Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-08 / 253. szám
TWfcnwp, 1942. november t. ntlCEHMIlo Két hetes körúton a háborús Németországban Bécs, az ódon császárváros, ahonnan igen sok csehet és morvát kitelepítettek Sültkrumpf-öröm az utcákon . Néhány szó a rendőrökről, akikre nincs szükség Németországban (I.) A német nemzetiszocialista párt népjóléti szervezetének meghívására tizenegy magyar újságíró kollégámmal együtt hoszszabb tanulmányutat tettem Németországban. Előre meghatározott program szerint október 19-én indultunk Budapestről és november 3-án érkeztünk haza. Közben bejártuk Ostmark északi részét, a morva protektorátust, Felső- és Alsó Sziléziát, Brandenburgot és a nagyobb városok közül megfordultunk Bécsben Prerauban, Gleiwitzben, Kattowitzben, Breslauban, Lignitzben, Berlinben és Potsdamuban. Mondanom is felesleges, hogy zsúfolt programunk ellenére is teljes mozgási szabadságot élveztünk és akinek kedve volt hozzá, bármikor külön útra térhetett és oda mehetett, ahova akart. Mindent megnézhettünk és mindenre kielégítő feleletet kaptunk. Még csak azt sem kérték tőlünk, hogy a látottakból, vagy a halottakból bármit is elhallgassuk. Mindezt azért tartom szükségesnek már most, elöljáróban elmondani, nehogy valaki azt gondolhassa, hogy csak azt láthattuk, amit vendéglátóink jónak láttak megmutatni. Szóval a vendéglátásnak azt a formáját élveztük, amely lehetővé tette, hogy hű képet alkothassunk magunknak a háborús Németország mai helyzetéről, felkészültségéről, elszántságáról és nem utolsó sorban lakosságának hangulatáról. Ezt a hű képet igyekszem visszaadni a Magyarság hasábjain. Útban Bécs felé Ragyogó délutáni verőfényben rohan velünk a gyorsvonat. Egyrásoltán hagyjuk el Tatatóvárost, Komáromot, Győrt, Mosonmagyaróvárt és még nincs 4 óra, amikor befutunk Hegyeshalomba. A rendkívül udvarias határvizsgálaton hamar túlesünk és már robogunk is tovább Bécs felé. Az első ízelítőt Bruck an der Leitha állomásán kapjuk a háborús Németországból: piros parolinás, napégette arcú, erőteljes szerb hadifoglyok dolgoznak a sínek mentén. Egyikük-másikuk felpillant hozzánk és elmosolyodik. Kényszerű helyzetük nem nagyon bánthatja őket. Már sötétedik, amikor a bécsi arzenál elé kanyarodik velünk a vonat. Csak annyi időnk van, hogy egy pillantást vethetünk az óriási kiterjedésű épülettömb udvaraira. Valamennyi tele van zsákmányolt páncélos kocsikkal, tankokkal, ágyúkkal és csak a jó Isten tudná megmondani, hogy még mi mindenféle hadiszerszámmal. Az Ost-Banhof bejárata előtt lelassít vonatunk. Egy kicsit kényelmesebben szemlélődhetünk. A sínpárok tele vannak pillanatnyilag veszteglő mozdonyokkal, személy- és teherkocsikkal. Valósággal múzeumi gyűjtemény ez a kocsipark. A „kávédarálótól” kezdve a legmodernebb áramvonalas járműig látni lehet itt mindenféle vasúti utazó- és szállítókészséget. És mindegyik üzemképes. Nem üres jelszó az a felírás, amely az Ost-Banhof főbejáratának homlokzatáról hirdeti, hogy „A kerekeknek forogniok kell a győzelemért!’’ kodásunk idején itt lesz a szállásunk. Míg az autóbusz jobbra-balra kanyarog velünk az egykori császárváros ódon utcáin, kíváncsian nézelődünk kifelé az ablakokon. Még nincs 6 óra, de az utcák máris meglehetősen néptelennek. Az első pillanatban arra gondolunk, hogy talán az elsötétítés miatt van ez, de ezt a feltevést mindjárt el is vetjük, mert elsötétítés nincsen. A város valósággal nappali fényben ragyog. Az igazság az, hogy Bécs az Anschluss után meglehetősen sokat vesztett a lakosságából. Eltekintve attól, hogy mintegy 300.000 zsidót kitelepítettek, rengeteg cseh és morva is elköltözött a városból. A csehek és morvák hazatértek a protektorátusba, a zsidók pedig a keletlengyelországi gettóba. A szállodában hamar elhelyezkedünk és máris megyünk vacsorázni a „3 Husaren” vendéglőbe, ahova a bécsi magyar főkonzullal az élen már várnak ránk a párt funkcionáriusai és a bécsi német újságíró kollégák. Elöljáróban vermuttal kínálnak bennünket, majd feltálalják a vacsorát. Előételnek orosz