Magyarság, 1943. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

4 nyi szovjet bombázását beígérő és az Egyiptomból indult angoloknak az Al­gírból induló amerikaiakkal Tuniszban együttesen előre elcsámcsogott karácsonyi pulykapecsenyéjével esett meg. Ez sok ember idegeire megy,­­ a nemzetnek pe­­­dig szüksége van az idegeire. A németek­nek kiváló idegeik vannak, mégis egész a halálbüntetésig elmennek az ellenséges rádióadások hallgatóival és terjesztőivel és az erre biztatókkal szemben. Azt az egy akaratot, amit a miniszter­elnök úgy fejez ki: „Magyarország”, — természetesen nemcsak osztjuk a magunk részéről, de erősítjük is — beleértve an­nak minden következményét. Ezt a Ma­gyarországot ennek a háborúnak a befe­jeztével szebbnek, jobbnak, a mi törekvé­seink irányában fejlődőnek véljük már ma is felismerni. Kétségtelen, hogy azon a két téren, amelyet a miniszterelnök a fenti idézetből megállapíthatóan szüksé­gesnek tartott megemlíteni, mint olyant, amely egyesek között elválasztó tényező, — az ebben az irányban való haladás — ha nekünk lassúnak is tetszik, — mégis felismerhető. Legyen szabad nekünk efö­lött a­ jelenség fölött belső önzetlen elég­tételünknek kifejezést adni ezen az új­éven. Mivel ehhez a fejlődéshez — nem akarunk egy porszemnél többet mondani — mert ezt viszont mások láthatják így — mi is hozzájárultunk. Hogy szerény újévi megnyilatkozásun­kat azzal fejezzük be, amiről e cikk kere­tében magunk állapítottuk meg, hogy enélkül megnyilatkozás alig lehetséges, — a háború győzelmes kimenetelét illető feltétlen meggyőződésünket ehelyt is ki­hangsúlyozni kívánjuk, — arra az esetre is, ha átmenetileg még nehezebb megpró­báltatások és látszatra súlyosabb hadiese­mények következnének be. Részleges jóslásokba bocsátkozni nem akarunk, nem azért, mert nem hálás feladat hanem mert ezzel kapcsolatban inkább átadjuk a szót Göbbels német miniszter­nek, minapi megnyilatkozása egy részle­tével zárva cikkünket és kívánva boldog új esztendőt mindazoknak, akik attól ugyanazt várják, mint mi: „A vak véletlen sem lesz döntő tényező ebben a háborúban. A hadiszerencse is csak más tényezőkkel együtt lesz hatásos, mégpedig annak javára, aki érti, hogyan kell felhasználni azt. Ha tehát meg akar­nék jósolni a háború kimenetelét, ezt mondhatnék­, az fog győzni, aki vezetésé­ben a legnagyobb elmével, a legjobb em­berekkel, a nagyobb erőforrásokkal, a legelszántabb merészséggel, a legszilár­dabb erkölcsi erővel és a legteherbíróbb világnézettel rendelkezik. Ma pedig a dol­gok állása szerint ki vonhatná kétségbe, hogy ezek mi vagyunk?” Róma, december 31. Az olasz főhadiszállás 950. közleménye. A Lyn­e-vidékén előretolt osztagok tevé­kenysége folyt. Egy magasrangú tiszt vezeté­se alatt álló angol ejtőernyősscsoportot fog­lyul ejtettünk. A tengely légiereje sikeresen vett részt a hadműveletekben. A líbiai sivatagban jelen­tékeny számú gépkocsit, köztük több páncél­gépkocsit pusztított el, míg a tuniszi szakaszon alacsony repüléssel fegyújtott hat földön vesz­teglő kétmotoros repülőgépet. Egy ellenséges repülőgép a légvédelmi ütegek találata követ­keztében zuhant le, egy másikat német vadá­szok légiharcban lőttek le. A Földközi-tenger középső részén torpedó­­naszádaink, amelyek egyikének Saverio Ma­­rotta, másikának