Magyarság, 1942. december (23. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
2 Sztálin vette át a szovjet hadsereg főparancsnokságát a front középső és déli szakaszán Berlin, november 30. A Transkontinent Press diplomáciai szerkesztője írja: A keleti front középső és déli szakaszán Sztálin személyesen vette át a főparancsnokságot, tehát ott, ahol a szovjet röviddel ezelőtt újból támadásba ment át. A szovjet diktátor tehát minden tekintélyét latba veti, hogy a támadó csapatok bevetését a végsőkig fokozza és sikert érjen el. Ez olyan pillanatban teszi, amidőn az első támadási hullámok már összeomlottak a német és a szövetséges csapatok elhárításán. A jövő hetekben kétségtelenül újabb és Az olasz főhadiszállás 919. közleménye: Kirenaikában visszavertük ellenséges páncélos osztagok előretörését. A tuniszi szakaszon páncélgépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az elellenség több gépkocsit vesztett. A tengelycsapatok támadással fontos hadállást foglaltak el, néhány ellenséges harckocsit elpusztítottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen támadták. Algir repülőtereit, négy földön vesztegelő repülőgépet elpusztították és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötő-berendezéseket, újabb hullámokat űznek majd előre, hogy valahol mégis kikényszerítsék az áttörést és döntő változást idézzenek elő a keleti front helyzetében, amely a német nyári offenzíva során olyan kedvezőtlenül alakult a szovjet számára. Küszöbön áll tehát a múlt évi téli offenzíva megismétlődése, csak azzal a különbséggel, hogy a német és a szövetséges csapatok ez esetben tudják, hogy milyen az orosz tél, s éppen ezért a német főparancsnokság vezetése mellett minden előkészületet megtettek, hogy jobban felszerelve szálljanak szembe azzal. Kireneika felett német vadászgépek lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripolszba és csekély károkat okoztak, a lakosság köréből 21 ember meghalt és 43 sebesült meg. Egy támadó repülőgép a légvédelmi ütegekutálatától lezuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torino városa ellen intézett légitámadás nem okozott jelentékenyebb károkat. Egy bombavető gép a tüzérség találata következtében Nichelmo közelében lezuhant. A korábbi légitámadás során három ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatainak száma összesen 15 halott és 22 sebesült. Kirenaikában és Tuniszban visszaverték az ellenség támadásait Mind élénkebbé válik a harc Tuniszban Tuniszban a harcok a jelek szerint mind élénkebbé válnak. Ezzel szemben Cirenaikában viszonylagos nyugalom állt be. A brittek előkészületei itt még nem jutottak túlságosan előre. A felderítők jelentései alapján Berlinben úgy vélik, hogy Montgomery hadserege többszáz kilométer hosszúságban vonul nyugat felé. A Nagy Szirtisznél lévő német állások előtt csupán erősebb felderítő egységek állanak. Ezek mögött van néhány könnyű hadosztály és csak azután következik a főerő. Berlinben rámutatnak egyébként a britek utánpótlási nehézségeire, amelyeket Cirenaikában le kell küzdeniük. A Toulonban állomásozó francia torpedónaszádok kivétel nélkül a tengelycsapatok kezére kerültek Laborde tengernagy elsüllyedt a Strasbourg, vagy a Dunkerque csatahajóval? Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A francia tengernagyi hivatal a touloni eseményekről a következő hivatalos közleményt adta ki: — ,A franciá hadihajók parancsnokai még régebben a fegyverszüneti szerződés alapján azt az utasítást kapták, — amit különben azóta többször is nyilvánosságra hoztak — hogy hajóikat süllyesszék el támadás esetén, bármely részről is jönne ez a támadás. A hadi, haditengerészeti és légügyi államtitkárság, amely a kormányfő kabinetjében egyesült, későn kapott hírt a német kormány elhatározásáról, hogy Toulont megszállják és amidőn Abrial tengernagy érintkezésbe akart lépni a touloni tengerésztisztekkel, már nem kapott összeköttetést és így a francia, tengerésztisztek az eredeti parancsot végrehajtva, elsüllyesztették hajóikat. Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A francia torpedónaszádok megmenekültek az önelsüllyesztés elől és teljesen sértetlenül horgonyoznak a kikötő egy bizonyos részén. Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A Havas Oá különtudósítója Toulonból keltezett hangulatos cikkében megállapítja, hogy a városban szigorú elsötétítést rendeltek el, ennek ellenére azonban Toulon utcáit megvilágítják a még mindig égő hadihajók lángjai. Időnként hatalmas robbanások reszketettetik meg a levegőt és riasztják fel álmából a touloni lakosságot. A tudósító egyetlen szóval sem említi a Laborde tengernagy főparancsnok tartózkodási helyét Ismeretes, hogy a főparancsaz utolsó pillanatban hagyta el az elsüylyesztett Strasbourg csatahajó fedélzetét. Madrid, nov. 30. (Bud. Tud.) Franciaországból Madridba érkező meg nem erőshetet hírek szerint Delaborde tengernagy a francia földközi-tengeri flotta parancsnoka zászlóshajójának a Dunkerque csatacirkáló fedélzetén életét vesztette. Hogyan szállták meg a németek a délfrancia városokat ? Vichy, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A Havas francia hírügynökség helyzetképet közöl a francia városok szombati és vasárnapi arcáról. Bevezetőben elmondja a közlemény, hogy már a pénteki nap folyamán milyen események jelezték a francia városok utcáin a lezajló nagyjelentőségű intézkedéseket. Pénteken a járókelő német őrjáratokkal találkozott és minden hivatalos épület előtt is német őr állt. A katonák kézigránátot viseltek övükben. A távbeszélő és távírószolgálat reggel óta megszűnt. Némi világosságot terjesztett a helyzetre, amikor megérkeztek első teherautók lefegyverzett francia tengerészekkel. Ebben az időtájban vált ismeretessé, hogy a francia hadsereget leszerelik. A tisztek parancsot kaptak, hogy álljanak német hatóságok rendelkezésére, míg a legénységnek a kaszárnyákban kellett maradnia. Több városban minden különösebb formalitás nélkül, a katonák parancsot kaptak, hogy öltsenek polgári ruhát és hagyják el a kaszárnyákat. A lefegyverzés a szombati nap folyamán is tovább tartott. Szombaton újból helyreállt a távbeszélő és távíróforgalom, csak Svájccal nem lehetett összeköttetést kapni. Az utcákon csökkent az őrjáratok száma és csak legfontosabb hivatalok előtt álltak német őrök. A japánok ismét megszállták az Aleutakhoz tartozó Attu szigetét Washington, november 30 A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A tengerészeti minisztérium hivatalos közlése szerint a japánok újból megszállták az Aleuti szigetcsoporthoz tartozó Attu szigetét. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti. A Csendesóceáni szövetséges főhadiszállás hivatalos jelentése közli, hogy Buna és Új- Guinea előtt ismét japán tengeri egységek jelentek meg és beleavatkoztak a szárazföldi harcokba. A háború kezdete óta 58—70 százalékkal csökkent az amerikai hajózás New York, november 29. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Az amerikai hajózási hatóságok közleménye szerint az Egyesült Államok és Délamerika között a hajóforgalom, a háború előtti időkhöz képest 58 százalékkal csökkent. Az Argentínával és Chilével fennálló hajóközlekedés 70 százalékkal alacsonyabb. Az Észak- és Délamerikai közötti hajó London elégedetlen Stockholm, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A svéd lapok londoni levelezői szerint Churchill vasárnapi beszéde az angol fővárosban nagy elégedetlenséget keltett. Churchill intelmei a túlzó derűlátás ellen lehűtötték a bizakodó kedélyeket és szinte meglepetésszerűen hatott, amikor most maga Churchill állapította meg, hogy a német tengeralattjáróveszély