Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-08 / 253. szám
Vasárnap, 1948. november 8. Keteff ($eh&san tcj/\.a\ n\ &e4'zé£g&rései EGY BIZONYOS „NYELVÚJÍTÓRÓL" Ma este rendkívül meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy mit forgat kezében Veress Gerzson tanár úr. Bizony ám az volt a kezében, hogy a „Házasulok aranykönyve”. Na — gondoltuk — Veress Gerzson tanár urat is elérte a vénülő ember végzete: most akar házasodni és mert sejtelme sincs koránál fogva a házasság tudalmairól, egy ilyen aranykönyvből akar tudós lenni. Jócskán ki is figuráztuk a tanár urat, aki azonban mosolyogva bár, de a leghevesebben tiltakozott az ellen, hogy őt ifjonti szamárságokkal gyanúsítgassuk. Nem sokat teketóriázott, hanem — még mielőtt kocintott volna a rendkívül szeretetreméltó fanyar vörösborral — így szólít hozzánk: — Már-már tiszteletreméltó korom lehervasztotta elmémből és telkemből a fiatalság bohóságait, ugyanekkor azonban egészen rendkívüli módon megszilárdította erényeimet. Éppen ezért pillanatig se gondoljatok arra fiaim, hogy én ezt a bizonyos „Házasulók aranykönyvét” azért olvasgatom. Vagy nem is annyira olvasgatom, hanem inkább nézegetem, hogy kitanuljam belőle a „Paradicsom egészben”, avagy a „Mosogatás“ című oldalas cikkelyeiket. De nem vagyok kíváncsi az általam egyáltalán nem ismert Gerő Dezső író úr számos novellájára sem és arra sem, hogy ebből az aranykönyvből mit tudhatunk meg a „Menyaszszonyi fejekről”. Én ezeket a dolgokat részint tudom, részint nem vagyok kíváncsi rájuk. Szóval — ismétlem: — ne vihogjatok itt körülöttem illetlenül, amikor az utóbbi évek egyik legnagyobbszabású kulturbotrányára szeretném felhívni a figyelmeteket. — Mielőtt elmondanám ennek az aranykönyvnek a hátterét, — koccintott felénk Veress Gerzson tanár úr: — emlékezetekbe kell idéznem egy Szécsi Ferenc nevezetű urat, aki az utóbbi pár esztendőben elárasztotta a magyar politikai, társadalmi, közgazdasági és szellemi élet prominens embereit egy-egy füzetecskével, melynek hol az volt a címe, hogy „Új magyar szavak szótára”, hol pedig az, hogy: „A legújabb kétezer új magyar szó szótára”. — Ez az ismeretlen Szécsi Ferenc, aki személy szerint és névre küldte ingyen, valamint bérmentve műveit, egészen kétségtelenül nem tudta teljesen falhoz állítani a magyar értelmiségi réteget. Bizonyos az, hogy minden magyar érzésű újság egyik-másik humoristája krokit, élcelődést, általában humoreszket kerekített a „nyelvújító“ Szécsi Ferenc szószörnyetegeiből. De az is bizonyos, hogy ez a Szécsi Ferenc belevágta a nevét a magyar köztudatba és úgynevezett intellektuális körökben — ha ugyan mosolyogva is, — de valóban beszélgettek furcsa szóficamairól, amelyek inkább emlékeztettek a tízhúsz-harmincnegyvenötven év előtti pesti zsidó kabaréhangra, mint a magyar nyelv fejlődésére. — Dicséretetekre legyen mondva, — folytatta Veress Gerzson tanár úr, — holo tt magatok is, a „Magyarságában kifiguráztátok ezt az úriembert, akiről egészen különös dolgokat tudtam meg. A minap feljött hozzám egy fiatalember, hozott néhány könyvet és néhány adatot, amely utóbbiak hitelességét nem akartam elhinni. A fiatalember azt állította, hogy ez a heves „magyar” nyelvújító valójában zsidó, de még ennél is nagyobb „linksége’’” az, hogy tulajdonképen mindenféle reklámkönyveik kiadója és terjesztője, tehát azért van szüksége a remidetes reklámra, amely a hírességen túlmenően immár hírhedtséggé fajult, mert rá akarja sózni reklámkönyveit a jóhiszemű vevőkre. Az illető fiatal ember azt mondta, hogy ezt a nyelvújító Szécsi urat megtalálhatom a Berlini tér 6. számú ház I. emeletének 