Rinaldo And­rotti sorhajó­­hadnagy volt a parancsnoka, elsüllyesztettek két ellenséges tengeralattjárót. Újabb amerikai csapatok érkeztek Dakarba Amszterdam, december 31. (MTT.) Mint a brit hírszolgálat jelenti a ma­rokkói rádió közölte, hogy szerdán újabb ame­rikai csapatok szálltak partra Dakarban. (MTI.) A Wilhelmstrassén egy visszatekintő szemlében megállapítják, hogy a múlt év nemcsak hatalmas katonai eredményeket hozott, hanem az európai szövetséges né­pek további szoros összekapcsolódását egymás között és a keletázsiai szövetsége­sekkel. Azonkívül az európai térség szi­lárd politikai konszolidációját eredmé­nyezte Az ellenfél politikai helyzete egé­szen más képet mutat és ez a háromha­talmi szerződés államait csak megelége­déssel töltheti el. A háromhatalmi paktum államainak háborúja, amely egy egyedül­álló nagy győzelem elérésére irányult, nem merül ki csupán a megszerzett terü­letek védelmében, hanem hovatovább of­fenzív csapásokkal folytatódik. Az ellen­félnek egyetlen egy kísérlete sem sikerült, hogy a tengely és szövetségesei között fennálló sorsközösséget törékennyé tegye, vagy homályossá változtassa. A politikai eredmények közül a Wilhelmstrassén kü­lönösen kiemelik a veszély lehetőségének­ likvidálását a francia térségben. Tunézia megszállása által a földközi-teng­eri utat az ellenfél elől sokkal hatásosabban elzárták mint valaha. A tengelyhatalmaknak Svájccal és Svéd­országgal szembeni magatartását az Egye­sült Államoknak a délamerkai államok­kal szemben tanúsított magatartásától az különbözteti meg, hogy a tengelyhatal­mak az említett államoktól csupán a sem­­legességi szempontok teljes és pontos be­tartását kívánják. Svédországban jelenleg azoknak az erőknek a teljes mozgósítása következett be, amelyek a svéd nemzet szellemi és politikai semlegességét akar­ják aláaknázni. Meg kell azonban győ­ződve lenni arról, hogy a svéd kormány mindent meg fog tenni, hogy ellenhatást fejtsen ki e törekvéssekkel szemben. A délkeleteurópai államok saját elhatá­rozásukból a Németországgal és Olaszor­szággal való együttműködés útjára léptek. Ezek az államok felismerték érdekeik azo­nosságát és nem akarnak többé plutokrata Fotókópia-okmányfénykép, RÁD, Andrássy­ út 52. (Mussolini-térnél). Telefon: 116-640.) erők játékává lenni, hanem mint szabad államok együttműködnek a közös ügy ér­dekében. A tengellyel való sorsközösség­ben együttértenek azzal­­az önként elfoga­­dott törvénnyel, hogy a bolsevizmust meg kell semmisíteni és ezért súlyos áldozato­kat is vállaltak magukra. Ezek az áldoza­tok hozzájárulást képeznek az európai térség jövőjéhez. Az angolszász ellenfélnek igen nagy ér­deke fűződne a Németország és Törökor­szág barátságos kapcsolatainak megmér­­gezéséhez. A Wilhelnstrassén végezetül hangsúlyozzák, hogy Berlinben, Rómában és Tokióban, tekintettel a jelenlegi kon­stellációra és a katonai helyzetre az a megr­endíthetetlen meggyőződés uralko­dik, hogy a győzelem a háromhatalmi ál­lamoktól elvitathatatlan. GÖBBELS: NYUGODT LELKI­ISMERETTEL NÉZHETÜNK A HÁBORÚ TOVÁBBI FEJLEMÉNYEI ELÉ Göbbels birodalmi miniszter a Das Reich vezércikkében felállítja a múltév mérle­gét és megállapítja, hogy Németországnak sikerült mindazokat a nehézségeket, ame­lyek elé a német hadvezetés került, a tar­talékok