Magyarság, 1943. szeptember (24. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-24 / 216. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 216. (6 5 3 4.) SZÁM KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT.­ flNÖK-VEZÉRIGATGATÓ FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ / fBKBM A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA ÚTJÁN ••STLiy' flFBSiml BU­DAPEST, 194­3. SZEPTEMBER 24. PÉNTEK mr.és szerkeszt# U­KAY R. KÁLMÁN-DR. A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. ! A JAPÁN DIPLOMÁCIA AZ ÉLEN ! Bennünket, akik világnézeti lap vagyunk, *s sokkal jobban érdekel az, amit a szö­vetséges japán külügyminiszter, Tógo mondott szerdán, semmint az a kétórás alsóházi beszámoló, amelyben Churchill vázolta hosszasan és kimerítően a háború eddigi menetét, hallgatott viszont fel­tűnően a jövőről. Szokása szerint azt a figurát játszotta meg, hogy a­ legkényesebb kérdésekről nem nyilatkozott, de el nem mulasztott felsorolni egyetlen olyan ered­ményt vagy részlet­sikert sem, amely szív­­erősítőként hathatott. Most, amikor e világmérkőzés valóban csúcspontjához közeledik,­­ óriási jelen­tősége van a japán miniszterelnök beje­lentéseinek. Nem egyszerű kormányfői megnyilatkozás volt ez a beszéd, hanem messze túl azon, valósággal szózatot in­tézett a japán néphez miniszterelnöke és közölte a kormány elhatározását arra vonatkozólag, hogy a döntés küszöbén milyen eszközökkel kívánja a Felkelő Nap Birodalma a nemzet háborús erőfeszíté­seit megsokszorozni? Miként takarékos­kodnak az emberanyaggal, milyen úton­­módon fokozzák fel a hadiipari termelést — olyan arányokban, hogy az ,/x világot bámulatba fogja ejteni”. Mindez Japán belső erőfeszítéseire vo­natkozik. Közölt azonban egy harmadik elhatároz­át is Togo miniszterelnök e szavakkal: folyamatba teszünk gyors és aktív diplomáciai intézkedéseket!” Ez a japán elhatározás tehát már túlmegy a belpolitika hatrrain és sejttetni enged olyan folyamatot, amely a Német Biroda­lommal és annak szövetségeseivel együt­tesen viselt további háborús menetet érinti. Az természetes, hogy a diplomáciai el­­ha*'•''•’•ott leneseket és akciókat az érde­kelt felek éppúgy titokban tartják, — kü­lönösen a háború alatt ! — mint a vezér­karok a kitervelt katonai akciókat. Mégis a meglepetés erejével hat Togo miniszter­­elnöknek ez a bejelentése! Az ember kö­zelebbi támpontokat keres arra vonatko­­zóan, hogy a bejelentett japán „diplomá­ciai lépések” mely irányban következhet­nek be? Semmi más szilárd támaszpon­tunk nincs, csak a következő: ezt a világ­­mérkőzést Japán a háromhatalmi szerző­dés alapján Németország oldalán vívja, — kettejük közös ellensége,­­— az angolszá­szok ellen. Japán azonban nem áll hábo­rúban az angolszászok háborús szövetsé­gesével, — a Szovjettel! Három évvel ez­előtt megnemtámadási és barátsági szer­ződést kötött Moszkva és Tokió. Ebben a vonatkozásban hasonló a japán helyzet Finnországéhoz, amely hadban áll a né­metekkel a közös ellenség,­ a Szovjet ellen, s Anglia is hadat üzent Finnországnak, — ellenben nincs háború Finnország és az USA között, — a diplomáciai kapcsolatok mind a mai napig mindkettőjük között fennállanak. Finnországot nem zavarta az, hogy az USA szövetségestársával, — Angliával hadban áll, ■— valamiként Ja­pánt nem zavarta az, hogy csak a két angolszász hatalommal került szembe és Németország másik ellenségével, a Szov­jettel szemben az érdektelen semleges szerepet vállalta. • Ha tehát emellett az adott helyzet mel­lett Togo miniszterelnök