Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-08 / 253. szám

Vasárnap, 1948. november 8. Keteff ($eh&san tcj/\.a\ n\ &e4'zé£g&rései EGY BIZONYOS „NYELVÚJÍTÓRÓL" Ma este rendkívül meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy mit forgat kezében Ve­ress Gerzson tanár úr. Bizony ám az volt a kezében, hogy a „Házasulok arany­­könyve”. Na — gondoltuk — Veress Ger­zson tanár urat is elérte a vénülő ember végzete: most akar házasodni és mert sejtelme sincs koránál fogva a házasság tudalmairól, egy ilyen aranykönyvből akar tudós lenni. Jócskán ki is figuráztuk a tanár urat, aki azonban mosolyogva bár, de a leghevesebben tiltakozott az ellen, hogy őt ifjonti szamárságokkal gyanúsít­­gassuk­. Nem sokat teketóriázott, hanem — még mielőtt kocintott volna a rendkívül szeretetreméltó fanyar vörösborral — így szólít hozzánk: — Már-már tiszteletreméltó korom leher­­vasztotta elmémből és telkemből a fiatalság bohóságait, ugyanekkor azonban egészen rendkívüli módon megszilárdította erényei­met. Éppen ezért pillanatig se gondoljatok arra fiaim, hogy én ezt a bizonyos „Háza­­sulók aranykönyvét” azért olvasgatom. Vagy nem is annyira olvasgatom, hanem in­kább nézegetem, hogy kitanuljam belőle a „Paradicsom egészben”, avagy a „Mosoga­tás“ című oldalas cikkelyeiket. De nem va­gyok kíváncsi az általam egyáltalán nem is­mert Gerő Dezső író úr számos novellájára sem és arra sem, hogy ebből az arany­könyvből mit tudhatunk meg a­ „Menyasz­­szonyi fejekről”. Én ezeket a dolgokat ré­szint tudom, részint nem vagyok kíváncsi rájuk. Szóval — ismétlem: — ne vihog­jatok itt körülöttem illetlenül, amikor az utóbbi évek egyik legnagyobb­­szabású kult­urbotrányára szeretném felhívni a figyelmeteket. — Mielőtt elmondanám ennek az arany­könyvnek a hátterét, — koccintott felénk Veress Gerzson tanár úr: — emlékezetekbe kell idéznem egy Szécsi Ferenc nevezetű urat, aki az utóbbi pár esztendőben elárasz­totta a magyar politikai, társadalmi, köz­­gazdasági és szellemi élet prominens embe­reit egy-egy füzetecskével, melynek hol az volt a címe, hogy „Új magyar szavak szó­tára”, hol pedig az, hogy: „A legújabb két­ezer új magyar szó szótára”. — Ez az ismeretlen Szécsi Ferenc, aki személy szerint és névre küldte ingyen, valamint bérmentve műveit, egészen két­ségtelenül nem tudta teljesen falhoz állí­tani a magyar értelmiségi réteget. Bizo­nyos az, hogy minden magyar érzésű új­ság egyik-másik humoristája krokit, élce­lődést, általában humoreszket kerekített a „nyelvújító“ Szécsi Ferenc szószörnyete­geiből. De az is bizonyos, hogy ez a Szécsi Ferenc belevágta a nevét a magyar köz­­tudatba és úgynevezett intellektuális kö­rökben — ha ugyan mosolyogva is, — de valóban beszélgettek furcsa szóficamai­ról, amelyek inkább emlékeztettek a tíz­­húsz-harmincnegyvenötven év előtti pesti zsidó kabaréhangra, mint a magyar nyelv fejlődésére. — Dicséretetekre legyen mondva, — folytatta Veress Gerzson tanár úr, — holo tt magatok is, a „Magyarságában kifigu­ráztátok ezt az úri­embert, akiről egészen különös dolgokat tudtam meg. A minap feljött hozzám egy fiatalember, hozott né­hány könyvet és néhány adatot, amely utóbbiak hitelességét nem akartam el­hinni. A fiatalember azt állította, hogy ez a heves „magyar” nyelvújító valójában zsi­dó, de még ennél is nagyobb „linksége’’” az, hogy tulajdonképen mindenféle rek­lámkönyveik kiadója és terjesztője, tehát azért van szüksége a remidet­es reklám­ra, amely a hírességen túlmenően immár hírhedtséggé fajult, mert rá akarja sózni rek­lámkönyveit a jóhiszemű vevőkre. Az illető fiatal ember azt mondta, hogy ezt a nyelvújító Szécsi urat megtalálhatom a Berlini­ tér 6. számú ház I. emeletének 