hússaláta-ízű tengeri csigát kapunk burgonyával, azután zelleres erőleves pirított zsemlyével, végül fácánsültet gombával és egy szelet szőlősrétest krémmel. Az ital: rajnai fehér és francia vörösbor. Önkéntelenül is megállapítják magukban, hogy nincs ott semmi baj, ahol ilyen vacsorával tudnak szolgáini Az étkezés után megindul a beszélgetés. Mellettem balra Bartek kisasszony ül, jobbra az egyik budapesti félhivatalos napilap munkatársa és a bécsi magyar főkonzul, szemben velem pedig az egyik budapesti liberális napilap munkatársa és egy bécsi újságíró, aki a saját kijelentése szerint még Polonyit és Justh Gyulát is ismerte. Eleinte közömbös dolgokról folyik a szó, de csakhamar óvhatatlanul rátérünk a politikára. Kiderül, hogy vendéglátóink meglehetősen jól ismerik a magyar politikai viszonyokat. Rendkívül meleg hangon emlegetik Gömbös Gyulát, akit még haló porában is sokra becsülnek. Tudják róla, hogy ő volt az első európai felelős államférfi, aki meglátogatta Hitlert. Bartek kisasszony a kormányzóhelyettes úr hősi halálának részletei felől érdeklődik, így a német nép minden szép érzésével osztozott a nemzeti gyászunkban ezért, hanem a fotócikkekért. Általában Németországban három dologért állnak sorba az emberek: fotócikkekért, azonkívül színház- és mozijegyekért. Kivételesen megesik, hogy például rákért is felsorakoznak. Ha nagyritkán betéved a városba egy-egy rákászásra ráérő ember, és rákot kínál eladásra, rögtön felsorakoznak mögötte és mindaddig kitartanak, míg a készletből tart. A sorbanállást senki sem irányítja. Mindenki természetesnek tartja, hogy az előtte álló ember mögé álljon a sorba. Senki nem tolakszik és nem türelmetlenkedik. Az ember azt hinné, hogy itt mindenki ráér. Ez azonban csak látszat, valójában fegyelmezettség. Mindenki fegyelmezi magát. A színházból nem rohannak ki a ruhatárba a harmadik felvonás vége előtt, hanem megvárják az előadás végét és még azután is sokáig tapsolnak a „kedvencjeiknek”. Szinte észrevétlenül szivárognak ki a színházból, úgyhogy Németországban valóban ideális dolog ruhatárosnak lenni. Reggeli kilenc óra felé az Operaház körül sétálgatunk. A hatalmas tér tele van sütkérező sebesült katonákkal és burgonyasütő asszonyokkal. Ez a legújabb bécsi specialitás. Burgonya annyi van, hogy jegy nélkül kapni. A burgonyát kettévágják és úgy sütik meg. Három fél burgonya ára 5 pfennig. És veszik, mint ft cukrot. Az előkelő társaságbeli dámák kezében csakúgy ott látni a sültburgonyát mint az utcai sihederekében. A burgonyás ma Németország legfőbb élelmezési cikke. Persze nem kell mondani, hogy kenyér is van bőségesen. Az első benyomásaink tehát kedvezőek. Németország a negyedik háborús esztendő küszöbén jobban el van látva, mint valaha . . . . Bognár József Életüket szebbé, gazdaságosabbá teszik, ha mindig Zörgő kelengyéhez ragaszkodnak, mert Zörgő kelengye fogalom! Elköltöznek a zsidók, a csehek és a morvák A pályaudvaron Ulrich úr, a német nemzetiszocialista párt bécsi sajtófőnöke, Bartek kisasszony, a párt népjóléti szervezetének birodalmi előadója és Tóth Bálint, a bécsi magyar főkonzulátus sajtóattaséja fogad bennünket. A kölcsönös bemutatkozás után autóbuszon elindulunk az Astoria-szálló felé. Háromnapos bécsi tartóz Dunántúli NAGYVÁLLALAT KERES magas és alacsony feszültségű technikában teljesen képzett önállóan dolgozni tudó ELEKTIOMESTERT kapcsolótábla és elektromos berendezések kezelésére. Ajánlatokat a teljes életleírás és fizetési igény megjelölésével „Trafo” jeligére Arató hirdetőiroda Erzsébet krt. 14. továbbít. Éjfél már jóval elmúlt, amikor a vacsora rendkívül érdekes, őszinte és tanulságos beszélgetés közben végetért. A vendéglőtől a szállodáig gyalog tettük meg az utat. Az utcai lámpák fénye alig tompított. Rendőrt sehol sem láttunk. Később ismételten konstatáltuk, hogy Németországban igen kevés a rendőr. Egész utunk alatt összesen sem láttunk többet tíznél. Mikor megkérdeztük, hogy mi ennek az oka, csodálkozva kérdezték, hogy miért lenne több rendőr. Náluk abszolút rend