túlságosan nagy igénybevétele nélkül legyőznie. A birodalom a háború eddigi folyamán annyi zálogot biztosított magának, hogy a győzelmet már nem le­het elvitatni tőle. Az­­Általános hadvezetést a legszigorúbb elbírálás mellett is bizto­sítottnak kell teksríteni. Még ha számításiba vesszük is az ilyen óriási harcban gyak­ran ingadozó ha­diszerencsét, nyugodt lelki­ismerettel nézhetünk a háború további fej­leményei elé. _— Ha ellenségeink reményeik jórészét a német nép szellemi sebezhetőségére alapí­tották, akkor ezek a remények csúfosan meghiúsultak. Az egész háború során egyet­len egy alkalommal sem mutatkozott az ott­honi arcvonalon a gyengeségnek legcseké­lyebb jele sem. Amit ellenségeink erről fe­csegnek, az valótlanság. Az anyaország a negyedik háborús évben is rendületlenül áll. Ott, ahol az ellenség sebeket ütött rajta, méltósággal tudja ezeket elviselni. A há­ború nehézségeit a politikailag képzett és érett nép biztonságával győzi le. Az ellen­ség csábító kísérletei visszapattannak ön­érzetének páncéljáról. Egy olyan nemzet, Stockholm, december 30. A Londonból ideérkezett jelentések szerint az ottani úgynevezett jugoszláv kormány le­mondása jellemző minden londoni emigráns kormány helyzetére. Ezek a kormányok létü­ket egyrészt azokra az angol ígéretekre ala­pozzák, amelyek államaik helyreállítását he­lyezik kilátásba a háború befejeztével, más­részt viszont kénytelenek azt látni, hogy Lon­donnak ismételten olyan nyilatkozatokat kell tennie, amelyek szerint Anglia és az USA a megnyert háború után Moszkva javára le­­mond arról, hogy az európai ügyekbe beavat­kozzék, így a szerb látszatkormányba beállott szakadást szintén a Szovjetoroszország maga­tartásával kapcsolatban felmerült nézeteltéré­sekre kellene visszavezetni. Jovanovics és kormányának legtöbb tagja meggyőződéses bolsevista-barát, azonban pillanatnyilag cél­szerűségi okokból még fenntartják a legitimi­tás látszatát. A valóságban azonban azokra az ígéretekre spekulálnak, amelyeket Maisky, (Steinmann) a Szovjet londoni zsidó követe tett nekik későbbi irányadó szerepükre nézve, a megalakítandó jugoszláv-szovjet köztársa­sággal kapcsolatban. Ezzel szemben Nincsics, az eddigi külügyminiszter kifejezetten Moszk­­va-ellenes politikát képviselt, ami végül a na­pokban a kormányból történt kiválására ve­zetett. Jovanovics környezetében kijelentik, hogy Nincsics magatartása egyáltalán nem felelt meg belső meggyőződésének és Nincsi­­cset az angol konzervatív párt kebelén belül ,mely a háborút a ráhata­ny módon tudja elviselni, az arcvonal büszkesége és bizalma lehet. A katona bízhat benne, amikor szem­befordul az ellenséggel. Tudja, hogy mögötte olyan nép áll, amely méltó akar lenni hozzá. TÖRÖKORSZÁG MAGA­TARTÁSA NEM VÁLTOZOTT MEG A SZOVJET IRÁNT Sadak török képviselő az Aksam szerdai számában foglalkozik azzal a hírrel, hogy új török-szovjet szerződés jött létre. A cikkíró kifejti, hogy a háború kitörésekor Törökország, Anglia és Franciaország szö­vetségre lépett egymással, hogy így bizto­sítsák helyzetüket, a Földközi-tenger felől jövő esetleges fenyegetéssel szemben. A há­ború folyamán azután Törökország barát­sági szerződést kötött Németországgal, hogy elkerülje azokat a bonyodalmakat, amelyek abból származhattak volna, hogy Németország