Magyarság, 1942. december (23. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

2 Sztálin vette át a szovjet hadsereg főparancsnokságát a front középső és déli szakaszán Berlin, november 30. A Transkontinent Press diplomáciai szerkesztője írja: A keleti front középső és déli szakaszán Sztálin személyesen vette át a főparancsnokságot, tehát ott, ahol a szovjet röviddel ezelőtt újból tá­madásba ment át. A szovjet diktátor te­hát minden tekintélyét latba veti, ho­gy a támadó csapatok bevetését a végsőkig fokozza és sikert érjen el. Ez olyan pilla­natban teszi, amidőn az első támadási hullámok már összeomlottak a német és a szövetséges csapatok elhárításán. A jövő hetekben kétségtelenül újabb és Az olasz főhadiszállás 919. közleménye: Kirenaikában visszavertük ellenséges pán­célos osztagok előretörését. A tuniszi szaka­szon páncélgépkocsikkal megerősített ellen­séges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az el­­ellenség több gépkocsit vesztett. A tengely­­csapatok támadással fontos hadállást foglal­tak el, néhány ellenséges harckocsit elpusz­títottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köz­tük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen támad­ták. Algir repülőtereit, négy földön vesztegelő repülőgépet elpusztították és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötő-berendezéseket, újabb hullámokat űznek majd előre, hogy valahol mégis kikényszerítsék az áttörést és döntő változást idézzenek elő a keleti front helyzetében, amely a német nyári offenzíva során olyan kedvezőtle­nül ala­kult a szovjet számára. Küszöbön áll te­hát a múlt évi téli offenzíva megismétlő­dése, csak azzal a különbséggel, hogy a német és a szövetséges csapatok ez eset­ben tudják, hogy milyen az orosz tél, s éppen ezért a német főparancsnokság ve­zetése­ mellett minden előkészületet meg­tettek, hogy jobban felszerelve szálljanak­ szembe azzal. Kireneika felett német vadászgépek lelőt­tek egy ellenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripolszba és csekély károkat okoztak, a la­kosság köréből 21 ember meghalt és 43 se­besült meg. Egy támadó repülőgép a légvé­delmi ütegek­­utálatától lezuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torino városa ellen intézett légitámadás nem okozott jelen­tékenyebb károkat. Egy bombavető gép a tüzérség találata következtében Nichelmo kö­zelében lezuhant. A korábbi légitámadás során három ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatainak száma összesen 15 halott és 22 sebesült. Kirenaikában és Tuniszban visszaverték az ellenség támadásait Mind élénkebbé válik a harc Tuniszban Tuniszban a harcok a jelek szerint mind élénkebbé válnak. Ezzel szemben Cirenaiká­­ban viszonylagos nyugalom állt be. A brit­­tek előkészületei itt még nem jutottak túlsá­gosan előre. A felderítők jelentései alapján Berlinben úgy vélik, hogy Montgomery had­serege többszáz kilométer hosszúságban vo­nul nyugat felé. A Nagy Szirtisznél lévő né­met állások előtt csupán erősebb felderítő egységek állanak. Ezek mögött van néhány könnyű hadosztály és csak azután követke­zik a főerő. Berlinben rámutatnak egyébként a britek utánpótlási nehézségeire, amelyeket Cirenaikában le kell küzdeniük. A Toulonban állomásozó francia torpedónaszádok kivétel nélkül a tengelycsapatok kezére kerültek Laborde tengernagy elsüllyedt a Strasbourg, vagy a Dunkerque csatahajóval? Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A francia tengernagyi hivat­al a touloni ese­ményekről a következő hivatalos közle­­ményt adta ki: — ,A franciá­ hadihajók parancsnokai még régebben a fegyverszüneti szerződés alapján azt az utasítást kapták, — amit különben azóta többször is nyilvánosságra hoztak — hogy hajóikat süllyesszék el tá­madás esetén, bármely részről is jönne ez a támadás. A hadi, haditenger­észeti és lég­ügyi államtitkárság, amely a kormányfő kabinetjében egyesült, későn kapott hírt a német kormány elhatározásáról, hogy Toulont megszállják és amidőn Abrial tengernagy érintkezésbe akart lépni a tou­loni tengerésztisztekkel, már nem kapott összeköttetést és így a francia, tengerész­­tisztek az eredeti parancsot végrehajtva, elsüllyesztették hajóikat. Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A francia torpedónaszádok megmene­kültek az önelsüllyesztés elől és teljesen sértetlenül horgonyoznak a kikötő egy bi­zonyos részén. Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A Havas Oá különtudósí­tója Toulonból kel­tezett­ hangulatos cikkében megállapítja, hogy a városban szigorú elsötétítést ren­deltek el, ennek ellenére azonban Toulon utcáit megvilágítják a még mindig égő hadihajók lángjai. Időnként hatalmas rob­banások reszketettetik meg a levegőt és riasztják fel álmából a touloni lakosságot. A tudósító egyetlen szóval sem említi a Laborde tengernagy főparancsnok tartóz­kodási helyét Ismeretes, hogy a főparancs­­az utols­ó pillan­atban hagyta el az elsü­y­­lyesztet­t Strasbourg csatahajó fedélzetét. Madrid, nov. 30. (Bud. Tud.) Fr­anciaországból Madridba érkező meg nem erőshetet hírek szerint Delaborde tengernagy a francia földközi-tengeri flot­ta parancsnoka zászlóshajójának a Dun­kerque csatacirkáló fedélzetén életét vesz­tette. Hogyan szállták meg a németek a délfrancia városokat ? Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A Havas francia hírügynökség helyzetképet közöl a francia városok szombati és va­sárnapi arcáról. Bevezetőben elmondja a közlemény, hogy már a pénteki nap folya­mán milyen események jelezték a francia városok utcáin a lezajló nagyjelentőségű intézkedéseket. Pénteken a járókelő német őrjáratokkal találkozott és minden hivata­los épület előtt is német őr állt. A kato­­nák­ kézigránátot viseltek övükben. A táv­beszélő és távírószolgálat reggel óta meg­szűnt. Némi világosságot terjesztett a hely­zetre, amikor megérkeztek első teher­autók lefegyverzett francia tengerészekkel. Ebben az időtájban vált ismeretessé, hogy a francia hadsereget leszerelik. A tisztek parancsot kaptak, hogy álljanak német hatóságok rendelkezésére, míg a legénység­nek a kaszárnyákban kellett maradnia. Több városban minden különösebb forma­litás nélkül, a katonák parancsot kaptak, hogy öltsenek polgári ruhát és hagyják el a kaszárnyákat. A lefegyverzés a szombati nap folyamán is tovább tartott. Szomba­ton újból helyreállt a távbeszélő és távíró­forgalom, csak Svájccal nem lehetett össze­köttetést kapni. Az utcákon csökkent az őrjáratok száma és csak legfontosabb hi­vatalok előtt álltak német őrök. A japánok ismét megszállták az Aleutakhoz tartozó Attu szigetét Washington, november 30 A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A tengerészeti minisztérium hivatalos közlése szerint a japánok újból megszállták az Aleuti szigetcsoporthoz tartozó Attu szige­tét. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti. A Csendesóceáni szövetséges főhadiszállás hi­vatalos jelentése közli, hogy Buna és Új- Guinea előtt ismét japán tengeri egységek jelentek meg és beleavatkoztak a szárazföldi harcokba. ­ A háború kezdete óta 58—70 százalékkal csökkent az amerikai hajózás New York, november 29. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Az amerikai hajózási hatóságok közlemé­nye szerint az Egyesült Államok és Dél­­amerika között a hajóforgalom, a háború előtti időkhöz képest 58 százalékkal csök­kent. Az Argentínával és Chilével fennálló hajóközlekedés 70 százalékkal alacso­nyabb. Az Észak- és Délamerikai közötti hajó­ ­ London elégedetlen Stockholm, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A svéd lapok londoni levelezői szerint Chur­chill vasárnapi beszéde az angol főváros­ban nagy elégedetlenséget keltett. Chur­chill intelmei a túlzó derűlátás ellen lehű­tötték a bizakodó kedélyeket és szinte meglepetésszerűen hatott, amikor most maga Churchill állapította meg, hogy