11. számú lakásában, ahol is van egy bizonyos „Szervezési iroda”. — Az ismeretlen informátor, aki azért jött hozzám, hogy mint régi tanítómester, tanítsam meg magyar testvéreimet erre a legújabb zsidó kóklerségre, — nem tudott közelebbit mondani. A telefonközpont „Mindent tudok“ c. száma mondotta aztán meg, hogy a nevezett ilyen egy nem egészen árja hangzású név lakik: Rabinek Lajos, egy biztosító intézet nyugalmazott főtisztviselője. Felhívtam a telefonközpont által megadott 326-535 számot, amire egy női hang jelentkezett, mondván, hogy: „Halló, itt a szervezési iroda beszél”. — Ezek után — folytatta Veress Gerzson tanár úr: — Szécsi urat kértem a telefonhoz. A hölgy azonban azt mondta, hogy Szécsi úr a „központban” tartózkodik, amely a Szilágyi utca 1-3. számú házban van és a telefonszáma 132-583. Itt rövidesen megkaptam Szécsi urat, aki — amikor bemutatkoztam a telefonon át, nagy örömmel állt rendelkezésemre. Kissé elhalt a hangja, amikor képen kérdeztem: igaz-e, hogy zsidó? Először — hogy úgy mondjam: — kitérő választ adott, majd végül megállapodtunk abban, hogy: „fifti-fifti”. Ismeretlen informátorom mind a mai napig azt állítja, hogy Szécsi úr telivér zsidó én azonban bízom egy olyan magyar„ nyelvújító” kifejezésének helyességében, aki ennyire precízen fejezi ki magát magyarul, hogy: „fifti-fifti”. — Mindezek után feltehetnétek a kérdést: miért tartottam ilyen fontosnak és szükségesnek azt, hogy kinyomozzam ennek a Szécsi Ferencnek zsidó származását, vagy esetleg telivér zsidó voltát. Válaszolok nektek, — szólt koccintás közben Veress Gerzson tanár úr. — Azért volt szükséges, mert ez a zsidó a magyar kultúrhistóriában szinte példátlan módon igyekezett kijátszani ezt a nemzetet. Valamennyi kiadványának címlapján ott áll a már szállóigévé vált nagy mondás: „Nyelvében él a nemzet” — és ennek ellenére a legmoslékabb kabarékifejezésekkel igyekezett meghamisítani, szétbomlasztani és a hülyeség határán levő kifejezésekkel megfertőzni azt a szép magyar nyelvünket, amely gyönyörűen fejlődik és úgyszólván esztendőről-esztendőre meghozza nyelvkincsünk újabb, újabb, tavaszias illatú zsengéit. — Ez a Szécsi Ferenc a maga mesterséges ismeretlenségében beleette magát nemcsak a köztudatba, de a magyar nyelvbe is. Legutóbb már egyes zsidóknak hízelkedő lapok, mint például az Esti Kurír, főcímben hozta azt a mesterkélt és teljesen ostoba szavát, amelyet az „aluminium” fogalmára gyártott ez az aranykönyves házasuló zsidó salabakter. De még ennél is továbbmegyek, — fejezte be Veress Gerzson tanár úr, legutóbb Legenyei József, a rádió kiváló szpíkere, ha ugyan viccesen is, de mégis csak egy hosszú krokit mondott el ennek a zsidónak a zavaros szavaiból a kívánsághangversenyen. Azon a kívánsághangversenyen, amelyet tudvalévően messzi ezer kilométerekre harcoló honvédeink hallgatnak. — Látjátok gyerekeim a tanulságot: vigyázat a Szécsi-féle nyelvújítókkal, mert mondom nektek, ha megpiszkáljuk az efféle nyelvújítókat, bizony-bizony — a régi zsidóval találjuk szemben magunkat... Karácsonyi kisegítésre felveszünk áruházunk valamennyi osztályára ügyes, őskeresztény eladókat, eladói tőkét továbbá felveszünk gyakorlott csomagolónőket CSAKIS IRÁSBANI ajánlkozásokat VESZÜNK FIGYELEMBE Szövetkezeti Bolt Szövetkezet, személyzeti osztály, VII., Rákóczi út 36. m . --------1 Miben számította el magát Roosevelt? Érdekes előadás hangzott el a Külügyi Társaságnak csütörtökön délután, a Parlamenti Múzeum nagytermében lefolyt ülésen. Zapp Manfréd német újságíró, aki az Egyesült Államokból a múlt évben tért haza „A Wallstreet és a Fehér Ház között címen tartott előadást. Zapp