a Balkánon esetleg Törökor­szág határáig nyomult volna előre. Török­ország barátsági és megnemtámadási szer­ződésben áll a Szovjetunióval. A most folyó háború nem módosította Törökország ma­gatartását Oroszországgal szemben. A tö­rök politika a többi állam irányában is változatlan maradt, és módosítására nincs is kilátás. Épen ezért hamis az a jelentés, hogy Törökország szerződést kötött a szov­­­ettel, mert ilyen szerződés felesleges, az érvény­ben lévő régebbi szerződés miatt. LONDON „ÉSZAKAFRIKAI MINISZ-­E­TERT“ KÜLDÖTT EISENHOWER FŐHADISZALLASÁRA Londonban hivatalosan közölték, hogy a kormány kebelében néhány változás történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy Harol Mc. Millant az északafrikai szövetséges főhadi­szállásra rendelték miniszteri minőségben. Mc. Milan eddig alállamtitkár volt a gyar­matügyi hivatalban­ működő, nagy pénzösszegek felett rendelkező szovjet-ellenes klikk megvásárolt alakjának minősítik. Jovanovics környezetében azt is sejtik, hogy megfelelő bizonyító­anyag áll rendelke­zésükre állításuk bizonyítására és bejelentik, hogy ezt az anyagot Barna Könyv formájában rövidesen nyilvánosságra is hozzák. Változás várható Németország stockholmi képviseletében Berlin, december 31. (Interinf.) Berlini politikai körökben arról be­szélnek, hogy rövidesen változás várható Német­ország stockholmi követségének vezetésében. A Wilhelmstrassen kérdést intéztek ebben az ügy­ben, de ott a hírt sem meg nem erősítették, sem meg nem cáfolták. (MTI.) A középkeleti brit miniszter helyettese a francia Szomáliáidról tárgyalt Ibn Szauddal Kairó, december 31. Lord Moyne, a közelkeleti brit miniszter he­lyettese most tért vissza Dzsiddából, Szaudi Arábiából. Moyne ibn Szauddal két hosszabb megbeszélést folytatott. Ezek a megbeszélé­sek Francia-Szomáli­föld birtokbavételével ál­lottak összefüggésben. Ankara, december 31. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Irán és Irak között húsz napra lezárták a határt, hogy iráni felkelők iraki területre lökését megakadályozzák. Az angolszász ka­tonai hatóságok Észak-Iránban egy hónappal ezelőtt általános razziát tartottak azoknak az iráni felkelőknek a kézrekerítésére, akik az utóbbi időben katonai szállításokat támadtak meg és több községet kiraboltak. A razzia az iráni csendőrség támogatásával folyik. A fel­kelők üldözése a katonai szempontból fontos Bacasit helységben vette kezdetét, ahol a fel­kelők merész támadás eredményeként nagy­­mennyiségű élelmiszer birtokába jutottak. Az angol katonai hatóságok hivatalosan közölték az iráni kormánnyal, hogy a jövő­ben minden iráni területen megggyilkolt an­golszász katonáért az iráni állampénztárból nyugdíjat kell kiutalni az áldozat hátramara­dóéinak. A Berliner Lokalanzeiger a keleti magyar páncélos-győzelemről (MTI­) A Berliner Lokalanzeiger „Magyar pán­célos-győzelem a Donnál” címmel harctéri je­lentést közöl a magyar csapatok heves elhárító harcairól. A jelentés ismerteti a magyar gyalog­sági csapatok, vadászrepülők és páncélosok ered­ményes küzdelmeit és megállapítja, hogy a Don nyugati partján nincsen ellenség, mert a ma­gyar katonák ott vitézül állják az őrséget. Órák, ékszerek, órajavítások PREGARTNER. Múzeum-körút 41. Tel.: 382-441. ÉKSZERVETEL. Péntek, 1943. január 1.

Next