjet jóindula­tára voltak utalva s egymást igyekeztek túllicitálni engedményekben és pénzfelki­­nálá-sokkal megjátszották a bolsevizmus­­-'U-mécsé­get, de t-titokban versenyt futotak Mortzkva kegyeiért. Tíz évig tarto­tt ez a részefutás s akkor derült ki, hogy a szov­jet valamennyit kijátszotta. Egyik sem ka­pott koncessziókat Bakuban, de ígéretet an­nál többet, mire a telhetetlen olajzsidók újabb hatalmas összegeket fektettek be a szovjetben. Délfranciaország népe csodálkozik : sorra épülnek a haza más gyártelepek Mióta a németek levonultak Dél-Francia­­o­rszágba és megszállták a földközi tengeri partvidéket, nemcsak a katonaság dolgozik ott sohasem látott erővel és gyorsasággal a partvidék megerősítésén. Mivel a francia nép nem áll valami jól a tél elején úgy munkaalkalmak, mint termelés tekintetében, a legkülönfélébb vállalatok építkezni kezd­tek és egyik gyárüzem a másik után állít fiókokat. Az építkezési mód láttára a fran­ciáknak szemük-szájuk eláll. Észak felől végeláthatatlan, előre kiképzett és beépí­tésre előkészített fa, vas és cementanyag érkezik. Egy-egy épület szinte készen jön, csak darabokra van szétszedve. Négy-öt nap alatt hatalmas épületek emelkednek ott, ahol azelőtt semmi­benn volt.

Next