Magyarság, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 7­3. (6­42­0.) SZÁM BUDAPEST, 194­3. ÁPRILIS T. C S U T P R T P IC mttSWXMi iBAianLAJDONOSM^lAPNAPdtt JL NI E iB II «a& arffcvn&OMMTd fcjv \ W/ M' HEJ S.«ATTKAY a KALMAN BA főszerkesztő ts felelős kiadói JPL \ k felelős szerkesztő» VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR Dft. M­ATTYASOVSZKY KOON& "HADIL­APJA NEPPEL­I " ismét 103.50© tasista ellenséges hálóteret pusztítottak el • a német tengeralattjéról! London is elismeri, hogy Rommel hadserege ép és érintetlen Ul állásba vonultak Tunéziában a tengelycsapatok­­ Zsidó élelmiszercsempész szövetkezést tettek ártalmatlanná Szegeden A magyar bíróság kártérítésre kötelezett egy biztosítót a háborúban elsüllyesztett rakományért Amerik­ia m­ai képe ejte Kzsemnaszeff mnailfás vallomásának tük­rében Egy hindu tudós érdekes megállapításai — Homéroszról Lenimgr­ilmál egy szovget pántcénosdaniiár megsemmisült­­ Végleges «Semarbácigs vornal Albánia és B­ulgária ftdzeál — Tuniszban alabb­­hagyott az angolszászok támadásának ereje ! MOST AZ USA AGGÓDIK Amikor virágjában volt és sikereket könyvelhetett el a Szovjet második téli of­­fenzivája és a moszkvai bolseviki imperia­lizmus egyre szemérmetlenebbül avatko­zott bele abba az angolszász politikai és sajtóvitába, amely győzelmük után Euró­pa új rendjét és felosztását tárgyalta, — akkor először a konzervatív angol köröket töltötte el egy bizonyos komoly aggódás: — mi lesz, ha nem sikerül megfékezni Moszkva étvágyát és az a nagyobb erő jo­gán a háború után a maga számára köve­teli az egész Európa fölötti uralmat? Ez az aggodalom azóta elcsendesült: fel kell tételeznünk, hogy Churchillnek sike­rült megértetni az aggódó angol konzer­vatívokkal azt, hogy szorult helyzetében ma Anglia nem tehet mást, minthogy be­lemegy a szovjet játszmába; — különösen most nem tehet mást Anglia, amikor a si­­kertelen téli szovjet offenzíva után tarta­ni kell a lelket Moszkvából s biztatni kell azt, hogy ennek ellenére is van célja és ér­telme a Szovjet további erőfeszítéseinek és véráldozatának. A­ Churchill-féle lesze­­relési kampány záróakkordjának tarthat­juk azt a pár hét előtti Times vezércik­ket, amely nyíltan kijelentette, hogy Eu­rópa keletén a háború után a Szovjet jo­gosult megszabni érdekterülete legkülsőbb határait,­­ úgy, ahogy Európa nyugati felében Anglia fogja meghúzni politikájá­nak és érdekterületeinek végső határait. Hogy lélekben őszinte-e ez az angol játszma, avagy az csak merőben „politi­kum”, — erről e pillanatban nem kívá­nunk nyilatkozni. Az azonban már feltűnő jelenség, hogy az aggodalmaskodást most felkapta az USA sajtója és a hangadó amerikai poli­tikusok. Egy kis felsorolás: harmadik he­te az USA helyettes elnöke, Wallace mon­dotta azt, hogy ha idejében nem sikerül Szovjettel tisztázni az ellentéteket, — még­pedig a „világnézeti” ellentéteket is, — úgy az angolszász-bolseviki szövetségesek győzelme után elkerülhetetlen lesz a har­madik világháború. Utána az USA volt moszkvai nagykövete, Davies következett, aki szintén egy kis aggódással a hangjában azt állapította meg, hogy reménye szerint Moszkva már korábban lemondott világforradalmasító terveiről. Ez fontos megnyilatkozás volt, mert Da­vies ma Amerikában a legfőbb szovjet szakértőnek számít. Betetőzte a sort Roose­velt bizalmasa, Bullit, aki viszont harmad­napja úgy