Magyarság, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
msmsm Szombat, 1943. május 1. Nem vezettek eredményre a lengyelszovjet viszály megoldása érdekében folytatott angol-amerikai-szovjet tárgyalások Határainkat úgy állapítjuk meg, ahogy érdekeink kívánják, nem úgy, ahogy más államok szeretnék — mondja a moszkvai rádió Az angolszász fővárosokban változatlanul folyik a munka, hogy a lengyel emigránskormány és a Szovjetunió közötti diplomáciai viszonyt ismét helyreállítsák. A tárgyalások súlypontja azonban jelenleg Moszkvában van. Anglia és az Egyesült Államok moszkvai diplomáciai képviselői egyöntetűen azt jelentik, hogy a szovjetorosz fővárosban folyó tárgyalások nem kecsegtetnek sok sikerrel. Sikorski legutóbbi nyilatkozata nem tette meg azt a hatást, amelyet tőle vártak. A News Croncre diplomáciai munkatársa nyíltan rámutat, hogy nem szabad túl könnyen venni a a konfliktust. A lap size szerint a következőket írja: „A szovjet sajtó hangja kétségtelenül megmutatja milyen állást foglalnak el ebben az ügyben az illetékes szovjet tényezők és a helyzet kétségtelenül rendkívül súlyos.” A lap ezután több moszkvai sajtóhangot idéz, amelyek rámutatnak az emigráns lengyel kormány szovjetellenes magatartására. Az orosz lapok megállapítják, hogy ezzel a kormánnyal nem tudnak megállapodni. A Pravda egyetlen számában két cikket közöl a lengyel emigránsok ellen éspedig az egyik 3 hasábos cikk, amelynek címfelirata a következő: „Lengyel fordulat Hitler szolgálatában.” Az egyik cikkben többek között a, következők olvashatók: „Az imperialista lengyel körök már hosszú idő óta nem szégyelnek a sajtóban, a rádióban és a lengyel miniszterek beszédei után igényt támasztani Szovjet- Ukrajnára, Szovjet-Fehéroroszországra és Szovjet-Litvániára. 1943 február 25-én a lengyel kormány hivatalos nyilatkozatot tett közzé, amelyből kiderül, hogy nem hajlandó elismerni az ukrán és a fehérorosz nép történelmi jogait.” Ez a megjegyzés újból megvilágítja a konfliktus hatalmi politikai hátterét, amely, mint itt is újból kiderül, a lengyelszovjet konfliktuson túlmenően nem más, mint a Kreml tiltakozása a háború utáni határok kérdésében még mindig nem elég előzékeny brit magatartás ellen. •ALondoni svéd laptudósítók értesülése szerint Sir Archibald Clark-Kerr brit nagykövet Kujbisevben átnyújtotta az angol kormány "közvetítő javaslatát Molotov szovjet külügyi népbiztosnak. Javaslatával a brit kormány a Szovjetunió és a londoni emigráns kormány között támadt konfliktust akarja elsírítani. Londonban bővebb tájékoztatást nem adtak az angol közvetítő javaslatról. A svéd laptudósítók sejtetik, hogy a javaslatban határkérdésekről van szó. Washingtonban a szövetségesek diplomáciai vereségének tekintik a szakítást A Szovjetunió és a lengyel emigráns kormány között kitört viszályt Washingtonban általában a szövetségesek diplomáciai vereségének tekintik. A helyzet komolyságát az az álhatatos hallgatás jellemzi, amely a washingtoni külügyminisztériumban uralkodik. Ilyen kényes ügyben bármiféle döntés elsősorban Rooseveltet illeti meg s ezért a külügyminisztérium egyelőre tartózkodik minden megnyilatkozástól. Egyébként az amerika fővárosban nem hajlandók arra, hogy a szovjet kormánynak szemrehányást tegyenek. Ideérkezett hírek szerint Eden hozzájárult a Szovjetuniónak a volt lengyel köztársaság keleti részére emelt területi igényeihez és kísérletet tett arra, hogy az amerikai diplomámáciát is megnyerje ilyen irányban. Eden ugyanis — jegyzik meg Washingtonban— ezzel véli a Szovjjet jutalmazni a harc további folytatásáért. Másrészt Washingtonban hire jár, hogy Churchillnek és Rooseveltnek állítólag sikerült közösen áthidalni a szövetségesek arcvonalában támadt szakadást olykép, hogy Szikorszki kormányát veszni hagyják és ezzel szemben elismernék a „lengyel hazafiak bizottságát”, amelyet Moszkvában alakítottak. Washingtonban egyébként a szovjet kormány eljárását annak jeléül tekintik, hogy a Szovjetunió, mint eddig, továbbra is erős, sőt majdnem