nemcsak hogy nem szűnt meg, de még nagymértékben Churchill beszédével növekedett is. A svéd tudósítók szerint az angol közvéleményben az is csalódást okozott, hogy a brit miniszterelnök semmilyen, módon sem foglalt állást a Darland De Gaulle ügyben. Angol kormánykörök szerint Churchill hvédének legnagyobb részét tulajdonképpen francia és olasz hallgatóknak szánta és azokat a vezérgondolatokat fejtette ki első ízben, amelyeket a közeljövő szövetséges hírverésének követnie kell. forgalom nagyarányú csökkenésének fő oka a hajótérhiány. A Délamerikából az Egyesült Államokba irányuló ámszállítást az ületékes washingtoni tényezők rendeletére a legfontosabb termékekre, főleg a hadifontosságú fémek, nyersgumik és élelmiszerek szállítására korlátozták. A Brazíliából, Columbiából és Cubából az Egyesült Államokba irányuló kávé és cukor szállítását szintén erősen korlátozták. Kedd, 1913. december 1. Franciaország megszűnt hatalmi tényező lenni, a tábornokok árulása miatt Réunion szigetének kormányzója nem fél de Gaulle-tól — A tengelycsapatok mohamedánokat szabadítottak ki az angolszász fogolytáborokból — Chile megszakította a diplomáciai viszonyt Franciaországgal A touloni események és az azokkal összefüggő következmények még mindig a világpolitika előterében állanak. Német részről megállapítják, hogy míg a tengelyhatalmak a fegyverszünetet követő években kmos pontvsrággal igyekeztek elkerülni mindazt, ami a meg nem szállott francia területek népességének eltartására és érzékenységére statussal lehetett volna, az amerikai és angol diplomácia befolyására mindazok, akik a meg nem szállt Franciaország katonai vezetésében szerenhez jutottak, mondhatnék nyíltan, felléptek a tengelyhatalmak ellen. A szakadár tábornokok azonban nem gondoltak arra, hogy könnyelmű cselekedetekkel hazájukra többszörös bajt zatanak. Az sem vették számításba, hogy a megszállás révén az anyaország élelmezési helyzete jelentékenyen rosszabbodik és a tengely szükségszerű elendezései következtében a freneia hajóhad feltétlenül elvész. Azért a tényért, hivra a francia világhatalom a konzum két hét alatt történt események következtében megszűnt, mint hatalmi sértesek?**az a néhány tábornok felelős, aki bűnös kötütessé mulasztásával a francia nén becsületén súlyos csorbít ejtett ír* a to’vont ind*«ért a törtéretmn ítélőszéke előtt is felelősséggel tartozik. 1-n f-nV« .* ''Híd koncsolatban kü’rjob+lkol értelemben ’"■un lenvewg ?nemén v a*. hogy dt tenn-írcsávátok Tuniszban számos, 'igen esszetg mohamedán arab intern ‘ f ’* szabbitót*-k , az dmgolsgdsz koncentrációs táborokból és ezzel az arabok felé olyan barátságos gesztust mutattak, aminek a hatása pmmi esetre sem fog drrrradni. A francia egy, amennyire kihatással van a turfuri eseményeikre, az ös-z- rib— medáv- francia gyamotokon c’énik diplomáciai mornóst eredményez ptt. Fw megbízható jelentés szerint példáid a kelet-afrikai Dzsihur francia helyőrsége és lakossága, egy emberként áll Péta.ín marsall mellett, még azután is. ho®v "ÓM,nv t'iaérisztag áf*ár*te Francia Szomália határát, boci, csaftai-o r-r&t pz an colok _ v»OZ. *Z viszont bora V-ne-veln. p-rumbia és Chile megszűntet«-« v«p vouvtaire*ét Fn».nciarrsau c mi, k 'ra tikai beg nem jelent fontrsabb eseményt, mert hiszen a Dél- Amerika körüli* frareía birtokok fent már rérzebb«n pz Eavasalt Államok vették át a legfőbb felügyeletet, ami részben ment csak a megsemmtalt francia Méhad tervszerű visszavonulásának köszönhető. A Madagaarszír szigete mellett fekvő Reunion francia szigetgyaromt kormányzóig, miután a de gnvV'Si'i haderők meas-ATítdít a szigetet és ultimátumban felszólították a kormányzót a sziget átadására, elhitanította az ultimátumot, és kijelentette, hogy csak azért nem védekezett, mert kímélni akarta a lakosság nyugalmát és életét. A franciáa gyarmatokon tehát egyik tragikus esemény a másikat éri . . . „CHURCHILL: ANGHÁRA MÉG KESERŰ ÉVEK VÁRNAK“ Churchill vasárnap rádióbeszédet mondott, amelyben vázolta, hogy Afrika ugródeszka ahhoz, hogy az angolszászok közelharchoz juthassanak az ellenséggel. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a közeljövőben a tengeralattjárókra érzékeny csapást mérhet és hogy az afrikai uralom azzal az előnnyel jár, hogy ott a légitérben is új arcvonalat lehet létesíteni. Szükségesnek tartja, hogy az ellenséget a levegőben szakadatlan harcra kényszerítsék, így a harc, illetve a háború idejét minél rövidebbre fogják. Churchill megismételte mindazt, amit mi már régen tudunk, nevezetesen, hogy amennyiben északafrikai angolszász uralomról lehet beszélni, akkor Olaszországot fogja ez az angolszász erő a háború középpontjába helyezni. De maga Churchill is úgy nyilatkozott, hoy ez csak úgy sikerülhet, ha ,,a tuniszi csúcsról“ elsöprik a tengely erőit. Mikor az angolszászok az északafrikai partraszállást megtervezték, — mondotta Churchill, — előre látták, hogy ez a lépés azonnali visszahatást fog kiváltani Franciaországban. Kijelentette verni, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol, s nem tud semmi olyan eseményről, amely jogossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog soká tartani. Ez a körmönfont kijelentés üsszsíkesödött azután egy jelegzetes churchili mondatba, amely szerint Nagy-Britannal előtt még további keserű és véres esztendőit, fájdalmas tapasztalatok és nagy veszgeségek áldanak, mielőtt Churchill a győzelmet végleg kivívná.Nem feledkezett mag arrak a hangoztatásáról, hogy csaknekegész Fórum Németország uralma alatt van és hogy a német utánpótlás szénje kimeríthetetlen. De elmondotta azt is, hogy véleménye szerint az európai háború hamarabb ér véget, mint az ázsiai, ez esetben az angolszászok minden erejüket természetesen a Távolkeletre dobják. Figyelmeztette angol hallgatóit: készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy komoly és szörnyű év sorscsapásaival. BERLIN! „CHURCHILL RÉGÓTA TUDJA, HOGY ANGLIA NEM NYERHETI MEG A HÁBORÚT“... A fentiekben vázolt és az angol államvezetők példátlan elbizakodottságától hemzsegő beszéd nyomában természetesen Berlin és Róma részéről azonnal megjött a visszhang. Berlini felfogás szerint Churchill régóta tisztában van már azzal, hogy Angliának semmi kilátása a háború megnyerésére, így szükségképpen el kell azt veszítenie. Jellemzőnek, tartják, hogy Churchill egyáltalán nem beszélt katonai döntésekről, hanem ugyanazt a blöfföt hangsúlyozta, amelyet Anglia és az Egyesült Államok az első világháborúban is alkalmaztak. Churchill ma is az ellenfél belső meggyengülésében reménykedik. Olaszországot közönséges gangster-fenyegetésekkel illeti, s Berlinben tudják, hogy Churchill Rómából megkapja erre a méltó választ. Egyebekben a berlini külpolitikai körök a chirchilli beszédnek csak egyetlen szakaszárt tartják érdekesnek, mégpedig azt, amelyben az államvezető a háború folytatásával kapcsolatos komor bejelentéseit tette meg. Ezek a bejelentések szöges ellentétben állnak a Churchill beszédében hangoztatott optimista és megszokott jelszavakkal. Róma válasza Churchill beszédére, már szintén előttünk fekszik. A válasz rövid és sokatmondó. Olaszország népét semmiféle angolszász fenyegetés nem fogja befolyásolni abban, hogy legteljesebb erejével és szent meggyőződéssel segítsen leverni azt az angolszász törekvést, amelynek az olasz nép feltétlen áldozatává esne, ha az érvényhez juthatna. Virginio Gayda szintén foglalkozik az üggyel és megállapítja, hogy Angliának az a célja, hogy különbékére bírja Olaszországot, olyan merész álom, ami még a churchilli és roosevelti agyak számára is rémlátás. Az olasz nép tudja, milyen tétre folyik a játék és miért kell mindenáron harcolni és győzni.