nyilatkozott, hogy ha az angol— amerikai—szovjet—kínai négyes szövetség bármely tagállama a győzelmes háború be­fejezése után megsértené az Atlanti Char­tát, — ennek az volna a súlyos következ­ménye, hogy az amerikai nép azonnal há­tat fordítana az egész világpolitikának, — volt szövetségeseinek is és visszavonulna sa­ját „izolációjába“. Nem kétséges, hogy ezt a súlyos megállapítást Bush­t mindenekelőtt Moszkvának címezte. Ma érkezett az a hír, hogy Roosevelt a sajtóértekezleten megerősítette, miszerint a közeljövőben az USA külön kíván tárgya­lásokat folytatni Sztálinnal,­­ illetve an­nak megbízottjával. Ez mindenekelőtt nyílt beismerése annak, hogy Eden angol kül­ügyminiszter közvetítése most a washingtoni tárgyalások során az amerikai—bolseviki ellentétekben teljes csőddel végződött. Eden­­nek nem sikerült Washingtont arról meg­győzni, hogy a Szovjet valóban csak egy kezesbárány, amellyel a két angolszász szö­vetséges úgy fog elbánhatni a „győzelem“ után, ahogy akarják, — avagy hogy a Szov­jet maga sem akar már semmit az 1940. évi volt határain túl és mindössze ezekért a határokért, (amelyhez akkor egyetlen pus­kalövés nélkül hozzájutott), áldozott most föl 15 millió ember és 20 éves hadiipari ter­melésének minden eredményét... Arról egyelőre nincs értesülésünk, hogy Moszkva máris elfogadta Roosevelt meghí­vását ezekre a külön amerikai—szovjet tár­gyalásokra. Ha Sztálin eddig minden ilyen tárgyalástól távolmaradt és további cél­kitűzéseit illetően konokul és megátalko­­dottan hallgatott, — fel kell tételeznünk, hogy a jövőben is ezt fogja tenni. Hiszen ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Szövetségesei már ki­játszották minden ütő­kártyájukat — és neki éppen, az az előnye és egyben az ereje velük szemben, hogy az adut még a markában szorongatja... AMIKOR SZTÁLIN ŐSZINTE VOLT... Ha már megemlítettük a volt moszkvai USA-követet, Daviest, aki abbeli reményét fejezte ki, hogy Sztálin már nem is akar­ja a világot vörös alapon forradalmasítani, — érdemes lesz idéznünk ezt a Sztálint, — de 1938-ból, — tehá­t egy olyan időből, amikor még őszintén beszélhetett és nem kellett tekintettel lennie holmi kapitalista­plutokrata háborús szövetségesekre. Nos tehát, Sztálin 1958. február 12-én nyílt le­velet intézett a Pravda hasábjain egy bi­zonyos Iván Pilippovits nevű Bulgáriából menekült anarchistához s ez a nyílt levél többek között szószerint ezeket mondotta: „Vájjon véglegesnek tarthatjuk-e a mi or­szágunkban létesített szocializmust a­bban az esetben, ha ez a mi szocializmusunk csak ebben az egy országban győzedelmes­kedett, — a kapitalista államok bekerítése pedig körülöttünk továbbra is fennmarad ?“ — Hogy a maga igazát alátámassza Sztá­lin, — még egy Lenin-idézetet is beikta­tott nyílt levelébe, — mely szól ekként: „A szovjet köztársaság létezése kapitalista­­imperialista államok szomszédságában a távolabbi jövőt illetően elképzelhetetlen: előbb vagy utóbb vagy az egyiknek, vagy a másiknak kell győznie!” ___Most már megértjük Davies aggo­dalmát! Ruttkay R. Kálmán. Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról a következő különjelentést közük a Német Távirati Iro­dával. A véderő főparancsnoksága közli: Tengeralattjáróink a különböző utánpótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán északi részén — sokszor viharos időjárás köze­­pette —, az Atlanti-óceán középső részén és a Földközi-tengeren, legnagyobbrészt hajó­karavánokból tizenhét súlyosan megterhelt, összesen 103.500 tonna űrtartalmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el. A Biscaya-öbölben ellenséges bombázók támadást intéztek német tengeralattjárók ellen. A tengeralattjárók légvédelmi fegyvereikkel öt nehézbombázót lőttek le. (MTI) Wenßiert hivatalos ideértés: Két szovjet zászlóaljat bekerítettek a németek a Ladoga-tó környékén Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Né­met Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal déli és középső szaka­szán a nap általában nyugodtan telt el. A Kubán-hídfőnél és Vjazmától délnyugat­ra indított ellenséges előrenyomulásokat tü­zérségünk hatásos tüze és zuhanó harci repü­lőkötelékeink lendületes támadásai meghiú­sították. Az Simen-tótól délre az arcvonal megrövi­dítésére irányuló támadó­ vállalkozásunk a nagy terepnehézségek ellenére is elérte ki­tűzött céljait. A Ladoga-tótól délre elterülő harcterületen a kemény, de eredményes védekező harcok tovább tartottak. Két ellenséges zászlóaljat bekerítettünk és megsemmisítettünk, sok pán­célost kilőttünk. A tunéziai elhárító csata tart. Néhány sza­kaszon ez ellenséges támadó­ tevékenység a német-olasz csapatok eredményes ellenállá­sának hatása alatt alábbhagyott. Más arc­vonalszakaszokon az ellenség folytatta sú­lyos támadásait. Csapataink szilárd elháríí­tásán kedden is összeomlottak az összes tá­madások. A légierő éjjel-nappal újból és újból be­­avakozott repülőkötelékeivel a földi harcokba. A Földközi-tengeren egy német harcirepü­­lőgép elsüllyesztett egy angol tengeralattjá­rók . A légierő a keddi napon meglepő táma­dást intézett Anglia déli partvidékén kato­nai célok ellen. A támadás eredményes volt. (MTI) Ára IS flikér A vjazmai térségben véresen összeomlott a bolsevisták nagy erőkkel megindított helyi támadása I­­dnál egy szovjet páncélos dandár megsemmisült,­­ több mint 3000 bolsevista elesett, Berlin, március 31. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal helyzetéről. A keleti arcvonalon a harccselekmények középpontjában a Szovjetnek az a törek­vése állott, hogy az úgynevezett Timo­­senko-offenzívát a középső szakaszon ismét mozgásba hozza. E célból a bolsevisták Vjazmától délre és délnyugatra széles arc­­vonalon nagyobb gyalogsági és páncélos erőket vetettek be azzal a feladattal, hogy Spasz Demenszkoje irányában előretörje­nek. Minthogy a bolsevisták mozdulatait az arc­vonal közelében levő térségen és már hétfőn jelentett támadási előkészüle­teiket felismertük, a Szovjet vállalkozása rendkívül véresen végződött. A bolsevis­táknak csak az egyik helyen sikerült helyi betörést elérniök, amelyet azonban elrete­szeltünk és erélyes ellentámadással rend­behoztunk. A szovjet csapatok támadásaikban, ame­lyeket a délután folyamán abbahagytak, 27 harckocsit vesztettek. Német kézbe ke­rült 16 gyalogsági ágyú, 24 nehéz gránát­vető és nagyszámú nehéz fegyver. A bol­sevisták igen súlyos vérveszteségeket is szenvedtek. A középső szakaszon Orel térségén vol­tak még helyi jellegű harcok, amelyekben főképpen a német csapatok által újonnan megszervezett állásokat tisztították meg szétszórt ellenséges erőktől. A bolsevisták támadó vállalkozása Őreitől délnyugatra, amelybe egy szovjet lövész hadosztályt vetettek be, már a német fegyverek, elhá­rító tüzében meghiúsult.

Next