áthidalhatatlan bizalmatlansággal viseltetik minden más állammal szemben. Eden elképzelése Moszkva európai szerepéről összeomlott A lengyel-szovjetorosz válság lefolyásából Berlinben arra következtetnek, hogy Eden angol külügyminiszter elképzelése a Szovjetunió világpolitikai és különösen európai szerepéről, amely mellett Washingtonban síkraszállt, most összeomlott. Ennek következtében Berlinben is azt hiszik, hogy a lengyel emigráns-kormány nyilatkozatát az angol kormány sugalmazta, hogy az utolsó pillanatban megkísérelje a súlyos viszály elsimítását. Hogy ez a kísérlet mennyiben járt sikerrel, a Wilhelmstrasse nézete szerint nem lehet előre megmondani. A lengyel válasz különböző pontjai figyelmet keltettek berlini érdekelt körökben. Annyiban egyetértenek a lengyel emigráns korrmánnyal, hogy értelmetlenség német— lengyel összeesküvésről beszélni. A lengyel nyilatkozatnak az a megállapítása, hogy a lengyel emigránskorigény nem tart igényt szovjetorosz területre, a berlini nézet szerint továbbra is nyitva hagyja a határokra vonatkozó biztosítékok kérdését, mivel szovjet részről eddig nem tettek olyan kijelentést, hogy ők milyen lengyel területekre tartanak igényt. Általában Berlinben az a benyomás uralkodik a lengyel válasz alapján, hogy a londoni emigráns kormány már csak arra törekszik, hogy megmentse a még megmenthető emberéleteket Berlini nézet szerint az Anglia által sugalmazott lengyel kibékülési kísérletek sikere azonban kérdéses, mivel Moszkvában már olyan törekvések mutatkoznak, hogy második lengyel emigránskormányt létesítsenek szovjet területen. Wanda Wasilewska cikke az Izvesztijában ennek csalhatatlan jele. Berlinben egyébként megelégedéssel állapítják meg, hogy számos semleges megnyilatkozás is igen mély okokra vezeti vissza a lengyel-szovjet viszályt „Határainkat úgy állapítjuk meg, ahogy érdekeink megkívánják“ — mondja a moszkvai rádió A diplomáciai kapcsolatok megszakítása a Szovjetunió és a lengyel emigráns kormány között szinte villámfényben világította meg a nemzetközi politikai helyzetet — írja a Die Tat című svájci lap. Aki egyszer meghallgatta a moszkvai rádió adását amikor Moszkva nem kifejezetten a külföld számára, hanem az orosz népnek adott műsort, már régóta észrevehette, hogy Oroszország egészen sajátságos „szövetséges társai“ az angolszászoknak, folytatja a svájci lap. Nagybritannia és az Egyesült Államok számára bizonyára rendkívül kínos lake, ha a világ megtudná, hogy Szovjetosszország nem anynyira szövetségesük, mint inkább egy olyan ellenfél, akivel egy darabon közös úton haladnak. A háború kezdete óta az orosz rádió minden alkalmat megragadott, hogy hallgatóit biztosítsa: „Határainkat majd úgy állapítjuk meg, ahogy érdekeink megkívánják, nem pedig úgy, ahogy más államok szeretnék.” A lengyel-orosz ellentét nem egyedülálló, — írja a Die Tat. Ezután is fennmarad az a mély történelmi gyökerekből táplálkozó ellentét, mely az angoloktól választja el az oroszokat. Ha kell, Sztálin végtelen türelemmel tud várni és aféle „kisebb eset” által, mint a katyni lengyel katonatisztek ügye, nem hagyja magát nyugalmából kizökkenteni. Azokat az elvi ellentéteket, amelyek a háborús célok tekintetében Moszkvát szövetségeseitől elválasztják, nem lehet semmissé tenni — fejezi be fejtegetéseit a Die Tat című svájci lap. Roosevelt ultimátumot intézett a sztrájkoló bányászokhoz Az általános északamerikai szénbányász sztrájk szombatra virradóra kezdődik el, de már ma 150 bánya beszüntette a munkáját. Lewis, a szénbányászok szindikátusának vezetője elhárította a felszólítást, hogy utazzék Washingtonta és tegyen jelentést a hadfelszerelési ügyek nemzeti bizottságának- Kijelentette, hogy a dolog mai állása mellett minden tárgyalás csupán időveszteség volna. Roosevelt elnök a brit hírszolgálat szerint felszólította a sztrájkoló bányamunkásokat, hogy azonnal álljanak ismét munkába és igényeiket jelentsék be a hadbavetési hivatalnál végleges állásfoglalás céljából. Ha a munka a bányákban szombat