11. számú lakásában, ahol is van egy bizonyos „Szervezési iroda”. — Az ismeretlen informátor, aki azért jött hozzám, hogy mint régi tanítómester, tanítsam meg magyar testvéreimet erre a legújabb zsidó kóklerségre, — nem tudott közelebbit mondani. A telefonközpont „Min­dent tudok“ c. száma mondotta aztán meg, hogy a nevezett i­lyen egy nem egészen árja hangzású név lakik: Rabinek Lajos, egy biztosító intézet nyugalmazott fő­tisztviselője. Felhívtam a telefonközpont által megadott 326-535 számot, amire egy női hang jelentkezett, mondván, hogy: „Halló, itt a szervezési iroda beszél”. — Ezek után — folytatta Veress Ger­zson tanár úr: — Szécsi urat kértem a te­lefonhoz. A hölgy azonban azt mondta, hogy Szécsi úr a „központban” tartózko­dik, amely a Szilágyi­ utca 1-3. számú ház­ban van és a telefonszáma 132-583. Itt rövidesen megkaptam Szécsi urat, aki — amikor bemutatkoztam a telefonon át, nagy örömmel állt rendelkezésemre. Kissé elhalt a hangja, amikor képen kérdeztem: igaz-e, hogy zsidó? Először — hogy úgy mond­jam: — kitérő választ adott, majd végül megállapodtunk abban, hogy: „fifti-fifti”. Ismeretlen informátorom mind a mai na­pig azt állítja, hogy Szécsi úr telivér zsi­dó én azonban bízom egy olyan magyar„ nyelvújító” kifejezésének helyességében, aki ennyire precízen fejezi ki magát ma­gyarul, hogy: „fifti-fifti”. — Mindezek után feltehetnétek a kér­dést: miért tartottam ilyen fontosnak és szükségesnek azt, hogy kinyomozzam en­nek a Szécsi Ferencnek zsidó származását, vagy esetleg telivér zsidó voltát. Válaszo­lok nektek, — szólt koccintás közben Ve­ress Gerzson tanár úr. — Azért volt szükséges, mert ez a zsidó a magyar kul­­túrhistóriában szinte példátlan módon igyekezett kijátszani ezt a nemzetet. Va­lamennyi kiadványának címlapján ott áll a már szállóigévé vált nagy mondás: „Nyelvében él a nemzet” — és ennek elle­nére a legmoslékabb kabarékifejezésekkel igyekezett meghamisítani, szétbomlasztani és a hülyeség határán levő kifejezésekkel megfertőzni azt a szép magyar nyelvünket, amely gyönyörűen fejlődik és úgyszólván esztendőről-esztendőre meghozza nyelv­kincsünk újabb, újabb, tavaszias illatú zsengéit. — Ez a Szécsi Ferenc a maga mestersé­ges ismeretlenségében beleette magát nem­csak a köztudatba, de a magyar nyelvbe is. Legutóbb már egyes zsidóknak hízelkedő lapok, mint például az Esti Kurír, főcím­ben hozta azt a mesterkélt és teljesen os­toba szavát, amelyet az „aluminium” fo­galmára gyártott ez az aranykönyves há­zasuló zsidó salabakter. De még ennél is továbbmegyek, — fejezte be Veress Ger­zson tanár úr,­­ legutóbb Legenyei Jó­zsef, a rádió kiváló szpíkere, ha ugyan vic­cesen is, de mégis csak egy hosszú krokit mondott el ennek a zsidónak a zavaros sza­vaiból a kívánsághangversenyen. Azon a kíván­sághangversenyen, amelyet tudvalé­vően messzi ezer kilométerekre harcoló honvédeink hallgatnak. — Látjátok gyerekeim a tanulságot: vi­gyázat a Szécsi-féle nyelvújítókkal, mert mondom nektek, ha megpiszkáljuk az ef­féle nyelvújítókat, bizony-bizony — a régi zsidóval találjuk szemben magunkat... Karácsonyi kisegítésre felveszünk áruházunk valamennyi osztályára ügyes, őskeresztény eladókat, eladói tőkét továbbá felveszünk gyakorlott csomagolónőket CSAKIS IRÁSBANI ajánlkozásokat VESZÜNK FIGYELEMBE Szövetkezeti Bolt Szövetkezet, személyzeti osztály, VII., Rákóczi­ út 36. m . --------1 Miben számította el magát Roosevelt? Érdekes előadás hangzott el a Külügyi Társaságnak csütörtökön délután, a Parlamenti Múzeum nagytermében lefolyt ülésen. Zapp Manfréd német újságíró, aki az Egyesült Ál­lamokból a múlt évben tért haza „A Wall­street és a Fehér Ház között címen tartott