kormányzati pro­gramként most azt jelentette be, hogy Japán „folyamatba tesz gyors és aktív diplomáciai intézkedéseket” — e mögött lehetetlen más diplomáciai irányvonalat keresni, csak olyant, amely a maga erő­feszítéseit a Berlin—Tokió—Moszkva há­romszögben kívánja érvényesíteni. Ennél a­ gondolatsornál tovább e pilla­natban nem mehetünk. Egyszerűen az adott tények és Togo miniszterelnök be­jelentése alapján tudomásul kell vennünk,­­ hogy Tokió a háború meggyorsítása és részére győzelmes befejezése érdekében diplomáciai lépéseket, intézkedéseket hatá­rozott el. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy erről a felelős helyről el­hangzott japán miniszterelnöki bejelentés­ről rövid időn belül további részleteket fogunk hallani. KÉTFÉLE MÉRTÉK...? Az angolszász—szovjet viszony tisztá­zatlansága és bizonytalansága igen élénk sajtóvitát váltott ki ezekben a napokban Törökországban. Az egyik török lapban, Jalcsin ismert török közíró, — aki eddigi írásaiban in­kább az angol vonalat képviselte — nem minden aggodalom nélkül veti fel a kér­dést: ha az angolszászok szabad teret en­gednek a Balkánon és Európa keletén a Szovjetnek — mire számíthat Törökor­szág? — tudva azt, hogy a cárok impe­rializmusától mind a mai napig Moszkva nem mondott le arról a szándékáról, hogy a Fekete-tengerből vagy egyenesen a Bal­kánon (Bulgária), vagy pedig a török kéziben lévő Boszporuson és Dardanellá­kon keresztül kiutat szerez magának a Földközi-tengerre. Jalcsin megállapítja cikkében, hogy a Szovjet európaellenes térköveteléseit minimum az alábbiakban lehet összegezni: 1. A balti államok. 2. Kelet-Lengyelország és Besszarábia. Elte­kintve attól, hogy a török publicista té­ved, amikor csak ennyiben jelöli meg a­­Szovjet mai igényeit, — hiszen közismert az, hogy például Finnországgal szemben az 1940. évi határokat is nyíltan követeli Moszkva, — mégis Jalcsin gúnyolódva te­szi fel a kérdést ebben a formában: „Mi­lyen elvek alapján követel a Szovjet olyan területeket, amely az 1939. évi­­iitárain túlmenne? Hiszen nemzetiszocialista elv alapján ezt nem­ teheti, — mivelhogy a nemzetiszocializmust a Szovjet elutasítja. De nem követelheti e területeket — gú­nyolódik tovább Jalcsin — a kommunista alapelv alapján sem, hiszen Moszkva állí­­­tólag feloszlatta a Komminternt!” A török közíró aggodalmait és ironizálá­sát csak jellemzésként idéztük. Érdekes azonban az, hogy már Törökországban is megvitatás tárgyát képezi Moszkva — mint rejtélyes és ismereten tényező. Egy adattal több az agolszász—szovjet feszülő ellentétekhez! Mint emlékszünk, Moszkva ez év tava­szán hivatalosan nyilatkozott igényeiről — kijelentve, hogy a minimum, amit követel a háború, — az 1940. évi határai. Igen, — de ezek az 1940. évi szovjet határok leka­­nyarítottak egy részt Finnországból, beke­belezték Kelet-Lengyelországot, Dél-Buko­­vinát és Besszarábiá­t! Azért fontos ezt le­szögeznünk,­­ mert viszont úgy Chur­chill, mint Roosevelt elnök az ezévi ja­nuári casablancai értekezlet után azzal a kemény bejelentéssel lepték meg a vilá­got, hogy kikényszerítik­ a tengelyhatal­mak feltétel nélküli kapitulációját s a jövőt illetőleg az Európában 1938 óta máig bekövetkezett területi változásokat el nem ismerik! Eszerint tehát az angolszászok nem is­mernék el Ausztria bekapcsolódását, a Szu­­déta-vidék visszatérését a Német Biroda­lomba, — utóbbit pedig a müncheni egyez­ményben Anglia is aláírta! — még kevésbbé ismerik el Danzig visszakapcsolását, bizo­nyára legkevésbé a lengyel területi válto­zást, — s