a né­met tengeralattjáróveszély nemcsak hogy nem szűnt meg, de még nagymértékben Churchill beszédével növekedett is. A svéd tudósítók szerint az angol közvéleményben az is csalódást oko­zott, hogy a brit miniszterelnök semmilyen, módon sem foglalt állást a Darland De Gaulle ügyben. Angol kormánykörök sze­rint Churchill hvédének legnagyobb ré­szét tulajdonképpen francia és olasz hall­gatóknak szánta és azokat a vezérgondola­tokat fejtette ki első ízben, amelyeket a kö­zel­jövő szövetséges hírverésének követnie kell. forgalom nagyarányú csökkenésének fő oka a hajótérhiány. A Délamerikából az Egye­sült Államokba irányuló ámszállítást az ületékes washingtoni tényezők rendeletére a legfontosabb termékekre, főleg a hadi­fontosságú fémek, nyersgumik és élelmi­szerek szállítására korlátozták. A Brazí­liából, Columbiából és Cubából az Egye­sült Államokba irányuló kávé és cukor szállítását szintén erőse­n korlátozták. Kedd, 1913. december 1. Franciaország megszűnt hatalmi tényező lenni, a tábornokok árulása miatt Réunion szigetének kormányzója nem fél de Gaulle-tól — A tengelycsapatok mohamedánokat szabadítottak ki az angolszász fogolytáborokból — Chile megszakította a diplomáciai viszonyt Franciaországgal A touloni események és az azokkal össze­függő következmények még mindig a világ­politika előterében állanak. Német részről megállapítják, hogy míg a tengelyhatalmak a fegyverszünetet követő években kmos pontvsrággal igyekeztek elkerülni mindazt, ami a meg nem szállott francia területek népességének eltartására és érzékenységére statussal lehetett volna, az amerikai és an­gol diplomácia befolyására mindazok, akik a meg nem szállt Franciaország katonai vezetésében szerenhez jutottak, mondhat­nék nyíltan, felléptek a tengelyhatalmak ellen. A szakadár tábornokok azonban nem gondoltak arra, hogy könnyelmű cseleke­detekkel hazájukra többszörös bajt za­­­ta­nak. Az sem vették számításba, hogy a megszállás révén az anyaország élelmezési helyzete jelentékenyen rosszabbodik és a tengely szükségszerű elendezései következ­­tében a fre­neia hajóhad feltétlenül elvész. Azért a tényért, hivra a francia vilá­ghata­­lom a konzum két hét alatt történt ese­mények következtében megszűnt, mint ha­talmi sért­ese­­k?**az a néhány tábor­nok felelős, aki bűnös kötüt­­essé­ mulasztá­­sával a francia nén becsületén súlyos csor­bít ejtett ír* a to’vont ind*«ért a törté­­ret­mn ítélőszéke előtt is felelősséggel tar­tozik. 1-n f-nV« .* ''Híd koncsolatban kü’rjob+lkol értelemben ’"■un lenvewg ?ne­mén v a*. hogy dt tenn-írcsávátok Tunisz­ban számos, 'igen essz­etg mohamedán arab intern ‘ f ’* szab­bitót*-k , az dmgolsgdsz koncentrációs táborokból és ezzel az ara­bok felé olyan barátságos gesztust mutat­tak, aminek a hatása p­m­mi esetre sem fog d­rrrradni. A francia egy, amennyire ki­hatással van a turfuri eseményeikre, az ös-z- rib— med­áv- francia gyamotokon c’énik diplomáciai mornóst eredményez ptt. Fw megbízható­ jelent­és szerint példáid a kelet-afrikai Dzsihur francia hely­őrsége és lakossá­ga, egy emberként áll Pé­­ta.ín marsall mellett, még azután is. ho®v "ÓM,nv t'iaérisztag áf*ár*te Francia Szomá­lia határát, boci, csaftai-o r-r&t pz an colok _ v»OZ. *Z viszont bora V-ne-veln. p-rumbia és Chile megszűntet«-« v«p vouvtaire*ét Fn».n­­ciarrsau c­ mi, k '­­ra­­­­ tik­ai be­g nem jelent fontrsabb eseményt, mert hiszen a Dél- Amerika körüli* frareía birtokok fent már rérzebb«n pz Eavasalt Államok vették át a legfőbb felügyeletet, ami részben me­nt csak a m­egsemmtalt francia­­ Méh­ad tervszerű visszavonulásán­a­k köszönhető. A Madagaarszír szigete mellett fekvő Reuni­on francia szigetgyaromt kormányzóig, mi­­után a de gnvV'Si'i haderők meas-ATítdít a szigetet és ultimátumban felszólították a kormányzót a sziget átadására, elhitanítot­­ta az ultimátumot, és kijelentette, hogy csak azért nem védekezett, mert kímélni akar­ta a lakosság nyugalmát és életét. A fran­ciáa gyarmatokon tehát egyik tragikus ese­mény a másikat éri . . . „CHURCHILL: ANGHÁRA MÉG KESERŰ ÉVEK VÁRNAK“ Churchill vasárnap rádióbeszédet mon­dott, amely­ben vázolta, hogy Afrika ugró­deszka ahhoz, hogy az angolszászok közel­harchoz juthassanak az ellenséggel. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a kö­zeljövőben a tengeralattjárókra érzékeny csapást mérhet és hogy az afrikai uralom azzal az előnnyel jár, hogy ott a légitér­ben is új arcvonalat lehet létesíteni. Szük­ségesnek tartja, hogy az ellenséget a le­vegőben szakadatlan harcra kényszerítsék, így a harc, illetve a háború idejét minél rövidebbre fogják. Churchill megismételte mindazt, amit mi már régen tudunk, ne­vezetesen, hogy amennyiben északafrikai angolszász uralomról lehet beszélni, akkor Olaszországot fogja ez az angolszász erő a háború középpontjába helyezni. De maga Churchill is úgy nyilatkozott, ho­­y ez csak­ úgy sikerülhet, ha ,,a tuniszi csúcsról“ el­sö­prik a tengely erőit.­­ Mikor az angolszászok az északafrikai partraszállást megtervezték, — mondotta Churchill, — előre látták, hogy ez a lépés azonnali visszahatást­ fog kiváltani Francia­­országban. Kijelentette verni, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol, s nem tud semmi olyan eseményről, amely jogossá ten­né azt­ a reményt, h­ogy a háború nem fog soká tartani. Ez a körmönfont kijelentés üsszsík­esödött azután egy jelegzetes chur­­chili mondatba, amely szerint Na­gy-Bri­tan­nal előtt még további keserű és véres esz­tendőit, fá­jdalmas tapaszta­latok és nagy veszgeségek áldanak, mielőtt Churchill a győzelmet végleg kivívná.Nem feledkezett mag arrak a hangoztatásáról, hogy csak­­nek­egész Fórum Németország uralma alatt van és hogy a német utánpótlás szén­­je kimeríthetetlen. De elmondotta azt is, hogy véle­ménye szerint az európai há­ború hamarabb ér véget, mint az ázsiai, ez esetben az angolszászok minden erejüket természetesen a Távolkeletre dobják. Fi­gyelmeztette angol hallgatóit: készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy komoly és szörnyű év sorscsapásaival. BERLIN! „CHURCHILL RÉGÓTA TUDJA, HOGY ANGLIA NEM NYERHETI MEG A HÁBORÚT“... A fentiekben vázolt és az angol államveze­tők példátlan elbizakodottságától hemzsegő be­széd nyomában természetesen Berlin és Róma részéről azonnal megjött a visszhang. Berlini felfogás szerint Churchill régóta tisztában van már azzal, hogy Angliának semmi kilátása a háború megnyerésére, így szükségképpen el kell azt veszítenie. Jellemzőnek, tartják, hogy Churchill egyáltalán nem beszélt katonai dön­tésekről, hanem ugyanazt a blöfföt hang­súlyozta, amelyet Anglia és az Egyesült Álla­mok az első világháborúban is alkalmaztak. Churchill ma is az ellenfél belső meggyengü­lésében reménykedik. Olaszországot közönséges gangster-fenyegetésekkel illeti, s Berlinben tudják, hogy Churchill Rómából megkapja erre a méltó választ. Egyebekben a berlini külpoli­tikai körök a chirchilli beszédnek csak egyet­len szakaszárt tartják érdekesnek, mégpedig azt, amelyben az államvezető a háború folyta­tásával kapcsolatos komor bejelentéseit tette meg. Ezek a bejelentések szöges ellentétben állnak a Churchill beszédében hangoztatott optimista és megszokott jelszavakkal. Róma válasza Churchill beszédére, már szin­tén előttünk fekszik. A válasz rövid és sokat­mondó. Olaszország népét semmiféle angol­szász fenyegetés nem fogja befolyásolni abban, hogy legteljesebb erejével és szent meggyőző­déssel segítsen leverni azt az angolszász törek­vést, amelynek az olasz nép feltétlen áldoza­tává esne, ha az érvényhez juthatna. Virginio Ga­yda szintén foglalkozik az üggyel és meg­állapítja, hogy Angliának az a célja, hogy kü­lönb­ékére bírja Olaszországot, olyan merész álom, ami még a churchilli és roosevelti agyak számára is rémlátás. Az olasz nép tudja, mi­lyen tétre folyik a játék és miért kell minden­áron harcolni és győzni.

Next