van, szükségtelen tehát a nagyobb prevenció. Másnap reggel már 8 órakor talpon voltunk. A tejeskávéból, vajból, jamból és két fehér zsemlyéből álló reggeli után egy kicsit szétnéztünk a városban. Az utcák ezúttal népesebbek voltak, mint előző este. A Kärtnerstrasse egy üzlete előtt sorban állnak az emberek. De nem élelmisze Kedden kezdődik a kötségvetés nyilvános vitája a Házban A képviselőház szombat délelőtt egészen rövid formális ülést tartott. Harmadszori olvasásban elfogadták a felsőház szervezeti reformjáról szóló törvényjavaslatot, majd elnöki előterjesztésre elhatározták, hogy kedden kezdik meg a költségvetés plenáris tárgyalását. A keddi ülésen elsőnek a belügyi tárca költségvetése kerül szőnyegre. Előadói beszéd után a vezérszónokok sorát Baky László nyitja meg, aki a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség részéről mond bírálatot a belügyminisztérium költségvetése fölött. Bolgár írók előadása A Magyar Külügyi Társaság Balkán Bizottsága pénteken délután a parlamenti múzeum előadótermében Kállay Tibor ny. miniszter elnökletével felolvasó ülést tartott. Az elnöki megnyitó után Ballabanov Alexander író, a szófiai egyetem tanára tartott előadást „A bolgár és magyar nemzeti lélek a bolgár nép és a magyar nép legnagyobb íróinak költészetében" címmel, amelyben Petőfi és Bulgária legnagyobb költője, Botev között von párhuzamot. Pop Vaszilev Stefán a bolgár közoktatásügyi minisztérium külföldi osztályának vezetője „Bolgár-magyar kultúránig kapcsolatok“ címmel tartott előadásában meleg szavakkal emelte ki azokat a szolgálatokat, amelyeket Fehér Géza egyetemi tanár, aki hosszabb idő óta él Szófiában, a magyar-bolgár kapcsolatok terén kifejtett. A Balkán Bizottság este a Génért szállóban szakköző vacsorán látta vendégül a bolgár írókat, amelyen magyar részről Ullein-Hepiczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter sajtófőnök, számos magyar író és a közélet sok kitűnősége is megjelent. Bolgár részről Tosev Dimiter Bulgária budapesti követe a követség tagjaival is részt vett a vacsorán, amelynek során Kállay Tibor elnök üdvözölte a bolgár vendégeket, amire Ballabanov Alexander professzor válaszolt szívélyes szavakkal. A KULTUSZMINISZTER FOGADTA A BOLGÁR ÍRÓKAT A fővárosban tartózkodó bolgár írók pénteken délben látogatást tettek a vallás és közoktatásügyi minisztériumban, ahol Szinyeifferse Jenő kultuszminiszter fogadta őket. Pénteken délután az országos Magyar Sajtókamarában tettek látogatást a bolgár írók. A szombati nap folyamán Ghiczy Jenő a külügyminiszter állandó helyettese fogadta a külföldi vendégeket, akik még aznap a Zeneművészeti Főiskolán irodalmi esten vettek részt. Este Tosev Dimitar bolgár követnél volt fogadás. A kisipari nyereti összeg felemelései Kören a főváros közgyűlésén A főváros törvényhatósági közgyűlésén a költségvetés tárgyalása során az ipari fejezetnél elhangzott felszólalásokra Felkay Ferenc tanácsnok válaszoll. Szitán a gyógyfürdők és gyógyforrások, a községi élelmiszerüzem, a kenyérgyár és a temetkezési intézet költségvetését tárgyalták le. A Beszkárt költségvetésének tárgyalása során elismeréssel nyilatkoztak a Beszkárt teljesítményéről, mely, mondhatni, erején felül teljesíti kötelezettségét. Az elmúlt évben közel 20 százalékkal emelkedett a Beszkárt utasforgalma. Ez évben a növekedés még nagyobb volt. A Kisipari Hitelintézet költségvetésével kapcsolatosan kérték, hogy a kisipari hitelek összegét 500 pengőről 1000 pengőre emeljék fel. MAGYAR HÁRFAMŰVÉSZNŐ A BÉCSI RÁDIÓBAN Gémes Irén magyar hárfaművésznő több számmal szerepelt a bécsi rádióban. A magyar művésznő Bach, Debussy és Grandjany műveiből adott elő. A Sajtókamara elnökének teája a bolgár írók tiszteletére Vitéz Kolozsváry-Borosa Mihály, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke pénteken délután a Magyar Sajtó házában a Budapesten tartózkodó bolgár írók tiszteletére teát adott. A teán megjelent Toseff Dimiter budapesti bolgár követ, továbbá Törzs Tibor a képviselőház allenöke és a magyar közélet sok kitűnősége.