mindazt, ami azóta még bekövet­kezett. Megint csak a kettősség és az áthi­dalhatatlan ellentét az angolszász és a Szov­jet álláspontok között, ha az angolszászok az 1938 óta bekövetkezett európai határ­­változásralból semmit el nem ismernek, h­ogy ezt logikusan nemcsak a­ Német Biroda­lommal és szövetségeseivel szemben kellene érvényesíteniük, hanem ez időszerinti szövet­­séges társuk­ka­l, — a Szovjetunióval szem­ben is! Ki fogja ezt a gordiusi csomót kettévág­ni? Olyan kérdés ez, amelyre e pillanatban se London, se Washington, se Moszkva nem tud válaszolni, — bizonyára nem is akarna válaszolni. Egyelőre spekulálnak,­­ egy­más hátrányára! CHURCHILL KORÁBBAN ÉS CHURCHILL MOST... • Mindig derül a lelkünk, ha az angol mi­niszterelnök egynémely súlyos történelmi ellentmondására rámutathatunk. Hadd lás­­sem’a'Wnág­,­­hogy mennyi az őszinteség'"« politikai demokráciák nagyságaiban,­­ és mennyi bennük a következetlenség? Az igazság tudniillik csak egyféle lehet min­denkoron és a következetlen ember politi­kájában emiatt éppen az igazság sikkad el. Kétórás parlamenti beszámolójában Churchill ismét hitet tett az angolszászok végső háborús célkitűzése mellett, — eb­ben a formában. Ki kell irtani a fasizmust és a „porosz militarizmust“, mint olyano­kat, amelyek egyrészt a zsarnokságot teste­sítik meg, másrészt a béke állandó veszé­lyeztetői. Már most, ami Churchill kirohanását a fasizmus ellen, mint új társadalmi rend el­len illeti, — szerényen visszalapozzuk a tör­ténelmet és megállapodunk 1927 janu­ár 20- ánál. Ezekben a napokban ugyanis Chur­chill látogatóban volt a „fasiszta zsarnok­ság tálcájában: mindent megtekintett, szí­vélyes megbeszéléseket folytatott Mussoli­­nivel, a fasizmus megteremtőjével. Az idé­zett napon hosszú interjút adott a vezető fasiszta lapnak, a Giornale 4‘Italia-nak. Nos, most ebből az interjúból idézzük az alábbi sorokat: •Ha az Isten engem is olasznak te­remtett volna, bizonyos vagyok abban, hogy a fasizmus megszületésétől kezd­ve a mai napig teljes szívemmel és lelkemmel a Duce oldalán harcoltam volna a leninzmus bestiális célkitűzé­sei ellen! ... Külpolitikai tekintetben a Duce mozgalma szolgálatot végzett az egész világnak. Itália megmutatta, ho­gy valóban létezik egy út, amelyen járva a rombolás erőit leküzdhetjük. A fasizmus termelte ki a Szovjet méreg ellenmérgét!“ Várjon 1927 óta életelveiben és alapjaiban a fasizmus változott meg, avagy Churchil változtatta meg nézőpontját és ítéletét ? . .. Roosevelt a minap rádióbeszédében. — Churchill pedig alsóházi beszámolójában bélyegezte meg a nagy mumust, a­­„porosz rmlitariznust,”, mint­ az európai megbékélés századok óta legfőbb akadályát. Hogy Nagy Frigyes „porosz militarizmusa“ a maga idején az európai rend és egyensúly meg­teremtéséhez mennyivel járult hozzá, — er­ről vitatkozzanak a történészek. A magunk részéről azonban megint csak visszanyú­lunk a történelembe és megállapítjuk, hogy volt olyan időszak Anglia életében, amikor ezt a most kiírtandónak bélyegzett „porosz m­ilitarizmust“ pompásan a saját céljai­ n ,­­ / • • Véres incidensek a török-szovjet határon Ankara és Moszkva között fokozódott a bizalmatlanság Tosso japán miniszterelnök: Gyors és cselekvő diplomác intézkedéseket tesz a japán kormány Eden: Még ma is vannak ellentétek London és Moszkva között­­ A New­ York Times is Washington és Moszkva viszonyának rosszabbodásáról ír . Az angol külügyminiszter szerint a szövetségesek olyan súlyos időszak előtt állanak, amilyent még nem éltek át Ara 20 fillér

Next