délelőtt tíz óráig nem indul újra meg, akkor — mondja az elnök — minden hatalommal, amely mint elnököt és a hadsereg és haditengerészet főparancsnokát megilleti, latba vet, hogy kiküszöböljön minden további beavatkozást a háború eredményes folytatásába. Göbbels cikke a háború eddigi eredményeiről Göbbels dr. birodalmi miniszter a Das Reich legújabb számában „Hol állunk?” címmel cikket írt, amelyben az eddigi hadiesemények alapján felállítja a tengeri'" hatalmak és ellenfeleik mérlegét. A miniszter rámutat arra, hogy a tengelyhatalmak hadvezetésének nagy katonai eredményeit a háború első egyharmadának sikerei alapozták meg. Ezek a sikerek meszsze felülmúlták azokat a várakozásokat, amelyeket a tengelyhatalmak a háború kezdetén reméltek. Éppen fordított a helyzet a tengelyhatalmak ellenfeleinél. Anglia ezt a háborút, mint világraszóló birodalom, teljesen biztos helyzetben kezdte meg. Szó sem lehet többé arról, hogy Angliának ma már ugyanez volna a helyzete. Ha Nagymannya jelenleg a hadszíntér külső vonala minésebb-nagyobb katonai eredményeket i is ér el, ezeknek jellege minden esetben csak relatív. Abszolút szempontból nézve, Anglia csak veszített. Ha az angolok relatív eredményei alapján végső győzelemről beszélnek, mennyivel több okunk van nekünk erről beszélni. Európa legnagyobb része szilárdan kezünkben van. Európa fenyegetett határain felépített óriási erődművek teljes hadműveleti szabadságot adnak nekünk keleten és ezzel minden lehetőséget nyitva hagynak számunkra a támadásra. A brit légiháborút kétszeresen, sőt háromszorosan is ellensúlyozza a mi tengeralattjáró háborúnk. Egyébként erre már részben ma is megfelelő választ adunk, de a végleges válasz ideje is el fog jönni. Hadvezetésünk külső vonalaiban ittott megtámadhatók vagyunk, aminek oka a központtól való nagy távolság. Maga a központ azonban veszélyen kívül áll. Ezután Göbbels dr. az ellenségnek azokkal a próbálkozásaival foglalkozik, hogy az általános hadihelyzet felfújt beállításával befolyásolja a tengelynépeket Ezekhez tartoznak még az ellenséges oldalról ismételten terjesztett híresztelések, hogy a tengelyhatalmak a semleges külföldön egy és más irányban béketapogatózásokba kezdtek, amelyeket természetesen — hangoztatják büszkén az ellenséges oldalon — megvetéssel visszautasítottak. Itt nyilvánvalóan a vágy a gondolat apja. Abban a mesében, hogy az idő csak az ellenfélnek dolgozik, már az ellenséges táborban sem hisznek. Egy nép lelki és fizikai erejének kimerülése a háború hoszszú tartama által egyaránt vonatkozik barátra és ellenségre, de az ellenségre mégis azért nagyobb mértékben, mint ránk, mert kezünkben tartjuk háborús potenciájának életbevágóan fontos elemeit. Ezután a miniszter így folytatja: 1943 tavaszának közepén a német nép szövetségeseivel el van szánva arra, hogy nagy nemzeti próbáját minden erkölcsi és anyagi erő latbavetésével és minden körülmények között győzelmesen kiállja és semmikép se engedje bizonytalanná tenni vagy megzavarni természetes erőinek kifejtését. Ha ma azt kérdik tőlünk, hol állunk, csak azt felelhetjük: ott állunk, ahol három évvel ezelőtt mi magunk sem reméltük. A német birodalmi munkavezető május elsejei szózata Május elsejét, a német nép nemzeti ünnepnapját az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is azzal ünnepük meg, hogy több mint száz haditermelési üzemet „háborús mintaüzem’* elnevezéssel tüntetnek ki. Ebből az alkalomból dr. Robert Ley, német birodalmi munkavezető, szózatot intézett a német és a Németországban dolgozó külföldi munkásokhoz. Május elsejével egy olyan munkaév fejeződik be, hangzik dr. Ley szózata, amelyben munkások és munkásnők ismét egészen rendkívüli munkateljesítményeket mutattak fel. A gyárakban és műhelyekben nemcsak mennyiségileg fúlért csak fegyvert és más hadieszközt rendkívili tömegekben, de a régi fegyvermintákat tökéletesítették, részben pedig egészen új mintákat gyártottak ki. Felhívása további részében dr. Ley megemlékezik azokról a nemzetekről, amelyek