előadást. Zapp Manfréd mint a Transocean Press hírszolgálati irodának az igazgatója és levelezője, részt vett állandóan azokon a sajtó­­fogadásokon, amelyeket Roosevelt és a többi amerikai vezető személyiségek tartottak és így alkalma volt megismernie az amerikai el­nököt, továbbá a­­washingtoni és newyorki pénzügyi és politikai vezető személyeket. Elmondotta az előadó, hogy Rooseveltet annak idején csak egy kicsi, túlnyomórészt zsidókból álló klikk választotta meg köztár­sasági elnökké. A megs­rlasztás után az elnök körülvette magát műkedvelő diplomatákkal. Rooseveltnek az volt a terve, hogy Amerika tényleges beavatkozását a háborúba mindad­dig halasztja, amíg a hadi előkészületek telje­sen befejezést nem nyertek. Ez azonban nem sikerült, mert Japán már a múlt év végén színvallásra kényszerítette. Az akkori esemé­nyek Amerikában rendkívül fájdalmasak vol­tak, mert Roosevelt egyáltalán nem számított arra, hogy hadiflottája mindjárt a háború elején olyan óriási veszteségeket szenved. Arra sem gondolt, hogy az angolok olyan gyorsan veszítik el Singapurt és a Maláji­­földet. Nem tételezte fel azt sem, hogy Hol­­land-India már a háború első hónapjaiban a japánok kezére jut. Roosevelt nem tudta el­képzelni azt sem, hogy a német tengeralatt­járók az amerikai vizeken is működhetnek. Ellenben azt remélte, hogy Amerika a világ hadianyag termelésében a vezető szerepet biztosítja magának. Viszont az amerikai had­felszerelési iparnak is nagy nehézségei van­nak. Hiányzik a nagyipar vezetőinek a jóin­dulata, mert azok nem akarnak az újabb épít­kezésekbe nagyobb tőkét befektetni. A mun­kásságban sincs meg a nagy lelkesedés, mert a munkásságot a nagyipar eddig mindig ki­zsákmányolta. Amerika gépparkja nagyrészt már kivonult. És a nyersanyagkészletek arány­lag csekélyek. A szállítás is nehézségekbe üt­közik, mert a szükséges vasúti szállítóeszkö­zökben és üzemanyagokban s ugyanúgy, mint hajótérben hiányok álltak elő. Rooseveltnek ezeket a kérdéseket először meg kellene olda­nia, mielőtt hirdetett hadiipari programját megvalósíthatná. A zsidóság jóllehet tudja, hogy számíthat Rooseveltre, mégis eléggé a háttérben marad, mert már az amerikaik is fb­zen , hogy ők áldozatai lehetnek az el­nök környezetében levő zsidók érdekeinek és ezért az Egyesült Államokban is terjed az an­tiszemitizmus. «|** jiiikii gebhorrft Olyan jólismert élelmiszerek vagy ipari anyagok, amelyek több mint 100 esztendeje megállják helyüket s amelyek békében és háborúban­­ beváltak, nélkülözhetővé teszik ||| a tengerentúli áruk behozatalát. A fogalmak tisztázásában — hála ||||||» az égnek,—most már a hatóságok ||||||| is segítenek: az új kávérendeletben §f® megkülönböztetik a cikóriakávét, e néven megadják neki az őt mint ||| önálló terméket méltán megillető helyet A Franck cikóriakávét ér­­tékes zamatanyagaiért nemcsak mint zamatosítót használhatjuk, III hanem egymagában is — tejjel III keverve — pompás és tápláló III reggelit vagy uzsonnát szolgáltat. ||||||| Hivatali szünet a német követségen A német követség közli, hogy november 9-én a Mozgalom elesett harcosainak emléknapján és november 18-án az engesztelő és ima-napon feleket nem fogadnak. -- mm ♦«»-»- mi Harminchét film készült ezidén a budapesti műtermekben Az a kimutatás amely a budapesti filmter­mekben ez évben gyártott filmekről szól, szám­szerűleg jelzi azt a fejlődést, amelyet film­gyártásunk színvonalában is megállapíthattuk. Ezidén a három budapesti filmgyárban 34 ma­gyar, két német és egy bolgár film készült Természetesen ezenkívül még igen sok rövid filmet is készítettek a budapesti film­műter­mekben. EIETOVITS szitcamester, Budapest, IV., Petőfi Sándor­ utca 9

Next