Manfréd mint a Transocean Press hírszolgálati irodának az igazgatója és levelezője, részt vett állandóan azokon a sajtófogadásokon, amelyeket Roosevelt és a többi amerikai vezető személyiségek tartottak és így alkalma volt megismernie az amerikai elnököt, továbbá awashingtoni és newyorki pénzügyi és politikai vezető személyeket. Elmondotta az előadó, hogy Rooseveltet annak idején csak egy kicsi, túlnyomórészt zsidókból álló klikk választotta meg köztársasági elnökké. A megsrlasztás után az elnök körülvette magát műkedvelő diplomatákkal. Rooseveltnek az volt a terve, hogy Amerika tényleges beavatkozását a háborúba mindaddig halasztja, amíg a hadi előkészületek teljesen befejezést nem nyertek. Ez azonban nem sikerült, mert Japán már a múlt év végén színvallásra kényszerítette. Az akkori események Amerikában rendkívül fájdalmasak voltak, mert Roosevelt egyáltalán nem számított arra, hogy hadiflottája mindjárt a háború elején olyan óriási veszteségeket szenved. Arra sem gondolt, hogy az angolok olyan gyorsan veszítik el Singapurt és a Malájiföldet. Nem tételezte fel azt sem, hogy Holland-India már a háború első hónapjaiban a japánok kezére jut. Roosevelt nem tudta elképzelni azt sem, hogy a német tengeralattjárók az amerikai vizeken is működhetnek. Ellenben azt remélte, hogy Amerika a világ hadianyag termelésében a vezető szerepet biztosítja magának. Viszont az amerikai hadfelszerelési iparnak is nagy nehézségei vannak. Hiányzik a nagyipar vezetőinek a jóindulata, mert azok nem akarnak az újabb építkezésekbe nagyobb tőkét befektetni. A munkásságban sincs meg a nagy lelkesedés, mert a munkásságot a nagyipar eddig mindig kizsákmányolta. Amerika gépparkja nagyrészt már kivonult. És a nyersanyagkészletek aránylag csekélyek. A szállítás is nehézségekbe ütközik, mert a szükséges vasúti szállítóeszközökben és üzemanyagokban s ugyanúgy, mint hajótérben hiányok álltak elő. Rooseveltnek ezeket a kérdéseket először meg kellene oldania, mielőtt hirdetett hadiipari programját megvalósíthatná. A zsidóság jóllehet tudja, hogy számíthat Rooseveltre, mégis eléggé a háttérben marad, mert már az amerikaik is fbzen , hogy ők áldozatai lehetnek az elnök környezetében levő zsidók érdekeinek és ezért az Egyesült Államokban is terjed az antiszemitizmus. «|** jiiikii gebhorrft Olyan jólismert élelmiszerek vagy ipari anyagok, amelyek több mint 100 esztendeje megállják helyüket s amelyek békében és háborúban beváltak, nélkülözhetővé teszik ||| a tengerentúli áruk behozatalát. A fogalmak tisztázásában — hála ||||||» az égnek,—most már a hatóságok ||||||| is segítenek: az új kávérendeletben §f® megkülönböztetik a cikóriakávét, e néven megadják neki az őt mint ||| önálló terméket méltán megillető helyet A Franck cikóriakávét értékes zamatanyagaiért nemcsak mint zamatosítót használhatjuk, III hanem egymagában is — tejjel III keverve — pompás és tápláló III reggelit vagy uzsonnát szolgáltat. ||||||| Hivatali szünet a német követségen A német követség közli, hogy november 9-én a Mozgalom elesett harcosainak emléknapján és november 18-án az engesztelő és ima-napon feleket nem fogadnak. -- mm ♦«»-»- mi Harminchét film készült ezidén a budapesti műtermekben Az a kimutatás amely a budapesti filmtermekben ez évben gyártott filmekről szól, számszerűleg jelzi azt a fejlődést, amelyet filmgyártásunk színvonalában is megállapíthattuk. Ezidén a három budapesti filmgyárban 34 magyar, két német és egy bolgár film készült Természetesen ezenkívül még igen sok rövid filmet is készítettek a budapesti filmműtermekben. EIETOVITS szitcamester, Budapest, IV., Petőfi Sándor utca 9