Németországgal együtt dolgoznak és harcolnak azért, hogy Európát megszabadítsák az angolszász és bolsevista gyámkodástól. Dr. Ley május elsejét a német nép számára brit jelentőségén túlmenően, a közös európai munka szimbólumaként jelöli meg Az európai nemzetek együttműködésének nem maradhat el a jutalma, a végső győzelem, fejezi ii be kiáltványát dr. Robert Ley, német birodalmi munkavezető. Esik a dollár árfolyama Délamerikában Amerika egyetlen biztos valutájának az argentínai pezét tartják Madrid, április 30. Mint Santiago de Chiléből jelentik, agy északamerikai dollár árfolyama Chilében is erősen esett. Délamerikai pénzügyi körök az északamerikai dollár árfolyamának csökkenését a chileieknek azzal a növekvő igyekezetével magyarázzák, hogy dollárértékbe befektetett pénzüket pezóra változtassák át, mert Amerika egyetlen biztos valutájának az argentínait ártják. (MTI). Az angolok terrortámadásaik során több repülőgépet vesztettek, mint amennyit gyártani tudnak A Time című hetilap hosszabb cikkben foglalkozik az angolszászok légiveszteségeivel az európai hadszíntéren. Felveti a lap a kérdést, vájjon arányban állnak-e a veszteségek a németeknek okozott károkkal. A lap emlékeztet ezután a pilseni és mannheimi bombázásra, amelyeknél több mint 50 repülőgépet vesztettek és ugyanígy rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek az angolszászok a Bréma ellen intézett nappali támadásnál is. A Time végül megállapítja, hogy a német légelhárító tüzérség és a vadáss r-pülőgépek munkája feltétlenül alkalmas komoly aggodalmak keltésére a RAF-nál. Hasonló aggodalmakat hangoztatnak más angolszász lapok is. Ezekkel kapcsolatban illetékes német részről tájékoztatáskép közük: Egyes angol lapok aggodalommal állapítmeg, hogy azok a rendkívül nagy veszteségek, amelyeket az angol légierő a tengelyországok elleni terrortámadásaiban szenved, tovább nem viselhető el, minthogy az elvesztett repülőgépek százalékos arányszáma most már meghaladja az angolok termelőképességét. Berlini katonai körökben úgy hiszik, hogy kiemelhetik ezt az aggodalmas megállapítást. Berlinben ezzel kapcsolatban utalnak arra a tényre, hogy az angolok éjszakai berepüléseikben a bevetett repülőgépnek tíz százalékát biztosan elvesztik. Főképpen négymotoros bombázógépekről van szó, amelyeket nem lehet sorozatban gyártani, úgyhogy az aggodalom teljesen érthető. Berlinben egyébként úgy vélik, nem téves az a feltevés, hogy az angol lapoknak ezeket az érdekes megállapításait nem utolsó sorban a várható német megtorló támadásoktól való állandóan fokozódó félelem diktálta. Német ladijelentés: 53.000 tonna ellenséges hajótér süllyedt el Berlin, április 10. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A Véderő főparancsnoksága közli: A Szovjet pénteken nagy erőkkel újból, támadásra indult a kubáni hídfő keleti hatrővonala ellen. A támadást heves tüzérségi előkészítés vezette be és nagy páncélos- és repülőerők támogattak. Az ellenség azonban egy helyen sem tudott tért nyerni. A légierő hatásosan támogatta csapataink súlyos elhárító harcait, végül is a szovjet támadásokat véres veszteségeket okozva visszavertük. Sok bolsevista páncélost kilőttünk. Német vadászrepülők a déli arcvonalszakasz fölötti légi harcokban 67 bolsevista repülőgépet lőttek le. A nyugat-tunéziai arcvonalon több ellenséges helyi jellegű támadást vertünk viszsza. A légierő a Földközi-tengeri tér fölött 12 ellenséges repülőgépet pusztított el. Atengely vesztesége 5 repülőgép. A német parti biztosító haderők április 29-én és 30-án a reggeli órákban a holland partok előtt elsüllyesztettek 2 brit gyorshajót, egyet súlyosan megrongáltak és egy negyediket felgyújtottak. Tengeralattjáróink az Atlanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren erősen biztosított hajókaravánokból összesen 53.000 tonna űrtartalmú 10 hajót süllyesztettek el, öt hajót — közöttük egy Manchester Castle mintájú 20.000 tonnásat — megtorpedóztak. Egy tengeralattjáró lelőtt egy ellenséges nehéz bombázót. (MTI)